Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-18 / 214. (3027.) szám

rPI^<L\I*A\\GÍ?ARKIRLA^ 1932 szeptember 18, raaArnap. KÜLÖNVÉLEMÉNY Budapest táplálkozik Hogy Őszinte, legyek, neon előre megfon­tolt szándékból, hanem kényszerűségből mentem él itt Budaipesten a Kézműipari ki- álllitásra- A kassai utazási irodában figyel­meztettek, hogy a vasúti igazolvány csak úgy érvényes, ha a kiállítás irodájának pe­csétje is rajta van. Úgy terveztem, hogy rögtön bemegyek az irodába, ráüttetem a pecsétet a papirosra és megyek vissza a vá­rosiba a dolgom után. Egészen véletlenül történt!, hogy nem igy sikerült, hogy jó más- félóirát töltöttem el a kiállításiban. A baj va­lószínűleg ott kezdődött, hogy tossz ajtón mentem be és egyszerre az élelmiszerek osofportjálban találtam magam. Micsoda cso­portban! Illatos hentesáruk fogták meg és irányították követelőén határozott vonaliba tétova figyelmemet, a meleg sonkák és kol­bászok füstölt szaga közvetlenül az idegek­re ment, mint a jó zene, de még erősebb hatással: a szám könnyedén összeszorult s kicsit szégyenkezve nyeltem, mert a nyál összefutott a számban- Az a gyanúim támadt, hogy éhes vagyok és hozzá is fogtam meg­felelő kísérletekhez, hogy e gyanút tisztáz­zam. Mindössze egy sonká^kenyeret, egy pár győri virsliit, egy csomag étvágypere- oet, egy csésze kakaót és tiz deka kókusz­diós teasüteményt fogyasztottam eL Éppen megálltaim a törökimézes gyűjtemény előtt, mely szineivel és ravasz vegyületeiivel leg­intenzivebb érdeklődésemet keltette fel, mi­kor karonfogott egy ismerősöm és elhúzott onnan. A kisasszonynak, aki a tömör és édes csodákra vigyázott, megígértem, hogy rögtön visszajövök, — még most is sajnálom és őszintén bocsánatot kérek tőle, hogy nem mentem vissza. Az ismerőssel elfo­gyasztottunk néhány szendvicset és sört it­tunk rá- Azzal vigasztaltam magaim, hogy nem fogok ebédelni; ez a reményem se tel­jesült. Mentségül szolgál, hogy vendégség, unszolás, folytonos kinálgatás játszottak köz­re, fontos, hogy ment a dolog­Azóta eltelt néhány nap és megdöbbenten figyelem magamat és a várost. Úgy járok az uccákon, mintha még mindig a kiállítás élelmiszerei között bolyonganék. Nem hi­szem, hogy beállítóttságom az étellel szem­ben éppen Budapestre érkezésem óta válto­zott volna meg, hogy pontosan ezen a napon értem el azt a korhatárt, amelyen az ember érdeklődése elfordul bizonyos komplikált és veszedelmeket Ígérő örömöktől és egy egé­szen határozott, pontosan és biztosan kielé­gi thető irányba terelődik, a gyomor örömei­nek irányába. Nem, ez nem valószínű. Mit tagadjam, nem valószínű! Inkább az az ér­zésem, hogy a városnak a mai lelke ihletett meg. Az egész város úszik és fürdik és csapong és bujáikod.ik az élelemben. Az uccán he­ver, bódékban, kis sátrakban, üzletek előtt, a legszebb gyümölcs: a legfinomabb, nagy- szemű csemegeszőlő, óriási császár körték, fajalmák, különös alakú és nagyságú magva­váló szilvák, a legváltozatosabb gyűjtemé­nyei a dinnyéknek, — de a legnagyobb tob­zódás őszibarackban van- Valamennyi külön kis. csoduszüleimény, megelevenedett részlet valamely csendéletből. A Dunaparton és a vásárcsarnokokban óriási hegyek ugyan­ilyen gyümölcsökből, valamivel apróbb, pol­gári kiadásiban. És főzeté kp irámisok belát­hatatlan távolságban. Azelőtt észre se vet­tem, most minduntalan nyitott hentesüzlet előtt megyek el, ahonnan megejtő szagok áradnak és a hatalmas, púpos kenyerek a péküzletekben és a csemegeüzletek, cuk­rászdák és cukorkaüzletek raffinált, csábitó kirakati csodái! Még soha ennyi élelmiszert nem láttáim Budapesten. Azt mondják, hogy az élelmi­szerüzletek mennek még a legjobban, de ez természetesnek is látszik: ilyen felhalmo­zott tömegek nem heverhetnek hiába, el- adatlanul huzamosabb ideig az elárusitó- helyeken- Hiiszen romlandó áruról van sző. És mindez hihetetlenül olcsó- Azelőtt csak leüllöldön lehetett találkozni a szép, neme­si lett .magyar gyümölccsel; most, hogy nem lehet, kivinni, itthon adják el potom áron. A város egyébként nagyon csendes, az rjjccai forgalom meglepően elapadt, a kávé- házak még üresebbek, mint eddig voltak, sőt — ami Pesten nagy szó! — az a benyo­másom, hogy öltözködésben is megtörtek egy kicsit az emberek. Azelőtt, pontosan lu-lomi. a ruházat volt az első. Az emberek o' -párolták szájuktól a falatot, de — akár férfiak akár nők — elegánsan, skatulyából kiemelve jelentek meg. De most már az emberek belefáradtak a ruházkodás és a táplálkozás közötti nagy versenyfutásiba. Az öltözködés letört, a táplálkozás győzött­A kulturális szükségletek jórésze már korábban kikapcsolódott a pesti ember éle­téből. Könyv, színház, folyóirat, újság ma nem üzlet Pesten. Sémim iesetre sem maga­sabb minőségiben, esetleg miég tömegcik­ként, kiárusitási áron. A színházak nagy re­ményekkel, de leszállító tt helyárakkal és még leszállitottabb igényű darabokkal in­dulnak a szezóniba, — azt lehet mondani, a csatéiba! Mindenki tudja, hogy valamennyi nem élhet meg, hogy azok maradnak a po­rondon, amelyek a legszélesebb rétegeknek kellő és megemészthető áruval jönnek. Ez igy van az egész kulturális vonalon. A pesti ember, aki erősen tartotta magát utolsó percig — mi't tagadjuk — nyomorá­ban lecsúszott egy kicsit a kultúráról. Aimi még vau, az a tömeg kiáltása: „Panem et circenses!" De most már inkább csak az első szón van a hangsúly. Ezért vagyok úgy, ha járkálok a város­ban, mintha belém szállt volna a pesti em­ber lelke: átadom magaim a gyönyörködés­nek és eszem- Üzletek előtt nem tudóik el­lentállni és állandóan kis csomagokkal je­lenek meg barátaim látogatására, kiipakko- lom a barackot és a szőlőt és ők vissza- kinálnak barackkal és szölőveL Az embe­rek otthon ülnek, kissé kopottas, de jó­min őségü régi ruhájukban, már lemondtak mindenről, régi könyveiket olvassák és — esznek. És mintha a pesti ember kissé megnyu­godott volna az ételben, beletörődött volna az evésbe. Nem volt könnyű dolga, amiig idáig jutott, hiszen az emberi élet, az em­beri törekvés főleg lelki alapokon nyugszik, még ha a legprimérebb szükségletekről is van szó. Nem ment könnyen és nem menit olcsón ez a leépítés. Tudjuk, hogy a sok el­pusztult ember fokién t nem azért ment tönkre, mert nem volt mit ennie, hanem mert veleszületett és belenevelődött ember­séges igényeiről nem tudott lemondani. Kettétört pályán torpant meg és ágaskodott saját élete ellen a fedifütött és beirányzott munkakedve és becsvágya, vagy mert szen­vedni látta azt vagy azokat, akiknek min­dent nyújtani volt az életöröme, vagy egy­szerűen az okozta pusztulását, hogy lelki kényelméről nem tudott lemondani. De a nagy tömeg már átvészelt ezen az igény válságon, visszavonta emberi állásait és elhelyezkedett a leghátulsó vonalban, a létfenntartás nem örömteljes, de legmeg­bízhatóbb vonalában. Az egyetlen megnyugtató az, hogy ezt a vonalat lehet a legtovább tartani. Sándor Imre. Egy négyhengeres fedett karosz- szériáju pompás karban lévő Tatra autó jutányos áron eladód »Elő­nyös autóvétel4* jeligével kérünk ajánlatot a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalába, Praha II., Panská ERZSEBET Egy apolitikus elmélkedései Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) A pesti Dunaparton, a piarista kolostor régi telkén, ahol nemrég még az az ócska nagy épü­let állott, amelyben évekig a népjóléti miniszté­rium volt elhelyezve, a Petőfi-szobor közvetlen közelében, már készen van egy kerek, oszlo­pokkal körülvett, alacsony kupolás épület. For­májával kisebb mauzóleumra emlékeztet. Ren­deltetése szerint nem síremlék, hanem arra való architektúra, hogy elhelyezzék benne Erzsébet királyné szobrát, amely már készen áll Zala György mester műtermében. Ez a szobormű a tradicionális magyar lojali­tás lovagias elemeinek az emlékműve. Magyar lojalitás. Nem olyan egyszerű foga­lom. Ha hivatalos iratokból, újságcikkekből, általában nyilvánosságra került nyilatkozatok­ból akarjuk meghatározni, akkor azt kell hin­nünk, hogy a magyar született lojális nép, amely uralkodóját tüzön-vizen át, föltétel nél­kül, a legitim uralkodás tényéből folyólag hó­dolattal vette körül. Ha a történeti tényeket nézzük, akkor látnunk kell, hogy a 18. száza­dot kivéve, amióta Habsburgok ültek a magyar trónon, minden évszázadban, néha többször is olyan konfliktusba keveredett uralkodójával, amelyet csak fegyverrel tudott mind a két fél megoldani. Ezekben a konfliktusokban a nem­zet egy része az uralkodó mellett állt, a másik szembeszállt vele. Az egyik a legitimitás alap­ján és a Habsburg-államszervezethez tartozás hasznosságának gyakorlati alapján állott, a másik a nemzet függetlenségének és szabadság- jogainak ideáljait ápolta. A világnézet e kettős­sége a magyar közélet történetének legélesebb jellemvonása, végigvonul a magyar történel­men a legújabb időkig s még ma is érezhető. Ennek következéseképp a magyar lojalitás is kétarcú. Egy rész a feltétlen lojalitás álláspont­ján állott, a másik a feltételes lojalitás elvét hangoztatta. Az előbbi az uralkodó és a nemzet közötti alkotmány-konfliktusokban az uralkodó pártján állott e úgy akarta megőrizni, ami a nemzet függetlenségéből megőrizhető. A másik az alkotmányos szabadság védelmére fektette a súlyt s lojalitása c6ak addig terjedt, amig az uralkodó az alkotmányt meg nem sértette. Az elsőhöz tartozott nagy általánosságban az arisztokrácia s a katolikus papság, a dunántúli közép- és kisnemesség zöme, a másiknak mag- vát és erőforrását a Tiszántúl kálvinista jellegű népe adta. A kettősséget a mi időnkben az 1867 és 1848 ellentéte szimbolizálta. Ez nem csupán politikai, hanem világnézeti ellentét is volt: a nemzet két különböző világképe mutat­kozott meg benne. Kezdetei a reformáció ide­jére nyúlnak vissza, amikor a kor vezéreszmé- je, a vallás ügyében vált ketté a nemzet. Fino­mabb elemzés alighanem még messzebbre nyúló gyökereket is találna, egész a középkorig. A nemzet két részének temperamentumbeli külön­bözőségéből fakad a sajátságos kettőség. Ké­sőbbi időkben a. vallási eszmo elvesztetto fon­tosságát, de a kettősség mint politikai elv meg­maradt. Megmaradt Ferenc József uralkodása alatt is. A nyilvánosság olőft történt nyilatkozatok mindig áradoztak a lojalitástól, még 48-as óra­bérek ajkán is. Do o lojalitás százszázalékos őszinteségét némileg gyanússá tette, hogy olyan gyakran látták szükségesnek hangoztatni ts ez a hangoztatás gyakran túlzó volt. Mikor aztán olyan kérdések kerültek előtérbe, amelyek a nemzet érzékenysége és az uralkodóház érdeke közötti súrlódásra- vezettek, ez a lojalitás meg­csappant és hangsúlyt kaptak 1848 emlékei. Ferenc József népszerűsége is eszerint fluk­tuált. Voltak pillanatok, amikor valóban nép­szerű volt a nemzet egésze előtt, de voltak su- iyps elhidegülések is, nem egyszer. Bizonyos föltételnélküli tiszteletet az uralkodónak min­dig biztosított minden körülmények közötti emberi korrektsége és az a példátlan presztízse, amit a lényéből sugárzott ki. Az uralkodó lé­nyéből azonban 'bizonyos hűvösség is sugár­zott, amely —■ párosulva a nemzeti érzékeny­ség folytonos résen-álláeával, amely mindunta­lan kész volt régi történelmi sebeket újra ki­fakasztani — az uralkodó és a nemzet közötti viszony temperaturáját többé-kevésbé hűvössé tette. A viszony olyasforma volt, mint a frigid férj és vérmes feleség közötti korrekt, de nem konfliktusoknélküli házasság. Ferenc Józsefet Magyarországon mindenki tisztelte, de csak ke­vesen szerették igazán. A nemzet é6 uralkodója közti viszonyban kelleténél több volt a konven- cionalizmus, hiányzott belőle az a családiasság, amely az angol trón és nép között mindig meg­volt s rendíthetetlenné teszi a mindenkori an­gol király pozícióját. Egé&z más a helyzet Erzsébet királynéval szemben. Erzsébet mindig korlátlanul és föltét­lenül népszerű volt. A viszony közte és a nem­zet között teljesen érzelmi Amit. A szeretet nem­csak a királynénak szólt, hanem a tündöklő szép asszonynak is, akinek lénye mindig foglal­koztatni tudta az emberek fantáziáját. Erzsé­betnek volt néhány finom gesztusa-, amellyel ezt az eredetileg is adott érzést a lelkesedésig tudta fokozni. Sorsának mély asszonyi tragé­diája az emberek élelmességét- foglalkoztatta s bevonta feketeruhás, nyugtalanul bolyongó alakját a poézis fényével. Népszerűsége politi­kailag jelentős támaszpontja volt férje helyze­tének, de a férj és feleség közötti viszony dol­gában a nemzet a feleség mellett állt. A kato­nás, pontos, fegyelmezett, de kevés melegségü király mellett az ideges, melanc-holikus és rap- szódikus királyné jelentette a romantikát. Aki átélte azokat a napokat, amikor Erzsé­bet meggyilkoltatása volt a nagy világesemény, az tanúságot tehet arról, hogy a gyász ember- ről-emberre őszinte és közvetlen volt. S mikor szobrára gyűjteni kezdtek, az adakozás spon­tán nemzeti megmozdulás volt. A szobor sorsa azonban mintegy szimbolizálja a királyné sorsát. Példátlan nagy összeg gyűlt össze a szobor­ra. Akkora összeg —- hirtelenében nem emlék­szem, hány százezer korona volt —, hogy aka­dálya lett a szobornak. Ekkora pénzért valami rendkívülit vártak az emberek. A pénzt el kel­lett költeni, egy márványszoborra nem lehet ennyit elkölteni, hacsak nem akartak valami monstrumot csinálni. Kitalálták tehát, hogy egy drága architektúra keretébe kell illeszteni a szobrot. Másik baj volt, hogy a magyar szob­rászat nem \rolt. eléggé fölkészülve a föladatra. Az ismételt pályázatok, amelyek évekre vissza­vetették a szobor elkéezü'ését, megannyi csa­lódást hoztak. Sok volt a- huza-vona a szobor elhelyezése dolgában is. Mikor végre Zala György megkapta a meghívást, már bizonyos lehangoltság volt a közvéleményben a szobor ügyo iránt. A művész munkája sokáig tartott-. Aztán jött a háború. Utána a szoboralap va­gyona elértéktelenedett. Nem maradt belőle más, mint az a ház a Várhegy oldalában, amelyet annakidején azért vettek, hogy benne helyez­zék el a szobor-épités irodáit. Ennek a háznak az eladásából került ki az a pénz, amiből most a szobrot fölállítják. Természetesen szerény mé­retekben, amelyek meg sem közelítik eredeti elgondolásukat. S a szobor viszontagságai ezzel sem érnek véget. Máris hallatszanak panaszhangok a már kész architektúra ellen. Bizonyos, hogy a lelep­lezésig és a leleplezés után is sok éles kritika fog fölkangzani. Ez igy volt majd minden nyil­vános szobor fölállitásakor is. Még élénk emlé­kezetünkben lehet a Kossuth-szobor miatti lárma. Igaz az, hogy a modern szobrászat szá­mára megoldatlan probléma a reprezentativ köztéri szobor, de igaz az is, hogy a szobormű bírálásához értenek a legkevesebben. A királyné márványalakja pedig ott fog állni a Dunaparton, mint emlékeztető egy uralkodó­házra, amely jelenleg nem uralkodik és olyan országra, amely nem az többé, ami volt. Kép­mása bizonyára csillaggal jelölve belekerül a Baedekkerbe, s tanakodva fognak előtte meg­állni a bámés-z idegenek. A bennszülött meg­szokja, hogy ott van, közömbösen megy el mel­lette, még jó, -ha néha vet rá egy pillantást. Ez a sorsa minden emlékszobornak. FilmgroÉeszkek á ruszin- szkói mozi dzsungelból Beregszász, szeptember 16. (Saját tudósí­tónktól.) Kőrösmezőn, ebben az élénk forgal­mú, lengyel határmenti, nagyot fejlődött „bucul-városiban" a mozi a helybeilii Szoikol- egylet tulajdonában van. Az előadások láto­gatottságának biztosítása végett a mozi vezetősége megkereséssel fordult a római katolikus plébánoshoz, arra kérve öt, hogy a bemutatóra kerülő filnieketu’^ni templomi szószékről hirdesse ki s azok megtekintését a hivőknek ajánlja. V A lelkész természetesen nem volt hajlandó a mozinak reklámot csinálni a templomban s ezért őt az ,,A-Zet“ cinuü prágai cseh nemzeti szo­cialista lap élesen aposztrofálta, a/t állítva róla, hogy a híveinek megtiltja a Szokol- mozi látogatását és bojkottot szervez a cseh vállalat ellen. Vagyis bizonyos körök a székelisták mozijá­nak érdekében még a templomot is proíani- zálni szeretnék! . . . * Beregszászon a Kultura-mozi a múlt hé­ten, a „Vasárnap délután" cimiü hangos filmet adta elő- A film a berlini UFA készít­mény'© és vannak magyar vonatkozásai, parti­túrájának magyar dalai- Többek között, elő­fordul benne az ominózus ,,32-es baka va­gyok én“ nóta is. A film keresztülment a prágai filmcenzu- rán s ott semmi kifogásolni valót nem talál­tak a darabon és dadáin. Futott a film végig az egész köztársaságon egészein Beregszászig, anélkül, hogy a „köz­békét" bárhol is veszélyeztette volna. Be­regszászon azonban máskép történt! . . . Pat­togó ütemeinek a „srácok" nem tudtak el­lenállni s együtt énekelték azt a film sze­replőivel. A rendőrség azonban nem szíve­sen látta a közönség közreműködését s ez­ért kihagyatta a népszerű slágert- ★ Két, jelent őségében lényegtelen eset, amely azonban mégis jellemző Rusainszkó- ra! . . . — Fényes fejedelmi esküvőre készülnek Kóburg- baii. Kóburgiból jelentik- Si'bil-la kóburg-góthai her­cegnő és a svéd trónörökös fiának küszöbön álló esküvője a legfényesebb pompával megy végbe. Az esküvőn Európa valamennyi uralkodó családja képviselteti magát.. A svéd király személyesen je­lenik meg. Az angol királyi házat- a walesi herceg képviseli. Megjelenik Cyril' orosz nagyherceg is, aki tudvalévőén néhány évvel ezelőtt „minden oro­szok cárjává" nyi'váni tóttá magát. A bolgár királyi ház képviseletében Ferdinánd volt, bolgár király jön el. ügy számítják hogy összesen körülbelül ötven bel- és külföldi uralkodóiherceg lesz jteen az esküvőn. A birodalmi hadsereg diszszázadot ve­zényel ki s felvonulnak a Stahlhelm és a nemzeti szocialista roihamcsapatok osztagai is. A svéd ki­rályt, mór a kóburgi pályaudvaron a birodalmi had­sereg diezszázada fogadja s a király autóját lovas diszörség kiséri be a városba.

Next

/
Thumbnails
Contents