Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-23 / 218. (3031.) szám
<P&A:<ÍAÍ •/v Í&fíí¥AR*HI RLAÖ * 1932 szeptember 23 p&ntek. A cseh nemzeti szocialisták nyomására ieregszászoü meoszoritották az adóprést Beregszász adófizetői tiltakoinsk az adőtsekaitás kiméieiie»s£gei ellen — Lesújtó panaszok hangzottak e! a vasárnapi népgyiiiésen Krepek: A politika hatalom és a hatalom dönt! Prága, szeptember 22- Már tiiSbib ízben hírt adtaink arról, hogy a német agrárpánt népgyülésein egyre gyakrabban fölmerült az a kérdés, vájjon a nyomasztó gazdasági válság és nemzetiségi elnyomás következtében nem volna-e szükséges revízió alá venni a pánt politikáját és a kormányból kilépni. Ebihez a témához most hozzászól a német agrárpárt díszeinek©, Krepek Ferenc volt szenátor és a leghatározottabban ellenzi az ellenzékbemenést. A politika — úgymond — hatalom és a hatalom dönt. Éppen ezért a mezőgazdáknak nemzetiségre való különbség nélkül vezéreiktől azt kell követel- oiök, hogy odavezessék őket. ahová mint az állam teherviselő alappillérei tartoznak: a hatalomhoz! Krepek megnyilatkozása nagy feltűnést keltett a német körökben, mert a hatalomnak való behódolás és a gerinctelen husoefazék-poli tika lég tipikusabb elszólását látják benne. Silovepszkón és Morvaországban akarnak letelepedni a Spanyolországból kiűzött jezsuiták Prága, szeptember 22. A spanyol jezsuiták, akiknek rendjét Spanyolországban feloszlatták, a feloszlatás után azonnal azzal a tervvel foglalkoztak, hogy Csehszlovákiában fognak letelepedni. Egyes cseh lapok jelentései szerint már akkor elterjedt az a hir, hogy Kladrub mellett telket vásárolnak és azon kolostort építenek. Ez akkor azonban téves hir volt, mert a morvaországi Bénért ek-rendi szerzetesek akartak ott telket vásárolni. A spanyol jezsuiták csak most fordultak néhány prágai ügyvédihez, hogy nagyobb pénzintézetekkel 10—15 millió koronás jelzáloghitelről tárgyaljainak a nevükben. Ezen összegért Morvaországban és Szlovenszkón birtokokat akarnak vásárolni, ott le akarnak telepedni és mezőgazdasággal (?) foglalkozni, illetékes helyeken még semmit sem tudnak a jezsuitáik tervedről és letelepedéséről. Beregszász, szeptember 21, (Saját tudósítónk jelentése.) Beregszászon egy pár hét óta nagy vehemenciával folytnak az adóárverések. Naponként ürítenek ki egy-egy üzletet, potom pénzért elkótyavetyélve azok árukészletét. Az adóprés újabb megszorítása a cseh nemzeti szocialisták parlamenti intervenciójára történik, akik egy interpellációban azt állították, hogy Beregszászon enyhén kezelik az adózókat s felhívták a pénzügyminiszter figyelmét az itteni adóbehajtás módjára, amely szerintük túlságosan lomha. A pénzügyminisztérium bizottságot küldött ki az interpellációiban foglalt „súlyos vádák“ kivizsgálására. A bizottság végzett munkájáról nincs értesülésünk, de annak következményeként kell tekintenünk a megindult adóvégrelhajlási sorozatot. Az adóprés megszorítása oly váratlan volt, hogy az adózók följajdultak ellene. Ezrekre menő összegeket követelnek tőlük s részfizetést csak felén túli arányban fogadnak el. A válsággal küzdő adózók azonban képtelenek ily teljesítményre, mert a kéri hatalmas összegeket sem keresetükből, sem hitel utján előteremteni nem tudják. Ebben a súlyos helyzetben hangzott el a kiáltó szó, amely a beregszászi pénzügyigazgatóság körletéhez tartozó összes adózóikat tiltakozásra hívta fel. Beregszász iparosai és kereskedői voltak az akció kezdeményezői, akik vasárnapra, tiltakozó népgyülésre hívták meg az érdekeltek. Á beregszászi kereskedők székházéinak nagy termét zsúfolásig megtöltötték a helybeli, nagyszőllősi, tiszaujlaki, mezőkásaonyl és királyházai adófizetők, akik szolidárisán foglaltak állást a túlhajtott szigorral foganatosított adóárverések ellen. A népgy ülésen megütközést kélfő esetekről, adatokról számoltak be a felszólalók. Egy nagyszőllősi közepes pácienturáju fogorvostól egy évre 16 ezer kihúzott fog uitán kértek forgalmi és jövedelmi adót. Egy beregszászi cipőkereskedő 20 ezer korona értékű árukészletét 600 koronáért árverezték, holott ő maga ezer koronát ajánlott fel részfizetés fejében. Említés történt olyan esetről, ahol az elárverezett bútorért 107 korona folyt be, holott az adós 600 korona részfizetést ígért. Súlyos panaszok hangzottak el az állam részére szállítók részéről, akik nem tudnak hozzájutni pénzükhöz és igy nem képesek alkalmazottaikat, munkásaikat fizetni, mert az adóhivatal minden esetben suilyos elLemkövetéléseket támaszt s igy a számlák likvidálása hónapokig elhúzódik. Csupa kétségbeesett panasztól volt hangos a népgyülés terme. Különösen a beregszászi iparosok, kereskedők, gazdálkodók és szőllőtermelők panaszkodtak, akiket egészen aránytalanul nagyobb számban és összeggel adóztattak meg, mint Ruszinszkő más városainak hasonló foglalkozású rétegeit. Beregszászon 5000 foaigiailiinli adóalany van nyilvántartva, inig Ungváron csak 3800, holott Ungvár lakosainak száma több, mint tízezerrel múlja felül TBeregszászét. De hasonló a helyzet .az egyenes adók terén is, mert míg Beregszászon 4500 egyenes adó fizetésére kötelezett adóalany van, addig Ungváron 8000 a kataszterben foglaltak száma. De az előirt adó összegében is éppen ilyen hátrányos a beregszásziak helyzete. A beregszászi adóhivatalnál előirányzott egyenes adó összege 1,700.000 korona s ebből Beregszászra 1,200 0000 korona esik. A tiltakozó népgyülés a következő határozati javaslatokat fogadta el: 1. Az adóztatás aránytalanságainak megszüntetése véget kérik a beregszászi pénzr ügyigazgatóság körletéhez tartozó adófizetők, hogy az ungvári főpénzügy igazgatóság hozza nyilvánosságra a ruszinszkói pénzügyigazgatóságok összes adókatasztereit, amelyekből megállapíthatók lesznek az egyes városok és községek adóztatásának mérved. 2. Tillassanak él a közalkalmazoftaik az árverésben való részvételtől, mert az egyrészt többnyire a hivatali teljesítmény rovására megy, azon oknál fogva, hogy az árverések hivatalos órák ideiére esnek, másrészt mert ez a lakosság körében bizonyos visszatetszést ébreszt. 3. A népgyülés tagjai sorából egy permanens bizottságot alakit, amelynek feladata a felettes pénzügyi hatóságokait az itteni állapotokról informálni, ott tiltakozásukat kifejezni és odahatni, hogy az adóprés szorítása engedjen az adózók kíméletet nyerjenek. —hk._ Sírásai exnozé a szenátus külügyi bizo'tságában Prága, szeptember 22. A szenátus külügyi bizottságát Szeptember 29-re, csütörtökre egybehívták és az ülésre meghívta a bizottság elnöke Benes külügyminisztert is, hogy expozét mondjon a stresai konferenciáról. Amennyiben Benes jövő hét csütörtökéig Géniből vissza nem térne, az expozét Krof- ta miniszter vagy pedig Friedmann dr. meghatalmazott miniszter fogja elmondani. I iiyisgdilaka! az állam csalt minden bénán negyedikén fogta kifizetni Prága, szeptember 22. A pénzügyminisztérium közhírré tette, hogy október elsejétől kezdve visszavonásig a nyugdijak és ötzve- .gyi járulékok kifizetésének napja minden hónap 4-ike lesz. Amely hónapban a negyedik nap vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a nyugdijakat és özvegyi járulékokat a következő hétköznapon fizetik ki- Október elsején tehát már nem fizetnek nyugdijakat, hanem csak október 4-én. 1®?“ Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőisrnerősel közt! KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (ii) Elmondhatatlan mészárlás következett. S Szepessy Pál ráriadván, hogy élete egyik legnagyobb szerencsétlensége szakadt reá, ma* gasraemelte csákányát s olyan szivbemarkoló hangon orditot föl, hogy még a haldokló legényei is fölzokogtak tőle: — Meneküljetek, katonák! A Partium felé, katonák! S átzugott a csatahelyen, miközben csattogó félkört vágtatott be az áruló hajdúk körül. Akkor már szerteszét futott mindenki. Menekült Petrőczy, a baljós csillagzatu vezér, torkába- fult méreggel száguldott Majos Ferenc, száguldott ITbrisi és Tulok György, lihegve csörtetett Dúló György és Dúló Gergely... S futottak, megbomolva futottak a többiek is mind... Szepessy Pál maga a dargói-hágónak kapta lova fejét. Szakadt róla a veríték, vén szakálla csattogott a levegőben. Ám a dargói-hágó alatt megállt és visszafordult mégegyszer utánavágtatott néhány legényével. És mialatt a csatahely felől utánaszátlt haldokló katonáinak jajgatása, az ellenség felé fordította ijesztöszinü arcát. S rájukfenyegetett ökölbe,roppant markával: — Megáll ja tok, kutyák! V. A menekülés világgá verte Szepessy Pál legényeit. Neki-magának hetekig kellett bujkálnia, amig menedéket tudott találni, a Partiumban. Mert Spankau és Kobb Farkas ingerült parancsot adott ki, hogy élve, vagy halva, de el kell fogni a ravasz öreget. Még azt sem sikerült megtud- niok, merre is vette bujdosó-utját szélben úszó szakállával? Először a dargói-hágónak fordult a lovával s napok teltek belé, mig át tudta verni magát az Abauj é& Zemplén közti sűrű va- donat’bam Később a lazonyi erdőségek szélén hallották dobogni a lovát s még később a Laboré, Latorca, Ondava és Tapoly piszkos áradásain úsztatott át. Mert okkor már ömlött az őszi eső ... Ismét később híradással voltak többen, amint — aggasztó búval a homlokán — a Nyírség buckái. Közt száguldott délkeleti iránynak s iova magasra verte föl maga után a homokot. Aztán végleg belemerült a messzeségbe s csak mende-mondák jártak róla a messzi világban. [ De barátságtalan hírek kószáltak a bujdosók többi vezéreiről is. Eszerint Petrőczy István, a baljós csillagzatu hádvezetö <s kenyerestársa, amaz Ubrisi a Ver- hovina útvesztőinek vágtatott volna lóhalálban s csak a máramarosi bércek alatt állapodtak meg elsőizben, hogy kifújják magukat keveset. Hadadi Wesselényi Pál és csapata még a csata előtt visszafordult s Szatmár vára alá indult, hogy e-egitségére legyen a vár ostromára indult Teleki Mihálynak, aki Erdélyből szállt ki hada- kozási szándékkal. Pika Gáspár abban a dőre hitében, hogy éppen ott nem fogják keresni, Árvában rejtőzött el, de — mint hetek múlva hallották az újból egybeverődött ordasok — a császáriak megfogták. És öt, aki annyi lanc- knehtet 'karózott föl, most ugyancsak karóba dugták a császáriak. Ott száradt a gyönge őszi napocskán Pika Gáspár, karón lovagolva s há- iyogszinre változott a két szeme... És sokáig nem tudott senki semmit a dülledthomloku Tulok György kapitányról sem, ám beszélték egyesek, hogy látták, amint egyet ivott haldokló németek véréből. Egész hónap is belemult talán, amig sikerült felbukkannia a Partium védelme alatt s megfordulván akkor a lovával Tulok György, csontos öklével abba az irányba fenyegetett, merre — a messzeségen túl — Kassa városának kellett lennie valahol, miközben csúnyán káromkodott a németek ellen: — Héj, ti disznók, leszámolunk még veletek! A gyürkéi vérengző csata után, ahol sok lázadó s még több kontyos hagyta ott az életét, nagy zűrzavar képét mutatta a Hegyalja tája. Elcsatangolt fölkelők s a főcsapattól lemaradt zsoldos martalócok zörögtek mindenfelé fegyvereiknek súlya alatt és ha egymásra bukkantak itt-ott, kaszabolni kezdték egymást halomba. A nyomorult nép, hogy legalább puszta életét menthesse meg, erdőkbe, sziklák megé vonta meg magát, vagy a Bodrogköz lápvadonjába bujt meg s ott lappangott, kétségbeesett lélekkel várva szabadulását. A Hegyalja tája átvonuló terepe lett szabadlegényeknek, a Szepessy Pál clcsatangol ordasainak, kegyetlen vallonoknak s fegyvereik ahol felcsörrentek egyszer, még a kóbor kutyák is lihegő nyelvvel futottak onnét. Esteledő őszi napokon hol itt, hol ott égett egy falu é a tűz véres fénye messzire bevilágított a közeledő ködökbe. Késő október hava volt már, amikor Majos Ferenc a rezesorrával, azonkívül Keczer Gáborral, meg egy kisebb lovascsapattal a Haran- god-pusztán csatangoltak, ugyancsak a Partium felé kocogván a lovaikkal. Mert Szepessy Pálnak Spankau és Kobb Farkas ellen vívott csatájából északi irányba kezdtek vágtatni a kavarodásban, ám a zűrzavarban csak az északi hegyek alatt álltak meg először, hogy hátranézzenek végül. Attólfogva közel egy hónap telt el, mire az ellenség garázda csapatain a Harangodig sikerült átverniük magukat. Az ősz Ujfalussy András még a csata elején eltűnt az oldalukból s azóta a színét 6em látták. A barangodi országúton szótlanul ereszkedtek alá a Taktaköz déli moo&árvilágának, ahol beláthatatlan nádas zörgött az őszben. És Keczer Gábor — sanyarú gondolataival — végigfutott az utolsó két hónapon, mialatt irány nélkül tekergett a világban. ... Látta magát a Kende-kúria nagy ebédlőjében 6 beleborzongott most is, valahányszor Kuczug Balázsra gondolt, amint az ajtóban áll keresztbefont két karral s hangja átzug a szobákon és termeken, akár a vészkiáltás ... Látta magát a szekereken, Újhelyi Erzsébettel igyekezvén hazafelé. S beleborzongott másodszor is... Mert a hirhedt leányzó puszta emléke, akinek nevét azóta is nem-egyszer átok közt emlegették a táborban, úgy jött neki, mint a lidércálom s kényelmetlenül érezte magát olyankor... Látta magát aztán, amint hadiru- hát ölt az Ujfalussy András házában, fegyvert övez magára s attólfogva hosszú időn át keresik a fölkelők táborhelyét. Amikor — Tokaj előtt — elérik már-már, arra kapják föl a fejüket, hogy Szepessy Pál messzim essz e, a Bodrogköz túlsó szegélyén valahol, szélesebben hajtja maga előtt Spankau katonáit... Megindulnak erre, mert az a hir éri őket, hogy Kassa felé tör Szepessy Pál s Ujhely fölött, hegyi-utakon, a Hernád völgyéig kocognak el, ahol rezesorru Majos Ferencbe & egy kisebb lovascsapatába ütköznek bele ... Kurucok özönlenek minden irányból az Ósva völgyébe s éppen arra érkeznek meg, hogy riadót fuvat Szepessy Pál... Ifjú Keczer Gábor ott volt a csatában, csapkodott serényen s véres nyakkal kezdett vágtatni elfelé ő is, mikor a hajdúk rut árulásán kétségbeesve ordította, el magát a nemzete sorsán busuló Szepessy Pál: — Meneküljetek, katonák! A Partium felé, katonák! Nyaka még most is be volt- kötözve mély sebe miatt. És miközben szótlanul mentek tovább s lovaikat lépésre fogták akaratlanul is, Keczer Gábornak elsötétült férfiasodé arca... Mert édesanyja jutott eszébe, aki esztendők óta elzárva élt Eperjes városában. Ha ugyan élet-, ben volt még!... Kéí^őbb atyjára gondolt, akiről annyit hallott mindössze, hogy Erdélyből —* a Teleki Mihály kardja alatt — ő Í6 megindult Szátmár vára ellen s mikor egy kora-hajnalon rájukrontottak a várbeliek, keserűen vagdalko- zott lova hátáról, ősz haja pedig lobogott a szélben. Isten a megmondhatója, mi van vele azóta? Akkor meleg érzés támadt Keczer Gábor szive körül. Mert — az elérhetetlen messzeségen át — maga elé varázsolta a kis Rauscher Edit buskomoly arcát... Ugyan Budában van-e még? É& ha mégis hazafelé merészkedett volna, sikerült-é bántatlanul jutni el szülei házába e megbomlott időkben? fis sóhajtott egyet Keczer Gábor. Rezesorru Majos Ferenc, aki szótlankodva lovagolt mellette mindeddig, kedvetlenül zörrent rá: — Mit fúvód a levegőt, öcsém? Keczer Gábor nem felelt azonnal. De később gondolhatott valamit, mert igy kezdte: — Fölötte bánt egy dolog, amiről szót tettem egyszer már Majos bátyám előtt... — Tudom, tudom, — bólongatott maga elé rezesorru Majos Ferenc 6 fokozódó indulat kezdett elömleni rajta. — Az bánt fölötte, hogy Tábori Erzsókot szabadon engedted útjára Kassa városa felé... Nemde? Keczer Gábor hangtalanul bólogatott maga- elé, Majos Ferenc kapitány pedig torkábafult hangon orditott föl: — Szerencséd, kedves-egy öcsém, hogy atyai pártfogómnak, Keczer Andrásnak vagy a fia, különben kettéhasitanálak most a kardommal! Mert olyan ember Keczer András, akit hazája miatt való hév melenget minden tagjában! Azt a 6zajháí pedig a tulajdon-két kezemmel fogom megfojtani, az Isten adjon nekem szerencsét hozzá! Héj, az undok! — és leköpött a lováról. Aztán valamivel os-illapultabban kérdezte: — Hallottam, hogy atyád egy takaros haja- donleányzót nézett ki a számodra hitvesedül... Mi a neve? —• Rauscher Edit, — mondta csöndesen Kc- czer Gábor. Majos Ferenc itt már mintha végleg megbékélt, volna. Bólongatva szólt, mintegy magamagának: — Ott leszek a menyegződön. Addig talán sikerül halálracsapni minden trotykos németéi Az Isten segítse hozzá a kardunkat! Közeljártak már a Taktaköz déli láptengeréhez s letérni készültek éppen a Harangod zugó- fás pusztájáról, mikor észrevették, hogy Miskolc irányában éppenakkor borult, tűzbe valami falát. Majos Ferenc a mocsárvilágon át, ismert minden csapást és gázlót s azon volt éppen, hogy elsőnek lép be lovával a tocsogók közé, amikor.
