Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-20 / 215. (3028.) szám

<PRXGAlAVAOYARHIRIiAg JÖ^^ieptembM^aO^kedd. A ruszin autonómista földmives szövetség sikerült népgyülése Huszton Munkács, szeptember 19. Kártyák Iván nemzetgyűlési képviselő pártja, az autonóm földműves szövetség vasárnap nagy népgyti lést tartott Huszton, amelyen Húsát és Mun­kács vidékéről nagy számban jelentek meg az autonómisrta ruszinok. A népgyülés részt­vevői zöld zászlókkal vonultak föl, amelye­ken különböző autonóm ista jelszavak voltak olvashatóik. A népgyülés hat óra hosszat tar­tott és a szónokok rengeteg sok panaszt 'hoz­tak föl a centralisták és az ufcranizátorok el­len. Kurtyák Iván képviselő hatalmas beszé­dében kifejtette, hogy Kuszinszkónak a béke- szerződések értelmében jár az autonómia, majd azt is bizonyította, hogy Ruszinszköban nem lenne nyomor, ha a független ruszin szojm működne, mert ezzel 315 millió koro­nát lehetne évente megtakarítani. A képvi­selő beszéde óriási visszhangra talált. A ha­talmas népgyülés minden rendzavarás nél­kül nyugodtan Folyt le. Súlyos autóbeleset érte Zichy János gráfot Budapest, szeiptetmlber 19. Budaipesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Zichy János Géza gróf személyautójába ma délután .Budaifok határában b&lerothant egy teher­autó- Zidhy János kocsija felborult és a gróf súlyosan megsebesüli. A Pajor-szanatórium­ba szállították, ahol Hültil professzor műté­tet végzett rajta. Zichy gróf a fején, felső- karján és a derekán súlyos zúzód ásó kát szenvedett. Állapota rendkívül súlyos. A magyar éra által approbált orosz tankönyvekkel érvelt Déréinél az orosz tanítási nyelv érdekében Kurtyák, Bacsinszky, Cnrkanovks, Scserecky és Fendk A küldöttség a statusquot köveltelte a nyelvi kérdésben — Dérer továbbra is elzárkózik az orosz nyelvű tankönyvek elöl Goebbels Becsben Becs, szeptember 19. Goebbels dr- tegnap a német nemzeti szocialisták megbízásából Hitler helyett Bécsibe érkezett, hogy részi- vegyen az osztrák Heimwehrek egyik ün­nepén- Goebbé Is Hernals munkásnegyedé­ben kétórás -beszédet mondott. Később a vá­rosrész egyik vendéglőjében pánik ütött ki, mert híre terjedt annak, hogy a nácik föl- vonulnak. Amikor bebizonyosodott, hogy a hir nem igaz, a kedélyek újból lecsillapod­tak. Prága, szptember 10. A rusziinszkód orosz nyelvi irányzat híved. küldöttséget menesztet­tek Dérer iskoüaügyá miniszterihez az orosz nyelvű 'tankönyvek engedélyezése érdekében- A 'küldöttségben .részlvett Bacsinszky agrár- párti, Merta cseth nemzeti szocialista és •Curkanovics ruszin nemzeibi párti szenátor. •KurtyáJs Ivón ruszin autonomista és Scse- recky cseh agrárpárti képviselő, továbbá F éneik István,a ruszin tanító egyesület és a Dudhnovics Társaság, Vasziljenkov a Voz- tozsgyenjie egyesület és Lengyel Vazul a ru­szin diákszövetség nevében. Femjeik dr- rá­mutatott arra, hogy az orosz nyelvű tan­könyviek végleges kitiltása esetére a falusi lakosság általános iskolaszbrájkkal fenyege­tőzik s a tankönyv kérdésben átnyújtja az orosz irányzatú testületek memorandumát, mely a status quo ante álláspontját fejti ki. Dérer válaszában hangsúlyozta, hogy egy •nemzet iskoláiban nem lehet két nyelv. A magyarok úgymond magyar nyelven, a cse­hek csehül tanulnak s a ruszin iskolákban pedig a helyi ruszin nyelven kell tanítani. A nyelvkérdés a szojmban is nehéz problé­ma lesz, — mondotta egyebek-közt Dérer. — •Szótöbbséggel nem lehet majd megoldani, mert a szojimniaík egyszer ilyen, egyszer amolyan irányzatú többsége lesz. Curkanovics agrárpártii szenátor a követke­zőleg replikáit a miniszter szavaira: — Az ön által eddig approbált tanköny­vek nyelvéi a nép nem ismeri, el a magáé­nak, az orosz tahkönyveket pedig ön nem hagyja jóvá. Az államíordulatkor Fencik, Szabó E- Sza­bó K. és Valósin tankönyvei voltak forga­lomban, melyeket még a magyarok is en­gedélyeztek. íme itt a status quo. Mi nem is kívánunk mást, mint ezeket a tankönyve­ket. Nem követelünk újat, de a végtelenségig folytatni fogjuk a harcot, azért az orosz nyel­vért, amely a magyarok érája alatt is ott le­hetett Podkarpatska Buszban. Végül a sze­nátor kijelentette, hogy Dérer miniszternek csak egy kézvonásába és egy kis jóakaratá­ba kerülne az orosz nyéltvü tankönyvek app- robálása. Sesereeky agrárpárti képviselő régi tan­könyveket nyújtott át a miniszternek, ame­lyeken rajta volt a magyar közoktatásügyi minisztérium approbációja. — íme ezek azok a tankönyvek, amelyek­ből én tanultam, — mondotta a képviselő. —­És én akkor is, ma is a saját népem nyelvé­nek tekintettem az orosz nyelvet. Kurtyák képviselő elmondotta, hogy az uk­rán nyelvet már a világháború alatt is szepa­ratista nyelvnek tekintették. Nálunk — úgy­mond — az ukrán kultúra ürügyével irre- dentisía politika folyik. Ruszinszköban a lakosság tíz százaléka sem ragaszkodik az ukrán nyelvhez. Még a buculok, akik pedig ukránoknak szá­mítják magukat, még azok sem akarnak hal­lani az ukrán nyelvről. BacslnszJky agrárpárt! szenátor emlékeze­tében idézte Dérer iskolaügyi miniszternek, hogy egy alkalommal Ourkanovics, Merta sze­nátorok és őelőtte megígérte az orosz tan­könyvek engedélyezését, illetve kijeién tette, hogy a meglevő orosz tankönyvek bevezeté­se esetén senkinek nem lesz bámtódása, most pedig ennek dacára fegyelmi vizsgálat fo­lyik egyes tanítók éllen. A hosszantartó kínos kihallgatás végén Dé­rer miniszter azzal tért ki a további vita előli, hogy értésére adta a küldöttségnek, hogy sürgős tárgyalni valója van Masaryk Alice- szal, á Vöröskereszt elnöknőjével. Magyarországon megalakult a keresztényszocialista dolgozók pártja Az uj politikai alakulás a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt keretén belül fog működni Budapest, szeptember 19. Szombatom este tartotta alakuló értekezletét a keresztény szo­cialista dolgozók pártcsoportja, amely a Ke­resztény Gazdasági és Szociális Párt kere­tein belül fog működni. Az értekezleten meg­jelent Ermszt Sándor dr- v. miniszter. Az ala­kuló értekzletnek Tobler János országgyű­lési képviselő volt a vezérszónoka, akj beje­lentette, hogy az uj alakulat a keresztény­egység jegyében akar dolgozni s ezért nem szándékozik függetleníteni magát a Keresz­tény Gazdasági és Szociális .párttól, hanem annak keretén belüli fog küzdeni céljaiért. Az anyapárt nevében Ernszt Sándor üdvözöl­te az alakulást Ajánlja közt! a „Nagyasszonyt" nőismerősei KOMÁBOMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (8) — Kiherélni minden büdös németet! Zúgott, csattogott és dörgött Tokaj vára... A düiledfchomloku Tulok György fényes szeker- céjével úgy csapkodta a várkaput, hogy forgá­csok suhogtak ki az éles szekere-e csapkodásai­nak nyomában. A halálrarémült németek esze­veszetten puskáztak le Tulok György kapitány­ra, akinek hátán és vállain pattogtak a golyók, mite fogcsikorgatva kezdett üvöltözni a kapi­tány: — Hej, ti disznók, mind meg fogtok dögleni! De akkor már a falakon fölfelé és a falak­ról befelé omlottak az ordasok fekete tömegei <s egyetlen császári zsoldos és egyetlen magyar nem maradt ott élve, akinek nem volt Istene, hanem a császárt szolgálta ahelyett. Minden halott s mé'g-élő várvédőt a bástyák tetejéről hajigáltak bele a Tisza vizébe s halottak és még-élők éleset cuppantak hasukkal a folyó­ban ... És Tulok György kapitány egy boldo- gat sóhajtott, miközben tenyerével egyet má­zolt a csaták kormaitól bekevert képén: — Nem kár a bestiákért! Ugyanakkor pedig ijesztő füst emelkedett az ég tetejéig Ónod vára irányából. Rezesorru Ha­jós Ferenc indult meg két nappal előbb Ónod vára ellen a kálvinisták egyrészével 6 veletar- tott Pika Gáspár is. Pika Gáspár nyomban mun­kához látott s amerre elvonultak egyszer, hal­dokló németek pislogtak fölikarózva minden­felé ... Mert lépten-nyomon akadtak császári katonák, akik a Spankau csatájából cselleng­tek el s cél és irány nélkül kalandoztak a tájon. Most aztán karóba dugva száradtak az őszi na­pocska alatt, megbillent fejjel... Szállt-szállt a füst ónod vára irányából s bizonyosra leho- tett venni, hogy a részeges Majos Ferenc most is megtette a magáét. A rezesorru kapitányról tudta mindenki, hogy dijat tűzött ki fejére a kassai, generális, akinek nevére mindig köpött egyet röhögve a kapitány: — Hogy vesznél meg! Az égre emelkedett Ónod várának füstje & Tulok György — megpillantván a füstöt — he­lyeslőn bólongatott maga elé: __ Most pirítja tűzön a loraposokat Majos ko mám! .. Bárom nappal később újabb ujjongas razta meg a Hegyalja-tájt csatázó bujdosókat. Hiro érkezett, hogy Dúló György, meg Dúló Gergely a fiatal hadadi Wesselényi Pál parancsára meg­vette Szendrő várát s kaszára lelkesítvén a né­pet, felkoncoltak minden utjok'ba akadt néme­tet, de nem állván meg, most, már a 'kaszás ha- dinéppel együtt rohanták meg Fülek várát, egy éjjel meghágták a falakat s kardélre hánytak minden nagybendőjü németet. Petrőczy István vezér és U.brisi vezér, úgyszintén az ungi hazá­ja után sokat búslakodott Kende Gábor Regéc vára alá szálltak. Mert bíztak benne, hogy Rá­kóczi Ferenc Í 6 eléjük siet Patak vára felől. A föl kelők kardjai villogtak a hét tiszai vár­megye földjén, miközben a zendülők lovasai be­nyargalták Szepest, Turócot és Árvát, az ellen­ség hátában gyújtogattak mindenfelé, sőt a leg- vakmerőbbek közülök be-becsaptak C&ehföldre és Morvába, rémületet gerjesztettek a népben s hanyatthomlok-menekülésre kény szeritették a császári csapatokat. Utólérhetettemek voltak e lovasok! Nyurga lovaik kifeszülve szinte úsztak a le­vegőben. sörényeik repkedve csattogtak. Magas süvegekben bukkantak föl e nyurga lova&ok, kik a lovak marján ültek nyereg nélkül s ha vágtatásba fogtak, mélyen hajoltak lovaik nya­ka fölé. A császári vértesek mire egyet mozdul­tak volna utánuk, e nyurga fölkelő huszárok a hetedik határban nyargaltak már a széllel s lo­vaik patái alatt tompán dobogott a, föld. Bra­vúrt űztek a gyújtogatással s amerre átrepül­tek egyszer, nyomukban falvak, majorságok és kazlak lobogtak az őszi éjszakákban. Szepessy Pál fölkelt legényeinek hire a fél- világot rómitgette már. De akkor történt valami! Hírvivők jöttek a Partiam felől, akiknek hí­rei tombolá&ra fakasztottak minden keserű lá­zadót. Szóltak ezek a hírek arról, hogy — Sze­pessy Pál csatóitól megrendülvén belsejében — a ravasz Teleki Mihály is kiindult utánuk Er­délyből s a bujdosók egyrészével, erdélyi urak­kal s kontyos törökökkel Szatmár vívására me­gvon. 8 a kopasz Szuhay Mátyás, értesülvén Teleki hadbaszállásáról. lelkesülten ujjongott föl: — Pipadohányt nem adnék már a császári trónusérti De nem sokáig tartott az ordasok ujjongása. Mert ötödnappal reá olyan hir jött, hogy Teleki hadait pozdorjává törték a németek 6 rémült kegyetlenséget vittek végbe megbomlott soraikban. Hajnaltájt ugyanis — igy tudták e hírek — a várvédő császáriak kilopakodtak a mezőre s ágyuzni kezdték Teleki táborát. Csak­nem mindenki odaveszett. Maga a fondorlatos Teleki olyan menekülésbe kezdett, hogy fél- csizmájának aranysarkantyuja is odaveszett s csak megmaradt félsarkantyuját vághatta bele lovának oldalába, miközben szélbenuszó men­téjében vágtatva loholt vissza Erdélybe. A borús hírekre a kopasz Szuhay Mátyás le­emelte süvegét s megvakarta fejebubját: — Akkor mindnyájunkat megesz a császár... Isten irgalmazzon nyomorult lelkeinknek! Csak Szepessy Pál nem ijedt meg. Ahelyett kiadta kemény parancsait, hogy minden buj­dosó siessen Kassa alá, a táborba. Mert ott akart megütközni mégegyszer Spankau gene­rálissal, akinek segítségére a gyűlölt Koíbb Far­kas sietett lóhalálban. — Kurta volt a Szepessy Pál parancsa: — Legyilkolni minden németet! Őt magát alig látta valaki az utolsó hetek alatt, csak itt-ott bukkant, föl olykor messzebb­ről, amint szélbenuszó szakállával egy-egy ki­sebb lovasesapat élén vágtatott valamerre. Ám érezte minden ember, hogy az öreg lázasan ké­szülődik az utolsó leszámolásra a német ellen. ...Azalatt pedig villogva csillogtak a fé­nyek s zuhatagban ontotta bucsuzkodó fényét a nap. A tiszaháti tájakon emberemlékezet óta nem volt ennyi verőfénye az ősznek. Pókhálók eveztek a kék levegőben 6 meesziröl-messziröl mintha ágyuszó dongott volna el a Hernád völ­gye fölött. Lehetséges lehetett azonban, hogy csak rémlett úgy. Eveztek a pókhálók s aköz­ben mindlejjebb süllyedtek a mezők fölött. A csodálatos fényű őszben Kassa felé igye­kezett, egy kisebb fölkelőcsapattal Keczer Gá­bor, meg az ősz Ujfalussy András. Gonosz na­pok mentek el azóta, hogy nekivágtak az út­nak Szilvásujfaluból, de mindmáig nem volt al­kalmuk reá, hogy Szepessy Pál, vagy valame­lyik vezér előtt jelentkezzenek. Mert a lengő- szakállu Sz-epessy Pál oly fortyogó indulattal kergette maga előtt a németet, hogy csak kiful- ladtan tudtak a nyomában haladni. Ma délelőtt aztán egy kisebb kóbor csapattal ütődtek össze Telkibánya alatt s azt követték azóta. A lova­sok szintén a Szepessy Pál táborába igyekez­tek. aki — úgy mondták — doboltatni kezdett már Spankau és Kohlt Farkas ellen. Fára dl volt már a lova Keczer Gábornak. E néhány nap folyamán annyit hallott mincte össze, hogy édesapja nem jött ki * Partiamból Szepessy Pállal, hanem visszamaradt Erdély földjén. Újabban hírek ütötték meg a fülét, hogy az eperjesi házából elbujdo&ott Keczer András Teleki Mihály mellé csatlakozott, ami­kor Szatmár vára alá ereszkedett hadba az eszélyes erdélyi vezér ... Keczer Gábornak le­esett a feje. Mert emészteni kezdte az amiatt való bu, hogy talán nem is látja életben többé az apját, miután ott talál veszni esetleg a Szatmár alatti nagy lápok között... Édesany­jára gondolt aztán. Mi lehet most szegény asz- szonnyal az elhagyott Eperjesen? S csaknem a könnyei estek ki __ Zaklatott eszét Újhelyi Er zsébetre fordította később, ámde minden •erejével menekülni igyekezett még az emléké­től is a csinos leánynak... És végül Buda felé szállt a képzeletével, melynek zárdájából talán éppen most kél messzi útra. a kis Rauscher Edit... Eperjes városa lenne a cél, de mint fog elvergődni odáig a gyönge és védtelen leány­zó? És az ifjú Keczer Gábor nehéz sóhajjal suttogta maga elé: — Szegény hugoeskám ... Álmodozásából az ősz Ujfalussy András rez­zentette föl, aki nagyot kiáltott: — Te vagy az, Majos Ferenc? No, Isten ho­zott akkor, rosszhirü öcsém! Héj, nagyot rikkantott erre Majos Ferenc, aki alig néhány nappal előbb fordult meg csak az Ujfalussy-portán és akinek már ebben a fia­talabb korában is rezes színbe kezdett, átmenni csutora-orra, azért is hívták rezesorrunak: — Hát András bátyám is csatákra szánta rá magát?! Mert csatára, doboltat immár Szepessy Pál vezér is Regeteruszka alatt valahol! S megállván a másik két lovas oldalában, üdvözlésre nyújtotta széles markát mindkette­jüknek. Ujfalussy András széles mellel mondta: — Eltaláltad, öcsém, te lator: azért gyöttem, hogy megtámogassam kevéssé Szepessy Pált... S csöndesebb szóval tette hozzá: — Ez meg itt az én Keczer Gábor öcsém. Verekedni gyött ő is ... — Az eperjesi Keczerekböl? — kérdezte kö­zömbösre vált hangon rezesorru Majos Ferenc. — Úgy van, bátyám, — bólintott reá sok tisztelettel az ifjú Keczer Gábor, mert az ő fülét is megütötte immár a Majos Ferenc bi­tang hire. — Fia vagyok Keczer Andrásnak... Rezesorru Majos Ferenc megértőén bóloga­tott: — Értem, értein ... Sok időket töltöttem már atyádnak, az ősz harcosnak társaságában. S az öreg Ujfalussy nézett: — Van valami újság, bátyám? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents