Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-25 / 244. (3057.) szám

L ^Jft&<íAÍ JÖütiAK iv</(b UA1 tri>Di' £m^. Jn c»áu« zat, 0 (mandátum. Zsidó párt: 305 szavazat, 2 mandátum (Weisz Gyula, Fiadher István dr.). Hünka-párt 339 szavazat, 2 mandátum- Cseh agrárpárt: 157 szavazat, 1 mandátum. Politikamentes tisztviselők csoportja; 20(3 szavazat, 1 mandátum. Az őslakoegondolat szempontjából rendkívül tanulságos, ha a régi községi képviselő tes­tül est erőelosztásálhoz hason Lilijük az ug ered­ményeket. Az első szembetűnő tünet az, hogy az őslaiaosfront, annak dacára, hogy a cent­ralista kormánypártok minden lelhető és le­hetetlen kortestrükköt igényibevettek jelle­me, a maga tömbjében megrendith etet len­nek, megközelíthet ellennek bizonyult. A fronlbontást célzó alkalmi alakulatok sorra buktak. így különösen megsemmisítő vere­séget szenvedeti az agrárpárt magyar alaku­lata, a Osánki-párt, melynek egyedüli föl­adata az, hogy magyar cégér alatt szavazato­kat hódítaná a magyar választók körében a cseh agrárpártnak. A tegnapi választás ezt a hibrid-alakula­tot nemcsak hogy „megtizedelte4*, vagy .gnegharmadolta", a valóságban „megkét- harmadolta", mert eddigi három mandátu­mából csak egyet tudott Megmenteni, az is csak olyan maradékmandátum a cseh agrárpárt kegyéből- A legcsattanósabb a vereségben az, hogy a pártooska vezére, Csánki maga is kibukott. Vérmes reményeiben csúfosan csalatkoztak a politikamenes tisztviselők listájának életre- hivói is, akik tisztán -a magyar őslakos egy­ség megbontását célozták akciójukkal. Hason­lóan az őslakos gondolat erősödését tanúsítja az is, hogy az autonómista szlovák néppárt ellen alapított Micsura-párt lévai frakciója óriási agitációja dacára mindössze 38 szava­zatot tudott összehozni. A Hünka-párt meg­tartotta városházi pozícióját. Micsura pedig úgyszólván azokat sem tudta „táborában11 tartani, akik a jelöltlistáját aláírták. A kormányban levő cseh szociáldemokrata párt is vesztett egy mandátumot s ezt a kommunisták nyer­ték el. Az őslakos miagyar mSinkásság elhatározott akaratát mutatja az, hogy a magyar nemzeti ——■—emb—amwiiim nw i«i mini n stombm 36 Magyar nemzeti munkáspárt; 156 szavasat, 1 mandátum. A 6937 szavazatiból érvényes volt 6121 sza­vazat, 816 pedig érvénytelen. Az érvénytelen szavazatok száma föltűnően nagy, csaknem 12 százaléka az összes szavazatoknak. munkáspárt régi mandátumát megtarthatta minden erős ellenostrom dacára. P á r i s, október 24. Az uj francia lefegyver­zési és fegyverkezési terv körül a katonai és a polgári hatóságok között támadt nézeteltérés egyre nagyobb méreteket ölt és már valóságos „Weygand-botrányhoz“ vezetett. León Blum a Populaire mai számában egyenesen fölszólitja a francia hadsereg főparancsnokát, hogy mond­jon le, mert ellenkező esetben Herriot és a szo­ciáldemokrata párt között áthidalhatatlan sza­kadék támad. León Blum szerint Paul Boncom, Benes és Politis közös biztonsági és lefegyver­zési tervezete elkészült Genfben s a párisi mi­nisztertanács helyesnek találta azt, sőt Herriot londoni utazása alkalmával MacDonald tetszé­sét is megnyerte. Most utólag a kormány kény­telen kijelenteni, hogy a tervezet eddig csak „vázlatosan" volt meg és korántsem kész. A hirtelen fordulatot Weygand tábornok okozta, aki — mint León Blum irja — „Paul Boncour iskolásgyereknek visszaadta a föladatot még- egyszeri letisztázásra". A szocialista párt ezt az állapotot botrányosnak tartja. Franciaor­szág és a világ legsúlyosabb problémáinak megoldása egyetlen erőszakoskodó katonától függ. „Tisztában van Herriot azzal — kérdi León Blum —, hogy a világ közvéleménye előtt végzetesen diszkreditálódik? Weygand tábor­nok vétója a francia kormányt nevetségessé és gyülöltté teszi. Hogy jelenhetne meg ezek után Paul Boncour Genfben? Dadognia kell, s mint egy iskolásgyermeknek kijelentenie, hogy irká­ját Weygand tábornok egyelőre még nem javí­totta át. A német Papén—Schleicher-kormány Tekintetbe (kell venni még azt a körülményt is, hogy ez a párt nem rendelkezett saját saj­tóval és aránylag a legkisebb propagandát fejtette ki. Ez igazolása annak, hogy a nemzesd eszme mélyen belegyökerezett a lévai magyar munkásság leikébe. A lévai községi választás jelentőségét a mai politikai konstelláció mellett ká kell emel­nünk, amint ezt pártjaink törvényhozói elő­re is hangsúlyozták. A sok párt neon tudta Eperjes, október 23. (Saját tudósit ónktól.) j A Prágai Magyar Hírlap részletesen szá-' molt be az eperjesi választásokról, majd az ezeket követő polgármesteri választásokról is. Mint ismeretes, polgármesterré Duohon dr. közjegyzőt választották, mig helyettes polgármesterek Rovó Gyula és Raszlavszky Béla dr. lettek. Már a választás után nyomban oly hírek kerültek a városban forgalomba, hogy a vá­lasztásnál súlyos formai hibák történtek. Kezdetben ezeket a híreket a szokásos el­lenzéki hangulatnak vélte mindenki, a na­pokban azonban mégis kiderült, hogy e hí­rek nem voltak légből kapottak, mert a teg­napi napig három fellebbezés futott be a já­megbontani Léva magyarságának egyöntetű akaratát és a választások megerősitették azt a gondolatot, hogy Léva várospolitikai életé­ben uj érát kell nyitni, melynek irányát a há­rom magyar párt fogja megadni, az őslakos érdekek odaadó szolgálata jegyében. rási hivatalhoz, melyek a törvény 62. sza­kaszának értelmében petíciót jelentenek be az eperjesi polgármesteri választások ellen. Duohon dr. tegnap a felettes hatósággal Írásban tudatta, hogy lemond tisztségéről. Duohon az utolsó percben visszavonta le­mondását, mivel kétségessé vált, hogy uj választás esetén ismét öt választanák-e meg polgármesternek. — Iratokat olvasnak a Jungsturtn-pörben. A Jungeburm-'pőr mai tárgyalásánál folytatták a per- iratok olvasását. Germák vádlott iratainak olva­sását ma befejezték, azután sor került több jegy­zőkönyvi tanúvallomás felolvasására. Azután több vizsgálati jegyzőkönyvet olvastak fel. A megrenditheftetlen őslakos front Francjaofszágban Weygand tábornok az úr? León B9um leleplezései — A generalisszimusz vétója A francia hadsereg Herriot biztonsági terve ei.en uj erőt meríthetne ebből a francia bizonytalan­ságból és végleg elgáncsolhatná a párisi tervet. Weygand tábornok lemondásával fenyegető­zött. Ez a lemondás volna a leghelyesebb, amit tehetne. A francia hadsereg főparancsnoka tul- nagy helyet foglal el a köztársaságban és las- san-lassan kiszorítja az első vonalból Herriot-t és Paul Boncour-tl" Megfellebbezték az eperjesi polgármester-választást KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (36) S kitörtek újból a csaták és ütközetek na­gyabb dühvei, mint valaha is, ámde Lipót csá­szárnak volt gondja reá újból, hogy megállítsa ’ThököHt. Mivel maga is újból (háborúba sodró­dott a francia királlyal s a kegyetlen fölkelők­kel szemben képtelen volt hatezer katonánál többet kiállítani, arra gondolt, hogy minden körülmények között őszinte békejobbot nyújt a kuruckirálynak. Ez esztendőnek őszén az tör­tént tehát, hogy Saponora Fülöp kassai kapi­tány meglepetésszerűen Th ökölinéi termett, mint császári békekövet 6 paroláját adta a sze­relmes fővezérnek, hogy ura és parancsolója beleegyezik mindenbe: Thököli vegye feleségül Zrinyi Ilonát, amit annál könnyében megtehe­tett, mert Báthory Zsófia fejedelemasszony ak­kor már nem volt az élők sorában. Kevéssel reá megjelent Thökölinél Caprara generális, hogy újabb fegyverszünetet kössön vele s ő is megismételte a császár ígéreteit. Szepessy Pál, mihelyt tudomására esett a sű­rű követjárás, nyomban Thökölihez sietett s így szólította meg, teméntelen harag között: — öcsém, grófi öcsém, azt mondom én tene­ked, légy nagy vigyázással, miként a daru: mert piszkos becsapásod készül itten! Hiszen igaz, hogy Ilona asszony a nagy Zrinyi Péter leánya s a még nagyobb Zrinyi Miklósnak hu- goo&kája, ám ha egy szoknya miatt hüvelyébe dugnád fölkelői kardodat, megesküdtem reá, grófi öcsém, hogy ezzel a tulajdon kardommal foglak megölni! A fiatal fölkelővezér azonban ahelyett, hogy meglepődött volna, mélyen elgondolkozva igy felelt az öreg lázadónak: — Mást mondok én, bátyámuram, mivelhogy némely dolgok miatt napok óta nem alhatom. Ilona asszony felől 'békén pipálhat mindenki: soha ő kardomat le nem fogja, kinoz ellenben a gond, hogy a császár valóban piszkos becsa­pásomra készülődik... — Úgy van, grófi öcsém, ez az igazsági — emelte föl seprüszemöldökét Szepessy Pál. Thököli eltiinődözve beszélt: — Gyötör a gond, hogy a császár ezzel az engedékenységével csak még nagyobb viezálko- dást akar támasztani köztem és a vén Teleki között. Mcrtha egyszer a feleségem lenne Ilona asszony, Teleki ezt soha meg nem bocsátaná nekem a kopasz fejével, hiszen elvált asszony­leányát hagytam oda. És egyéb számításai is vannak a császárnak ... Itt közbekiáltott Szepessy Pál, aki alig tudta tartóztatni ki-kirobbanó indulatját: — Tudom! Tudom!... A császár, akinek kö­pök a nevére is, bizton reméli, hogyha a hitve­seddé válik Ilona asszony, temagad a meleg kuckóba vonulsz vissza... öcsém, grófi öcsém, — s itt már remegni kezdett lugszinü szakálla, ■— vigyázz, nagyon vigyázz! Mert a markom­ban tartom csorba kardomat! Thököli hallgatott. Nagy oka volt erre a hall­gatásra. Mert most már halálos elszántság töltötte el, ezt azonban nem árulta el még a haldokló or­szág legnagyobb zendülőjének, Szepessy Pálnak sem. Alkudozni akart a o&ászárrai, de csupán azért, hogy azalatt véd- és dacszövetségre lép­hessen a nagyvezérrel s akkor az összes hadak­kal lecsap a császárra. A terv nem ezen a napon fordult meg benne először. Már Saponorát is békülékeny üzenettel küld­te vissza a császárhoz s ebben az üzenetben sok volt az őszinteségből. Mert kilenc esztendeje múlt már, hogy táborba szálltak a fölkelők és sok-sok öreg katona vágyott hazafelé. Az üze­net lényege az volt, hogy a fölkelővezér kész megdódolni összes kurucaival, ha a császár visszaadatja a protestánsok minden javait, ő maga pedig •— mint „Magyarország e részeinek ura“ — megkapja a tizenhárom északkeleti vár­megyét. Hatheti időt kötött ki a válaszra. Választ azonban egyáltalán nem kapott a császártól. Előre sejtette ezt a kuruckirály s ez okból a császárhoz menesztett üzenettel egyidöben hosszú útra kelt Radics Endre, TunyogUSámuel és Géczy István. Követségbe indultak a Por­tára, hogy megállapodjanak a nagyvezérrel a végső szerződésben. Kunitz, a Portánál rezi- deáló császári megbízott, tüstént futárt küldött Becsbe, hogy most az egyszer nagy a baj! Fej- hezkaptak erre az udvarban is: Lipót császár még azon a héten Saponorát és Sebestyén püs­pököt menesztette Thökölihez. Ám ezúttal a fia­tal késmárki gróf volt az, aki az orruknál fogva vezette a császári követeket. Mert szinleg bele­ment mindembe, ámde alig távozott tőle Sapo­nora és Sebestyén püspök, ő maga Budavárá­ban termett s Ibrahim basával, aki ekkor már megkapta a nagyvezér parancsát, megkötötte a szövetséget. E szövetség pontjai a szultán ne­vében biztosították Thökölit, hogy legközelebb Északmagyarország fejedelmévé kiáltják ki s a magyarok és horvátok megtartatnak minden szabadságukban. És ha csak a hajukszála gör­bülne is meg, a szultán nyomban háborút indít a bécsi császár ellen. Erről a szövetségről azonban egyelőre sem­mit sem tudott Lipót császár, sem környezete. - így történt, hogy az 1681 -ik esztendő junius havának közepén fényes kíséretével Munkács várába lovagolt föl Thököli és soha nem látott pompa között megülte menyegzőjét a szépséges Zrinyi Honával, aki soha nem feledhette atyjá­nak, a magyar Akhillesnek és nagybátyjának, a fiatal Frangepánnak szörnyhalálát. Es nem feledhette, hogy a kursaneci sűrűségben nem vadkan ölte meg másik nagybátyját, a magyar Hektort, hanem császári bérencek puskázták le. Gyakran tünődözött azon is, miért kellett apó­sának ellenséges lovak patáitól széttaposva múlni ki a fenesi sikon és nem hitte, 6oha nem hitte, hogy első urát nem a németek mérgezték meg s kellett elhunynia ezért ifjú férfikorában. Most már ő biztatta újdonsült második fék­jét, hogy ne legyen irgalom a szivében, hanem koncoltassa halomba a németek cinkosait... De kellett is biztatás Thökölinek! Mindenekelőtt a munkácsi sziklafészekbe hor- datta föl összes vagyonát s a Rákóezi-ház min­den kincseit, aztán fölmondta Lipót császárnak a fegyverszünetet, még abban a hónapban föl­kelésbe parancsolta az összes vármegyéket, ka- róbahuzással fenyegetvén meg mindenkit, aki nem engedelmeskednék s ugyanakkor a haran- godi táboriba doboltatott gyülekezőt valameny- nyi ordasnak. S a Partiumtól az árvái várig zörögpi kezd­tek ismét a kardok. És ebben az időtájban töb­ben látták az engesztelhetetlen Szepessy Pált, amint örömkönnyei a szakállába hulltak, majd fölvetvén szemeit az égre, összekulcsolta kard­forgatástól kérges két tenyerét: — Mária-Anyám, csakhogy ezt is megérhet­tem egyszer! S kiújultak a csaták és ütközetek, dühöngő indulattal mindkét részről s Tokaj várától a morva szélekig véresre gyulladtak ki ismét a nyári éjszakák. Petneházy Dávid talpasai — Ibrahim basa kontyosaival együtt — szörnyű tusa után bevették Kassa fellegvárát, utána a várost is és nem volt irgalom egyetlen német­nek is. A tüzek kisérteti fényében ott legény- kedett és fújt lihegve Tyukodi pajtás a tetem- németek, vallonok és dánok hasába, hogy puf- fogva gömbörödtek... Azalatt vezérek és ka­pitányok, névszerint: Petrőczy István, a bue- képü Ubrisi, Tulok György a dülledt homlokár val s ferdére sebesült képével, a két Dúló, az­tán a rezeeomi Majos Ferenc, úgyszintén a szőke Kende Gábor és a másik Gábor: a fiatal Keczer, megmászatták Tokaj, Szendrő, Szepes- vár, Eperjes és Lőcse falait, miközben Tulok György, akinek átkozott híre eljutott már ek­kor a császári generálisok fülébe is, az öröm­től rikoltozva csapkodta a saját fejét: — Megforgatni a szablyát minden németnek kendőjében! Véres és diadaloktól zengő hadjárat volt ez: dobok peregtek a fölkelők nyomában, kürtök harsantak s tárogatók jajgatásától vertek vissz­hangot az erdők szélei és a tágas mezők. Tel­jes fényében állt a kurucvilág! Északmagyarország keleti felében csak az erős Fülek vára tartotta még magát. Meg kel­lett rohanni hát Füleket! Szeptemberi színe volt már a mennyboltnak, amikor vagy húszezer bujdosó sereglett össze Fülek alatt s oldalukban ott gyülekeztek a bu­dai basa kontyosai is. Sok-ezeren. Csakhogy kemény császári kapitány védte a várat: a törökverő Koháry István. A fölszóli- tásra, hogy adja meg magát, a gőgös és csá­szári urához haláláig hü Koháry olyan komisz- ságot üzent vissza, hogy fölszisszent reá Thö­köli, aki maga is Fülek alá érkezett 6 hátratán- torodott tőle a basa. Thököli és a basa nyomban doboltatott, mi­alatt támadásra rikoltoztak a kürtök. S húsz­ezer ordas és vagy tízezer janicsár zudult rá a falakra. De Koháry bevert fejjel kergette őket maga előtt. Jött hát az ostrom! Feldörögtek az ágyuk s akkora tüzesbomibák hulltak alá a városra és a várra, mintha vér- szinü tűzgömbök durrogtak volna mindenfelé s az ágyudörgóstől olyan füst setétitette el a le­vegőeget, hogy nem látták egymást ordasok és janicsárok. Kilenc egész napon át rengett a föld, rengett a mennybolt s a bástyák nagy dur­ranással omlottak alá, magukkal temetve min­denkit. Másfélezer kuruc feküdt már holtan e csaknem ötezer kontyos szállt föl Mohamedhez, de sem a bujdosók, sem a janicsárok nem bír­tak boldogulni Koháryval, hiába csikorgatták a fogaikat. Éjjel-nappal robbantak a gránátok, egyszer csak égnek repült iszonyú zúgással a lőportorony s a torony köveivel és gerendáival együtt a felhők közé kalimpált szétszaggatott testrészekkel nyolcszáz benyomult török. De mégsem adta meg magát Koháry! Langözönben recsegett már az egész város, tűzben tombolt minden ház, égett a. ferenciek kolostora, égett a katolikus és református torony, amikor a félig-tébolyult várvédők föladták a rombadült falakat, ámbár Koháry — veszett dühében — akkor is karddal vágta őket. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents