Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-08 / 205. (3018.) szám

Versenyfegyverkezés? Schlelcher tábornok Németország Önvédelmének szükségességéről beszélt a kelet­poroszországi hadgyakorlaton Neurath nyilvánosságra hozta jegyzékét — Kémet kommentárok Franciaország ellen — Véget ért a német belpolitikai fegyverszünet Prága, szeptember 7. Napok óta folyik a diskusszió az európai lapokban a német fegy­verkezési memorandum körül, amelyben Né­metország bejelentett© a fegyverkezési egyen­rangúságra való jogát és felfegyverzéssel fe­nyegetőzik, iha a nyugati nagyli atal mák — főleg Franciaország — nem tesznek eleget a versaillesi békeszerződés reájuk is vonatko­zó rendelkezéseinek és nem szállítják le a minimumra hadseregük létszámát s fegyver- készletük nagyságát. Jellemző a ma uralkodó európai rendszer hipokrizisére az a felhábo­rodás, amellyel egyes állig felfegyverzett ha­talmak a német jogok bejelentését fogadták. Franciaország az imperátor pózában diktál elevenek és holtak fölött a kontinensen egye­dül fegyvereinek erejére és a fegyverek ár­nyékában könnyen összeharácsolt aranyára támaszkodva s most, amikor a hatvanötmil­liós, gúzsba kötött Németország halk hangon kérni merészeli, hogy a nagy garral hirdetett lefegyverkezési konferencia alapelvévé tegyék meg a fegyverkezési egyenjogúságot, azonnal „aux armes“-t kiált és „a németek kvalifi- kálhatatlan magatartásából** igyekszik a vi­lág elé demonstrálni, hogy a birodalom „mi­litarista célokra törekszik** s ime, be van bi­zonyítva, hogy mindaz helyes volt, amit Fran­ciaország a harcias németek sakkbantartásá- ra tett, mert a germánok nem szűntek meg katonák lenni s újra a fegyverek erejébe kí­vánják hatalmukat helyezni. A franciák sze­rint igazolva van 1914, igazolva 1918, s iga­zolva a francia militarista politika, mert a németek fegyverekkl való kacérkodása nem szűnt meg. A nagy európai lármát, amely Németor­szág fegyverkezéséről szól, alaposan lehütöt- te az a nyilatkozat, amelyet Neurath német külügyminiszter adott ki a fegyverkezési memorandummal kapcsolatban. A világ mél­tán kifogásolhatta volna a németek magatar­tását, ha a memorandum, melyet a Wilhelm- strasse Párisba küldött, tényleg azt a vágyat és kedvet dokumentálta volna erőszakosan, hogy a nemzetek újból páncélba akarnak öl­tözni és meg akarják ismételni az 1914 előtti fegyverkezési bravúrokat. Rettegve gondol­hattunk egy pillanatig a háborúéi őt ti ver­senyfegyverkezésre, amelynek elmaradhatat­lan logikai következménye a világháború volt. Rettegve gondolhattunk a dreadnough- tokra, az államok egymást túllicitálni akaró harci szörnyetegeire, a fegyvergyárak pán­célkamráiban őrzött titkos tervekre, a mind­untalan kipattanó uj meglepetésekre, a negy­venkettesekre, a harmincésfelesekre, a ten­geralattjárókra, a tankokra s mi sem tartóz­tathatott volna vissza attól a gondolattól, logy az újra meginduló versenyfegyverkezés pógén ugyanazt a logikai következményt lás­suk, ami 1914-ben bekövetkezett, — ha a aémetek tényleg fegyverkezni akartak volna. Ha a német jegyzék nem lett volna más, mint a szilaj és harcias germán szellem fegy­verkezési vágyának dokumentuma, nem lé- ezhetne épelméjű ember, aki el nem Ítélné. De most kitűnt, hogy e ,,furor teutonicus**- ’ól szó sincsen a német külügyminisztérium memorandumában. Az okirat mindössze egy szerény és világos kívánságot szögez le. A /ersaillesi szerződés megfosztotta Németor- izágot a fegyverkezés jogától. A birodalom dáirta a szerződést és lojálisán teljesítette innak minden pontját. Fegyvertelenül visel- e keserű sorsát és tizenhárom évig nem tett epéseket a lefegyverzési paragrafusok meg- /áltoztatására. Most azonban Géniben nem­zetközi lefegyverzési konferencia ül össze, tmely a versaillesi diktátumtól függetlenül, i népek egyéni jószándékából, testvériesen is igazságosan megszüntetni kívánja a fegy­verkezés katasztrófához vezető őrületét. A jenfi lefegyverzési konferenciának jogalapja is pszichológiai háttere más, mint Versail- esé volt. Egyenrangú hatalmak önként akar­lak váll almi benne bizonyos kötelezett sége- :et s természetes, hogy minden állam, amely Berlin, szeptember 7. Von Neurath biro­dalmi külügyi miniszter a W olJflbügy nökség révén ima nyilvánosságra hozta azt a fegy­verkezési memórianduimot, amelyet néhány naip előtt adoitit át Francois Po.noet berlini francia nagykövetnek. Az okirat lényegé- bem azt tartalmazza, amit a sajtó már meg­irt, de sokkal udvariasabb és enyhébb for­mában, amint a lapok közölték. A külügy­miniszter kifejti, hogy mit ért Németország az egyenramgiuság alatt és miként gondolja ennek az elvnek gyakorlati keresztül vitelét A német kormány sohasem mondhat le ar­ról a jogról, hogy nemzeti biztonságáról gondoskodjék. Ezen a téren föltétlen egyen­rangúságot követel a többi hatalommal. A versaillesi szerződés ötödik — lefegyverző — cikkelyének helyére a készülő genfi le­fegyverzési paktumot kell helyezni, amely egyenrangúságot biztosit a nemzeteknek. Egyébként Németország miniden kvalitatív és kvantitatív lefegyverzésbe bélé egyezik, amelyet a tölbbi hatalom kötelezőnek ismer el magára nézve. A véderő rendszerben ugyanolyan jogokat követel a birodalom, mint a többi hatalomnak vám Viszont a né­met kormány hajlandó résztvenni abban a munkában, amely az európai államok biz­tonsági rendszerét kidolgozza. A közzétett memorandumhoz a német kül­ügyminiszter részletes kommentárt fűz- Megállapítja, hogy a memorandumot nem szánta a nyilvánosság élé, de a francia sajtó annyi alaptalan vádat hozott föl a jegyzék­kel kapcsolatban, hogy kénytélen annak szövegét közzétenni. A franciák azt állitot­önként résztvesz e genfi lefegyverzési konfe­rencián, az első feltételnek a tárgyaló felek ■egyenjogúságát tekinti. Lehetetlen, hogy egy nagy nép önként vállaljon valami olyat, amely eleve handicapet jelent számára. A birodalom Párisba küldött jegyzéke semmi egyebet nem szögez le, mint azt, hogy Német­ország a lefegyverzési konferencián csak a teljes egyenjogúság alapján hajlandó részt­venni, azaz a maga számára ugyanazokat a jogokat követeli, mint ami a többi tárgyaló félnek megvan. Ha Genf a lefegyverzés mel­lett dönt, ám jó, Németország megmarad mai lefegyverzett állapotában. Ha Geuf a világ sajnálatos helyzeténél fogva arra a meggyő­ződésre jut, hogy a lefegyverzés lehetetlen­ség, Németország azt követeli, hegy ugyan­olyan mértékben gondoskodhassak határai­nak biztonságáról, mint a többi hatalom. Egyebet a jegyzék nem mond. Ha a biroda­lom kívánságait nem teljesítik, Németország nem fogja megszegni a versaillesi parancsot, de senki sem követelheti tőle, hogy tovább részt vegyen a meddő genfi vitákon és a le­fegyverzési konferenciáról visszavonul. A franciák azt szeretnék elérni, hogy Német­ország visszavonulását a németek rosszaka­ratának, harcias természetének és fegyverke­zési kedvének tulajdonítsa a vüág, holott iáik, hogy a németek egyenjogúsági követe­léseik köpenye atbatt felfegyver-zésre törek­szenek és katonai hatalmat akarnak kiépí­teni. Erről szó sincsen és a jegyzék szövege megcáfol minden tendenciózus állítást. A | jegyzék csupán azt akarta elérni, hogy a közvetlen francia-német tanácskozással elő­készítse a genfi lefegyverzési konferencia sikerét és a két hálálom megegyezésével lehetővé tegye az általános lefegyverzési pabtum megkötését. Annyi nyilvánvaló, hogy a németek nem vehetnek részt a le­fegyverzési konferencia további tanácskozá­sain, ha egyenjogúsági követel ásóikét nem teljesítik. A jegyzék lényege az egyenjogú­ságra való törekvés és nem a felfegyverzési vágy. Schleicher uira támad Paris, szeptember 7. Neurath német kül­ügyminiszter tegnapi kommentárja és Schleicher tábornok tegnapi újabb nyilafíko­Páris, szeptember 7. A francia kabiinet- tanács ma elkészíti a német jegyzékre adandó választ. A Matin szerint Franciaor­szág nemcsak a saját nevében válaszol, ha­nem kikéri a versaillesi szerződés vala­mennyi aláírójának beleegyezését. A vá- laszjegyzék tehát kollektív természetű lesz s még huzamosabb ideig fog tartani, amig az elkészített szöveget a többi hatalom el­fogadja s így azt Berlinbe küldhetik. A francia szövegben többek között állítólag a nyilvánvaló, hogy ez a visszavonulás csak azért történne meg, mert az állig felfegyver­zett nyugati hatalmak nem teljesitik a túlon­túl lefegyverzett Németország legelemibb egyenjogúsági követeléseit. Holott a német jegyzék egyetlen szóval sem mondta, hogy meg akarja szegni a versaillesi szerződést, vagy mindenáron versenyfegyverkezésbe kezd, csak azt jelentette ki, hogy nem vesz részt a lefegyverzési konferencián, ha az tár­gyalásait ugyanolyan hipokrizissel és részre­hajlással folytatja, mint eddig tette. A központilag kormányzott francia sajtó a német jegyzék megérkezésekor kezdett nagy németellenes manőverrel eleve azt akarja el­érni, hogy Páris később, a genfi lefegyver­zési konferencia csődjekor, az ódiumot Né­metországra tolhassa. Nem hisszük, hogy ezt a célt a józan gondolkodású emberek előtt elérhetnék, A birodalom igaza annyira nyil­vánvaló, oly erkölcsös és szeplőtelen, hogy az a nemzet, amely a világ leghatalmasabb hadseregét tartja fönn és katonaságára nmy- nyit költ, mint amennyi az összes középeuró­pai állam költségvetése együttvéve, nem ha­zudtolhatja meg. Végeredményben bennünket nem is a jegyzék körül megindult harc ér­dekel. Hanem az, hogy ezek után szomorúan meg kell állapítanunk a genfi lefegyverzési' zatai isméit óriási felháborodást keltették a francia sajtóban. Schleieher tábornok teg­nap részt vett m ellbingi német hadgyakor­laton s annak befejezése után a külföldi katonai attasék jelenlétében fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt érdekes nyilatkoza­tot teitt. Kifejtette, hegy KelefcpOroszország teljesen védtelen helyzetben van. Föltétle­nül modern fegyverkezésre van szükség, hogy Németország e része védekezni tudjon az esetleges betörés ellen. A nyugati hatal­mak például Svájcnak megengedik, hogy megvédhesse határait, de Németországnak nem. Az egyik keletporoszországi újságíró kérdésére Schleicher azt válaszolta, hogy a német kormány mindenesetre megvalósítja azt, amit a nemzet védelmére szükségesnek tart. Biztosíthatja Keletporoszországot, hogy szükség esetén tengeri utón megkapja a tartomány azokat az eszközöket, amelyekre önvédelme szempontjából szüksége van. Né­metország nem tűrheti, hogy másodosztályú nemzetként kezeljék. következőkről van szó: A franciák kérdést intéznek a németekhez, vájjon tényleg fegy­verkezni akarnak-e és ezzel meg akarják-e szegni a versaillesi szerződés idevonatkozó rendelkezéseit? Ha igy van, akkor Német­országnak Gfenfhez kell fordulnia, ahol a népszövetségben a versaillesi szerződés aláírói döntenének az ügyről. Ha Németor­szág katonai törvényéinek megváltoztatását követeli, akkor is Génihez kell fordulnia. Az egyenjogúság kérdésének eldöntésében konferencia csődjét s azt a paradoxát, hogy a lefegyverzési konferencia öthónapos tár­gyalása után a helyzet nem a leszerelés felé tolódott el, hanem a fegyverkezés felé. Az újra meginduló versenyfegyverkezés nem tartozik immár a lehetetlenségek közé s a megindult fegyverkezési vita nyomán vala­mennyi európai hadügyminiszter diadalmas­kodva és elégtétellel állapítja meg, hogy min­den lefegyverzési gondolat, ami talán ott lap­pangott az európai emberek szivében, hiú ábrándnak bizonyult, a fegyverkezés hívei igazolva vannak és a hadseregek sziklaszilár- dan, egyre erősödve s egyre több pénzt el­nyelve állnak posztjukon. Európa páncélban feszeng és várja a pillanatot, amikor a pán­célok erejét újra kipróbálhtaja. Valóban gondolat, értelem, érv, jószándék nem segíthet többé ezen a versenyfegvverke- zési őrületen. Legfeljebb csak — az a csoda- torpedó, amelyet az amerikai hadsereg főnö­ke jött tanulmány ózni Európába, hogy kiváló dollárjaival megszerezze. Az a csodatorpedó, mely állítólag Í500 kilométerről egyetlen lö­véssel világvárosokat tud elpusztítani — s így elsöpörheti nemcsak az embereket és az értékeket, hanem a ma nagy garral kiadjusz- tált páncélokat is. Elkészült ss francia válaszjegyzék (3018) szfim ■ CsQMrMk ■ 1932 szepte^'. Előfizetési ír: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: P r á g a IIW P a n s k á ulice 12. félTvre ’226VOneov!dévrÍkíí?ldhre: ^ SzloveUSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓl ellenzéki pártok O. emelet. - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. . . ^ Prága 11. Panská ulice 12. Ili. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több politikai napilapja Telefon: 34184. Egyes szám ár* 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ké. SŰRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRflHfl

Next

/
Thumbnails
Contents