Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-01 / 199. (3012.) szám

n^jkmaxaU'Í v lA^ílCÁk’HíKUAJ^ 1998 gzep te«mibe>r 1, cetttftrWk. A gazdasági válság ellenére nagy és előkelő közönség van a Tátrában A nyugalom és gondtalan pihenés órái a szalóki csúcs tővében Beregszász népkonyhája nem fog kapni vám­mentes gabonát Beregszász, augusztus 31. (Saját tudósítónk jeliecntóse.) Megemlékeztünk Beregszásznak a nmnkanélküli ínségesek téli ellátását célzó akciójáról. A városi tanács egy népkonyiha lé­tesítését határozta el, ahol najponként 2000 személy kapna inigyen ebédet. A költségve­tésben biztosítva van a munkanélküliek se­gélyzésére 300 ezer korona, ez az összeg azonban nem használható fel teljes egészé­ben a népkonyha szükségleteinek fedezésé­re, annak egyrészét ugyanis a tűzifa és ru­ha ellátására kell fordítani, azonfelül kész­pénzbeid adományok céljaira is meghagyan­dó abból jó néhány ezer korona. A tanács számolt szociális kötelezettségei­vel és hogy annak minél több eredménnyel lehessen eleget, a rendelkezésre álló anyagi eszközök lehelő leggazdaságosabb felhasználá­sára törekszik. Ez az igyekezet vezette ak-, kor, amidőn a népkonyha céljaira olcsó lisz­tet. akart szerezni. E'végből vámmentes gabo­na behozatala iránti kérelemmel fordult az ungvári főpénzügyigazgatósághoz. Ungvárról a kérvényt az illetékes intézkedés megtétele végett a királyházai vámhivatalhoz telték át, de itt azt a legkedvezőtlenebbül birálltáik el és mint mindem joglalapot nélkülözőt elutasították. Beregszász város tanácsa a méltánytalan el­utasító határozattal szemben orvoslást keres és az ungvári kerületi vámhivatalhoz terjesz­ti fel panaszát. — fok.— Felhívás a csehszlovákjai magyar akadémilsusokhoi! A csehszlovákiai magyar egyetemi és fő­iskolai hallgatók 1931-iki kassai országos kongresszusa alkalmából beiktatott ideigle­nes tisztikar ezúton értesíti a csehszlovákiai magyar főiskolás diákságot, hogy az ezidén esedékes VII. országos diákkongresszust szeptember 10, 11 és 12. napjaira hívja össze Komáromba, a Komáromi Magyar Aka­démikusok Egyesülete rendezésében. A rész­letes programot a sajtó közfli. A diákügyekben teljhatalommal felruhá­zott ideiglenes tisztikar döntése alapján a kongresszusom megjelenhet minden csehszlo­vákiai magyar egyetemi és főiskolai hallga­tó, beleértve a most érettségizett és főis­kolára készülő diákságot is. A jelenlevők- nk felszólalási joguk, a diákszövetség jogi ügyeiben azonban szavazati joguk csak a hi­vatalos kiküldötteknek van. Hivatalos kiküldötteknek számítanak a kö­vetkező egyesületek delegációi: a prágai és a pozsonyi MÁK 6—6 taggal, a brünni Cor­vina és a brünni MAKK 3—3 taggal, azonki­Ujtátrafüred, augusztus vége. Hetek óta csodálatosan szép nyárutó borítja a Tátrát, azúrkék égboltozat, amelynek csupán a pe­remién tanyáznak nyájas bárányfelhők, szinte sza­kadatlan napsütés, a vörösön túli sugarak pazar 'bősége, amit semmiféle kvarclámpa n>em tud he­lyettesíteni, huszonöt fokios meleg, nyugodt, pihenő levegő amit még csak apró szelíd sem bodorit és csak olykor gyűlnek haragos fellegek a ge-rladhtfal- vi és szaléki óriások fölé, hogy rövid viharral de­monstrálják az elemek hatalmát. Nem csoda, ha augusztus régére kibontakozott a Tátrában az iga­zi szezon. A hegymászó-láz — iká tudja mióta — százával és százával hajszolja ellenállhatatlan erővel a bércek szerelmeseit s a hátizsákos karaván reggeltől alko- myulatig járja a csúcsokat. És amíg a turisták az 1000 méter feletti régiót járják, zerge szökésében gyönyörködnek, ma mióta füttyét lesik, hegyipatak kristálytiszta vizéből isznak, addig 1000—1200 m. tengerszintfeletti magasságban, a gyógyulásra a üdülésre szorulóknak ebben az óriási természeti szanatóriumában pazar fényben bontakozott ki egy nemzetközi szinii fürdőélet. Szlorenzskó Riviérája ez Madárháza és Csorbató között, több mint negyedszáz kilométeres fron­ton. Közópeurópa egyik legjobb autó-utvonala mellett. És ennek a hosszú frontnak nemcsak geográfiai központja, hanem a Tátra fürdőéletének is a cent­ruma az ujtfüredi Pa-lace-szanatórium, amely öteme­letes dimenzióival a nagyvonalúságot s a Tátra monumentális arányait, vetíti elénk. A Tátra fürdőéletének fogalmát éppen úgy fejezi ki a PaJace Szanatórium., mint ahogy a Semmeri-ngét a Pun- hans. Szontágk dr. igazgató-főorvos és Vág direk­tor a kitünően működő munkatársi gárda élén va­lóban európai hirü intézetté emelte a hét éve meg­nyitott Palaoe-Szana tóriumot, amelynek agilis ve­zetősége lelkesedéssel és hitted munkálkodik az intézet további jlövőijén. A Palaoe-Szanat-órjum u|j típust teremtett a Tátra Riviéráján- A gyógyítás orvosilag rendelt eszközei mellé olyan környezetet teremtett, amely egyma­vül mindem olyan sriovönszkód és rusztin- szkói magyar diáksaervemet 3'—3 tagból álló delegációi, amely diáikszervezet hatóságilag jóváhagyott és a diákszövetség követelmé­nyeinek megfelelő alapszabályokkal rendel­kezik, vagy legalább is 40 nap telt el a kongresszus megnyitó napján az alapszabá­lyok beadásától számítva. A delegáltaknak a kiküldő egyesület által kiállított írásbeli meghatalmazással kell rendelkezniük. A hivatalos kiküldöttek és diáklátogatök gáíbau Í6 fédgyőgyuláet jelent. Ma már rendszerint több az egészséges ember a szanatóriumban, mint a beteg. És ezért, aki az ujlfüiredi szanatórium éle­tét az orvosságezagu és nyomott hangulatú szana­tóriumokban megismert képből alkotja meg, igen hamis képet nyer. A Pal-aoe-Szanatórium nemcsak kitűnő gyógyintézet, hanem egészséges, tágas, na­pos helyiségeivel kedvenc találkozóhelye a spor­toló, üdüld és szórakozást keresd közönségnek. Különösen az esték hangulatosaik. Annikor ki- gyulnak a lámpák, egyszerre fellobban az élet. Kü­lönös csillogással szórják fényüket a hatalmas vil- lanyíámpák el egészen a poprádi síkságig és ilyen­kor a szemeikben is tüzes fények ragyognak, az élet szeretetlenek világító lámpásai. Ahogy beköszönt az este, nagy lélekzéssed élni kezd a szanatórium s intim kedvességeit ilyenkor érezzük csak igazán. A közös termek ilyenkor nagy szaténná alakulnak, kezdődik a társasági élet, amelynek f énypontja a csütörtök esténként tartott és pazar jutalmaikkal dotált tombola-est. A vendégek Az idén is .főleg belföldről Magyarországból és Németországból rekrutálódnak. A későn kezdődött szezon ellenére a közélet, a művészet és irodalom nem egy előkelősége fordult meg a Palace-ban. Az augusztus kiemelkedőbb magyar vendégei között láttuk Tabakovics Dusánt, a Magyar Nemzeti Bank igazgatóját, Ernyey Károly főrendiházi tagot, a Pesti Hazai Takarékpénztár vezérigazgatóját. Zsig- mondy Kálmán pénzügyminisztériumi tanácsost, Tasuády Szűcs András nyug. államtitkárt, az lbusz elnök igazgat óját, Rencze Gyula dr. budapesti fő­felügyelő feleségétés leányát, Székely Mihály opera­énekest, Rékay Nándort, a budapesti opera kar­nagyát, Szirmai Albert dalszerzőt .és feleségét, Kökény Ilonát, Fejes Teri színművésznőt, Zsolt Bélát, aki itt dolgozik színdarabján, Kolljáthy Ala­dár dr. miniszteri titkárt, a finom érzésű költőt, Grün Béla dr. ügyvédet, Jesasenák Jánosáét, a ra- gyogószépségtü fiatalasszonyt, Forbáth Emőnét, a neves budapesti építészmérnök feleségét, aki ara­nyos kedélyével szerzett sok hívet, báró Horváth Remét, Szatmári Tibor zongoraművészt. Szloven­neve, egyesületi hovatartozása és érkezésé­nek pontos megadása legkésőbb szeptember 6-ig bejelentendő Nagy Árpádnál, Komárno- Komárom, Szegtfü-ucca 19; Esetleges diák- előadások ugyanaddig a terminusig jelen- tendők be az előbbi címen. Az ideiglenes tisztikar nevében: Juc. Leskoviís István s. k. titkár. Brükk Sándor dr. s. k. elnök. szkot Fibry Pál dr. pozsonyi ügyvéd, Uram József dr. kassai főorvos, Volko Viktor dr. pozsonyi klini­kai főorvos, Róza Gyula, a zsolnai posztógyár ve­zérigazgatója, Hexncr Ervin dr. pozsonyi egyetemi magántanár, a jeles közgazdász, Kadosa Pál, a Dumabank vezérigazgatójának családja, Tbonet Gyula, a nagy ugróéi bútorgyár egyik tulajdonosa, képviselték az augusztusi megnövekedett vendég­seregben. Itt tartózkodott Borzek-Dohalsky Fe­renc, a bécsi csehszlovák követség legátusa, Löw- beer Béla dr. prágai egyetemi magántanár, Pe§ka Vencel, máhrisch-ostraui bankigazgató. Az augusz­tusi vendégek névsorából kapásból kiragadott né­hány név mutatja a legjobban, hogy milyen elő­kelő és ragyogó közönsége van a Palace Szanató­riumnak most is, a gazdasági válság napjaiban. Egy nap a szanatóriumban Ö28 helyiség a szanatóriumiban, ennyit mutat a szanatórium keresztmetszete s ebből most legalább 300 helyiséget a vendégek töltenek meg. A délre nyíló szobákat emeleti magasságban lépcsőzetesen, úgynevezett Tarason-stilusban helyezkednek egy­más felé, az üvegtfedővel védett balkonokat s a szobák ablak mögötti részét is egész nap pazar bő­séggel hinti be a napsugár. Kifekszik az ember az áldott napfényre s észre sem veszi, mint múl­nak az órák Közben az óramű pontosságával működik a sza­natórium gépezete, látszik, hogy egy erős kéz moz­gatja a rugókat, amelyeken ez a gépezett tökéle­tesen működik. Talán sokaknak fel se tűnik, any- nyira finom és diszkrét ez a pedantéria. Itt nem kell a csengőhöz nyúlnod, pont nyolckor az ajtód elé gördítik a reggelit 6 pont tízkor kopognak a tízóraival. És alig pihensz ezután valamit, három­negyed egykor kezdődik a nagy étteremben szerví­rozott ebéd. Minden asztalon virág s ahogy a tá­nyért elődbe rakják, szembenéz veled a szanató­rium pajzsa, egy centiméterrel sem csúszik jobbra vagy balra. Zajtalanul és gyorsan szolgálnak ki, kétszáznál több ebédet adnak itt asztalra egy órán belül. Ebéd után mindenki pihen, minden zaj elül, a szanatórium környéke is teljesen csendes, de fél öt órakor a tornászon, ahonnan oly szép a kilátás a poprádi fensikra, felcsendül Matochek mester ki­váló szalonzenekarának muzsikája, amelyet a rá­dió oly gyakran közvetít és fél hétig tart az öt­órai tea. Még egy kis séta, egy kis terefere s már várnak a souperhez, ahol újból Matochek zenekara csinál jó 'hangulatot a kitűnő ételekhez. Azután megjelennek az első fecskék a bárban, az írók és újságírók és megkezdődik a végelátha­tatlan vita. Megtelnek a többi asztalok ás, de a központi estély a csütörtök, központjában Vág igazgató docens a végtelenül szelleme- ~ Vei. Ilyenkor a hölgyek ragyogó estélyi i u n vo­nulnak fel, mintha Pathou kiállítása mcdmék meg rövid néhány órára ... És aztán, amikor már a többiek nyugvóra tér­nek., egy-k ét szobáiban nem alszik még el a vil­lany. Zsolt Béla most irtja az e-©ő jeleneteket, Kom­játhy verseket cizellál, e sorok Íróija pedig igyek­szik befejezni a Prágai Magyar Hírlapnak szánt regényét. Gyöngéd, fehér karok támaszkodnak a balkonon a muskátlis ládák peremére s elme­rengve nézik sokan Poprád felcsillanó viManysze- meit. xx A szlovenszkól és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony". Isten fizesse meg irta: Molnár Kata (4) Lassú, halk szóvei befejezte azt, amit lassan és halkan kezdett; megfordult, elment és az egész testében remegő másik asszony csak azt vette észre-, hogy meg mindig remegő kezével keresz­tet vet magára, mint aki kísértettől szabadult meg. És az Istennek most valóban két füle volt, meg­hallotta azokat a szavakat, amelyek megjelölték a leszámolás óráját. Augusztus már közepe felé járt, hetek óta ful­ladt forróság ült a levegőben, egy délutánon aztán kitört az orkán. Zengve-zúgva söpört végig • a rengetegen, recsegve, ropogva, jajgatva hajladozott árkokat szántó u-jjai alatt az ezernyi szálfa, aztán ös&zezuhantak a felhőtömbök, villám villám után hasította végig az ég feketeségét, a cikázó lángok úgy követték egymást, mintha egyik a másikat sújtaná agyon és a dörögve csatázó magasságok zuhogó, tajtékzó harsogással öntötték magukból az esőt. hogy zenget tőle az egész erdő, mint egy rettentő kéztől tépett jajgató hárfa. — Eszter asszony! — didergett a vadászlak nyulszivü inasa, — meglátja, fejünkre omlik ez az egész erdő és összekpit bennünket hogy Íté­letnapkor még majd föltámadni se tudunk...! Az asszony nagyúri vendégek fehérneműit ra­kosgatta egymásra. Ránézett a citeráaó legényre és csöndesen -megrázta fejét. —- Gombolja ki a gallérját, meglátja, mindjárt nem fog olyan nagyon félni. A bátorításnak erre az egyszerű módjára, kö­tődő gyerekkacagás felelt ez emeletre vezető fa- lépcsőről. Miklóska futott lefelé egy öreg vadász- szail, sokáig bajlódtak fönn a vendégszobákban, mig nagy erőfeszítések után sikerült becsukniuk az emeleti ablakok fatábláit. — Nehéz idő van, Eszter asszony! —Idörmögöll az öreg. — IJgy ri az erdő mintha a szélvész a gyökerét tépné mindén fának. Furcsa, hogy ez a maga pöttön fia mlég csak nem is ijedezik, azt a Mihályt meg ott a hideg rázza — bumm. Jézus segélj! — Hallotta? Még felgyújtja a falut ez a sók villám, ha alábbhagy az eső ... A földszinti nagyszoba ajtaja sarkig kicsapó­dott e percben, bőrigázott vadászlegény lökte be maigát rajta feszegeti fejjel. Ahogy megállt a szo­ba közepén, csizmái körül tócsákba csurgott a viz. — Jaj, Pista! — riadt föl az inas, akibe mérhe­tetlen rémületet vertek az öreg vadász szavai, — csak nem ég a falu ebben az esőben! — Azt nem, — nyelte a levegőt el fulladva a vadászlegény, akinek kemény birkózása volt künn a viharral. — Hanem az erdész urat keresem, va­lahol az erdőben kapta el a vihar. Megjött a ne­héz órája a fiatal tekintetes .asszonynak, úgy küszködik szegény, hogy ajtón-ablakon keresztül is siralom hallgatni. Boglár Eszter fölkapta hirtelen fejét-, mintha valaki az álla alá nyúlva kényezeritetite volna rá. Szemei olyanok lettek egyszerre, mintha fényük­re fátyol pókhálózoti volna, mintha homloka előtt egy láthatatlan, hipnotikus kéz huzé-dott volna el lassú merevséggel, egy pillanatra úgy látszott, hogy csaknem ájulás környékezi, — aztán össze- borzongott akaratlanul. Az öreg vadász hümmgetve forgatta fejét. — No, ha ez az Ítéleti szélvész ki nem tekeri annak a gólyának a nyakét... Az asszony riadtan fordult feléje. — De ne beszéljen már, az Isten áldja meg, hi­szen megzavarodik az ember esze egészen! Ha egy szét szólnak a fiatal erdésznéről, már gyász- fátyolt húznak a fejükre, mintha miég 6ohase lát­tak volna gyerektelen, asszonyt-, vagy olyat, aki nehezen szülte a gyerekét! — Könnyű most már magának, Eszter asszony, olyan fia van, mint az eleven élet. De bezzeg ma­ga se vigadozott, amikor a világra hozta, hát még ha i'gy zengett volna az ég, mint m — bumm! Jézus segélj, no látja...! — Miklós — mondta halkan, sápadt arccal az asszony és keze a fia fejét keresve mozdult e le­vegőbe. — Miklóska — mondta még egyszer, még halkabban, riadtan, od-an ózott maga mellé, ahol az elébb a gyermek állt mellette, keresgélő keze üresen belehulloti a levegőbe, egy pillanatig této­vázó szemmel nézeti szét-, aztán egyszerre éles, állati kiáltás szakadt ki a torkán; — Miklós! Miklós! Hová lett a fiaim! Miklós1! Mintha őrület szállta volna meg hirtelen, rohant az ajtók felé összevissza ordítva, sikoltva: — Miklós! Miklós! A férfiak elképedve nézték. Az öreg vadász gyor­san föltfuitoti az emeletre. A gyermek nem volt sehol. Künn az infemálÖB sötétséget villlámtfény hasí­totta végig és rögtön utána olyan robajjal dördült meg az ég, mintha robogó társzekerék zuhantak volna el az erdő fölött. És a következő pillanat­ban megint egy villám és megint egy menydörgő robaj, az eső vastag sugarakban, 6ustorogva zu­hogott, hogy rengtek tőle az évszázados törzsek koronái és dobolva zúgott az egész erdő, mintha ezer meg ezer óriási dob verő visszhangját verte volna a rengeteg. A vadász legénynek igaza volt, az erdészt a sű­rűben kapta el az Ítéletidő. Leszegett fejjel, ke­ményre feszített testtel gázolta a vihart, de a fel-felcikázó villámok után pokolian fekete tö­megbe sűrűsödő sötétségben végre is nem tudott tájékozódni. Széles, gyepes tisztáshoz ért, amely­nek csupasz síkját akkora erővel verte a viz, hogy a férfi meg sem próbálta nekivágni. Külön­ben is, keresztültörm a térségen annyi lett vol­na, mint tornyot nyújtani a villámok közé. Az erdész megállt egy lihegő -lélegzetvételre. Fölötte, körülötte hairsogva hahó tázott a vihar s a recseg­ve rengő feketeségben a nagy, nyugodt embert különös érzés fogta meg hirtelen, ügy érezte ma­gát, mintha nem egyedül állna Ott, ahol áll, mint­ha valaki a háta mögül erősen ránézne és mon­dana neki valamit. Bosszankodva odázta el kép­zelődését, de érezte, hogy tűrhetetlen nyugtalan­ság keríti hatalmába egyre erősebben. Átázott ruhái gyors, hideg borzongást csíptek ki bőrén — és ekkor megint hallotta az őt szólító hangot-, de most nem a háta mögül, liánéin elölről, mintha szemben a tisztás széléről hallotta volna. Fölvert figyelemmel, erőlködve kitágult szemekkel me­redt az ordító sötét-be és ebben a pillanatban eső- verésen, viharon, égzengésen túl tisztán hallotta a térség túlsó oldaláról a kiáltó hangot, amely hívta; — Miklós! Miklós! Miklós! Az elképedés hirtelen fölzihált benne, nekiro­hant a tisztásnak, át rajta, a hang felé. Abban a pillanatban eget verő csattanássa 1 elrándult lábai alól a föld, a férfi egy emberfölötti ütéstől érve térdr-ebukott az avarban és egész súlyával lezu­hant egy másik emberi test mellett, amely vele együtt zuhant a földre: a Boglár Eszter csatakoesá ázott, ágaktól tépett teste mellett. És mögöttük a tisztás túlsó oldalán recsegve, patogva lángra lob­ban a villámsujtotta fa, egy pillanatra fóliáiig- 1 az ég felé, mint egy rettentő tanuságtétek aztán sisteregve üszkösödött meg az évszázados, óriási tölgy, amely alól az erdészt az utolsó pillanatban elrántotta Boglár Eszternek a fiát hivó kiáltása. A gyermek akkor már régen az öreg vadász öliében zokogott az édesanyja után. Később meg­tudta Eszter, hogy e gyermek — amikor a va­dászlegénytől hallotta, hogy az erdész künn van a viharban, — ez emeleti feljáró alatt kisurrant, hogy megkeresse őt, gye nekszi vének minden meg­gondolatlan vakmerőségével ©egiteni-akarón. És bár az első tiz tíz lépés után már a vadászlak aj­tajához lódította vissza a fergeteg, mégis segített, — Mert Boglár Eszter ekkor már messze kinn a vihariban kereste fiát. * Sárgailevetü, öreg imakönyv utolsó lapjain erős- betűs, kanyargó írása a dédapám régesrég por­ladó kezének; „... és délután öt órakor született meg ezen a napon legelső élő gyermekünk, aki kereszte-lte- tett később Máriának és Eszternek, hogy jóvá hagyja nevét ez Ur, ment leánynak akarta őt- az Ur, vagyon így nagyobb az ő hatalmának bölcse- sége. ...ment lóét füle vagyon az IJnna-k és két- keze, de hatalma és bölcsessége e-gy-vógtelen vagyon; és füleiben és kezeiben a rossz is jónak a fizetségét, gyümölcsözheti...“ — Vég-e. — r

Next

/
Thumbnails
Contents