Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-01 / 249. (3062.) szám
1335 n<yre>míbOT 1, ke»d<L 2 a— V "T V >■> .^^R-RIRCiAR ^ ^osInfiftkKon d«r f |É | Mund u. Roch»nhohle | | nekk ormányt Cerny János országos elnök alaki tóttá 1920 szop tóm bor 15-én és 1921 szeptember 26-án átadta bolyét Oenos Edo dr. kormányának, amoly 1922 október 7-én mondott lo. Svolila Antal első kormánya 1922 októbor 7-től 1925 december 9-ig ténykedett. Maijd a választások után újból Svehla alakította meg az utolsó cseh nemzeti koalíciót, amoly 1925 december 9-é.n kozdto meg működését. Ez a kormány csak 1926 március 19-ig maradhatott az állam óléin. A nyolcadik kormány ismét Cenny János hivatalnok- konmánya volt, amely 1926 október 12-én ismét átengedte helyét Svehla parlamentáris kormányának, őzben Svehla megbetegedett, egy ideig Udrzal nemzetvédelmi miniszter helyettesítette, majd pedig ő lett ugyanennek a kormánynak a miniszterelnöke 1929- ben Udrzal újabb kormányt alakított, a köztársaság tizenegyedik kormányát, amely máig működött. Az uj kormányban egyetlen egy uj ember sincs. Benes Ede dr. az állam fönnállása óta megszakítás nélkül külügyiminiszter. Oerny János dir., Morvaország országos elnöke, két ízben volt miniszterelnök, kormányában egyúttal a belügyminiszteri tárcát is megtartotta magának, azonkívül belügyminiszter volt Benes és Svehla két kormányában is, úgy hogy ő most már hatodízben veszi át a belügyi tárcát. Beohynö Rudolf, a cseh szociáldemokrata párt egyik vezető tagja, a hatodik kormányban iskolaügyi miniszter volt, a hetedikben vasutügyi miniszter, a tizenegyedikben köz- élelmezési miniszter és miniszterelnökihelyet- tes s most újból átveszi a vaútügyi minisztérium vezetését s minden valószinüség szerint ismét minizterelnökhelyettes lesz. Dérer Iván dr. a csehszlovák szociáldemokrata párt szlovenszkói szárnyának a Vezére, a harmadik kormányban Sziovenszkó teljhatalmú minisztere, az ötödik és hetedik kormányban unifikációs és a tizenegyedik kormányban iskolaügyi miniszter volt Tárcáját az uj kormányban is megtartja. Hodza Milán dr., a cseh agrárpárt szlovenszkói szárnyának vezére, a második kormányban unifikációs, a hatodik és hetedikben földművelésügyi és a tizedik kormányban iskolaügyi miniszter volt. Most újból átveszi a földművelésügyi minisztérium vezetését. Bradáö Bohumir éveken át a képviselőház költségvetési bizottságának volt az elnöke, majd a tizenegyedik kormányban földművelésügyi miniszter lett, most pedig a nemzetvédelmi minisztérium élére kerül. Matousek József dr., a nemzeti demokrata párt tagja, a tizenegyedik kormányban lett kereskedelemügyi miniszter és most is megtartotta ezt a tárcáját. Meisner Adolf dr., a csehszlovák szociáldemokrata párt egyik vezére, a harmadik kormányban volt már igazságügyminiszter, majd a tizenegyedik kormányban vette át ismét ennek a tárcának a vezetését és ezt megtartotta az uj kormányban is. Srámek János dr., a cseh néppárt vezére, az ötödik kormányban vasutügyi, a hatodik kormányban egészségügyi, a hetedik kormányban postaügyi, a tizedik és tizenegyedik kormányban unifikációs miniszter volt s ezt a tárcát most is megtartotta. Czech Lajos dr., a német szociáldemokrata párt vezére, a tizenegyedik kormányban népjóléti miniszter lett, tárcáját most is megtartotta. Spina Ferenc dr., a német agrárpárt vezéTe, a tizedik kormányban közmunkaügyi miniszter volt, a tizenegyedik kormányban egészségügyi miniszter s ezt a tárcáját most is megtartotta. Trapl János dr., a csehszlovák postatakarékpénztár kormányzója., mint szakember, Englis után a tizenegyedik kormányban vette át a pénzügyminisztérium vezetését és a mostani kormányban is ezen tárca élén marad. Dostalek János mérnök, a cseh néppárt képviselője, 1929-ig a képviselőház alelnöke volt, majd a tizenegyedik kormányban a közmunkaügyi minisztérium élére került s ezt a tárcáját most is megtartotta. Franké Emil dr., a cseh nemzeti szocialista párt tagja, a második kormányban rövid ideig vasutügyi miniszter volt, majd a hatodik kormányban közélelmezési miniszter és egy ideig vezette a postaügyi és vasutügyi minisztériumot is. A tizedik és tizenegyedik kormányban postaügyi miniszter s ezt a tárcáját megtartotta most is. li agrárpárt Sfügresssasa Malypetr János miniszterelnök, aki 1873 december 21-én született és reálgimnáziumi tanulmányait Prágában, mezőgazdasági szaktanulmányait pedig Kaaden- ben végezte, már a csehszlovák forradalmi nemzetgyűlésnek volt a tagja és különösen az alkotmányjogi bizottságban tevékenykedett az alkotmány tör vények előkészítésénél. 1920-ban az alkotmányos nemzetgyűlés tagjának választották meg. 1922 október 7-től 1025 december 9-ig belügyminisztere volt Svehla hatodik kormányának és miniszter- elnökhelyettes volt 1923 február 5-től május 28-ig. Az 1925. évi választásoknál újból képviselői mandátumot kapott és a képviselőház alakuló ülésén 1925 december 17-én megválasztották a képviselőház elnökének. Most megválik a képviselőházi elnökségtől, hogy átvegye a kormány vezetését. Az agrárpárt szombaton és vasárnap tartotta országos pártkongresszusát s hatvan tagú küldöttséget menesztett a lábadozó Svehla pártelnökhöz, Svehla a küldöttség üdvözletére válaszolva hangsúlyozta, hogy szerinte a demokrácia válsága nemi egyéb gyermekbetegségnél és a legrosszabb helyzet az, hogy nincs meg a kellő kapcsolat a vezérek és a nép között. A demokráciában nem lehet a vezéri felelősséged kollektívizálni, a felelősségei a kollektivum-ról át kell hárítani a személyekre. Svehla nem helyesli a gyakori választásokat. Beszéde végén kijelentette, hogy rövidesen ismét aktivén részt akar venni az agrárpárt munkájában. St'anek, a párt ügyvezető elnöke bejelentette a kongresszusnak, hogy a köztársasági elnök Malypetrt. kinevezte miniszterelnöknek, j Stanek megköszönte a távozó miniszterek eddigi munkásságát s ebből az alkalomból a kongresszus nagy ovációkban részesítette Udrzsalt. A kongresszus által hozott határozatok megismétlik a közismert agrár követeléseket. A jobbszámy fölhagyott eddigi radikális politikájával és ezzel megmentették az agrárpárt egységét. A hiú Staneket kielégítik azzal, hogy Malypetr helyébe megválasztják a képviselőház elnökének. A német szociáldemokraták a kormánypolitika mellett A német szociáldemokrata párt szintén kongresszust tartott Prágában. Czech népjóléti miniszter, a párt vezére knogresszusi beszédében a koalícióban való maradás mellett szállt síkra. A kongresszuson Renner Károly dr., az osztrák nemzeti tanács elnöke a kö- zépeurőpai közeledés szükségességét hangsúlyozta. Amikor Taub képviselőházi alelnök bejelentette az uj kormány kinevezését, egyes vidékek kiküldöttei hclytelenitették, hogy a pártvezetőség a pártkongresszus előzetes hozzájárulása nélkül fogadta el a koalíció megegyezését. A pártkongresszuson a szónokok követelték a lefegyverzést, a katonai kiadások leszállítását, inségalap létesítését, a negyven órás munkahetet^ a közigazgatás reformját és egyéb szociálpolitikai követeléseket, Malypefir-nyjlaSkozat a francia sajtéban Prága, október 31. Malypetr miniszterelnök a Petit Journalnak kimerítő interjút adott programjáról, Beszélt a belpolitikáról és jelentős költségvetési megtakarítások szükségességéről. Külpolitikai programjáról a következőket mondotta: ..A Franciaországgal szembeni barátságos politika külpolitikánk egyik alapelve. Mi éppenugy, mint barátaink és szövetségeseink, igy elsősorban Franciaország, a béke politikáján dolgozunk. Biztonsági garanciákat akarunk, tehát a francia tézis értelmében dolgozunk, amely a miénk is: általános leszerelés az abszolút szolidaritás alapján. Németországhoz való kapcsolatunk mindig korrekt, volt. Országunk minden egyes kormányát mindig áthatotta a szomszéddal való együttműködés szelleme. Bizonyos, hogy ma a németországi helyzet kissé bonyolultnak tűnik föl előttünk, de ez magatartásunkat nem másíthatja meg. Mi ma éppenugy, mint régente, az európai együttműködés keretében kívánjuk a Németországgal való együttműködést. A németországi belpolitikai események, sajnos, nagyobb éberségre kényszerítenek, hogy valóban eredményes együttműködéshez juthassunk ismét. Nem titkolhatjuk el, hogy ez a további fejlődés alapföltétele. Ha Európát meg akarjuk menteni, úgy nagyobb stabilitást kell teremteni, különösen Közép- európában.“ KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (41) Huszonnyolcadik esztendejében járt ekkor a kis Rausc'her Edit, férjezett Keczer Gáborné s minden gondja legénykedia nevelése volt. És noha ritkán keseredett el, mint ama kor legtöbb sokat szenvedett magyar asszonya, akadtak pillanatai mégis, amikor távoli harctereken sínylődő férjére gondolván, csaknem fölzokogott. Legszebb korát- élte s napjai mégis öröm- telenül vesztek a semmibe. Megesett néha, hogy amikor már könnyek fojtogatták a torkát, kiállt a gyümölcsöskert végébe, a szilvafácskák alá, a Tapoly-patak szélén s a messzeségben ködlő bártfai templomtornyok felé tárta két vágyakozó karját, miközben két kicsiny melle fölött pattanóra feszült a ruha: — Uram!... Én édesuram! Anyósa nem élt már, mivel még a tavaszon elment az élők sorából. Férje és fia miatt való emésztő sóvárgásában hunyt el a nagyasszony, miután elélemedett tagjaiból elszállt minden erő. Utolsó útjára csupán fiatal menye s ennek édesatyja, az öreg Rauscher Gáspár kisérte ki, a szolganéppel együtt. S amire május havában megtért Thökölitől az ősz Keczer András, szenvedéseinek osztályostársát már csak a sírboltban kereshette föl. Különös nyár volt az 1683-ik esztendőnek nyara! A gyümölcsöknek hihetetlen sokasága roskadozott a fákon s minden ért. Oly gyorsasággal pedig, hogy az emberek ijedezni kezdtek erre a földöntúli jelenségre. Szerencsétlenséget « más csapásokat jósolgattak mindenfelé. Még nem volt itt a kánikula ideje s a nap szinte perzselte a határt. Az ősz Keczer András násztársával, Rauscher Gáspárral ott üldögélt a kúria előtt, a tcrebélyhárs alatt s csöndes szóval beszélgettek a hadas világról, amelyhez hasonlót nem értek még meg zenebonás életükben. Mert nemcsak a nagyvezér ereszkedett hadba kétszáz- ötvenezer katonájával, akiknek feje fölött magasan lengett a Próféta zöld lobogója, hanem 'Európa keresztény népei is észvesztő sietséggel készülődtek hitük oltalmára. És hírek szállongtak mindenfelől, hogy Szobi eszky János, a törökverő lengyel király is a Duna felé tart immár, Krakkó alól Bécs falai alá, hogy még- egyszer és utoljára összemérje kardját a nagyvezérrel. Ott üldögélt a két öreg a nagy hars alatt, miköz; i. kV ukeP a kis Keczer András játszadozott a porban. Keczer András kezdett beszélni mostan: — Régi barátom, hetek óta gonosz sejtelmek üMoznek, hogy éjszakánkint nem tudok aludni miattok... Rauscher, a régi barát, ráemelte őezpillás szemeit Keczer Andrásra: —-Nem értelek, barátom András! Hosszú szünet következett ekkor. És ahogy ismét fölnézett volt Keczer András, zavart volt a szeme: — Ha erre a kis unokára téved pillantásom, mindannyiszor elfaesarodik a szivem. Érzések háborognak bennem, amelyek azt súgják szünetlenül, hogy magára fog maradni szegényke. Attólfogva mély hallgatásba süllyedtek mind a ketten. Csak arra rezzentek össze, hogy Rauscher Edit, ez a szépséges fiatal menyecske jött feléjük a virágoskert felől, karjain egy halom virággal. Megállt a két öreg előtt, mosolyogni •szeretett volna reájok, de fátyol hullt a két okos, kékesszürke szemére. A fiatalasszony az ősz Keczer Andráshoz lépett, akinek haja csaták okából változott galambszinüre 6 kedveskedve simogatta meg a fejét: — Mi hir a táborból, apámuram? Keczer András fölnézett a kis menyére, aki fölötte kedves volt mindenkor a szivének s visszasimogatta az arcát: — Különösebb újság nincsen, leányom ... A fiatalasszony továbbment a ház felé, az Ősz Keczer pedig nyomban visszaesett előbbi réve- dezésébe. Majd igy intézte a szót Rauscher Gáspárhoz: — Nem akartam elbusitani a kedvest, de neked elárulhatom, régi barátom, hogy a hadakozásokból szállongó hírek mély aggodalommal lepnek el vénségemre ... Rauscher tenyerébe csügg esz tette a homlokát. Fölöttük bóditó illatok úsztak a terebély- hárs sűrűjéből, lábuknál a legényke-unoka játszadozott s zöldben ujjongtak a közeli hegycsúcsok. Távolabb azonban kékben játszottak az ormok, még távolabbról pedig mintha a zbo- ró-tokaji magaslati-lánc sejlett volna föl. De véknyau-lengő párázaton át, Keczer András is tenyerébe eresztette a fejét, majd igy kezdett beszélni: — Ilírek érkeznek, amelyek keserítenek csak. Mert a török kutya meg a német eb közt nehéz választani, kardjainkon pedig több a rozsda már, mint tarka tyúkon a szeplő. Thüköli mostanában nyergeit©tett Pozsony vára eben s az oldalában ott törnek elő Husszein basa kontyosai, meg a tatár segélyhadak. A kontyosok gyilkolnak, a tatárok dúlnak, Szepeesy Pál legényei pedig oktalanul égetnek s rémületbe ejtik Osehföldet és Morvát... Gonosz sejtelmek kinoznak éjszakánkint, régi barátom, hogy ki fognak irtani bennünket a föld szinéről, magyar hitünkkel együtt... Az öreg Rauscher kedvetlenül ocsúdott föl mély elmerüléséből: — Mire gondolsz, barátom András? — Megmondom. A nagyvezér Bécs ellen van útban a janicsárokkal meg egyéb sáskahadaival s Bécs oltalmára megindultak immár a keresztény Európa keresztény királyai. Ha a po- gánynak neon sikerül tőből kiforgatni Bécset, reánkzuduinak Európa hadai e magyar nem marad itt többet élve. Megállt nehány szünetre, majd beszélni kezdett újból: — Az elmúlt héten Petrőczy vezér pozdor- jává verte szét a németek elŐhadát, Thököli király betört aztán Pozsonyba, ahol szörnyű gyújtogatást vittek végbe Szepessy Pál legényei, meg a tatárok. Ám idejében ott termett Dotha- ringiai Károly herceg, meg Bádeni Lajos nagyherceg és mig Thököli gyors menetben visszahúzódott, Husszein basa véres konttyal menekült, annyira megkergette a két fejedelmi vezér. — És hol lehet most Thököli? — kérdezte r osszk e d v üen RausCih er. Az ősz Keczer igy válaszolt: — Utolsó híradások szerint Nagyszombat megrohanására készülődik. Itt elhallgatott végleg, mert gondok emésztették az agyvelejét. Azalatt élet harsant körülöttük mindenfelé, szállt-szállt a hársóriás illata s messzi keletről palakékben homályzott idáig a zboró-tokaji hegylánc. S a hirek is szálltak-szálltak a harcmezőkröl. Megindultak mindkét részről a dulások és égetések, melyekhez hasonlót ember alig ért meg a földön. Lotharingiai Károly herceg megüzente Thökölinek, hogyha nem hagy föl a tatár segélyhadak öldökléseivel, az ecsedi és szatmári német őrség fel fogja pörkölni összes uradalmait. A kuruokirály nem is válaszolt a hercegnek, ahelyett újból menekülni kezdett Csehföld és Morva népe, karavánokban . . . Mert Nagyszombat irányából égignyuló füstoszlopok jelezték Thököli közeledő útját, he- lyenkint porfelhők csillogtak a napözönben s a füstoszlopok és porfelhők alatt lovas tatárok, Szepessy Pál szilaj legényei, valamint Petne- házy Dávid hajdúi siettek lóhalálban a Morva folyó felé, hogy a folyón túl leírhatatlan rémületet gerjesszenek a császár alattvalói között. Az égig nyúltak ki a füstoszlopok s eldülve csillogott a napban a portenger, melyet az átkozott főikelők lovai vertek az utakon és a száraz mezőkön. Azalatt pedig augusztusba hajlott át az idő. Azalatt Thököli bevette rég Nagyszombatot, háromezer forintig earcolta meg a várost, a jezsuitákat pedig, mivel kollégiumuk nem tudta megfizetni a harminckétezer aranyat, világgá verte szét, elvette a pálosok és a ferencrendiek' templomait, biztosai pedig ugyanakkor tizenkétezer forintig sarcolták meg az esztergomi káptalant. Válaszul a protestáns gályarabok egykori kínszenvedéseiért. Ugyané hónap folyamán következett el Nagyszombat város szerencsétlensége. Augusztus hetedik napján Thököli . fényes kísérettel lovagolt be a városba, az érseki rezidenciában szállt meg, másnap pedig meghallgatván udvari-papjának szónoklatát a luteránus templomban, elhagyta a várost. Alig tette ki azonban a lábát, köröskörül tüzorkánba borultak a csűrök, mert gyújtogatni kezdtek a törökök és a kóbor szegénylegények. A szárazságban és szörnyű szélben lángbakaptak a szélső házak s egy óra múlva Nagyszombat városának fele recsegett és ropogott az égigtekergö t-iiz- Özönben. A nép menekülni akart, de seho’sem találták a város kapuinak kulcsait. Már a por is égett az uccukon, ugyanakkor kiszabadultak a megvadult barmok © asszonyokat, és gyermekeket kezdtek maguk alá teperni az uccákon és tereken. Mintha az Utolsó ítélet, napja csapott volna le, az emberek — végső tehetetlenségükben — a bástyákról vetették le magukat, anyák az ölbeli gyermekeiket dobálták át a falakon, ők magok pedig tébolyult kétségbeesésükben odabent-égtek. És miközben a lángok átcsaptak már az uccák felett- is az orkánban, sikerült valahogy áttörni az egyik kaput s a még megmaradt lakosok, puszta életüket mentegetve, kifelé kezdtek tódulni a mezőkre. Ott azonban a törökök láttak neki a mészárlásnak s ezerötszáznál több védtelen asszony és gyermek teteme hevert másnapra a falak körüli térségen, miközben a kóbor kurucok fosztogatni kezdték a még épen-maradt házak pincéit, holtra-itták magukat s leütöttek mindenkit, aki eli’bük tévedt. Tivornya és jajszó töltötte be a levegőt s nyomorult földönfutók megvitték a hírét Thökölinek is, mint tűnt cl a létből Nagyszombat városa. A kuruckirály tüstént a pozsonyi hadak lovasait küldte Nagyszombat alá, reájok parancsolván keményen, hogy kaszabolják le az összes fosztogató és dőzsölő latrokat. Ilyen öldöklések közt nyomultak előre a nagyvezér kontyosai, a tatár segély ha dák és Thököli sokat bujdosott ordasai Bécs falai ellen, hogy tövükből forgassák ki a falakai és ■felkoncoljanak mindenkit, aki a falakon belül remegett a puszta életéért. (Folytatjuk.)
