Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-08 / 205. (3018.) szám

V>A*vVAP‘HlttíiAI> 1982 szeptember 8, • • Ünnepélyes keretek között történt meg a kárpátaljai magyar ifjúság fellegvárának, a beregszászi magyar internátusnak alapkőletétele A kárpátaljai magyarság lélekemelő találkozója volt a magyar áldozatkészség e készülő nagyszerű alkotásának alapkőletétel! ünnepsége Beregszász, szeptember 7. (Saját, tudósí­tónktól.) Ünnepélyes keretek közt helyezték ei a kárpátaljai magyar ifjúság épülő felleg­várának, a beregszászi magyar internál tusinak alapkövét. Az alapkő-letételi ünnepséget Hadász Ber­nét gimnáziumi tanár zárta be. Az ünnepély után bankett volt a Grand (Royal) éttermében, aihol a szebbnél szebb Pöstyén ősszel is biztosan és gyorsan /v gy igyit köszvényt, re­urnát. Felvilág.: Fürdö- jL ti. i VM igazgatóság Pöstyén. Pausálkurák m n- den osztálynak. felköszöntők egész sora hangzott el, amelyet közül Sárkány Lajos dr. királyházai refor­mátus lelkész pohárköszöntője emelkedett ki, aki találó példázattal fejtette ki, hogy az internátusnak csak akkor lesz jövője, ha a magyar szivek gondosan ápolni fogják. —hk._ Az alapkő-letételi ünnepséget Polchy István dr., az Internátus Egyesület elnöke nyitotta meg költői szépségű beszéddel. Hangsúlyozta, hogy az ünnepség Kárpátalja magyarságának, sőt az egész csehszlovákiai magyarságnak egyik legnagyobb kultur- eseménye- Elmondja, hogy az internátus lé­tesítésének gondolata varázsütésként villa­nyosa föl a magyarságot s a magyar kö­zönség áldozatkészségének köszönhető, hogy teljes bizakodással lehet tekinteni az inler­Nagyszabású és furfangos valuta- csempészés folyt egy tekintélyes bécsi ügyvéd irodájában Az ügyvédei és hét bűntársát a rendőrség letartóztatta - A bécsi társaságok ismert tagjai is belekeveredtek a bűnügybe nátus jövője elé. A hatóságok és a közön­ség további megértő támogatását kéri az in­tézmény iránt, hogy az büszkeséggel hir­dethesse a magyarság összetartását és azt. hogy csak annak van jövője, aki hisz, remél és szeret. A nagyhatású elnöki megnyitó után Orosz György gimnáziumi tanár, az Internátus Egyesület titkára, az internátus keletkezésé­nek történetét ismertette, meghatott sza­vakkal mondva köszönetét mindazoknak, akik a magyar internátus létesítéséhez ál­dozatkészségükkel hozzájárultak. Felemelő példáit sorolta föl a magyarság nagyszerű áldozatkészségének. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg arról a boldogemléikezetii magyar tanítón őröl, aki egész élete munkájával szerzett min­den vagyonát az internátusra hagyományoz­ta. Megemlítette azt a kisgazdát, aki 20.000 koronát adományozott az internátusnak és miég csak nyilvános köszönetét sem foga­dott eh Elismeréssel adózott lelkes kisgazdáinknak, akik díjtalanul fuvarozták az építkezéshez szükséges követ Kiemelte iparosaink áldo­zatkészségét, akik ingyen munkát ajánlottak föl. Rámutatott arra, hogy a magyar társa­dalom önként vállalta magára az áldozatos terhet, amikor a maga erejéből teremti meg a beregszászi internátust. Ebben az önkén­tes tehervállalásban látja a beregszászi ma­gyar internátus egyik főjelentőségéi, bizony­Récs, szeptember 7. A bécsi rendőrség az elmúlt napokban nagyszabású valutácsom- pészésnek jött a nyomára és megállapította, hogy a csempészést egy tekintélyes bécsi ügy­véd, Fraenkel Hermán dr. irányította­Az ügyvédnek a Sohottenringen volt az iro­dája, de a nyolcadik kerület egyik házában helyiséget bérelt felesége nevére és itt rendezte he a titkos valutaforgalmi irodát, amely igen siirii forgalmat bonyo­lított le. A rendőrség az ügyvéden kívül letartóztatott egy Stera nevű kereskedőt, feleségét és hat felnőtt fiát, valamint egy bécsi gyáros elvált feleségét és August Ledereraek, az ismert osztrák nagyipa­rosnak a nővérét. A válntacsempészéesel foglalkozó társaság zugiirodájában és lakásaiban nagyobb össze­gű dollárra és más külföldi valutára kiállí­tott csekklapokat és idegen valutákat talál­tak. Kiderült, hogy a valu tasib erek ügynökei „üdülésre* *4 mentek Csehszlovákia nagyobb fürdőibe, igv Karlsbadba, Pöstyénbe és Mari ón­ba dba és üdülés ürügye alatt vettek igénybe de­vizáiéi utalás okát Éppen gyakori utazásaik­kal vonták magukra az osztrák határrendőr- ség figyelmét, amely közölte gyanúját a bé­csi gazdasági- rendőrséggel és ezen az ala­pon indult meg az eljárás. A tömeges letartóztatás Becsben óriási feltűnést keltett, már azért is, inért a valuíacsempószek egytől-egyig közis­mert tagjai a bécsi társaságoknak. Ma délelőtt a rendőrségen szakadatlanul folyt a gyanúsítottak kihallgatása, amely­nek eredménye arra enged következtetni, hogy ^ a társaság feje Lederer gyáros nővére volt. A rendőrségnek nehéz dolga van az iratok áttanulmányozásával, mert a belső levelezés héber nyelven folyt és ennek lefordítása küllőn héber nyelvszak- értőket igények Csztráb ifiről, a £§é§zárlítt rövidnadrágosob országa Irta: SZOMBATHY VIKTOR .■iágát annak, hogy a magyarság a létért való nehéz küzdelemben nem feledkezik meg kulturális kötelességeiről. A titkári beszámoló után Forgon Pál ta­nító, egyesületi jegyző az alapkő alá helye­zendő emlékirat szövegét a következőkben olvasta fel: „Ezt az épületet a magyar társadalom áldozatkészsége emelte, a beregszászi ál­lami reálgimnázium magyar tagozatába járó vidéki tanulók számára.44 „Ezt az emlékiratot a magyar internátus aflapkő letételi ünnepélyén helyeztük el 1982 szeptember hó 4-én.“ Az emlékiratot egy pezsgés palackba zárva elhelyezték a téglasorok közé előre elkészí­tett üregbe, amelyre ráemelték a hatalmas alapkövet. Ezután következtek a szimboli­kus kaja pácsütések, amelyeknek során Pol­ehy István dr., Orosz György, Rótt mán Ignác., az Internátus Egyesület, Szuíor Jenő a re­formátus egyház, Fodor Albert az izraelita I egyház, Hckky Károly a ruszinszkói ma­gyarság, Orémus László Ruszinszkó kor­mányzójának, Hejny Vilmos ezredes a 10- lovasezred, Lopour József dr. az iskolaügyi referátus, Szakady Géza dr. a járásbíróság Mitrovics Béla a pénzügyigazgatóság, Peschó Ernő a postahivatal, Ságih Simon dr. az or­vosok, Fehér Lajos dr. ügyvédek, Román József a reálgimnázium igazgatója és taná­rikara, dr. Kertész Mérné az izr. nőegylet, Jatoner Endre a róni. katolikus tantestület, Szabó Sándor szülők értekezlete, Ham a esek Jindrich a beregszászi építő vállalkozók- Zoltán Sándor az „Egyetértés", Jakmer Ma­ria a reálgimnáziunii növendékek, Fazekas Gábor az interná tusi növendékek. Kosztyű Kálmán a vidéki gazdák nevében talpra esett jelmondatok kíséretében tett egy-egy ütést az alapkőre. Innsbruck, nyár vége. Igaz, hogy császár nincsen, de ha sze­meidet úgy forgatod, hogy kikerüli pillan­tásod az itt-ott látható horogkereszteket s a köztársasági Ausztria hivatalos föliratait, bát­ran hiheted, hogy a császári Ausztriában sé­tálsz s Ferenc József egyszer csak feltűnik fogatával valami vén uccasarkon. Jobban nem ápolhatja a császári kegyele­tet tartomány, mint Tirol. Pedig már csak a kegyelet és az emlék él itt, a császárság közvetlen jövedelmet nem jelent, amit azon­ban sillingek tekintetében ki tud huzni minden idegen zsebéből ez a tartomány, azt nagyon is bátran megteszi. A császári ház és a régi habsburgi idők emlékeiből él, mint jóformán egész Osztrákország ezekben a ne­héz időkben, * Idegenforgalmi propagandája pompás. Ezek az ősrégi, patinás épületek, amelye­ket, mintha egy német mesekönyvből vág­ták volna ki, eslénként a legragyogóbb ref­lektorfényben várják az ildomos bámulatot. Akár az Aranytető, akár a tartománygyülés háza, a templom, vagy a hegytető felé esik a pillantásod: csupa ragyogás, ravaszul kita­lált fényhatás, amelyben a cirádák finom árnyékolással kígyóznak, a szobrok előlép­nek, a tetők ragyognak s az ablakok mintha t i l kok a t rej teget n-ének. * Uram Isten, titkokat! Ezek a titkok most minden turistacipő előtt feltárulnak s nincs kilincs, amely meg ne nyílna előtted, csak a megfelelő jegyet kell megváltani hoizzá, A királyi palota hatalmas képtártermei, a fereiicjózsefi lábbal taposott szőnyegek, a habsburgi szemnek illetékes gobelinek min­den kétheti-vakációs kispolgár előtt feltárul­nak már. Méla szomorúsággal mutatják Ausztria egykori fényét a volt komornyikok,1 a köztársaság egyenruhájában, de érzed, hogy a kegyelet nem szűnt meg, a hódolat megmaradt s ha egy szép napon a császár belépne egy rejtett ajtón, oly természetes hódolat fogadná, mintha Ausztria sohasem álmodta volna végig a köztársaság nehéz éveit... Mindenütt Habsburg-emlék s mindenütt nagy kegyelet- Ebből a kegyeletből él Inns­bruck mostanában, nagy hegyei alatt. A vártemplomban azonban fekete gyász­szalag lebeg, Hofer András szobrán, mikor pedig a templom kalauza végigvezet a bronz­szobrok mellett s az utolsó érchercégét is el­magyarázta, egyszer csak kezedbe nyomja a szétszakított Tirol térképét, mint súlyos me- mentót, — s légy közömbös, vagy érdekelt idegen, — öt percre bele kell merülnöd a Tirol-problémába, amely fáj az osztrák olda­lon maradt tiroliaknak! A Brenner kettétép­te az országot s míg odalenn a fasiszta uj erő gazdálkodik, épit s minden izommal érvé­nyesül, itt csupán egy fájdalmas tiltakozás, elenyésző gesztus, kis térkép s kínos száj­mozdulat mutatja, hogy mégis mennyire ég a lelkekben Tirol ketlévágása, a seb friss és a kalauz azzal búcsúzik: — Viszontlátásra, a visszaszerzett Tirol­ban ... * Az Arany Sas szálló 1548 óta áll fenn s ha ezen a dátumon elindulsz, minden kiskocsma, szálloda, középület s templom bátran vissza­vezeti családfáját a középkori időkre. Fel­emelő és öntudatos érzés. Az Arany Sas sö­tét árkádja alá bebújunk s a következő fél­órái annak szeretném szentelni, hogy meg­nézzem: hogyan bonyolódik le a modern szállodai forgalom ebben az ősrégi, szűk s mégis oly előkelő kis vendégfogadóban, mely a bejáratnál köbe vésve jegyezte fel a uagy vendégek neveit, akik 1548 óta megfordul­tak szobáiban. Bíborosok és császári köve­tek, nagy művészek s nagy csavargók, kirá­lyok s hercegek adtak egymásnak találko­zót itt az évek folyamán s természetesen, az aktuális Goethe évre való tekintettel a szálló külön mutogatja a Goethe szobát is, ahol a költő lakott egykoron. Ámde, a kornak jele Goethe arcképe mel­lett ott van a Hindenburgé is... Értsd meg, nem az osztrák köztársasági elnök képe, sem Ferenc Józsefé, sem pedig Hitleré, nem. Hindenburg arcképe néz szembe a Goethe képével, megférnek egymással békésen, mint ahogy a császári sast mindenütt úgy ki­fényesítették, oly ragyogásra mázolták, vala­hány csak van a városban, mintha legalábbis inspicirungra érkezne valami nagyfejü fő­hercegi tábornok ... Egy szakasz bakát láttam összesen pedig csak, az utón- Ennél több katonát aztán ke­resve sem találtam az egész tartományban, ezek is sietve jöttek végig a villamosok kö­zött, egy fiatal, hadnagy vezetésével, poro­sán, fáradtan, szürkén és megviselten, biz­tosan rukkolásról tértek meg, vagy lehet, hogy idegenforgalmi propagandák ők is, ám­bár nem versenyezhettek az olaszok ezerféle színű s alakú egyenruhájával, amelyekkel lápten-nyomon találkozik az ember. Alig látsz Ausztriában katonát. A császári emlékeknek ez a része valahogy elkallódott. 4c „Eredeti" tiroli citerásokra és jődlizókra hívták fel a figyelmet. Itt specialitás ez, ha pedig az ember már sajátosságok után kutat, Innsbruckban a citerásokal keresse föl, te­kintettel, hogy legfőbbképpen az idegenek érdeklődése tartja életben őket s nem a vá­rosi közkívánat Meg is fogadtam aztán, hogy jódlizó tiro- 1 lakat ezután csak falvakban fogok felkeres­ni. Volt abban valami szemérmetlenség, az idegenek lefitymúlása, ahogy ezek a ciierá- sok szerepeltek néhány ilyen zengarájban. Mert nem „nép" ez, sem őseredetiség. Mintha színészt öltöztetnél be cigánynak- Ezek a „tiroli vendégszobában" akkordra éneklő, unalmas citerások mintha egy szín­ház ruhatárából kölcsönözték volna a ruhát, kinyaltak, kifentek voltak, a citerás kipude- rezve, mint Raruou Novarro, a nő öreg és tele lila rúzzsal, az énekszámaikat lehadar- táík: lélek nélkül, hit és érzés nélkül ját­szottak, ahogyan egy magyar cigány sohasem tudna játszani, még akkor sem, ha német földön vörös lajbiban kell hegedülnie... Alighanem nyugdíjazott színészek voltak, semmiesetre sem népénekesek, minden pa­tina csak hamis máz, minden régiesség csak utánzott. Az angol, aki ott ült s szétterpesz­tett lábbal itta a szokatlan sört, nem vette észre ezt, örült a különös környezetnek, az „eredeti" citeirának s a slágerdaloknak, — ezt a szobát neki rendezték be, az ő sznobsá­gának, szenzációéhségének s nem vette ész­re, hogy becsapták ... Az igazi tiroli mégis csak az a rövidnad- rágos atyafi, aki korán reggel lejön a he­gyekről, hátizsákkal s szöges félcipővel. Úgy intézi él hivatalos dolgait reggeltől-délig, hogy a hátizsákot mindig leteszi az előszoba padlójára, vagy rögtön úgyis megy be vala­mi osztályfőnök elé, kedélyesen, zsáikosan, még talán jódlizik is egyet, de az legalább „echt" hang és nem szinészlorokból való... 4c Hadd jegyezzem fel, hogy a rendőr kedé­lyes, elnéző és barátságos. (Micsoda különb­ség egy dühös zágrábi rendőr s egy fehér- manzsettás, kedveis innsbrucki között...) S még egy igen kedves dolog. Minden iskola előtt, keresztben az utón, hatalmas betűkkel áll ez a szó az autósok számúira: ISKOLA. Kétszáz méterrel följebb ugyanolyan helyen ez a szó: KÖSZÖNÖM. Az iskola igy köszöni meg a gyorsan hajtó soffőröknek a lelassítást, az iskola kapuja előtti vigyázatot. „Schule—Danke!" Nem kedves? Még mi, gyalogosok is las­sítottunk, csupa merő szimpátiából. Hát hogyne, mikor ilyen finoman, udvariasan csinálták. — Homonna közelében letartóztattak egy ru­szinszkói szélhámost. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A Homonna melletti Kövesfalva csendőrsége tegnap letartóztatta Horniesár Györgyöt, akit a ruszinszkói hatóságok már ré­gebben köröznek. Okirathamisitás és több más bűncselekmény terheli lelkiismeretűt. Horni- csárt épp akkor fogták el. amikor hamis ok­mányok alapján házasságot akart kötni egy ottani leánnyal. Bekísérték a homounai járásbí­róság fogházába, ahonnan továbbítják a ruszin- őzkói hatóságokhoz,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents