Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-09 / 206. (3019.) szám

1362 s»eytember 9, péntek. ^I^GAiMag^ARH1RIíAI> Európa uj háborúra készül — állítja a németek elótorése kapcsán Beaverbrook lord A jövő háborúját az angol termőföldek teljesítménye fogja eldönteni - Beaverbrook drámai cikke a „Sunday Express“-ben az angol önellátást sürgeti London, szeptember 8. „Uj bábom cím­mel Bearvetrbroo(k lord drámai erejű cikket irt a Sunday Expiressbe. A többi közt eze­ket árija: ,— Európa uj háborúra készülődik, a íegyvergyárak tele vannak munkával, a lábéra tóriumokban szívósan dolgoznak és a vezérkarok szünet nélkül uj terveket dol­goznak ki- Németország újra fel akar fegy­verkezni. Franciaország és Lengyelország megújítja titkos katonai megegyezését a né­metek ellen. Nem szabad azt hinni azonban, hogy a népek nem akarják a háborút; háború min­dig lesz és különösen a mai Európa szám­talan háborús konfliktus magvát hordja magában. A lengyel konridor és Felső-Szilé­zia ditaamilpatronok Európa épületében; egy napon fel kell robbanniok. Népszövetségi kötelezettségei: a Locarnoi szerződés é® a Kellogg-paktum, Angliát ie (belesodorják az európai háborúba. Angliának föl kell készülnie a harcra, mely *á nézve óriási kockázatot jelent. A tenger- ilatt járók é<s a repülőgépek a világháború jta rendkívül sokat fejlődtek és megbénit- latják Anglia hajóforgalmát, kiéheztethetik az ingod szigetország lakosságát. Angliának gondoskodnia kell élelmezéséről­A jövő háborújának sorsát az angol giabo- naföldek termései fogják eldönteni. Németország a múlt évben már eljutott odáig, hogy el tudja látni önmagát élelmiszerekkel. Franciaország is elegendőt termel a saját szükségletére. Angliának sem szabad elma­radni ezen a téren; a halogatás veszedelme­ket jelent. A legelőket át kell változtatni szántóföldekké. Nem baj, ha búzából ele­gendőt termelni nem is tód az ország, néhány év alatt mégis meg lehet oldani az angol önellátás kérdését. A lap más helyen figyelmezteti olvasóit, hogy a cikket ne vegyék háborús uszitás- nak, vagy ijesztgetésnek; a cikknek komoly aktualitást ad Németország fegyverkezési szándéka, Németországban — irja a lap — minden nagy politikai pártnak máris meg­vannak gyakorolt és felfegyverzett csapa­tai és ezek szükség esetén félelmetes had­sereggé egy esiülhetnek. Németország egyetlen katonai hátránya, hogy nincsenek tankjai és nagyágyúi- Kérdés azonban, hogy ezeknek milyen sze­repük lesz a jövő háborújában? Előfizetőink figyelmébe! Felkérjük azokat az igen tiszteli Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő­fizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a szám­lázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz jut­tatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk, A P. M. H. Kiadóhivatala. A NŐ MINT MÉREGKEVERŐ A szépséges Marquise de Brinvilliers méreggel irtotta ki egész családját Vérpadon végezte életét minden korok legnagyobb méregkeverőnője A történelem örökítette meg borzalmas tetteit Prága, szeptember 8. Tegnapelőtti szá­lunkban hosszabb cikkben rajzoltuk meg a iéreg történelmi útját a mithoszok korától apoleonig és a történelmi adatok alapján legállapitottuk, hogy a méreggel elkövetett gyilkosság csaknem teljes mértékben a nő privilégiuma volt. ény, hogy néhány évszázadra visszamenő- g csaknem minden méreggel elkövetett úlkosság tettese nő s a kriminalisztika tör- nelmének tanúsága szerint a tizenkilence- k és huszadik század minden szenzációs érgezési pőrében asszonyok körűitek a vád- ttak padjára. A modern méregikeverőnőnek igazi típusa Marquise de Brinvilliers asszony, uben mindazokat a tulajdonságokat és vé- es szenvedélyeket megtaláljuk, amelyek képzelhető hasonlósággal és gyakorisággal lentkeznek a méregkeverő nőben. Érdekes irkép ennek a történelmi alaknak a histó- Lja. Margarete d'Auhrey előkelő . nemesi csa­jból származó vidám és kedves teremtés lt, akit édesapja, Páris város akkori kato- i parancsnoka 21 éves korában férjhez ott. A szép Margaréta tekintélyes hozo- Lnyt kapott, férje, a kissé öregedő marquis sgazdiag ember és így a régi krónikás sza- i szerint minden alap megvan arra, hogy a házasság boldog legyen. Azonban a há- ssági terv szövői valamivel nem számitot- i, a házastársak kimondottan pazarló ter- 5szótővel. A kettőnek ujjai között ugycsu- k ki a pénz, mint a homok. Ehhez járul tán az a rossz befolyás, amelyet a házas- rrra a marquis egy régi hadipajtása, Jo- nn Baptiste de Godin, de Saint-Croix ura akorol. Ez a "vieur de Sainte Croix dénnonikus termé­szetű férfi lehetett, aki a két embert telje­sen hatalmába kerítette és az asszonyt a szeretőjévé tette. A Brinvilliers-házaspár teljesen a hatalmába kerül, a marquis azt teszi, amit barátja parancsol, az asszony pedig minden vonatkozásban kényre-kedv- re hódol be neki. különös háromszög élete nyilvánosságra rül és nagy botrányt okoz, úgy hogy a íny édesapja és két fitestvére már nem árják tűrni a családot beszennyező gyalá- :ot. Az öreg d'Aubray a kor szokása szerint a zasságtörő Sieur de Sainte Croix ellen ki- :.közöl egy lettre de caohet-t. Az ilyen pa- os arra volt jó. hogy a benne megjelölt Mnéh*^ rövid időn a Bastillebe lehetett csői­ül katni és igy egy szép napon Sieur de Sainte Oroix az ancien régimé hír­hedt börtönébe kerül. Fogolytársa egy Exili nevű hírhedt olasz mé­regkeverő. A kettőnek a börtönben töltött éjjelei és nappalai tele vannak borzalmak­kal, a szörnyűségekre és gyilkosságokra való előkészület ideje ez de Sainte Croix-náL Exili korának legképzettebb és legveszedel­mesebb méregkeverőije, akit életfogytiglani elzárás sújt, tudja, hogy többé nem kerülhet Isten szabad napja alá és ezért borzalmas bosszút esküszik embertársai ellen. Szörnyű titkát nem akarja eltemetni a Bastille kőfa­lai között, hanem de Saint Croix utján ki akarja juttatni a világba. A leggyilkosabb mérgeket ismeri Exili, de a recepteket nem írhatják le papírra, mert írószerük nincs. Idejüket tehát azzal töltik, hogy Exili a legkülönfélébb méregkeverékek tit­kát türelmesen elmondogatja de Saint Croix előtt, elmondja százszor és újból százszor, az meg addig ismételgeti szajkó módjára az elmondottakat, amíg agyveleje a méreganyagok szakácskönyvévé változik, így telik el az az egy esztendő, amelyet de Sainte Croixnak a börtönben kellett el tölte­nie és a lovag most szörnyű tudásával fel­S lzsirtivín-ifévviz WMMBStitslGSfflGM ü sS fingna az Aiacsony Tátrában megnyitás május 15-én Teljes napi pensio lakással junius 28-ig és j szeptemberben [ leszállított iulius ( olcsó árak augusztusban > Heles strand-yszoda és gyógy­fürdők. Tengerszin felett @76 m. Úszás, tennis, GOLF Posta, távírda, telefon Liptovsky Svaty Jan. Ksod fövonal-autobusz Liptovsky Svaty Mikuláson (Liptoszentmiklos) minden gyorsvonatnál. fegyverkezetten elhagyja a Bastillet. Az olasz ördögi mestersége nem marad elásva a kő­tömbök között, méltó örökös vette át a ve­szedelmes szellemi örökséget. De Saiinte Croix első útja barátjaihoz ve­zet, akiket a legkínosabb pénzügyi zavarok között talál. A hitelezők szorongatják őket és valósággal hajszolják egyik helyről a má­sikra. Már nem lehet áltatni őket a marquis örökségére való folytonos hivatkozással, már az adósok börtöntornyával fenyegetőznek Az öreg d‘Aubray még mindig szereti leá­nyát és néhány hétre magához hívja eff-e- monti lakására. De Sainte Croix lovag most jó tanácsot tud és a marquisot megnyeri ter­vének. Az asszony elfogadja a tanácsot s most szinte tudományosan tanulmányozza ki a gyors, feltűnés nélküli és biztos halál mód­szerét kutyáknak, éhező szegény emberek nek és komornájának beadott pontos dózi­sokkal. Aztán atyjához utazik és röviddel rá meghal az öreg d‘Auhray. Ott van atyja betegágyánál, gondosan ápolja, gyöngéden hizelgi körül s amikor az ő általa előidézett halál bekövetkezik, a legmélyebb fájdalmat színleli, egy önként vállalt írásos gyónásban a legkülönbözőbb más bűnökkel terheli magát, amelyeket soha el nem köve­tett, kétségbeesett zokogással kiséri apja ko­porsóját a kriptáig és megosztja dús öröksé­gét két fivérével. A két fitestvér igen előkelő állami tisztséget tölt be és ezért nem nézik jó szemmel nővérük botrányos erkölcsi életét, amely az atya halála után sem javult meg. Mindenféle kellemetlensé­get okoznak a marquisenek. Megint de Sainte Croix az, aki jó tanáccsal szolgál. Talál egy bizonyos la Chaussée nevű embert, akit lakáj­ként juttatnak a fiatal d'Aubray szolgálatába. Ott azután van elég alkalma arra, hogy a két fivért megmérgezze és négy évvel az atya halála után meghal a két d^Aubray-fiu is. Nincs orvo6, aki föl tudná deríteni a halál okát. Föltámad ugyan a gyanú, gondolnak mé­regre, de annak a kornak primitívebb kémiai módszerei mellett nincsen olyan eljárás, amely- ivei ezt az ismeretlen mérget ki lehetne mutat­ni az elpusztítottak szervezetében. így a tett egy ideig bosszulatlan marad. De most az ég avatkozik közbe. 1672-ben St. Croixt borzalmas szerencsétlen­ség éri. Amikor laboratóriumában egy uj mé­reggel kísérletezik, amelynek már a beléleg­zése is halálos, egy ügyetlen mozdulattal föl- szakitja egy darabon a lélegzőszerveire alkal­mazott maszkot és mintha villámcsapás súj­taná le, holtan bukik dolgozóasztalára. Hagyatékában egy szekrénykét találnak, amely tele van a Leggyilkolóbb méreggel és megtalál­ják a marquisenek szeretőjéhez irt 34 levelét, amelyek az asszonyt a legnagyobb mértékben kompromittálják, de nem elegendők arra, hogy bűnösségét beigazolják, még csak azt sem bizo­nyítják, hogy a marquise tudott volna de Sainte Croix üzelmeiről. Úgy látszott, újból büntetés nélkül szabadul, ekkor azonban Isten keze még egyszer beavat­kozik. La Chaussée uj állást vállal, itt azonban lopást követ el és annak a kornak szigorú tör­vénye szerint a szolgát, aki urát meglopja, föl kell akasztani. La Chaussée éppen úgy, mint minden halálos veszedelembe került bűnös, úgy hiszi, bogy magát menti meg, ha másokat, még súlyosabb bűncselekményekkel vádol és ezért elárulja halott mesterét 6 a marquiset. Az a ju­talma, hogy nem kötélen kell végeznie, hanem kerékbe törik, a marquise azonban még ideje­korán elmenekül. Angliába vezeti útja, innen német földre megy, majd a belgiumi Lüttichlben állapodik meg és azt hiszi, hogy biztonságban van. Szorgalmasan bújja a templomokat, majd kolostorba menekül, hogy apáca legyen, de nem számol XIV. Lajos el nem múló bosszú­jával. Belgium semlegességének — minden­esetre jóindulatulag eltűrt — megsértésével megjelennek a Napkirály dragonyosai Lüt- tichben és kiemelik a marquiset a kolostor­ból. Nem kukorékol egyetlen belga kakas sem utá­na, ellenkezőleg mindenki megnyugodott és megelégedett, hogy a veszedelmes személy az ország határain kívül került és elveszi megér­demelt büntetését. Végnélküli pör kezdődik a parlament előtt, mert a marquise fölött, aki a főnem esség tagja, a kor törvénye szerint a parlamentnek kell ítél­keznie. A legelkeseredettebb vádló azonban nem a korona, hanem az engesztelhetetlen Ma­ria Theresia Mangot, a meggyilkolt idősebbik d‘Aubray-fkx özvegye. Amit a koronaügyész nem tud elérni, eléri az ő fekete gyászba bur­kolt alakja. A parlament nem törődik most a nemesi privilégiumokkal és meghozza súlyos ítéletét. Elrendeli a Notre Danié előtti téren az előzetes rendes és rendkívüli tortúrát, hogy azután mezitlá- bosan, két fontos égő gyertyával a kezében, Istentől, a királytól és az igazságszolgáltatás­tól bocsánatot kérve, vonuljon a la Gréve- térre, ahol családja tagjainak jelenlétében fogja vérpadon befejezni az életét, testét pe­dig megégetik és hamvait a szélrózsa minden irányában szétszórják. A fogházban öngyilkosságot kieérel meg, ez azonban nem sikerül és 1676 julius 16-án vérpadra viszik a történe­lem leghíresebb méregkeverőnőjét. Emelt fővel, a kiváncsiakat figyelmesen meg­nézve, megy a vérpadra és itt végzi életét az az asszony, akiben a méregkeverőnő minden tu­lajdonságát megtaláljuk: kapzsiságot, erkölcs­telen életmódot, a családi kötelék teljes meg­vetését, az értelem- és célnélküli gyilkolási szenvedélyt, a ravaszságot. A méTegkeverönő beteg erkölcsiségére keresve sem kereshetnénk jobb példát, mint ezt az elvetemült nőt, akinek tetteit a história is megörökítette. 99 Hirdessünk többet a nehéz időkben!“ Londoniból jelentik: Most tartotta Liverpoolban évi rendes közgyűlését az Advertising Association, az angol reklám- és hirdetőszö vétség. Az egész közgyűlés mottója egyetlen mondat volt: Hirdes­sünk többet a nehéz időkben! Az angol reklám- és birdetőszövetség utolsó ülését az angol nyomdatuilajdonoeok szövetségével együttesen tartotta. Ezen az ülésen több érdekes felszólalás hangzott el, amelyek nemcsak a gazda­sági helyzetre, de a modern kereskedelem szelle­mére is jellemzőek. Sir Berbert Austin, az egyik legismertebb angol autókonszern, az Austin Motor Company tulaj-, donosa felszólalásában többek között a következő­ket jelenítette ki: — Az angol nagyipar ma olyan nehéz helyzetben van, hogy mindenképpen indokolt a legnagyobb mértékű takarékosság. Azt azonban nem engedheti meg magának az angol nagyipar, hogy reklám- és hirdetés terén takarékoskodjék, sőt, éppen a súlyos gazdasági helyzet kényszerit arra, hogy reklámra és hirdetésre többet költsünk, mint a jó időkben. A reklám terén természetesen a leghatalmasabb eszköz az újság. Jellemző hasonlattal világította meg Sir Berbert Austin az újsághirdetés reklámértékét. Azt mon­dotta, hogy az újsághirdetést az eladó-hadjárat nehéz tüzérségének tekinthetjük. Hangsúlyozta, hogy Angliának fel kel! használni a sajtó reklám­erejét arra, hogy visszaszerezze ipari hegemóniáját. Érdekes kijelentést tett Ivor Cooper, aki az ülésen a kiskereskedelmet képviselte: — Figyeljék meg, uraim — mondotta —, felesé­gük bevásárlását. Tiz eset közül kilencben azt az árut vásárolják, amit a lapokban hirdetnek. Az egész világon, még a legeldugottabb falvakban is szívesebben vásárolnak az emberek olyan áru­| cikkeket, amelyeknek nevét az újságokban ol- | vassák. I Jones szerint a sajtóhirdetésekkel lehet elérni a legnagyobb sikert.

Next

/
Thumbnails
Contents