Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-03 / 201. (3014.) szám

I . IP', • £ _______________________ KAC.YAR-H I ttliAP _____ ________________________________1932 M°p«en*er S, ssomhat UJ nyugdíjtörvény — a leszállítás jegyében Irta: Várnay Ernő Kassa, szeptember 2. Az égre Ls addig tor­nyosulnak a felhők, míg egyszer csak eső nem hull belőlük alá. A pénzügyi gondok bo­rúlátó üli meg a lelkeket, a nyugdijleszálli- tások kísérleti ballonjai folyton kisérte­nek s az érdekeltek elszorult szivvel kémle­lik, n.in«s-e veszélyben az az utolsó kis kenyérfalat, melyért életük javát áldozták a köznek, a nyomorúságos, szerény kis nyug­díj? Egyrészt a legérzékenyebben sújtandó és siránkozó nyugdíjasok részéről történt felké­résnek engedve, másrészt a különböző eimü ,,nyugdijegyesületek és szövetségek" nem­rég megtartott gyűlésével és részben elhibá­zott határozati javaslatával kapcsolatban szükségét érzem annak, hogy a nyugdíjasok érd ék védelmében szét emeljek s főleg, hogy a kormány figyelmét a szándékolt nyugdíj­törvény javaslatának helyes irányára és mértékére felhívjam. Neon tagadom, elsősor­ban az u. n. magyar régi nyugdíjasok nagy táborának sorsa és helyzete vezeti toliamat, s ezeknek nagyndhezen kivivőit nyugdijegyen- jogusitása, tehát szerzett jogainak épségben hagyása készteti a mementóra. Mindennemű leszállítás — lehat aktív tiszt­viselők fizetésének leszállítása, — nyugdíj s egyéb illetmények redukciója, a mellékjöve­delmek megszigorítása, a kormányoknál az ulti ma ratiót szokta jelenteni. Mert ha a kor­mány azzal is számol, hogy a legerősebb tá­borát képező tisztviselők százezres szavaza­tait kockáztatja s az ilyen lépés bukását is előidézheti. A kormánykoalíció már feleresztette juuius hónapban a redukciókra vonatkozó kísérleti ballonját s akkor a drasztikus mértékű leszál­lítások léggömbje közvélemény nyomásá­ra" szétpukkant, no mert egyetlen helyes és szociális irányú fejezete a javaslatnak, a ket­tős és többszörös jövedelmekről széló elabo- rátum igen sok „nagyfejü" s a politikában is benfentes cseh nyugdíjast érintett volna. Az igen szerény nyugdíjjal rendelkező „régi ma­gyar nyugdíjasok" nem félnek egy olyan tör­vénytől, amely igazságosan oldja meg a sze­rény mellékjövedelmek (foglalkozások) kér­dését és megszünteti * nagy nyugdijak mellett nagy mellékjövedelemek habzsolását. Első feltétel a mellékfoglalkozás elbírálásá­nál, hogy a nyugdíjas, családi állapotához mérten, megkapja-e a tisztességes létfen tartá­sához méltó nyugdiját, mert ha korai nyűg­ei ijazotttsága, nagy családja, betegségi esetek etc. folytán kénytelen mellékfoglalkozást vál­lalni, természetesen nem szabad tőle ezt a jo­got elvonni tekintet nélkül arra, vájjon job­ban szeret-e kukoricát morzsolni, vagy privát érákat adni bukott nebulóknak, ha történe­tesen tanügyi nyugdíjas az illető! (A júniusi javaslat a nyugdíjasokat eltiltani kívánta a saját foglalkozási szakmájuk mellékjövedel­métől!) Az u. n. régi nyugdíjasok hosszú és sok esztendei viszontagság és szenvedés után (mennyien haltak meg időközben!) eljutottak a uyugdijegyenjogusitás jogegyenlőséget biz­tosító törvényéhez. Mert az 1924. évi 286., 287. és 310 paragrafusai törvények, továbbá a 80 —1928. számuak csak afféle nyugdijpatkoló pótlékok voltak a régi, nem valorizált, át nem számított éhenhaláshoz, mígnem a 70—1980. sz. s 4 évre beosztott általános törvény meg­oldotta a még élő nyugdíjasok 90 százaléká­nak problémáját. Éppen ezen törvénynek ki­harcolása érdekében pártjaink törvényhozói heroikus küzdelmet folytattak hosszú éveken át. Ennek a nyugdijegyenjogusitásj törvény­nek a végrehajtása még folyamatban van, hi­szen az 1932, folyó évi csoport még meg sem kapta az egész vonalon a felemelendő nyug­diját, a lgfiatalabb özvegyi és nyugdíjas cso­port csak 1983. évi január 1-től kerül sorra! Súlyos taktikai hiba volt tehát „A Szloven- szkéi és Podkarpatszká Ruszi . . . nyugdíja­sok egyesületének" határozati javaslatában felhozni, még csak gondolni is arra, hogy: „a 70—1930. sz. törvény háborítatlanul (4 csoport) tovább legyen végrehajtva, el sem képzelhető, hogy ez meg ne történjék..." Eszerint impliciter (bár el sem képzelhető!) megtörténhetne, hogy a kormány miután há­rom nyugdíjas csoportot már részesített, 1930, 1931 és 1932-ben a magasabb nyugdíjban, mosi hozna egy uj nyugdijleszállitási tör­vényt s ott esetleg az éppen legkevesebb nyugdíjjal bíró utolsó korosztályokat meg­fosztaná törvényileg szerzett jogaiktól, egyen­jogusitott nyugdijaiktól!? Ez lehetetlen, meg­engedhetetlen s el nem képzelhetői Hiszen talán nem felejtettük el, hogy a 70—1930. sz. törvény elfogadtatásakor a lóg­ta ka rákosabbnak mondott s legszakértőbb- nek mondott Englis pénzügyminiszter csak uj adók bevezetésével (tarifa, gyufa, dohány, sör etc.; volt hajlandó a törvény életbelépte­tésére. Erről a tényről tehát igazán nem le­het beszélni s a tervezett redukció csak ezen felül és kívül foganatosítható, ha a leszállítás egyáltalában sin© qua non az állami költség­vetés stabilitásához. Anélkül, hogy egész részletekig ható fejte­Newyork, szeptember 2. (A Prágai Magyar Hírlap távirati jelentése.) A két nappal ez­előtti napfogyatkozás, amelyet olyan nagy felkészültséggel várt a tudományos világ, csalódást hozott. A New-Engla-nd-é'llairtokban erre az alkalomra felszerelt megfigyelő-állo­mások a felhőképződés miatt vizsgálataiknak csupán ötvenszázalékos eredményét jelent­hetik, ami félsiker. Sok expedíció, köztük a legtökéletesebben felszerelt, a Mount Witeon obszervatórium­nak a kaliforniai Pas&detnában létesített ál­lomás* teljes negatív eredményről tesz jelentéit A Mount Wilson nagyíhbnü tudósai, akik a tu­dományos világ szemében minit a Legkitű­nőbb napkutatók tettek szert korlátlan te­kintélyre, mint G. Halé, St. John, Nicholson, Joly, Ellermam és a többiek, nagyszerű mű­szereiket az íaanerikai kontinensen 6000 ki­lométer sugáru körzetben helyezték el kü­lönböző állomásokon és a főcsoport a New Hampshire állambeli Lanoastérben ütötte fel főhadiszállását, hogy a megfigyeléseket vé­gezze. Azonban a hosszadalmas és fáradsá­gos előkészítő munkálatok mind feleslegesek voltak és kidobott pénz volt a sok-eok ezerl dollár, amivel a tudományos megfigyelése­ket előkészítették. Nyilvánvalóan a legeredményesebb volt a kiotói japán császári egyetem expedíciójának munkája, getésekbe bocsájtkoznék, vagy javaslatot szerkesztenék, a kormánynak fő elvül keli szem előtt tar­tania azt, hogy a szerzett jogokhoz nyúlnia, azokat megnyirbálnia nem szabad! A helytelen jövedelmi szerzemények, több­szörös nyugdijak dolgát a nyugdija zottság ál­lapota előtt kell megoldania, tehát világosab­ban szólva meg keil szüntetnie az álláshalmozást, férj és feleség jó állásokban való elhelyezkedé­sét és meg kell vizsgálnia azt, vájjon mily okok kér.yiSzcoritik a nyugdíjast mellékloglab kozás vállalására? Azt esetleg kimondhatja az uj törvény, hogy a 60. életévet betöltött és teljes nyugdijat élvező volt áll. tisztviselő nem vállalhat ál­lást, mert hiszen meg van neki és családijá­nak a tisztességes kenyere. Ha azonban az illetőt jóvaiS korábban, élet­erejének teljében s csekély nyugdíjjal me­nesztették (a magyar nyugűijastokinak közel amely pedig a legnagyobb utat volt kényte­len megtenni, hogy résztvehessen a megfi­gyelésekben. A japánok a Main© állambeli Alfrédben ütötték fel hadiszállásukat Veze­tőjük, Hiroyama professzor most bejelentette a sajót munkatársainak, hogy egy uj gázt sikerült felfedeznie, amelyről még nem tudja megmondani, hogy micsoda, de bizonyos abban, hogy ezt a gázt még senki sem ismeri a japánokon kívül. Hiroyama a rejtélyes uj gázt egyelőre a 41. számú gáznak nevezte el. Hiroyama arról is beszámol, hogy sikerűit a nap koronájának teljes felvételét elkészítenie s ez a felvétel a tisztaság és világosság te­kintetében valamennyi elődjét felülmúlja. A japán expedíció tagjai rendkívül megelége­dettek, mert Ők az egyedülick, akik lefényképezhették a napfogyatkozást. A japán expedíció eredménye annál figye­lemreméltóbb, mert ők aránylag a legkeve­sebb és a pompásan felszerelt amerikai expe­díciókhoz viszonyítva a legprimitívebb csilla­gászati műszerrel voltak ellátva. A Kioto-ex- pedició ugyanis azzal számított, hogy a New Hampshire állambeli Portsmouth obszerva­tóriumától majd műszereket kölcsönözhet ki Az obszervatórium azonban a japánoknak ilyen irányú kérését nem teljesíthette, mivel a műszerekre saját expedíciójának volt szűk-, KONIFERUM GYÓGYBOROVICSKA csodás hatáíu meghűlésnél és gyomorbalnál a fele ilyen!), kénytelen molLékíoglallkozást vállalni, ezeket a kormány abszolúte nem érintheti jogfosztó rendelkezésekkel! Ez nem ütközik bele sem a jó erkölcsök vé­delmét célzó rendelkezésekbe, sem pedig nem az az eset, mellyel a különböző államok redukciós intézkedéseit a kopirozás során ki kellene egészítenie. A csehszlovák állam a pénzügyi szituáció tekintetében elég jó cégjegyzéssel van jelez­ve, tehát sem nem méltó hozzá, sem pedig nem megondolt taktikai .lépés colna, ha a nyugdíjasok frontján próbálkoznék drasztikus takarékossági rendszabályokkal és semmi esetre sem a szerzett jogok megsértésével! sége. Hiroyama tehát a reális eredményre való minden remény nélkül, de a tudós ma­kacsságával telepedett meg tudóstársainak kíséretében a közeli Albertén, ahol szabad mezőn állították fel csekély műszerüket. Es ez a kényszerűségből választott hely a szeren­cse különös kegyéből a legjobb megfigyelő állomásnak bizonyult és az eredmény a professzor legmerészebb várakozását és ál­mait is túlszárnyalja. Ha az általa a napban felfedezett uj gáz uj .elemet is jelent, akkor Hiroyama professzor neve megörökitődik az asztrofizika és kémia történetében. Szerencséje volt a ©sikágói Nortih-West- University expedíciójának is, amelyet Olivér J. Lee dr. professzor vezetett. Ez az expedí­ció Frieburg mellett telepedett meg és főfel­adatának azt tűzte ki. hogy megvizsgálja a nap közelében levő állócsillagok fényének eltérését, aminek Einstein elmélete értelmé­ben valóságnak kell lennie. Ezt a bizonyíté­kot természetesen csak napfogyatkozás alkal­mával lehet megszerezni, amennyiben csupán akkor fényképezhetők tó a nap közel élven le­vő állócsillagok. Valamennyi olyan expedí­ció. amely teljes napfogyatkozás alkalmával megfigyeléseket végzett, foglalkozott ezzel a problémával és — amint ismeretes — a leg­utóbbi alkalommal a keletázsiai szigeteken dolgozó német expedíció tényleg meg is álla­pította az eltérést, csakhogy jóval jelentéke­nyebb eltérést rögzített meg a fényképtóme- zen. mint amennyinek Einstein professzor elmélete szerint kellett volna lennie. Ezért ebben az irányban még nagyon sok megfi­gyelésre és ex akt fényképfelvételre van szük­ség, hogy a tudomány állást fodalbasson. A Lee-expedició bárom repülőt küldött fel 250, 1QÜ0 és 5000 méter magasságba, hogy hőmérséklet- és légnyomás-méréseket végezzen. A nyert eredményeket össze fog­ják hasonlítani és Lee reméli, hogy az expe­díció munkája alapján sikerülni fog az Ein­steinjeim étót helyes vagy helytelen voltát megállapítani. ÉGBŐL HULLÓ HALÁL Meteorok félelmes látogatásai A történelem két esetről tesz említést, ami­kor az égből leeső meteorok kár! tettek az em­beri életben. Az egyik ilyen halálos meteorhul­lás 1511 6zeptembe5 4-én történt, amikor Cre- mában hirtelen elsötétedett az ég, váratlanul barnafüstös felhőkbe burkolódzott a láthatár és kőeső zuhant a falura. Az akkoTi följegyzé­sek a világ végezetéihez illő ijedtségről számol­nak be és adatok vannak arra is, hogy körülbelül ezerkétszáz kődarab zuhant le a vidéken. Ezt a különös meteorzáport maga Raphael is megfestette és a szemtanuk állítása szerint az üstökösök Bergamo vidékét is bevilágították. A másik ilyen rendkívülien bőséges meteor­eső Velence közelében játszódott le 1569 szep­tember 14-én. A tüzes meteorok beverték a lőporostornyok falát és irtózatos erejű robbanásokat okoz­tak. Majd 1650-ben a milánói ferencrendi kolostor­iba esett egy meteor, amely emberhalálba is ke­rült. Ezzel tulajdonképpen az életveszéllyel járó csillaghullások sora le is zárul. Ha ritkán is, de mindenesetre figyelemreméltó ez a kü­lönös halálok, amelyet egy, néha millió éveken keresztül a világűrben kóborgó meteor hirte­len föklrehullása okozhat. Sokkal gyakoribb azonban az az eset, hogy tisztán véletlennek köszönhető, ha a földünkre hulló égitestek nem okoznak embenhalált. így a szibériai Podkamennaja-Tunguzka vidékén 1908 július 30-án aláhullő meteorraj hallatlan pusztítást, idézhetett volna elő. iha történetesen sűrűbben lakott környéken következik be a katasztrófa. De még igy is a, szibériai őserdő, a Ta.jga sok négyzetkilométernyi területén úgy, festett, mintha gyufaszálakat tördelt volna ösz- •&ze valamely gyermeki Önkény. A zápor helyén ötven méter szélességű töl­cséreket találunk és könnyű elképzelni, hogy micsoda borzalmas tüzhalált okozhattak volna a százötven tonnát is meghaladó meteorok. Ha történetesen vala­melyik világváros kőtengerére zuhantak volna ezek az égi bombák, majdnem úgy festett volna a dolog, mintha a világ végezetének hatalmas főpróbáját valósította volna meg a Gondvise­lés. De nemcsak a meteorok tőim egének nagy­sága és az ezer fokot jóval meghaladó melege, de a légnyomás is hatalmas változásokat idé­zett elő. Hogy micsoda szélviharral járt ez a katasztrófa, arról fogalmat alkothatunk abból a tényből, hogy az istenítélettől bétszáz kilométernyire hala­dó egyik transzszibériai gyorsvonatot a vo­natvezető azonnal megállította, tisztán abban a. félelmében, hogy földrengés következhet. A vasútvonal mentén lakó sze­mélyzet különösen éles. csattogó zajra lett figyelmes és többszázan el is vesztették eszmé­letüket. Ha emberéletben ez alkalommal csodálatos vétetienségből nem is esett kár, egy tunguznak a leesés területétől huszonhat kilométernyire legelő, ezerötszáz marhát kitévő csordája fulla- dásszerü kimhalálban pusztult el, A tapasztalat azonban nemcsak a földre le­hulló meteorokról tud, hanem amint a Camibria. nevű gőzös hajónaplója bizonyítja, 1907 augusztus 16-án egy hatalmas, sistergéssel alá- zuitanó égitest majdnem derékban törte ketté a Londonból Bostonba induló hajóóriást. A nap fényét fölülmúló, vakító villámláshoz hasonli­I tott ez a katasztrófa és a hatezertonnás égitest majdnem végzetes pusztítást okozott. Egy másik angol hajót, az „Eclipse“-t a Csendes óceánon rongált meg súlyosan a me­teor: annyira, hogy a csónakba szálló le­génység szemeláttára süllyedt el az értékes rakománnyal telt 13.000 tonnás hajókolosz- szus. Ezek a tények valószínűvé teszik azt a fölte­vést is, hogy a tengereken sokszor nyomtala­nul eltűnő hajókat ilyen borzalmas pusztulás érhette utói. Hogy a meteorok tulajdonképpen honnan kerülnek földünkre, azt még nem sikerült meg­állapítani. Csak azt tudjuk, hogy anyaguk vasból és szilikátból tevődik össze. De hogy megjelenésük valamely égitest szét­esésére, vagy pedig a világűr átrendeződésé­ben keletkezhető változásoknak, esetleg a centrifugális erőnek az anyag vonzását legyőző rezultás erejében kell meglátnunk azt a vélet­lent, amely néhanapján ezeket az égiháboruk- ra jellemző tűzijátékokat okozza: — erre vo­natkozólag semmi pozitív adatunk nincs. Csak az ásványtani következtetések teszik valószí­nűvé, hogy egyes égitestek belsejéből szakad­hattak ki ezek a magmák. Sokan azt a fölfogást tették magukévá, hogy a bolygók között föllépő csillagködök szétesé­sének eredményei a meteorok. De a jelensége­ket megfigyelő tapasztalat számítása szerint a jelentősebb meteorok fényének sebességéből és anyagösszetételükből az is kimutatható, hogy sokszor csillagrendszerünkön kivüleső eredet­re vezethető vissza ez a szokatlan természeti tünemény. Ez utóbbi föltevés szerint a naprend­szerek tévelygő imbolygására enged következ­tetni nem egy csillaghullás. És mégis rendkí­vüli lehetne, hogyha az embernek sikerülne a meteorok keletkezését, valamint a megjelené­sük idejét és körülményeit kiszámítani. Mert tulajdonképpen szomorúan kell megállapíta­nunk, hogy a világűrből aláhulló üzeneteket, a múzeumokban féltve őrzött meteorok titkát mindezideig nem sikerült megfejteni. A napfogyatkozás megfigyelésére indult ötvenkét expedíció közül csak kettőnek volt sikere A tudományos versenyzők táborában is a japánok hódították el a pálmát — Egy japán tudós gázt fedezett lel? 9 Jf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents