Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-28 / 247. (3060.) szám

'PlR&GAl '1v lAOÍdAR* H i JkliAÖ 1932 ok tőben- aó, ponreK. sok részére, akiknek 19B1. éri jövedelme a 15.000 Kcs-t meg nem haladja, adójuk fize­tésére 12 kari részletfizetés kedvezménye biztosítandó. 4. Azon adófizetők, akiket valamely elemi csapás ért (tűzvész, árvíz, szárazság, gabona- rozsda, vagy más elemi csapás, továbbá ha­láleset, betegség etb-) az 1. és 2. pont alatti moratóriumban részesitenddk. 5. Mindazon adófizetők, akik összes kama­tok nélküli adótartozásiuk 50 százalékát 1932. év végéig 'befizetik, adótartozásuk másik te- | lére teljes kama tmenlességben részes Ken­dők. Hogy a halasztások és kedvezmények az állampénztárnak hiányt ne okozzanak, az el­sőbbséggel bíró, vagy bekebelezett kincstári követelések és a halasztást nyerő adóhátra­lékok lekötése mellett vegyen kölcsönt az állam törvényes na/eg- hatalmazás alapján a lekötött követelések 30 százaléka erejéig a Nemzeti Banktól, amelynek a törvényes felhatalmazás meg­adandó arra, hogy a kölcsön erejéig uj bankjegyeket bocsásson ki. 1 repülfibizottságok Követeljük a repülő bizottságok törvényelle­nes eljárásának azonnali beszüntetését. Ilyen bizottság kiküldetése lehetséges az 1927. évi 77. számú törvény 348. paragrafusa 2. bek. b) pontja alapján, bár ezen törvény 1927. 175. számú végrehajtási rendelete szerint hiányzó, vagy elfoglalt végrehajtó pótlásáról van szó, akinek pótlása az adóhivatali szolgával is le­hetséges. De hogy a foganatosító közegnek — nevezze azt a Miniszter Ur bizottságnak és küldjön annak vezetésére akár miniszteri ta­nácsost is ki — kivételes, tehát a törvénynek önhatalmú kiterjesztésével biztosítsanak ha­táskört, az jog szerint nem lehetséges, illetve törvénytelen. A repülő bizottságnak az ilyen törvénybe üt- coző felhatalmazása s a repülő bizottság ezen :blhatalmazáe alapján a törvényt túlhaladó in- Azkedései törvénytelenek. A repülő bizottságok nem respektálják a tényleg fennálló, a pénzügyi hatóságok által adott fizetési halasztásokat, a foganatosító hatóságokkal kötött egyezségeket, a részlet­fizetési kedvezményeket, pedig az 1927. 77. számú törvény 353. paragrafusának impera- tiv rendelkezése ezt kötelezővé teszi. I Hasonlóképpen negligálják a végrehajtási ren­deletnek a lefoglalt ingók megőrzésére, elezál- : fására és kijelölésére vagy kiválasztására vo­natkozó rendelkezéseit. Derüre-borura minden­re való tekintet nélkül szállítják el az adós ingóságait. Lefoglalnak olyan ingó tárgyakat : , amelyek a végrehajtási törvény és az adó- , örvény szerint le nem foglalhatók. Lefoglalják a kereset vagy ipari üzem folytatásához szük- iges igavonó állatokat és munkaeszközöket. ' z ilyfajta adóbehajtás nem lehet a kincstár í rdeke. Követeljük, hogy a repülő bizottságok hivas­sanak vissza s amig ez megtörténik, a törvény és végrehaj­tási rendelet betartására fegyelmi eljárás tér­iével rendeletileg azonnal utasittassanak. Általában minden adóbehajtásnál, amelyet em a repülő bizottság, hanem a rendes végre- ajtási közegek foganatosítanak is, követeljük z 1927. 175. számú végrehajtási rendelet 366. paragrafusának azonnali módosítását akként, '•ogy a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedő adóköteles birtokából csak akkor szállíthatók el, ha az illetékes községi elöljáróság az adó­zóról azt bizonyítja, hogy az illető erkölcsi tekintetben kifogás alá esik, vagy élet és vagyon elleni delikíumban való bűnösségét jogerős büntető Ítélet igazolja, vagy adóeltit­kolás vagy jövedéki kihágás miatt jogerősen el lett ítélve, vagy végül a szökés veszélye forcg fenn. követeljük, hogy az elszállítás ilyen esetben is az államkincstár veszélyére történjék. Követeljük, hogy a végrehajtási rendelet oly- ként módosíttassák, hogy a szabály mindig az legyen, hogy a kijelölés joga. hogy mely ingók foglaltassanak le, mindig az adókötelest illes­se. Kivétel csak az, ha készpénz vagy érték­papír foglalható, amikor is ezek elsősorban fog­ta land ók. Követeljük, hogy ezek a módosító rendele­| FoEftonégö kályhákban 35 év óta tek haladéktalanul adassanak ki és küldesse­nek le a szloveuszkói és ruszinszkói adóbe­hajtó hatóságokhoz, mert a jelenlegi vissza­élések, vagy már csak a végrehajtási rende­let ezen rossz intézkedéseinek betű szerinti végrehajtása is az adós anyagi romlását, hi­telének teljes elvesztését és igy pusztulását képes előidézni. Követeljük, hogy haladéktalanul utasittassanak a szloveuszkói és ruszinszkói adóbehajtó ható­ságok a törvény azon rendelkezéseinek szigorú betartására, hogy árverés csak a foglalást kö­vető harmadik hét elteltével tűzhető ki és hogy kifogás esetén az eladás, árverés addig nem tűzhető ki, amíg a kifogás jogerősen nincs el­intézve. Utasittassanak azonnal a szloveuszkói és ru­szinszkói adókivető és behajtó hivatalok, hogy a törvény rendelkezését a személyi sza­vatosságra vonatkozólag szigorúan tartsák be és a törvény nemtudását ne használják ki arra, hogy a feleség vagyontárgyait a kivető hatóság által mindig kiadandó szavatossági felhívás kikézbesítése, illetve jogerőre emel­kedése előtt mint főadósét kifogás nélkül le­foglalják. Erre sürgős szükség van. mert ez a visszaélés igen gyakran előfordul. Általában kívánjuk azt, hogy prompt utasítás adassák ki, hogy a pénz­ügyi hatóságok hagyjanak tol mindazon behaj­tási módokkal, amelyek vagy az adóalanyok gazdasági romlását idézik elő, vagy a meglevő gazdasági nyomorúságot teljes tönkremeuéssé fejlesztik. Miniszter Ur! A végső szükség kényszerít bennünket cselekvésre. Az elégedetlenség a leg­magasabb fokon van, intézkedjék gyorsan, míg nem késő, hogy a gazdasági és társadalmi rend felborulása ennek következtében ne álljon be. Tisztelettel: A Hlinková Slovenská Eudová strana képviseletében:, Gáspár Rovnan, szenátor. Az országos keresztényszocialista, ma­gyar nemzeti párt és Ziipser Deutsche Partéi törvémykózói klubja képvisele­tében: Törköly József dr., képviselő. Az Autonomny Zemedelsk^ Sojuz kép­viseletében: Iván Kurtyák, képviselő. Almafa csemeték a legkiválóbb téli fajtákból elsőrangú minőségben nagyobb tételekben is. a legjutányosabban szerezhetők be, Feszty Gazdaság Stará-Dala — Ogyalta (100 darabon felül* 1 rendeléseknél najjy árengedmény) Árajánlat kívánatra küldetik. A bácsi egyetem rektora bocsánatot kért az amerikai követtől a bécsi zsidömések súlyos következményei Erélyes rendszabályok Bécs, október 27. Jelentettük, hogy a bécsi egyetemen tegnap is súlyos zavargásokra ke­rült a sor. Mint később kitűnt, a kegyetlenül elvert diákok között négy amerikai állampol­gár volt, akik miatt a bécsi amerikai követ erélyes demansot intézett Dallfuss kancellárhoz és elégtételt kért. Az amerikai intervenció ter­mészetesen nagy feltűnést és megrökönyödést keltett Béesben. A bécsi egyetem rektora ma délelőtt tárgyalt Rintelen közoktatásügyi miniszterrel és meg­állapodott vele abban, hogy az egyetem régi exterritoriális jogait felfüggesztik, ha a zavar­gások tovább tartanak. A rektor ezenkívül sze­mélyesen részt vett a német diákok ma dél­előtti gyűlésén és igyekezett lecsillapítani a háborgó kedélyeket. Az Arbeiterzeitung megállapitja, hogy az el­múlt napokban a bécsi egyetemen a zsidó diá­kokat valóban embertelen módon megkinozták. Egy öregebb művészettörténészt az egyik nem­zeti szocialista fiatal diák lasszóval fogott el 6 a nyakánál fogva magához húzott. Egy bécsi tanítónőt, aki a filozófia doktora ée csak vélet­lenül járt az egyetem épületében, a legocemá- nyabb módon megkinozták. Ugyanígy egy bécsi orvost, aki szintén csak véletlenül tar­tózkodott az egyetemem Bécs, október 27. Az egyetem épületében ma nyugalom uralkodott, mivel a palotát kö­röskörül rendőrök zárták el és csak a vizsgá­zókat bocsátották át a kordonon. A rektor dél­ben megjelent az amerikai követnél és kifejez­te sajnálkozását az amerikai diákokat ért bán- tódás miatt A technikán a délelőtti órákban kisebb-nagyobb súrlódásokra került a sor, mire fél órára bezárták az egyetemet. A világkeres­kedelmi főiskolán nagyobbarányu tüntetések folytak le. A kampóskereszíesek megtámadták a zsidó hallgatókat és elverték őket. A rektor elrendelte a főiskola bezárását. Az elnök félbeszakítja a tanút: Biztosan emlék­szik erre? Tanú: Igen. Zamazal még azt mondotta nekem, hogy ő nem kapta meg az ígért jutalmat, tehát most mit csináljon. Erre azt ajánlottam neki, hogy pór ölje be Le- vitust. Elnök; Tehát határozotton azt mondotta, hogy Levitus BzálUilloitJt vagonokat? Tanú; Csak azt mondotta nekem, amit Kreysa közölt vele. Elnök: Talán ez Ajren és WaMaeir-cég vagonjai­ról beszélt? Tant): Azt nem tudom. A® elnök ama kérdésére, vájjon Zamazal nem volt-e fecsegő természetű ember, a tanú nemmel válaszol, majd elmondja, hogy Zamazailíai együtt járt Levitusnái s Zamazal szemrehányást tesz Levitusnak, hogy a vagonárajánlatot elfogadták, de ö nem tudja megkapni Levi tustól a jutalékot. Lövi tus azonban csak szivarral kínálta meg őket s közölte Zaimaaalloi, hogy az ő árajánlatukat nem fogadták el, hanem Sichrovsky csinálta ezt az üzletet. Erre a tanú Zaimazaillafl eltávozott, oki útközben megjegyezte: „így hát legalább ezt a két szivart kaptuk." A tanú ezután közli, hogy az ügy még ezuitán sem volt előtte tiszta, ezért mindenárom meg akarta álilapirtani a valló tényállást. Még régebbről lémért egy Lanzel nevű volt tisztet, aki a német gyáriparosok szövetségét vezette Prágában. Ebben a szövetségben a blrtwk Imi mérnéteket egy titkos ta­nácsos képviselte, a cseheket pedig Levitus. Lus- tig ée Trebioky. a kereskedelmi kamara elnöke. Arn'kor ez a szövetség 1920 végén likvidált, a tanú megkérdezte Lanzelt, hogy mi ennek az oka. Erjjp Lanzel azt válaszolta, hogy Lustig a maga számára foglalta le a vagónüzle- tet s nekik meghagyta a vásári árut. A tanú továbbá megjegyzi még, hogy Levitus a múlt szombaton felhívta őt telefonon s azt mondot­ta neki, hogy amennyiben Igüiauban tanúként hall­gatják ki, csak a tiszta igazat vallja. Az á’iliaimiügyész kérdésére kijelenti, hogy az egy­millió koronás províziót esek Zamazal emlegette, de Levitus nem. Végül kijelentette a tanú, hogy még a parla­menti vizsgál óbaohlság működése idején tanúként jelentkezett Stránsky dr.-nál, illetve e célból megjelent a Lidové Novimy szerkesz­tőségében, ahol Feigl szerkesztővel beszélt. Faigl azt mondotta neki, hogy tegye meg közlését Írás­ban, ezt azután továbbítani fogják Strámskymak. Később Faigl azt telefonálta neki, hogy' Stránsky dr. egyelőre köszöni jelentkezését. A tanú később még levélben fordult közvetlenül Stránfíkyhoz, de de nem kapott választ. Amikor a Striibray-pör Prágában folyt, a tanú ál­landóan arra várt, hogy' idézést kap. De ez nem történt meg, csak a lapokban olvasta, hogy a pör alatt bűvészként emlegették A tárgyalást ezután délutánra halasztották. Egy eddig ismeretien tanai hallgattak ki a Stribrny-perben Voílacha-ReUos, egy műkereskedelmi ügynökség prágai igazgatója szenzációs vallomást tett Píey varietéigazgató is valioti ma Iglau, október 27. A Stribrny-pör tegnap délutáni tárgyalásán felolvasták Ringhoffer' Hans dr.-rak, a Ringhofíer-müvek vezérigazgatójának jegyző- könyvi vallomását, amely' szerint a kritikus időben nagy anyaghiány mutat­kozott, de a gyárak erősen voltak foglalkoztatva. A mai tárgyaláson elsősorban is felolvasták Al- ; wersleben berlini tanú levelét, amelyben közli,- hogy az idézést tiz fiappal a kitűzött kihallgatási nap után kapta kézhez. Azután kihallgatták Pley Gusztávot, i a prágai Varieté igazgatóját. Elmondja, hogy 1921-ben lett a prágai Hotel de Saxe társtulajdo­nosa s a Varieté igazgatója. Stribrnyvel személyes jóbarátságban volt mindig, mig Sichrovskyt csak mint borozója vendégét ismerte. A vagónüzletekről a tanú nem tud semmit. Csak arra emlékszik, hogy egyszer tavasszal Sichrovsky telefonon kérte fel arra, hogy is­mertesse meg Stribrnyvel. Stribrny erre megkér­dezte: „Ki az a Sichrovsky?" Azután a tanút Burger osztályfőnökhöz utasította. Hasin dr. kérdésére megerősíti, hogy a szállónak egyik látogatója volt egy Saxl nevű férfi, aki feltűnően hasonlított Sichrovskyra. ismételten hangsúlyozza, hogy Stribrny sohasem vett részt a Varieté igazgatósági ülésein, továbbá, hogy ő maga sohasem bonyolított le üzleteket Strl- brnyvel, semmit sem adott neki soha és soha semmit sem kapott tőle s Stribrny minisztersége alatt nem használta ki ismeretségét. — Az országos hivatal alaptalanul követeli visz- sza a nyugdíjasok kifizetett beszerzési előlegét. Nyitrai tudósítónk jelenti: A szlovenszkói nyugdíja­sokat ismét kellemetlen meglepetés érte az orszá­gos hivatal részéről, amennyiben visszaköveteli tő­lük az 1918-ban kifizetett beszerzési előlegeket. Tekintettel a nyugdíjasok amúgy is szomorú hely­zetére, az országos hivatal rendelkezése érthető 'megdöbbenést keltett, annál is inkább, mert legtöbb­jük képtelen lenne az annak idején felvett beszer­zési előleg visszafizetésére, vagy annak behajtása létérdekét veszélyeztetné. Figyelemreméltó ebben az ügyben, hogy az annak idején kiadott és ér­vényben levő miniszteri rendeletek értelmében ezen előlegek vissza sem kérhetők. Elég utalni a magyar pénzügyminisztérium 5800/PM 1918. számú, augusztus 12-én kelt rendeletének 14. §-ára, mely kimondja, hogy „ha az alkalmazott a beszerzési előlegek felvétele után, de még a beszerzési elő­legnek teljes visszafizetése előtt a tényleges szol­gálat kötelékéből bármely okból (nyugdíjazás, végkielégítés, önkéntes lemondás, elbocsátás, elha­lálozás, stb.) megválik, a beszerzési előlegnek még vissza nem fizetett részleteit törlésbe kell hozni". Mig ez a rendelkezés a volt vármegyei alkalmazot­takat érinti, addig a községi körjegyzők, állator­vosok, mérnökök és egyéb községi alkalmazotta­kat illetőleg a belügyminisztérium érvényben levő rendelete, az 1918-as 108.100/V-b. BM. állapítja meg, hogy a felvett beszerzési előleg a fent ismer­tetett esetekben utólag nem kérhető vissza. A két miniszteri rendelet félre nem érthető módon álla­pítja meg, hogy a beszerzési előleg visszakövetelé­se milyen esetekben lehetséges csak, s igy az or­szágos hivatal intézkedése méltón keltett meglepe­tést a nyugdíjasok hatalmas táborában. Jólinfor- mált helyen szerzett értesülés szerint, a nyugdíja­sok szövetsége foglalkozott ezzel a nagyfontoseágu kérdéssel és úgy határozott, hogy tagjait fel fogja világosítani a miniszteri rendeletek tartalmáról, hogy ily módon elejét vegye a törvényes rendel­kezéssel tisztában nem levő nyugdíjasok károsodá­sát. A jelek szerint remélni lehet, hogy a min'sz- teri rendeletek szem előtt tartásával a nagy port. felvert ügyet rövidesen elintézik és a nyugdíjasok érdekeit sértő intézkedés visszavonására sor fog kerülni. F ' • ill ‘ •. ” • ' ' " : PaíaMS Morava. A délelőtti tárgyalás utolsó tanúja Votlucka- Rellos volt, egy műkereskedelmi társaság prágai igazgatója. Sichrovekyval egyetlen egyszer talál­kozott csak. 1920. vége felé egy Levitus nevű ismerősével, aki a berlini Lustig-cég prágai kép­viselője volt, elhaladt Sichrovsky órás üzlete mel­lett, majd Levitus bevitte Őt az üzletibe ée bemutatta Sichrovskynak, hogy valami képüzletet lebonyolítsanak. A tanú tudott a vagónügyekről. Ismerte az azóta elhunyt Zaimazal állam vasú ti felügyelőt is, aki két állítólagos Tintoretto-kép ügyében hozzá fordult. Ebben az időben kérdezte Levitus a tanútól, váj­jon nem tud-e egy reprezentatív személyről, aki a Lustig-cég képviseletét átvenné. Mivel Zamazal, aki akkor már nyugdíjban volt, érdeklődött valami mellékkereset iránt, a tanú őt ajánlotta. Zamazal azután elmondotta neki, hogy Levitustól egy vagónokra szóló árajánlatot ka­pott, amelyet a vasutügyi minisztériumba kell elvinnie és hogy „talán lehet ott valamit csinálni", mivel jó ismerőse Kreysa, aki annakidején hozzá volt beosztva. Később Zamazal azt mondotta neki, hogy Kreysa igen barátságos volt hozzá s Levi tussal együtt járt nála. A tanú ezután igy folytatja: „ősszel azután kérdezte tőlem Zamazal, vájjon tudok-e róla, hogy azt az árajánlatot elfogadták. Amikor azt válaszoltam, hegy erről nem tudok, Zn- mazal ezt mondotta: — Ez érdekes. Ma Kreysa azt közölte velem, hogy a dolog készen van. Mit fog ez az ember ró­lam gondolni, hiszen egymilliót Ígértem neki".

Next

/
Thumbnails
Contents