Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-11 / 257. (3070.) szám
2 1932 november 11, pénteft. Kibontakozik Roosevelt győzelmének nagysága A demokraták telles fölénye a kongresszusban Hoover és Roosevelt tanácskozásai Newyork, november 10. A választási eredmény végérvényes összeállítása után hivatalosan közük az uj kongresszus összetételének számadatait. A szenátusban 59 demokrata, 36 republikánus és egy farmer van, a reprezentációs házban 313 demokrata, 125 republikánus. A szenátorok közül 63 a prohibició eltörlése mellett és 29 a prohibició eltörlése ellen foglal állást, mig a kongresszusban 325-en kívánják i az alkoholtilalom azonnali megszüntetését. Hoover Rooseveltet a közeli napokban meghívja a Fehér Házba, hogy tanácskozzék vele a kül- és belpolitikai kérdésekről. Négy külpolitikai kérdést azonnal el kell intézni: a háborús adósságok kérdését, a lefegyverzést és a francia garanciajavaslatokat, továbbá a mandzsu- riai kérdést és a világgazdasági konferencia kérdését. Benes szerint a kisebbségi problémák nagy része csak adminisztratív kérdés A külügyminiszter beismeri, hogy az ellenzéknek kötelessége a jogos panaszokat fölszinen tartani Prága, november 10. Benes külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában lefolytatott vita végén a felszólalásokra replikáivá kijelentette, hogy a népszövetségnek semmiféle szankciók nem állnak rendelkezésre a béke elleni propaganda és agitáció megakadályozására. A leszerelési konferencia most tárgyal az úgynevezett erkölcsi leszerelés kérdéséről, hogy például egy bizonyos rendszeres sajtókampányt valamilyen nemzetközi módon lehetetlenné lehessen tenni. Ez nagyon nehéz és kényes ügy. A gazdasági kérdésekkel foglalkozva megjegyezte Benes miniszter, hogy jelenleg Franciaország termékei fölöslegét itt el akarja helyezni, ami ellen természetesen a köztársaság védekezik. Csehszlovákia semmiféle ipari előny vám okról nem tárgyalt és Stresában is csak a mezőgazdasági preferenciáról volt szó. A stresai határozatoknak azonban gyakorlati jelentőségük nincsen, mert azokat egy állam sem tudja végrehajtani. Anglia nemcsak Csehszlovákiával szemben emelte fel vámjait, ha- ,nem általános vámemeléseket léptetett életbe. A kisebbségi kérdésről a külügyminiszter kijelenti, hogy ha olyan államok kritizálják Csehszlovákiát, amelynek ugyancsak vannak kisebbségei és ahol a kisebbségi rezsim távolról sem olyan kedvező, mint Csehszlovákiáé és azt vetik Csehszlovákia szeméire, hogy nem viseltetik toleránsán kisebbségeivel szemben, ezt illetően — úgymond — nem hallgathatunk, mert a politikában őszinték akarunk lenni. Tárgyilagos bíróság előtt bármikor helyt állunk ügyünkért. A legnagyobb igazságosságot a kisebbségi kérdésben otthon érhetjük el. A kisebbségi panaszok nagy része adminisztratív kérdés. Mi megtesszük, amit megítéli etünk, megvan a jóakaratunk is és ha van jogos panasz, ha valami nem történik helyesen, szükséges, hogy erre úgy a kormány, mint az ellenzéki pártolj rámutassanak. Azonban szükséges az is, hogy kötelességünket teljesítsük. Az általános nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozva azt hangoztatja, hogy mindenkinek a béke politikáját kellene folytatnia. A taktika különböző lehet. Maga Benes sohasem volt barátja az úgynevezett erős kéz politikájának, Ugyanakkor azonban nem szabad állandó engedékenységet mutatni. Vannak dolgok, amelyekre azt kell mondani: nem és vaunak viszont dolgok, amikor nyugodtan mondhatjuk, hogy elfogadhatjuk. Benes zárszava a képviselőház külügyi bizottságában Prága, november 10. A képviselőház külügyi bizottságában, mint röviden jelentettük Benes külügyminiszter fölszólalt és reflektált a vita folyamán hozzá intézett kérdésekre. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy kétféle politikai irány van Európában, az egyik a békepolitika iránya, a másik irány viszont állandó nehézségeket támaszt és törekvései végül is háborút jelenthetnek. Vitába száll a német szónokok ama állításával, hogy Genfben a kisebbségek elgánceolásán dolgozott volna s kijelenti, hogy legfőbb törekvése abban csúcsosodik ki, hogy a kisebbségvédelem mindenütt egyenlő és általános legyen. A népszövetségi tanácsnak a feladata elősegíteni a többség és a kisebbségek közötti együttműködést. A nép- szövetség nem biró, amely büntet, hanem olyan tényező, amely lehetővé teszi és megkönnyíti a majoritás és minoritás közötti együttélést. Következetesen kitart azon álláspontja mellett, hogy az általa aláirt szerződéseket ugyanabban a szellemben kell teljesítenie, amilyennel azt aláír ta{!?). — A magam részéről — úgymond — mindig a legintimebb együttélést kívánom a kisebbség és a többség között, mindig a lojális, barátságos és józan együttműködés mellett vagyok. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a politikai pártok panaszai legalább 80 %-ban a nemzetiségi panasz jellegét öltik magukra, jóllehet ezek tisztán csak pártpanaszok lehetnének- S miután ezek leginkább a kisebbségek ügyét érintik, automatikusan nemzetiségi panasznak tüntetik föl és igy tárgyilagosan, barátságosan és nyugodtan meg kell mondanunk egymásnak: ha valakinek panasza van, ne hajtsa azt túl, hanem józansággal mérlegelje a dolgokat. Csehszlovákia szívesen kötne kereskedelmi szerződést Magyarországgal, az ezidei helyzet azonban már egészen más mint tavaly volt, Amennyiben tárgyalásokra kerülne a sor és arra sor is kerül, úgy a helyzetet újból felül kell vizsgálni. Tudatában vagyok annak az általános követelménynek, hogy a legjobb gazdasági kapcsolatban kell lennünk Magyarországgal. Jelenleg Ausztriával tárgyalunk kereskedelmi kapcsolatokról. E tárgyalások eredményesen fognak befejeződni g azután újból a Ma£<09 influenza g torokgyulladás & és meghűlés ellen véd a mflavin* j PASZTILLA gyarouszággal való tárgyalások lehetőségét bíráljuk felül. A csehszlovák külpolitika szerinte háromnegyed részben Szlovenszkóró! és Ru- szinszkóról való gondoskodásban merül ki{!) s a külügyminiszter őszintén kívánja, hogy éppen úgy mint a külpolitikában nincsen, úgy egyéb tekintetben se legyen különbség Szlovenszkó és Csehország között. A külügyminiszter végül kijelenti, hogy szívesebben maradna az országban, azonban a külpolitika mai helyzete azt kívánja, hogy sokat tartózkodjék külföldön. A szenátus tudomásul vette a kormánynyilatkozatot Prága, november 10. A szenátus ma befejezte a kormánynyilatkozat feletti vitát és a többség tudomásul vette a kormánynyilatkozatot. A szenátus legközelebbi ülése november 16-án, szerdán délután három órakor lesz, amelynek napirendjén a bányaüzemd tanácsok hatáskörének Ruszinszkór^ való kiterjesztéséről szóló képviselőházi határozat, továbbá a rusziuszkói villamossági társaság által felvett kölcsön állami garantálásáról szóló kormányjavaslat és Fiissy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor mentelmi ügye szerepel. A legnagyobb titoktartással folytatják Ee a vizsgálatot a pardubitzi tragédiában Ohrudim, november 10. Hrubes bírósági főtanácsos, a chrudimi kerületi bírósági elnökének helyettese ma hivatalosan megtiltottaiiogy a Podhobradsky Péter tragikus halála ügyében megindított vizsgálat lefolyásáról bárkivel bármit is közöljenek s elrendelte, hogy.a vizsgálatot a bűnvádi perrendtartás intencióinak legpontosabb 'betartásával folytassák le. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (49) S a kormon és füstön át megállás nélkül villogtak az ágyuk torkai. Reszketett a föld, dör- gött a levegő és ha itt-ott egy szélfordulat félrecsapta a fekete földi felhőket, kibukkantak Buda csorba bástyái, feketén, a falakon pedig ott eürögtek a janicsárok, minden kétségbeesésükkel. .Állították sokan, hogy a várfokon, látták vo-lna Abdurrahmann basát is, amint föl és alá tüzelt lisztes szakáilával, mialatt mély hangja versenyre kelt az ágyuk dörgésével. A'nagyvezér seregét leste mindenki a várban. Aközben pedig a pesti részen és Csepel szigetén Batthyány Ádám magyar lovasai cikáztak föl és alá lankadatlanul. Akkor köröskörül fölzugtak az összes 'ágyuk: a Gellert alól, a Naphegy tetejéről, a Svábhegy irányából, a Rózsadomb felől . . . Szörnyű volt! Szörnyű volt!... Öt hete lihegtek már Európa keresztény vitézei Buda alatt s fellépést nem tudtak közelebb jutni a bástyák alá. A törökök úgy verekedtek, mintha az Utolsó ítélet napja közeledett volna el! És akkor, az ötödik hét legvégén általános rohamra rendelte el nyolcvanezer katonáját Lotharingiai Károly herceg. Dél volt! A hercegi fővezér ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött s idegesen és sokáig figyelte a koromtól feketedő várat. Megemelte aztán csillagos buzogányát s az indulattól rekedten szólt oda környezetének nagyka- -rimáju, szögletes kalapja alól: — Lépjenek működésbe az összes battériák! S a vi-árkok minden katonái vessék magukat a bástyákra! Újult erővel zendültok meg köröskörill a he- 'gyek s megremegett a vár, amikor zúgni kezd- -tek Abdurrahmann basa ágyúi. A füst, a korom -és a pernye feketére mázolta a napnak arcát. Ugyanakkor száz ágyúja zugott föl Lotharingiai Károly hercegnek. S a fekete füstben, melyet török aknák csattogásai világítottak véresre, a császáriak lihegve kapaszkodtak föl a bécsi kapunak, de a törökök is úgy harcoltak, mintha a Sátán apostolai lettek volna. Asszonyok és gyermekek álltak ki a dliiedező falakra s szurkot öntöttek, égő kóborukat dobáltak alá... Nem volt itt kegyelem anyaszültnek! Azalatt uj meg uj császári csapatok repültek a falaknak, amikor egyszerre három török akna rohant föl az ég felé... Tátongó rés támadt a falakon, császári csapatok és talpas brandenburgiak pedig fél-tébo- lyultan menekültek alá a falak és bástyák tövéből. Ezernégyszáz császári katona és kemény brandenburgi maradt holtan a Bécsi-kapu körül. Ott esett össze a keresztény hitért a brandenburgiak ezredese, Kari von Dobna gróf, akit mellben talált el az ellenséges ágyúgolyó, ott lelte hősi halálát Herberstein császári alezredes. Mindketten úgy hajtották le fejüket utoljára a kormos fűre,.mint igazi vitézekhez illett s elszánó leikeiket 'bizonyára angyalok fogták fői... Estére kelve, haldokolni kezdett Wel- dentz herceg, Piccolomini. herceg és von Wera herceg, spanyol grand. És meghaLtak egy zokszó nélkül. De megállni mégsem volt szabad többet! Mert futárok jelentették, hogy Eszék táján a nagyvezér rohan. Buda felé nyolcvanezer válogatott katonájával. Három nappal erre a bajor választó vitézei indultak meg a falakra, akiket a vakmerő Badeni Lajos vezetett maga... Megzendültek az ágyuk s napnál világosabb lett a fekete éjszaka... Hiába! Hiába! Eközben a Sárrét teljes hosszában, egészen Fehérvárig Pálffy Károly állt őrt, hogy szembe merészkedjék a szörnyű méregre gyulladt nagyvezérrel. Pálffytól jött a második futár Lotharingiai Károly herceghez, hogy a nagyvezér előhada átkelt már a Dráva hidján: 6ietni hát, sietni! Hetdik hete vívták már Buda falait Európa minden vitézei: bajorok, wiirtembergiek, svábok, brandenburgiak, franciák, olaszok, lengyelek, spanyolok, horvátok és legalább kétezer hajdú, akiknek harmada halott volt már... Ezen a hetedik héten Lotharingiai Károly fővezér ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött s szemeit fölvetvén a. csorba várra, megemelte csillagos buzogányát: — Lépjenek működésbe valamennyi battériák! Minden keresztény vitéz vesse magát a falakra! Jlirt'clenül feketére változott az ég. Mert köröskörül a hegyeken és dombokon fölzugtak az ágyuk s a bombák recsegésétől és a mozsarak dörgésétől elsötétült a világ. Abdurrahmann' basa száz ágyúval dörgött vissza. Reszketett a levegő és reszketett az ég! Badeni Lajos akkor már megvetette lábát a Gellérthegy felé eső legerősebb bástya árkában. Véres viaskodás tört ki emiatt. Julius hava huszonkettedik napján a törökök hallatlan merészséggel kirontottak a bajorok vi-árkaira s véres fejjel verték ki belőlük a szászokat, ágyúikat és mozsaraikat pedig beszegezték. Ámde ekkor a német tüzérek vetették reá magukat a várba visszahátráló kontyosokra s ugyanakkor történt, hogy égigérő rengés rázta meg Pestet, Budát és köröskörül a hegyeket. Mert a német tüzérek váratlanul tüzetszóró mázsás golyókkal kezdték döngetni a magyar fővár bástyáit. Egy ilyen szörnyű sebességgel forgó mázsás golyó zuhant le a törökök fegyvertárára s egyidőben égigcsapó veresség Lobbant föl a lőporraktárból, melyet átszakitván egy tüzes bomba, felhőkig vágott föl ezerötszáz törököt... Mindenkiben elállt a szív! Iszonyú volt a rázkódás ereje: Pesten házak dőltek ösz- sze, a Duna húsz ölnyire csapott ki medréből, a vár falainak mázsás kövei félmérföldes körzetben sivitottak szét, maga Buda pedig füstbe és porba borult, hogy két órán keresztül senki semmit nem látott... S ebben a szivelállitó csöndben Lotharingiai Károly herceg uj követet küldött föl a várba. Levelet vitt magával a követ s e levél szólt, amint következik itten: „Abdurraíhman basának, Buda ezidőszerint való vezérbasájának és a többi parancsnokoknak! Jól tudjátok, hogy a fényes hatalmú s verhetetlen római császárnak, a mi legkegyelmesebb Hadurunknak győzelemittas seregei Buda alá szálltak, azt ostrom alá vették s olyan tátongó réseket lőttek a falakon, hogy annak megvétele a legkurtább idő kérdése csupán. Mielőtt azonban győzelemittas hadainkat még egy utolsó rohamra küldenők ti-ellenetek, figyelmeztetünk titeket, adjátok meg önszándékból a várat. Ha ezt cselekszünk, minden harcos és egyéb lakos szabadon vonulhat el Budából, magával viheti minden marháját s más javait. Ha ezt nem cselekszitek, hanem Buda vára ellenünkben dacolván, fegyverrel vétetik bé s hágainak meg Dalai és bástyái keresztény vitézeink által, senkinek irgalom nem .lészen, 'hanem mindenkit lekoncolunk. Add meg hát magadat, Abdurrahmann basa! Lotharingiai Károly herceg." Abdurrahmann basa válasza ennyi volt; .,Soha!“ Napok és hetek múltak ... A hercegi fővezér haditanácsba ült össze ezalatt a többi fejedelmi vezérrel. S határozhatott végül is, amint következik: Tizenkétezer válogatott vitéz indul rohamra, mégegyszer. Szavoyai Eugén herceg és Badeni' Lajos őrgróf a Bécsi-kapu felől támad, dél f©LŐJ: Souches gróf, Ottingen, Görger és Nigrelli indulnak meg, Eszterházy Pál herceg ugyanakkor négyezer magyarral veti reá magát a meredek falakra a Víziváros felől. A négyezer magyar részint a hajdúkból telt ki, részint a Petneházy ezredes katonái közül való volt. Aközben esteledni kezdett. És ahogy esti hat óra lett volna, három ágyú dörrent meg az ereszkedő alkonyati színekben. Ez volt a jeladás! S megindult a legvéresebb roham. A három ágyuszóra megnyíltak a torkai Lotharingiai Károly herceg és a bajor választófejedelem összes battériáinak: a huszonnégy-, harminchat- és negyvenötfontos ágyuknak, a harmincfontos spanyol tarackoknak s a százötven- és kétszázfontos mozsaraknak. Ezek az ágyuszörnyek tüzesbombákkal árasztották el a várat, mely felé tizenkétezer keresztény harcos repült feketén, mint a felhők földi árnyékai... Abdurrahmann basa személyesen állt. ki katonái élére, akik gyilkosán verték le a falakról 6 taposták halálra a tizenkétezer keresztény vitézt. Erre már kardot rántott a lotharingiai herceg is és kivont karddal maga verte vissza embereit a falakra és bástyákra, akik véres szemmel mászták meg a sáncokat s az egyik beomlott faltöredékre kitűzték a Máriás-zászlót... Abdurrahmann basa négy aknáját, robbantotta föl ekkor, mely töméntelen pogányt és keresztényt vetett át a másvilágra. A gomolygó és büdös füstben a személyesen harcoló lotharingiai herceg uj katonáit indította rohamba. Abdurrahmann basa kilenc aknát robbantatott föl ekkor s az ostromlók fele ismét az égbe repült... De nem volt megállás többet! Szavoyai Eugén herceg és Badeni Lajos őrgróf uj csapatokat parancsolt előre a tüzek tő 1 megszaggatott setétben s egyfelől brandenburgiak, másfelől a Petneházy kurucai nyomultak elő, miként a fergeteg. Egy magyar kuruc-zász- iót tűzött ki a harmadik bástyára, amelyet be is vettek, embertelen mészárlás után. Ezalatt azonban a dél felől rohamozott németek visszafelé kezdtek özönleni, megrémülve az egyre robbanó aknáktól. Vérszemre kaptak ekkor a törökök s leírhatatlan dulakodás indult meg a k i álto záso k tói, j aj v es zé ke 1 éstől, tű zesbombá k durrogásától és aknák dörgésétől szétvert éjszakában. Szavoyai Eugén herceg és Badeni Lajos őrgróf újból csatarendbe szedte a katonákat, akik — jföllelkesedve a vezérek példáján — ismét nekivetették magukat a falaknak, s vérengző vagdal hozásba kezdvén a janicsárokkal, a külső bástyákban mégis csak eilc«(41t megvetniük a lábukat.
