Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-20 / 215. (3028.) szám
<PRXGAlAVAOYARHIRIiAg JÖ^^ieptembM^aO^kedd. A ruszin autonómista földmives szövetség sikerült népgyülése Huszton Munkács, szeptember 19. Kártyák Iván nemzetgyűlési képviselő pártja, az autonóm földműves szövetség vasárnap nagy népgyti lést tartott Huszton, amelyen Húsát és Munkács vidékéről nagy számban jelentek meg az autonómisrta ruszinok. A népgyülés résztvevői zöld zászlókkal vonultak föl, amelyeken különböző autonóm ista jelszavak voltak olvashatóik. A népgyülés hat óra hosszat tartott és a szónokok rengeteg sok panaszt 'hoztak föl a centralisták és az ufcranizátorok ellen. Kurtyák Iván képviselő hatalmas beszédében kifejtette, hogy Kuszinszkónak a béke- szerződések értelmében jár az autonómia, majd azt is bizonyította, hogy Ruszinszköban nem lenne nyomor, ha a független ruszin szojm működne, mert ezzel 315 millió koronát lehetne évente megtakarítani. A képviselő beszéde óriási visszhangra talált. A hatalmas népgyülés minden rendzavarás nélkül nyugodtan Folyt le. Súlyos autóbeleset érte Zichy János gráfot Budapest, szeiptetmlber 19. Budaipesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Zichy János Géza gróf személyautójába ma délután .Budaifok határában b&lerothant egy teherautó- Zidhy János kocsija felborult és a gróf súlyosan megsebesüli. A Pajor-szanatóriumba szállították, ahol Hültil professzor műtétet végzett rajta. Zichy gróf a fején, felső- karján és a derekán súlyos zúzód ásó kát szenvedett. Állapota rendkívül súlyos. A magyar éra által approbált orosz tankönyvekkel érvelt Déréinél az orosz tanítási nyelv érdekében Kurtyák, Bacsinszky, Cnrkanovks, Scserecky és Fendk A küldöttség a statusquot köveltelte a nyelvi kérdésben — Dérer továbbra is elzárkózik az orosz nyelvű tankönyvek elöl Goebbels Becsben Becs, szeptember 19. Goebbels dr- tegnap a német nemzeti szocialisták megbízásából Hitler helyett Bécsibe érkezett, hogy részi- vegyen az osztrák Heimwehrek egyik ünnepén- Goebbé Is Hernals munkásnegyedében kétórás -beszédet mondott. Később a városrész egyik vendéglőjében pánik ütött ki, mert híre terjedt annak, hogy a nácik föl- vonulnak. Amikor bebizonyosodott, hogy a hir nem igaz, a kedélyek újból lecsillapodtak. Prága, szptember 10. A rusziinszkód orosz nyelvi irányzat híved. küldöttséget menesztettek Dérer iskoüaügyá miniszterihez az orosz nyelvű 'tankönyvek engedélyezése érdekében- A 'küldöttségben .részlvett Bacsinszky agrár- párti, Merta cseth nemzeti szocialista és •Curkanovics ruszin nemzeibi párti szenátor. •KurtyáJs Ivón ruszin autonomista és Scse- recky cseh agrárpárti képviselő, továbbá F éneik István,a ruszin tanító egyesület és a Dudhnovics Társaság, Vasziljenkov a Voz- tozsgyenjie egyesület és Lengyel Vazul a ruszin diákszövetség nevében. Femjeik dr- rámutatott arra, hogy az orosz nyelvű tankönyviek végleges kitiltása esetére a falusi lakosság általános iskolaszbrájkkal fenyegetőzik s a tankönyv kérdésben átnyújtja az orosz irányzatú testületek memorandumát, mely a status quo ante álláspontját fejti ki. Dérer válaszában hangsúlyozta, hogy egy •nemzet iskoláiban nem lehet két nyelv. A magyarok úgymond magyar nyelven, a csehek csehül tanulnak s a ruszin iskolákban pedig a helyi ruszin nyelven kell tanítani. A nyelvkérdés a szojmban is nehéz probléma lesz, — mondotta egyebek-közt Dérer. — •Szótöbbséggel nem lehet majd megoldani, mert a szojimniaík egyszer ilyen, egyszer amolyan irányzatú többsége lesz. Curkanovics agrárpártii szenátor a következőleg replikáit a miniszter szavaira: — Az ön által eddig approbált tankönyvek nyelvéi a nép nem ismeri, el a magáénak, az orosz tahkönyveket pedig ön nem hagyja jóvá. Az államíordulatkor Fencik, Szabó E- Szabó K. és Valósin tankönyvei voltak forgalomban, melyeket még a magyarok is engedélyeztek. íme itt a status quo. Mi nem is kívánunk mást, mint ezeket a tankönyveket. Nem követelünk újat, de a végtelenségig folytatni fogjuk a harcot, azért az orosz nyelvért, amely a magyarok érája alatt is ott lehetett Podkarpatska Buszban. Végül a szenátor kijelentette, hogy Dérer miniszternek csak egy kézvonásába és egy kis jóakaratába kerülne az orosz nyéltvü tankönyvek app- robálása. Sesereeky agrárpárti képviselő régi tankönyveket nyújtott át a miniszternek, amelyeken rajta volt a magyar közoktatásügyi minisztérium approbációja. — íme ezek azok a tankönyvek, amelyekből én tanultam, — mondotta a képviselő. —És én akkor is, ma is a saját népem nyelvének tekintettem az orosz nyelvet. Kurtyák képviselő elmondotta, hogy az ukrán nyelvet már a világháború alatt is szeparatista nyelvnek tekintették. Nálunk — úgymond — az ukrán kultúra ürügyével irre- dentisía politika folyik. Ruszinszköban a lakosság tíz százaléka sem ragaszkodik az ukrán nyelvhez. Még a buculok, akik pedig ukránoknak számítják magukat, még azok sem akarnak hallani az ukrán nyelvről. BacslnszJky agrárpárt! szenátor emlékezetében idézte Dérer iskolaügyi miniszternek, hogy egy alkalommal Ourkanovics, Merta szenátorok és őelőtte megígérte az orosz tankönyvek engedélyezését, illetve kijeién tette, hogy a meglevő orosz tankönyvek bevezetése esetén senkinek nem lesz bámtódása, most pedig ennek dacára fegyelmi vizsgálat folyik egyes tanítók éllen. A hosszantartó kínos kihallgatás végén Dérer miniszter azzal tért ki a további vita előli, hogy értésére adta a küldöttségnek, hogy sürgős tárgyalni valója van Masaryk Alice- szal, á Vöröskereszt elnöknőjével. Magyarországon megalakult a keresztényszocialista dolgozók pártja Az uj politikai alakulás a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt keretén belül fog működni Budapest, szeptember 19. Szombatom este tartotta alakuló értekezletét a keresztény szocialista dolgozók pártcsoportja, amely a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt keretein belül fog működni. Az értekezleten megjelent Ermszt Sándor dr- v. miniszter. Az alakuló értekzletnek Tobler János országgyűlési képviselő volt a vezérszónoka, akj bejelentette, hogy az uj alakulat a keresztényegység jegyében akar dolgozni s ezért nem szándékozik függetleníteni magát a Keresztény Gazdasági és Szociális .párttól, hanem annak keretén belüli fog küzdeni céljaiért. Az anyapárt nevében Ernszt Sándor üdvözölte az alakulást Ajánlja közt! a „Nagyasszonyt" nőismerősei KOMÁBOMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (8) — Kiherélni minden büdös németet! Zúgott, csattogott és dörgött Tokaj vára... A düiledfchomloku Tulok György fényes szeker- céjével úgy csapkodta a várkaput, hogy forgácsok suhogtak ki az éles szekere-e csapkodásainak nyomában. A halálrarémült németek eszeveszetten puskáztak le Tulok György kapitányra, akinek hátán és vállain pattogtak a golyók, mite fogcsikorgatva kezdett üvöltözni a kapitány: — Hej, ti disznók, mind meg fogtok dögleni! De akkor már a falakon fölfelé és a falakról befelé omlottak az ordasok fekete tömegei <s egyetlen császári zsoldos és egyetlen magyar nem maradt ott élve, akinek nem volt Istene, hanem a császárt szolgálta ahelyett. Minden halott s mé'g-élő várvédőt a bástyák tetejéről hajigáltak bele a Tisza vizébe s halottak és még-élők éleset cuppantak hasukkal a folyóban ... És Tulok György kapitány egy boldo- gat sóhajtott, miközben tenyerével egyet mázolt a csaták kormaitól bekevert képén: — Nem kár a bestiákért! Ugyanakkor pedig ijesztő füst emelkedett az ég tetejéig Ónod vára irányából. Rezesorru Hajós Ferenc indult meg két nappal előbb Ónod vára ellen a kálvinisták egyrészével 6 veletar- tott Pika Gáspár is. Pika Gáspár nyomban munkához látott s amerre elvonultak egyszer, haldokló németek pislogtak fölikarózva mindenfelé ... Mert lépten-nyomon akadtak császári katonák, akik a Spankau csatájából csellengtek el s cél és irány nélkül kalandoztak a tájon. Most aztán karóba dugva száradtak az őszi napocska alatt, megbillent fejjel... Szállt-szállt a füst ónod vára irányából s bizonyosra leho- tett venni, hogy a részeges Majos Ferenc most is megtette a magáét. A rezesorru kapitányról tudta mindenki, hogy dijat tűzött ki fejére a kassai, generális, akinek nevére mindig köpött egyet röhögve a kapitány: — Hogy vesznél meg! Az égre emelkedett Ónod várának füstje & Tulok György — megpillantván a füstöt — helyeslőn bólongatott maga elé: __ Most pirítja tűzön a loraposokat Majos ko mám! .. Bárom nappal később újabb ujjongas razta meg a Hegyalja-tájt csatázó bujdosókat. Hiro érkezett, hogy Dúló György, meg Dúló Gergely a fiatal hadadi Wesselényi Pál parancsára megvette Szendrő várát s kaszára lelkesítvén a népet, felkoncoltak minden utjok'ba akadt németet, de nem állván meg, most, már a 'kaszás ha- dinéppel együtt rohanták meg Fülek várát, egy éjjel meghágták a falakat s kardélre hánytak minden nagybendőjü németet. Petrőczy István vezér és U.brisi vezér, úgyszintén az ungi hazája után sokat búslakodott Kende Gábor Regéc vára alá szálltak. Mert bíztak benne, hogy Rákóczi Ferenc Í 6 eléjük siet Patak vára felől. A föl kelők kardjai villogtak a hét tiszai vármegye földjén, miközben a zendülők lovasai benyargalták Szepest, Turócot és Árvát, az ellenség hátában gyújtogattak mindenfelé, sőt a leg- vakmerőbbek közülök be-becsaptak C&ehföldre és Morvába, rémületet gerjesztettek a népben s hanyatthomlok-menekülésre kény szeritették a császári csapatokat. Utólérhetettemek voltak e lovasok! Nyurga lovaik kifeszülve szinte úsztak a levegőben. sörényeik repkedve csattogtak. Magas süvegekben bukkantak föl e nyurga lova&ok, kik a lovak marján ültek nyereg nélkül s ha vágtatásba fogtak, mélyen hajoltak lovaik nyaka fölé. A császári vértesek mire egyet mozdultak volna utánuk, e nyurga fölkelő huszárok a hetedik határban nyargaltak már a széllel s lovaik patái alatt tompán dobogott a, föld. Bravúrt űztek a gyújtogatással s amerre átrepültek egyszer, nyomukban falvak, majorságok és kazlak lobogtak az őszi éjszakákban. Szepessy Pál fölkelt legényeinek hire a fél- világot rómitgette már. De akkor történt valami! Hírvivők jöttek a Partiam felől, akiknek hírei tombolá&ra fakasztottak minden keserű lázadót. Szóltak ezek a hírek arról, hogy — Szepessy Pál csatóitól megrendülvén belsejében — a ravasz Teleki Mihály is kiindult utánuk Erdélyből s a bujdosók egyrészével, erdélyi urakkal s kontyos törökökkel Szatmár vívására megvon. 8 a kopasz Szuhay Mátyás, értesülvén Teleki hadbaszállásáról. lelkesülten ujjongott föl: — Pipadohányt nem adnék már a császári trónusérti De nem sokáig tartott az ordasok ujjongása. Mert ötödnappal reá olyan hir jött, hogy Teleki hadait pozdorjává törték a németek 6 rémült kegyetlenséget vittek végbe megbomlott soraikban. Hajnaltájt ugyanis — igy tudták e hírek — a várvédő császáriak kilopakodtak a mezőre s ágyuzni kezdték Teleki táborát. Csaknem mindenki odaveszett. Maga a fondorlatos Teleki olyan menekülésbe kezdett, hogy fél- csizmájának aranysarkantyuja is odaveszett s csak megmaradt félsarkantyuját vághatta bele lovának oldalába, miközben szélbenuszó mentéjében vágtatva loholt vissza Erdélybe. A borús hírekre a kopasz Szuhay Mátyás leemelte süvegét s megvakarta fejebubját: — Akkor mindnyájunkat megesz a császár... Isten irgalmazzon nyomorult lelkeinknek! Csak Szepessy Pál nem ijedt meg. Ahelyett kiadta kemény parancsait, hogy minden bujdosó siessen Kassa alá, a táborba. Mert ott akart megütközni mégegyszer Spankau generálissal, akinek segítségére a gyűlölt Koíbb Farkas sietett lóhalálban. — Kurta volt a Szepessy Pál parancsa: — Legyilkolni minden németet! Őt magát alig látta valaki az utolsó hetek alatt, csak itt-ott bukkant, föl olykor messzebbről, amint szélbenuszó szakállával egy-egy kisebb lovasesapat élén vágtatott valamerre. Ám érezte minden ember, hogy az öreg lázasan készülődik az utolsó leszámolásra a német ellen. ...Azalatt pedig villogva csillogtak a fények s zuhatagban ontotta bucsuzkodó fényét a nap. A tiszaháti tájakon emberemlékezet óta nem volt ennyi verőfénye az ősznek. Pókhálók eveztek a kék levegőben 6 meesziröl-messziröl mintha ágyuszó dongott volna el a Hernád völgye fölött. Lehetséges lehetett azonban, hogy csak rémlett úgy. Eveztek a pókhálók s aközben mindlejjebb süllyedtek a mezők fölött. A csodálatos fényű őszben Kassa felé igyekezett, egy kisebb fölkelőcsapattal Keczer Gábor, meg az ősz Ujfalussy András. Gonosz napok mentek el azóta, hogy nekivágtak az útnak Szilvásujfaluból, de mindmáig nem volt alkalmuk reá, hogy Szepessy Pál, vagy valamelyik vezér előtt jelentkezzenek. Mert a lengő- szakállu Sz-epessy Pál oly fortyogó indulattal kergette maga előtt a németet, hogy csak kiful- ladtan tudtak a nyomában haladni. Ma délelőtt aztán egy kisebb kóbor csapattal ütődtek össze Telkibánya alatt s azt követték azóta. A lovasok szintén a Szepessy Pál táborába igyekeztek. aki — úgy mondták — doboltatni kezdett már Spankau és Kohlt Farkas ellen. Fára dl volt már a lova Keczer Gábornak. E néhány nap folyamán annyit hallott mincte össze, hogy édesapja nem jött ki * Partiamból Szepessy Pállal, hanem visszamaradt Erdély földjén. Újabban hírek ütötték meg a fülét, hogy az eperjesi házából elbujdo&ott Keczer András Teleki Mihály mellé csatlakozott, amikor Szatmár vára alá ereszkedett hadba az eszélyes erdélyi vezér ... Keczer Gábornak leesett a feje. Mert emészteni kezdte az amiatt való bu, hogy talán nem is látja életben többé az apját, miután ott talál veszni esetleg a Szatmár alatti nagy lápok között... Édesanyjára gondolt aztán. Mi lehet most szegény asz- szonnyal az elhagyott Eperjesen? S csaknem a könnyei estek ki __ Zaklatott eszét Újhelyi Er zsébetre fordította később, ámde minden •erejével menekülni igyekezett még az emlékétől is a csinos leánynak... És végül Buda felé szállt a képzeletével, melynek zárdájából talán éppen most kél messzi útra. a kis Rauscher Edit... Eperjes városa lenne a cél, de mint fog elvergődni odáig a gyönge és védtelen leányzó? És az ifjú Keczer Gábor nehéz sóhajjal suttogta maga elé: — Szegény hugoeskám ... Álmodozásából az ősz Ujfalussy András rezzentette föl, aki nagyot kiáltott: — Te vagy az, Majos Ferenc? No, Isten hozott akkor, rosszhirü öcsém! Héj, nagyot rikkantott erre Majos Ferenc, aki alig néhány nappal előbb fordult meg csak az Ujfalussy-portán és akinek már ebben a fiatalabb korában is rezes színbe kezdett, átmenni csutora-orra, azért is hívták rezesorrunak: — Hát András bátyám is csatákra szánta rá magát?! Mert csatára, doboltat immár Szepessy Pál vezér is Regeteruszka alatt valahol! S megállván a másik két lovas oldalában, üdvözlésre nyújtotta széles markát mindkettejüknek. Ujfalussy András széles mellel mondta: — Eltaláltad, öcsém, te lator: azért gyöttem, hogy megtámogassam kevéssé Szepessy Pált... S csöndesebb szóval tette hozzá: — Ez meg itt az én Keczer Gábor öcsém. Verekedni gyött ő is ... — Az eperjesi Keczerekböl? — kérdezte közömbösre vált hangon rezesorru Majos Ferenc. — Úgy van, bátyám, — bólintott reá sok tisztelettel az ifjú Keczer Gábor, mert az ő fülét is megütötte immár a Majos Ferenc bitang hire. — Fia vagyok Keczer Andrásnak... Rezesorru Majos Ferenc megértőén bólogatott: — Értem, értein ... Sok időket töltöttem már atyádnak, az ősz harcosnak társaságában. S az öreg Ujfalussy nézett: — Van valami újság, bátyám? (Folytatjuk.)
