Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-14 / 210. (3023.) szám
2 T>RA:GAlA\\GfaMiH ! RLA3? 1932 szeptember 14, szerda. vét. A nemzeti szocialisták nem tekinthetők a tegnapi nap győzteseinek, mert amit véghez vittek, csupán színházi jelenetek voltak következmény nélkül. Viszont a közönség láthatja, hogy a nemzeti szocialiteák nem az alkotmány őrei, amit pedig el akarnak hitetni az országgal, A Voeeieche Zeitung megállapítja, hogy a bizalmatlanság kinyilvánítása jogtalan volt, mert a birodalmi gyűlés feloszlatása után következett be. Mindazonáltal a lap szerint nem a parlamentarizmus gondolata szenvedett vereséget, hanem a demokráciával való visszaélés, ami annyira jelemzi a demokrácia ellenségeit. A Germania szerint a tegnapi események inkább a különös véletlenek és meglepetések groteszk következménye v-olt, mint a céltudatos akarat eredménj'-e. A lap nem beszél Gö- ring hibájáról, de elismeri, hogy a birodalmi gyűlés feloszlatása törvényes. A kormány félhivatalosa a lévőről Érdekes megállapításokat közöl a Deutsche Allgemeine Zeitung arról, hogy mi fog a jövőben történni. A lapot természetesen elsősorban az uj választások problémája izgatja. A hivatalos lap egyelőre nem tud választ adni erre a kérdésre. Véleménye szerint megdöbbentő jelenség, hogy az elmúlt napok eseményei áthidalhatatlannak látszó szakadékot vágtak a nemzeti szocialisták és a kormány közé. A birodalmi gyűlés ülésének egyetlen eseménye sem oly tragikus, mint a német nemzetiek tüntető kivonulása és a bennmaradt nemzeti szocialista párt gyülöletkórusa, amellyel a kivonulókat követte. A D. A. Z. fél a küszöbönálló választási küzdelemtől. Fölveti a kérdést, hogy miféle előnyei vannak a választási küzdelemnek a mai helyzetben? A radikalizálódás valószínűleg tovább fog folyni, a gazdasági javulás ismét eltűnik és a közélet megnyugvása semmivé válik. Ilyen körülmények között a kormánynak egyetlen feladata az lehet, hogy az alkotmányos életet hozzáidomitsa a nép valódi igényeihez és követelményeihez. A jelenlegi alkotmányos rendszeren mindenesetre változtatni kell. Megindul az agitáció Berlin, szeptember 13. A Vorwárts ma közli a szociáldemokrata párt vezetőségének nyilatkozatát, amely rámutat arra a tényre, hogy a birodalmi gyűlést abban a pillanatba föloszlatták, amint az megsemmisítő többséggel bizalmatlanságot szavazott Papén kormányának. A kormány egyébként vétett az alkotmány első paragrafusa ellen, amely kimondja, hogy az államhatalom a népből indul Gandhi mártírhalált ahar halni Ha nem teljesítik feltételeit - Senki sem vonja kétségbe, hogy megvalósítja szándékát London, szeptember 13. Gandhi tegnap kijelentette, hogy abban az esetben, ha az angol kormány nem változtatja meg a választási törvényt és nem ad választójogot a páriáknak, éhségsztrájkba lép és a halálig kitart a sztrájk mellett. Mivel nem valószínű, hogy a kormány megváltoztatja eredeti tervét és az is bizonyos, hogy Gandhi önikényes haláiSIal váló fenyegetőzése nemi színházi trükk, hanem olyasvalami, aimit a hindu népverér megvalósít, illetékes körök uj hindu komplikációktól tartanak. Az angol sajtó egyelőre nyugodtan itéili meg a helyzetet, ámbár tudatában van annak, hogy Gandhi mártírhalállá súlyos következményekkel járna India és Anglia viszonyában. A novemberre tervezett csonka round-íable-koferencia például sem- miesetre sem ülhetne össze. Egyetlen Lap sem vonja kétségbe, hogy Gandhi elhatározását valóra váltja. Az ellenzéki Daily Héráid véleménye szerint Gandhi álláspontja érthetetlen a nyugateurópai ember előtt és egyedül Kelet erkölcsi és vallási mentalitásából magyarázható. A Times nyugodtahban Ítéli ímeg a helyzetet és tudja, hogy Gandhi naiv hívei vezérüket mártírnak tekintenék, ha tényleg meghalna. A kevésbé szentimentális emberek azonban kénytelenek belátni, hogy Gandhi vallási és politikait meggyőződésének halálos következményeivel az angol korFelhcvült á'lapotban és könnyen öltözve ha leül és hirtelen borzongást érez, gyors segélyt nyújtanak a mányt akarja megterhelni, ahelyett, hogy beismerné, hogy a helyzetért a felelősséget egyedül honfitársai viselhetik, akik egyetlen kérdésben sem tudnak mgegyeziu. ftfi „Klofác ur kopirozza Hitlert** „A nemzeti szocialisták katonai alakulatokat alapítanak" — jelenti a cseh néppárti Praisky Veierník Benes és Klofác pártjának szervezkedéséről Prága, szeptember 13. A cseh néppárti Prazeky Veoernik a következő cimek alatt: ,.Klofác ur — kopirozza Hitlert. A nemzeti szocialisták katonai alakulatokat létesítenek1', föltünéstkeltő cikket közöl: — A sajtót furcsa hír járja be, — írja a lap. —• A nemzeti szocialista párt központi titkársága fölszólította a párt összes szervezeteit, különösen a nagyobbakat, hogy azonnal fogjanak hozzá a párt rendezői testületének a megalakításához. amelynek neve ,.a- szabadság őrsége" lesz. Véletlenségből a kezünkbe került egy ilyen körlevél, amelyben a következőket olvassuk: „A szabadságőrök testületéit egyöntetűen kell megszervezni. Valamennyi tagjára szigorú fegyelem kötelező s a tagokat csakis a politikai szervezet tagjai sorából szabad kiválasztani éspedig csak a legmegbizhatóbba- kat, a legharciasabbakat és a legbátrabbakat. Első föladatuk lesz az, hogy a párt politikai programjának védőrségét képezzék s a pártgyülések uyugodt menetét biztosítsák különösen a választások ideje alatt. “ —- Ez valóban újdonság politikai életünkben, — folytatja a Prazsky Vecernik. — Volt ki. A szociáldemokrata párt tehát kiadta első választási felhívását. — Ugyanakkor a lap közli, hogy Loebe, a birodalmi gyűlés volt elnöke belépett a Vorwárts szerkesztőségébe. A poroszországi helyzet Berlin, szeptember 13. A Deutsche Allgemeine Zeitung értesülése szerint a nemzeti szocialisták és a centrum között megindult koalíciós tárgyalások a birodalomban egyelőre abbamaradtak, de Poroszországban tovább folynak. Nem lehetetlen, hogy a két párt a porosz országgyűlésben hamarosan megegyezik Ezzel a kormányi ismét súlyos problémák elé állítaná. A kabinéit ma ismét foglalkozni fog a belpolitikai fejleményekkel és dönt számos nagyjelentőségű alkotmányos kérdés ügyében., már szlovák néppárti rodobrana, fasiszta junák- szervezet, kommunista sejtalakul átok, mindezeket azonban a hatóságok betiltották, mint az államra és a közbékére nézve veszedelmes alakulatokat. Eddig egyetlen koalíciós párt 6em tartotta szükségesnek, hogy külön szerveket létesítsen gyűlései és programja védelmére. Ez csak a szovjetoroszországi, németországi és o’aszországi elvadult politikai világban vo't- lehetséges. A nemzeti szocialisták körlevelükben azzal indokolják mozgalmukat, hogy ezek a szervek hasonlók lesznek az agrárpárt lovas- bandériumaihoz, a szociáldemokrata tornaszervezetekhez stb. Elfelejtik azonban, hogy e szervezetek tisztára testnevelő föladattal birnak és legföljebb az agrár lovasbandériumokat használják föl néha parádézásra az agrárpárt, ünnepségein. A testnevelésről a nemzeti szocialista pártban is történt gondoskodás. A tömeg- megnyilatkozások nyugodt, lefolyásának védelméről a közbiztonsági szerveknek kell gondoskodniuk. Aki azt hiszi, hogy mindez nem volna elegendő, az, bár tán öntudatlanul, de a nyugtalanságot, az antidemokratikus atmoszférát terjeszti, amelyet Németországból nem szabad átplántálni hozzánk. Ha a nemzeti szocialisták azt hiszik, hogy ilyen módon megerősítik pozíciójukat, akkor tévednek. Avagy Klofác ur elhatározta: már hozzálát a régebben bejelentett ,.második köztársaságának" megalapításához? Mindenesetre nagyon gyanús — fejezi be a néppárti lap — és a mai időben veszedelmes jelenség. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (8) .Mert éjszaka volt már. de senki sem mozdult a.helyéről. Mintha a rémület leszögezte volna a.lábukat. így álltak tanácstalanul, nyomorult félelemben sokáig. És az éjszakában ekkor, de messze valahol, mintha egy dal jajongott volna föl, Mintha törő kei pon fújta volna valaki keserű szilajsággal. Ráismertek mind-mind a fölkelők tábori dalára s beleborzongtak. A hallgatag és láthatatlan csoportban fölsóhajtott valaki. Talán az ősz Deák Mihály: — Isten, Isten, légy velünk! Messze valahol ijesztően rikoltozott a zen- dülő dal... Az eszeveszett magyar düh dala: „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás!" Ismerték már a dalt, mely tavaly őszön jajéi n 11 meg először a Partiumban. S akik hallották, halkulni kezdett a szivük verése. Soha még egy ilven gyűlölködő katonaéneket! Elpanaszolta e dal a szegénylegény buját, akinek vére két-három napifillérért az egy haza oltalmában ömlik el, mialatt a pogány eb, meg a. német eb szorongatja kétfelől is halálos öleléssel. .. De a legtöbb bajt mégis az istentelen német idéz elő szegény nemzetünkben, akinek dulásaihoz képest nem számit sem töröknek, sem tatárnak öldöklése... Iszonyatos dal volt ez császári füleknek! Megfenyegette a magyar urakat, hogy a plundras némettel cimboráinak s rossz vége lesz ezért valamennyiöknek . . . Mert senki ne higyjen a huncut németnek! Ha szorul a nadrágja, mindent Ígérget, de hinni nem szabad neki, mert ál nők fattyú e nemzetség minden tagja, aki nem segítségül jön közénk, hanem országunk pusztításainak végette... Vágd tehát a labancot! E pogánynál po- gányabb kutya ölni jött csak országunkba, vágd tehát még azt a magyart is, aki szóbaállt egyszer e becstelen néppel!... Szörnyű dal veit a Tyukodi pajtás tábori éneke!... Bort trilts a kupámba, bort a lelkemnek, reggelre pedig csapj rá a labancok táborhelyére s ne legyen könyörülöd és irgalom a szivedben!... Tgcál. pajtás, de töltsd a puskádat is és ha megzend'üln,>k a harci kürtök, .hegyeket emelj a németek dög testeiből!... Rá a labancra karddal, fejszével, buzogánnyal s a másvilágra verni át minden veszett kutyát, akinek német a neve! Soha ilyen könyörtelen katonaéneket! Messziről rikoltozott a töröksip s Tyukodi pajtás hírét verte szét az éjszakában. A Kende- kúria nagy ebédlőjében ott szorongtak még köbé csel ő öregurak, fáradt nagyasszonyok s elijedt fiatal leányzók. Akkor valamelyikük any- nvit suttogott a sötétben: — Nagy éjszaka van ... De megint csak össze kellett borzonganiok. Mert a kúria ólomkarikás ablakaival szemközt, de távol, tűz tört föl az éjszakában. Valami kazal, vagy magtórcsür gyű Ihatott ki. Ijesztő vörösben lobogtak a lángok, hogy megvacogott és félni kezdett, aki látta. Iszonyú tűz volt... S ez a vörös fény messzire világított az éjszakába. II. Félnapja mehettek már a szekéren. Keczer Gábor azóta, hogy jókor reggel elhagyták volna a Kende-portát, ahonnét esze nélkül futott szét minden vendég, alig szólt még néhánynapos mátkájához, a fiatal Újhelyi Erzsébetihez, aki a hátulsó ülésből szorongva nézegetett szét a kipusztitott tájékon. S minden pillanatban össze-öeszerezzent. Hisz nem lehetett tudni, hogy az utszéli berekből csörgő fegyvereikkel nem ugranak-é a lovak elé züllött császári katonák, avagy nem toppannak-é eléjük a Szepessy Pál kóbor legényei? Mindkét esetben beláthatatlan következményei lehettek volna egy ilyen találkozásnak. Mert garázda harcosokkal volt tele a vidék. Keczer Gábor nyugtalankodva ült a leány mellett s zaklatott gondolataival volt elfoglalva. A hajnali órákban, amikor Újhelyi Erzsébet mélyen áthatott még, az üres nagy ebédlőben Kende Gáborné, a ház nagyasszonya találkozott a fiatal Keczer Gáborra! s olyan dolgokat tárt- föl előtte, amelyek döbbenettel töltötték el a külországokból hazafelé igyekvő ifjút. A nagyasszony, akit atyafiul kötelékek fűztek az eperjesi Keczerekhez, fölindultán kérdezte ezen a hajnali találkozón Keczer Gábort, mint- tehette gyűrűs mátkájává az ismeretlen leányzót, amikor Eperjesen úgy döntött már édesatyaja, a puritán éle tű Keczer András és az öreg Rau- séher, szintén eperjesi patrícius, hogy növekvő leánya, a Rausoher-család szemefénye és Ke- ezer Gábor egy-pár lesznek. Keczer Gábor olyan szemmel nézett a nagyasszonyra, mintha súlyos álomból próbált volna fölrévülni: — Hány esztendős lehet az Edit leányzó? — Tizenhetedikbe jár, — mondta eltűnődve a nagyasszony. — Tavaly nyáron magam is láttam: a legékesebb hajadon egész Eperjes városában. Urfiak egymással vetélkedve versengenek egy mosolyáért... Keczer Gábor szerencsétlennek, csaknem nyomorultnak érezte magát. Alig volt ereje hozzá, hogy megkérdezze: — És hol tartózkodik most Edit kisasszony, édes néném? — A budai apácáknál tanul, utolsó esztendejében. Ősz elejére Eperjesen lesz ő is, hus- vét.ra pedig főkötő alá kerül. Gábor fiam, te leszel az, aki be fogod kötni a fejét. Mert így végzett már efelől a két családapa. Hát mi lesz most, Gábor fiam? Keczer Gábor két tenyerébe fogta a- fejét s úgy mondta, csöndes szóval: — Nem tudom, édes néném ... Hajlítható fiatalember volt még ekkor Keczer Gábor, aki legutóbb esztendőket töltött külországi univerzitásokon, mialatt egyszer sem járt odahaza. És Magyarországra indulván végül, Erdély bérceinek vette útját, hogy meglátogassa az ottani szász Tokoncsaládokat, mert erre nézve már így egyezett meg levélváltás révén az édesatyjával. Brassó városában botlott össze végül ezzel a szépséges hája-donnal... Keczer Gábor tünődözve beszélt ekkor. Elmondta, hogy kéthetes mátkája Sátoraljaújhely városába való, szüleit a- németek ölték le, mire a leány Erdély felé vette útját egyesegyedül, hogy az odaszármazott rokonmaradékoknál próbáljon oltalmat keresni. De mielőtt még elérhetett volna az atyafiak házához, Keczer Gábor oltihatatlan lángra gyulladt a leány iránt és most vitte-vitte hazafelé. — Cselekedni kellene itten, — szólt szigorúbbra válva a nagyasszony. — A leányt nem viheted magaddal Eperjesre ... — Már pedig hazaviszem! — vágott vissza szemrezzenés nélkül Keczer Gábor. — Nem taszíthatom szerencsétlenségbe! A nagyasszony épp oly határozottsággal mondta rá: — Ám lásd a végét, fiam ... Egyet azonban ne felejts el: nem tetszik nekem ennek a takaros hajadonnak a szem éné zése! És úgy váltak el egymástól —• nagyasszony és unokaöccse — nyughatatlanságbart. Egyikük sem sejtette, mi van elrejtve a jövő méhóben... ...Azóta is szekereztek kettőn, Keczer Gábor hallgatott, a leány összehuzódva ült mellette a -hátsó ülésben. És nem volt egyetlen kérdése a vőlegényéhez: mintha megérezte volna, hogy nagy veszedelmek előtt áll. Ám úgy tett mégis, mintha nem gondolna semmivel. Szörnyű vidéken haladtak át. Olyan volt a csönd, hogy a kerekek zörgésén is túl szakadatlanul hallották a sziveik dobogását-. Köröskörül másvilági volt a hallgatás. Ember nem dolgozott a fölburjánzott mezőkön, a gaz között itt Í6, ott is mint-ha emberi tetem, vagy állati dög 'Száradt volna a fényes napban. Mert szakadatlanul villództak a nyárvégi fények s felhő nem látszott semerre. Előttük, kissé északnak, nagy hegyek vonultak el a- láthatáron: tudta Keczer Gábor, hogy azok mögött van valahol Kassa városa s onnét egy jó hajtás még Eperjes ... Falvakon hajtattak át-, de élő lelket alig láttak ... Gyerekek nem játszottak az ucca porában, a kéményeken nem szállt fölfelé a füst. Kéménye is alig volt minden ötödik háznak, mert a legtöbb épület leégett, fal-aljáig, avagy hamu alatt hevert mindenestül. Néha-néha, de igen elvétve, mintha egy tagjaiban végleg elaszott jobbágy tekintett volna ki a nyitvafelejtett ajtón. De mész a is húzódott nyomban. Éhség és rettenet volt a tekintete... Aztán egyéb tájak következtek. És -ekkor történt, hogy kinos hallgatás után Újhelyi Erzsébet mozdult meg először: —• Hol járunk, kedves bátyám? —- A Latorca felé közeledünk, kishugom, — nyugtatta meg Keczer Gábor s ugyanakkor a leány formás keze után nyúlt-. S bánni kezdte, hogy reggel óta alig szólt valamit a védelemreszorult teremtéshez. S mosolyt erőltetve magára, szeme közé nézett kedves mátkájának. Mert eszébe jutottak ismét nénjének, Kende Gáborné nemzetes aez- szonynak hajnali szavai, aki minden kendőzés nélkül megmondta neki, hogy nem sok bizalma van a leány szemenézése iránt. De ahogy most szembenézett Újhelyi Erzsébettel, a leány bátran állta a tekintetét. Mély és ártatlan volt. az a két szem, akár a- tapasztalatlan gyermeké. Keczer Gábor megnyugtatta magamagát. S föltette előre, hogy harcolni fog a leányéit-, még kemény apjával szemben is. Utolsó le- helletig. Igaz, egyéb is megfordult benne azonközben. Képzeletében maga elé varázsolta Rausoher Edit felhős szemét s elandalodott. maga elé. Gyermekkori pajtása volt a kis Edit: alig öt- évvel fiatalabb nála, Esztendők óta nem látta s most annyit hallott róla mindössze, hogy az cprejesf polgár-urfiak csengenek a szemepiHántásáért- ... Elhessegette magától különös gondolatait, mert attól félt, hogy meg talál bomlani az agya.
