Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-16 / 237. (3050.) szám

2 rPIW<3MrMAG%A3a-IíIRliA& TífSSi oStonjc? í&, vidráiét. Siribrny védőbe az 19 kormány tagjainak kihallgatását kéri Ki hallgatta ki Sichrovskyt: a vizsgálóbíró vagy a birójelölt? — Siribrny kéri Sieyskal beidé zését adás marad a válasszal, miképpen képzeli a koalíció útjába tornyosult nehézségeknek az elhárulását. Köztudomású, hogy a sóik érdekellentét [mellett, mely a kor má n y tá mog a tó pártokat egymástól elválasztja, pillanatnyilag a tiszt­viselői ize lések leszáll itása a legsúlyosabb. Nincs szó a tisztviselők számának a csökken­téséről, akiknek létszáma pedig a leszállítás óta, tehát rövid három esztendő alatt, a kül­ügyminiszter lapjának állítása szerint har­mincezerrel emelkedett és akik közül ötven­ezer felesleges és nélkülözhető, ötvenezer tisztviselő családtagokkal, rokonokkal, hoz­zátartozóikkal együtt több százezer választót jelent, a mán dátum okát pedig mégis csak a választóik támogatásával lehet megszerezni- Ezek a fizetéscsökkentést bizonyára előbb el­felejtik, mint kenyerük elvesztését. A miniszterelnök elismeri, hogy a gazdasá­gi válság nem múló jelenség, hanem alatto­mos betegség, melynél nincs kilátás bama- ros javulásra. Amit Udrzsal ezenkívül mon­dott, az a sztereotip frázisok halmozása a felelősségvállalásról a helyzet megoldására alkalmas egyetlen gondolat, vagy kezdemé­nyezés nélkül. A költségvetés egyensúlyát biztosítani kell, ez a feladat mindenek föléibe helyezen­dő- Ennek természetes előfél telel érői, a ter­melés fenntartásáról sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminiszter nyilatkozataiban nem sok szó esett. Azok a kívánságok, amelyek egy nagyszabású gazdasági terv kidolgozása érdekében elhangzottak, mintha az utóbbi időben háttérbe szorultak volna, ami éppen a mi viszonyaink között nem is meglepő. A nagyszabású gazdasági terv, hogyha csak a telíöldre kell szorítkoznia, nem sok ered­ményt igétr. Az idei termés szinte felesle­gessé teszi a mezőgazdasági termékek beho­zatalát, ami még jobban megnehezíti ipar­cikkeink kivitelét. Amikor a mezőgazdaság auUirkiáról beszél és annak megvalósításán fáradozik, akkor a kivit©'re szánt iparnak lassan, de biztosan el kell pusztulnia­Mi igazán nem csodálkozunk azon, hogy a nrniszterelnök a válság megoldására nem tud uj tervekkel előállani. Mindazt, amire Prá­gában most kezdenek rájönni, illetve amit ezidőszerint már bevallónak és hirdetnek, évekkel ezelőtt leszögeztük. Kimutattuk, hogy a kivitele miatt a külfölddel szemben függőségi viszonyban levő Csehszlovákiának Igla-u, október 15. A Stribrny-pör mai tár­gyalásán Jancik József dr.-t, a prágai kerületi bíróság vizsgálóbíróját hallgat­ták ki. A védelem azért kérte kihallgatá­sát, mert állítólag nem 5, hanem Papez dr. birójelölt végezte Sichrovsky kihallgatását, ami perrendellenes. Jancik dr. tanúvallomásában kijelentette, hogy nem emlékszik Sichrovsky kihallgatására, amit a bemutatott kézirat alapján Papez dr. végzett, aki akkor már egy éve folytatott bírói gya­korlatot a bíróságon. Ezt a körülményt an­nak kell betudni, hogy a tanúnak abban az időben több mint 200 vizsgálata volt, azon­kívül pedig egy nagy kémkedési üisryben is folytatott vizsgálatot. Abban az időben na­ponta 20—60 tanút kellett kihallgatnia, ezért a kevésbé ké^cs és könnyű ügyeket áten­gedte papez dr.-nak. Sichrovsky ebhez kve’enti. hegy kihallgatá­sakor nem látta a tanait, amit ez lehetséges­nek mond. Jancik dr. kihallgatása után még egyszer beidézték Krevza miniszteri tanácsost, aki a védelem kérésére még Icrlauban tartózko­dik. Az elnök közölt© vele hoev már nem szükséges tovább Iglauban maradnia, de le­nemzelii vagyona megmentése érdekében keresnie kell szomszédaival a megegyezést. Minden elveszett nap súlyosabbá teszi a régi piacok visszaszerzését Prágában ezt nem akarták bevallani s szá­mi íásal’kat inkább a mások végkimerülésére építették. Ez helytelennek bizonyult, mert a fejődés azt mutatja, hogy a kimerülés előbb- utóbb mindenkit elér s a gazdasági •feltáma­dásnak egyetlen alapja a feltétlen bizalomra épilett nemzetközi együttműködés. Az elfogultság, a túlfűtött nacionalizmus és a hatalomhoz való ragaszkodás okozta vakság akadályai a helyzet felismerésének s még inkább a helyes, célravezető módszerek alkalmazásának. gyen előkészülve, hegy még egyszer beidéz­hetik. A tanú még néhány kiegészítő kijelen­tést telt eddigi vallomásához. Az elnök ezután felolvasta a védelem és a vád által még a tárgyalás megnyitásakor be­nyújtott indítványokat, amelyek több mint száz tanúnak a beidézését indít­ványozzák. Rasin dr. védő még indítványozza a Berlin­ben letartóztatott Stéyskál szénbányatulajdo­nos és a 1920. év valamennyi csehszlovák minisz­terének a kihallgatását. Ezekről az indítványokról a biróság kedden fog dönteni. Siribrny is kéri Steyskal kihallgatását. Végül kihallgatták Papez dr. komotaui já­rás-bírót. aki 1929-ben birójelölt volt Prágá­ban. A tanú nem emlékszik Sichrovsky kihallgatására, kizárta azonban annak a lehetőséget hogy Jancik dr. ne yett volna részt a kihallga­táson s kételkedik abban, hogy az egész idő alatt ő elvedül hallgatta volna ki Sichrovskyt. Sichrovsky ezzel szemben kitart amel'ett hogy a k’hallQfa’ása alaki hibák között folyt le de a ta^u ezl kétségbe von ja. A tárgyalást ezután keddre halasztották el A fejlődés végét persze nehéz kivárni, de tagadhatatlan, hogy a helyzet érik. Ha Udir- zsal miniszterelnök ma még megelégedett a •kórkép megrajzolásával, ez még nem jelenti azt, hegy az események holnap nem kénysze­rítik a sebász beavatkozását, aki bátor len­dülő! tel neki mer vágni a bajok gyökeres orvoslásának. Csupán a kezdet nehéz, a többi már menni fog. Utak és módszerek tekintetében már lényegesen tisztult a helyzet. Ma már közhely, hogy Keleleurópa népeit csak az összefogás mentheti meg. Ki kell várnunk, amig ez a közhely a különböző államokban kormány- programmá válik. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (29) 4. Választassák nádor az ország elejére, ám tüstént! Erre a lépésre ama belátásnak is ser­kentenie kellene a császárt, hogy Magyaror­szág élén állt legelső elődjét, I. Ferdinándot — a szerencsétlen II. Lajos király hősi halála után — épp az akkori nádor segítette trónra, amit is eléggé megfontolat'anul cselekedett. Vala pe­dig neve a nádornak: Báthory István. 5. Azok felett, kik a jobb belátásra tért csá­szár, ij!etve magyar király é6 a magyar haza ellen véteni találnának, honi bírák lássák el az ítélkezést. Az ország széleit, úgyszintén a vég­várakat magyar katonasággal kell megrakni. Mért csupán magyar vitézekben bizhatik a haza. 6. Helyeztessék vissza az alkotmányos kor­mányzat. Ha nem, ám lássa a világ, mi fog kö­vetkezni itten! Mikor az ordasok hat pontját előterjesztet­ték az országgyűlésen, Hoeher kancellár majd szétcsattant az indulattól. S megfeledkezvén róla, hogy személye ezúttal magát a császárt jelenti, örjöngeni kezdett A hajába markolt s magánkívül kiáltozott: — Pártütő és lázadó minden magyar! Most már leszámolunk velők! S szétment az országgyűlés! Mikor az egyez­kedési tárgyalás teljes csődje eljutott a Par- tiumba, gyilkos örömre gyulladt Szepessy Pál s lelkesen kiáltott föl: — Jól van, katonák! Nagyon Jól van! S a vezértársak: nevezetesen a kopasz Szu- hay Mátyás, a baljós csillagzatu Petrőczy Ist­ván, valamint Ubrisi, aztán a szőke Kende Gá­bor, a galambősz Keczer András. Dúló György és Dúló Gergely, rezesorru Majos Ferenc, az ifjú Keczer Gábor, a dülledthomloku Tulok G\örgy kapitány s minden vitézeknek elsője: a nya ka Petneházy Dávid egyértelemmel kiál­tottak föl, mialatt tenyereikkel éleset csaptak a combjukra: — Egészen a kedvünk szerint van minden! Ám hamarosan lelohadt az ujjongása, Sze­pessy Páhak. A lengőezakállu vezér ugyanis, akiben &ok körültekintés vo't., egy idő óta meg­állás nélkül Erdélyre csüggesztette a szemét. Mórt nagy do’gok készültek arafelé, mint azt már hangoztattuk is. Tizenkétezer erdélyi és külhoni harcos várt a kJtíS-tsre Nagybánya környékéből, hogy egy^^n Szepessy Pál or­dasaival, reávessék magukat az átkozott né­metre. Ezeket a hadakat épp a legnagyobb viszály­kodás idején érte a pozsonyi országgyűlés csődjének örvendetes hire. Tizenkétezer erdélyi táborozhatott ekkor Nagybánya alatt. Francia és pólyák segédha­dak is voltak a táborban, egyelőre azonban az amiatt való méreg ette ezeket az erdélyieket: ki legyen a vezér? Mert ketten is veté'kedtek a pálcáért: hadadi Wesselényi Pál és Teleki Mihály kancellár. Kivárhatatlan huzavona után Wesselényi en­gedett, sok köszönet azonban nem volt a jobb belátásban. A vezérségre került és népszerűtlen Teleki megindult ugyan a hadakkal a hét tiszai vármegye ellen, alvezérei sürgetésére körül is zárta Wrbna gróf táborát, ám anélkül, hogy reácsapott volna, engedte kisiklani a halálos ölelésből. Az 1678-ik esztendő volt ez. A hazátlan Sze­pessy Pál, akinek ordasai tétlenül tengtek még mindig, már-már kétségbeesett... Senki nem sejtette, mit hoznak a legközelebbi napok? És akkor uj vezér állt ki valamennyi bujdosó élére­Erdély fölött egy kard suhant föl a magas­ba, s fénye ijesztően ‘cikkant föl Magyarország felett. A huszonegycsztondős késmárki Thököli Imre gróf húzta ki éles kardját. A teméntclen gondoktól őrölt Szepessy Pál abban az órában megindult a fiatal vezér elé s ahogy összetalálkoztak volna, könnyektől csör­gő szakdllal övezte le tenyérnyi-széles kardját s tetto 1c a daliás vezér lábai elé: — Neked adom át, kedves grófi öcsém... Húszezer dühös magyar szolgál e kard alatt! Az ifjú vezér azonban szelíden adta vissza a szablyát: — Csak tartsa meg, bátyámuram ... Szük­ségünk van még e kardra meg az öreg vezérre. Thököli! Nyugatról menekült zavaros gyermekkorá­ban, amikor ész nélkül kellett elhagynia hal­dokló atyját s alig karolhatta át két gyönge nővérkéjét, nevelkedett keserű bujdoeáshan és most, mikor — mint daliás ifjú vezér — fölült a lovára, kivonta érintetlen kardját, hogy meg­induljon Magyarország szabaditására s hogy iegalább Árva várát láthassa egyszer még... És abban a pillanatban Szepessy Pálnak húszezer ordasa üvöltött föl az uj vezér nevére. Mert érezte mindenki, hogy a fiatal késmárki gróif legalább tiz évig nem fogja hüvelyébe dugni azt a fölvillant kardot. Mindenki az újból kigöngyölt zászlók alá sie­tett elfúlt lélegzettel. Isten tudná csak, hol szedték magukat? Az Alföld tengervilága felől özönlöttek a szegénylegények és a végig&arcolt hajdúk, a Verhovináról meg a VLhorlát-Gutin alól leeresz­kedtek fejszéikkel <a ruszinok, mialatt a Fátra- mente valósággal ontotta Wesselényi szlovák­jait, készenáhtak immár Majcs Ferenc talpasai t‘6 Tulok György savanyuszáju legényei, nem Í6 szólva a vezérekről, akik utálatuk jeléül fél­retartották az orrukat, valahányszor a német nevét kellett hallaniok, mialatt a lengőszakállu Szepessy Pált olyan méreg égette a német el­len, hogy krákogni tudott csupán. Csak a kopasz Szuhay Mátyás nem emelgette a kardját többé. Mert kivénült tagjaiból elszáll­Köszvény, isiász, neura gikus fájdalmak! Gyógyulás 2 csomag Tógái utján. Tusokl Gusztáv ur Böhm.-Budweisből a kö­vetkezőket irja: A hála arra kötelez, hogy a Togal-tablettáka.t minden neuralgikus fájdal­mak alatt szenvedő embernek a legmelegebben ajánljam. Injekció, diatbermia, bedörzsölés stb. nem tettek olyan csodát, mint a Togal, már 2Ö tabletta elfogyasztása után. Fogadja leghálá- sabb köszönetemet. Ezer meg ezer ember ért el hasonló eredményt, aki Tógáit nemcsak rheu- matikus fájdalmak esetén, hanem köszvény, isiász, zsába, izületi fájdalmak ellen használt. 6000 orvos, közöttük neves tanárok közjegy­zőileg hitelesített levélben igazolják a Torral nagyszerű hatását. Kérdezze meg orvosát. Min­den gyógyszertárban kapható. Ahol nem kap­ható, megrendelhető közvetlenül a vezérképvi­seletnél: Brauner‘s Apotheke „Zum weissen Löw©n“ in Prag II., Prikopy 12. 8 magyar kormány hosszal! b'ejáratu Iretke- de'mi szerződik kötésire törekszik Budapest, október 15. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Fabinyi Tihamér dr. kereskedelmi miniszter Az Estnek adott terje­delmes programnyilatkozatában külpolitikai vonatkozásban a következőket mondotta: — A külkereskedelmi szerződésekről a jelen pillanatban még nem mondhatok mást. mint hogy a kormány célja a szerződések hálózatá­nak fokozottabb kiépítése. A nagy nehézségek ellenére is törekszünk hoseza-bblejáratu szerző­désekre, mert a provizóriumokra gazdasági éle­tünk berendezkedni nem tud. Szrtsnysvszhy Sándor lesz Budipest főpolgármesterei Budapest, október 15. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése,) Egyes reggeli lapok arról értesülnek, hogy a kormány elfogadja Ripka Ferenc dr., Budapest főpolgármesteré­nek lemondását és helyébe Sztranyavszky Sán­dor volt államtitkár kerülne. Abban az esetben, ha nem sikerülne a megegyezés a kormány és a főváros között, Sipöcz Jenő polgármestert bíznák meg a főpolgármesteri teendők ellátá­sával. j ­ni készült immáron minden erő s most, hogy a. Pártáimtól a Jablonkai-hágóig vad riadal rázta meg egész Északmagyarországot, egyre bizony­talanabb hangon szólt régi barátjához, Szepessy Pál vezérhez: — öreg barátom, Pál, érzem, hogy soha már nem fogom meglátni hazámat, a kies Abaujt... — Ne csüggedj, öreg barátom. Mátyás, — biztatta a rendületlen Szepessy Pál. — Haza­viszünk most magunkkal s nem állunk meg Morváig. Vezéri hitemre mondom ezt tenékedl S igazat mondott a konok bujdcsóvezér. Mert (húszezer ordasa előtt nem volt megállás . töb­bet, miután a daliás késmárki gróf állt ki a ha­dak élére. Azalatt özönlöttek, egyre özön'öttek a har­cosok a Máriás-zászlók a’á. hogy Inkább meg­haljanak közös édesanyjukért, Magyarország­ért... Mert igy nőm lehetett élni tovább! Megindultak Petrőczy és Ubrisi csapatai. Petrőczyt, amikor hosszú idő után először látta viszont Thököli, átölelte. Hisz nagybátyja volt a baljós-csillagzatu vezér. Ott csattogtatta kardját a két Duló-tesívér: György és Gergely, legényei elején nyomult ungi udvarháza irá­nyába a szőke s immár erősen vénülő Kende Gábor, hadadi Wesselényi Pál és Teleki Mihály sértett duzzogásában elmaradt ugyan ettől a táborozástól, csupán a nagy Wesselényi szlo­vákjai screglettek össze lelkesen a német ellen, de ujjongva fogadták mindenfelé „Bocskai an­gyalaiét is, ezeket az összeverődött bitang- hajdúkat. S bizakodó szívvel tört előre az ősz Keczer András, mialatt fia, az ifjú Keczer Gá­bor egyre-reménykedőbben sóhajtozott: — A protestánsok Istenének segítségével ta­lán átkarolhatom egyszer még szegény hitve­semet s neveletlen fiacskámat! Mert ekkor mar csatáknak és ütközeteknek szennyétől volt maszatos mind a húszezer or­das. Uj erővel s az eddiginél gyülölködőbb in­dulattal tört föl a Tyukodi pajtás riasztó tábo- riéncke ... Erdők alatt, síkságokon és hegyek lábainál ezt a kegyetlen dalt jajongták a török- sípok. Tyukodi pajtás maga, halálrakeseredvén a Partiumban átihenyélt, tétlen napok miatt, bosszúért fújva indult meg a német, vallon, dán és spanyol lanc.knehtok ellen, sőt mindenki sze­líd bosszankodására még az ebadta Kuczug Ba­lázs is ott talpa t kunkororru csizmáival az or­dasok hátában, fogadkozva. hogy nem fog el- oldalogni egyetlen csata elöl is... Ott készülő­dött bús haraggal a megvetett császáriakra a kordovánképü Buga Jakab, régi nemzeti har­cos, az oldalán meg ott nyújtogatta nyakát a csepüszinü Zöld Demeter, hű bajnoka az elár­vult haza ügyének, hogy reárontván a lompos ellenségre, szörnyű vérontást vigyen végbe nyomorult soraikban. i x . Hasznos tudni* Oa* hogy a derűs hangulat, a fő IxOx&ffSÉS mindig <1$^ a gy°mor belek kifogástalan működésétől függ. y* Szorulásban szenvedőknél, ^ ^ enésitésl ^hiányoknál pedig ***«?«£% kcserttviie válik be lesfobban.

Next

/
Thumbnails
Contents