Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-10 / 181. (2994.) szám

4

•StöKOTtMAfiíSR-HTRIiaff

1332, anguMui 10, saierdi.

m * || ^ ||'^§ ^ jtl ^ p' “ '"' ” . t* '

London, augusztus eleje. A lausannei konferencia befejezése után Apponyi Albert gróf, a magyar delegáció vezetője fogadta a London General Press tudósitóját, akinek arra a kérdésére, hogy mi a helyzet Lausanne és Genif után, a következő nagyérdekü nyilatkozatot tette a konferenciák eredményeiről:

— Bár egyáltalán nem mondhatnám, hogy fáradtan, kimerültén hagyom el a leszerelési világkonferencia szánterét, mégis örülök, hogy egy jóidéig átadhatom magam a magyar élet otthoniasságána(k, nyugalmának, poózisének és harcainak. Őszintén szólva, szeretek a hazámban élni és általában azt hiszem, olyan fajtához tartozom, amely csak „honi földön", legalább is a mi számunkra végtelenül barátságosnak tűnő éltető napfényünk melegén érezheti tartósan jól magát és amely előbb vagy utóbb hazalkivánkozik bizony a földkerekség akármelyik más kedves pontjáról is.

— Megynyugodva, sőt mondhatnám jóérzéssel térek; vissza hazámba a félesztendeig tartó konferenciáról, amelynek — nyugodt lélek - kel állíthatom — minden fázisát éber figyelemmel kisértem, persze csupán a nyílt színpadi jelenésekre gondolok, hiszen bennünket kisállamokat bizony nem hívnak meg azokra a legutolsó időkben újra egyre nagyobb tért hóditó magánbeszélgetésekre, amelyeken a nagyhatalmak reprezentánsai bizalmasan lezárt ajtók mögött igen nagy horderejű kérdéseket intéznek el. A nemzetközi koherencia metropolisában különösen az utolsó napokban mégis azt az érzést meri tettem, hogy

som & nemzetek sorsa, sem a külső helyzete nem rosszabbodott a konferencia óta.

Persze ami az érdekes, előtérben lévő nagy politikai kérdéseket illeti, bizony nekünk, akik örökké a nagyhatalmak közt hullámzó érdekellentéteknek, percedként váltakozó, kialakulatlan helyzeteknek folytonos áraznia-f

taiban sodródnák, sajnos, meg kellett szoknunk már annak folytonos látását, hogy semmit, de semmit nem nyomunk a világpolitika serpenyőjében!

— Magam nem is láttam volna tehát indokoltnak, hogy a leszerelés kérdésében nemzetem nevében külön magyar álláspontot terjesszek elő, amikor úgyis nyíltan kifejtettem a katonai parlament szine előtt, hogy

sohasem akadhat magyar kormány, amely aláírjon olyan leszerelési egyezményt, amely nem fogadja cl minden korlátozás j nélkül az államok tökéletes egyenjogúságának alapigazságát.

Ennek a sokat hangoztatott követelményünknek várva-várt kivívása nem maradhat csu-; pán a legnagyobb legyőzött birodalom pofiid- j kai tétele, viszont a kis Magyarország, vagy j más legyőzött állam sem sajátíthatja ki kizá- í rólag a maga vesszőparipájául — A történelem örök emberi motívumokból j folyó történések állandó ismétlődéséből áll... j Genf, Lausanne, legközelebb talán London, vagy újra Genf . . . Nagy kérdések, mintám ilyen a tőkének, a pénznek, az emberi mimikának újból visszaadni azt a bizalmat, ami csak a népes egyenrangú társadalma közé térhet vissza, amelyben bizonyos államok csoportját nem tartják állandóan megfosztva az önvédelem lehetőségétől ugyanakkor, amikor más országok saját erejük tudatában bizony bármely pillanatban érvényt szerezhetnek maguk is az „igazuknak4'.

Bármilyen égető kérdéseik várjanak i® megoldásra hazámmal kapcsolatban, a magyar nép szemében az erkölcsnek- az etikának, a férfiasságnak és nemzeti méltóságnak olyan elengedhetetlen elemeként szerepel egyenjogúságunknak a nemzetközi élet minden terén vadé kivívása, hogy a magyar nép valósággal egy igazán barátságos együttélésbe, csatlakozását egy szomszédaival való minden hátsó gondoltai nélkül kollaborálós- hoz, amig ezt a követ elés linket nem teljesítik.

— Ilyen várakozások és előzmények között zajlott le a lausannei jóvátéieli értekezlet, amelynek ünnepélyes zárójegyzőkönyve szerencsésen pontot tett a Középeurópa országaira olyannyira ránehezedő német jóvátételt kérdésre, másfelől pedig politikai jellegű elvi leszögezésével örvendetes kihatást és áldá- sós következmnyeket jelenthet nemzetem jövőjére is. Tizenhárom esztendő nemzetközi konferenciázásai után

j

végre Lausátánéban elsőidben kimondták, hogy Európa gazdasági lábraállitsáí az ösz- szes érdekelt államok közös erőfeszítésévé], ezen országok egyenjogúságának teljes elismerése alapján fogják megkísérelni.

— Ezek után agy látom, hogy Magyarországnak egyéb, megoldásra váró általános jellegű problémiái is szélesebbkorü megértésre és hatékonyabb támogatókészségre találnak a külföldi közvéleménynél, mint a nagy leszerelési parlament összeü lésekor. Igaz, a nemzetközi politikában eddig csak szavak és ígéretek hangzottak el, mégis jövőnlkbe vetett rendületlen kitünkkel most messzebbmenő cselekedeteket is várhatunk azoktól a gazdasági értekezletektől, amelyek a lausannei zárőjegyzökönyv intézkedéseiből folynak és melyeknek kimenetele elé hazám közvéleménye is a legnagyobb érdeklődéssel néz. E konferenciáknak legközelebbi etappja az a gyűlés lesz, amely augusztus 16-án, vagy 17-én üd össze Varsóiban és amelyen a középeurópai agrárállamok képviselői vesznek részt, hogy lerögzítsék az úgynevezett középeurópai rekonstrukciós bizottságban, valamint a világ- gazdasági konferencián — amire eióredátíhatólag csak késő ősszel kerül sor — követendő közös magatartásuk irányvonalát — Egyelőre a genfi intézményeknél, amely a leszerelési konferencia tagjainak széjjelszé- ledése után most már behatóan fog foglalkozni a világgazdasági konferencia technikai előkészítésével, nem látták pontosan azokat a módszereket és eszközöket, amelyeket a nagy gazdasági konferencia fog alkalmazni a nagy- beteg gazdasági világszervezet meggyógyifására. Lelhet, hogy egyelőre csak a beteg testnek egyes atomijait igyekeznek majd egészségessé varázsolni arra a természetíudományi- lag is bevált megfigyelésre támaszkodva, hogy a meginduló gyógyifolyamatot úgyis széjjelviszi majd a vér az egész testbe. Még ha igy állna is a helyzet és csakugyan a mostanában divatos „gazdasági egységek" létrehozására törekednének is a hatalmak, akkor is

elsőrendű követelmény vo'Una, hogy a kialakuló gazdasági területeken vadam'ennyi kollaborációra, lépő ország ugyanannyinak érezze magát, mint akármelyik szomszédja. Jóslásokba bocsátkozni pedig eltévesztett dolog volna, annál is inkább, mert a lausannei konferencia az egész világpolitikai helyzetnek gyökeres átalakítását hozta magával.

E. S.

i|jtfilWiliwiilliliiiiiliiiiTWi'WiWi.i^lliBiMiiill|űil|iiiini|i|t'WPp111 ~ i ír y\

lseiig! lemond a román

választási kormány

fóanlu lép Vajda fniR9Szt@reln&& helyébe

Bukarest, augusztus 9. Minthogy a Vajda- kormány csupán a választások lebonyolításáig vállalta az ál Iám ügyek vezetését s a választások alapján az uj parlamentet már megalakították, Vajda miniszter szerdán nyújtja be kormányának lemondását. Az uj kormány megalakítására mindem valószínűség szerint Mariin a parasztpárt vezére kan megbízást.

feraálí fsikágói polgármester Prágában

Prága, augusztus 9. Ce rúnák osikágői polgármester tegnap este hat órakor érkezett Prágába tíztagú kíséretével- A kladnói származású (termákat Prága nagy pompával fogadta. Genmák este a rádióba is beszélt, csehül, de amerikai hangsúlyozással Rádió- öeszébem Ceikágó jó hírnevét védelmezte, majd áttért a világválságra, amelynek közeli végét jósolta be, — Cermák ma a régi és uj városházát látogatta meg.

FANTASZTIKUS BÍGENY

Illa: PMiSTIiY NAttCELL

(32)

A kutatásnak ezt a módszerét legibensőlbb énjében fönntartás nélkül elítélte és -ez a szükséges gonosztett épp olyan ártózattial töltötte el, mint az életnek minden véres erőszakossága a háborútól a bűnt halállal megtorló ítéletekig.

Minthogy a nagy szenvedélyek torzító tüze sohasem pörkölte meg őt, lelke elánomult, érzései annyira szelídek lettek, hogy egyetemes szerelteiben ölelte át a születő, élő — tehát szenvedésre és halálra Ítélt — lények összességét.

A húst evő és húst gyötrő világban idegenül élt, minit egy más, szelíd planétáról idetévedt lény. ,

Rettegett- attól a gondolattól,, hogy az ő fiacskája is beállt azoknak a kutatóknak táborába., akik az élveboncolásnak — az emberiség nézőpontjából oly fontos, de mégis csak borzalmas és számára elviteeilhetettlenül kegyetlen — tudományát űzik.

De azután elvetette magáitól e szorongó és néki nagy gondokat okozó gyanút. Mert hiszen Renafcus volt az, aki el nem lankadó lelkességgel követelte a tudományos sajtóban, hogy egyetlen állattal se kiinoizzon meg többet a tudományos kutató, mint amennyinek gyötrelmeit az emberiség komoly érdekei követelik.

Lankadatlanul harcolt azért, hogy az elkerülhetetlen kísérletek áldozatait, a kísérleti állatokat érzéstelenítsék s ezeket a műtéteket azután a kinematográfia ezer és ezer példányban sokszorosítva álitea a tudomány szolgálatába.

„Egy csöpp véTrel, egy percnyi kánnal sem .többéit, mint amennyi f öl tétlenül szükséges!"

Ezt a bátor és becsületes cimet viselte Renáta® hatalmas cikksorozata, amelynek világszerte zengő visszhangja támadt ée amelyet magáévá tett a köny őrületre egyre hajlamosabb és egyre emberi ebbé váló világ.

'— Nem! Az ő Renatusa nem űzi őzt a borzalmas .tudományt.

Az ő anenazsériójából csak természetes mórion hullt el egy-egy állatka. Sőt beteg állatkáit is oly gonddal, olyan gyöngéden ápolta a

professzor, mintha a Legértékesebb emberi lélek ragyogna o szenvedő tes fecskékben.

Mik hát ezek a kísérletek, amelyeknek eredményét ma fogja bemutatni az ő nagy kisfia a világ tudományosainak e amihez ő hozta magával a három főszereplőt?

Majd megválik!

Csak ütne már az óra, amely Renatus uij diadalát hozza!

A siker felől nem voilit semmi kétsége.

... Most csak csókolja és öleli az ő fiacskáját és boldogan, gyönyörűséggel szívja magába a Lelke a meleg és gyöngéd becéző szavakat:

— Most már nincs péntek és nincs tizenharmadik a. Elhessent belőlem minden gonosz sejtés. Csakhogy itt v-agy, mamácska! Ellinor mama! Nem Lehet most már baj!

NEGYEDIK FEJEZET,

melyben egy isteni színjátékot látunk, amelyben életre Mél a csoda. De véres és gonosz tragédiává komorodik a derűs és csodálatos látomás s a halál torz kánkánjában nyomorult meztelenül mutatja meg magát az Ember... Csak a szeretet és a gyűlölködés marad diadalmas az ő nagyszerűségében.

És mégis baj történt.

A terem, amely fürdőtt a villanyfényben s amelynek levegője szinte vibrált az izgalom forróeágátóL, megtelt a tudomány kiválóságaival.

Mindenki elfoglalta helyét az asztalok mellett, amelyeken husi tők álltak s papunkét egek és Írószerek egész arzenálja.

A dobogó fölött ott kanyargott és villogott az üvegből, fémből, porcelánból és huzalokból, nagy fémidomok hasábjaiból, karcsú, szeszélyesen kanyargó és egy máéba fúródó csövekből, küllőé dugattyúkból., kerekekből, fémcsiü- ilianásii motollákból, tükröződő felületű gömbökből alkotva a rejtelmes gépidőinekus, amely a

I vilanótfényü sodronyok hatalmas ée kölőnöe

szövedékű pókhálójával a fémmel bevont 'kísérleti asztalhoz kötve úgy lebegett a terem padimai ya alatt, mint egy Leláruco It, de egyenest a magasba szökkenni vágyó repülőgép, az igazi: helikopter.

Főként az emelvény közelében elhelyezett asztalkája mellett szivszorongva figyelő Ellinor mama, de a jelenlévők valamennyien át is érezték, hogy az emberi szeJflemnék nem földhöz tapadt, nem zihálva és bukdácsolva vergődő s 'döcögő guTulás lendületével' s nagy erőlködéssel e szelek hátára fölkaomergő avult monoplánja ez az uj csodamü, hanem a tudatosan, egyenest a nap felé törő helikoptér, aminőről Ikarus és minden ő törvényes leszármazottja álmodott valáha.

S az uj gép. alkotója csak rövid felhajtással köszönve meg a most félhomályba boruló teremből belépésekor feléje zugó tapsot, oly egyszerűen, oly természetesen és nesztelenül mozgott a csodagép körül, mint aki biztos a dolgában é& aki az egész esetben nem lát egyebet, mint a testet öltő Eszme természetes diadalát az anyag fölött.

Csak az egyik japán segített néki, amint tökéletes jártassággal még egyszer végigvizsgálta a gép csavarjait és billentyűit s meggyőződött a huzalok szilárdságáról

A másük japán, ez a lázas és aszkétaancu emberke, akinek arcából foszforeszkáló két bűvös kör módjára csillant élő szemüvegének két prizmája, ott állt a kis laboratóriumnak a terembe nyíló ajtajában és hangtalanul támaszkodva egy hosszú bambusznádpóznának, szemének fürge villanásaival kisérte nyomon a 'professzor minden mozdulatát.

Olyan volt, mint a nagy artí&ták segítő emberkéi, akik tisztáiban vannak a produkció minden trükkjével e megértve gazdájuknak legkisebb szemrebbenését, ott teremnek mellette abban a pillanatban, amint szükség van arra, hogy gépiesen begyakorolt fogásaikat alkalmazzák.

ö volt az intelligensebb japám

Mérnök? ... Diák? ... Kém? ...

Ki mondhatna bizonyosat ezekről a fecsegve is zárkózotton hallgatni és szórakozottnak látszva is figyelni tudó különös lényekről?

A másik, aki a gép körül eürgőtt, egyszerűbb mechanikus volt.

Mindkettő gépiesen pontos, hallgatag s a rájuk nézve közömbös részletkérdések után sohasem érdeklődő, megbízható segítőtársa volt a*

'professzornak a gép összeállításában s az előforduló hibák gyors kijavításában is természetesen.

Az egyik huzal engedett Aldon Renatus professzor fürgén tapogatózó keze alatt.

Meg volt ereszkedve.

A professzor halk, rövid angol szavakat dobott a háttérben álló szemüveges felé:

— Mr. Yaddo*, itf you please, erő&itsük csak meg ezt!

A tanár kezére járó japán odalépett apró műszerével.

Egy-két gyakorlott-, gyors mozdulat s a fényes sodrony zengő hangot adva feszült meg.

Most a dobogó elejére lépett Aldon Renatus és elfogódott hangon szólalt most meg. miután arcának pillanatnyi mosolyával üdvözölte EdfltL- nor mamái.

— Uraim! Ebben a városban láttam meg a napot. Minden valőszinüség szerint itt pihennek szüleim, akiket sohasem ismertem.

Valami különös zavar akasztotta meg e gyorsan, mégis szaggatottan mondott bevezető szavakat és a tudós arcát pír osság futotta el.

ügy hangzott ez, mintha olyan valaki mondaná, aki szégyel valamit, vagy nem biztos a dolgában, mert valami nehéz homály szállt rá agyára hirtelen, kimos nyugtalanságot okozva abban.

De azután leküzdötte ezt a zavart s nyugodtan folytatta:

—' Bár a végzet akaratából' távol ez országtól — melyet szülőhazámként szeretek — telnek életem napjai a szivekben el egészen nem enyésző érzés parancsát követve, azért kérettem önöket ebbe a kis városba, hogy itt, ahonnan elindultam, itt mutassam meg önöknek, kolléga urak, hová érkeztem meg? Huszonöt- évnyi tanulmányaim és kísérleteim eredménye ez a gép. Lesz szerencsém önöknek bemutatná működését, amelyhez később már kevés, de lényeges megjegyzést fogok fűzni majd. Most. emberi kötelességem parancsolja, hogy kísérleteim eredményének titkát csak abban az esetben boicsássam az emberiség szolgálatába, ha egy — titkot őrizni esküvel fogadó — szakértő zsűri kijelentette, hogy annak közkmécsététele nem sérti az emberi fajta igazi, nagy érdekeit. Hogy miért kötőm ezt ehhez a föltételhez, azt megmondja önöknek maga a gép, amelyet: Radius alfa pest. ómegám generátornak neveztem el

. (Folytatjuk.)

Hit hozott tasssane is Seif? — i hűi uasiar politikus érdekes nyilatkozat a világsajtóban a konferenciák eredményeiről