Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-22 / 242. (3055.) szám

T>IVC<IAI VVVVÖiAR- HI RLAE* 1032 október 22 szombat. nmaamBmmmmmmammasamamMam KOMMENTÁROK ★ ★ ★ ARANY JÁNOS <Halálának ötvenedik évfordulójára) Gottfried Keller mondotta egyezer önmagá­ról, hogy olyan, mint az öreg, pókhálóé hordó: kívül haeae, kopott ée ügyetlen, de megkívánt, tüzes ée tiszta óbor van benne. Arany János­ról ugyanezt mondhatjuk. Külseje és társadalmi énje valóban inkább humoros, mint magasztos: mogorva férfi és zsémbes öregur, akit látszó­lag kispolgári szenvedélyek hajtanak, pénzt gyűjt és bosszantja, hogy nem tudja bebizonyí­tani nemesi származását, félszeg ég szalop, pók­hasa van, nem szereti a fiatalokat, az urakhoz dörgölődiik, mint Rousseau, a másik elfinomult plebejus ivadék, nem tud uj eszmékért és me­részségekért lelkesedni, konzervatív és filiszter. Ki hasonlíthatja ezt az igénytelen alakot Pe­tőfihez, a szertelenhez, akinek legjelentóktele- nobb megnyilvánulásában is isteni szikra van, merészség és lendület, s mindig valami a nem­tők csókjából? Ki hasonlíthatja a Toldit a Já­nos vitézhez, a tág és szabad lírát a csinált és papirosizü balladához? — S mégis igazat kell adni Babits Mihálynak, aki először merte Ady lángoló korszakában Arany érvényét odaállí­tani Petőfi érvénye mellé. Igazat kell adni Sza­bó Dezső egyik tanulmányának, amikor Pető­fiben ifjú hevii idegen egészséget vél felismer­ni, s Ady mellett Aranyban Ősmagyar, keleti befeléfordulásit, önelemzést, önkinzást, egyen­súlykeresést. Á világ szereti a tézis és az anti- tézis szembeállítását s az irodalomban pándá- nokkai dobálózik: Goethe mellé állította Schil­lert, Petőfi mellé Aranyt. Nos. ha elfogadjuk a „népies magyar irodalom4' ikerpárelméletét, ak­kor Petőfiben a naiv költőt kell látnunk, (Schil­ler terminológiája értelmében) akinek minden kívülről adódik, aki nem igen reagál belsőleg az eseményekre, impresszionista és kész elvek­kel látja a világot, Aranyban a szentimentális költőt, akinek lelkét örökké a kétely fúrója fúr­ja, aki küzd az anyaggal, tulérzékeny s minden­nek a fenekén meglátja a betegség és a rossza­ság csiráját. Petőfi költő, Arany művész. Pe­tőfi szláv és világérvényü Arany magyar és örök emberi. * A szabadságharc bizonyos tekintetben anti- magyar jelenség volt. Nem a csapatok hősies­sége volt antimagyar, sem a cél, sem a kivitel, hanem az egésznek az elképzelése. Az ideákért való hevülés, ami az alapját alkotta. Néhány pillanatig Európa játszódott le Magyarorszá­gon, maga a legfőbb és vezérlő világszellem költözött Pestre és Debrecenbe, hogy innét ad­jon példát és sugározza a kor tendenciáit. A szabadságharc a szlávfaju Petőfi és Kossuth ügye volt, legfeljebb a német Görgeié és a töb­bi idegené: a Táncsicsoké, Bemeké, Damja- niohoké, Aulichoké, Guyonoké, Dembinskyeké, Pöltenbergeké, Klapkáké, Dusekeké, akik közül a legtöbb még magyarul sem tudott jól. A ma­gyarok hősiesen harcoltak, vagy — főleg az urak — duzzogva ültek otthonaikban, míg a különös nemzetközi társaság a premier plánon mozgott. Nem csoda, ha nemzetköziséget és Európát cselekedtek itt. olyasvalamit, amit mindenki megértett Amerikától Törökországig, s nem csoda, ha Petőfi, az egyszerű elképze­lésű és tisztára nemzetközi jelenség, világköltő lett kimerithetetlenül bő tehetségével és határ­talan lendületével. Petőfi fenntartásnéliküli ma­gyar-rajongása tipikusan az, ahogy a kivülről- jotfr magához öleli, magához csókolja az újon­nan' megismertet. Ez nem fiúi szeretet, ez sze­retői szeretet, mely rózsaszínű szemüvegen át iát, szerelem az első pillantásra, mint ahogy a hevülékeny fiatalember fellobban, ha hirtelen paz-ar nőt lát meg; — nem kérdezi ki, mi, de élni, halni, ölni képes érte, s ha költő, meg­zengi, mint a legnagyobb csodát. Arany János magyar paraszt. Szemlélődő, lassú, okos, érzékeny, individualista, materiális beállítottságú. Kiesé fáradt, mérlegeli az érve­ket és az ellenérveket. A szabadságharc nem az ő ideje. Zavarja és inkább az árnyoldalakat látja benne. A „Nagyijai cigányok44 kóklerke­déseit és silány demagógiáit nem szereti. A ma­gyarság nem rajta kívül álló valami, — egy uj, csodaszép nő, amiért rajongani kell, — hanem a magyarság benne van, mint valami gyógyít­hatatlan betegség, amitől nem tud szabadulni. Nem ünnepli, nem manifesztálja, hisz önmaga az. S ha már politikailag nézzük a dolgot: a magyarság számára nem egy nagy szenvedély, mint Petőfi számára, nem olyasvalami, amit egyszer óriási módon, mámorba csavarva, ege­ket ostromolva meg kell csókolni, e azután, mit bánja, pusztuljon el s vele együtt a sze­relme is, — hanem más. az otthon, a termőföld, a család, amit bölcsen ápolni kell, a környezet erőivel kiegyezve biztosítani fönnmaradását, a jövőjére gondolni, pénzt gyűjteni, hogy a gyer­mekek jól és nyugodtan élhessenek. Ennek az Arany Jánosnak a kiegyezés kora felelt meg a legjobban, mint Schöpflin Aladár megállapítja. Tizenöt évig készült rá. a Bach korszak ide­gességein keresztül, 1852. óta. amikor a Nagy- Piai cigányokban végkép leszámolt a forrada­lommal. * Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Arany János a kiegyezés utáni korban _ feltű­nően‘hamar a társadalom hivatalos költője lett, mig az uj lendületekre éhes szabadságbajnokok föllázadtak ellene. A kiegyezést követő első szép kor az ő kora volt. Nem a későbbi, nem az, amely Tisza Kálmánnal kezdődött ég epigón, kisajtolt, elvizenyősödött korszakot jelenített, hanem az első tizenöt év, a józanságnak diadal­mas ideje, amely 1865 és 1880 között modern és szilárd Magyarországot épített a régi rom­halmaz helyén. Idegenek csinálták negyven- nyolcat, magyarok hatvanhetet. Az elsőt Kos­suth, udvari költőjével, Petőfivel, a másodikat Deák Ferenc, udvari költőjével Arannyal. A magyar nép opportunista józansága megelégel­te a vér- és az erőfogyasztás céltalan lendüle­teit. A nemzet 1850 óta egyre jobban kívánta a bölcs, kiegyensúlyozott, mértékletes vezetőket, ami természetes a merész kalandozások és a nagy letörések után. A nemzet, nem ragyogni, hanem élni akart, rábizni sorsát a dunántúli pókhasu ügwédre és hallgatni a nagyszalontai pókhasu költő kiegyensúlyozott verseit. 4 Arany e tettével és tetteivel a polgári eré­nyeket hangsúlyozta. Nyugalmat és kiegyen­súlyozottságot. A kiegyezés nagy költője — s tulajdonképpen ezért volna heiyes, ha a mai magyarság költője lenne, mert vájjon mikor kívánhatott a magyarság inkább józanságot, mérsékletet és bölcs vezetőt, mint ma, ami­kor a felelőtlen világkalandok legalább oly katasztrófába sodorták, mint 1848-ban? A ki­egyezés kora magyarsága realizmusának és életrevalóságának dicséretére kell monda­nunk, hogy akkor ösztönösen érezte és kíván­ta a józan mérsékletet, a kompromisszum böl­csességét, Deákot és Aranyt, mig ma, sajnos, a nagy tanulságok ellenére gyakran tovább szédeleg a szertelenségekben. 4 Arany kifelé józanságot, opportunizmussal megvásárolt nyugalmat kivánt, — miért? Mert belsejének küzdelmeiből érezte, mily szerencsétlenség a vágy, a nyugtalanság és az elégedetlenség. Nem kívánhatta, hogy a nem­zetben a nyugtalanságnak ugyanolyan viharja tomboljon, mint amilyen a belsejét dúlta. Nyugalorti, nyugalom, kiáltotta, behunyta sze­mét és igyekezett mozdulatlan maradni. De lelkében fúrtak és lihegtek a fúriák. Harcolt velük és legyőzte őket: amikor a költői szó, ez a tűzben fogant főnixmadár, kiszárnyalt a belső láncokból, már tökéletes volt, kemény­re kovácsolt és gyönyörű, olyasféle, mint a habitsi „aranykulcs, mely elzárja a lelket." A csend és a f-élszegség, a tökéletes szavak keresése és a szégyenérzet, vagy a polgárnak- látszani-kivánás a kései korok művészeinek tipikus attitűdje, Raudelaireé, Goethéé, Tho- mas Manóé, akiknél a siri fehérre meszelt, kőkemény külső mögött mindig átható lelki perverziók kísértenek. Petőfit pontosan körülbástyázott, skrupulus nélküli szenvedélyek hordozták s a nyugta­lanságot, mint minden egészséges európai ifjg, a külvilágban kereste. Harcait és hányó­dásait könnyű megérteni: úgy adta őket. ahogy adódtak. Világérvénye van. Arany Já­nos el ti lkot t harcai nem nagyon érzékelhe­tők, de túl a korszellemen és a kor tenden­ciáin örök emberiek. Sokáig csak a külső tet­szett s az olvasók nem tudták, hogy ezt a gyümölcsöt előbb le kell hámozni és fel kell törni, amíg élvezhető lesz. Csak ma vesszük észre, hogy Arany müvének pazar architek­túrája mennyi örök értéket, kincset és drága­követ őriz és rejt. * Ma már tudjuk: Arany János nem a legna­gyobb költő a magyar irodalomban, de a leg­nagyobb művész. Petőfi nem az, Ady még ke­vésbé, Babits-iskoláju uj művészeink pedig nem elég kiemelkedők. A Petőfi-szerü költő­ben mindig marad valami dilettáns-iz, az Arany-szerű művészben valami a mesterem­berből. Arany nagy ötvözőmunkájával, csiszolt szavaival és verssoraival belső harcokat igye­kezett letagadni, mint ahogy a kovácsolt va­son sem látni, hogy valaha izzó massza volt, a nyári pompában ragyogó földi természeten, hogy el őt51 t étele a ritka halmazállapot, a káosz, a gáz, a sok világpusztulás lehetett, vagy hogy a kedves lanka, mi előttem áll, föld rengéseknek köszöni létét, ugyanúgy ne­héz Arany tökéletes verssoraiban is fölis­merni az elmúlt küzdelmeket, ámbár éppúgy belőlük születtek, mint minden más nagy­szerű földi jelenség. Az irodalmi geológusok ma rájöttek már a csendes Arany-természetnek vulkanikus ke­letkezési módjaira s tudásuk rendkívül gya­rapodott e felfedezés nyomán. A magyar nyelvnek Arany-féle tökéletes panorámája építőbb volt irodalmunkban, mint Petőfi há­borgó óceánja s megnyugodni nem tudó fel - legjárása, Petőfi hatása jelentéktelen: legfel­jebb epigón okát nevelt. Az ő hullámain és Jellegein lehetetlen megmaradni, Arany domboldalain és völgyeiben termékeny ólet fakadhatott. Annak a művészetnek, amit Arany elénk tárt, örök törvényszerűsége van Az angul parlament Ottawa mellett szavaz Moniague Norman pesszimista — sem lehet az aranystandard ujrabevezetésérő! London, október 21. Az angol alsóház teg­nap este első olvasásban elfogadta az ottawai szerződést. A kormányra 451 képviselő szava­zott, a kormány ellen 84. Az ellenzék között van a teljes munkáspárt, a 31 Samuel-liberáJis és Lloyd George csoportja, továbbá a Simon- liberálisok közül két képviselő. London, október 21. Az angol fővárosban tegnap tartották meg azt a tradicionális ban­kettet, amelyet az angol bank- Ó6 pénzügyi világ számára a londoni főpolgármester min­den évben adni szokott. Nevüle Chamberlain pénzügyi kancellár helyett Sir Hilton Young egészségügyi miniszter mondotta el a szokásos beszédet. Young a sterling jövőjéről beszélt és megállapította, hogy Anglia csak akkor térhet vissza az aranystandardhoz, ha a világ hely­zete garantálja az aranystandard súrlódás nél­KONSIFEÜim GYÓGYBOROVICSKA csodás hafá'U m&ggthfiEésnéS és gyoenerbajnál kuli működését. A miniszter szerint mindenek­előtt a nyerstermények árának kell emelked­nie, továbbá a többi állam gazdasági helyze­tének stabilizálódnia. Young után Montague Norman az Angol Bank kormányzója emelke­dett szólásra, aki meglehetős pesszimizmussal nyilatkozott a világ helyzetéről. Véleménye szerint a. befagyott hitelek okozzák a legna­gyobb nehézségeket és gátolják a világkeres­kedelem expanzióját. Franciaország csak aj adókkal ís ui kofcsoaokkol biztosíthatta SSIiHiiltiftSSSiill SSlSlSlíifSi Paris, október 21. A francia pénzügymi­niszter a kamara pénzügyi bizottsága előtt teg­nap föltárta Franciaország állami pénzügyeinek siralmas helyzetét. A mérleg ugyanolyan ked­vezőtlen, mint egy támogatásra szoruló nagy bank mérlege. A költségvetés 52 milliárdos, de ebből az összegből csak 39 milíiárdoí fedeznek az adók. A hiány 13 milliárd. Újabb takarékos­kodás lehetetlen, mert a költségvetés összegé­ből 26 milliárd az óriási államadósságok kama­tainak törlesztésére kell, 13 milliárd pedig a hadügyi kiadásokra. Az állami adminisztrációra fordított 14 milliárd már amugyis édeskevés. A nyári takarékossági törvény és a járadékkon­vertálás a hiányból körülbelül 4 milliárdot fe­dezni fog, de még igy is 8 milliárd fedezetlen kiadás marad. Ezek után az állam kénytelen lesz uj kölcsönök és uj adók után nézni, holott tavaly a kormány kiadta a jelszót, hogy az uj 1 adó kés az ui kölcsönök lehetetlenek. | ^ ^ SÓ*79 Hallatlan (istalafiáciö az október 30-án msstartandó -nagy* szóiiéss feisségi vírasitáson - A magyar nemzeti óért lista­vezetője S.ménfaíwy Árpád, az országos keresztányszozialista párté Hekfey Károly képviselő Beregszász, október 21. (Saját tudósítónk jelent*étí*&.) Nagyszőlősön október 30-án köz­ségi választás lesz. A konmánybiztosság megszűntével helyreáiló . önkormányzati éleiben nagyon sokan kívánnak részt venni- A városnak majdnem minden számottevő polgára jelölt. A listáknak soha nem látott bőségével árasztották el a választókat. A harminchat mandátum elnyeréséért harminckét párt és csoport indul ver­senyre. A listáik címe a következő: 1. A dohánybeváltó alkalmazottai. Lista­vezető Ing. Regen! ik Mircslav. 2. Cseh ag­rárpárt Lemák-tanyai csoportja. Listavezető Savko Michaeh 3. Az Unióban szervezett vasúti alkalmazottak. Listavezető Tadler Jiri. 4- A osszl. ezoc. dem. párt cseh-orosz csoportja. Listavezető Répay Julius- 5. A csszl. szoc. dem. párt magyar szekciója- Lis­tavezető Sárin Mihály. 6. A csszl. szoc. dem- párt zsidó szekciója. Listavezető dr. Rosuer Hillek 7. Kommunista párt. Listavezető Kiss Elek. 8. Magyar nemzeti párt községi demokrata csoportja. Listavezető Rubin Károly. 9. Független gazdasági párt. Listavezető Würzbergeir Emil. 10. Nagyszőillősi kereske­dők, iparosok és munkások választási cso­portja. Listavezető Dávid Adolf. 11. Nagy- szőllősi hadi károsultak politikamentes cso­portja. Listavezető Székely József. 12- Ruszin földműves republikánus munkáspárt. Lista­s amint e törvényszerűséget belopták a ma­gyar irodalomba, egyszersmindenkorra ottma­radt. Költőink Aranyiír bohémek voltak és dilettánsok,- Bessenyeitől Gsokonain át Pető­fiig „naturburschok44, akik daloltak, mint ahogy a nép dalol. Arany az első tudatos, fe­gyelmezett művész, szakember, aki végre egyesifeni tudta az ihletet a munkával, ő ol­dotta meg nálunk először azt, amit sután Zrínyi. Berzenyi és Kölcsey kezdeményeztek: az irni-tudás, a stílus problémáit. A Petőfi vonal a magyar irodalom huszadik századbeli második virágzásakor Adyban folytatódott, Arany vonala Rabitsban s abban az értékes irodaimi életben, mely a régi Nyugat körül j zajlott le. s ahol Ady örökké szólitér maradt. | Melyik vonal helyesebb, melyik értéko- 1 sebb? Ki mondhatná meg? Az egyik — Le­vezető Volenszky Kálmán. 13. Zsidó párt. Listavezető Lesman Jenő dr. 14 Független zsidó párt. Listavezető Richter József. 16. Magyar nemzeti párt. Listavezető Siménialvy Árpád dr. 17. Magyar nemzeti párt munkás csoportja- Listavezető Molnár József. 18. Keresztény nemzeti párt. I. Listavezető Halmai Iván. 19. Keresztény nemzeti párt II. Listavezető Pancinec Ondrej. 20. Politi­kamentes gazdasági párt. Listavezető Mádi Ferenc. 21. Nagyszőllősi sportbarátok. Lista­vezető Eisikovics Salamon. 22. Nemzeti szo­cialista párt cseh csoportja. Listavezető Svo- boda Ján. 23. Állami és közalkalmazottak. Listavezető Holubovszky Emil. 24. Nagyszől­lősi iparosok és kereskedők középosztálya. 25. Cseh agrárok A ndráisko-csoportja• 26. Cseh agrárok Jakóbuki-csoport-ja. 27- 0 r szagos kerosztényszocialisía párt. Listavezető Ilokky Károly. 28. Trudova-párt. Listavezető Michal Legla- nic. 29. Nemzeti szocialista párt orosz cso­portja. Listavezető Dankanics Iván. 30- Országos keresztényazcciaLsta párt ru­szin csoportja. Listavezető Ortutay János. 31. Nemzeti szocialisták kisföldmüves, ház- tulajdonos és iparos csoportja. Listavezető Vascinec Michal- 32. Köztársasági iparosok és kereskedők pártja. Listavezető Ámorlh Ferenc- 33. Egyesült zsidó köztársasági cso­port. Listavezető Eisenterg Márton. tőtfié — olyan, mint a hegyek természete: fé­meket olvaszt és teremt, nagy, csiszolatlan blokkokat, de nemes fémeket, aranyat, ezüs­tök a másik — Aranyé — a legtöbb esetben más, meglevő fémekét ragad meg és cizellál, ötvöz, liogy gyönyörű műkincseket formáljon belőlük. Az első talán érdekesebb irány, mert mindig nemes fémeket teremt, mig a másik gyakran talmi érceket fog és cifráz fö­löslegesen. De a léig értékesebb Arany János személyes iránya, mert ma már tudjuk róla, hogy nem­csak csiszolás és cizellál ás. Ha n költő gyö­nyörű faragványai-ról lefújjuk a port, látjuk, hogy Arany a két vonalat egyesíteni tudta: sajátos nemesfémeket teremtett, s anyagát röglön finouroau megformálta. SzYttlkú Pál. 4

Next

/
Thumbnails
Contents