Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-23 / 218. (3031.) szám

<P&A:<ÍAÍ •/v Í&fíí¥AR*HI RLAÖ * 1932 szeptember 23 p&ntek. A cseh nemzeti szocialisták nyomására ieregszászoü meoszoritották az adóprést Beregszász adófizetői tiltakoinsk az adőtsekaitás kiméieiie»s£gei ellen — Lesújtó panaszok hang­zottak e! a vasárnapi népgyiiiésen Krepek: A politika hatalom és a hatalom dönt! Prága, szeptember 22- Már tiiSbib ízben hírt adtaink arról, hogy a német agrárpánt népgyülésein egyre gyakrabban fölmerült az a kérdés, vájjon a nyomasztó gazdasági válság és nemzetiségi elnyomás következté­ben nem volna-e szükséges revízió alá ven­ni a pánt politikáját és a kormányból kilép­ni. Ebihez a témához most hozzászól a német agrárpárt díszeinek©, Krepek Ferenc volt szenátor és a leghatározottabban ellenzi az ellenzékbemenést. A politika — úgymond — hatalom és a hatalom dönt. Éppen ezért a mezőgazdáknak nemzetiségre való kü­lönbség nélkül vezéreiktől azt kell követel- oiök, hogy odavezessék őket. ahová mint az állam teherviselő alappillérei tartoznak: a hatalomhoz! Krepek megnyilatkozása nagy feltűnést keltett a német körökben, mert a hatalomnak való behódolás és a gerinc­telen husoefazék-poli tika lég tipikusabb el­szólását látják benne. Silovepszkón és Morvaország­ban akarnak letelepedni a Spanyolországból kiűzött jezsuiták Prága, szeptember 22. A spanyol jezsui­ták, akiknek rendjét Spanyolországban fel­oszlatták, a feloszlatás után azonnal azzal a tervvel foglalkoztak, hogy Csehszlovákiában fognak letelepedni. Egyes cseh lapok jelen­tései szerint már akkor elterjedt az a hir, hogy Kladrub mellett telket vásárolnak és azon kolostort építenek. Ez akkor azonban téves hir volt, mert a morvaországi Béné­rt ek-rendi szerzetesek akartak ott telket vá­sárolni. A spanyol jezsuiták csak most for­dultak néhány prágai ügyvédihez, hogy na­gyobb pénzintézetekkel 10—15 millió koro­nás jelzáloghitelről tárgyaljainak a nevük­ben. Ezen összegért Morvaországban és Szlovenszkón birtokokat akarnak vásárolni, ott le akarnak telepedni és mezőgazdaság­gal (?) foglalkozni, illetékes helyeken még semmit sem tudnak a jezsuitáik tervedről és letelepedéséről. Beregszász, szeptember 21, (Saját tudósí­tónk jelentése.) Beregszászon egy pár hét óta nagy vehemenciával folytnak az adóárve­rések. Naponként ürítenek ki egy-egy üzle­tet, potom pénzért elkótyavetyélve azok áru­készletét. Az adóprés újabb megszorítása a cseh nemzeti szocialisták parlamenti interven­ciójára történik, akik egy interpellációban azt állították, hogy Beregszászon enyhén kezelik az adózókat s felhívták a pénzügyminiszter figyelmét az itteni adóbehajtás módjára, amely szerintük túlságosan lomha. A pénzügyminisztérium bizottságot küldött ki az interpellációiban fog­lalt „súlyos vádák“ kivizsgálására. A bizott­ság végzett munkájáról nincs értesülésünk, de annak következményeként kell tekinte­nünk a megindult adóvégrelhajlási sorozatot. Az adóprés megszorítása oly váratlan volt, hogy az adózók följajdultak ellene. Ezrekre menő összegeket követelnek tőlük s részfizetést csak felén túli arányban fogad­nak el. A válsággal küzdő adózók azonban képtele­nek ily teljesítményre, mert a kéri hatalmas összegeket sem keresetükből, sem hitel utján előteremteni nem tudják. Ebben a súlyos helyzetben hangzott el a kiáltó szó, amely a beregszászi pénzügyigaz­gatóság körletéhez tartozó összes adózóikat tiltakozásra hívta fel. Beregszász iparosai és kereskedői voltak az akció kezdeményezői, akik vasárnapra, tiltakozó népgyülésre hívták meg az ér­dekeltek. Á beregszászi kereskedők székházéinak nagy termét zsúfolásig megtöltötték a helybeli, nagyszőllősi, tiszaujlaki, mezőkásaonyl és ki­rályházai adófizetők, akik szolidárisán foglal­tak állást a túlhajtott szigorral foganatosí­tott adóárverések ellen. A népgy ülésen megütközést kélfő esetek­ről, adatokról számoltak be a felszólalók. Egy nagyszőllősi közepes pácienturáju fogor­vostól egy évre 16 ezer kihúzott fog uitán kér­tek forgalmi és jövedelmi adót. Egy beregszá­szi cipőkereskedő 20 ezer korona értékű áru­készletét 600 koronáért árverezték, holott ő maga ezer koronát ajánlott fel részfizetés fe­jében. Említés történt olyan esetről, ahol az elárverezett bútorért 107 korona folyt be, ho­lott az adós 600 korona részfizetést ígért. Sú­lyos panaszok hangzottak el az állam részé­re szállítók részéről, akik nem tudnak hozzá­jutni pénzükhöz és igy nem képesek alkal­mazottaikat, munkásaikat fizetni, mert az adóhivatal minden esetben suilyos elLemköve­téléseket támaszt s igy a számlák likvidálása hónapokig elhúzódik. Csupa kétségbeesett panasztól volt hangos a népgyülés terme. Különösen a beregszászi iparosok, kereske­dők, gazdálkodók és szőllőtermelők panasz­kodtak, akiket egészen aránytalanul nagyobb számban és összeggel adóztattak meg, mint Ruszinszkő más városainak hasonló foglalko­zású rétegeit. Beregszászon 5000 foaigiailiinli adóalany van nyilvántartva, inig Ungváron csak 3800, holott Ungvár lakosainak száma több, mint tízezerrel múlja felül TBeregszászét. De hason­ló a helyzet .az egyenes adók terén is, mert míg Beregszászon 4500 egyenes adó fizetésére kötelezett adóalany van, addig Ungváron 8000 a kataszterben foglaltak száma. De az előirt adó összegében is éppen ilyen hátrányos a beregszásziak helyzete. A bereg­szászi adóhivatalnál előirányzott egyenes adó összege 1,700.000 korona s ebből Beregszász­ra 1,200 0000 korona esik. A tiltakozó népgyülés a következő határo­zati javaslatokat fogadta el: 1. Az adóztatás aránytalanságainak meg­szüntetése véget kérik a beregszászi pénzr ügyigazgatóság körletéhez tartozó adófizetők, hogy az ungvári főpénzügy igazgatóság hozza nyilvánosságra a ruszinszkói pénzügyigazga­tóságok összes adókatasztereit, amelyekből megállapíthatók lesznek az egyes városok és községek adóztatásának mérved. 2. Tillassanak él a közalkalmazoftaik az árverésben való részvételtől, mert az egy­részt többnyire a hivatali teljesítmény rová­sára megy, azon oknál fogva, hogy az árveré­sek hivatalos órák ideiére esnek, másrészt mert ez a lakosság körében bizonyos vissza­tetszést ébreszt. 3. A népgyülés tagjai sorából egy perma­nens bizottságot alakit, amelynek feladata a felettes pénzügyi hatóságokait az itteni álla­potokról informálni, ott tiltakozásukat kife­jezni és odahatni, hogy az adóprés szorítása engedjen az adózók kíméletet nyerjenek. —hk._ Sírásai exnozé a szenátus külügyi bizo'tságában Prága, szeptember 22. A szenátus külügyi bizottságát Szeptember 29-re, csütörtökre egybehívták és az ülésre meghívta a bizott­ság elnöke Benes külügyminisztert is, hogy expozét mondjon a stresai konferenciáról. Amennyiben Benes jövő hét csütörtökéig Géniből vissza nem térne, az expozét Krof- ta miniszter vagy pedig Friedmann dr. meghatalmazott miniszter fogja elmondani. I iiyisgdilaka! az állam csalt minden bénán negyedikén fogta kifizetni Prága, szeptember 22. A pénzügyminiszté­rium közhírré tette, hogy október elsejétől kezdve visszavonásig a nyugdijak és ötzve- .gyi járulékok kifizetésének napja minden hónap 4-ike lesz. Amely hónapban a negye­dik nap vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a nyugdijakat és özvegyi járulékokat a kö­vetkező hétköznapon fizetik ki- Október el­sején tehát már nem fizetnek nyugdijakat, hanem csak október 4-én. 1®?“ Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőisrnerősel közt! KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (ii) Elmondhatatlan mészárlás következett. S Szepessy Pál ráriadván, hogy élete egyik legnagyobb szerencsétlensége szakadt reá, ma* gasraemelte csákányát s olyan szivbemarkoló hangon orditot föl, hogy még a haldokló legé­nyei is fölzokogtak tőle: — Meneküljetek, katonák! A Partium felé, katonák! S átzugott a csatahelyen, miközben csattogó félkört vágtatott be az áruló hajdúk körül. Ak­kor már szerteszét futott mindenki. Menekült Petrőczy, a baljós csillagzatu vezér, torkába- fult méreggel száguldott Majos Ferenc, szágul­dott ITbrisi és Tulok György, lihegve csörtetett Dúló György és Dúló Gergely... S futottak, megbomolva futottak a többiek is mind... Szepessy Pál maga a dargói-hágónak kapta lova fejét. Szakadt róla a veríték, vén szakálla csattogott a levegőben. Ám a dargói-hágó alatt megállt és visszafordult mégegyszer utánavág­tatott néhány legényével. És mialatt a csata­hely felől utánaszátlt haldokló katonáinak jaj­gatása, az ellenség felé fordította ijesztöszinü arcát. S rájukfenyegetett ökölbe,roppant mar­kával: — Megáll ja tok, kutyák! V. A menekülés világgá verte Szepessy Pál le­gényeit. Neki-magának hetekig kellett bujkálnia, amig menedéket tudott találni, a Partiumban. Mert Spankau és Kobb Farkas ingerült parancsot adott ki, hogy élve, vagy halva, de el kell fogni a ravasz öreget. Még azt sem sikerült megtud- niok, merre is vette bujdosó-utját szélben úszó szakállával? Először a dargói-hágónak fordult a lovával s napok teltek belé, mig át tudta ver­ni magát az Abauj é& Zemplén közti sűrű va- donat’bam Később a lazonyi erdőségek szélén hallották dobogni a lovát s még később a La­boré, Latorca, Ondava és Tapoly piszkos ára­dásain úsztatott át. Mert okkor már ömlött az őszi eső ... Ismét később híradással voltak töb­ben, amint — aggasztó búval a homlokán — a Nyírség buckái. Közt száguldott délkeleti irány­nak s iova magasra verte föl maga után a ho­mokot. Aztán végleg belemerült a messzeségbe s csak mende-mondák jártak róla a messzi vi­lágban. [ De barátságtalan hírek kószáltak a bujdosók többi vezéreiről is. Eszerint Petrőczy István, a baljós csillagzatu hádvezetö <s kenyerestársa, amaz Ubrisi a Ver- hovina útvesztőinek vágtatott volna lóhalálban s csak a máramarosi bércek alatt állapodtak meg elsőizben, hogy kifújják magukat keveset. Hadadi Wesselényi Pál és csapata még a csata előtt visszafordult s Szatmár vára alá indult, hogy e-egitségére legyen a vár ostromára indult Teleki Mihálynak, aki Erdélyből szállt ki hada- kozási szándékkal. Pika Gáspár abban a dőre hitében, hogy éppen ott nem fogják keresni, Árvában rejtőzött el, de — mint hetek múlva hallották az újból egybeverődött ordasok — a császáriak megfogták. És öt, aki annyi lanc- knehtet 'karózott föl, most ugyancsak karóba dugták a császáriak. Ott száradt a gyönge őszi napocskán Pika Gáspár, karón lovagolva s há- iyogszinre változott a két szeme... És sokáig nem tudott senki semmit a dülledthomloku Tu­lok György kapitányról sem, ám beszélték egyesek, hogy látták, amint egyet ivott haldok­ló németek véréből. Egész hónap is belemult talán, amig sikerült felbukkannia a Partium vé­delme alatt s megfordulván akkor a lovával Tulok György, csontos öklével abba az irányba fenyegetett, merre — a messzeségen túl — Kassa városának kellett lennie valahol, miköz­ben csúnyán káromkodott a németek ellen: — Héj, ti disznók, leszámolunk még veletek! A gyürkéi vérengző csata után, ahol sok lá­zadó s még több kontyos hagyta ott az életét, nagy zűrzavar képét mutatta a Hegyalja tája. Elcsatangolt fölkelők s a főcsapattól lemaradt zsoldos martalócok zörögtek mindenfelé fegyve­reiknek súlya alatt és ha egymásra bukkantak itt-ott, kaszabolni kezdték egymást halomba. A nyomorult nép, hogy legalább puszta életét menthesse meg, erdőkbe, sziklák megé vonta meg magát, vagy a Bodrogköz lápvadonjába bujt meg s ott lappangott, kétségbeesett lélek­kel várva szabadulását. A Hegyalja tája átvo­nuló terepe lett szabadlegényeknek, a Szepessy Pál clcsatangol ordasainak, kegyetlen vallo­noknak s fegyvereik ahol felcsörrentek egyszer, még a kóbor kutyák is lihegő nyelvvel futot­tak onnét. Esteledő őszi napokon hol itt, hol ott égett egy falu é a tűz véres fénye messzire be­világított a közeledő ködökbe. Késő október hava volt már, amikor Majos Ferenc a rezesorrával, azonkívül Keczer Gá­borral, meg egy kisebb lovascsapattal a Haran- god-pusztán csatangoltak, ugyancsak a Partium felé kocogván a lovaikkal. Mert Szepessy Pál­nak Spankau és Kobb Farkas ellen vívott csa­tájából északi irányba kezdtek vágtatni a ka­varodásban, ám a zűrzavarban csak az északi hegyek alatt álltak meg először, hogy hátra­nézzenek végül. Attólfogva közel egy hónap telt el, mire az ellenség garázda csapatain a Harangodig sikerült átverniük magukat. Az ősz Ujfalussy András még a csata elején eltűnt az oldalukból s azóta a színét 6em látták. A barangodi országúton szótlanul ereszked­tek alá a Taktaköz déli moo&árvilágának, ahol beláthatatlan nádas zörgött az őszben. És Keczer Gábor — sanyarú gondolataival — végigfutott az utolsó két hónapon, mialatt irány nélkül tekergett a világban. ... Látta magát a Kende-kúria nagy ebédlő­jében 6 beleborzongott most is, valahányszor Kuczug Balázsra gondolt, amint az ajtóban áll keresztbefont két karral s hangja átzug a szo­bákon és termeken, akár a vészkiáltás ... Látta magát a szekereken, Újhelyi Erzsébettel igye­kezvén hazafelé. S beleborzongott másodszor is... Mert a hirhedt leányzó puszta emléke, akinek nevét azóta is nem-egyszer átok közt emlegették a táborban, úgy jött neki, mint a lidércálom s kényelmetlenül érezte magát olyankor... Látta magát aztán, amint hadiru- hát ölt az Ujfalussy András házában, fegyvert övez magára s attólfogva hosszú időn át kere­sik a fölkelők táborhelyét. Amikor — Tokaj előtt — elérik már-már, arra kapják föl a fejü­ket, hogy Szepessy Pál messzim essz e, a Bodrog­köz túlsó szegélyén valahol, szélesebben hajtja maga előtt Spankau katonáit... Megindulnak erre, mert az a hir éri őket, hogy Kassa felé tör Szepessy Pál s Ujhely fölött, hegyi-utakon, a Hernád völgyéig kocognak el, ahol rezesorru Majos Ferencbe & egy kisebb lovascsapatába ütköznek bele ... Kurucok özönlenek minden irányból az Ósva völgyébe s éppen arra érkez­nek meg, hogy riadót fuvat Szepessy Pál... Ifjú Keczer Gábor ott volt a csatában, csap­kodott serényen s véres nyakkal kezdett vág­tatni elfelé ő is, mikor a hajdúk rut árulásán kétségbeesve ordította, el magát a nemzete sor­sán busuló Szepessy Pál: — Meneküljetek, katonák! A Partium felé, katonák! Nyaka még most is be volt- kötözve mély sebe miatt. És miközben szótlanul mentek to­vább s lovaikat lépésre fogták akaratlanul is, Keczer Gábornak elsötétült férfiasodé arca... Mert édesanyja jutott eszébe, aki esztendők óta elzárva élt Eperjes városában. Ha ugyan élet-, ben volt még!... Kéí^őbb atyjára gondolt, aki­ről annyit hallott mindössze, hogy Erdélyből —* a Teleki Mihály kardja alatt — ő Í6 megindult Szátmár vára ellen s mikor egy kora-hajnalon rájukrontottak a várbeliek, keserűen vagdalko- zott lova hátáról, ősz haja pedig lobogott a szélben. Isten a megmondhatója, mi van vele azóta? Akkor meleg érzés támadt Keczer Gábor szi­ve körül. Mert — az elérhetetlen messzeségen át — maga elé varázsolta a kis Rauscher Edit buskomoly arcát... Ugyan Budában van-e még? É& ha mégis hazafelé merészkedett volna, sikerült-é bántatlanul jutni el szülei házába e megbomlott időkben? fis sóhajtott egyet Keczer Gábor. Rezesorru Majos Ferenc, aki szótlankodva lovagolt mel­lette mindeddig, kedvetlenül zörrent rá: — Mit fúvód a levegőt, öcsém? Keczer Gábor nem felelt azonnal. De később gondolhatott valamit, mert igy kezdte: — Fölötte bánt egy dolog, amiről szót tettem egyszer már Majos bátyám előtt... — Tudom, tudom, — bólongatott maga elé rezesorru Majos Ferenc 6 fokozódó indulat kez­dett elömleni rajta. — Az bánt fölötte, hogy Tábori Erzsókot szabadon engedted útjára Kas­sa városa felé... Nemde? Keczer Gábor hangtalanul bólogatott maga- elé, Majos Ferenc kapitány pedig torkábafult hangon orditott föl: — Szerencséd, kedves-egy öcsém, hogy atyai pártfogómnak, Keczer Andrásnak vagy a fia, különben kettéhasitanálak most a kardommal! Mert olyan ember Keczer András, akit hazája miatt való hév melenget minden tagjában! Azt a 6zajháí pedig a tulajdon-két kezemmel fogom megfojtani, az Isten adjon nekem szerencsét hozzá! Héj, az undok! — és leköpött a lováról. Aztán valamivel os-illapultabban kérdezte: — Hallottam, hogy atyád egy takaros haja- donleányzót nézett ki a számodra hitvesedül... Mi a neve? —• Rauscher Edit, — mondta csöndesen Kc- czer Gábor. Majos Ferenc itt már mintha végleg megbé­kélt, volna. Bólongatva szólt, mintegy magama­gának: — Ott leszek a menyegződön. Addig talán sikerül halálracsapni minden trotykos németéi Az Isten segítse hozzá a kardunkat! Közeljártak már a Taktaköz déli láptengeré­hez s letérni készültek éppen a Harangod zugó- fás pusztájáról, mikor észrevették, hogy Mis­kolc irányában éppenakkor borult, tűzbe valami falát. Majos Ferenc a mocsárvilágon át, ismert minden csapást és gázlót s azon volt éppen, hogy elsőnek lép be lovával a tocsogók közé, amikor.

Next

/
Thumbnails
Contents