Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-20 / 240. (3053.) szám

2 T^<OTtMAG^ARHlIíLS& Szollobirtokosok és borkereskedők figyelmébe. 3000hl uj boroshordó eladó lm—mim—Mmiiiriiii mi min ■nBWBHWwriiTwmrTinnwwpMBrairni 20 litertől 5000 literig 1-rendű hasítod tölgyfából kézileg készítőé, azonnali szállításra, úgyszintén e szakmába vágó mindennemű szüretelő edények. Pineeberendezéseket elválla­lunk, árjegyzéket kívánatra küld. Sztreha Sndreés^ia kád őrmester SDTunkács íRozoiegooo 54 bán a cseh pártoknál óriási ellenállásra találna. A helyzetet komplikálja még az is, hogy Masa- (ryk elnök takarékossági okokból komolyan likvidáltatni akarja az unifikációs és közélel­mezési minisztériumot. Ez a terv keresztezi azonban a koalíciós pártoknak a tárcák elosz­tását, mert a nagyobb és erősebb kormánypár­tok számarányukhoz képest több tárcát akar­nak s ha most a két tárcát nem töltik be, ettől a lehetőségtől elesnének. A döntő tárgyalások holnap lesznek s ha si­kerül a koalíciós pártok megegyezése, úgy az nj kormány kinevezése péntekre várható. Az uj kormánynak már ma sem ígérnek hosszú életet, mert az ellentétek a koalíciós pártok között egyáltalában nem csökkentek, sőt előbb- utóbö még jobban el fognak mérgesedni, úgy­hogy ennek a koalíciónak bármely újabb kor­mánya sem lesz képes ellátni a parlamentet munkaanyaggal. lenes külügyminiszter Parisban előadást tartott iPáris, október 19. Benes dr. csehszlovák külügyminiszter Leforan francia köztársasá­gi elnök jelenlétiében a párisi politikai fő­iskolán tegnap filozófiai jellegű előadást tartott az európai politika mai helyzetéről- Benes ma délben Párisban Mittelhauser tá­bornok vendége volt. Délután maga köré gyűjtötte a Párisban élő legionistákat. Be­nce dr. külügyminiszter ma este a menet­rendszerű gyorsvonattal visszautazik Prá­gába. Léván áftörhetetlen őslakos városi blokk alakult négy autonómista párt listakapcsolásával Az országos keresztényszocfalisfa, a magyar nemzeti, a magyar nemzeti munkáspárt és a szlovák néppárt listakapcsoiása - Csütörtökön a magyar nemzeti párt városi programot ad népgyiilésén Lóra, október 19. (Saját tudőeitónktőL) A magyarság pártjai nagy lendülettel ké­szülnek a vasárnapra kiirt lévai községi vá­lasztásra. A három őslakospárt: az országos ker.-Szoc., a magyar nemzeti és a magyar munkás, és földmüvespárt listakapcsoJással fogott kezet, negyediknek társult ezekhez a szlovák néppárt szintén listakaposolással. A listakapcsolás biztosítékul szolgál arra, hogy egyetlenegy őslakoSszavazat sem íog kárba­veszni. A magyar nemzeti párt 20-án, csütörtökön este nyolc érakor a ref. egyház tanácstermé­ben gyűlést tart, amelyen megjelennek Füssy Kálmán és Riohter János szenátorok is. A párt képviselőtestületi jelöltjei közül ezen a gyűlésen Kmoskó Béla dr. ügyvéd, Antal Gyula re®, lelkész, Nagy Gyula kis­gazda és Boros Béla nagykereskedő fogják ismertetni azt a programot, amit a párt a városi képviselőtestületben meg akar való- sitani. A magyarság partjai tornexeTren Dl zajom­mal és nagy lelkesedéssel tekintenek a vá­lasztások elé. Kedvező mederben folynak Magyarországnak a külföldi hitele­zőkkel folytatott tárgyalásai flipka Ferenc, Budapest főpolgármestere távolik állásából A főispán! karban is jelentős változások lesznek Budapest, október 19. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonje]eütése.) Gömbös mi- nisztereüjnök és Keresztes-F iscber belügy­miniszter tegnapi kormányzói kihallgatásá­ról a Magyarság azt írja, hogy a kihallgatás folyamán Ripka Ferenc dr., Budapest főpolgármes­terének felmentését ajánlották a kormány­zónak, aki ebbe beleegyezett és a hivatalos lap csütörtöki számálban meg is jelenik a felmentésről szóló kézirat. A budapesti városházán interregnum követke­zik be, mert a főpolgármester séget egyelőre neon töltik he, hanem ez ügykör ellátásával ideiglenesen Sipőcz Jenő polgármestert bíz­zák meg­A föispáni karban lényege? változások várhatók, egyelőre azonban csak Márton Béla pestmegyei főispánsága biztos. A lap szerint a kormány miég e hónapban a kamatlábat további félszázailéikkal leszállítja és a kamatmaximum megállapítására is tö­rekszik. A vasúti tarifa revízióján a kor­mány a leggyorsabb tempóban dolgozik. Budapest, október 19. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A külföldi Intelek bizottsága a külföldi hitelezők kikül­dötteivel megszakítás nélkül folytatja a tár­gyalásokat. Megbízható értesülés szerint a tárgyalások kedvező mederben folynak. A külföldi kiküldöttek megértéssel vannak a magyar hitelügyek iránt, úgy hogy minden valószínűség szerint még e héten létrejön a megállapodás. Egymillió pengő értékű bor a magyar hadsereg részére Budapest, október 19- (Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja.) Kállay Miklós földműveléeügyi miniszter a magyar szőlő­birtokosok Tokajban tartott nagygyűlésén bejelentette, hogy Gömbös miniszterelnök elrendelte, hogy a hadsereg és a csendőrség részéire egy millió pengő értékben vásárol­janak bori Tízezrekre rugó tömeg részvételével folyt le Varsányi Irén temetése Budapest, október 19. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjetentéee). Ma délután 3 órakor folyt le Varsányi Irén temetése a Kerepesi-temető- ben. A katalfalkot valósággal elborította a fehér krizantémok tengere. A gyászszertartást Halász Pál szegedvidéki katolikus lelkész végezte nagy papi segédlettel. Száz meg száz színész, író és társadalmi előkelőség vett részt a temetésen, mig a tömeg száma tízezrekre rúgott. Roboz Im­re, a Vígszínház igazgatója búcsúztatta elsőnek Varsányi Irént. Szavai zokogásba fulladtak és vele sírt a tömeg is. Góth Sándor a magyar szi- nésztársadalom nevében, Gál Gyula a Nemzeti Színház nevében, Csathó Kálmán a színpadi szerzők nevében, Bárdos Arthur dr. a szín­igazgatók nevében, Molnár Dezső dr. a Színész- szövetség és Sebestyén Géza az Országos Szi- nészegyesület nevében búcsúztatta a halottat. Hóman Bálint dr. kultuszminiszter a Vígszínház igazgatóságához meleghangú részvéttáviratot küldött BH KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (32) A töpörödött nagyasszony alig lelte a helyét: —- S kegyelmednek, Szepessy uram, messze vagyon a famíliája? —• Az én familiám? — nézett maga elé az ősz vezér. — Értem aggódó hitvesem erdélyi rokonmaradékok sziveeségén él, Pál fiam pedig Thököli grófi öcsém lévai táborában jeleske­dik ... Magamnak hazám? Teremtő-Isten, hát van énnekem hazám? Borsodi portámat tövig- dultá-k a lancknehtek ... Hanem ekkor előlépett Raueoher Gáspár is és a lelkesedéstől tüzbegyulladt szemmel kiál­tott a vezér felé: — Vivát Szepeesy Pál! A gazdasági udvarban letáborozott lovasok telitorokkal kiáltoztak utána, miközben öklei­ket kezdték rázni abba az irányba, amerre Bécs városának kellett lennie valahol: —. Vivát a magyar nép édesatyja! Szepeesy Pál a kis Rauscher Edit előtt állt már ekkor s megsimogatta a haját. Mosolyogni szeretett volna, ámde sehogyeem sikerült neki ej a mosoly, mivel Szepessy Pál ábrázatát rút­ra torzították a szünetlen gondok. így szólt: — Hallottam már nevedet, derék húg ócs­kám ... Büszke lehet rád a hitesurad. Rauscher Edit — hajatövéig pirulva — alig tudott köszönetét rettegni a vén vezér kitünte­tésére. És mig Keczer Gábor még egyre az apró fiát faggatta, serényen kezdtek teríteni a nagy háre alatt, a régi ház előtt. Boroekupák is kerültek az asztalra, amelyeket Isten tudná, hol rejte­gettek eddig... És Szepessy Pál fölállván az érdemes család körében, harcoló hazája jobb­voltára itta fenékig az első kupa bort. Majd ke­ze visszájával letörölvén kétfelől a bajuszát, annyit mondott: — Istenemre mondom, minden büdös német­nek megadjuk most a porciót! Leült s attólfogva hallgatott. Csak boros-ku­páját ütötte össze olykor Keczer András barátja kupájával, aki csillogó szemeit alig-takargatott örömmel hordozta meg azonközben az udvar­házon és kerten. S éppúgy koccintgatott Sze­pessy Pál uj barátjával, a tiszteletreméltó Rau­scher Gáspárral is, aki nem tudott hova lenni az izgatottságtól, hogy szemtől-fizembo lehetett udvarlásra a 'bujdosó nemzet szörnyühirü vezé­rének ... ... Múltak a napok, múltak a hetek. Szepessy Pál temérdek honfiúi gondjával ak­kor már rég megtért a Thököli táborába, Ke­czer András délutánonkint a nagy hárs alatt ül­dögélt 'beteges hitvesével, meg násztársával, Rauscher Gáspárral, és mig egy-egy szót- vált­va beszélgettek a megbódult világról, az apTÓ unoka lábaiknál játszadozott a homokban. Ke­czer Gábor meg ifjú felesége órákig elálldogál­tak ilyenkor a kert végében, a Tapoly-patak partján. És szótlanul merengtek igy, átkarolva egymást. Olykor-olykor fölsóhajtott a fiatal- asszony: — Istenem, csak sohasem kellene elválnunk többé egymástól! Keczer Gábor ilyen alkalmakkor sötéten né­zett maga elé: — Félek, hogy súlyos napok következnek el reánk... Ki nem mondható balsejtelem gyö­tör, hogy mind-mind elpusztulunk a távoli jö­vőben ... És mialatt Rauscher Edit könyörögve kul­csolta össze a két kezét, hogy ne beszéljen igy, Keczer Gábor szinte magán kívül suttogott to­vább: — Olyan érzés kínoz, hogy csak te maradsz meg, gyönge hitvesem, a kis Andrással együtt... Neveld majd katonának a fiamat! Lön pedig, hogy nemes Babotsay Izsák, Tár­cái városának híres nótáriusa, Siralmas Kró­nikáját 6 a bokros jajok alá reszketett magyar hazának teméntelen nyomorúságait jegyezvén, irta vala, amint következik itten: „E boldogtalan-keservesen folyó Időben na­gyobb kegyetlenséggel é6 düihöeséggel kezde a Hazában erőt venni a sok kóborlónak é6 lat­roknak hallatlan kínzással pogánymódra való Sarcolása... Ezen esztendőben volt nagy Drágaság miatt sok helyen a lakosok makk-kenyérrel éltének, kiváltképpen ungvári és zempléni Krajnyákon. Akkor e tájon is tiz és tizenkét forintokon járt a tiszta búzának, lisztnek kassai szapuval való köble."' Itt kevés szünetre megállt a híres nótárius, majd tentába mártván Imdtollát, folytatta az el­következendő nemzedékek okulására szánt kró­nikáját: „Ezen siralmas és soha eléggé meg nem gyá­szolható szomoruságos Esztendőben minémü nagy romlása és pusztulása következék ron- gvollott Szegény Magyar Hazánknak s követ­kezésképpen régtől-fogva sok Nyomorúságok­nak keserű ottan-ottan szaporán kóstolt 6 töb­bére utolsó romlásával küzködő Tarezal váro­sának s Istennek csudálatos bölcs Ítélete sze­rént magok szigorú példáján való tapasztalá­sokkal mindez ideig nagy Sóhajtással érezhe­tik sziveikben...“ Egy mélyet lélegzett Babotsay Izsák s to­vább irt: „Mert amikor nagyságos négyes! Szepessy Pál ur, az akkori 6zámkivetésben élő magya­roknak feje, Talpas-Kurucokkal, hajdúkkal s alföldi mokányokkal és az Erdélybe magokat megvont némely urakkal, magok mellé húzott, prédára áhítozó magyar hadakkal való kiindu­lásának hire futamodott volna, imitt-amott lé­zengő szegény embertől húzott és nyúzott mar­talékkal magát tengető kurucság is csoporton­ként Feles számmal hozzája iparkodik ...“ Nyolcadik esztendeje irta vala már ekkor Siralmas Krónikáját nemes Babotsay Izsák, Tárcái város híres nótáriusa. Lankadatlanul pe­dig. XV. Zavaros, összevissza-való napok következtek ezután a még-megmaradt nemzetre. Lipót császár, megiszonyodva a méregtől, mellyel a Szepessy Pál ordasai gyújtogattak mindenfelé, fegyverszünetet ajánlott föl, amibe Thököli is 'belement. Ám erre a fegyverszünetre azért is szüksége volt a császárnak, hogy aköz­ben a francia harcterekről katonákat hozasson át Magyarország földjére. S a csapda sikerült is neki! Diinewald generális váratlanul a Ga- ram vizéig tört előre s túlnyomó erejével tönk­reverte Thökölit, aki sietve menekült keleti irányba, hogy újból összeszedhesse magát. Hanem a csapásra nagyobb csapás Í6 követ­kezett még! A császár békére lépett a francia királlyal s Lipót most már minden katonáját Magyaror­szágra vonta. Az ordasokat elcsüggesztették a füleiket fölvert baljós hirek s gyűlésbe ülvén össze — névszerint: Szepessy Pál, az újból ihadbaereszkedett Keczer András, az ungi 'hazá­jából csak legutóbb megtért Kende Gábor, az­tán Thököli Imre nagybátyja: Petröczy István, úgyszintén IJbitéi, azonfelül még sokan,' — gyű­lésbe ülvén össze, igy zúdultak föl, miközben Thököli maga kedvetlenül íoxgatta fi fejéit: — El kell fogadni a fegyverszünetet, melyet osak félvállról vettünk az imént s azalatt rend- beszedjük a seregeket! Majd. meglátjuk aztán, mit akar a császár! Lipót császár erre követeket küldött SopTon városába, Thököli is ugyanoda menesztette megbízottait s teméntelen huzavona közt meg­indultak a 'béketárgyalások. Ámde látni lehetett már az elején, hogy megegyezés nem lesz itt a dolgoknak vége, mert Ho-cher császári főmi­niszter azt követelte a bujdosóktól, hogy mint törvényenkivüli lázadók föltétel nélkül rakják ie a fegyvert s akkor várják be bűnbánóan, mi­re határozza el magát őfelsége... A fölkelők vezérei, mikor meghallották a főminiszter döly- , fős magatartását, ingerülten csattantak föl: — Majd adunk mink nektek törvényt! S kardjaik markolatára ütöttek, amitől zö- Tögni kezdett húszezer kard. S ugyanakkor fel­bőszültén azt kiáltották mind: — Inkább halál a csatában, mint a császár kénye-kedve! A békebiztosok szétmentek ennélfogva s min­den eddiginél vadabb indulattal indult meg Thököli háborúja. Ekkor már az 1679-iki esztendőre nyílt ki a tavasz s uery látszott, a nyomorult nemzet nem sokáig birja már az erőfeszítést, hanem — el­használván végső erejét is — holtan fog el­nyúlni és nem lesznek többé magyarok a föl­dön... Ennek ellenére is ebben az esztendőben ujult erővel törtek ki a csaták és ütközetek, hogy a Latorca vizétől a Maros vizéig égtek a falvak, erdők, kazlak, nádasok és majorságok s e riasztó tüzek visszfényében a lázadók köny- nyü lovasai benyargalták Csehiöldet és Morvát. Tüzek, iszonyatos tüzek jelezték utjokat s ezek a tüzek messzire szétverték az éjszakák sűrű­jét. Félrevert harangok zúgása riasztota meg az éjszakák csöndjét s a tüzek lobogá6át és a harangkongatást jajszó, haldoklók hörgése és a még élők lihegő futása kisérte mindenfelé. Következtek azonban egyéb csapások is! A hadak közt felütötte fejét a mirigyhalál, mely egyformán ritkította a császár és Thököli legényeit, a nép pedig, amelyet végleg legyön- gitett az éhínség, a szörnyű betegség elöl szik­lák között s erdők búvóhelyein vonta meg ma­gát. Ez a súlyos körülmény mély elbueulásra késztette a császárt, mert magyar tanácsosai sosem szülitek meg zaklatni őt, hogy békiiljön meg a nemzettel s tegye híveivé a bujdosókat, akik most átkok és ökölrázás közt emlegetik a nevét. Do nem csupán Lipót császárt emésztette a hu, hanem Thökölinek is épp elég oka volt a “tippelődéire, ha elnézett maga körük J2 ofctóbcT 20; cgfl törtök.

Next

/
Thumbnails
Contents