Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-08 / 230. (3043.) szám
Ha: RADIÓMELLÉKLET 230. (3043) ■ Szombat ■ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. A képes meliéklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyes azám áré 1*20 Ki, vasárnap 2.-^K£. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHfl Községeink háztartása és a gazdasági viszonyok Irta: JAROSS ANDOR A gazdasági válság, mely már három év óta rombolja széjjel a magángazdaság minden számítását és a termelő osztályok életszínvonalát minidig mélyebbre nyomja, a községeik háztartáséiban is kellemetlen következményeket vált, vagy fog a közel jövőben előidézni. Van egy fontos körülmény, mely tényleg in- dekolttá teszi, hogy tartanánk kell attól, miszerint a községek háztartásában a válsághullám betörése nagy zökkenő nélkül nem lesz elsimítható. A csehszlovák demokrácia kitermelte nálunk a „segélyszellemet", azaz magánosok éppúgy, mint köztestületek, közjogi alakulatok háztartásukat úgy rendezték be, hogy annak fenntartása és élete nem a közvetlen fenntartók kereseti lehetőségére, gazdasági prosperitására volt alapozva, hanem valamely felülről lövő segély, szubvenció összegére- Az ország az állam támogatására, a járás az ország, a község a járása az ország és állam szubvenciójára számítva készítette el költségvetését, akárcsak az a magánvállalkozó, aki a köztestületektől várt segélyre támaszkodva kezdett épiteni egy, házat, vagy vett egy nagyobb értékű mezőgazdasági gépet, vagy felszerelt egy nagyméretű uj dohánypajtát. Kétségtelen, hogy ez a „segélyszellem" bizonyos kollektív gazdasági gondolatból fakadt, de a gyakorlatiban megfertőzött a párt- politikai agitáció kórokozójától s így nagymértékű korrupciót, lélek vásárlási lehet őséget, lealacsonyitó gazdasági függőséget és egészségtelen közszellemef termelt ki. Mi nemzeti kisebbségek kétségtelenül sokszor és sokat szenvedtünk ettől a szellemtől, mely nemzeti önfeláldozást, anyagias gyomorgondolkozást és legtöbbször mégis mellőzöttséget szült. A központi kormányhatalom kegye, jó vagy rosszindulata mélyen nyúlt bele ezen szellem révén a gazdasági élet minden ' megnyilvánulásába és sokszor engedte a „segélyszellemet" egész a telduspszichózisig* elfajulni. A segélytől függött családok, vállalatok és, közjogi testületek megélhetése, vagy pusztulása. Községeink háztartásában ezt a segélyszellemet az 1927. évi adótörvény, majd annak 1930. évi módosítása alapozta és rögzítette meg. Előbbeni adótörvény — mint ismeretes 7— az úgynevezett kiegyenlítési alapot létesítette, mely az ország kezelésében azt a hivatást tölti be, hogy a járásoknak és községeknek ebből segélyt utalhassanak ki. A segély kiutalhatásának feltétele 1930-ig 200 százalékos községi pót adó, 1930-tól pedig 300 százalékos községi pótadó kivetése- A törvényből folyó rendelkezés eredménye az lett, hogy minden község — majdnem kivétel nélkül — oda törekedett, hogy a kiegyenlitési alapból részt kaphasson és e célból 200, illetve 300 százalékos községi pótadó kivetését szorgalmazta. Az uj közoktatási törvény, mely uj iskolák építését és a bürokratizálódó közigazgatás, mely sokhelyütt uij 'községházak építését követelte, voltak önként kínálkozó eszközei a községi költségvetések hihetetlen emelkedésének. A községi jegyzőségek vezetői, akik — mint ismeretes — nem a községek, hanem az állam tisztviselői, nagy buzgalommal láttak hozzá a lehetőleg szubvenciót biztositó költségvetés összeállításához. Tervük a falvakban mindig sikerült, mert itt a kevéssé is- fcotáaott községi báró mellett — holott a közSemmi sem történik a kisebbségek érdekében Meddő kisebbségi vita Genfben — Baranyay Zoltán beszéde Benes ez egyszer az „egyenjogúság" híve Grenf, október 7. Mint tegnapi számunkban jelentettük, a népszövetség hatodik bizottságában tegnap nagy kisebbségi vita folyt le. Rosenberg német delegátus javaslatot tett a népszövetség kisebbségi eljárásának megjavítására, az állandó kisebbségi bizottság megalakítására s élesen elitélte az eddigi kisebbségi eljárást. A kisantant, Lengyelország és Görögország nevében Fótié jugoszláv delegátus válaszolt a német javaslatoikra. Kifejtette, hogy a kisebbségek védelmének szerződését egyes államok önként fogadták el. Az eljárás megjavítása csak akkor volna lehetséges, ha a kisebbségek védelmének szerződését valamennyi állam magára névre kötelezőnek ismerné cl. Zaleski .'rugy M külügyminiszter ugyanilyen értelemben beszélt, míg Berenger francia szenátor megvédte a népszövetség kisebbségi politikáját. Lord Róbert Cecil közvetíteni igyekezett, de elítélte a kisebbségi szerződések kiterjesztésére vonatkozó lengyel javaslatot. Rosenberg kijelentette, hogy Németország hajlandó megszavazni a kisebbségi szerződések általánossá tételére vonatkozó indítványt. A vita végén Benes csehszlovák külügyminiszter emelkedett szólásra, aki hangsúlyozta, ha új kötelezettségek elfogadásáról van szó, akkor a nép- szövetségi paktum értelmében valamennyi államnak egyformán el kell ismernie azokat Vélemény© szerint a kisebbségi eljárás tökéletesítése kényes ügy, amelyet nem lehet máról-holnapra megvalósítani. A kisebbségek helyzete sokkal jobb azokban az országokban, amelyeket a kisebbségi szerződések köteleznek, mint azokban az államokban, ahol a szerződések nem kötelezők. A csehszlovák külügyminiszter szerint a viták folyamán gyakran szó volt a kisebbségek jogairól, de a kisebbségek kötelezettségeiről azokkal az államokkal szemben, amelyekben élnek, vajmi ritkán esett szó. A kisebbségi kérdést csak a kisebbség és a többség becsületes, őszinte, lojális és egyetértő együttműködése oldhatja meg. A magyar álláspont Genf, október 7. A népszövetség politikai bizottságának mai ülésén Baranyay Zoltán dr. magyar delegátus szólalt fel. Utalt Apponyi Albert grófnak a múlt évben elhangzott kijelentéseire. Apponyi akkoriban két pontban szegezte le a magyar kívánságokat és pedig az egyes petíciókra a kormányok válaszát közöljék a peticionálókkal, valamint a petíciókra, vonatkozó határozatokat hozzák nyilvánosságra. Baranyay a továbbiakban csatlakozott Rosenberg német delegátusnak a kisebbségvédelmi eljárás javítását célzó megjegyzéseihez. Csütörtökön este a bizottsági tárgyalás minden tárgyi eredmény nélkül fejeződött be. Érdekes a franciák és a lengyelek megállapítása, hogy ilymódon a kisebbségi kérdés egy évre ismét teljesen eltemet teteti, miáltal a kisebbségek számára a katasztrofális állapot változatlanul fennmarad. A londoni konferencia esélyei kilátástalanok Német minisztertanács — London rezignált — Berlin! feltételek Berlin, október 7. A birodalmi kabinet ma 1 délelőtt tizenegy órakor ülést tartott és foglalkozott az angol kormány londoni meghívásának kérdésével. Neurath külügyminiszter szabadságon van és helyette Bülow külügyi államtitkár tett jelentést az angol nagykövettel való tárgyalásokról. Mint ismeretes, az angol kormány öthatalmi konferenciát hivott össze Londonba a fegyverkezési egyenjogúság kérdésének megbeszélésére, de Franciaország és Németország ellentállása miatt a konferenciát aligha tarthatják meg. Bülow szerint Németország csak abban az esetben vehet részt a konferencián, ha biztosítékot kap arra, hogy egyenjogúsági kívánságát föltétlenül elismerik, másrészt pontosan körülhatárolják a konferencián résztvevők számát. A német kabinettanács három óra hosszat tartott. Németország ezek után hivatalosan válaszolni fog az angol kormány meghívására és üdvözölni fogja a konferencia tervének alap- gondolatát. A válasz azonban hangsúlyozza, hogy Németország résztvétele gyakorlatilag csak akkor képzelhető el, ha Anglia teljesíti a birodalom föltételeit, amelyeket szóbelileg közöltek már az angol ügyvivővel. Mielőtt Anglia választ adhat, természetesen tárgyalnia kell a többi hatalommal a föltételek elfogadásának a —am—WllHhWMMUWI igazgatási törvény a községi életiben minden jogot a képviselőtestületekre, illetve a bíróra ruház — a jegyző intelligenciája dominál 3 községi gyűléseken. El kell isimerni, hogy vannak egyes községek, melyeknek a kiegyenlítési alap nagy anyagi előnyt jelentett s itt helyén való volt a ‘községi költségvetés ennék megfelelő összeállítása, de viszont igen sok az a község, amelyik csekély részesedés érdekében emelte fel költségvetéséit s ma 300 százalékos pőtadót emel ki lakosai zsebéből, melyet igen sokszor csak a végrehajtó közbejöttével tudnak kipréselni. Az országos költségvetésben 1983-ra ismét 21 millió korona van beállítva a kiegyenlítési alap dotálása érdekében. Tavaly is ennyi volt, de a megszavazott segélynek csak 40 százaléka volt kiutalható, mert egyszerűen •nem állt rendelkezésre pénz. A jövő éviben csak rosszabbodni fog a helyzet és még csekélyebb kihasználásra lesz lehetőség. Illuzórikus tehát minden olyan községi költségvetés, mely csak a kiegyenlitési alapból való részesedés végett lesz 300 százalékos pótadóval egyensúlyba hozva. Itt az ideje, hogy erélyes kézzel nyúljunk bele községeink háztartásának a megváltozott életviszonyokhoz való idomitásába. A 300 százalékos községi pótadót minden körülmények között le kell szállítanunk, ha azt akarjuk, hogy községünk háztartása biztosítható legyen. Mert nem tekinthető biztosi tottnak az a községi háztartás, mely a pénzügyi fedezetet jelentő pótadót esetleg végrehajtás utján, vagy egyáltalán nem tudja megszerezni. A saját, magánháztartás fogalmához legközelebb áll a községi háztartás, ennek kell először a közjogi terhek közül a magángazdaság tebenbiróviseléiséhez alkalmazkodnia. Ezt az elvet elismertetni is a legkönnyebb, mert a községi élet szükségletei, valamint az adózó polgárság gazdasági viszonyai nyitott könyv a községi képviselőtestület előtt. Az adót sohasem a pénzügyi hatóság, vagy az adóhivatal veti ki, hanem mindig azok a képviseleti szervek, melyek a költségvetéseket megszavazzák, vagy uj adótörvényeket fogadnak el. Ezek a sorok most azért aktuálisak, mert most ősszel fogják a községi képviselőtestületek a jövő évi költségvetéseket tárgyalni és elfogadni- Itt az ideje tehát, hogy a szerepük felelősségével tisztában levő községi képviselőtestületi tagok a saját magánháztartásuk terherbiróképességéhez mérten határozzanak a községi háztartás jövő évi tereié felett. Tisztáiban kell lenni azzal, hogy a községi költségvetés felett kizárólag a köz-^ ségi képviselőtestület határozhat, * a felügyeleti szerv nem a jegyző, hanem a járási választmány. Tudom azt, hogy az eddig oly magas költségvetéssel dolgozó községek, befektetésekbe fogtak, ezeket a munkában levő vállalkozásokat nem lehet egyszerűen megállítani, de állítom, hogy lehet megfelelő keretre szorítani. Az adósságé sinálás rendszere, melyre az elmúlt évek prosperitása sokszor csábította a községeket, feltétlen abbahagyandó. A (közelmúlt évek kíarakteriszlikuma volt a magángazdaság pénztelensége, viszont a köztestületek viszonylagos pénzbősége, ez a helyzet jelenleg annyiban változott, hogy a pénztelenség a köztestületek pénztárait is hatalmába kerítette. A magángazdaság még messze van attól az ,,ezüst, sávtól", amikor a javulás sziimptomáját kezdhetjük konstatálni még azokon a -vidékeken is, ahol jobb termés volt, Közép- és Kelelszlovenszkóban pedig most zuhan az eddig soha nem látott mélypont felé. A községek költségvetési keretéi vissza teli állítani arra a 'nívóra, melyen a község szubvenció mentesen tudja önmagát eltartani és adminisztrálni. Ebbe az irányba kell most erőteljes lépéseket tenni, ha biztosítani kívánjuk a zökkenő nélküli átmenetet a papírforma szürke számjegyeiből a való gazdasági élet praktikumába. Fenti soraimat nemcsak a gazdasági élet könyörtelen imperatívusza, hanem a magyar községek nemzetpolitikai érdeke is indokolja-
