Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-28 / 247. (3060.) szám
-AR-HTRlíAK 1932 október 28 péntek. WjW 6+1 csöves Ép Supervevö, ^beépített elektro- dyn. hangszóróval, állomásskálával, szailagszűröveí, fadingkiegyen- litövel stbTungsram Standard Electric, Bratíslava, Moyzesovd 8. Küldjön díjmentesen prospektust, árjegyzéket és részletfizetési föltételeket. Pontos c.lrn Béke iPoroszoTSiágban! — A lipcsei Ítélet következményei ben. Hangsúlyozta, hogy a ezénkórdéet annyira fonto6nak tartja, hogy minden intézkedést önmagának tart fönn és még a szénkormánybiz- tosságot is föloszlatja. Ezután Imrédy pénzügyminiszter hosszabb beszédben ismertette a kormánynak a gazdavédelem érdekében teendő intézkedéseit. Az értekezletet pártvacsora követte. Budapest, október 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Hírlap értesülése szerint az öttagú vezérlőtanács tarrjai a következők lesznek: Gömbös Gyula, Beillőn István gróf, Pesthy Pál és Mayer János. A párt ügyvezető elnöke Sztranyavszky Sándor lesz. összefog a magyar miivésztársadalom Budapest, október 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A kormány/ó kéziratot intézett Hómam Bálint dr. közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a művész- társadalom összefogását szorgalmazza a nemzeti együttműködés szellemében. A közoktatásügyi miniszter a kézirat értelmében máris lesz bizonyos intézkedéseket, igy például évente nagyarányú nemzeti reprezentatív kiállításokat akar rendeztetni. Budapest, október 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kormányzói leirattal kapcsolatban Hóman kultuszminiszter nyilatkozott a sajtónak a kormány kultur- programjáról. A kormány elhatározta, hogy a művészeteket az egyetemes haladás szolgálatába állítja. Az uj művészi irányvonalak kiépítése során átszervezik a Magyar Képzőművészeti Tanácsot, művészeti katasztert állítanak fel és időről-időre megrendezik a nemzeti reprezentatív kiállítást. A miniszter tömörülésre hiv- ta fel a művészeket, nehogy a túlságos szét- forgácsolódás bénitólag hasson a nemzeti művészeti értékek kifejlesztésére. Budapest, október 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A pénzügyminisztériumban történt változások során a dohány- jövedék vezérigazgatóját szolgálatié tel re berendelték a pénzügyminisztériumba és helyébe Fa ti inger Sándort nevezték ki, aki külföldön is elismert szaktekintély. Amikor a Lengyelország és Danzig szabadváros közti vámkonfliktus a népszövetség döntőbizottsága elé került, a népszövetség e bizottság elnökéül Fattinger Sándort hívta meg. — A prágai Magyar Akadémikusok Köré-nek n] cime. A prágai Magyar Akadémikusok Köre (MÁK) uj helyiségekbe költözött. Uj cime: Prága II., Kira- . köveké 7., II. udvar, 2. emelet. Berlin, október 27. A birodalmi kancellár tegnap este egy vadászkirándtilásról visszaérkezett Berlinbe. Papén kancellár csak ma fog foglalkozni a lipcsei Ítélet utáni helyzettel. Erről a kérdésről különben tárgyalni fog Hinden- burg köztársasági elnökkel. Braun kormánya a várakozás álláspontjára helyezkedett. Tegnap nyilatkozatot adott ki, amelyben lojális együttműködést ajánl fel Pa- pennek a rend és a nyugalom helyreállítása érdekében. A lipcsei Ítélet módot ad a lojális együttműködésre. Tegnap a Braun-kormány együttműködési javaslatát hivatalos formában a köztársasági elnök tudomására hozták. Brecht minisztériumi igazgató meglátogatta Meisner dr-t, Hindenburg államtitkárát és tárgyalt vele a helyzetről. A mai nap folyamán tisztázódni fog a porosz birodalmi biztosok és a porosz kormány együttműködésének problémája. Eré!s?ss rendszabályéit a lengyel ellessék ellesi Varsó, október 27. Zaleski lengyel külügyminiszter az elmúlt napokban többször tárgyalt Pilsudskival és az államfővel. Jólinformált körök szerint az illetékes varsói kormánykörök főleg azt a kérdést kívánják tisztázni, hogy a néhány hét múlva összeülő lengyel szejmben végrehajtsák-e a lengyel—orosz támadást kizáró szerződés ratifikálását. A ratifikálás kétségtelenül újabb erős nyomást gyakorolna Romániára a román—orosz szerződés aláirása érdekében. A Pilsudski-kormány egyébként az elmúlt napokban újabb akciót kezdett az ellenzék ellen. Ez alkalommal különösen a szélsőjobboldali párt és a demokrata párt működését igyekeznek megnehezíteni. Posen-vajdaságban állítólag letartóztatták a két párt funkcionáriusait és föloszlatták a szélsőjobboldal katonai jellegű szervezeteit. A közoktatásügyi minisztérium ugyanakkor bejelentette, hogy a főiskolák alkotmányait megváltoztatja és a közoktatásügyi miniszternek több jogot biztosit a főiskolák ellenőrzésénél. A kormány ezzel a Pilsudski-elle- nes diákság szervezkedését akarja elfojtani. — A magyar kormányzó villamosvonaítal Budapestről Magyar-Kontáromba utazott. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Nemrégiben befejezést nyertek a budapest—bécsi vasútvonal búdapest—komáromi szakaszának villamosítási munkálatai. A villamos mozdonyok néhai Kandó Kálmán világhírű magyar mérnök tervei szerint készültek. Horthy Miklós kormányzó ma kíséretével Budapestről a villamosított vonalon Magyar-Komáromba utazott. A villamos mozdony óránként 100 kilométeres sebességgel haladt. A kormányzó ezután megtekintette a bánhidai erőmüt-elepet és az ottani munkásházakat. A látottak fölött elismerését fejezte ki, majd a villamosvonattal tért vissza a magyar fővárosba. — A Prágai Prohászka-Kör minden nap délelőtt fél 12-től fél 1-ig információkkal szolgál bármely egyetemi hallgató részére a Magyar Menza helyiségében. Nám. Petra Osvo- bodítele. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből Sorra- jött volna aztán Petrőczy István, ő azonban nem tartózkodott a táborban, miután hitvesének, Révay Erzsébetnek látogatására indult el haza, akit elmebusitó esztendők óta nem ölelhetett magához. Velement örök társa, a se- szinü és keserüszáju Ubrisi is. Mert Petrőczy István nélkül úgy érezte magát e világban Ubrisi, miként az árva. A kuruckirálv a vén Szepessy Pálra emelte most szemeit s igy intézte hozzá jószivvel a szót: — Az utolsó voksz a Szepeesy Pál bátyám- uramé s nagy társamé a vezérségben, akinek nemcsupán a kardja a nemzeté, hanem a temén- telen esze is nagy hasznára volt mindenkor ügyünknek. Fölemelkedett hát Szepessy Pál, miközben vezérek, kapitányok, hadnagyok, vajdák és egyéb katonatársak mind reáfüggesztették szemeiket. Előbb simított egyet lengő szakállán, utána fehér haján, mely a nemzet sorsa miatt érzett terhes gondokba őszült bele. Az agg katona köszörült a torkán, amelyet máris nagy méreg evett és akkor olyant kiáltott váratlanul, hogy visszhangot vertek tőle a fejedelmi- sátor falai: — Felette csudáiom, hogy a ganaj német még most is hitegetni készül bennünket. Hazudik a császár 6 ellenünk van a római pápa! Judás-csókjával azt szeretné a császár, hogy leoldjuk szablyánkat s piszkos lancknehtjei itt maradjanak tovább népünk és nemzetünk nyu- zására! Inkább vesszünk egy szálig, de ne higy- jiink a császár szavának: takarodjék kiki nemes országunkból! A császár most undok szorongásban vagyon s azért tesz nekünk ajánlásokat, ámde az ő barátsága álnokság, hiti és parolája csalárdság s mihent megfordul a ka- tcnacsillag, tüstént ránkboritja a pokrócot! Vezérek, kapitányok, hadnagyok, vajdák s minden katonatársaim, ne higyjünk a trotykoe németnek! A haditanács tagjai rákiáltották egytőlf'rryjg’: — Nem hiszünk a németnek! A lengőszakállu öregnek itt már visításba veszett a hangja, mialatt rácsap ott fel-íelzörgő kardjára: — Vesszen minden német! Vesszen a császár is! Legyünk pogányok inkább, avagy ha meg- segél az öreg Isten, Thököli urunk kardja alatt maradunk, mert ő a mi királyunk! Első magyar király a nagy Mátyás király óta! Kiáltsunk vivátot reá s kiáltsuk széles torokkal a császár felé: fegyvernek kell itten igazságot tenni! Ennél a kiáltásnál a kuruekirály sem bírt többet magával. Fölugrott s lelkesen kiáltott Szepessy Pál felé, miközben kirántotta kardját. És kisuhantak hüvelyeikből a többi kapitányok, hadnagyok, vajdák kardjai is és — Thökölivel együtt — azt kiáltották mind-mind, szilaj hangon: — Fegyvernek kell itten igazságot tenni! Ez a kiáltás áttört a sátor falain s átvette az egész tábor. Harmincezer embere kiáltott föl Thököli Imrének és Szepessy Pálnak, engesztelhetetlenül: Még negyedóra múlva is hallani lehetett* amint a tábor egyik-másik széle felől visszaverődött a moraj: — Fegy-ver-ne-e-ek ke-edl! . . . Fegy-ver- ne-e-e-ek . . .! Órák múltak bele, mire 'tudtak csillapulni a fölkelők. Különösen Petneházy Dávid hajdúi között volt nagy a zenebona. Magának Petne- házynak kellett közbelépnie, hogy lecsendesitse őket valamennyire. Hanem ekkor történt valami! Kassa felől, az ut tavaszi porában vágtató •hintó közeledett a tábor északi része felé, amitől váratlanul megmozdult a tábornak Kassa irányába eső oldala. S szájról-szájra adták máris, hogy két német meg egy kutya érkezett a kuruckirályhoz, bizonyára a császár megbízásából. A hir valónak bizonyult. Thököli akkor már sátrának benyílójában ült, tábori-asztalkára nehezkedve a jobbkönyökével. Körülötte vezértársak, kapitányok és hadnagyok csoportosodtak. Egyesek ültek, mások deli tartásban támaszkodtak meg a kardjok markolatának. A zuhogó márciusi napfényben (kevéssel volt ez ebédidő után!) festői rendekben tarkállott a tábor, mely fölött sok kuruc zászló esett, össze lankadtam Az ordasok tömegei jórészt levetkőztek félig: a mellüket, vagy a hasukat eüttették a jóleső napocskán. A tábor alatt éteszöldben harsant a friss fit s szédítő és kc< irü szagával volt tele a levegő. A firmataenfcum legtetején állt ekkor Thököli csillaga! De jött is már a két német meg az egy kutya 6 mindenütt engedelmesen nyitottak nekik utat. Azaz hogy nem is németeknek számítottak a követek, mert — mint hamarosan kitűnt — magyar eredetű császáriak voltak. Alázattal, mélyen meghajolva álltak meg a kuruekirály előtt, aki félkönyökre megdülve, mozdulatlanul ült tábori-székében. S olyan csönd állt be ekkor a táborban, hogy sokan ceuklottak tőle. Ugyanakkor igy szólt rá a két béke küld öt íré Thököli: — Kik vagytok? — A mi felséges császári urunknak, Leoppl- dusnak békekövetei, — válaszolt az első s átnyújtotta mindkettejük megbízólevelét. És akkor még nagyobb csönd állt be. Thököli, miközben oiajbarna arcára ráömlött a napfény s — eldőltében — ráncot vetett vastag nyaka, a megbízólevélen futott át az ijesztő csöndben.. Jól tudta, hogy a követküldés kétségbeesett utolsó kísérletezése a császárnak. Aztán a szánandó és esett két alakra emelte dióbarna szemét s halk szóval annyit kérdett: — Mit akartok? . Az első német ijedten fogott bele: — A mi felséges urunk, Leopoldus császár hajlandó békére lépni Te-Kegyelmetekkel... Thököli hallgatott s azalatt megfeszültek arcán az izmok, amiből gyanította a két küldött, hogy alighanem összevágta a fogait. Szepessy Pál ült jobbja felől: két areo&ontja fölött szinte repedt a kifeszült bőr. Erre a fenyegető hallgatásra az egész tábor összevágta a fogait. Mind a harmincezer harcos. Thököli, jobbkönyökére tehénkedve, sajnálkozva nézte a két remegő követet. Aztán any- riyit kérdett: — Van-e még valami mondanivalótok? A második német kezdte most: — A mi felséges urunk, Leopoldus császár, hajlandó visszaadni a protestánsok templomait ... De itt meg is akadt s végleg összezavarodott. Észrevette ugyanis, hogy a kuruekirály először elmosolyodik gúnyosan s akkor kacagni kezd úgy belül, visszafojtott kacagással, Erre a csöndes kacagásra, mintegy jeladásul, hasremegve kezeltek kuncogni vezértársak, kapitányok, hadnagyok és vajdák' s néhány pillanaton belül mind a harmincezer harcos kacagott, visszafogva a esiklandozást. Ezredről-ezredre harapózott ez a kacagás, amely csak félig volt füllel kivehető, ám annál szerencsétlenebb lett tóle a két követ, akik mögött nyugtalankodni kezdett a pórázon tartott kutya. Kínzó negyedóra múlva újból a két keszeg alakra nézett föl Thököli: —- Van-e még valami mondanivalótok? A két bé-kekövet egymás szavába vagdosva kezdett darálni: — A harmadik pontnak foglalatja ez: „Ezzel szemben a mi felséges urunk, Leopoldus császár óihajtaná, hogy Te-Kegyelmetek övezzék le kardjaikat s adják meg magukat az ő gráciájára ... !“ Nem folytathatták azonban, mert Thököli hátravetette magát hirtelen s harsány röhögés robbant ki belőle. S erre a dörgő röhögésre fel- dörgött mind a harmincezer harcos. Nemcsak vezérek, kapitányok, hadnagyok és vajdák, hanem a közrenden lévő bujdosók is égnek vetették arcaikat s tátott szájjal harsogtak föl. Olyan volt ez a vad röhögés, hogy visszhangot vertek reá a dombok és hegyek, a mennybolt pedig remegett és táncolt. Az oldalát fogta minden ember s a tábor — mintha egyetlen szörnyű száj lett volna már! — trombitált az orrán, krákogott és dűlt a kacagástól. Harmincezer ordasnak szakadt a könnye a szörnyű röhögéstől. Csak Szepessy Pál ült a helyén ke- ményremeredt arcvonásokkal. Mert soha senki mosolyogni nem látta még a vén lázadót. A két követ krétafehéren szorongott Thököli előtt. Szivbénulás környékezte őket. Ahogy aztán veresre-röhögték volna magukat s némi csönd állt be, a kuruekirály hátraszólt: — Idő a seregdeákot! Ugyanakkor még mindig könnyező szemmel szólt a két nyomorult alakhoz: — Mindjárt megadjuk a feleletet a ti kegyelmes uratoknak! Vezérek, kapitányok, hadnagyok és vajdák összebbs/.orultak, ugyanakkor közelebbléptek a harcosok is és nagy félkörben várakoztak a ku- ruckirály sátra előtt. De jött is már a seregdeák az iró-szerszámok- kal s apró tábori-asztalt hoztak utána, szemközt a fiatal és gőgös fejedelemmel. A sereg- deák leült s íráshoz emelte lúd tollát... És a siket csöndön át messzirehallatszó han- 'gon kezdett diktálni ekkor Thököli: — írjad, deák! S diktált: „Leopoldus! Imé, halljad meg, minő üzenetet küldünk neked Béc-sbe mi, a hitünkért, szabadságunkért, számtalan sebeinkért lóraült és gyu- logrenden lévő magyar hadak. Felelünk neked, aki semmivé tetted régi nemesi jogainkat, szégyenbe és éhhalálba taszítottad kicsiny hazánkat és ártatlan nemzetünket-. . — Bonc, bene. — bólintott rá halálos elszántsággal Szepessy Pál. — De jobban meg kell azt csinálni! S anélkül, hogy engedőimet kórt volna reá Thökölitől, kardja markolata fölé hajolva, maga vette át a szót: 2
