Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-11 / 182. (2995.) szám
/ 2 AGte\R-HI RLAI» 1931. augusztus 11, csütörtök. el, a rendőrség ás a csendőr&óg azonban résen volt, gépfegyvereiket állított fel és visszaverte a támadókat. Reggel hét óráiig szakadatlanul ropogtak a puskalövések, a monardhisták kisebb csoportokban, afutocnobilokon járták be a város wxáit s /mindenütt szemíbeszálltak a megerősített létszámra rendőrséggel és csendőrséggel. A város főútvonalán véres összeütközés játszódott lo a csendőrség és a felkelők között. Közben a lakosság is beavatkozott a küzd el embe és az egyik elf ogott monar- öhista tiszt hajszál híjám a népitélet áldozata leit. A hajnali harcoknak az eddigi jelentések szerint egy halottja, egy súlyos és egy köny- nyebb sebesültje van. A rendőrség az összeesküvés számos 'résztvevőjét letartóztatta. Köztük van a madridi német-spanyol komité elnöke és <egy eoiffőr, akit Prfiimo di Rivera diktátorságának ideije alatt személyes szolgálatokra használt. A levert felkelés háttere és mozgató rugója nagyjában már tisztán áll a rendőrség, illetve a kormány szeme előtt. A monar- dhieták számbeli gyengeségükre való tekinr tettel főképpen a meglepetésre és a pánikra spekuláltak, az volt a szándékuk, hogy a miniszterelnököt foglyul ejtik és hogy az általános zűrzavarban kikiáltják a m-anarchista katonai diktatúrát. Az éUemíar rád alom elfojtása aránylag kevés vérrel járt és utólagos megállapítás szerint a felkelés stratégiai része komolytalannak látszik, a valóságban azonban a monarchista puccs hosszabb idő óta gondosan ©lő volt készítve. Erre mutat többek között a letartóztatásban lévő személyek jelentős politikai és társadalmi rangja, ezekről nem tételezhető fel, hogy egy operettszerü puccskísérletbe belementek volna. Egyes adatok arra mutatnak, hogy Barcelonában is meg volt szervezve a felkelés, a barcelonai összeesküvők azonban nem kapták meg a megállapodás szerinti jeladást. A monarchista államcsiny-kisérlet előkészületének kulisszatitkai s a katonai akció teljes arányai még nem ismeretesekDt halott Madrid, augusztus 10. Újabb jelentések szerint a leveri monarchista felkelés harcainak öt halottja van, négy katona és egy polgári személy. Ezenkívül sokan megsebesültek, számukat azonban még nem lehetett pontosan megállapítani, mert az összeesküvők könnyebb se- besüitjei nem jelentkeztek orvosi kezelésre. A rendőrség őrizetbe vett többek között egy tábornokot és egy őrnagyot, az utóbbi teherautókon szállította katonáit Tetuán elővárosából a spanyol fővárosba. A kísérlet kudarca után a felkelők egy részének sikerült Tetuánba visszahúzódni. A délelőtti órákban a városban isméit helyreállít a nyugalom. Az uccákon lovas rendőr ség és csendőrség cirkál, helyenként a nép köztársasági tüntetéseket rendez, a spanyol köztársaság zászlaja! alatt nagyobb tömegek vonulnak fel a város uccáin és éltetik a köztársaságot. Most már tis ztán látják az összeesik ü vők h aditer vének fő - akcióját, amelynek a® lett volna a célja, hogy a minisztercln/ö- küt és a hadügyminisztert elfogják. Ezenkívül hatalmukba akarták keríteni a telefon- és a távíró ve ze tékeit és valós zínűleg a postahivatali központból instruálták volna azután a vidéki monarchista szervezeteket. A ffiposta elleni roham Madrid, augusztus 10. A felkelés lefolyásáról még a kővetkező részlet éket jelentik: Hajnali négy órakor egy kapitány, egy alezredes és egy tengerészhadnagy nyomult be a postahivatalba. Oldalukon revolvert viseltek- karjukon pedig fehér karszallagot, amelyen zöld Szent András-kereszt volt. Az alezredes és kísérői a postán őrtálló polgárőröket megkérdezték, hogy hol találhatóik a hivatal vezetői. Ebben a pillanatban negyven felkelő jeleni meg a láthatáron, részben egyenruhásak, részben pedig polgári öli özeinek, valamennyien revolverrel felfegyverkezve. A polgárőrök most már felismerték a veszedelmet és riaszfóVrést adták le. A következő pillanatban a Cibelez tér felöl puskaropogás zaja hallatszott, mire akcióiba léptek a közelben összpontosít ott rendőri és csendőrségi csapiatok, amelyek felvették a harcot a karabélyokkal és revolverekkel feáfegyv erzett monar eh istákkal. A küzdelembe, amely a postaügyi minisztérium, a hadügyminisztérium és a rendőr- igazgatóság épülete körül a legnagyobb hevességgel folyt, hamarosan beleavatkoztak a csendőrség gépifegyerosztagai és megtörték a irionarchisták ellenállását. A csendőrség előnyomult és a postaügyi minisztériumban talált felkelőket körülvette és letartóztatta. Feltevés szerint a puccskiséflbt élén Galvamnti tábornok ál több tábornoktársával egyeten?ben. Reggél háromnegyed nyolc óraikor, amikor a felkelés úgyszólván már teljesen el volt fojtva, a város határából ágyudörgés hallatszott, aiafely nagy riadalmat keltett a lakosság között s a pánik csak akkor csendesük el, amikor a belügyminisztérium plakátokon jelentette be, hogy a felkelési kísérletet elfojtották és a város határában gyakorlatozó tüzérség ágyúinak dörgése semmiféle összefüggésbon nincsen a pucckisérlettol. 123 katonával a köztársaság elles A felkelő katonák rezére Silvestra százados, az 1921. évi marokkói hadjáratban elesett Siivéstre tábornok fivére, aki intim barátja volt AÜfonz exkirálynak. Az összeesküvők Tetuanbam gyűltek össze g ott volt Silvestre százados főhadiszállása is. Ma reggel félény órakor a százados több tj&zt kíséretében felkö’Jtötte 120 katonáját, sorakoztatta őket és közölte velük, hegy pár perc múlva indulnak Madridba, ahol elfogják a kormány tagjait. A katonák engedel- mesikedtek a parancsnak. A menet megindult és először a város bejáratánál a cirkusz mlellett állapodott meg, ahol feltartóztatták az arra haladó autókat és elkobozták azokat, ötven autót rehyháltak el ilyenmó- don, af autókba a polgári összeesküvőket ültették és elindulták a város középpontja felé. Az útközben a járókelőket felszólították, hogy csatlakozzanak a menethez. Sevilla a felkelik kesébe® van? Madrid, augusztus 10. Lapzártakor érkezett jelentések szerint a monarchisták felkelése Sevillában komoly zavarokra vezetett. Itt is a korahajnali órákban tört ki a lázadás és a legutóbbi jelentések szerint a helyzet rendkívül kritikus, mert egy lovasezred és a esendőrség egyrésze csatlakozott a felkelőkhöz, sőt állítólag a rendőrség körében is hívei vannak a nionarehistáknak. A felkelők parancsnoka Sevillában Jósé ganjurjo tábornok, a sevillai helyőrség parancsnoka. A belügyminisztérium nyilatkozatban jelentette ki, hogy a kormány Sevillában ura a helyzetűek, ezzel szemben Gibraltárból érkezett jelentések a felkelők sikereiről számolnak be. A város felett Sanjurjo tábornok, a raionarehista ellenforradalom ottani vegére parancsnokol. A spanyol kormány állítólag utasítást adott Malaga, Cadiz és Puella kormányzóinak, hogy szükség esetén a kormánycsapatok igénybevételével verjék le a sevillai lázadást. Kétszáz Eetartóxtatés A belvárosban Silvestre százados parancsára két csapatra oszlottak a felkelők, az egyik a posta elé vonult. Három monarchis- ta tiszt lépett előszűr a postaépületbe és rá akarták venni az ott szolgálatot teljesítő polgárőrség parancsnokát, hogy csatlakozzon a felkelőkhöz. Amikor a posta előtt megkezdődött a lövöldözés, az épületben levő három tiszt minden elleníállás nélkül megadta magát. a rendőrség és a esendőrség összesen 200 összeesküvőt tartóztatott le. Az uccui harcoknak öt balettjuk van, minthogy azonban a felkelők sebesültjeiket és halottaikat autókon elszállították, lehetséges, hogy a kudarcba fűlt államcsínynek még több áldozata is van. A felkelésetek egy másik epizódja a reitd- őrigazgiatóság épülete előtt játszódott le. A, rendőrigazgató aiz uocáról behaJllatszó lárma zajára lesietett a kapuból s amikor kilépett, az összeesküvők karabélyaiból sortüz dördült el, de a golyók nem sebesiteUék meg a rendőrigazgatót. Később a rendőrség vezetője, Mendez maga is az egyik rendőri osztag élére állt és rész evett az uocai harcban. A reggeli órákban már csak vértócsák, kilőtt töltényhüvelyek és katonai sapkák mutatták a hajnalban lefolyt véres összecsapás nyomait. Hogy az összeesküvésbe a monardhisták vidéki szervezetei is be voltak vonva, azt számos jel bizonyítja, igy például az is, hogy a hajnali szürkületben az Alcala de Henares- ben állomásozó lovasezred egyik szakasza elindult Madrid felé, a katonák azonban útközben meggondolták magukat és visszafordultak. Madrid, augusztus 10. A város képe délelőtt ismét normális volt és a vidékről seui jelentettek rendzavarásokat. Elfogató parancs az exklrály ellen! Madrid, augusztus 10. A diktatúra visszaéléseit vizsgáló parlamenti bizottság ma javaslatot terjesztett elő arra vonatkozólag, hogy a reaüőrig&zgatéság adjon ki elfogatási parancsot Alfonz spanyol exkirály, a trónörökös és még egy sereg politikai személyiség ellen, akik a diktátorában vezető szerepet játszottak. A névsorban szerepéi a volt munkaügyi miniszteren kívül a diktatúra vezető egyéniségéinek egész sora. A parlamenti vizsgálóbizottság követelése semmiféle össrooWtggésben nincs a ma hajnalban lezajlott monarchista puooski sértettel. VISSZA A TÚLSÓ PARTRÓL FANTASZTIKUS lEÖÉNY Irta: PALASTHY MARCELL (88) Izgatott, zajos, de rövid taps zúgott föl1. Alden Róna tus meghajolva köszönte meg az előlegezett elismerést, azután minden érdeklődése a nagy kísérlet felé fordult. — Mr. Katino, Yaddo! Go-ou! Az egyik japán gyors kézmozdulatára fcial- vó lámpafény után vaksötétségibe merített teremben a végsőkig feszített, lázas érdeklődés kábult s mégis halkan ziháló csöndje lett az ut. Aztán ... A gép halkan surranva, majd egyre növekvő zurrogással működni kezdett. Gömbjei és csövei a bennük fejlődő, eleinte zöldessárgán derengő, majd a kékbe átmenő s egyre erősbödve mély, meleg lilába 'lágyuló fénytől misztikus ragyogással teltek meg é& ebben a sajátszerüen viliódzó, lobogva emanáló lila fényáradatban keringő fénymotollák, körbefutó lángkigyók villantak meg, küllők, dugattyúk cikkáztak s a genezis kaotikusán forrongó dübörgése áradt belőlük, megtöltve a termet és a rettegve összehúzó dó és mégis odaadó érdeklődéssel előrehajolva figyelő emberek lelkét a legmegrázóbb döbbenettel. Végül egyenletes lett a mély és meleg, szinte selymesen lágy és mégis kristályos fényű ra- gyogvány s a gép szerkezete most hangtalanul működött már. Az amfiteátrálisan félkörbe futva egymásra tornyosuló padsorokból tisztán figyelhette meg az ötven tudós, életre hogyan kél a tudomány legújabb s minden eddiginél nagyobb, szinte vérfagyasztó csodája? Az egyenletessé higgadt fényben a kísérleti asztal fényesen villogó lapjára Yaddo az egyik kalitkából odahelyezett egy teljesen elaggott, vedlett tollazatú tyúkot. Az állat remegve lapult meg, majd kókadtan terült el az asztal lapján. E"v izgatott, rekedt hang hördült bele a fulladt csöndlbe: — íme az ómega! íme a vég! De ez a felharsanó izgalmi vészjel is elhalt, mert az asztalon heverő tetem a most narancs- sárgába áthajtó tompa fényben átalakulni kezdett, míg a gép egyre erődbödő berregéssel teljesítette kötelességét, melyet a kieszelhető földi dolgok ura, az emberi lélek parancsolt rája. Tyukanyó tollai leperegtek, pernye és süni gőzök apró felhőkonéya kerekedett körülötte. Viliódzó atomok fénypontjai sodródtak fölötte elszükülő e fölfelé újból öblösödé tölcsérbe, mint egy káprázatosán keringő, misztikus homokóra. A korongok sivitva pörögtek most újra. A zaj harsogva töltötte meg ismét a termet s a kábuló agyakat egyaránt. Meddig tartott ez? Egy örökkévalóság volt ez? Röpült az idő, vagy s z árny asz ege tten hevert a mindenség partján? — Light! — vezényelte végül a professzor. Világosság! A gép csőd aragyog vány a megszűnt s a föl- lobbané villanyfény józan világosságában az asztalon ott pipiskédéit ébredő szárnyesatto- gással egy selymes, sárgabolyhu, picinyke kis csirke. — Six and forthyfive! — mondta nyugodt hangon Mr. Katino, aki órával kezében lépett föl a háttérből a dobogóra. Hat perc és negyvenöt másodpercig tartott tehát a hallatlanul nagyszerű s a jelenlévők leikébe markoló kísérlet. A tudós hallgatóság egy percnyi ájult és el- révülő hallgatás után őrjöngő hun-ázásba és orkánzó tapsba bódultán ünnepelte a Radius alfa post ómegám hősét. — Miraculum! — zúgott a dán professzor orgonazengésü hangja s egy apró, f.eketearcu, pamacsszak állas, mozgékony s tömzsi emberke hadonászva és őrjöngve kiáltotta: — Evviva il professore massimo! Ellinor mama pedig arcán valami földöntúli ragyogással tárta ki két karját a csodálatos emberi nagyság felé, aki — az övé. Alden professzor ott állt a dobogó széléin e két karjának tiltó mozdulatával hárította el a gratulánsok rohamát, —' Pardon, uraim! Folytatjuk! — Folytatjuk, — fordult azután angol nyelven japánjaihoz* de vezénylő hangja elfogó- dottább volt, mint az imént. Csatáját megnyerte a tudományos kutatás e Napóleonja s most mintha a győzelem mámora fogta volna el, amely hajtotta, hogy Jie&zakitsa annak minden gyümölcsét és sziveikben is meghódolókká tegye azokat, akiket diadalának el&ö pillanatai szinte elkálbitottak. Az események gyorsan pörögtek tovább. A két japán boszorkányos fürgeséggel és kísérteties csöndben végezte az előkészület munkáját. A kísérleti asztalon az öreg tengeri nyúl totyogott most körbe, soha el nem lankadó, bár öreges érdeklődéssel szimatolva holmi elemózsia után. Mikor a professzor, szintén odalépve a kisér- iléti asztalhoz, annak közepére helyezte a tengeri nyulat, az barátságosan fúrta bele rózsaszínű és fürgén mozgó orrocskáját az ismerős tenyérbe. — Most nincs cukrom, old Tosmmy, — mondta szeretetel a professzor. — Azután pedig majd már csak fejecske kell neked, 'kicsinyem. De a fejecskét — bár szó tartó ember ígérte neki — még sem kapta meg old Tömniy soha. Mert mikor újra izzani kezdett, a két hatalmas csoda.Lámpa s az ujraalkotó alifasugár ziz- zenve kezdte meg száguldó útját, a sodronyháló szövevényén, egy támoiygó fekete figura imbolygott elő a sötét háttérből s egy sárgán villanó pózna zuhant a gépre ... Robbanás lángtengere csapott ki a gépből é6 szörnyű apokaliptikus, harsogó mennydörgés ■rázta meg a. termet. Szörnyű dördülések sortüzében, üvegszilánkok jégesőjét, ontva, rombadőlt a Radius alfa. post ómegám generátora, a. vakgőtét teremben a pánik üvöltő, viaskodó, tombolva őrjöngő démonai szabadultak el. Mi volt ez? A természet titkainak géniuszai sújtottak le láng-ökleikkel a por fiára, aki lázadó együgyii- ségében magát az egeket ostromolja s be mert tolakodni a titkok szentélyébe? Vagy merénylet történt? A becsvágy őrültjét ösztönözte valami szörnyű démon e katasztrófa fölidézésére? I Miért? Hogy megsemmisítse a gépet és annak alkotóját? Mi volt a célja ezzel? Kileste talán a gép hallatlanul nagy titkát a közös munka hónapjai alatt s most él akarja azt Tabolni, ha sikerült a tudóst, — -> saját életének kockáztatásával, — megölnie? Mi volt ez épp o-ly elszánt, mint szörnyű merényletnek rugója? Mit akart a merénylő? Magának a dicsőséget és nemzete számára az eredményt, mely minden képzeletet fölülmúl? így vám Mert ha merénylet volt. ez és nem véletlen szerencsétlenség, — úgy azt a japán követte el: — Katino. Senki sem tudott semmit a koromfekete teremben, amelyben pokoli hangkáosz kavargóit. Az élet titkait kutató tudósokat épp úgy hatalmába ejtette a menekülni igyekezve, semmit sem kímélő s csak a saját életét menteni akaró csorda-ösztön, mintha a legvegyesebb elemekből összeverődött, kiskulturáju csőcselék lett volna. Kegyetlen ütéseket osztva és tűrve, egymást legázolva törtettek az ajtó felé, mely előtt az összetorlódott tömegben minden magasabb érzést lealacsonyító kézi tusa fejlődött ki. ... A halál markában vergődve egyformák vagyunk mindannyian, mi vinyogó férgek ... Csak Ellinor mama nem igyekezett megmenteni életét. Nem is gondolt erre. Hiszen ő csak ..kisfiában" élt. Az erős férfiak e fölbomlott hadrendi! és demoralizált csapatában ő volt az egyetlen igazi •ember, aki e válságos percekben is meg tudta tenni, amit a kötelesség és a szív törvénye parancsolt. Az örvénylő tumultuson áttörve, a dobogó felé rohant, ahol a robbanás föllobbanó tüzcsó- vájában összeesni látta Alden Renatust. De nem!... Volt még valaki e pokoli harsogással teli teremben, amelynek sötétjében csak néhány átizzott huzal viliódzó vörös fénye derengett; — volt valaki, aki nem vesztette el fejét. A padsor balszárnyán — fé Ír elhúzódva a. vad tumultus sodrától s a fejleményeket várva és fürkészve hajolt, előre egy alacsony és vézna alak. (Folytatjuk.)
