Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-23 / 243. (3056.) szám

1582 október 23, vasárnap. 7 J&% elnök és a költő Irta: NEUBA PÁL Két eanibetr találkozott e hé1 tón TAufl kas­télyában: Masaryk elnök és Gerhart Haoipt- mamn, a legnagyobb élő német költő. A két ember élete minden etilen tét és kategória­beli divergencia ellenére is egy magasabb síkon egyöntetűséget mutat. Hanptmajnn szegénysorból indult el hódi tó útijára (nagy­apja „Wetber" volt) és tarsolyában nem volt anás, csak a poézis, a2 a semmi, amivel ki­emelt egy világot a sarkaiból Masaryk el­nök, a tudomány embere, hasonlóan iveit. Az egyik a germán faj, a másik a szláv faj .reprezentáns jelensége Az elnök realista (a német filozófiai realizmus harcosa), a másik költő. Egyedül voltak, beszélgetésük tartal­ma nem jutott a nyilvánosság elé és kérdés, hogy a nyilvánosság elé kerüll-e, hogy miről beszélgetett el ez a két rendkívüli ember, a hetvenéves és a nyolcvan éven túli. A világháborúban Romain Rolland avval a kéréssel fordult Hauptmannhoz, szervezze meg a saját országában az Írók és a művé­szek tiltakozását a háború ellen. Tagadha­tatlan., hogy a svájci magányba (és bizton­ságba) elvonult francia egyrészt túlbecsülte, másrészt szent imen túli san félreértette a „szellemi* munka reális emanációit, lehető­ségeket és akarást egyaránt és az általános és ideálisnak mondott Tolsztoj-léle tanból ki­indulva nem számolt az egyéniségek hete­rogén voltával és azzal sem, hogy a háború — háború, ahogy a franciák mondják, ter­mészeti katasztrófának jellemezve ezzel va­lamit, ami sokszorta hatalmasabb embernél és szellemi törekvésnél. Hauptmann akkor elutasította Rolland ajánlatát és „császára** mellett foglalt állást. Masaryk tanár ugyan­akkor népe felszabadításán és országa alap­kövének lerakásán fáradozott. A költő és a tudós ugyanazt • akarta, azonos hittől és tűz­tél fütve igazolva volt: ellenségek, mert az egyik azt követelte, amit a másik. Másfél évtizeddel a békekötés után a két aggastyán, akinek az élet megadta azt, amit százmillióktól megtagad, ott ül egy békés könyvtári szobában. Nem az elnök és nem a császárra hivatkozó „reális** költő, hanem a filozófiai realizmus híve és a realizmussal nem törődő költő, a két megbékélt nagy el­me. Mindketten az élet minden forrongó megmozdulásán régen túl, saját erőből te­remtett országok humuszába gyökerezve: Masaryk, a realizmus filozófusa, a népe földjébe, Hauptmann a maga költészetének talajába. Győztek. Mindegyik a maga mód­ján, a maga eszközeivel. Az elnöknek sike­rült reális állmát valóra váltani: az álom va­lósággá reve Iá lód ott. Hauptmann a realitást álommá varázsolta: Szilézia Weber-jei, szólalt az anyagi világ, kénytelen volt amel­lett kardoskodni, ami a másik számára a romlást jelentette: az emberiség történeté­nek legmélyebb problémája. A görög bölcs csali azt kérte a győztek barbár királytól, hogy lépjen odébb és ne vegye el tőle a napsütést: nem kívánta az anyagi világot akkor sem, amikor egy hatalmas király ajánlotta fel neki. Ez lehet álláspont egy hordólakó számára — Berlinben és a Hrad- zsinon így gondolkozni nem lehet és vala­mint elavult „ideál**, a szenvedélyeket filo­zófiai meggondolásokkal leküzdeni (ami va­lójában csak annak sikerül, akinek a ter­mészete amugyis szenvtelen), úgy lehetet­len ma eltekinteni attól, hogy egy király győzött-e vagy elbukott, és a napsugárral néni elégedhetik meg senki. Felette érdekes lett volna, ha a lánai kastélyban elhangzott volna ez a kérdés! A két aggastyán, Írták a lapok, közel két óra hosszat igen élénken elbeszélgetett egymással. Azt hiszem, ha az egyik vagy a másik azt a sarkalatos kér­dést tette volna fel, amely kérdés két ilyen élet értelme, órákig csendben ültek volna egymással szemben, talán úgy, mint Kant szokott ülni, ha rendkívüli szellem látogatta meg. Egyszer Mendelssohn Mózessel, a filo­zófussal került össze. Órákig hallgattak, az­tán Kant csendesen megszólalt: „Nagyon ér­Prága, október 22. Az adóvégrehajtást fron­ton nap-nap mellett egyre nő az adófizető ál­dozatok száma. A pénzügyigazgatás eddig soha sem tapasztalt eréllyel hajtja be az adókat s nem akarja belátni azt* hogy az általános és egyre súlyosbodó gazdasági válság következté­ben, a mezőgazdák eladósodása miatt a keres­kedők és iparosok, de még az ügyvédek és or­vosok kereseti lehetősége is a minimumra csap­pantak. Ha pillanatnyilag, talán némi pénzhez is juttatják ezzel az állami pénztárt, az adóvég­rehajtások ezen módszerének következményeit azonban a jöbőben fogja megérezni az állam, mert az adófizető polgárok, ha exisztenciájuk az adóvégrehajtások következtében megrendül, a jövőben még kevesebb adót lesznek képesek fizetni. Pozsony, Kassa és a többi nagy váro­sok után, most már a kisebb városokba ig el­jutottak a „repülő bizottságok**. A számos helyről érkezett jelentésekből ma csak kettőt ragadunk ki: deikes volt, holnap folytatjuk, ha úgy tet­szik!** Folytatták. A sok élénk beszéd, a kon- verzáció mellett az emberiség mélyén egy folytatólagos ilyen K an t-M-endelssoh n-féle hallgatás folyik: lassan, szótlanul. A Kanto­kait és a Mendelssohnokat csak ez a beszél­getés érdekli és ha már egy évszázadban egyszer összejönnek, hallgatással jól kibe­szélgetik magukat- A megoldatlan maradék- problémákat elteszik másnapra, a jövő év­századra. A lánai kastélyban két ilyen ember talál­kozott és beszélgetett egymással- Beszélgetni kellett, szavakat kiejteni kellett, mert est követeli az etikett. De vájjon a csendes be­szélgetés mellett ott volt-e a másik hangta­lan is? Az, amelyben egy évszázad hangzik? Hiszen ilyenkor illik levetni az okosságot és a filozófia és a költészet nevében megkér­dezni: „Hogyan jutottunk el idáig?'* És megkérdezni naiv bátorsággal: „Elérted-e, amire vágytál és meg vagy-e elégedve?** Mert a görög bölcs királytbessegető legyinté­se nem érvényes úgy sem, ha a modern di­plomácia etikettje szerint történik és nem lehet abreagálni és kitessékelni az anyagi világot eigy beszélgetésből, amelyet egy el­nök és egy költő folytat: két dimenziófeletti I ember, aki a tudománnyal és a költészettel, mint egyetlen marsallbottal indult el a sze­génységből és a névtelenségből és Saul mód­jára meghódított egy birodalmat. Ők kelten tudnák csak feleletet adni erre a kérdésre, ők mondhatják csak meg, miről beszélgetett Napóleon Goethével- Napóleon s Goethe nem nyilatkoztak, csak annyit tudunk, hogy az San Louis, október 22- A választási kam­pány tovább folyik. Roosevelt a városban nagy beszédet mondott, amelyben élesen kritizálta Hoover pénzügyi politikáját, külö­nösen az amerikai pénz elherdálását külön­böző külföldi kölcsönökre. Thomas, a szocia­lista elnökjelölt, Washingtonban beszédet mondott, amelyben a nyomor növekedését jósolta meg. A választási küzdelem egyéb­egyik a másik mellett tört lándzsáit. „íme egy ember!“ mondta később Napóleon. Goethéről. A császárt támadóknak Goethe pedig igy válaszolt: „Ne bántsátok az én császáromat!“ Ez a két ember megértette egymást. Biztos, olyan beszéLgetést folytatlak, amelyet másnap, egy évszázad múlva foly- I tatni kívántak. És mivel ilyen misztikumnak egyenes é6 logikus folytatása az anyagi vi­lágban nincs és liánokként csak részletek szövődnek belőle a Világszellem saját tör­vényszerűsége szerint, vájjon nem folytató­dott-e ez az évszázados beszélgetés néhány nap előtt a lán.ai kastélyban, ahol két ember találkozott, akiknek van némi közük Napó­leonhoz és Goethéhez és mert ők kerten (ne mutass rá különbségekre!) kis részei az év­ezredes szótalan beszélgetésnek és alakjai annak a találkozásinak, amely ott kezdődött, amikor egy királyi görög bölcs előtt megállt egy bölcs király, aki kérdezett és feleletet kapott. Ha osak egy lépéssel is tovább tar­tunk azóta, hogy ez megtörtént, más felele­tet várunk el ugyanarra a kérdésire. Mert: ..Boldog vagy?** azt jelenti, hogy: „Elérted-e a köz számára azt, amire törekedtél?“ Elnök és költő tudja, amit akkor még király és bölcs talán nem tudott, hogy nem elég, ha a bölcsre süt a nap, mert a nap a közé, az egész emberiségé. De vájjon kérdezett-e Gerhart Hauptmann és felelt-e Masaryk el­nök? Volt idejük: két hosszú órát töltöttek egymással. Két órát beszélgettek: vájjon be­széltek-e? És tudatában voltak-e annak, hogy ezt a beszélgetést csak egy évszázad után folytathatják?... ként oly heves, mint még sohasem volt. A vezető üzletemberek és nagyiparosok egyre határozottabban Hooverhez pártolnak és Roosevelt uralomrakeirülését katasztrofális­nak tartanák. A demokraták szerint a nagy­iparosok alkalmazottaikat elbocsátással fe­nyegetik, ha nem szavaznak a köztársasági pártra. Mármaros kereskedői Masaryk elnöktől kémek védelmet ai aiévésreliajtások ellen Szobráncon Is működésbe lépett az adúrepOSőbizottság gnómjai és csodái, valóság-jelenségei az ő költészetében örök, álomszerű, soha meg nem szűnő éltetne keltők- Masaryk egyénisé­ge, a kanti intelligibilis Én, ma egy ország, tizennégy millió ember körete. Hauptmann intelligibilis Énje sokszáz alak élete. Vér és hús mindkét alkotás: síkbeli a kettő közti különbség, nem más. A filozófiai realizmus harcosa megküzdőit az anyaggal. A költő megküldött a szettemmel. A két ételét ma­gasabb szintézisbe fogva: Énjük vésőjével megformálták a maguk világát, viszonylago­san múlhatatlan egyszeri világot. Erre csak zseniális embereknek van megfelelő erejük. Két zseniális ember ült egymással szemközt a lánai kastélyban. Lehet, hogy az előirt etikett nem engedte a szó szabad folyását. Ezt a spanyolcsizmát nem Hans Sachs, a költő-suszter találta ki- De lehet, hogy Hans Sachs vezette a társal­gást. Lehet és elképzelhető (és ez maradan­dó tanulsága lenne ennek a ritka találkozás­nak), hogy az egyik hosszasan nézte a mási­kat és a hetven és nyolcvan éves kór nyo­mása 4Iat't megnyílt a száj és okosságon túl, minden életértelem legzseniálisabb kérdését intézték egymáshoz: Mi értelme volt az éle­tednek, reálpólitikus? Mi értelme volt az életednek, költő? Van erre a kérdésre egy felelet: az élet­mű. A két nagy ember életműve: állam és költői birodalom. De ebből a kérdésből egy másik fakad: Hogyan jutottunk el idáig? Ha (akár szótlanul is) erre a kérdésre kerestek feleletet, végig kellett szaladniuk a saját életükön és a párhuzam eme Látványa meg­lepő mélységekkel teli. Hogy a háborúban (nem ismerve egymást) ellenlábasok voltak, nem számit a lánai kastély könyvtárszobájá­nak és két ilyen életnek a magaslatán. De hogy a szettem, a tudomány és a költészet émbere abban a pillanatban, amikor meg­3fármaros iafkiálfása A huszti kereskedők grémiuma táviratban a köztársasági elnökhöz fordult az alábbiakban tárva fel a helyzetet: „A huszti pénzügyigazgatóság és adóhivatal az adóbehajtások terén olyan módszerekkel járnak el, amelyek tulmennek minden elkép­zelhető határon. A közismert Ínséges Verho- vinán élünk, népünk teljesen el van szegé­nyedve, —- miáltal a kereskedő és iparos osz­tály teljesen tönkrement. A kereskedők még megmaradt és fizetőképesnek vélt csekély ré­szét is tönkreteszik a pénzügyi hatóságok kíméletlen adóbehajtásai. Kegyelmet kérünk részükre g kérjük, hogy a kormány által az itteni pénzügyi hatóságot utasítani méltóztas- sék ezen szigorú eljárás beszüntetésére. Ellen­eseiben a teljes összeomlásnak vagyunk ki­szolgáltatva/* Hasonló szövegű táviratot küldtek a pénz­ügyminiszternek és az ungvári vezérpónzügy- igazgatónak. A kabinett-iroda ma táviratban értesítette a huszti kereskedők grémiumát, hogy az ügyet át­tették a pénzügyminisztériumhoz. §3es?ü dK*iz9!3$ág SzoSüráncon Szobránci tudósitónk jelenti: É héten itt is megkezdték az adóhátralékok behajtását. A pónzügyigazgatóság megbízásából a bizottság vezetője Ékrabák János adótitkár. Az első ház- motozásokat ügyvédeknél, orvosoknál és ke­reskedőknél eszközölték. A végrehajtók a szo­bákban felforgattak mindent s különösen be­tétkönyvek ég értékpapírok után kutatnak. A zséhmotozás is vígan folyik. A lakosság körében nagy a megütközés, mert a három rossz gazdasági év megbénította a kis járási székhely ipari és kereskedelmi éle­tét is. Ezzel kapcsolatban megcsappant az orvosok és ügyvédek keresete is. A gazdákra és birtoko­sokra ez ideig még nem került sor. A gazda­körök remélik, hogy a repülő bizottság Őket megkíméli, hiszen isráért tény a pénzügyi ható­ságok előtt az ez évi termés katasztrofális eredménye e arról is van tudomásuk, hogy a sertéspestis nap-nap mellett szedi álodozatait Eifogacitiafatlan a csehszlovák-román határkiigazitás- ról szóig alkotmánytörvényjavaslat Az agrárpárt is magáévá tette Hokky képviselő álláspontját ebben a kérdésben Prága, október 22. A képviselőház csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt a csehszlovák-^ román határkiigazitásról szóló alkotmánytör­vény. A javaslat előadóin kivül azonban senki sem beszélhetett, mert a vitát az elnökség meg sem indíttatta. Mint értesülünk, erre nem a kor­mányválság adott okot, hanem az, hogy az agráriusok az alkotmánytörvényjavaslatot és a Romániával kötött megegyezést elfogad­hatatlannak minősítették, azaz magukévá tették azt az álláspontot, melyét Hokky Ká­roly országos kereszíényszccialistapárti kép­viselő már a javaslat bizottsági tárgyalásá­nál kifejezésre juttatott. Különösen Técső la­kosságának régi sérelme az, hogy életlehető­sége a mai állapotok közt, amikor a cseh­szlovák állampolgárok földbirtoka román te­rületen fekszik, teljesen meg van bénítva. A tulajdonosok a román területen fekvő birto­kaiknak zavartalan élvezetében akadályozva vannak, mert a román alkotmánytörvény az idegen állampolgárok ingatlanaira vonatkozó tulajdonjogot nem ismeri el és igy a téesőiek igen értékes ingatlanait a román állam hol- dankint 200 lejért kisajátíthatja. Hokky Károly után Zajic agrárpárti képviselő az agrárpárt klubjában ugyanezekkel az érvek­kel igyekezett megakadályozni a nemzetközi egyezmény törvónybéiktatását és ebbén Slávik György dr. is támogatta, úgyhogy az agrár­párt közbenjárására a javaslatot levették a na­pirendről é küldöttséget menesztettek a kül­ügyminisztériumba a határforgalom rendezésé érdekében. s eddig a járás sertésállományánaik 70 százaléka 1 Az adófrontom ismét elesett számos adófi- puszt/ult el- I zető polgár... Élet-halál harc az amerikai elnökválasztásokon Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA. Budapest részére van fenntartva, 0 Figyeljük az itt megjelenő további hirdetéseket! V

Next

/
Thumbnails
Contents