Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-06 / 178. (2991.) szám
aU&U-M-OS Ó, SZoiUI>a,í. Heves HarcoltHinai- banditák és Japán oüíIm Miiül London, augusztus 5. A kínai bandáik és a jnandzsuriai japán haderők közötti harcok az elmúlt napok folyamán mindinkább kiélesedtek. A japán csapatok erősítést nyertek a tengerről, a Koma páncélos hajéról, amelyet most Csingtouból a manó zsűri ai partokra vezényeltek. A harcoknak főszintere Newsank környéke. Mukden környékén is kínai Lrreguláris csapatok gyülekeznek és úgy látszik, hojgy támadást készítenek elő a mandzsu főváros ellen. Károlyi mioiszfereSnük bsszásnslőja m egységes pirl értefeszletéo Budapest, augusztus 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefomjelientése.) Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen Károlyi Gyula gróf miniszterelnök hosszabb beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy úgy, mint másutt, Magyarországon is a gazdasági és pénzügyi kérdések vannak előtérben és a kormányténykedések is ezen a téren a legerőteljesebbek. Ami a statáriális eljárást illeti, bizonyos körök úgy tüntetik föl a dolgot, mintha a kormány a statáriummal politikai okokból a politikai véleménynyilvánítást akarná elfojtani. Tizenhárom évvel ezelőtt keresztülment az ország egy kisebbségi kommunista terroron és minden eszközt föl kell használnunk — mondotta a miniszterelnök —, hogy ez ne ismétlődhessék meg. A kormány föladata a pengő stabilitásának és az államháztartás egyensúlyának biztosítása volt. Ez volt a kormány miniden intézkedésének mozgató ereje. Ezután Purgly Emil földművelésügyi miniszter ismertette a termésértékesités kilátásait és megemlékezett az Ausztriával folytatott tárgyalásokról. Ha Ausztria azt remélte — úgymond —, hogy bennünket szezoncikkeink fölhalmozódása idején súlyos helyzetbe hoz, úgy csalódott. Ezután részletesen megvilágitotta a román— magyar kereskedelmi szerződés kihatásait a két állam közti áruforgalomra. Sikerült Olaszországba, Svájcba és Németországba két és félmillió métermázsa búzát elhelyezni, míg Magyarország Lengyelországba kcinlpftíizáciös tárgyalások alapján kokszért gyümölcsöt és szőlőt visz be. Végül Wal'ko külügyminiszter, mint a | pénzügyminiszter helyettese, leszögezte, hogy a bevételeik és a kiadások az előirányzott keretekben mozognak. Jugoszláv terroristák merényletet terveznek Pribicseviss, ftassif és Seotus Vator ellen! fi prágai üti# Vetem!'; szerint üuitjics veit bán szervezi a terroristádat Prága, augusztus 5. A prágai Rudy Veeer- nik mai számla Belgrádiból keltezve a következőket jelenti: Sándor jugoszláv király kormánya merényletet szervez tét Prtibicsevics Szvetozár. az cjjenrókl párászt-demokrata koalíció vezére és Maosek dr., a hurrát pa- ra&zfcpárt vezére ellen. A merénylet megszervezésével Dnnjies volt bán kapott megbízást. A merénylő, illetve a merénylők 350.000 dinárt kapnak „miunkáj,ükért". A merényletet mielőbb meg akarják valósítani éspedig Ma- csek ellen Zágrábban. Pribiesevics ellen 3>edjg Parisban, ahová Piibiesevies a diktatúra terrorja elől emigrált. A Rudy Veeernik szerint ez a hír közelebb megvilágítja az „Obserrer4*1 július 26-iiki számában napvilágot látott cikket, mely szerint a jugoszláv kormány „Ml&da Jugo szila vija“ és „Növi Pokret" címen két terrorista szerrezetet létesített, melynek célja a rendőrségi szérvek asszisztenciája mellett merényleteket szervezni a kellemetlen politikai személyek ellen. így tették el láb alól e szervezetek tagjai világos nappal Zágráb uccáján Budák Milo dr. horvát ellenzéki politikust. Ugyancsak megtámadták és vasbotokkal véresre verték Korüevodot, a zágrábi villanygyár igazgatóját és Kulenovics ügyvédet. A támadókat Jukics Nikola, a belgrádi rendőrség ügynöke vezette. Nikics horvát képviselő ezek után interpellációt intézett a befügyminiszhez s ebben a következőket mondta: „ön megengedte a Mlada Jugoszlavija és a Növi Pokrek titkos szervezőtek létesítését s passzív toleranciájában annyira ment, hogy eltűrte a lojális ellenzéki politikusok elleni uccai merényleteket. Csak az önök rezsimje dicsekedhetik ilyen tettekkel. Egy 27 alkalmatlan zágrábi politikus nevét tartalmazó iv van a Növi Pokrek kezében, melyet önök szerveztek és tartanak ki. Ez a lajstrom pontos utasításokat tartalmaz a Horvátországiban eszközlendő merényletekre. “ — Ez a fekete lista — jelenti tovább a Rudy Veeernik — az országban lakó politikusok mellett emigráltaknak, sőt néhány külföldi embernek a nevét is tartalmazza. Az említett Pribioseviosen és Macseken kívül a listán szerepel Prodanovics basa, a republikánus párt vezetője, Seton Watison, angol politikus, aki a jugoszláv kérdésekre specializálta magát és mások. (A prágai kommunista lap fantasztikus híradását természetesen föntartással közöljük. Szerk.) Ungvár, augusztus 5. (Ruszimszkói szerkesztőségünktől.) kapunk egyik utbbi számában leleple- zésszerű cikket közöltünk az ungváron megjelenő „Rueki'j Vifünik" cinnü orosz lapból, melyben arról volt ezó, hogy a magyar és zsidó tanulókról — egy miniszteri rendelet, alapján — az előző iskola igazgatósága bizalmas kvalifikációt készít a felvételt eszközlő gimnázium igazgatósága részére, melynek alapján történik a döntés a tanuló felvételéről vagy j fel nem vételéről. A leleplezés óriási konsternációt keltett a magyar közvéleményben, de igen kellemetlenül érintette az ungvári iskolai referátust is, úgyhogy sürgősen szükségesnek tartotta a tanügyi referens magát meginte rjuvolfabni 6 a „Ruskij Vistnik"-ben megjelent cikk adatait, valótlanoknak minősíteni. Slavik Váolav főtanácsos, az iskolai referétus vezetője kereken letagadja ezt, amit Riha, az ungvári cseh polgári iskola igazgatója leplezetlenül elárult, hogy igenis, egy miniszteri rendelet alapján történik minden esetben a leleplezett titkos kvalifikáció, mely a gimnáziumi osztályókba való úgynevezett felvételi vizsgálatot csak formaivá süllyeszti, mert a jelentkező növendék sorsát a titkos kvalifikáció már eleve eldöntötte. A főtanácsos nyilatkozatában lerögzíti, hogy a Rus- kij Vis mikben említett ,-titkos rendeletét" a minisztérium nem adott- de ugyanakkor beismeri, hogy Riha cseh polgári iskolai igazgató mégse állított valótlant és a R. V. cikke az utolsó betűig igaz. mert a következőket jelenti ki: „Az iskolaügyi kormányzat intézkedése pár év előtt adatott ki, ez azonban nem titkos, hanem nyílt rendelkezés, amely, amint az elemi vagy polgári iskolát végző gyermekek gimnáziumokba való felvétolo alki Aból as iskola közli a gimnázium vezetőségével a gyermek képességeiről szóló relációt.*4 Attól eltekintve tehát, hogy a főtanácsos megállapítja, miszerint a R. V. cikkében felhozott adott esetben a jelentkező tanuló „alkalmas" kísérőlevelet kapott, éppen a főtanácsos saját ezavLa igazolták ügy a R. V., mint a Prágai Magyar Harlap megállapításait, hogy igenis: a magyar és zsidó gyermekekről bizalmas „alkalmassági kísérőlevelet29 * * * * * * * * * * * * * * 44 Aliit ki az intézetek igazgatósága, azt a felvételt eszközlő gimnázium igazgatóságának bizalmas uto-n rendelkezésére bocsátja és végül, hogy ez a bizalmas kvalifikáció mégis csak miniszteri rendelet alapján készül, melynek lényegén egyáltalán nem változtat az, hogy e rendelet pár év előtt az iskolaügyi minisztérium bizalmasnak minősitebte-e vagy sem. A leleplezésnek egyébként az az erkölcsi haszna lett, hogy végre felnyitotta a magyar közvélemény ezeínét és azokat ö magyar szülőket, akiket gyermeküknek a cseh iskolákba való kényszerítése valósággal szerencsétlenekké tett, felvilágosította a gimnáziumba való felvételi vizsgálatok „lényegéről". A legtöbb hasznot azonban abban látja a közvélemény, hogy megindulhatott egy mozgalom az ungvári magyar gimnázium visszaszerzéséért. Nagyon elősegíti ezt az akciót a magyar növendékekkel torkig telt cseh pedagógusok állásfoglalása is, akik a cseh gimnáziumok lesüllyedt nívójának helyreálMtáeáf csuk úgy tudják elképzelni, ha a' nem cseh anyanyelvű növendékeket el távoli tják a ezzel a cseh anyanyelvűek részére ok ©lőmenetel normális tempóját biztoeithatják, melyet eddig a magyar és zsidó növendékek nagyrésze esek hátráltatott, Mint értesülünk, az ungvári magyar gimnázium visszaszerzésére irányuló akció rövidesen határozott alakot ölt. mm ü Mié pjtt i iéi . MlúiMY Ilii: PMÍSÍSIY N/UtCELi (29) A földi megváltásnak minő újabb stációjához jut el e kiválasztott révén a.z emberiség? Megközelíteni nem birta e problémát kábuló agyvelejűk. Gsak hittek abban, hogy az emberiségnek valami hallatlanul fontos ügyéről van szó. Feszülő figyelemmel várták teli át az órát. amely megoldását hozza annak a titoknak, mit. kimondani is rettegtek, de amely — érezték ezt — semmiesetre sem mondhat ellent ez alázatos lelkű, mert valóban tudós férfi eddigi életének. Mig a meghívottakat általában csak a föd- gyujtott kíváncsiság fűtötte, az egyetem nagynevű elmeorvosa az aggodalom sötét és komor zsákutcájába jutott töprengései során. — Vájjon nem támadta-e meg és nem őrölte-e föl e hatalmas elmét a túlfeszített szellemi munka talajából gyakorta előbuvó duóvá: a téboly? — Nem fog-e kiderülni, hogy ama nap, amelyet a tudomány megkülönböztetett ünnepnapjaként vártak, a tudomány és az emberiség gyásznapjává komorodik? De egyedül maradt e eb tét gondolatával, melyet a komor mag óvatos kerülgetésével, félmondatokban, elejtett, távoli célzásokban közölt csak legmegbittebb barátaival is. Nem akadt senki tanártanársai között, aki osztozott, volna ez aggodalmában. Erősen hittek Alden Renatusban. Aztán meg az elmeorvosokat túlságosan is egyoldalúvá teszi tudományuk. "— Mindemben a téboly zűrzavarát- sejtitek, — mondotta a tanárnak a geológia professzora.. mikor ez bizalmas társalgásuk során célzást tett aggodalmaira. — Hiszen a ti szemetekben az egész, földkerekség is alig egyéb, mint egy forrongó maigvu emberi koponya. — Úgy van, — felelte az elmeorvos. — Ki tudhatja, hogy az öldöklő viharok, a szörnyű földrengések, a vulkánok pusztító kitörései nem a földkoponya benső őrjöngéseinek ki- robbanásabo? A nagy nap végre 'beköszöntött. Vonatok, hajók és repülőgépek hozták a kis egyetemi városikába — ahová most feszült figyelemmel fordult az egész világ lázas érdeklődése — a messzi kelet, a távol nyugat, a jeges észak és a déli égöv világából meghívott tudósokat. Képviselve volt a kiküldöttek ez elitcsapatában a földgolyó minden színű fajtája s minden' földrajzi zóna Szentpétervárt ód a Fokvárosig, Londontól Yokohamáig és Winnipegtől Meltourneig. S minden ünnepies fogadtatást már előre elhárítva, sőt tiltva., március 12-ének alkonyatán maga Alden Renatus professzor is megérkezett szülővárosába, amely az ő számára negyvenöt év távlatában abszolúte ismeretlen pontja volt a világnak. Negyvenöt év ... Úgy van! Ennyi ideje került el e kis városkából a kis lelenc, hogy nevelőanyja gondozásának szárnyai alatt uj hazát, nyerjen az Egyesült Királyságban, ahol az emberiség egyik legnagyobb lángelméjévé fejlődött. Most itt volt végre szülővárosában. Itt történik meg a tények kinyilatkoztatása. Két japán szerelője kíséretében jött meg repülőgépen. Alig várta, hogy a városka aero kikötőt erén, az egyetemi rektor üdvözlő beszédének utolsó tirádája véget érjen s máris ládái felől érdeklődött: — Megérkeztek hiánytalanul? — Úgy van, kollégám, hét láda érkezett meg. — Sértetlenül? —• Pecsétjük érintetlen volt. Kérem, a Nemzeti Vagyonőrző Társaság megbízható és kifogástalanul működik. — S hol vannak iádáiaa elraktározva? — Amint óhajtotta, kolléga ur: az egyetem nagy laboratóriumában. A vasúttól kezdve magam ügyeltem föl szállításukra. Biztosíthatom, hogy semmi bajuk nem történt. Most a Vagyonőrző altisztjeinek föl ügyeleté alatt vannak a laboratóriumiban. — Köszönöm ... És most munkához szeretnék látni... — És a bankett? — hülledezett az egyetem rektora. —• Oh! A bankett? ... Mister Yoddo majd gondoskodik vacsoránkról. — De... — folytatta az ostromot az ünnepség minden részletéhez és benne saját parádés szerepéhez ragaszkodó rektor, — a kollégák várakoznak ... Az ünnepies fogadtatásról az ön óhajára lemondottunk. —• Köszönöm ezt. — De, kérem, a bankett, az mégis csak hozzátartozik ... Pardon, így vélem ezt s ez a gyakorlat te, a 'bevett szokás, — hogy ne mondjam: a szankcionált törvény... A külföldi kollégákra gondolok elsősorban, akik nem jöttek ki az ön fogadásához, minthogy ön igy parancsolta... Ők bizonnyal meg lesznek sértve, ha ma esti essz ej öv e te lün kt öl t á vo lm aradna. Alden Renatus idegesen, szinte nyersen vágott közbe: — Pedig nem leszek ott... Nem lehetek ... Egyszerűen nem érek rá. Mentsen ki náluk, na- gyón kérem, — folytatta aztán kissé hajlékonyabban. — Majd holnap, az előadás után lesz még alkalmam, hogy koccintsak velük ... ők meg fognak érteni engem ... A munka vár rám. 'Sok még az elintézni valóm, rektor magniificus — és az időm rövid. A rektor kénytelen volt igazat adni neki és szertartásos, csaknem hódoló mosollyal, amelyben azonban a.z elmondáshoz jutni nem tudó ünnepi tószt keserűsége fanyarlott, búcsút, vett a város és az egyetem világhírű vendégétől. Tíz perccel később két ‘japán szerelőjével együtt bezárkózott Alden Renatus professzor az egydtem nagy laboratóriumába, amelyből késő éjjeliig fúrók és fűrészek sikoltozása, kalapácsolás zaja harsogott ki, fölriaö'ztva az aula 'folyosóinak méltóságos csöndjét. Itt vettetett maguknak ágyat., idehozatta ételüket, és egész éjjel és a nagy nap késő délutánjáig- elzárkózva itt állította össze a lábarató-, T.inm memyezotére tizenhat horgon főli&zerelt 'csodagépét. Az előadás napján sem fogadott senkit. Kollégáit sem és a lapok tudósítóit legkevésbé. A riportereket azonban ez egyáltalán nem feszélyezte és nem hozta zavarba. A világesemény adva volt, a szenzációs cikkeknek meg kellett jelenniük, tehát el is készültek. S ha maga a lényeg a tudósok számára te rejtelmes volt, a külsőségek kontúrjai pedig szegényesek, ők emiatt egyáltalán nem esteik kétségbe. Színes filmként ragyogtatták meg e cikkek a nagy tudós életének misztikus és nagyszerű romantikáját, interjúk grandiózus keretében vonultatták föl Alden Renatus diadalmas eredményeit, gyakorlott és szívós szimatuk a legfrissebb események mo zaikszemecekélt fáradhatatlanul hordta össze. Fantáziát gyujtgató alcímekkel fokozták a hatást s magát a rejtelmes lényeget mindent mérésük káprázatos és rugalmas lendületével tárták föl a csodálkozni szerető s a rendkívülit szomjazó közönségnek. A semmit a lelemény zamatos mállásával szervírozni tudó szakácsmüvészetüik remekelt, abban, hogy ünnepi csemegént tálalja föl rabszolgatartójának: a közönségnek azt a rejtelmes nagyszerűt, amiről pedig maguknak sem volt halvány sejtelmük sem. Alden professzor maga élvezte volna legjobban, ha azon frissiben kaphatta volna a ripor- terhad kezéből kikerült fantasztikus szellemi lakomát. De semmiről sem vett tudomást, ami e huszonnégy órában a laboratórium falain kivül történt, mert ez a terem, amelyben óráról-órára fejlődve öltött testet a bonyodalmas szerkezet, ez a terem volt az ő egész világa most. A gyorsan futó órák pedig az izgalom lüktető órái voltak, amelyek még az ő kontemplativ és meglepetésektől nem rettegő egyéniségét is súlyos próbára tették. A két japán gépies precizitása, amint az állványok ormain szinte kisérteties neszt.elenség- gel végezték pompásan beidegzett mozdulataikat a. huzalok és csövek bonyolult szövedékében. amint föl- és alásurrantak a létrák fokain s két-három kalapácsütésee! erősítettek meg egy-egy szöget, a biztonság érzését, erősítették meg benne. — Nem, itt nem lehet baj! (Folytatjuk.). ^JttJKévUéU 'Á v ItA&lLoyk.' H í iüűu/UÜ A* iisiiiiM rendelet alapján törtélik i Kivételi vizsgára mm diákok titkos minősítése! Mir rUiíiw esitesitlös ez a hafiatianu’ realitás rendelkezés
