Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-18 / 238. (3051.) szám

L 1 vaa 9^tát>9r 16, kodd. ismét elővesszük, megint mögöttünk maradt a küzdés és szenvedés korának egy darabja. Verejtékezik a magyar nép a kemény mun­kában és gondterb.es homlokára felleg húzó­dik. Riadtan és bizalmát vesztve indul a tél­nek. És igaza van! Megrendülhetett bizalma a •világ megfordulásához, mert ezer felől kül­döttek hozzá csalóka üzeneteket, biztató Ígé­reteket és a beteljesedés mindig elmaradt. — Az üzenetek sokfélék voltak. Magyar lel­kesedésből fakadók, melyek önmagukban a szivünkben szólaltak meg és azt mondták: Lehetetlen az igazságot elhomályosítani és nem lehet, hogy a rajtunk elkövetett sérelme­ket a világ jóvá ne tehesse. Nagy embereik ál­lottak igazságunk mellé Európa, sőt Amerika földjén is mindenfelé. És vártuk a nagy ese­ményt: ,JV népek nagy és igazi békéjét/4 Nem érkezett el, azért, mert a politikai és gazdasági nacionalizmus, a győzelmi mámor­ban született Európa-szerződések, az egész­ségtelen tőkeképződés, a vámjövedelmek, sze­mélyes és egyéni ambíciók és egyebek aka­dályozzák. ügy kell egyenként, tégláról-tég- lára bontani le a kínai falakat, amelyek a nemzeti életünk megszorításához, gazdasági életűnk pusztulásához vezetnek. És én ma­gam azt remélem, hogy ez a biztatás és ígé­ret el nem veszhet, mert a világgazdaság romlása csak ennek felismerésén túl orvosol­ható és be fog következni biztosan a győzel­me, ha még aunyi ellensége van is. — Azután jönnek a mi magyar népünkhöz, magyar álarcban idegen nemzetek nacionalis­tái. ígérnek pénzt, földet, jólétet és minden képzelhetőt, csak álljon be a magyar ember a csehszlovák táborba. A magyar emberek alja beleüli még ma is, pedig tudja, hogy a neki odavetett koldus-alamizsna az ő édes testvérének a kenyeréből való. — Mindenütt panasz, ezer gon<j és baj kiált a magyar tömegek szálján. Mit mondjak hát, hiszen bizalmat, reményt akarok kelteni? Jo­gom van hozzá! Okom van rá! Mert hiszek! Minden ármányon túl látom a hasadó hajnalt. Ám nem szavakat akarok most mondani, de a mailfar nemzati gondolat meou'ftodását hozom, amikor uj programot hirdetek. Ébresztés volt a májusi kőrutam, kürtszó, most életnek kell fakadni belőle. Leteszem a magyar lélek fehér 'térítőjére az uj magyar munka feladatait. — Mát akarok? _ Radikális magyar nemzeti szellemet* Szemben állok mindenkivel, aki a nemzetem ellen tör. Elsősorban a mái kormánypárt egész rendszerével. Azután az internacionaliz­musba takaródzó, vagy a csehszlovák pártok­ba húzódó zsebmagyarokkal. Ezeknek azt mondom, aki nincs velem, az ellenem van. Belül a magyar nemzetmentö Teális munkát követelem minden magyartól. Pénz, hitelorga­nizációkat állítani, a hóna alá nyúlni a ma­gyaroknak. Helyreállítani a termelést, mun­kaalkalmat nyújtani a magyar munkásnak. Gazdasági íelvértezése a magyaroknak a harc­ra a cseh nagytőke visszaélései ellen, a ke­reskedelem megkötöttségei és a kartellek el­len, a túlzott igaztalan adók és a behajtás módjai ellen. Kenyeret a magyar ember asz­talára, cserébe a kemény magyar munkáért, amit mindenkitől várok és megkövetelek. Nem ismerek osztályokat, vallást, csak ma­gyar népet, nagy egész magyarságot. Egyet sem hagyhatok ki a munkából, az egészre ki kell terjedni a gondoskodásnak. — Kemény biztatások hangján szólok. Én érzem a feladat nagyságát, de egész képessé­gem és munkám bel eá Ili tóm és innen hívok fel rá minden magyar emibert: kövessen. Nem sok időre gazdasági szervezkedés indul meg sorainkban, álljunk melléje, ha mind össze­fogunk. egy nyomon járunk, úgy a nemzeti önsegély forrását megnyitjuk. — Hogyan valósítjuk meg a nemzetmentö terveket? — A magyar történelmi tradíciók alapján állok és ezek parancsolják nekem, hogy a kor szellemét megértsem és a nemzeti gondolat megújhodását szolgáljam. A nemzeti gondo­lat és eszme megújhodását, amelyik a folyton közöttünk kisértő régi politikai módszerekkel járó gazdasági passzivitást teljesen és végér­vényesen kiveti magából, világosan és félre nem érthetően kimondja; Hangot és munka­területet a feltörő magyar ifjúságnak ,szociá­lis szellemiét, haladást s az élre a nemzet éle. ténck minden vonalán értelmet. — Ez a program felemeli lehajtó fejét a ma­gyarnak és megnyitja a szemét a nemzeti esz­méiül messzesodort sorstársaknak, kultúrát termel, minden magyar ember részére és vé­gül vaskáderekbe gyűjti a nemzet tagjait az egyik oldalon a harcra, a másik oldalon a kon­struktív kenyéradó munkára. Nincs félnivaló. Akarat, fegyelmezett orga­nikus munka keresztülvezeti ezt a népet a zajló folyón. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (30) S egy napról a másikra Thököli Imre nevét kiáltotta mindenki szorongó reménykedéssel. S egy napról a másikra az uj vezér lábai előtt hevert úgyszólván az egész Északmagyajor- szág. Mert mialatt jajgattak a tárogatók s dobok peregtek tompán, a Tyúkodi pajtás könyörte­len táboriéneke dühített mindenkit. Az ordasok eiözönlötték immár a hét tiszai vármegyét e maguk előtt* seperték a császári generálisok hadait, mint szél a felhőket. De itt sem álltak még! Rezesorru Majos Ferenc, ittas állapotá­ban, lovasokkal rohanta meg Szendrő várát s a legény Tyukodi, Buga Jakab meg Zöld De­meter bojnyikjai gyalog hágták meg a falakat... Elesett Torna vára, bevették Putnokot s ve­szett vágtába közeledtek a bányavárosok felé, ahol töméntelen aranyat sejtettek. Sátáni se­bességgel repültek a fölkelők hadai az ország nyugati végeinek, mert amely erősséget nem tudtak bevenni egyetlen nekiroppanással, nem vesződtek vele tovább, hanem ezilajon törtek előre, mindig nyugat felé ... És miközben a gyaloghadak a Szepességet fenyegették immár, vékopylovu és vakmerő lovasaik repülve szá­guldottak végig az északnyugati vármegyék földjein & legéleik betörtek Csehföldre é6 Mor­vába, megkergették a népet 6 kegyetlen szív­vel gyújtogattak köröskörül, hogy e tüzek éj­szakai fénye el-elrémlett Bées alá s a császár­nak elszorult a szive ekkora düh és könyörte­lenség előtt... És sietni kellett, nagyon sietni, hogy a csá­szári generálisok ne szedhessék össze erejüket. Szepessy Pál sohasem szűnt meg a sürgető szókkal: — Gsak most szorítsuk, grófi öesémuram: döglötten marad talpunk alatt minden német! S a fiatal vezér, akiben sok dölyf és elbizott- ság volt már ekkor is, megértőn bókolt vissza: —• Nem lesz megállásunk, hátyámuram, igaz hitemre állítom ezt! Az eljövendő hónap folya­mán Bécs város kapuit fogják megdöngetni ha­daink! Hát majdnem úgy lett... Mindenekelőtt Lesi ifi német tábornok'szegült szembe Thökölivel, aki nyomban rnegfuvatta a kürtöket, miközben doboltak a dobosok. És megindultak erre az ordasok is, „hej-rá“-t kiált­ván hagy fennezóval. Dühöngő dulakodássá fa­jult a csata, melynek leghevében segítségül ér­kezett meg Wrbna generális egész hadosztálya. De mégis futnia kellett mindkét tábornoknak esze nélkül. Mert elmondhatatlan vitézséggel csatáztak a fölkelők s irgalom nem volt a szi­veikben: mindenkit fölkoncoltak. A németek li­hegve kezdtek menekülni ekkor s összevissza­gubancolt tömegeik hömpölyögve hátráltak nyugat felé. Thököli a délceg Petneházy Dávid kapitányt parancsolta előre, a legkönyörtele­nebb gyilkolást hagyván meg neki utasítás gyanánt. Ezzel a bányavárosok is az uj vezér kardja alá estek. Száznyolovanezer arany volt a zsákmány Körmöc városában, hozzá hihetetlen tömegű ezüstrudak, amelyekből nyomban a saját nevé­re veretett pénzt a fölkelővezér ezzel a kör­irattal: „Pro libertate!41 Volt már isold a ha­daknak, volt abaposztó, saru és puhaszáru csizma a fölkelők, lábszáraira. S annyi koplalá­soknak utána elmondhatatlan riadalban rob­bant ki a húszezer bujdosó. Erre a riadalra a császár is megdöbbent © al­kudozni próbált a fölkelőkkel. Ám az alkudo­zással csak időt akart nyerni. Mert hitte, hogy hamarosan békét köthet a francia királlyal s akkor hadait kivonván Németalföldről, minden erejével a gyűlölt lázadókra vetheti magát. Az ordasok, mikor a császári követek jelentek meg a táborban sok önérzettel kiáltottak föl mind a húszezren: — Vesszen a császár! Mindazáltal némi akaratlan szünet követke­zett, 'mig kifújhatták magukat a Szepessy Pál legényei, meg a lompos császáriak. S ezt a rö­vid szünetet arra használta föl a fiatal késmár­ki gróf, hogy szemlét tartott katonái fölött a tágas lévai mezőségon. Szcmtől-szembe akarta látni őket! A mező egy pontján nyeregbe szállt Thököli, alacsony emelkedőn. Előtto kellett elvonulnia •húszezer ordasnak: gyalognak és lovasnak egy­aránt. Mi ve] uj ruháik nem készültek még el, olyan külsőben "voltak valamennyien, ahogy i ’ndultak a Fartiumból. őször Petrőczy Ufjasifti lovasai haladtak u a vezér elütik — Isten is velünk van! A hallgatóság Szcmt-Ivárny József hatal­mas programiját zajos óljeinzésised ős helyes­léssel fogadta, Bándy Endre pedig a köz­gyűlés köszönetét tolmácsolta érte a párt­vezérnek. Holota képviselő beszéde Hoiota János dir. nemzetgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Vázolja azt a rendszeept, amely a politikai pártokon keresztül viszi be az embereket a városok közéleti munká­jába. Nekünk magyaroknak nagyon lésem kell lemnünk — mondja — hogy méltó és meg­illető helyet foglaljunk ©1 a községi köz­életben, mert hiszen a magyarság tulaj­donképpen már csak itt érvényesül, más­honnan teljesen kiszorult. A kenménytlaipoíkban terjesztik, hogy csak azok a városok érvényesülnek, amelyek kormánypárti vezetés alatt államaik. Hogy mennyire nem iga* e®, példa arra Érsekújvár^ amelynek bírói székében a szónok már kilenc év óta ül. Léva sem ka­pott egy fillérrel sem többet az agrárpárti biró vezetése alatt a szanálási alapból, mint Érfiekujvár. A köztársasági elnök mondta, hogy minden­kinek annyi joga lesz a köztársaságiban, amennyit ki tud harcolni magának- Éljünk az elnök tanításával és harcoljuk ki jogainkat Léva község életé­ben. A magyarságnak minden elfoglalható pozí­ciót el kell foglalnia, mert ezzel is erősödik. A haroba pedig hittel kell indulni, mert csak hittel lehet győzni. Majd rámutat arra, hogy a községek életé­ről alkotott csehszlovák törvények — mint a gyakorlat megmutatta — nem váltak be. A község fejlődése és gazdasági gyarapodása attól függ, hogy kiket és milyen embereket küld be a városi képviselőtestületibe. A sza­vazás titkos, a törvény előírja, hogy min­denki meggyőződése szerint szavazzon, már pedig lehetetlen as, hogy cseh pártokra a ma­gyarok meggyőződésből szavazzanak. Az államfordulatkor Srobár Érsekujvárott azt Ott ült fehér lován Thököli e mellette féllé-' pást Szepessy Pál a seprüszemöldökével... Az­alatt jöttek vékonykáén lovaikon a fölkelők lovasai: nyolcezren is talán. Az élen Petrőczy és Ubrisi hármas vezéri tollal osákób sszegett süvegeiknél s akkor nagyot kiáltott Petrőczy István: — Vivát Emericue Thököli! Riadó karban zendültek meg a lovasok tor­kai, miközben görbe kardjaikat kisuhintották hüvelyeikből, riadozva éltetvén a daliás uj ve­zért. Thököli balöklét csípejére nyomván, gőg­gel ült a nyeregben s ujjongani szeretett volna ekkori harcikészség előtt. Azalatt jöttek a lo­vasok nyalkán, mind az ő nevét kiáltozták s végeho6sza nem akart lenni a végtelenbevesző oszlopnak, a lovak patái alatt pedig tompán dobogott a mező ... Jött azután rezesorru Ma­jos Ferenc a talpasaival, akik csákányt forgat­tak a jobbkezükben s harsányan kiáltották:-— Vivát Emericue Thököli! S az ifjú vezér kezdett megszeppenni fokon- kint, amint újabb és újabb zárt-rendek követ­keztek 6 amint tátott szájjal az ő nevét kiáltoz­ta valamennyi. Mert félvad alakokra került a sor rövidesen s megremegett a lova hátán Thö­köli Imre gróf, mikor a dülledthomloku Tulok György kapitány szegénylegényei dohogtak el előtte széles talpaikkal, legtöbbjének lábbelijén klappogván a talp. Szakadt volt a ruhájuk s lyukas osulmáik bélése kifityegett. Ezek már rendületlenül jöttek, szerteáradva a téren, ka- nócos puskáikat a vállukon hozták s feneket­len örömmel ujjongtak föl, mialatt levegőbe do­bálták a süvegeiket. Attólfogva alig látott va­lamit a fiatal vezér, mert megrettent maga is e panduralakok előtt s összefolyt előtte a világ... Egyszer mintha a két Duló-testvér vonult volna föl, hátukban szakadt ködmönü, vagy ingtelen fölkelők, akik fenyegetőn éltették a szabadsá­got... Később mintha a nagy Wesselényi Fe­renc szlovákjai húztak volna át a mezőn, leg­többje a csupasz talpán menetelvén ... Még ké­sőbb mintha ruszinok üvöltöztek volna szörnyű dtiihvel a német ellen, a vezér nevét kiáltozták s aközben kalimpálva lengtek a hadarócsép- jeik,., Mikor az utolsó kompániának is végeszakadt volna, egy nagyot lélegzett Thököli Imre . . . Megkönnyebbült! Akkor érkezett a Ilire, hogy meghalt Szuhay Mátyás, a jezsuitákra fenekedett vezér. Mert elszállt ereje után a lelke is előállott. Nagy gyengeségbe esvén, még Szabolcs földjén elma­radt Szepessy Pál vezértől, miután utoljára fo­gott volna kezet nagy bujdosótársával). Nem áBfk H§r torokgyulladás és meghűlés ellen Wámmmm* mmmMmmmmmmmmrTm PASZTILLA mondta, hogy ez a város ti* év múlva egy magyart sorai fog tudni fölmutatni s Ér­sekújvár minden mesterkedés dacára ma is magyar többségű város, magyar több­ségű vezetés alatt, mert lakossága lelke­sen kitart a magyarság pártjai mellett iaross felszólalása Az éljenzéssel fogadott beszéd után Jaroas Andor tartoanánygyülési képviselő állott szólásra s azt hangsúlyozta, hogy Szent- Ivámy József pártvezér helyesen ismerte M a történelmi pillanatot, amely ma elérke­zett. Rámutat az uj energiaforrásra, ame­lyet az uj miagyar iminiszterelmöík is hir­detett, hogy lo kell rombolni minden társadalmi vá­laszfalat és egybe kell olvadnia az égés* nemzetnék. A gazdag embernek meg kell nyitnia az erszényét, a szegénynek meg a szivét. •Mi büszkén Valijuk, hogy magyar nacionalis­ták vagyunk, ami azt jelenti, hogy a becsü­letes szlovákban megbecsüljük a szlovákot, a csehiben a csehet, de él a kezekkel, ame­lyek a magyarokat el akarják nemzetieni- teni. A magyar nemzeti radikalizmus győ­zelme olyan helyi diadaloktól is függ, mint amilyen lesz a lévai községi választás. A nagy helyeslés után Bándy Endre gyúj­tó hatású szavakkal fejezte be a mindvégig lelkes lefolyású népgyülést láthatta meg többé Abaujt, mert valahol Ernőd falu táján hanyatlott el a feje. De holttestét hazavitték fölkelőlegónyei. És Szepessy Pál, értesülvén a* engesztelhe­tetlen bajtárs kimúlásáról, nagy bujában e sza­vakkal fordult környezetébe*: — A vezérek kidőlhetnek, ámde a nemzet tovább harcol jogaiért! XIV. Nyárvége lett. ökőrnyáleregető. Szelidkékje volt az égnek s ebben a meray- nyei kékségben szállt-szállt az ökőrnyál. Min­dig szállt és mindig lejjebb ereszkedett. A pók­hálók ellepték a fákat, kerítések tetejét, bog­lyák csúcsait s a legcsekélyebb légrezdülésre lebegni kezdtek, mintha ezüstzászlóo&kák let­tek volna. Ám ugyanakkor ujaibb pókhálóten­ger kezdett hullámzani a mezők fölött s már- már úgy látszott, hogy nem az ökörnyál úszik a tarlók fölött, Gerla falu felé, hanem az ökör- nyállepedő leng egyhelyben s a tarlók indultak meg visszafelé. Annyi pókhálóra nem emlékeztek vissza a legvénebb emberek sem. De őszre 6em olyanra, mint volt az 1678-i, amikor katonaénekeket fújt mindenki s megszabadulván a németek zaklatá­saitól, ujjongva kiáltozta mindenki késmárki Thököli Imre gróf, meg a lengöszakállu Sze­pessy Pál nevét, őróla azt beszélték minden­felé, hogy amióta elhantolták a kopasz Szuhay Mátyást, gyakori busulásai voltak s olyankor sűrűn beszélt bele a szakállába. Ez a szivfájditó őszelő ott csillogott Gerla falu fölött és a völgyben, mely Bártfa irányába nyúlt ki s a mennyei kékségen át fehérben vil­logtak idáig Bártfa város tornyai. De messziről, igen messziről, hogy olyannak tűnt föl csupán, mintha álomban fénylettek volna csak azok a tornyok. A gerlai Raufcher-Mz kertjében nagy alma­szüret állt éppen. Kenderhaju hajadonok létrákon mászták meg az nlmafákat s mialatt öreg emberek a kerten túl láttak neki a kora-őszi szántásnak, a leá­nyok különös búval elvágyakozó nótákat dalol­tak a legények után, akik esztendők óta éltok csaták között, a Szepessy Pál kardja alatt, eb­ben az esztendőbon meg, hogy a fiatal késmárki gróf is megindult volna a császár ellen, az or­szág különböző helyein dulakodtak a német­tel ... Esztoudők óta nem akadt már épkézláb iogény Gerla faluban, mert amire kardot tud­tak volna emelni, mind utánaszökdöstek a Szo- pessy Pál ordasainak. (Folytatjuk.) r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents