Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-22 / 242. (3055.) szám
1992 október 22, szombat. 7 A LÉVAI ARZÉNMÉRGEZÖK PERE ÍTÉLETHOZÁS ELŐTT Súlyos szakértői vallomások hangzottak el a komáromi arzénpör harmadik tárgyalási napján Harmincegy tanú kihallgatása után a bíróság pénteken az iratokat olvastatta lel és a szakértőket hallgatta meg — A vádlottak a harmadik napon sem törtek meg Csúcsponton a sziovenszkói Tiszazug drámája Komárom, október 21. (Komáromi tudósítónk telefon jelentése.) Huszonnégy férfi előtt beszélnek és védekeznek, tagadnak és magyaráznak az arzénes büapör vádlottjai már a harmadik napja. Huszonnégy férfi: tizenkét esküdt, akik az emeletes padokban órákig előrehajolva, kezüket a fülükre illesztve figyelnek, hogy el ne veszítsenek egyetlen fontos szót sem, három biró, három ügyvéd, ügyész, professzorok, szakértők mint eleven gyűrű fogják körül a vádlottakat, akik előtt kis asztalkán húzódnak meg szerényen és titokzatosan a bűnjelek: egy csomó kerek légypapir, néhány száraz növény, — amelyekből fűrcsa teákat főztek és egy törött boros üveg, amelyben az oldott arzént találták. Nincsen zsúfolva a terem: csak jeggyel lelhetett belépni, rendőrök és teremszolgák vigyáznak a rendre, de ez a megritkitott hallgatóság is feszülten figyel. Négy falusi ember ... Három fejkendős asszony, meg egy férfi. Hangtalanul ülnek a gumibotos fegyőrök között, jóformán mozdulat nélkül, nekigörnyed- ye a figyelésnek. Az életükről van szó. Egyszerű, falusi emberek, szörnyű váddal a lelkűkén. Ez a bűn, amivel vádolják őket, talán sohasem derült volna ki, ha Sztankóné betegeskedő leánya egyszer idegenek előtt el nem kezdett volna panaszkodni: — Az anyám beadott valamit és attól én soly&n rosszul érzem magam!... — mondotta a szomszédoknak. így került a dolog a csendőrök fülébe, valamelyik szomszéd mondhatta el, valaki, akinek eszébe ötlött, hogy milyen sűrűén fordultak el halálozások Sztankónénak és Sztankóné ismerőseinek körében. A leánynak ez az egyszerű mondata ébresztette fel a súlyos gyanút, mert annak megvolt minden lélektani alapja. Hiszen Sztankóné mellől úgy hullott a rokonság, férj, unoka, sógor, leány, szomszéd, mint a légypapirtól a legyek. Már suttogták is, hogy Sztankónétól lehet a jó italt kapni, aimi örökre elaltatja a legegészségesebb embert is és kézzelfogható vagyonná teszi a biztosítási dijat. A disznóspusztai Jáger Mari. .. A vád súlyos, bizonyítani nehéz. És Sztankóné mindent tagad, semmit sem ismer be, konokul szembeszáll minden tanúval: nem adott mérget, nem tud kínos halálról, nem kapott pénzt, nem ismer senkit, mindenki cigány, mindenki hazudik, csak ő, egyedül ő a büntetlen és tiszta... Megjelenésével a jószivekre appellál. Köszön az elnöknek, s mint egy iskolásleány még meg is hajlik és csendes viselkedése csak akkor változik meg, ha ellene tanúskodnak. Akkor megrázza magáit, hangját felemeli, úgy hogy a reszkető, csendes hangból sivitás lesz és zsivány hazugnak nevez mindenkit, aki nem úgy beszél, mint ő. Ahogy ül és zsebkendőjét gyűri, olyan, mint maga az ártatlanság, csak ujj a inak abból az ideges mozgásából, ahogy a kendőt gyömöszöli. lehet észrevenni rajta a belső idegfeszültséget. A fiziognámusnak kitűnő tanulmány ez a kendőiS falusi asszony: ravasz és minden hájjal megkent asszonyi arc ez. aki túl emberhalálon és lelkiisme- retfurdaláson görcsösen ragaszkodik a miaga kis életéhez, egy bizonyos paraszti becsülethez. ami DióspuSztán különös szabályok szerint kodifikálódott. Tiszta és rendes, jól szituált, aranyfogai vannak, a tárgyalás első napján világoskék blúzt viselt, a második napon egy fokkal tompított a megjelenésén s a sötétzöld szoknyához feketepöttyös blúzt vett magára. Olykor-olykor elszólja magát. Egy-egy mondat csupán, ami akaratlanul robban ki a száján. azt is nyomban igyekszik visszaszivni. ‘ Nagyon vigyáz, igen éber. érzi. tudja, hogy minden gesztus, minden félrecsuszott vzó halálos lehet. Szerét veszekedni, civódni, harcos nő lehetett a maga körében, vezéri szerepet játszó, hegemóniára törekvő. Néha meg törli zsebkendőjével a szálját. El is mosolyodik. Széles, kövér paraszrtasszony. Nem szeretem nézni a hátát: a „kiállásában" van miamii szélesen fenyegető. Neon vall be semmit, csak olyat mond, amiivei magát mentiheti. Nem igaz, hogy arzént oldott fel, nem igaz, hogy mindenkit megmérgezett, csupán az az igaz, hogy a szomszédoknak jó pénzért tiszta vizet ámít, amibe cukorport tett és ezt a tiszta vizet a szomszédok megitatták az apával, a férjjel, a gyerekekkel . , . — Miért éppen hozzá mentek? — kérdi az elnök. — Miiféle hÍrnek kezdett Iáiba nőni, hogy őnála kapható a „titkos ital"? Erre csak hallgat, konokul hallgat. Jóval túl van az ötvenen és szereti az életét- Nem szeretné elveszíteni és fogságban sem szeretné eltölteni. A hátralévő éveiben szerelné „munkájának" gyümölcsét élvezni A Repiszkyek Sztankóné mellett ül az ifjabb Repiszky. A vád szerint az apját ölte meg. Közönséges, semmitmondó arc, fekete kis bajusz, fekete haj, idősebb parasztlegény, olyan, mint egy felnőtt, bajuszos iskolás- gyerek. Ott ül csak magával törődve, még egy pillantást sem vet az édesanyjára, aki törékeny, vén kis parasztasszony, ki seim látszik a kendőkből s ha valamit nem helyesel, kellemesen, sivdtó verébhangon eseng közbe. Mint a menekülő madár. Dermedten ül, majd hirtelen nyugtalankodik. Nem a lényeg ellen tiltakozik, csak apró részleteket korrigál: Itt látta-e az orvos, vagy amott, körtét adott-e fizetség fejében Sztankónénak, vagy almát. Nem tudja átfogni az egészet, csak a nüanSzép fehér fogak „Nem szeretőiéin elmulasztani, hegy önöknek a „CMo nodönt -fogpasztáiról" legnagyobb elismerésemet és teljes megelégedésemet ki ne fejezzem, Évek óta használom a „Ohlarodont“-at és szép fehér fogaiiimért gyakran Irigyelnék, melyeket osaik a „Chlorodonit" fogpaszta naponkénti használata áltat értem öl." C. Reichelt, Sah... Csak valódi Chlorodomit fogpasztát kérjen, egy tubus 4 Kö és 6 Kö, g minden utánzatot utasiteon vissza. szókban merül el- Ez az öregasszony a fától nem látja az erdőt. A heíyke, selyemhendős fiatalasszony S zenesi Bonaventurnó, keresztnevén Viktória, — elpusztult férjének a neve olyan, mintha Mátyás király testőre lett volna, Bo- na ventura, jó kaland — valóiban jó kalandot éli át, — a vád szerint az urát ölte meg, ami ellen persze ő szántén nagyon tiltakozik. Ez a leghetykébb és a legfiatalabb az asz- szonyok között, hegyes kontyán bojtos se- lyemkendö, a lábán szöggel sarkantyú zott csizma, szoknyája ide-oda ring, amint beszél. Nem emlékszik — úgymond — semmire, nem történt semmi, a vád alapatlan . . . Csupa tagadás mindegyik. Még azt sem vahják újra, amit már elmondtak. A pénzéhes fa’u igazi képe Sorra jönnek a tanuk. Az orvos szakér tőket s két lévai tanút kivéve csupa egyszerű parasztember, parasztasszony: a széles bába, akitől Sztankóné morfiumot kért és akivel a morfiumos mérgezés külső jeleiről vitatkozik, egy néni, akivel a fogházban tanácskozott egyszer a mérgezés különféle fajtáiról!!, a nagybajuszos mezőőr, a szakad*, kábáin gazda, akik ismerték az elhunytakat és fel is ismerték őket az exhumációkor Mind egyszerű, falusi kisember, szerencse, hogy nem kerültek az arzénes üveg közelébe. A falu bűneiről lebben fel a fátyol s ahogy a biró fáradhatatlanul kérdezi, faggatja őket, elénk .rajzolódik egy uj kép, újfajta ábrázolata az 1932-es év falujának, a minden romantikától ment, nyers, pénzéhes falunak. Tanúvallomást tesznek a nyomozó csendőrök A csütörtöki, második tárgyalási napon összesen 31 tanút hallgatott ki a bíróság. A tanúkihallgatások reggel 9 órától este hétig tartottak, a bíróság felvonultatta a szomszédokat, az exhumáción megjelent tanukat, a üregűi stát, akinél Sztankóné a légypapirt szerezte 'be, amelyből — a vád szerint — a gyilkoló araénikuimot állította elő, azonkivül megjelent a két kezelőorvos, a nyomozó csendőrség s az ügy akkori vizsgálébirája is- Csütörtökön délután az ügyvédek kívánságára elsőnek Sztanka László volt lévai, jelenleg vágselyei járásbirót hallgat ja ki a bíróság, aki először foglalkozott Szitamikóné ügyével a vizsgálati fogság idején. Az elnök aziránt érdeklődött,' hogy egészséges ember benyomását tette-e reá Sztankóné? Tanú: Kihallgatásakor a normális ember benyomását tette rám, egy hét elmúltával azonban különösen kezdett viselkedni, az volt azonban akkor a benyomásom, hogy szimulál. Mig a kihallgatások alkalmával cinikus és higgadt volt, addig a cellájában néhány nap múlva hangosam énekelgetett és rózsa'fiüzérrel a kezében imákat mormolt. Én előttem sohasem panaszkodott arról, hogy a csendőrök bántalmazták volna. Ezt a szót; légyfogó, sohasem használta, mindig azt mondta: orvosság. A biró szembesíti Sztankónét a tanúval s Sztankóné azt mondja, hogy vizsgálóbírói kihallgatásakor nyugtalan volt, mert cellájában patkányok mászkáltak rajta keresztül-kasul. Tanú: Az nem igaz. Akkor is éppen ilyen nyugodt volt, mint mostAz újságban olvasott példa A következő tanú Szolcsánszky Antal csendőrfőhadnagy, aki a nyomozásit irányította. A főhadnagy a környéken puhatolózni kezdett aziránt, hogy milyen asszonynak ismerik Sztamikónót. Az volt az általános vélemény róla, hogy igen vallásos. Nagyon érdekes volt a főhadnagy vallomásában az a rész, amelyben elmondotta, hogy a nyomozás kezdeti stádiumában azt kérdezte Sztan- kónétól, hogy honnan vette az eszmét az ar- zémmérgezésre. Sztankóné azt felelte, hogy a pe&ti újságodban olvasott a dologról. Abban az időben ugyanis, amikor Sztankóné bűnsorozatát megkezdette, a lapok nagyon sokat foglalkoztak egy Szatmárnémetiben lejátszódott mérgezési esettel. Sztanlkánét szembesítik a osendőrtiszttel s a vádlott asszony a csendőrrel szembefordulva ezeket mondja: — Maguk, csendőrök, ezer koronát Ígértek nekem, ha beismerő vallomást teszek. Tanú (mosolyogva): Szó sem igaz belőle! Sztankóné: Én akkor be voltam rúgva, amikor maga faggatott és nem tudtam, mit ■beszélek. Tanú: Józan volt akkor is, mint mindig. Normális! A tárgyalásnak ezt a szakaszát a közönség részéről állandó derű kiséri. Sztankóné folyton a részegségét hangoztatja, majd azt állítja, hogy sohasem tudott másszán ü légypap irró!, csak fehérről. A csendőrök előtt mindent félelemből vallott be, mert tartott attól, hogy bántalmazzák. A csendőrrel való szembesítés után Sztankóné méltatlankodva megy helyére és többször is mérgesen fakad ki:- No! No! No!.., A biró megkérdezi a főhadnagyot, hogyan jutott a osendőrség a mérgezési esetek tudomására. A csendőrfőhadnagy nem akarja megnevezni a bizalmas hirhondót s a hivatalos titokra hivatkozik. Musil Ferenc csendőrőrmester is hasonlóan adja elő a nyomozás részleteit. Elmondja, miiként találták meg az arzénes üvegeket a lisztben, valamint ismerteti Mandalikné vallomását, akitől annak ideijén Sztankóné morfiumot kért, de Mandalikné ötszáz koronáért tiszta vizet adott el neki. A morfiumot Sztankóné a leányának akarta beadni s amikor nem volt semimi hatása, méltatlankodva ment vissza Mandaliknéhoz azzal, hogy ‘ a morfium nem használt semmit. Előadja az őrmester, hogy Sztankóné egy vallomásában azt hangoztatta, hogy meghalt férje önmagát akarta megmér- gezni. Minden szembesített vádlott tagad s a osendőrség előtt tett beismerő vallomását visszavonjaNem vagy Legény, Berci.. • Ezután Legény Vendel csendőrőrmester tanúvallomására kerül a sor. Legény őrmester a Repiszkyék ügyében folytatott nyomozás adatait ismerteti részletesen. Amikor Repiszky Jánost szembesítik a csendőrrel, az esküdtek előtt azzal vádolja meg a csendőrőrmestert, hogy csupán bosszúból van ellene, mert el akarta csábítani a feleségét. A vádlottnak ezt a kijelentését óriási derültséggel fogadja a közönség- A bíróság még több tanút vonultatott fél annak a bizonyítására, hogy használt-e morfiumot Sztankóné és mi célja volt vele Beniezky Kálmán rendőr azt a vallomást teszi, hogy Mandaliknéval együtt Sztankóné számára csapdát akartak állítani, amikor a tiszta vizet morfiumként adták el neki s Sztankóné valóban be is ugrott a csapdába. A szakértők és a védelem küzdelme a tárgyalás harmadik napián A pénteki, hainmaidik tárgyalási napon pótlólag kiihallgaíták Repiszky Jánosnét, a vádlott Repiszky Jánosnak feleségéi;. Ajz ő kihallgatása azért vált szükségessé, miért Repiszky János Legény csendőr - őrmesterrel való szembesítése alkalmával azt mondotta, hogy a csendőr bosszút akart állni rajta, mert el akarta csábítani Repiezkynét és ez nem sikerült neki. Repiszky Jánosáé a bíróság előtt elmondotta, hogy a csendőr tényleg udvarolt neki és háromszor meg is kérte a kezét. Repiszkyné vallomása után a jegyzőkönyvi vallomásoknak és iratoknak felolvasásaira került a sor. Felolvastak olyan jegyzőkönyvet, amely elmondotta., hogy Sztankóné teába, borba arzént kevert. Egy má6 jegyzőkönyv az arzémméngezésben meghalt Sztankó kijelentéseit tartalmazta. Egy más jegyzőkönyvben az arzén állal megmérgezett Tár- nyiknak az a mondása szerepel, hogy olyan káposztát adnak neki be, amelyet a kutya sem tudott volna megenni. Ezután felolvasták azt az iratot, amelyet az a németországi gyár küldött a vizsgálőhatóságokhoz, amely gyár a lévai drogéria számára a légypapirost száll itóttá. A gyár igazgatósága ebben az iratában azt írja, hogy az efájta légy papiros gyártásához a gyár tényleg arzénikumot tartalmazó anyagot használ. Az egyik jegyzőkönyv a meghalt öreg Repiszky János gazdáról szól és ebben a jegyzőkönyvben olyan kitételek is vannak, hogy Repiszky erkölcstelen életet élt és verte feleségét meg a fiát. Amikor ezeket a részleteket olvassák fel, Repiszkyné összegörnyed és sírva fakad. Felolvassák az életbiztosításra vonatkozó adatokat és ezekből kiderül, hogy Sztankóné 85.000 koronát vett fel elhunyt férje, Sztankó Márton után. Ezután Nagy G‘éza dr. komáromi vizsgálóbíró kihallgatása következik, aki az esküdltbiróság előtt felmutatja azt o bádogediényt. amelyben az exhumáltak bélrészeit s a különböző gyanús anyagokat felküldötték v izsgálatra. Szenesi Bonaventurnét ez a jelenet igen megrázza, arca halálsápadtra válik, összerázkódik és csak nagynehezen bírja le felindulását A vegyészeti szakértő véleménye Ezután Buchtala dr a pozsonyi vegytani intézet igazgatója terjeszti elő szakértői véleményét. Bev
