Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-07 / 229. (3042.) szám
évf. 229. (3042) szám • Péntek ■ 1932 október 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- r . . , Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, j\ SzloVeUSzkÓÍ és riZSZÍTlSzkÓÍ ellenzéki pártok II. emelet. — Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. . .j . r prág.3 1U Panská ulice 12. Ili emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOlltlKCLl nCLplLCipjCl Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Ké. 8ÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHR Németország újabb előtirésre készül Genfben a kisebbségek érdekében Herriot a magáivá tette Benes és Politis tervét? — Október 10-én kezdádik a népszövetség nagy bele Páris, október 6. A Petit Párisién szerint Németország újabb nagy előtörésre készül Géniben. Németország képviselője a népszövetség csütörtöki plenáris ülésén követeim fogja a pemanens népszövetségi kisebbségi bizottság permanens népszövetségi kisebbségi bizottság bán a kis államok és Franciaország szövetségesei ellen irányul. Jugoszlávia állítólag azonnal ellenlépést tesz, amennyiben megállapítja a kisantant és Lengyelország nevében, hogy a népszövetségi közgyűlés nem kompetens a kisebbségi kérdésben s azzal egyedül a népszövetségi tanács foglalkozhat. Páris, október 6. A párisi reggeli lapok megerősítik azt a hirt, hogy Herriot magáévá tette az uj biztonsági statútumot, amelyet Benes és Politis dolgozott ki Genfben. A Maiin úgy tudja, hogy Herriot október 10-én személyesen mutatja be a tervezetet a népszövetségben. A terv lényegileg az 1924-es genfi jegyzőkönyv keretein belül marad és annak szellemét követi. A Petit Párisién szerint a bizottság és a lefegyverzés párhuzamos megszervezéséről van szó. A megoldást Benes és Politis gyakorlatilag úgy képzeli el, hogy az európai hatalmak regionális biztonsági szerződéseket kötnek egymással, mivel az 1924-es bukás azt bizonyítja, hogy az általános világbiztonsági paktum ke- resztülvihetetlen. A fegyverkezést ezentúl szigorú ellenőrzés alá veszik és nagvarányu lefegyverzést határoznak el. Franciaország ezenkívül a magánléghajózás nemzetközivé tételét követelné. Gömbös: A magyar kisebbségek jogainak énrényrejutása elősegítené a szomszédokkal való viszony további javulását A szélsőbaloldali kivéve általános rokonszevve! fogadja a magyar sajtó Gömbös miniszterelnök legújabb megnyilatkozását - „A társadalmi osztályok közti válaszfalakat le fogom rombolni" Generációs szolidaritást? Irta: SZlKLAY FERENC dr. II Az értékelmélet, axiológta egy külön tudományág, melyről könyveket, könyvtárakat írtak össze. Az első cikkemben vázolt gondolatmenet is módot nyújt azonban arra, hogy öregek és fiatalok revízió alá vegyük ennek alapján az egész lelkivilágunkat, életszemléletünket s megállapítjuk, hogy az életünk az.abszolút értékek megbecsülésére van-e beállítva, vagy a hasznosság elve szerint válogatjuk-e meg, hogy mit tekintsünk életelvnek. Tudom, hogy a momentán életszükséglet eltéríti a figyelmet az örök értékektől, melyek aprópénzre nem válthatók föl s nem is kamatoznak, de minden elgondolás és minden cselekedet legmélyén ott kellene élnie az érékelés igazságának s akkor a külsőségek, az életmegnyilvánulások is ezekhez igazodnának. Csak egy pár kérdést szeretnék föltenni, hogy megkönnyitsem ezt az önrevíziót: Hiszünk-e csak az ember lelkiségében is? Hiszünk-e abban, hogy egy magasabb eszme szolgálatában állunk, melynek kérlelhetetlen logikája ellen nem lázadozhatunk büntetlenül? Hiszünk-e a művészet tisztaságában s valódi céljában? Nem kenyérkereső foglalkozássá alacsonyodott-e le, hivatás' helyett mint működés s nem propaganda eszközzé, vagy állati indulatok felkorbácsolójává, a legjobb esetben léha szórakoztatóvá, mint eredmény? Hiszünk-e a specializálódás korában a tudomány általános érvényében és végső céljában? Nem vagyunk-e egy bizonyos fejlődési fokon megrögződve éppen a haladás gátjai? Tiszteljük-e eléggé a teremtő nemzeti gondolatot, nem adjuk-e el azt, (különösem a kisebbségi sorsban) morzsákért? Vagyunk-e hősök a mai modern értelmezésben, nem lappang-e még bennünk a régi hősiesség végoélja, a más, a felebarát legyőzésére való törekvés? Szeretjük-e a munkát, az uj aranykor létalapját s nem él-e bennünk a régi, regebeü aranykor romantikájának csökevénye, a munka nélküli boldogulás vágva? Aki elgondolkozik a csak megvillantott értékeken s részletekkel egészíti ki magában a vázlatos gondolatsort, kérdést is talál még százat és százat, melyre felelnie kell, ha van lel ki ismerete! Jól tudom, hogy mi, az élet napszámosai, vagy közkatonái nem láthatjuk azt., hogy a világot kormányzó ...parva sapientia“ vezérkarának vagy üzemi tanácsának mesterkedései éppen ezen örök értékek megdöntésén dolgoztak s ez okozta a világválságot. Mi már csak az eredményeket értékeljük az életünket megrontó okok gyanánt. A generációs ellentéteket is csak a szemünkbe ötlő jelenségekből fakadóknak látju s a felelősséget nem a végső okokra, de a közvetlen környezetünkre hárítjuk. A fiú, aki nem talál helyet az életben, az apát teszi felelőssé ezért, pedig az maga is áldozat, hiszen ő meg kikopott az életből. Az egész uj nemzedék bűnösnek hiszi és elitéli az őt megelőző nemzedéket, melynek számlájára írja a maga veszteségét és — ez a tragikus, — pont azokkal az éle tel vek kel gondolja a kibontakozást megvalósíthatónak, melyek a ki vénült régi világ válságát is okozták. Említettem már fejtegetéseim elején a rideg materializmust, mint a régi világ átkos örökségét. Ez nem a mai fiatalság találmánya, hiszen az egész kapitalista világrend éppen azzal vesztette el a csatát, hogy ezzel élt vissza, mégis kritika nélkül, elsőnek vette át a fiatalság. Ha bekövetkezik a szocialista világrend, az természeténél fogva — hiszen már a neve is erre vall — csak az idealizmuson épülhet föl. A különbség a két materiális világszemlélet közt csak az lehet, hogy az egyének harca helyébe a közösségek harca következik be, az individuális „aki bírja marBudapest, október 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este párthelyiségében értekezletet tartott, amelyen Gömbös miniszterelnök kormányával együtt bemutatkozott. A páríérte- kezleten igen nagy számiban jelentek meg a párttagok, úgyhogy a helyiség zsúfolásig megtelt. Pesthy Pál, az egységes párt elnöke nyitotta meg a pártértekezletet. Köszönetét mondott a régi kormánynak önfeláldozó munkájáért, majd üdvözölte az nj kabinetet, élén Gömbös miniszterelnökkel és felkérte a miniszterelnököt, hogy tájékoztassa a pártot programjáról. ja“ helyett a kollektív, osztályérdekharc, ami még borzalmasabb lesz a réginél. A kisebbségi sorsban még fokozottabb mértékben áll meg az igazság, hogy a fiuk nem tehetik felelőssé az apák társadalmát a bekövetkezett helyzetért. Az apák itt éppen olyan áldozatai az események egymásra torlódásának, mint a fiuk s azt, hogy a kisebbségi fiatalság nem találja honját e hazáiban, legkevésbé irható az apák rovására. Az öregebb generációnak derékba törte életét a kisebbségi sorsba fordulás s az elvesztés talán még fájdalmasabb, mint a nem találás. Ez vonatkozik nemcsak a kenyérre, de magára a nemzet életkörében való elhelyezkedésre is, ami, amint látjuk, a hatékony teremtő lehetőség alapföltétele. A kisebbségi sorsban semmi értelme nincsen a generációs ellentétek mesterséges kiélezésnek, csak azért, mert esetleg ez másutt is igy van. Már csak azért sem, mert hogyha a két nemzedék az egymás ellen forduló küzdelemben fölemészti az erejét. ,,inter duos litigantes tertius gaudet." Ez a harmadik a magát szociálisnak nevező, de lényegében államkapitalizmust gyakorló kormányhatalom, melynek legveszedelmesebb meghatározója a soviniszta, támadó naGömibös tartalmas beszédében hangoztatta, hogy az egységes pártra kíván támaszkodni anélkül, hogy pártdiktaturát akarna Magyarországon bevezetni. Minden párttal szemben a tárgyilagosság álláspontját foglalja el és átérzi a felelősséget, amit a felelős kormány miniszterelnökeként viselnie kell. Bókét hirdet a felekezetek és nemzetiségek felé * és hangsúlyozza az együttműködés fontos&ácionalizmus. Ez a sovinizmus vette el a kenyeret az apáktól s nem akar adni kenyeret a fiuknak. Ez a sovinizmus követeli az apáktól, hogy tépjék el a nemzet egyeteméhez fűző történelmi és eszmei szálakat és közösíti ki a fiukat a nemzeti kultúra légköréből is Ez a sovinizmus fojtja el a nemzeti kisebbségek anyagi és szellemi életlehetőségét, az apákét és fiukét egyaránt, egy fiktiv föltevésért, a „nemzeti állam" öncéluságáért, hogy minél előbb valóra váljék az, ami még nincs meg. Lehet-e, szabad-e a közös fronton való védekezés helyett egymást tenni felei őssé ás egymás ellen támadni öregnek, fiatalnak? A fiatalok részéről: elfelejteni, hogy ez a megnyomorított, koldussorsra Ítélt kisebbségi társadalom, az öregek társadalma mégis mit és mennyit tett a fiatalságért a maga erejéből, hol pótolt anyagi és szellemi hiányokat, melyeket a kormányzat mostohasága hagyott? Nem a „szegény asszony fillérjének" erkölcsi értékével mérni ezt, de a hasznossági elv materializmusával? Az öregek részéről: elítélni az esetleges „kilengéseket", melyeket a kisebbségi sorsban nemcsak a fiatalság feszi tő ereje, de az gát. Ezután áttért kormányprogramjának ismertetésére- Két progamot dolgozott ki, az egyik nemzeti irányelveket tartalmaz, azaz távolabbi célkitűzést jelent, míg a másik az azonnali munkaprogram, amely a ma szempontjából fontos. Mindenki köteles foglalkozni a munkásprebiémával Gömbös ezután Magyarország helyzetének ismertetése után markáns vonalaikkal felvázolta Európa helyzetét. Véljem enyem szerint — mondotta — világélet kilátástalansága, sokszor a kétségbeesés is megmagyarázhat? Tudom jól azt is, hogy az elméleti eszmefuttatás cikkem első részében s a kisebbségi életünk gyakorlati kérdései nagyon messze esnek egymástól, talán kissé erőszakos is, hogy egy cikk keretében estek igy egymás mellé, de ahogy magam minden tervemet s tettemet egy ideál szolgálatába állítom s ennek soha kárát nem vallottam, ugv szeretném, ha a fiatalság is a hétköznapi tettek és tennivalók mélyén is mindig eszmei tartalmat keresne. A harcok közvetlen, látható okai rendesen elfedik a felületesen néző szem előtt a dolgok gyökerét, az igazi, végső okot s a végén, a vesztett küzdelem után sül ki. hogy tetszetős idegen istenekért- viseltünk harcot, vállaltunk szenvedést, az avatatlan szem elől elrejtőző igaz Eszme ellen. Sok tragédiának volt már okozója az ilyen küzdelem, melyre de sok ember föltette az egész életét ie s akkor világosodott meg céltalansága, amikor már késő volt. Ettől a nagy csalódástól szeretném megóvni a mi véreinket. az életnek most induló fiatalságunkat, utolsó reménységünket, legyen elég a példából, legyen az utolsó példa a mi sorsunk, a még élő, de két világ határán szinte tehetetlenül vergődő „öregek" tragédiája.
