Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-16 / 212. (3025.) szám

"1 * HMU ÍMK' X X X 1932 szeptember 16, péntek. Groteszk forradalom etilében Senki sem tudja ki az ur — Általános fejetlenség Santiagóban Végre megkezdődik a nemzetgyűlés munkája A földművelésügyi miniszter bizottsági expozéja Prága, saeptiem'ber 15. A parlamenti mun­ka végre megkezdődik vagy legalább ezt a látszatot kelti löl az a tény, hogy a mai mi- niszter.tanáQs után holnap már a képviselő­ház elnöksége is összeül, hogy megállapítsa a Ház legközelebbi ülésének napját és mun­karendjét Ez utóbbi nem lesz könnyű fel­adat, mert hiszen a parlament számára nincsen kész anyag s a nyári szünet előtt benyújtott javaslatok tárgyalását sem fogják tudni folytatni, mert a koalíciós pártok a vitás pontok egyikére nézve sem tudtak ed­dig megegyezni, A kész javaslatok közül el­intézésre várnak a munkanélkülLalapróL a ikülöníbaző hitelekről szóló javaslatok, ame­lyek már júliusban is a Ház napi rendijén szerepeltek, de nem tárgyalhatták le őket, mert a koalíciós pártok ellentétei miatt jobbnak látták a Házat nyári szabadságra küldeni- A helyzet ma sem változott s ugyanolyan körülmények között fogja az el­nökség a képviselőiházat; a jövő hét valame­lyik napjára egybehívni. Egyes verziók szerint Udrzal miniszter­elnök a munkaprogram hiányán úgy akar segíteni, hogy az első plenáris ülésen kor­mánynyilatkozatot adna, amelyben az álta­lános gazdasági és politikai helyzettel fog­lalkozna s megindokolná a költségvetésben megvalósitandó tárgyi és személyi kiadások csökkentésének szükségességét, ügy hírlik, hogy az állami tisztviselők fizetéseit átlago­san fiz százalékkal akarják csökkenteni. Ma délelőtt különben újból összeült a koalíciós lakásbizottság Langr oséh nemzeti szocialista képviselő elnökletével. Érdemle­ges tárgyalásokba azonban ma sem lx>csát- kozott a bizottság. A nagy lakás-törvény­javaslat első három cikke ellen ugyanis még a nyáron kifogást emeltek a polgári pártok. A népjóléti minisztérium most ezt l a három szakaszt mód ősi tóttá s Kubista osztályfőnök a mai ülésen beterjesztette a módosított szöveget- A koalíció polgári pártjainak megbízottai a módosított szaka­szok áttanulmányozására háromnapos határ­időt kértek s a bizottság úgy határozott, Newyorfe, szeptember 15. A csilei forra­dalom olyan groteszk jelenséggé kezd kialakul­ni, amely még Délamerikában is párját ritkítja. Negyvennyolc órával ezelőtt a repüló'csapatok fölkelése lemondásra kényszeritette Davilla diktátort, aki azonnal elmenekült az országból. A repülők katonai juntát alakítottak, amelynek élén Blancbe tábornok állt. Néhány órával ké­sőbb Blanche is lemondott. Hetven repülőgép, Csile egész katonai hadereje, fölszállott a re­pülőtéren és ismeretlen célokkal elhagyta a Munkács, szeptember 15. (Munkácsi tudósí­tónktól.) Ruszinszkónak az erdőkitermelés és a faipar, a fűrészek adtak munka- és kenyér- kereseti lehetőséget. Az erdőkitermelés és fa­ipar elsősorban a több, mint 300 ezer holdas állami erdőbirtok és a Latoripa r.-t. tulajdonát képező .150 ezer holdas, erdőség sorsától függ. Az agrárpárt által kiforszirozott csehszlovák— magyar vámháboru következtében mind az ál­lami erdőbirtokon, mind a Latorica r.-t. erdői­ben fokozatosan megszüntették az erdőkiter­melést s megállították a. fűrészek munkáját. Ruszinszkó lakosságának közel cgyharmada hogy’ kedden fogja tartani legközelebbi ülé­sét. Prága, szeptember 15. Dubicky képviselő, a parlament földművelésügyi bizottságának elnöke, a bizottság ülését szeptember 22-én délelőtt fél tíz óinára hívta össze- A bizott­sági ülés tárgysorozatának egyetlen pontja: Bnadács földművelésügyi miniszter expozéja a mezőgazdaság aktuális kérdéseiről. fővárost. Néhány órával később Blancbe tábor­nok visszavonta lemondását. Az elmenekült re­pülőgépek Ovalleban leszálltak. Amikor Blan­che ismét átvette az uralmat, a hadiflotta ki­futott Valparaizo kikötőjéből anélkül, hogy va­laki tudná, hová. Santiagóban a lehető legna­gyobb zavar uralkodik, de jellemző, hogy a kétnapos, rendkívül bonyolult forradalom és ellenforradalom eddig még egyetlen emberáldo­zatot sem követelt. közvetlenül, egy másik harmada pedig közvet­ve az erdőkitermelés, faipari napszámos, akkor­dos és fuvaros keresetéből él. A Latoricának azonban még a magyar piac elvesztése ellenére is folytatnia kellene az erdő- kitermelést, mert arra minden körülmények kö­zött kötelezve van. Mint ismeretes, a volt Schönborn-uradalom egy nagy részének a- La­torica r.-t. részére történt eladását (Beregvár- megyének négyheted, egész felsőrésze jutott a kezébe) azzal indokolták s azzal az indokolással engedélyezte s hagyta jóvá a kormányzat és a földhivatal, hogy a hatalmas erdöbirtokkomp- lexumot a Latorica indusztrializálni fogja, első­sorban fűrésztelepeket, faipari üzemeket léte­sít. s így munkaalkalmat és keresetet biztosit a hatalmas terület lakosságának. A Latorica egy ideig részben eleget tett ezen szerződési köte­lezettségének, de. a múlt év szeptembere ótai nem dolgoztat, megállította teljes faipari üze­mét megszüntette majdnem egész erdőkiterme­lési munkáját. Ezzel a teljes munka- és kere­setnélküliségbe taszította az -egész felső Be- reget. A közhangulat most egyre élesebben kö­veteli a kormányzattól, elsősorban a földhi­vatal vezetőségétől, hogy a szerződési köte­lezettség, az eladás-vétel jóváhagyási indo­kolása alapján a munka fölvételére, kellő tempóban való vitelére kényszerítse a Lato­rica r.-t. vezetőségét. Most van a legnagyobb szükség arra, hogy a Latorica teljesítse kö­telezettségét, hogy munkát s kenyérkereseti lehetőséget biztosítson azoknak, akiknek munkát s kenyeret csak ez a birtok adhat. A Latorica külföldi pénztőkeérdekeltség tulaj­dona, a kormányzatnak és a földhivatalnak — ha csak egy kiesé is törődik Ruszinszkóval és lakossága helyzetével — nem szabad kímélnie a Latorica r.-t.-ot, hanem a rendelkezésére álló eszközökkel követelni kell és kényszeríteni kell, hogy kötelmeinek megfelelően dolgozzon és dolgoztasson. De Valera Lénáimban tárgyalni fog London, szeptember 15. Az angol-ár kér­dés tisztázását szolgáló tárgyalások a közeli napokban ujira megkezdődnek. De Valera a közeli napokban elindul Genfbe, ahol — mint ismeretes — elnökölni fog a legköze­lebbi tanácsülésen s útja alkalmával elláto­gat Londonba is, ahol tárgyalni fog a domí­niumok m in is zt erével. De Valera legújabb jegyzékére a-z angol kormány még egyelőre nem válaszolt. A balti államok haladékot kérnek az amerikai adós­ságaik megfizetésére Newyork, szeptember 16. Lengyelország, Lett­ország és Finnország washingtoni diplomáciai ügyvivőik által közölték az amerikai kormány­nyal, hogy privilégiumaiknak megfelelően két éves haladékot kérnek adósságaik törlesztésére. Természetesen azok az összegek, amelyekre ezek az államok haladékot kaphatnak, összadósságaik- nak csak kis hányadát teszik ki. A decemberben esedékes 4.67 millió dollár fizetségből a balti államok csupán 1.252 millió dollárra kaphatnak haladékot. Angia, Csehszlovákia, Észtország és Magyaror­szág adósságtörlesztési kvótája ngyancsak decem­berben esedékes, de ezek az államok egyelőre még nem kértek haladékot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy fizetni fognak. .. -i»i—i ..... 1" A Latorica köteles munkát adni Feisőbereg éhező népének! Azon föltétel mellett kapta meg Bereg négyheted részét, hogy ott intenzív faipari foglalkoztatást ad a földreformban nem részesült lakosságnak, most pedig állva hagyja üzemeit ■ ! Il.l ' ■ ff"’.................................................— !í t KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (5) Mert Máj06 Ferencnek híre volt már ekkor a hét vármegyében. Tudta róla mindenki, aki nem látta is, hogy félöles lábszárai vannak, nagy talpaival pedig ha egyet rúgott a legyil­kolt dán és vallon zsoldosokon, puffant a ha­suk. Ha erre a tájra is volt -bátorság fölmerész­kedni immár Majos Ferencben, a német aligha­nem Kassa városáig húzódott vissza, hogy ott menjen döntő ütközetbe az átkozott fölkelők ellen. Mert annyi esze Majos Ferencnek is volt, ámbár őmaga pofa-bagót nem adott volna az életéért, hogy nem veszi he magát Spankau és Kohh Farkas katonáinak hátába. Hiszen ki veit adva a parancs, hogy ahol érik, ott nyúz­zák meg elevenen! Csaknem a hegyek alá ért már a szekér s a nap utolsó sugarai végigsuroltak a hátuk mö­gött hagyott Szlovák Lapályon. Keczer Gábor egyszer visszanézett még s hüledező szivvel látta ekkor, hogy a konok lázadó csak áll, csak áll a ligetes szélében, szörnyű fringiáját szo­rítva a két markával s tekintete a messzeség­ben kalandoz. Mintha nagyon várna valakit onnanfelől. fis mig ráestek a nap rézsutsugarai, elszánt glakja vörösre gyűlt ki a bucsuzkodó napözönhen. ... Sürü este hurkolta be már a hegyi tájat, amikor sikerült elvergődniök Szilvásujfaluig. Egy busképü jobbágy igazította őket útba s igy rövidszerrel behajtattak az Ujfalussy-kuria ud­varába. A szekérzörgésre megjelent valaki a homálybaveszett ajtóban s barátságtalanul mordult föl: — Kik vagytok? Keczer Gábor a kedvetlen hangról ráismert a ház gazdájára « örömregynlva szólt vissza: —• Keczer András fia Eperjesről, aki haza­felé igyekszik most a jegyesével. És ott, nem­de, az én Ujfalussy András bátyám, holtig-lni barátja az én apámuramnak? — Az vagyok, — mordult vissza ugyanaz a hang, de már barátságosabban valamivel. — Várjatok, amíg kihozom a mécsest! S néhány pillanattal reá egy zömök ember közeledett a lovak irányába, gyöngén imboly­gó mécseséé! a kezében. Le vertnek látszott a ház ura. bajusza kókadtan lógott alá s éppori krákogott egyet. Ám ahogy- meglátta és meg­ismerte volna a fiatal Kcczert, pillanatra mint-| ha fölhagyott volna kedvetlenségével s a kezét nyújtotta: — Légy üdvözölve e magános házban, öcsém! Isten hozott, hugocskám! —• Hát ‘bátyámuram egyedül van itten? — csodálkozott el Keczer Gábor. Az öreg rábólintott: — Jól mondtad, öcsém. S mindjárt ott, a szekér mellett álltában, el­beszélte, hogy a familiát (mármint hitvesét és leányát) még három nappal előbb szekerekre rakatta s — három hajdú kíséretében — a len­gyel végek felé küldte, valami távoli atyafiá­hoz. Úgy volt, hogy másnap reggel ő is utánok megyen egy lovászemberével, de mindebből semmisem lesz má.r. Mert ma délben csak be­állított hozzá a rosszhirü Majos Ferenc s úgy egyeztek meg, hogy másnap reggel elindul ugyan Ujfalussy András, de nem családja után, hanem kardot csatol övére s Szepessy Pál elé siet. — Meg más dolog végett is jött Majos Fe­renc ... De elharapta a szót Ujfalussy András. A leányra pillantott s szavát nem lehetett venni azontúl. ...Nagy éjszaka volt már, amikor Keczer Gábor mátkája is pihenni tért a részére kijelölt szobába s ők ketten maradtak az ébédlőszobá- ban. A mécses siri árnyékokat lengetett a falon. A ház gazdája közelebb hajolt ekkor a fiatal­emberhez: — Mi a neve ennek a hajadonnak? — Újhelyi Erzsébet, — válaszolta gyanútla­nul Keczer Gábor. Az öreg Ujfalussy hátrahőkölt, nyitva ma­radt a szája, aztán úgy — nyitvafelejtett száj­jal — fölállt, hátrált egy lépést s alig tudta ki­tagolni: — Dehiszen épp amiatt lopta be magát hoz­zám ma délután Majos Ferenc... A fölzendült bujdosók utasításából .halálrákeresi Újhelyi. Er­zsébetet, kinek a császári hadak közt Tábori Erzeók a neve... • S még halkabban suttogta: — öcsém, Keczer Gábor öcsém: Tábori Er- zsók elvetemedett kéme Spankau generálisnak! Itt már Keczer Gábor hőkölt hátra széké­ben s arcának szino holtsápadtra változott: — Nem lehet az, bátyámuram... De Ujfalussy András, az elhagyott ház ősz gazdája ezt már nem hallotta. Ahelyett a ha­jába markolt 6 felhörgött: — Hej, a Pilátusát! Csönd támadt, rémült csönd. É6 mialatt az öreg még mindig két marokkal cibálta az üstö­két, Keczer Gábor kétségbeesve nézett el maga körül: — De honnan veszi mindezt, bátyámuram? — Honnan? — orditot föl Ujfalussy. — On­nan, hogy ma fényes délután lihegett be hoz­zám Majos Ferenc, öle6 fringiát húzott maga után a földön, úgy kereste Újhelyi Erzsébetet, aki — a hadrakelt magyarok hátában — Erdé­lyig merészkedett alá s onnét siet most Kassa városába, hogy hirt vigyen Spankaunak ... Keczer Gábor megsemmisülten motyogta maga elé: — Nem lehet az ... Istenemre, nem lehet... — Hallgass, taknyos — üvöltött az öreg —, mert téged is széttaposlak! Ezen az éjszakán iszonyú dolgokat kellett hallania Keczer Gábornak,, amelyeket Majos Ferenctől tudott meg futtában a vén Ujfalussy András. Azon-frissiben, a mai napon. Az egyik legelső eperjesi polgár fia hallgatott s ültében baltenyerébe temette az arcát. — Dehogy is ártatlan asszonyszemély a te mátkád, öcsém! — orditott tovább az öreg. — Fattyugyereke van egy bécsi magyar gróftól, a gyereket oszt zempléni rokonoknál hagyta visz- sza! Áspiskígyó ez, öcsém, igy mondta Majos Ferenc énnekem, Majos Ferenc pedig nem állít valótlant! Akár most mindjárt mellédülhetsz az ágyba!... No, öcsém, szép asszonyt viszel te atyádnak házába! Keczer Gábor tehetetlenül- fogta a fejét s egyre azt ismételgette­—> Hát most már mitévők legyünk? — Mitévők legyünk? — kérdezte vissza a méregtől fúvó öreg. — Mint rabot visszük Sze- •pessy Pál elé ... Keczer Gábor nem volt határozatlan többé. Fölállt, szembefordult a vén Ujfalussy András­sal: — Mig én élek, soha!1 Mégis a jegyesem volt... S toldultan indult a leány hálóháza felé. 'Ügy találta félig felöltözve. Két nagy szeme rémületre rebbent s az ágyban fölkönyökölve várta végleg megzavart vőlegényét,, aki nagy bánattal nézett vele farkasszemet. Sokáig- sokáig. Akkor annyit szólt csöndesen: > —• Miért tetted ezt velem, Erzsébet? —• Talán el akar hagyni? — elköltött föl a. leány. —■ Tálán ki akar adni a gyújtogató pa­rasztoknak? Szomorúan válaszolt Keczer Gábor: — Nem adlak ki, de menekülj! Mind jár* me­nekülj, mig be nem zörgetnek reánk a Majos Ferenc ordasai! Szerencsétlen leány, aki hazá­jának ügye ellen fordul... — Hát elhagy? — elköltött föl másodszor is a leány. De itt már Keczer Gábort is elhagyta türelme s nagyot kiáltott: — Szedje magát! Alig félóra múlva ugyanazon a szekéren, amelyen jött, Kassa felé ment-ment tovább Új­helyi Erzsébet ifjú leányzó. Megszégyenítve, leverten. Ám ahogy a falu felső végére ért vol­na vele a szekér, megfordult a hátulsó ülésben s a csillagtalan éjszakában az Ujfalussy-ház felé fenyegetett apró öklével: — Megállj, Keczer Gáborí Keczer Gábor másnap hajnal előtt Tokaj felé indult Ujfalussy Andrással. A Szepessy Pál or­dasai közé III. Erdély felől megindultak a fölkelők. Az 1672-ik esztendő augusztus havának vége felé járt az idő s Szepessy Pál és a Partiumból kitört vezértársai Tokajtól Nyírbátor irányának táboroztak s éppen azon voltak, hogy áttörvén a tiszai gázlókon, megnyomják Spankau gene­rálist és szemtelen martalócait, akik Kassa alól idáig merészkedtek ellenükbe. Méreg fűtötte a bujdosókat. Azóta, hogy Nádasdyék fejő porba esett alá s nem volt maradásuk saját hazájukban, Er­délybe vették útjukat, legföljebb egy nyargalt szolgástul... S hogy a családdal, meg a sze­génységgel mi történt odahaza azóta, nem is sejtették. Ebben az időben még egy utolsó adót vetet­tek ki a sarkaiból kiforgatott országra: a fo­gyasztási adót. Egy akó bortól kilencven, egy akó sörtől hetven dénárt rendelt fizetni Lipót császár <s az adók könyörtelen behajtásával a királyi kamarát bízta meg, melynek elnökévé Kollonicsot nevezte ki... Méreg fütötte a bujdosókat. Mert soha még a háromfelé szabdalt Magyarország nem volt. oly bitangsoron, mint ebben az esztendőben. S a Partium felől előtört bujdosók öklüket kezd­ték rázni a Kollonies nővére s megesküdtek az egy Istenre, hogy ott, ahol érik, ki fogják he­réim! És a szörnyű adók miatt hiába irt a császár­nak Széchenyi György, a megőszült kalocsai érsek: „uyelvom megakad, midőn szólok, ke­zem reszket,- szemeim könuybclábbadnak, mi­dőn e tárgyról irok, látván, hogy az adókból a bajoknak Iliásza fog háramolni szerencsétlen nemzetünkre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents