Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-22 / 242. (3055.) szám

1992 október 22, szombat. 7 A LÉVAI ARZÉNMÉRGEZÖK PERE ÍTÉLETHOZÁS ELŐTT Súlyos szakértői vallomások hangzottak el a komáromi arzénpör harmadik tárgyalási napján Harmincegy tanú kihallgatása után a bíróság pénteken az iratokat olvastatta lel és a szakértőket hallgatta meg — A vádlottak a har­madik napon sem törtek meg Csúcsponton a sziovenszkói Tiszazug drámája Komárom, október 21. (Komáromi tudósí­tónk telefon jelentése.) Huszonnégy férfi előtt beszélnek és védekeznek, tagadnak és ma­gyaráznak az arzénes büapör vádlottjai már a harmadik napja. Huszonnégy férfi: tizen­két esküdt, akik az emeletes padokban órákig előrehajolva, kezüket a fülükre illesztve fi­gyelnek, hogy el ne veszítsenek egyetlen fon­tos szót sem, három biró, három ügyvéd, ügyész, professzorok, szakértők mint eleven gyűrű fogják körül a vádlottakat, akik előtt kis asztalkán húzódnak meg szerényen és ti­tokzatosan a bűnjelek: egy csomó kerek légypapir, néhány száraz növény, — amelyekből fűrcsa teákat főztek és egy törött boros üveg, amelyben az oldott arzént találták. Nincsen zsúfolva a terem: csak jeggyel le­lhetett belépni, rendőrök és teremszolgák vi­gyáznak a rendre, de ez a megritkitott hall­gatóság is feszülten figyel. Négy falusi ember ... Három fejkendős asszony, meg egy férfi. Hangtalanul ülnek a gumibotos fegyőrök kö­zött, jóformán mozdulat nélkül, nekigörnyed- ye a figyelésnek. Az életükről van szó. Egy­szerű, falusi emberek, szörnyű váddal a lel­kűkén. Ez a bűn, amivel vádolják őket, talán sohasem derült volna ki, ha Sztankóné bete­geskedő leánya egyszer idegenek előtt el nem kezdett volna panaszkodni: — Az anyám beadott valamit és attól én soly&n rosszul érzem magam!... — mondotta a szomszédoknak. így került a dolog a csendőrök fülébe, va­lamelyik szomszéd mondhatta el, valaki, aki­nek eszébe ötlött, hogy milyen sűrűén for­dultak el halálozások Sztankónénak és Sztan­kóné ismerőseinek körében. A leánynak ez az egyszerű mondata ébresztette fel a súlyos gyanút, mert annak megvolt minden lélek­tani alapja. Hiszen Sztankóné mellől úgy hullott a rokonság, férj, unoka, sógor, leány, szomszéd, mint a légypapirtól a legyek. Már suttogták is, hogy Sztankónétól lehet a jó italt kapni, aimi örökre elaltatja a leg­egészségesebb embert is és kézzelfogható va­gyonná teszi a biztosítási dijat. A disznóspusztai Jáger Mari. .. A vád súlyos, bizonyítani nehéz. És Sztankóné mindent tagad, semmit sem is­mer be, konokul szembeszáll minden tanú­val: nem adott mérget, nem tud kínos ha­lálról, nem kapott pénzt, nem ismer senkit, mindenki cigány, mindenki hazudik, csak ő, egyedül ő a büntetlen és tiszta... Megjelenésével a jószivekre appellál. Köszön az elnöknek, s mint egy iskolásleány még meg is hajlik és csendes viselkedése csak ak­kor változik meg, ha ellene tanúskodnak. Ak­kor megrázza magáit, hangját felemeli, úgy hogy a reszkető, csendes hangból sivitás lesz és zsivány hazugnak nevez mindenkit, aki nem úgy beszél, mint ő. Ahogy ül és zsebkendőjét gyűri, olyan, mint maga az ártatlanság, csak ujj a inak abból az ideges mozgásából, ahogy a kendőt gyömö­szöli. lehet észrevenni rajta a belső idegfe­szültséget. A fiziognámusnak kitűnő tanul­mány ez a kendőiS falusi asszony: ravasz és minden hájjal megkent asszonyi arc ez. aki túl emberhalálon és lelkiisme- retfurdaláson görcsösen ragaszkodik a mia­ga kis életéhez, egy bizonyos paraszti be­csülethez. ami DióspuSztán különös szabá­lyok szerint kodifikálódott. Tiszta és rendes, jól szituált, aranyfogai van­nak, a tárgyalás első napján világoskék blúzt viselt, a második napon egy fokkal tompított a megjelenésén s a sötétzöld szoknyához fe­ketepöttyös blúzt vett magára. Olykor-olykor elszólja magát. Egy-egy mon­dat csupán, ami akaratlanul robban ki a szá­ján. azt is nyomban igyekszik visszaszivni. ‘ Nagyon vigyáz, igen éber. érzi. tudja, hogy minden gesztus, minden félrecsuszott vzó halálos lehet. Szerét veszekedni, civódni, harcos nő lehetett a maga körében, vezéri szerepet játszó, hege­móniára törekvő. Néha meg törli zsebkendőjével a szálját. El is mosolyodik. Széles, kövér paraszrtasszony. Nem szeretem nézni a hátát: a „kiállásában" van miamii szélesen fe­nyegető. Neon vall be semmit, csak olyat mond, amii­vei magát mentiheti. Nem igaz, hogy arzént oldott fel, nem igaz, hogy mindenkit meg­mérgezett, csupán az az igaz, hogy a szomszédoknak jó pénzért tiszta vizet ámít, amibe cukorport tett és ezt a tiszta vi­zet a szomszédok megitatták az apával, a férjjel, a gyerekekkel . , . — Miért éppen hozzá mentek? — kérdi az elnök. — Miiféle hÍrnek kezdett Iáiba nőni, hogy őnála kapható a „titkos ital"? Erre csak hallgat, konokul hallgat. Jóval túl van az ötvenen és szereti az éle­tét- Nem szeretné elveszíteni és fogságban sem szeretné eltölteni. A hátralévő éveiben szerelné „munkájának" gyümölcsét élvezni A Repiszkyek Sztankóné mellett ül az ifjabb Repiszky. A vád szerint az apját ölte meg. Közönséges, semmitmondó arc, fekete kis bajusz, fekete haj, idősebb parasztlegény, olyan, mint egy felnőtt, bajuszos iskolás- gyerek. Ott ül csak magával törődve, még egy pillan­tást sem vet az édesanyjára, aki törékeny, vén kis parasztasszony, ki seim látszik a ken­dőkből s ha valamit nem helyesel, kelle­mesen, sivdtó verébhangon eseng közbe. Mint a menekülő madár. Dermedten ül, majd hir­telen nyugtalankodik. Nem a lényeg ellen tiltakozik, csak apró részleteket korrigál: Itt látta-e az orvos, vagy amott, körtét adott-e fizetség fejében Sztankónénak, vagy almát. Nem tudja átfogni az egészet, csak a nüan­Szép fehér fogak „Nem szeretőiéin elmulasztani, hegy önöknek a „CMo nodönt -fogpasztáiról" legnagyobb elismerése­met és teljes megelégedésemet ki ne fejezzem, Évek óta használom a „Ohlarodont“-at és szép fe­hér fogaiiimért gyakran Irigyelnék, melyeket osaik a „Chlorodonit" fogpaszta naponkénti használata áltat értem öl." C. Reichelt, Sah... Csak valódi Chlorodomit fogpasztát kérjen, egy tubus 4 Kö és 6 Kö, g minden utánzatot utasiteon vissza. szókban merül el- Ez az öregasszony a fától nem látja az erdőt. A heíyke, selyemhendős fiatalasszony S zenesi Bonaventurnó, keresztnevén Vik­tória, — elpusztult férjének a neve olyan, mintha Mátyás király testőre lett volna, Bo- na ventura, jó kaland — valóiban jó kalan­dot éli át, — a vád szerint az urát ölte meg, ami ellen persze ő szántén nagyon tiltakozik. Ez a leghetykébb és a legfiatalabb az asz- szonyok között, hegyes kontyán bojtos se- lyemkendö, a lábán szöggel sarkantyú zott csizma, szoknyája ide-oda ring, amint be­szél. Nem emlékszik — úgymond — semmire, nem történt semmi, a vád alapatlan . . . Csupa tagadás mindegyik. Még azt sem vahják újra, amit már elmondtak. A pénzéhes fa’u igazi képe Sorra jönnek a tanuk. Az orvos szakér tőket s két lévai tanút kivéve csupa egyszerű pa­rasztember, parasztasszony: a széles bába, akitől Sztankóné morfiumot kért és akivel a morfiumos mérgezés külső jeleiről vitatkozik, egy néni, akivel a fog­házban tanácskozott egyszer a mérgezés különféle fajtáiról!!, a nagybajuszos mező­őr, a szakad*, kábáin gazda, akik ismerték az elhunytakat és fel is ismerték őket az exhumációkor Mind egyszerű, falusi kisember, szerencse, hogy nem kerültek az arzénes üveg közelébe. A falu bűneiről lebben fel a fátyol s ahogy a biró fáradhatatlanul kérdezi, faggatja őket, elénk .rajzolódik egy uj kép, újfajta ábrázo­lata az 1932-es év falujának, a minden ro­mantikától ment, nyers, pénzéhes falunak. Tanúvallomást tesznek a nyomozó csendőrök A csütörtöki, második tárgyalási napon összesen 31 tanút hallgatott ki a bíróság. A tanúkihallgatások reggel 9 órától este hétig tartottak, a bíróság felvonultatta a szomszé­dokat, az exhumáción megjelent tanukat, a üregűi stát, akinél Sztankóné a légypapirt szerezte 'be, amelyből — a vád szerint — a gyilkoló araénikuimot állította elő, azonkivül megjelent a két kezelőorvos, a nyomozó csendőrség s az ügy akkori vizsgálébirája is- Csütörtökön délután az ügyvédek kíván­ságára elsőnek Sztanka László volt lévai, je­lenleg vágselyei járásbirót hallgat ja ki a bíróság, aki először foglalkozott Szitamikóné ügyével a vizsgálati fogság idején. Az elnök aziránt érdeklődött,' hogy egészséges ember benyomását tette-e reá Sztankóné? Tanú: Kihallgatásakor a normális ember benyomását tette rám, egy hét elmúltával azonban különösen kezdett viselkedni, az volt azonban akkor a benyomásom, hogy szi­mulál. Mig a kihallgatások alkalmával cini­kus és higgadt volt, addig a cellájában né­hány nap múlva hangosam énekelgetett és rózsa'fiüzérrel a kezében imákat mormolt. Én előttem sohasem panaszkodott arról, hogy a csendőrök bántalmazták volna. Ezt a szót; légyfogó, sohasem használta, min­dig azt mondta: orvosság. A biró szembesíti Sztankónét a tanúval s Sztankóné azt mondja, hogy vizsgálóbírói kihallgatásakor nyugtalan volt, mert cellájában patkányok mászkál­tak rajta keresztül-kasul. Tanú: Az nem igaz. Akkor is éppen ilyen nyugodt volt, mint most­Az újságban olvasott példa A következő tanú Szolcsánszky Antal csendőrfőhadnagy, aki a nyomozásit irányí­totta. A főhadnagy a környéken puhatolózni kezdett aziránt, hogy milyen asszonynak is­merik Sztamikónót. Az volt az általános véle­mény róla, hogy igen vallásos. Nagyon ér­dekes volt a főhadnagy vallomásában az a rész, amelyben elmondotta, hogy a nyomo­zás kezdeti stádiumában azt kérdezte Sztan- kónétól, hogy honnan vette az eszmét az ar- zémmérgezésre. Sztankóné azt felelte, hogy a pe&ti újságodban olvasott a dologról. Abban az időben ugyanis, amikor Sztankó­né bűnsorozatát megkezdette, a lapok nagyon sokat foglalkoztak egy Szatmárnémetiben lejátszódott mérgezési esettel. Sztanlkánét szembesítik a osendőrtiszttel s a vádlott asszony a csendőrrel szembefordulva ezeket mondja: — Maguk, csendőrök, ezer koronát Ígértek nekem, ha beismerő vallomást teszek. Tanú (mosolyogva): Szó sem igaz belőle! Sztankóné: Én akkor be voltam rúgva, amikor maga faggatott és nem tudtam, mit ■beszélek. Tanú: Józan volt akkor is, mint mindig. Normális! A tárgyalásnak ezt a szakaszát a közönség részéről állandó derű kiséri. Sztankóné folyton a részegségét hangoztatja, majd azt állítja, hogy sohasem tudott másszán ü légypap irró!, csak fehérről. A csendőrök előtt mindent félelemből val­lott be, mert tartott attól, hogy bántalmaz­zák. A csendőrrel való szembesítés után Sztankóné méltatlankodva megy helyére és többször is mérgesen fakad ki:- No! No! No!.., A biró megkérdezi a főhadnagyot, hogyan jutott a osendőrség a mérgezési esetek tu­domására. A csendőrfőhadnagy nem akarja megnevezni a bizalmas hirhondót s a hivata­los titokra hivatkozik. Musil Ferenc csendőrőrmester is hasonló­an adja elő a nyomozás részleteit. Elmondja, miiként találták meg az arzénes üvegeket a lisztben, valamint ismerteti Mandalikné vallomását, akitől annak ideijén Sztankóné morfiumot kért, de Mandalikné ötszáz koro­náért tiszta vizet adott el neki. A morfiu­mot Sztankóné a leányának akarta beadni s amikor nem volt semimi hatása, méltatlan­kodva ment vissza Mandaliknéhoz azzal, hogy ‘ a morfium nem használt semmit. Előadja az őrmester, hogy Sztankóné egy vallomásában azt hangoztatta, hogy meghalt férje önmagát akarta megmér- gezni. Minden szembesített vádlott tagad s a osendőrség előtt tett beismerő vallomását visszavonja­Nem vagy Legény, Berci.. • Ezután Legény Vendel csendőrőrmester tanúvallomására kerül a sor. Legény őr­mester a Repiszkyék ügyében folytatott nyomozás adatait ismerteti részletesen. Amikor Repiszky Jánost szembesítik a csendőrrel, az esküdtek előtt azzal vádolja meg a csendőrőrmestert, hogy csupán bosszúból van ellene, mert el akarta csábítani a fe­leségét. A vádlottnak ezt a kijelentését óriási de­rültséggel fogadja a közönség- A bíróság még több tanút vonultatott fél annak a bizonyítására, hogy használt-e mor­fiumot Sztankóné és mi célja volt vele Beniezky Kálmán rendőr azt a vallomást teszi, hogy Mandaliknéval együtt Sztankóné számára csapdát akartak állítani, amikor a tiszta vizet morfiumként adták el neki s Sztankóné valóban be is ugrott a csap­dába. A szakértők és a védelem küzdelme a tárgyalás harmadik napián A pénteki, hainmaidik tárgyalási napon pótlólag kiihallgaíták Repiszky Jánosnét, a vádlott Repiszky Jánosnak feleségéi;. Ajz ő kihallgatása azért vált szükségessé, miért Repiszky János Legény csendőr - őrmesterrel való szembesítése alkalmával azt mon­dotta, hogy a csendőr bosszút akart állni rajta, mert el akarta csábítani Repiezkynét és ez nem si­került neki. Repiszky Jánosáé a bíróság előtt el­mondotta, hogy a csendőr tényleg udvarolt neki és háromszor meg is kérte a kezét. Repiszkyné vallomása után a jegyzőkönyvi vallo­másoknak és iratoknak felolvasásaira került a sor. Felolvastak olyan jegyzőkönyvet, amely elmondot­ta., hogy Sztankóné teába, borba arzént kevert. Egy má6 jegyzőkönyv az arzémméngezésben meg­halt Sztankó kijelentéseit tartalmazta. Egy más jegyzőkönyvben az arzén állal megmérgezett Tár- nyiknak az a mondása szerepel, hogy olyan káposztát adnak neki be, amelyet a kutya sem tudott volna megenni. Ezután felolvasták azt az iratot, amelyet az a né­metországi gyár küldött a vizsgálőhatóságokhoz, amely gyár a lévai drogéria számára a légypapirost száll itóttá. A gyár igazgatósága ebben az iratában azt írja, hogy az efájta légy papiros gyártásához a gyár tényleg arzénikumot tartalmazó anyagot használ. Az egyik jegyzőkönyv a meghalt öreg Repiszky János gazdáról szól és ebben a jegyzőkönyvben olyan kitételek is vannak, hogy Repiszky erkölcs­telen életet élt és verte feleségét meg a fiát. Ami­kor ezeket a részleteket olvassák fel, Repiszkyné összegörnyed és sírva fakad. Felolvassák az életbiztosításra vonatkozó adato­kat és ezekből kiderül, hogy Sztankóné 85.000 koronát vett fel elhunyt férje, Sztankó Márton után. Ezután Nagy G‘éza dr. komáromi vizsgálóbíró ki­hallgatása következik, aki az esküdltbiróság előtt felmutatja azt o bádogediényt. amelyben az exhu­máltak bélrészeit s a különböző gyanús anyagokat felküldötték v izsgálatra. Szenesi Bonaventurnét ez a jelenet igen megráz­za, arca halálsápadtra válik, összerázkódik és csak nagynehezen bírja le felindulását A vegyészeti szakértő véleménye Ezután Buchtala dr a pozsonyi vegytani intézet igazgatója terjeszti elő szakértői véleményét. Bev

Next

/
Thumbnails
Contents