Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-13 / 234. (3047.) szám

’-i TO«<M-iVW&Afc-HIRLAB mmmmmmmrnmmmmHmmmmmmmxmmmmmmmtmmmimmása hogy az ország hangulatával megismerkedjen, ígéri, hogy egy hónap múlva konkrét javaslatokkal jön a Ház elé. A miniszterelnök azzal fejezi he beszédét, hogy a tettek Ideje következett el. Cselekedni fog, de csak akkor, ha kell és csak úgy, ha az az országnak hasznos lesz. A miniszterelnököt beszéde után meleg ün­neplésben részesítették. Ezután az elnök azt a napirendi indítványt tette, hogy a Ház üléseit október 26-ig napolják cl, amelyet a képviselőház Buchinger Manó szo­ciáldemokrata képviselő elleninditványával szemben is elfogadott. A kamatláblesiállitás Budapest, október 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A Nemzeti Bank, főtanácsa ma délután határoz a kamatláb le­szállítása ügyében. Bizonyos, hogy a kamat­lábat az eddig 5 százalékról 4 és fél száza­lékra szállítják le, a biróilag perelhető ka­matláb maximumát az eddigi nyolc és fél szá­zalékban állapítják meg. Állitőlag ez a ka­matleszállítás csak kezdet és további tömeg- csökkentésre is sor kerül. Gömbös a kisiparosok közt Budapest, október 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Szerdán reggel 9 órakor a Vigadóiban az iparosok országos szö­vetsége monstre nagygyűlésre ült össze. Az ülésen megjelent Gömbös miniszterelnök és Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter. Pap József, az iparosok országos szövetségé­nek elnöke kérte Gömböst, mint a tettek em­berét, hogy siessen a nehéz helyzetbe került iparosság segítségére. Gömbös miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy régóta foglalko­zik a magyar kisiparosság politikai jellegé­vel. A kisiparosságot a legkülön/b nemzetfenn­tartónak tartja. Annyi nemzeti érzés, erő és becsület van a kisiparosságban, hogy minden körülmények között továbbra is megerősítő rendszerbe kell foglalni a kis­iparosságot. Majdnem az egyetlen osztály, amely konzervatív és tántorithatatlanul nemzeti érzelmű. A nagyipar és a kisipar harmóniáját úgy kí­vánja biztosítani, hogy a kisiparosságot egysé­ges szervezkedésre hívja fel. Fabinyi keres­kedelmi miniszter beszédében Biztosította jó­indulatáról a kisiparosságot, akiknek érde­kében a kereskedelemügyi kormány minden lehetőt el fog követni. A magyar reformátusság kálváriás útját tárja a világ elé Péter Mihály püspök jelenléte A szlovenszkói tiszáninneni református egyházkerület évi közgyűlése Kassán - Még mindig nincs jóváhagyva az egyház alkotmánya - A szlovák egyház­megye problémája Kassa, október 12. (Kassai szerkesztőségünk te- lefonjelentése). A tiszáninneni református egyház- kerület ma tartotta meg közgyűlését a Lőcsei Ház nagytermében Péter Mihály püspök egyházi, és Tornallyay Zoltán egyházkerületi főgondnok, vi­lági elnök elnöklete alatt. Ezt megelőzőleg szerdán délután az egyházkerületi bíróság tartott ülést, amelyen elutasította Tomasuia János bánóéi lel­kész fellebbezését az egyházkerületi elnökség vég­zése ellen. Ugyancsak szerdán délután az egyház­kerület iskolailgyi bizottsága tartott ülést Kőmű­ves Sándor és Mertens Aifréd dr. elnökletével. Ezen az ülésen felolvasták az elemi iskolákról és a középiskolákról szóló jelentés eket. A mai 'közgyűlést Péter Mihály püspök imája nyitotta meg, majd Tornallyal Zoltán dr. egyház-ke­rületi főgondnok mondotta el megnyitóbeszédét. Utána Péter Mihály püspök olvasta fel püspöki jelentését. Péter Mihály püspök jelentése Péter Mihály püspök beszédének első részében ál­talános képet rajzolt a helyzetről, atmely napról- napra rosszabbodik. Az anyagi kérdésekben a leg­nagyobb bizonytalanság uralkodik s ezzel kar­öltve jár a vallási és erkölcsi értékek pusztulása. Ilyen körülmények között csupán az isteni gond­viselésbe vetett hit e a Krisztus keresztjébe- erős lélekkel való belefogózkodás nyújthatja a menek­vés útját, a vigasztalást és a megtartást. A jelentés második része behatóan foglalkozik az egyház és az állam viszonyával. A püspök meg­állapította, hogy bár itt az állam és az egyház nincs egymástól elválasztva, annyi azonban bizo­nyos, hogy a kormány nem .helyez kellő súlyt a vallás és az egyház érdekeire. Több példát hoz fel ennek igazolására. Biztosítva van-e a vasárnap méltó megünneplése? Nőm látjuk-e e szent napon vigan folyni a mezei és egyéb munkákat? A 122/1926. szám-u kongrua-törvény és annak végre­hajtási rendeleté lealázó helyzetet teremtett a lel- készi kar számára, mert nem értékeli azt a mun­kát, melyet az érdemes lelkészi kar a köz érdeké­ben végez. A kormány eltűri, hogy az iskolákban számos helyen atheista szellemű, egyháziatlan és vallástalan tanárok taníthatnak. Ez olyan fontos, az összes egyházaknak egészen a velejéig ható kér­dés, amelynek krisztusi szellemben való megoldása érdekében az összes egyházaknak közösen, váll­vetve kellene küzdeni, nem nézve a köztük lévő hitelvi különbségeket sem. Az egyház sérelmei A reformátusoknak speciális sérelmeik is van­nak, amelyekre még mindig nincs orvoslás. Magyar gyermekek — Ez évben is szaporodtak a szlovák iskolák, fé­nyes és nagy termekkel és a szlovák gyermekek létszámát tekintve nem is megokoltam Ilyen nagyméretű épületek emelésének az a célja, hogy megtöltessenek gyermekekkel. Mi szivünkből óhajtjuk ugyan, hogy a szlovák nemzet kultúrá­ban, műveltségben emelkedjék, szaporodjék, de nem találjuk sem a törvénnyel, sem az igazság­gal, sem a joggal, sem a méltányossággal össze- egyezíethetőnek, hogy a mi magyarajku gyer­mekeink szlovák nyelven való tanítása és el- szlovákositása révén növekedjék. A szlovák is­kolában felnőtt magyar gyermekek sem kultú­rában, sem érzésben nem lesznek többé soha magyarok. Súlyosbítja a sérelmet az, hogy az ilyen szlovák iskolákban újabban már a vallást is szlovák nyelven kell tanítani a ma­gyar református gyermekeknek é3 pedig a 35686/1919. számú iskola ügyi — norma­tív — rendelet értelmében, amely szerint: a szlovenszkói csehszlovák tanitásnyelvü isko­lákban minden kötelező és nem kötelező tan­tárgyat a tanitás nyelvén kell tanítani. A nemzeti sérelmekhez tehát még a vallásszabad­ság korlátozása is hozzájárult. Az olyan gyermekből, aki vallását nem a saját anyanyelvén tanulta, nem lesz az egyház hit- elveit értő, az egyházért élni és halni tudó em­ber. Ha van sérelem, amely ellen mindegyikünknek ősz- szó kell fogni, úgy ez az. De hiába kiáltozunk mi, a szavunkat, maguk az elsősorban érdekelt szülök I „Törvénykönyvünk még mindig nincsen meg- | erősítve, — mondja a jelentés — végső terminusnak a múlt esztendő decemberét ígérték, vagy legkésőbb a jelen év júliusát, — és megint csalódtunk. Ez a körülmény az állam és az egyházunk közötti har­mónia megteremtésére sehogyan sem alkalmas, bármennyire is óhajtanók azt, hogy ez a harmoni­kus viszony létrejöjjön. Nincs szanálva az 1919/20. évi államsegélyekkel kapcsolatos sérelmünk sem, pedig ez év májusában erre nézve igézetet kap­tunk és követelésünket jogosnak ismertek el. Nem növeli a bizalmat, hogy a kormány a losonci teológiai szemináriumnak még mostanáig sem juttatott egyetlen fillér ál­lamsegélyt sem, pedig az intézet vezetésében az egyházi és az ál­lami szempont egyaránt érvényesül. A református tanítóképző ügyében a kormány ígérte, hogy vég­leges nyilatkozatot az intézet tervének és költség- vetésének a benyújtása után mond. Május havá­ban ez el is készült és Szilassy Béla konventi elnök személyesen vitte el és nyújtotta át. A tanítókép­zés ügyét feltétlenül meg kell oldani, mert már ál­lami szempontból is szinte lehetetlenné vált az a helyzet, hogy iskoláink egy jórésze tanító nélkül van, másik része pedig nem kellő képesítésű tanítók vezeté­se alatt áll. szlovák iskolákban meg nem értik és gyermekeiket szlovák iskolába adják11. Az egyház iskolaautonómiája Állandó panaszunk tárgya az is, — folytatta a püspök, — hogy iskolai autonómiánkat semmibe sem veszik. Iskolai törvények készülnek rólunk nélkülünk s e törvényekben olyan gyökeres intéz­kedések vannak, amelyek egyenesen kétségessé teszik, hogy törvénykönyvünk VI. szakasza ér-e még valamit. De talán meg is érdemeljük ezt a bánásmódot, mert nem mutatjuk a súlyos idők kö­vetelte lelki erőt. Meg kell mondanunk világosan és ezt az utókor igazolni fogja, hogy e történelmi időkben nem állottunk hivatásunk magaslatán. Va­lami érthetetlen közöny vagy félelem szállta meg a legtöbbször a nagy kálvinista ősök utódjait. Az egyetemes konvent egyidöben össze akarta gyűjte­ni az egyházi és az iskolai sérelmeket és ezeknek rendezésére memorandum keretében való össze­foglalásával Sörös Bélát és engem bízott meg, de az adatoknak az egyház kebeléből kellett volna összeszedődnie, azonban alig egy-két lelkész vállalkozott a beküldésre. így maradt, el nagy-nagy sérelmeinknek a világi fórumok előtt való feltárása. A lelkészegyesület kérdése A püspök jelentésének további részében a bel­terjes egyházi munkával foglalkozott. A belmiez- szió terén a kezdet már biztatónak mutatkozott. Azonban a nagy ügynek a sikere elsősorban a lel­készek kezébe van letéve. Rend kívül fontosak az ifjúsági konferenciák ügye is, azonban az ilyen konferenciákat hasznosabb és célirányosabb szü­kebb körben és nem nagy távolságokról össze­vont ifjúságok részére rendezni. Kitért ezután a püspök az országos református lelkészegyesület megala­kításának a kérdésére, amely hatalmas segítője lenne a hivatalos egyháznak mindazon kérdések megoldásában, amelyek az egyház anyagi és jogi helyzetével összefüggésben állanak. Behatóan foglalkozott az egyházi fegyelmezés problémájával, amely a református egyháznak is minidig egy igen erős fegyvere volt s csupán ötven­hatvan éve ment ki a divatból, ma azonban, külö­nösen a közrendü hívekkel szemben a fegyelmezés majdnem a .semmivel egyenlő. A továbbiakban hangsúlyozza a püspök az áldozatkészség fontos­ságát. A közegyház iránti áldozatkészség — elte­kintve talán az Árvaháztól — még mindig csak a lelkek mélyén szendereg. A közigazgatási járulé­kok és az özvegy-árva gyámintézet ügye iránt nincs meg a kellő érdeklődés. Felmerül igy a kér­dés, vájjon lehetséges-e ilyen körülmények kö­zött egy református tanitóképzőintézet fenntartá­sa? Pedig az áldozatkészséget már csak azért is fel kell ébreszteni, mert igen közel van az állam és egyház elválasztásának ideje, és akkor egy­szerre mindent saját erőből kell pótolni. Nem sza­bad az államsegélyt egyedüli megmentő eszköznek tekinteni, eöt aa államsegély sok tekintetben ke­A szlovák kálvinisták A püspöki jelentés igen fontos része az, amely a szlovák kálvinista kérdésre terjeszkedik ki. A zsinat és a kormány között junktim jött létre, amely szerint a törvénykönyv megerősítésének főfeltétele 12 szlovák anyaegyháznak a szlovák egyházmegyébe való bekebelezése. A zsinat e fel­tételnek eleget is tett. A törvény kimondotta, hogy ha még lennének olyan egyházak, amelyeknek a szlovák egyházmegyébe való bekebelezése mellett dönteni kell, azokban az egyházakban a törvény- könyv megerősítése után hat hónapon belül nép­szavazást kell tartam. „Azonban 1930-ban nép- számlálás volt, — folytatja a püspök, — és annak az adatai szerint állítólag különösen Abaujban és Felsőzemplén- ben nagyon sok, miáltalunk magyarnak tartott kálvinista íratott be szlováknak. A Slovenská Liga és néhány a szlovák kérdésben előtérben álló református pap ezt már tudni védi. Ennek alapján a Slovenské Hlasy engeanet, mint püspököt állandóan arra ösztönöz, hogy a nép- számlálás által szlovákoknak minősiteüt.egyházak­ban rendeljem ed a szlovák istentiszteletet .sőt so­rozzam be ezeket a szlovák egyházmegyébe. Ter­mészetesen, tekintve gyülekezeteink önrendelke­zési jogát, amelyet mostanáig törvénykönyvünk, de az uj is biztosit számunkra, én e törvénytelen eljárásra a világért sem vol­tam kapható és álláspontomat a zsinat is helyes­nek és törvényesnek ismerte el. Ezek után méltán azt lehetett várni, hogy tiszte­letben tartván a törvényeket, bevárják a törvény- könyv megerősítését és az azt követő népszava­zást. Ellenkezőleg történt, sőt szilárdságomat most már terrorral, fenyegetéssel akarták megtörni nem­csak a nevezett la.p, hanem számos politikai lap utján is, úgy állítván engemet a közvélemény elé, mint aki a szlovák kálvinistáknak az ellensége vagyok". A püspök ezután tényekkel bizonyítja be, hogy vallási és nemzetiségi kérdésekben soha elfo­gult nem volt és mindig egyformán szerette mindkét nyelvű híveit. Ebben a kérdésben mindig a legnagyobb önural­mat és türelmet tanúsította a püspök, legfeljebb figyelmeztette támadóit arra, hogy eljárásukkal hagyjanak fel. Az egész kérdés likvidálására a szlovák egyházakban szolgáló lelkészeiket junius havában értekezletre hívta össze Gálszócere, ahol az egész szlovák kálvinista kérdést elfogulatlanul és leplezetlenül feltárta és figyelmeztetett minden­kit, hogy nyugodjon meg a jelen helyzetben, hiszen a törvénykönyv megerősítése után a hivek hová­1932 október 13, csütörtök. Almafa csemeték a legkiválóbb téli fajtákból, elsőrangú minőségben, nagyobb tótelekben is, a legjutányosabban szerezhetek be. Feszty Gazdaság Stará-Öala — Ogyalla (100 darabon felüli rendeléseknél nagy árengedmény) Árajánlat kívánatra küldetik. rékikötő, a ledkierők megzeibbasztásáva! és a füg­getlenség feláldozásával jár. A püspök tevékenysége A püspöki jelentés következő része az elvégzett püspöki munkáról számol be. Első helyen áll az iskolai munka. A Czinke István által Írott és a népiskolák szá­mára Írott vallástani könyvek ott vannak már a gyermekek kezében, mihamarább azonban megfelelőbb tankönyvekkel látják el az iskolákat, mire a pályázatokat miha­mar kihirdetik. Intézkedett a konvent abban a te­kintetben is, hogy a középiskolába járó ifjak hozzájussanak a szük­séges valláskönyvekhez és e tekintetben úgy határozott, hogy a Magyarországon használatban lévő tankönyveket fogja itt kinyomatni. A konvent az épülő iskoláknak a segélyezésére százezer korona kölcsönt szavazott meg az orszá­gos közalap tőkéjéből s ebből a tiszáninneni egy­házkerületnek 33.333 korona jutott. A segélyek­nek a folyósítása folyamatban van. Kimondotta az egyetemes konvent azt is, hogy liturgiát egye­síteni kell és erre bizottságot is küldött ki. A püspök ezután beszámolt személyes szolgála­tairól. Egyik fő programpontját az egyházak meg­látogatását, ez esztendőben a gazdasági viszonyok miatt nem valósíthatta meg, az egyházi látogatás munkáját azonban a jövő tavasszal fokozott mér­tékben kívánja folytatni. Kereste a kapcsolatot a külföldi hitsorsosokkal. Révész Kálmán dr.-nak, az egyházkerület első püspökének temetésén elnök­társával együtt ott volt. Kiemelte a püspök Ré­vész Kálmán érdemeit, aki nemcsak az egyetemes egyházé volt, mint tudós történetíró, de Szloven- szkóé 'is ®ok tekintetben, mert hosszú ideig kor­mányozta az abauji egyházmegyét és az egyház- kerület élén még teljes fényében ragyogott szel­leme. Meghatott szavakkal búcsúztatta Lengyel László dr.-t a tiszáninneni egyházkerület világi főjegyzőjét, aki mint a királyhelmeei egyház fő­gondnoka miniden nemes dologban példaként járt elől. Az egyházkerület meghívást kapott a magyaror­szági országos református lelkészegyeBület au­gusztus 22-én Karcagon tartott 25. éves ju'biláriö ünnepélyére, melyen a kerületet Meskó Dezső nagy- idai lelkész képviselte. Ezután az püspök az egyházkerület nevében üd­vözölte Berták Bélát a kárpátaljai kerület püs­pökét abból az alkalomból, hogy a kormány végre elismerte és melegen üdvözölte Komjáthy Gábor ungvári lelkészt és az ungi egyházmegye esperesét lelkészi működésének és házasságának ötvenedik évfordulója alkalmából. tartozásáról népszavazás fog dönteni. Kijelentette azt is, hogy a szlovák kálvinista hivek vallási érdekeinek a kielégítését minden erejével előmozdítja, s az értekezlet után az volt a benyo­mása, hogy megkezdődött a megértésnek és a bé­kességnek a korszaka. A püspök leszögezi a történelmi igazságot, hogy a magyar kálvinisták sohasem bántották és so­hasem sebezték meg hittestvéreiket, a szlovák kálvinistákat, szellemi birtokállományukból egy hajszálnyit sem tulajdonítottak el. Azt mondják, hogy az alsó és felsőzempléni kálvinista egyhá­zakat erőszakkal tették magyarokká, azonban minden elfogulatlan történetíró megállapítja, hogy ennek az asszimilációnak éppen ellenkező volt a folyamata. Abaujban, Felsőzemplénben, Ungban és más területeken nem a szlovák kál­vinisták lettek magyarokká, hanem éppen meg­fordítva. Fájdalmas szavakkal célzott ezután a püspök azok­ra az eseményekre, amelyek Rimaszombatban ját­szódtak le. Az Istenben való bizalom segítette őt át a nehéz órákon. A püspöki jelentés következő része a nagy egy­házmegye helyzetét ismertette az esperesi jelenté­sek tükrében. (Lapunk zártakor a közgyűlés tart.) A ruszinszkói országos választmány ülése Ungvár, október 12. A ruszinszikóá orszá­gos választmány tegnap Jeoh országos alel- nök elnök létével jóváhagyta Rokycky dr. or­vosnak a nagy szól lősi közkónház helyettes igazgatójának a kinevezését,. Demlko tarto- imánygyülésii képviseld javaslatára a választ­mány köszönetét szavazott Kostlivy dr. po­zsonyi egyetemi orvos tanárnak a ruszin or­vosok önfeláldozó képzéséért. A beregszászi kórház alorvosáéi Siniger dr.-t választották meg. A választmány jóváhagyta nyolc község költségvetését, ezzel szemben levette a na­pi rendről Munkács városának a ruszinszkói vi 11 iamostársaságga 1 való szerződésének jóvá­hagyását, mert a szerződés szövegét a vá­lasztmány tagjai nem kapták meg idejében*, hogy áttanulmányozhatták volna. A szerző­désben ugyanis a város kárára számos hiá­nyos intézkedési találtuk­l r

Next

/
Thumbnails
Contents