Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-24 / 219. (3032.) szám
X. itUM W<»l>voUli(>of in. galoroba hozatala p-uezita kombináció minden komolyabb alap nélkül. Károlyi és a rikkancs A Károlyi kormány lemondásával kacsolat- ban derűs kis epizódról emlékeznek meg a pesti Prága, szeptember 28. Bradács ftöldimá- velésügyi miniszter a képviselőiház földművelésügyi bizottságának tegnapi ülésén, mint már jelentettük, (két és fél órás expozét mondott. Beszéde elején az általános mezőgazdaság helyzetével foglalkozott, mely szerinte minden állalmiban rossz, a nagyobbakban még rosszabb, miiint a kisebbekben. A nyári szünet előtt a kormány biztosítani akarta az ezidei termés árszínvonalát, különösen a búza és árpa árát. Az első kísérlet erre a behozatali szindikátus volt. Akikor azt kértem — mondta a miniszter — hogy kellő pénzzel rendelkezhessen!, azonban az első időre csak 10 millió koronát lehetett a szindikátusnak juttatni s a kormány csak most tudta ezt az összeget felemelni- Hiányzik a jó és céltudatos gabo- nakereskedelrai szervezet. Az, amit a szövetkezetek csináltak, nagy munka, de nem elegendő. Mélyebben kell hatolnunk az egész termelési jprobilémálba, a kereskedelembe és nem szabad elzárkóznunk még a külön gabona monopólium gondolatától sem legalább addigra, amíg a viszonyok ezt megkívánják. A. legrosszabb helyzet a rozspiacon van. A termelés méretei óriásiak, az értékesítés lehetősége csökkent s a .kivitel teljesen leaetallenné vált. A kormány a föidimi- velésügyi miniszter ja vasi aláír a elhatározta, hogy az úgynevezett „rozs-törvényt“ terjeszt a parlament elé, amely azt a célt ^követi, hogy a rozsliszt fogyasztása emeUkedjék lapok. Károlyi Gyula gróf kormányának lein onőáea után szerdán este régi szokása szerint a Dunapartou lévő Pileeni, sörcsarnokban vacsorázott. Vacsora közben bejött az étterem- be egy rikkancs és hangosan kiáltotta, hogy a kormány lemondott. és igy részben megoldják a mai nehéz I rozsprobiemát. Ugyancsak súlyos problémát képez a belföldi árpa ’ő, amelynek kivitel© ellen óriási nehézségek merültek fel- A miniszter most arra törekszik rábírni a belföldi sör- gyárosekat, hogy ragyobb mértékben vásároljanak árpaiermést. Nagy figyelmet kell tanúsítani a zab eladása elé is. Ma, amikor a belföldi takarmány és gabonatermés kielégi tő, a miniszter teljesen fölöslegesnek tartja a tengeri behozatalát éo amiennyiben kivételesen mégis importálnák, javasolja a kiegyenlítési ilíetérek a fölemelését 12 koronáról 20 koronára. A zab termelés egyes területeken nagy károkat szenvedett a rozsda miatt és ezen területek segélykérésére külön vetőmagakció készül. Nagy figyelmet szentel a földművelésügyi minisztérium a lenfermiellesnek is. Rendkívüli' figyelmei igényel a répa- és fe>m- iótermelós is. Az eddigi vámintézkedéseken kívül és a devizaíntézkedésekre való tekintettel úgyszólván teljesen beszüntették azon állatfajták behozatalát, amelyeket itt az országban tenyésztenek s amely téren az állaim teljesen fedezni tudja a belföldi fogyasztást. Ez vonatkozik főleg a szarvasmarhára és sertésre. Csak korlátolt mértékben engedélyezik a hizó sertés behozatalát és ezt a behozatalt is a kompenzációs kereskedelem kereteibe kell szorítani. aKatagwwiiiiwi u IBgm—■CBLimiUU.'mU Károlyi magához intette az újságárust és egy lapot vett tőle. A lapért 50 fillért adott a rikkancsnak, de a visszajáró pénzt nem fogadta el. — Megérte neki, hógy végre nyomtatásban látja, hogy súlyos gondjaitól megszabadult — állapítják meg egyöntetűen a Lapok. peritásának biztosítása érdekében szükségesnek tartja nemcsak a behozatal rendezését, hanem a belföldi piac hathatós megszervezésér is. merc ezzel nemcsak a mezőgazdák, hanem a fogyasztóik érdekeit is szolgálják. Ezzel kapcsolatban meg kell oldani a tejtermelési kérdést oly értelemben, hogy a tejtermelőknek n ztosiusák a közepes árat, a fogyasztóknak pedig a jó kvalitású tejet. A miniszter szerint ezt a tej szövetkezetek további kiépítésével é? a lej pasztörizálásával lehet elérni. Az akció pénzügyi alátámasztása céljából egy Külön tejalapnak a létesítését javasolja ame yjiez részben a tejtermelők is hozzájárulnának. A miniszter véleménye szerint nemcsak a be’földi mezőgazdaság, hanem az egész állam szeme 'nljábói különösen a valutáris viszonyokra való tekintettel fontos az, hogy a belföldi mezőgazdasági termelést teljes mértékben megvédjék a külföldről való behozatallal szemben és hogy a belföldi piacon elsősorban is belföldi termékek kapjanak helyet. Az állam külföldi kereskedelmi dél való kompenzációs kereskedelem megszervezését. A minisziíer szükségesnek tartja a behozatali jegyrendszer módosítását és pedig oly értelem/ben, hogy elérhető legyen a behozatali jegyek teljes fölértékelése. A kormány minden nemzetközi kereskedelempolitikai tanácskozást a legalaposabban mérlegelni fog és a külfölddel való kereskedelmi kapcsolatok további rendezésénél ügyelni fog arra, hogy amennyiben nekünk a külföldi államok számára kedvezményt keli nyújtanunk, a hasonló preferenciát biztosítsuk a magunk számára is, de elsősorban is biztosítsuk a belföldi piacon saját termékeink árait. A kamatláb leszállítandó A csehszlovákiai mezőgazdák minden rétege a kamatláb általános leszállítását követeli, mert ez az intézkedés valamennyi termelörétegnek előnyt nynjt. A mezőgazdák a legtöbbet szenvednek ezen tehertől. A miniszter ragaszkodik a mezőgazdák hitelsegélyezésére vonatkozó régebben benyújtott javaslatóhoz, amelyet a gazdasági válság szempontjából igen fontosnak tart. Bradái is légiósnak ismeri ei Szlovenszkó tarifafcöveteiését Ismerem Szlovenszkó és Ruszinszkó rendkívüli viszonyait — mondotta azután a miniszter — és támogatom azt a mozgalmit, amellyel a vasúti tarifa küllőn rendezésével segíteni kell ezen két országrészen. A miniszter továbbra is állást foglal a kötelező elemi kár biztosítás kiépítése mellett. A mai gazdasági viszonyokra való tekintettel azt is ajánlja, hogy 5 százalék erejéig keverni lehessen a búzalisztet bugonyakenaényitövel. j Optimizmussal, reméli, hogy mindezeket a kérdéseket megegyezés útiján meg lehet oldani. A mezőgazdák nem követelnek túl magas I árakat, hanem stabilizálást és a további, fejlődések biztosítását. — A prágai rendőrigazgató rus'&inszkói ,,tanulmánya ton“. RnstsimeBkói t?®erketztoségtÍ!nik jelenti: Nagy feltűnést keltett Ungvárira, hogy Dolejs kormánytanácsos, a prágai rend őr igazgatóság vezetője vendége volt, kinek kíséretében meglátogatta. Rozsypal országos elnököt, majd rendőrségi autóba ülve, kirándulásit tett az uasoki hágóm. Másnap Beregszászon tett látogatást, majd Máramairoeba utazott. Útja — miként illetékes helyen informáltak bennünket — magánjellegű látogatás voit. Egy kis körűitek intés a távol keleten. Bradác földművelésügyi minisster gabonamonopólíumoi akar A földművelésügyi miniszter expozéja — A rozs-diktatúra újabb rohamra készül a búza ellen — Bradác is támogatja a szlovenszkó! tarifareformot A miniszter a belföldi á’jatfonyésztés proskapcsolatai az egész nemzetgazdaság érdekeivel összhangban kell, hogy legyenek. Ebből a szempontból kell [megítélni a külföldRuezinszkóha érkezett Doífeje dr. TTngváron való tartózkodás.: alatt Herr dr. ungvári rendőrigozgató KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII,-ik szazad végéből (12) Amikor megiitődve rántotta föl szemöldökeit. Mert nem messze tőlük történt valami! A nádas széléhez egészen közel zavart kiabálás vert át egy kerek erdőcske alól. S női sikoly hasított át az összevissza-kiáltozáson, mintha könyörületért esdett. volna valami gyönge asszony, vagy még védtelenebb leány. Sőt az erdő szélén mintha két-három kóbor német is kibukkant volna. És rezesorru Majos Ferenc, cseppet sem késve, a csapat elé ugrott mostan s magasra suhantván föl öles kardját, nagyot kiáltott: — Hej rá, legények! S a lovasok mind azt kiáltozták: — Hej, rá! A vékonyhasu lovak egyszere kinyúltak a mező fölött, sörényeik úszni kezdtek a maguk- osapta szélben s patáik alatt tompán dobogott meg a föld... Kardok suhantak ki hüvelyeikből, csákányok kampóhegyei szürkén cikkantak föl az októberi napban. S mire a gémlábu németek észhez tudtak volna kapni s a nyeregbe szuszogtak volna föl. már sepert közöttük a csákányával rezesonm Majos Ferenc s csapkodott a kardja Keczer Gábornak, miközben a bujdosók többi lovasai káromkodva és prüszkölve vágták a németet. Nem telt belé három ezünet- nyi idő, vagy tiz német üvöltözött már kilyukasztott fejjel az avaron, a többi pedig lovának nyaka fölé hajolva próbált menekülni a Gesztednek porosodó országúton. Három rab azonban élve szorult vissza a Szepessy Pál kódorgó lovasai között... A lovasok végezni akartak a három rut alakkal, de akkor feléjük kiáltott Majos Ferenc: —■ Hagyjátok meg a latrokat! Előbb megfaggatjuk őket, akkor oszt kutyáknak hajlatjuk oda a beleiket! Csak azután néztek körül először. És ahogy körülnéztek volna, nagyot csudálkoztak valamennyien. Mert oldalt, az ordőesko szélénél, urihintót láttak meg félig kifosztottam, a három kísérő hajdú közül kettő szétütött koponyával hevert a bin-tó megett, a harmadik hajdú véres fejét köfözgette. a. kocsis pedig az erdőben bujt meg valahol... De nem ezért csodálkoztak c! valamennyien. Hanem a hintó mellett egy fiatal leány állt. haloítfehéren, megtépett atlaszmentécskében, ahogy a kocsiból ráncigálták ki éppen e meg- hasogatott ruhafoszlányait ijedten fogta össze a feszülő kis mellén. Nézték-nézték a szép teremtést, a leány pedig visszanézett reájok elrettent, de könnytelen szemével. Keczer Gábor megrendültén nézte néhány pillanatig a fölindult leányt, akivel — szemlátomást — gonosz szándékai lehettek a zsoldosoknak s akkor lépést indult lovával a leány felé. Hanem amint közeledett volna a remegő teremtéshez, zsibba- dozni kezdett a szive. Visszafogta a lovát s alig tudta kimondani: — Edit... húgom ... A leány arcát észrevétlen pirosság öntötte el s akkor sirvafakadt. És mialatt két apró tenyerébe temette az almavirágezinü arcát, fuldokolva ismételgette: —■ Gábor bátyám!... Kedves Gábor bátyám! És most, hogy ismét jó emberek között érezte magát, úgy sirt, de úgy, hogy még az odaléptetett Majos Ferenc is kénytelen volt összébbhuz- ni szemöldökét, ha csak nem akart följajgatni maga is, tapasztalván a gyönge hajadon riasztó állapotját. Keczer Gábor ugyanakkor lecsúszott lovának nyergéből s résztvevő szívvel sietett a leányhoz, mialatt sárga csizmáján meg-meg- csörrent az apTÓ sarkantyú. És odaérvén a leányhoz, lehajolt hozzá s megcsókolta a homlokát: — Mi történt veled, kishugom? — Nem tudom magam sem, — nézett föl reá a csinos teremtés, miközben könnyek omlottak szürkéskék szeméből. — Rossz emberek támadtak reám e helyen s el akartak vonszolni a fák megé ... De nem hagytam magamat! És ahogy ezt mondta, nem tudott uralkodni magán többet. Liliom-két-karjával megölelte a fiatal Kcczert, takaros fejét a mellére hajtotta: — Isten hozta e helyre édes bátyámat... Akkor lépett hozzájuk rezesorru Majos Ferenc, akit hazája miatt ifjabb férfiesztendei ellenére is annyi bu rágott szüntelenül, hogy szürkülni kezdett már a kéfcfelől varkocsba-font baja. 8 mogütődve kérdezte: — Hát te ki-fia vagy, leányom? De a leány helyett Keczer Gábor válaszolt: — Kishugomnak Rauschar Edit a tisztességes neve, édesatyja derék eperjesi patrícius s legjobb barátja" bujdosó atyámnak. Szüléink már úgy végezték egymás között, hogy mához esztendőre hitvesem lesz a kishugom ... Igaz-Ó? — s szerelmesen nézett a leány szeme közé. — A hitvese leszek, — felelt bátran a leány. —Az foten hozta előmbe kedves bátyámat... Hej, kirobbant erre a dühe rezesorru Majos Ferenc kapitánynak, amint a három összekötözött, remegő rab felé intett a szemével: — Hozzátok elém a kutyákat! A fölkelők lovasai maguk előtt kezdték taszi- gálni ekkor a halálravált három németet, miközben olyanokat rúgtak Tajtuk, hogy minden rúgásuk nagyot puffant a fenekükön. S a méregtől szétfujta a bajuszát, ahogy rájukorditott Majos Ferenc kapitány: — Ki bérelt föl benneteket, ti disznók? Nem sokat kellett faggatni a három nyomorultat, vallottak azok maguktól is. Az első német kezdte: — Tábori Erzsók leányasszony, excellence Spankau kedveltje küldött alá bennünket, hogy öljük meg Rauscher eperjesi tanácsnok ur leányát, aki Budavárából atyjának érteküldött hintáján igyekszik Eperjes város felé ... Keczer Gábor megrémült e szavakra, a ma- gáhoztért leány kíváncsian figyelt föl, rezesorru Majos Ferencnek pedig egymásbareocsen- tek a fogai 6 nem kiáltott, de üvöltött: — Beszélj, kutya! Mert ha egyetlen szót elhallgatsz előttem, a legközelebbi fára vonatlak föl! A halálravált német beszélni kezdett: — Tábori Erzsók leányasszony adta ki nekünk parancsba és excellenc Spankau helyeselte a parancsot... Majos Ferenc körülbelül mindept tudott már. Újhelyi Erzsébet, aki legutóbb — mint Spankau legvakmerőbb kéme — Erdélybe merészkedett alá s onnét, jórészt Keczer Gábor társaságában, vakmerőén lopózott vissza Kass-áig, iszonyatos bosszift fogadott Keczer Gábor ellen. Könnyű dolga volt. Eperjesen megtudta, hogy a külország! egyetemeket járt patricius-fi számára a fiatal Rauscher-leányt szemelték ki hitvestársul odahaza, akinek most kellett hazaérkeznie Budáról, az eléjeküldött hiutón. A kassai német generális tehát parancsot adatott egy kóbor német csapatnak ... És mialatt Keczer Gábor suttogva vallott be mindent a kis Rauscher Editnek, aki összerázkódott az Újhelyi Erzsébet említésére, Majos Ferenc másodszor is ráorditott az előtte ka- rattyoló zsoldosra: — Elég, te kutya! Aztán lovasaira kiáltott: —• Húzzátok fel őket! A három német tórdreroskadt, Rauscher Edit összekulcsolt kézzel köuyörgött a három nyomorult katona életéért, ámde rezesorru Majos Ferenc nem ismert irgalmat: — Hadd fogyjanak a bélpoklosok! S a lovasok már hurcolták is az erdő felé a három zsoldost. De akkor tisztelegve állt meg Majos Ferenc előtt az egyik sebhelyektől elborított lovas: —Kapitány uram, kár reájuk a kötél! Talán felkaróznánk a latrokat... — Hát akkor karót beléjük! — intett Majos Ferenc kapitány. Kevéssel reá szivremegtető üvöltés tört föl az erdő sűrűjéből. És mig a kis Rauscher Edit iszonyattal eltelve fogta be a fülét, Keczer Gábor úgy állt mellette, hogy minden pillanatban védelmére lehessen szegénynek. A nap fémszinü felhők megé rejtezett már a Harangod-puszta felett, az üvöltés pedig egyre gyengült az erdő mélye felől. Akkorára az elszürkült kocsis szintén előkerült valahonnét, az életben maradt kisérő-hajdu is bekötözte vértől megitatott fejét, a másik kettő azonban szétvo- tett lábbal terült el a hintó megett. Majos Ferenc odaszólt a kocsisnak: — Temessétek el a két magyart! A lóvasok sebtiben sirt kezdtek kiemelni az erdő széle alatt s félóra múlva el is hántolták már a két szolgát. Akkor a rezesorru kapitányra nézett Keczer Gábor... — Hát ezekkel a szerencsétlenekkel mi lesz? — s az elhullt németek tetemeire mutatott. — Ezekkel, öcsém? Ezeket a dögmadarak fogják megenni! S rátekintvén a kimúlt németekre, olyan indulat kezdte rázni, hogy nagyot rúgott az első tetem hasába- Tompán puffant és féloldalt fordult a tetem. A megtépett mentécekéjü Rauscher Edit el- szörnyedt ekkora kegyetlenségre. Jegyese mellére rejtette meggyötört arcát s annyit, kérdett suttogva: — Hát velem mi leöz most. kedves bátyám? — Téged hazáig-kisérlek, bugocskám. Ne félj, épen fogsz megérkezni atyád házába. Meghallotta ezt Majos Ferenc kapitány is és annyit mondott kedvetlenül: — Hazakisórünk. leányom. És ha ránkjönnek valahol a lomposok, a bendőjét tépjük ki valamennyinek! Lehetséges persze — tette hozzá még-rosszabbra fordult kedvvel —, hogy enge- met is megfognak netán és maguk alá tepernek. De inkább tűzön pörkölődni meg, mint ilyen dögiŐdve élni tovább! Á Taktaköz felől akkor már sűrű gomolvag- ban nyomult előre az este. Keczer Gábor hintájába ültette vissza a kis Rauscher Editet, béta kargát ta féltő gonddal s megsimogatta. S akkor megindultak. ^(Folytatjuk
