Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-04 / 226. (3039.) szám
2 'PI^cai-MAGtAR-HTRMB tm ofcttfber 4, kedd. Szovjetoroszország fokozatosan áttér a magánkereskedelemre A kommunista párt központi végrehaitöbiiottságának szenzációs határozatai lljra bevezetik a proviziárendszert — Különbségek a fizetésekben - A nagy vísszakanyaredás doskodni fog a gépek jobb kihasználásáról. Valamennyi határozat azt tanúsítja, hogy a szovjet vezetői a gazdasági élet kommunista alapelveinek lehető megőrzése mellett az egyéni iniciativa bevezetésével uj lendületet akarnak adni a szovjetközgazdaságnak. Utiríal miniszterelnök: Öt perc... Az agrárpárt iundenburgi népgyülése Udrzal jelenlétében ellenzéki határozattal demonstrált a kormány agrárpolitikája ellen — A miniszterelnöknek is csak ötperces beszédidőt engedélyeztek szág ujramegválaszthatósága mellett foglalt állást. Az ötvenegy leadott szavazatból 47 érvényes volt s ezek közül 41 Lengyelország mellett szavazott, a többség tehát tiz szavazattal nagyobb, mint a szükséges kétharmadtöbbség. A magyar kormányzó és Gömbös minisztere'nök jelenlétében ünnepelték a magyar olimpiai győzteseket Budapest, október 8, (Budapesti szerkesztő- bégünk telelőn jelentése.) Az Országos Test- nevelési Tanács vasárnap délután 8 árakor a BESZKÁRT sporttelepén Horthy kormányzó és Gömbös Gyula miniszterelnök jelenlétében ünnepelte a los-angelesi olim- pi'ászon sikerrel szerepelt magyar versenyzőket. Az ünnepségen a társadalmi élet számos személyisége vett részt. A magyar versenyzőket Lázár Andor, az OTT elnöke, az igazságügyi miniszter üdvözölte, majd az egyes sportszövetségek üdvözlése következett. A több mint 10.000 főnyi tömeg lelkes ünneplésben részesítette Gömbös Gyulát, az uj miniszterelnököt, aki fasiszta kézemeléssel köszönte meg a tapsot. Harcias pártkongresszusok Angliában London, október 3. Georg Latham, a vasutasok szervezete elnökének vezetése alatt Leices- torben ma kezdődött meg az angol munkáspárt rendes évi kongresszusa. A kabinet átalakítása után a Labour Partv az eddiginél is hevesebb módon támadja az elmúlt hónapok kormány- politikáját, főleg az ottawai szerződést. Ezenkívül követeli a munkanélküliség leküzdésére irányuló konstruktív gazdasági programot. A párt külpolitikai referátumát Arthur Henderson mondja el. — A konzervatív párt csütörtökön kezdi meg rendes kongresszusát Blackpoolban. Az összejövetelen Névül© Chamberlain pénzügyi kancellár megvédelmezi az ottawai szerződéseket. mammmemmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmm Moszkva, október 3. A kommunista párt központi végrehajtóbizottsága a párt ellenőrzőbizottságával együtt tegnap befejezte rendes évi kongresszusát. A párt sok fontos határozatot hozott, amelyek nagy része a közvetlen magánkereskedelem újabb fölvirágoztatására e a magánipar támogatására vonatkozik. A határozatok hangsúlyozzák, hogy a szovjetunió gazdasági helyzete az áruhiány problémájának gyors megoldását teszi szükségessé, hogy a lakosság életstandardja emelkedhessék. A központi végrehajtóbizottság Sztálin vezetése alatt vasárnap este befejezte munkáját. A bizottság kinyilvánította, hogy a termelőtől a fogyasztóig irányuló közvetlen magánkereskedelem fölélénkitésére szolgáló rendszabályokat a kollektív és a magánparasztbirtokokon azonnal1 be kell vezetni, hogy igy a jobb áruelosztás lehetővé váljon. A határozatokban a párt beismeri, hogy a könnyűipar termelése elégtelen és az áruk minősége rossz. Ezenkívül a párt a munkások fe- gyelmeílensége miatt is panaszkodik. A munkakedv és a felelősségérzés növelése céljából a becsületes és szorgalmas munkások a jövőben az eddiginél nagyobb prémiumokat kapnak. Az élelmiszerüzletekben az alkalmazottakat a jövőben az eladott áru értéke arányában fizetik, azaz a szovjet visszatér a proviziórend- szerhez. A határozat továbbá beismeri, hogy a termelőtől a fogyasztóhoz irányuló közvetlen eladás eredményei egyelőre nem kielégitőek. A készáruk hiánya mindenütt érezhető és a parasztok éppen ezért nem hozzák forgalomba áruikat. A Kreml ennek következtében elhatározta, hogy az év folyamán 1.8 milliárd rubel értékű készárut juttat a falvakba, 1 Az egyik határozat az acél- és vastermeléssel foglalkozik és hangsúlyozza, hogy ezen a téren mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében nagy hibák mutatkoznak. A párt gon Prága, október 3. Az agrárpárt Stanekszárnya a morva vidéken tovább folytatja agitációját Udrzal ellen. A Lidové Noviny értesülése szerint az agrárpárt morvaországi vezetősége a kulisszák mögül szítja az elégedetlenséget a mai kormányelnök ellen, így történt ez vasárnap Lundenbungiban, ahová egybehívták az ungarisoh-thradischi agrárpárt! körzet híveit. A több mint ezer főt számláló népgyülésen résztvett maga Udrzal miniszterelnök is és programon szerepelt a mezőgazdaság súlyos helyzete. A népgyülésen az ellenzék többségben volt- Udrzal t ugyan kenyérrel és sóval fogadták, de a népgyülés folyamán igen kellemetlen meglepetésekben volt része. A népgyülés megnyitása után ugyanis kimondták, hogy a beszédidő csak öt perc és e<z a megszorítás vonatkozik minden szónokra, tehát a miniszterelnökre is! Ezután rögtön több mint hatvan ellenzéki szónok jelentkezett. Esek felszólalása több órát. vett igénybe s a miniszterelnök a neki fenntartott öt perc alatt csak néhány mondatot mondhatott 6 ez is teljesen elveszett a közbeszólótok és a lárma viharában. Délután Bradács földművelésügyi miniszter és Udrzal miniszterelnök uijból beszélt, de a gyűlés éles ellenzéki tartalmú határozati javaslatot fogadott el. A miniszterelnök azonban a kudarc láttán sem vesztette el hidegvérét és bejelentette, hogy a közeli napokban mégogyszer meglátogatja Lundenbur- got_______________________________________ A hitellevelek kiviteléhez is szükséges devizaengedély. A külföldre való utazásoknál gyakran előfordult, hogy az utas valamely belföldi banknak olyérte]mü levelét vitte magával, hogy a bank az illetőnek hitellevelet (akkreditivát) állított ki, magát az akkrediti- vát azonban az utas levélben, vagy más módon küldette maga után a külföldre. A vámhivatalok most kaptak utasítást arra, hogy akár az eredeti hitellevél (akkreditiva), akár az akkreditiva kiállításáról szóló banktanusít- vány kivitele esetén az utasoktól követeljék meg a devizatanusitvány felmutatását KOMÁBOHI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (19) Keczer Gábor annyit szóit rá bizonytalanul: — Egyszer még talán hazavisz mindnyájunkat az Isten. — Haza? — ordított föl váratlanul Tulok György kapitány. — Csakhogy a basa az orrunknál vezet, Erdély fejedelme mindennap tökrészeg, kancelláriusában pedig gaty asz ár ba szállt alá a virtus. E-e-e-ejh! Legyintett hozzá, kezet rázott a fiatal Ke- czerrel s a sáros és hideg uccán továbbhaladt a lovával. Isten volt a mondható ja, merre? S aközben morgott. Mert ezen a késő őszön alig volt emberi hangja többet Tülök György kapitánynak. Dörmögött, mint a medve. Apját, keresvén, minden irányban végigkó- burolta a Partin mot Keczer Gábor. És gyöngülni kezdett a szive verése a/ttól, amit látnia kellett! A fölkelő gyalogok lábáról akkorára lekopott bocskor és kiirtás zár u csizma s maradék kapcarongyaikba tekergetve kötözgették be a lábukat. Legtöbbje igy is a maga talpán járt, amely ráncos volt a lucsoktó’1 és az őszi vizektől. Elvásott rajtuk az abaposztó, hónaljuk alatt megsürüeödtek a. tetvek, minélfogva tiz körmükkel vakaróztak, azonközben pedig busán korduK egyet-egyet a hasuk. Mert betevőfai atjuk is alig akadt már. A váradi basától ugyan cseppen t-csur ránt valami elvétve, ám a basa óvatos volt, mert a vasvári béke óta vigyáztak a kontyosok... Apaffy és Teleki viszont, ha a nyomorult földönfutókkal érzett is, mielőtt egy lépést mert volna tenni bármelyikük is, előbb a basa szemöldökrándulására figyelt. Látni lehetett előre, hogy hamarosan világgá mennek szét Szepessy Pál és legényei. Kiáltó nyomorúságban tengődtek a Partiam széliében s gebe-lovaikba is csak hálni járt már a pára. Szőre megnőtt akkorára e csontbör-állatok- aiak b össze-vlsszagübancolódott. Gondolni rá is képtelenség lett volna, hogy harcosember fölüljön valaha e beszivottezemü gebékre. Hisz a, lova.* alatt fenekükro ültek volna le szánalmas erőtlenségükben. És mióta kivonultak az északi országrészekből, szakadatlanul a, pat.icsfalu házak paticsait, az ólak ajtófélfáit, s a. még megmaradt kerítéseket Tágták. És míg buskomoly szemeik beestek mélyen, oíf a szünetlén" rágást' ‘ehetett hallani éjjel-nappal Szatmáriéi Váradig. Némi hópénz kellett volna az ordasoknak, némi zaiboceka a lovaknak s a legvadabb méreggel lángolt volna föl újra a németek gyilkolására uszitó tábori ének. De igy? Az egyik falu alján, miközben lomha őszi fellegek eresztették le uszályaikat csaknem a házak ereszéig s hideg szélben sikítottak a mezők, két különös alak beverészett az egyik ma- radékboglya alatt. Még e nyeleveszett-fejsze állapotban is any- nyira furán hatott e két kóbor bojnyík, hogy Keczer Gábor kénytelen volt felnevetni s mögötte ugyancsak hangos hahotára fakadt a két kitartó szolgalegény. A két kóborló közül ugyanis olyan volt egyiknek az arca, akár a uubiaina.k s elvetvén magát a boglya alatt, gondtalanul pipázgatott egy száratlan pipából. És mert sütött a pipa, észvesztő-gyorsán kapkodta ki a szájából s fújta a füstöt, miközben társa egy-egy nyeletet ievekezett elkapni a levegőben elszálló füstből. Ennek a másik girhes alaknak csepü volt. a haja és cérnábajuszkája s két talpa meztelenül bujt ki a szalma alól, melyet ráhajigált előzetesen. ösmerf nemzeti harcosok voltaik ők ketten. Nevök szerint: Buga Jakab és Zöld Demeter. Keczer Gábor a nagy vigasztalanságban is mosolyogva kiáltott oda a kordovánképünek: — Telik még a dohány'kából, Jakab testvér? —- Mán csak az üledékjo vagyon — kiáltott vissza Buga Jaka-b —, de teszünk hozzá némi aprított lwierét is! A fiatal Keczer most a savószemü felé bólintott: — Te is megvagy még, Demeter testvér? — Egén, — vakka nfcott vissza Zöld Demeter a kappanhangján s aközben minden erőfeszítéssel azon volt, hogy egy újabb nyelef-íüstöt sikerüljön magábaszippantajnia. Irtóztató nyomor alatt sonyvodtek az ordasok, akik nemrég még Spankau generálist kergették maguk előtt, mint a szél a port. A tiszai révtől Kassá alá. Váradtól nem messze tekergőtt már a világban Keczer Gábor, meg két szolgalegény©, amikor úgy értesült, hogy a szomszéd faluban, vén kőház oltalma alatt éli kilátástalan napjait édősatyja, Eperjes váróéinak volt főbírája... Ám az utolsóelőtti faluban, minden lehangoitságuk ellenére is, kényteleinek voltak íöllelke- *edni kurta időre. Mert Tyukodi pajtással esett némi találkozásuk. Lépést, mentek a sárban, meiy fémszínbon fénylett az őszi felhők alatt, amikor szemközt velük egy cölöp! ábu, dugótermetü, hetyke fölkelő jött s olyanokat lépett az uccán, hogy csizmái alól élesen csappant kétoldalt a sár. Vigasztaló jelenség volt, hogy az általános kedvetlenségben is ez a hetyke és szélesvállu apró alak adott magára és külsejére. Csákóbamet- szetfc csalmájának lebbentyüje meglebbent minden lépésére ■» ugyanakkor halkan csördült meg a félearkantyuja. Mert a másik elveszett valahol. Nem tért ki a három lovasnak: azok tértek ki ő-előle. Annyi önérzettel jött. És Keczer Gábor meg nem állhatta, hogy utána no szóljon gyönyörködve: — Ki vagy, testvér? — Tyukodi! — szólt vissza a legény fog- hegyrőL Hej, erre nézett csak! Mert Tyukodi pajtás nevének híre akkor már dermesztőn szállt- szállt a tébolyult tábori-dalban. 8 Keczer Gábor két szolgalegénye ugyanegy pillanatban kiáltott föl elragadtatva: — Az anyádat! Ám Tyukodi pajtás nem nézett vissza rájuk: ment tovább nagypeckesen. Ez a nyalkaság s a velepárosult hetyke dölyf jókedvre ragadta mindhármójukat. Azalatt pedig közeledett az utolsó falu is... S a fiatal Keczer Gábor egyszerre csak ott állt az ősz Keczer András előtt- Alig tudta visszafojtani a könnyeit: — Édesapám! Mert igen összeesett az öreg. mióta nem látták egymást. Ezüsthaja leomlott a fülére és sárgaszinbe kezdett átkopni. Megölelte a fiát: — Isten hozott, kedves fiam! Él-e még szegény anyád? — Isten megtartotta máig, — válaszolt el- fogódva Ke-czer Gábor. — Ifjú hitvesemmel, a kis Rausoker Edittel hagytam vissza Gerda. faluban, ipamuramnak birtokán ... — Hát hitvesed immár az a szivemnek any- nyira kedves leányzó? — Ötödik hónapja, édesapáin. Keczer András maga elé révedezett: — Én már nem igen látom meg őket . . . Sem anyádat, sem kis menyemet, sem Rauseher barátomat, sem ... Eperjes városát... Keczer Gábor vigasztalni szerette volna az apját, amikor — csillagos-sarkantyúban, lengő szak ál Iával — váratlanul belépett Szepássy Pál. Busán csüngött a szemöldöke s ingerülten kiáltott rá az ősz Kőcserre: — András! András!... Tegnap parolámat adtam néked, hogy mihelyt nyílik az idő, húszezer legénnyel indulok Magyarországra! . . . András! András!... Minden németből kifordítjuk a bendőt! IX, Elmondhatatlan szenvedések között mnit el az a tél. Olyan hideg volt, hogy az épületek szarufái csikorogtak a dermetegben, a varnyuk pedig tömegesen potyogtak le a hóviharban zengő fákról. Iszonyat volt, mit szenvedtek a Par- tiumba szorult fölkelők! Akiknek már nem jutott hely a vékonyfalú házakban, nyomorult ólakban, górék alatt húzták ki az Ínséges időt, mialatt fogaik versenyt vacogtak a szél visításával. De ugyanakkor egy bujdosóveresei vigasztalhatták egymást, hogy derűnek kell következnie a borúra... Mert. a Tyukodi pajtás fenyegető tábori-dala mellett a kutya télben megszületett a. Buga Jakab éneke is, mondván a többi között: Kinyílik az idő majd a gyenge fűre, Hová két szemünk lát, odamegyünk ketten ___ S a továbbiak során előadta a tábori versiró (valamelyik árva pataki, vagy érsekujvári deák), minő állapotra jutott e komisz időben Buga Jakab kóborlegény, meg kitartó társa, a csepüsziaü Zöld Demeter... Hogy lovaik szegycsontjai szinte átvágnak a bőrön, szemeik mélyen pislognak a koponyátokban, rólok-ma- gokról régesrég lekopott az abaposztó. E rut. állapotban folyvást vakarózni kénytelenek a hónuk aljában, aho! is tetvek hancuroznak jókedvükben. Ebben a. dermesztő télben végleg elveszett számukra a külvilág... Ám a német kardja alatt fohászkodó íel6Ő részekből hírek igy is eljutottak hozzájuk hébe-hóba s kezükbe került egy gunydal is, amelyet császári hitre állt magyarok költöttek és terjesztettek mindenfelé Szepessy Pál mocskos futásáról. Ilyen részeket, deldamáltak belőle Árvában, Gömörbcn és a felsőtiszai tájakon: Ezt régulta én szememmel láttam, Rákóczi mint járt, megtapasztaltam, Teljességgel látom, ugyan megbolondultam: Egórmódra Elefántra Hadat fogadtam. Jaj már minekünk, rebelliseknek. Nagy híveinek Pál Szépéé synek, Keczer András hosszú-haji i. árva fejinek. Nincs ereje, Semmi bére Böjtöléseknek...
