Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-16 / 212. (3025.) szám

1982 szeptember 16 péntefc. MacDonald hasonmása, Anglia híres tréfamestere megházasodott London köpenickí „lordmayorja", akinek csinytevésein az egész birodalom kacagott s aki szélhámosságait mindeddig büntetlenül úszta meg 1 London, szeptember lő — Érdemrendet kell adni a feleségének, ha a jövőben leszoktatja csínyt evéséiről, — igy nyilatkoztak egyhangúan Anglia külön­böző hatóságainak vezetői, amikor köztudo­mású lett, hogy Wálfliam Horaoe Colé meg- bázasodottt. A modern Anglia legnagyobb tnéfacsiná­ló ja ötvenéves korában evezett be a házas­ság révébe; erre a hírre Ramsay McDonald miniszterelnöktől kezdve a rendőrség felelős vezetőiig mindenki megkönnyebbülten lé- lekzett fel. Általános az a remény, hogy Colé végre megkomolyodik és lemond meghök­kentő tréfáiról, amelyek néha még diplomá­ciai lépéseket is szükségessé lettek. Colé diákkora aránylag ártatlan volt, mert az, hogy néha tanítója asztala alá bé­kát csempészett, szöget rejtett a szék párná­jába, teknősbékát helyezett húgainak ágyá­ba, vagy mit sem sejtő nagynénijének tö­röttborssal telehintett rózsát kínált megsza­golni, mind olyan csíny, amit sok semmire­kellő kisdiáik elkövet. Colé kedélye akkor kezdte magát igazi „nagy“ tettekben kiél­ni, amikor 1901-ben a tiszteletben álló ősi cambridgeá egyetemre kriilt, hogy jogi tanul­mányokat föl vt ásson. fi sansifeári siklási Az intézet érdemes rektora egy ízben korareggel távirati értesítést kapott London­ból, hogy a zanzibáni szultán, aíki éppen An­gliában jár, a bölcsesség kútfejét, a hires- nevezetes cambridgei egyetemet megtiszte­li legmagasabb lálogatásávaiL Az egyetem vezetője a legnagyobb sietséggel lépett érint­kezésbe a váiros hatóságaival- Amikor a vo­nat berobogott, felvonult a pályaudvaron minden számbajövő helyi méltóság, magára öltve a hág y omán y-s zen telte talárt és paró­kát, kezében és mellén mindazokkal a fur­csa hivatali jelvényekkel, amelyekhez Ang­lia mind a mai napig szigorúan ragaszkodik. És a szultán megérkezett! Drágakövek bo­rították keleti selyem öltözékét, a turbán forgóján ökTömnyi gyöngyszem tündökölt- Három sötétbőrü kisérő, ugyancsak megfe­lelő ruházatban, sürgőit-forgott a fejedelem körül. A rektor, a polgármester és a kor­mány,megbízott hajbókolva köszöntötték a magas vendéget és olyan szónoklatokat vág­lak ki tiszteletére, melyek méltóak voltak a tudomány ősi városához. Őfelsége, sajnos, egyetlen kukkoi sem értett angolul, egyik kísérője forditata le a lendületes beszéde­ket, amelyekre a szultán valamely ismeret­len nyelven, jóindulatú mosollyal az ajkán, bőséges szóáradatlal válaszol: a tolmácso­lás szerint köszönetét mondott az uraknak a szívélyes fogadtatásért. Tvörülrobogiuk a városon, amelynek 'meg­hatott lakossága sorfalat árit az utcákon, majd a városházán rendezett ünnepi reggeli után megtekintették az egyetemi épületeket. Végezetül a méltóságteljes uralkodó nyilat­kozatot adott a helyi sajtónak, azután diadal­menetben kísérték vissza a lom doni vonathoz. Cambridge nők nagy napja volt ez! A lapszer­kesztők csak este jöttek némiképen zavarba, nem tudván, mit közöljenek olvasóik számára, mert. a befutott jelentésekből kiderült, hogy a szultán ugyanabban az órában vett részt a gyarmat ügyi minisztérium londoni lakomáján, amikor Cambridget megtekintette. A rendőri nyomozás egy jelmezkölesönző üzlet segítségé­vel hamarosan kiderítette, hogy Colé joghall­gató eszelte ki a tréfát és három barátjával együtt páratlan hidegvérrel hajtotta végre. Cambridge annyira szivére vette az egész or­szágban harsogó nevetést, hogy a méltóságán esett csorba miatt a négy diákot rövid utón ki­zárta az egyetemről. $e|2élye$ gSsSör a Plccadillyn Egy későbbi tréfáján néhány év múlva na­pokig mulatott London népe. Colé kora reggel az uccán tizenkét munkást látott, akik nyilván vártak valakire. Mellettük állt egy kézikocsi, ásókkal, csákányokkal telerakva; a kocsi a fel­írás tanúsága szerint a londoni gázmüvek tu­lajdona volt. — Mit bámészkodtok még itt? —- förmedt ('öle a munkásokra. Ezek, abban a löszömben, hogy a. vállalat maga-rangú tisztviselőjével állnak szemben, tisztosségtitdóati felelték, hogy előző este uta­sítást kaptak, hogy ezen a helyen várják meg a gázmüvek mérnökét és teljesítsék utasítását. — Félreértés, mondotta Colé látható bosz- szusággal, -— vegyétek a szerszámokat és jer- tek velem, de gyorsan, mert már amugyis késő van. A legnagyobb lelkinyugalommal vezette a csapatot a Piccadilly legforgalmasabb sarkára, elzáratta az úttestet teljes szélességében, az­után felszedette a burkolatot. A szolgálattevő rendőr előzékenyen támogatta a munkát és az egész forgalmat átterelte a szomszédos uccák- ba. Estefelé hatalmas görör tátongott az utón és a mxtnkások. dolguk végeztével elindultak a gázmüvek felé, hogy a szerszámokat éjszakára beszolgáltassák. Ott szájtátva értesültek a ve­zetők arról a munkáról, amelyet nyilvánvalóan illetéktelen egyén bizott a munkásokra és csak hosszas vizsgálattal derítették ki, hogy ki volt „a mérnök ur“, — Helyesebbnek tartották, hogy a feltűnés elkerülése végett ne indítsa­nak eljárást Colé ellen; de az ilyen érdekessé­gek mindig. kiszivárognak és a tréfamester he­tekig állt a közvélemény érdeklődésének kö­zéppontjában. fi kSpenichi lordmayor A háború alatt Colé egyik vállalkozása könv- nyen járhatott volna súlyos következmények­kel. Az angol tengernagyi hivatal különleges rendszerű hadihajót épített a legszigorúbb ti­toktartással. A dokk elzárt környékét csak gondos ellenőrzés mellett, külön igazolványok­kal lehetett megközelítem. Egy szép napon az a tengerésztiszt, aki az építési terep parancs­noka volt, telefonon üzenetet kapott, amely szerint London főpolgármestere, tehát a biro­dalom egyik legtekintélyesebb tisztviselője sze­retné megtekinteni a már majdnem elkészült uj hajót. A tiszt ugyan azonnal jelentést akart tenni fölöttes hatóságának, de nem kapott mindjárt első kísérletre összeköttetést, s igy beletörődött, hogy a magas látogatót majd csak egyedül is elintézi, annál is inkább, mert az állítólagos polgármesteri hivatal amugyis megmondta, hogy csupán fesztelen, nem hiva­talos látogatásról van szó. A tiszt dlszegyenruhában vonultatta ki a hadidokk egész legénységét és látogatóit, akik a kisebbik hivatalos ruhában rövidesen megje­lentek, büszkén végigkalauzolta birodalmán. A szívélyes főpolgármester kifejezte legmagasabb megelégedését ég a tiszt végezetül hét mozsár- lövéssel búcsúzott tőle, ami London első tiszt­viselőjét a régi hagyományok szerint megilleti. Mikor a tiszt jelentette a tengernagyi hiva­talnak, hogy Öméltósága távozott a telepről, rá­jöttek, hogy bizonyára egy kém játszotta meg vakmerőén a köpenicki kapitány szerepét. Sze­rencsére kiderült, hogy Colé, akit gyorsan el­csíptek a vállalkozásban résztvevő barátaival együtt, kifogástalan angol hazafi és csupán kis­ded fricskát szánt a hajógyár körültekintő őrei­nek. Belátták, hogy ezért a figyelmeztetőért nem járhat szigorú büntetés, de Colé minden­esetre igen erélyes dorgálásban részesült. Az áS-Matöanafó Legsikerültebb tréfáinak egyikét a legutóbbi angol választások alkalmával követte el. Visz- szaélt azzal, hogy föltűnően hasonlít MacDo nald miniszterelnökhöz. Egy kisebb fészekben korteegyülést hirdettek, amelyre Ramsay Mac- Donald gépkocsin indult el. Colé egy valamivel korábban érkező vonatra ült, azonnal a gyűlés színhelyére sietett, ahol a párt helyi vezérei a szónoki emelvényre kisérték. MacDonald kissé elkésett és igy Colé majdnem félórás beszédet mondott, telve olyan hajmeresztő zagyvaságok- kal, hogy a gyűlés rendezőit nyugtalanság fog­ta el. Mikor az igazi előadó megérkezett, a ha­sonmását lehetőleg föltünés nélkül eltávolítot­ták az emelvényről, de Ramsay MacDonaldot már nem engedték beszélni, nehogy kellemet­lenségeknek tegyék ki a kínos személycsere után. Három évvel ezelőtt Colé Franciaországban járt és ott Páris és Marseille között tizennégy városban mint indiai fejedelem vonult föl, amíg azután véget vetettek űzőiméinek. A londoni külügyi hivatal kénytelen volt diplomáciai utón adni fölvilágositást, hogy a kínos félreértés tisztázódjék. Még ugyanabban az évben Colé miatt őrizetbe vették az angol parlament egyik iegbecsülte'bh és legrégibb tagját, Sir Locker- dtempsont, akit az uccán fölismert, amint- éppen az autóbusz után futott. „Fogják meg, fogják meg!“ — kiáltással Colé egész embertömeget uszított a mitsem sejtő férfiúra, akit a rendőr, minden tiltakozása ellenére, bekísért a legköze­lebbi őrszobára, ahol végre igazolni tudta ma­gát. Colé joggal kérkedhetik azzal, hogy eddig soha egyetlen csínyéért sem büntették meg; mindig az ő pártján álltak a nevetők, azok pe­dig, akik a rövidobbet húzták, inkább hallgata­gon félreálltak. Meg kell adni, hogy Colé tisz­tán túláradó jókedvében követte el viselt dol­gait, de sohasem kísérelt meg olyan szélhámos­ságot, amely anyagi előnnyel járt volna. Ez mindenesetre engesztelő mozzanat. A fiatal me­nyecske most- talán mégis csak meg tudja majd győzni férjét, hogy ötven esztendős fejjel, há­zasember létére nem helyénvaló, hogy az egész nagyközönség udvari bohóca legyen. Roger Kernston dr. Egy hires francia felfedező fel akarja kutatni az inka-császárok aranybányáját Két évig tartó expedíciót vezet Ecuadorba — Az aranybánya nyomát egy őrségi perui papiruszon találta Prága, szeptember 15. Amint francia la­pokban olvassuk, Roger Courteville, a világ­hírű francia felfedező elhatározta, hogy leg­közelebb Ikulturhistóiriai értékű kutatások céljából expedíciót vezet az Andesefc keleti nyúlványai körző. Az epediciónak az a célja, hogy felfedezzék azt az arany­bányát, amelyet a történelmi hagyo­mányok szerint néhány évszázaddal ez­előtt egy inka-császár müveltetett. Courteville — nyilatkozata szerint — a bá­nyának első történelmi nyomát egy perui pa­piruszon találta egy egyszerű falu levéltárá­ban, amikor legutóbbi délamerikai utazá­sán elvelődött oda. Ez az okmány, amely főiig olyan spanyol nyelven van megfogal­mazva, amelyet Pizarro korában beszéllek, félig pedig a még máig is ismeretlen Lnka- ir ássál van megírva, olyan embertől szárma­zik, akik a nagy konkiszládornak, Pizzám­nak kíséretéből való. A bánya egy tér kö­zelében van, amely teret Yamaninak nevez­nek. Ez a név azonban a feledés homályá­ba merült éis ma a benszülöttek sem tudják megmondani, hol lehet az egykori Yamanii. Térkép nincs a papirusz-okmányhoz mellé­kelve, de a helyszíni leírásból mégis meg­állapítható, hogy ez a hely az Andesek keleíi kiágazásai között van. Valószínűleg több napi járónkra fekszik a perui Acayaih folyótól. Courteville agy hiszi, hogy Ecuadorról van szó, még pedig a hely ott lehet, ahol az Amazonas együk mellékfolyójának forrása buzog. Courteville most erre a vidékre akar­ja vezetni expedícióját. Főleg tudományos szempontok vezetik vállalkozásában. Coiurte- ville felfogása szerint az inka-császárok a bánya fekvőhelyét és egyáltalán létezését titokban tartották. Azokat a rabszolgákat, akik az aranybá­nyában dolgoztak, a napisten papjai, az ural­kodónak egyedüli bizalmasai, szabályos időközökben meggyilMlták és ujakkal pó­tol táík. Ugyanígy tartották titokban az inka-császá­rok kolumbiai nagy smaragd-bányájukat is, amelyet azonban ismerünk ás most is állami üzemben van. Courteville a perui faluban talált okmány pontos másolatát megküldött e a British Mu- seumnak, hogy ott szakértők vizsgálják fe­lül. Remélik, hogy sikerülni fog az értékes történelmi dokumentum teljes kibetüzése. Az a tudós, aki erre a rettenetes nehéz mun­kára vállalkozott, nem kötött ki fáradságáért semmi egyéb ellenértéket, minit azt, hogy az eredeti okmány a British Museum tulaj­donában maradjon. Courteville ehhez hozzá­járulását adta. A francia tudós expe diói ólát elsőben az Amazonas folyó mentén akarja felvezetni Yquitoinig. Az útnak ez a szakasza őserdő­kön át vezet. Yquitonban fogják felütni na­gyobb táborukat. Innen a tudós tizennégy bensziilött kíséretében végig akarja kutatni északi irányban az Amazonas összes mellékfolyóit. Véleménye szerint az expedíció teljes két esztendeig fog tartani. Courtevillenek ez lesz a harmadik ilyen nagyszabású délamerikai expedíciója. Leg­utóbbi expedícióját, amelyet Rio de Janeüró- ból Limába vezetelt, az egész világsajtó em­legette, mert Courteville azt állította, hogy egy ben szülött törzs köréiben látta az é vek óta eltűnt Fawcotf ezredest. I hivatalos vizsgálat alkat* üiiiiöi? találta a sagakátsi csatornázás betoncsöveit Munkács, szeptember 15. (Munkácsi tudósí­tónktól.) A munkácsi csatornázási munkálatok körül egyre botrányosabb dolgok merülnek föl- színre. Mint már lapunk közölte, hivatalosan megállapítottak, hogy a munkálatok váltakozó­jának, a Moravská Bet. Stav. a Spol.-nak kö­zegei a betonkeverésben rossz, megtiltott ka­vicsanyagot használtak föl s a vállalkozó mun­kavezetősége utasítást adott közegeinek, hogy jóval kevesebb cementet használjanak a beton- előállitáshoz az előírtnál. Most a munkácsi )rAz őslakó“ cimü hetilap a nyilvánosság elé tárta azt, hogy a csatornahálózat lefektetésére lehe­tetlenül rossz, a legkisebb ütéstől, sőt már a szállításnál is eltörő kész betoncsöveket hasz­nálnak föl. A városi mérnöki hivatal ezután megvizsgálta a többszáz ké&z betoncsövet s azoknak legnagyobb részét használhatatlanok­nak, rosszaknak állapította me^s azok további beépítését megtiltotta. Ebből a csőkészletből azonban már több csatornahálózati részt épí­tettek ki. Munkács közönsége joggal csodálko­zik azon, hogy a. vállalkozóval szemben nem lépnek föl erélyesen, hogy tűrik a város súlyos megkárosítására irányuló kísérletezéseit. Kés halálos ítéletet hozott az aszfraa! eshSdthfráság Mahrisrh-Ostrau, szeptember 15. Az ostraui es­küd tbirói-ág tegnap fejezte be ,1 urnost Autal és Valkeek Antal bányamunkások bűnügyének tár­gyalását. Nevezetteket az ügyészség egy rendbeli gyilkosság és egyrendbeli gyilkosság kísérlete miatt ültetett a vádlottak padijára. Ezenkívül Juruost Antal bátyja, Viktor és fefelsége, Emília gyilkosság bűntettére való felbujtóé miatt ült a vádlottak padján. Jurnost Antal Valicsekkel együtt múlt év szep­tember nyolcadikén Domaslovice községben or­vul megtámadta Jurnost Antal 68 éves nagy­bátyját, Jurnost Jánost s ennek 72 éves Teréz feleségét. A merénylők revolverlövésekkcl letö­rhették Jurnost Jánost, mig felesége könnyebb lőtt sebbel szerencsésen elmenekült a gyilkosok kezei közül. A bíróság előtt a vádlottak egymásra tolták a fe­lelősséget 6 az ügybe némi világosságot csak a tanuk vallomásai hoztak. Az esküdt bíróság verdiktje alapján éjszaka tizenegy órakor hirdették ki az Íté­letet. Jurnost Antalt és Vanicsek Antalt rablógyilkos- ság büutette miatt kötél általi halálra Ítélték. Jurnost Viktor és felesége tilos fegyverviselés miatt egy-egy heti fogházat kapott. Halálos mmnkésszeren- cséíiemség a pozsonyi városi kőbányában Pozsony, szeptember 15. (Pozsonyi szer­kesztőségünk teleíonjeleníése.) Ma délelőtt kilómc órakor halálos mtiu káissa&r e ncsétten- ség törtéint a Károlyialvi-utóm lévő városi kőbányában- Még tegnap dinamikai robban­tottak ebben a bányában s ma azután két munkás azon dolgozott, hogy a felrobbantott ha talmas kő t áblá t ei takairiitisa. Munka köz­ben vagy hatvan méter magasságban megla­zult a körélég, amelyen Petrovics János öt­vennégy éves és Jurkovács Lukács fiata­labb munkás dolgozott. A kőréteg- meglazu- iása következtében a hatalmas kőtábla le­zuhant és Petrovics Jánost maga alá temet­te. Jurkovics megmenekülését annak köszön­heti, hogy előírás szerint kötéllel volt oda­erősítve. Petrovics ezt az elővigyázalossági intézkedést elmulasztotta és ez okozta halá­lát. Teljesein szét roncsolt holttestét csak ne­hezen sikerült kiszabadítani a hatalmas kő­szikla alól. A szerencsétlen munkás harminc éve volt Pozsony város szolgálatában. Felesé­ge és másfél éves kisgyermeke siratja. — Gárdonyinak szobrot állítanak Budapes­ten. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Gárdonyi Géza emlékének megörökítésére an­nakidején szoborbizottság alakult, amely pá­lyázatot hirdetett a. Horthy Miklós-uton fölállí­tandó Gárdonyi-szoborra. A pályázatra 178 pá­lyamű érkezett he. Közülük a bizottság egy­hangúlag Horvay János pályamüvének Ítélte az első dijat, ami egyúttal a kivitelezési meg­bízatást is jelenti.

Next

/
Thumbnails
Contents