Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-05 / 177. (2990.) szám
4 <PR3^J\^ofeRHITg)^> ______________________________________ _____________________1982. augusztus 5, péntek. Fu ttában Kőzépeurópán írja: SZOMBATHY VIKTOR A friss diktatúra a kékfehér bajor hegyek között Berehtesgaden, július. Bevallom őszintén, már harmadik hete nem láttam újságot. Újságírónak alig ajánlhatok nagyobb örömet, mint távol minden nyomdától, írógéptől és szerkesztésben gondoktól: néhány hétig betű nélkül élni; élni bele egyszerűen a világba, anélkül, hogy friss hírek és táviratok zavarnák viszonylagos nyugalmában. Valaminek mégis kell lebegnie azonban a levegőben, mert ma reggel, a salzburgi uc- eán egy trafik előtt hatalmas betűk hirdették egy bécsi újságról: Umsturz im Itení- schland! és utitársam, a kis doktor is érdeklődő szemmel kérte a Mirabell kávéházban a Neue Freiét: vájjon mit mond az a szomszéd ország forradalmáról? így aztán délután átballagtunk Ausztriából Németországba, bajor földre s miközben a felhősipkás hegyeit gyönyörködtük a König- seenek, próbáltam ellesni: mit jelent az: német vidéken forradalom, egészen közelről, vidéken ? • Szabadjon megjegyeznem, e pillanatban is csak asztaltársaim megjegyzéséből tudom, hogy valami diktatúra tört ki odaát s mire e sorok npvilágra kerülnek, régen túl leszünk már a hitleri „forradalom" első szakaszán, de hisz nem is politikai tudósi fást írok; csak a függönyt próbáltam egy pillanatra félredobni * Milyen a világ képe egy bajor faluban, amely egyúttal világfürdő is, forradalom idején? Nyugodt. Nyugodtabb nyugodt nem is lehet. Az osztrák határon szinte kézlegyintéssel engednek át: nyoma sincs itt az olaszok, a jugoszlávok, a franciák fegyveres határőrizetének. Egy kedélyes osztrák s kilométernyire egy békés bajor felírja az autó számát, útlevelet egyáltalán nem is kér: ez valami csendes, belső Ansohluss jele már. Az idegenforgalom érdeke legyőzi a politikai problémákat itten. A Königseethez közelebb érve egymás he- gyén-hátán tolonganak az autóbuszok, tömött kocsik, villamosok, rövidnadrágos turisták s aki itt forradalmi Bajorországot vár, sz nagyot csalódik. A kép olyan, mint valami Szlo- venszkói majális a Tátrában, vasárnap délután. Az üzem teljes erővel mozog, pöfög, csak a pénz kevés hozzá valahogy. Ezer tábla, útjelző, tilalomfa, „es ist ver- boten", „Zimmer zu vermieten". A belépődíjak, éttermi árak méregdrágák, a kis motorcsónak egyre túrja a habokat, a Königsee mólóján büszkén lebeg a kék-fehér bajor zászló és nincs az egész tájékon egyetlenegy egyenruha a birodalmi postáson kívül. Néhány fáradt, festett horogkereszt a kerítésen, itt-ott politikai plakátok, főképpen Hitler-gyülés érdekében, az utakon feltűnik egy-egy Hittler-bajusz gazdája: ez az egész, ami a forrongó országra mutat vidéken. Olaszországban nincsen fürdőhely és nyaralótelep, ahol legalább egy szakasz alpini, fasiszta, tengerész vagy karabinieri ne táborozna elegáns tisztjeivel: itt a városba tömörült a fegyveres erő. A „forradalmi falvak" nem háborganak. Széleskalapu parasztlányok ballagnak az utón a sörözőhelyiségben tollas, bőrnadrágos parasztok üdögélnek s egy Fliegende Blátter- alak magasra tartja vörös orra elé a korsót. Csak forradalmat nem látok! Nincs rádióki- kiál'tás, nincs fényreklám, távirati közlöny. Újságárus bódé előtt nem tologanak; izgatott csoportok összevissza nem álldogálnak: az üzem rendesen forog a maga olajozott kerekein, a postás levelet hord, a határőr bélye— Huszonnyolc expedíció az Északi és Déli sarkra készül. Londonból Írják: Az augusztus 1-én kezdődött úgynevezett „sarkvidéki év" folyamán 28 expedíció fog az északi és déli sarkvidékre indiulmi, ahol 50 állomást fognak tudományos megfigyelő munkák céljaira létesíteni- Az állomások közül 18 már működik. Az összes expedíciók a földmágnesség, a sarkvidéki felső légréteg, időjárás és az északi fény problémáit fogják teljesen azonos módszerek és műszerek segélyével tanulmányozni s megfigyeléseik eredményeit ellenzőrzés végett egymással közölni. Az indulók között első lesz Sir Hűbéri Wilkins, a híres ausztráliai és Byrd ellentengernagy amerikai kutató expedíciója. géz, a sóbányát apatikusam mutogatják, a sör továbbra is drága, a parasztok üldögélnek házaik előtt mindenfelé, a falvakban. Az egyik fát vág, a másik reklámdobozt farag és mindenütt kiadó szobák nyaralóvendég részére; a vasút pontosan indul; a horogkereszPtárás, augusztus 4. A Szajna biróság előtt tegnap délután tárgyalták Antonov orosz emigráns ügyét, aki néhány hónappal ezelőtt meggyilkolta a párisi Hotel des ö&pucines tulajdonosát, Autóin e Espoirt. A tárgyalást óriási érdeklődés előzte meg, mert a szálloda tulajdonosa a párisi éjszakai életnek egyik közismert alakja volt, többször büntették már meg hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre és egy évvel ezelőtt Antonov húgának meggyilkolásával vádolták, azonban még a rendőrség sem tudott bizonyítékot produkálni és igy tárgyalásra sem terült sor. A vádlott személyi adatainak felvételekor kiderült, hogy Antonov jelenleg 43 éves, az orosz forradalom kitörésekor tartalékos hadnagy volt és hosszas hányattatás után 1919- ben, a háború befejezése után került Parisba. Egy emigráns élményei — Miihez fogott Párisban? — kérdezte Chaubennes elnök. — Harminc éves voltam, amikor Párásba kerültem, —- kezdte el a vádlott, — tele voltam ambícióval, munka kedvvel és hat éves húgommal együtt egy orosz étteremben pincér séget vállaltam. Később kezdett rosszul menni sorom és 1921-ben kénytelen voltam egy szállodába mosogatónak beállni. Innen a véletlen mentett ki. A szálloda konyháját látogatta meg egy j külföldi ur, akivel németül és angolul beszél-1 tem. Ez elvitt a Riviérára és Nizza egyik szállodájában, az Imperatriee d‘Angleterre-nek lettem először liftkezelője, majd másodportá- sa. Szerencsétlen véletlen folytán kerültem el onnan. A szállodába szállásolták el 1922-ben az orosz szovjíetdelegációt és az azt követelte, hogy engem bocsássanak el. A szálloda vezetősége a követelésnek eleget tett. 1924-ig a lég váló gato ttöaihb és legibo rziarkniasiabb alkalmi mimikákból tartottam fenn magiamat és kis húgomat. 1924-ben terültem a Hotel des Lapuéinetsbe. — Mit tapasztalt a szállodában? — fordult az elnök Antonovhoz. — Első héten már Ott akartam hagyni állásomat, olyan borzalmakban volt részem. Es- poir különös bizalmával tüntetett ki és ráin- bizta, hogy szolligái jak fel a földszinti szeparéikban. Szerencsétlen párisi és külföldi — főleg orosz — leányokat szerződtetett Espoir és a Párisban járó idegeneknek itt mutatták be a tulajdonos által különböző lapokban hirdetett „párisi különlegességeket". — Kikből állt a szeparé látogató közönséggé? — kérdezte az ügyész. — Főleg amerikaiakból, angolokból és színesekből. Hallatlan „produkciók6* A védőügyvéd fordul most védencéhez. — El tudná mondani, mi folyt le a szepa- rékban? — Nehezen. Elmondani sem lehet. Nyílt tárgyaláson ezekről nem beszélhetek, csak annyit mondhatok, hogy minden emberi züllötteég és eltévelyedés szerepet kapott a bemutatott produkcióban. — Miért maradt mégis a szállodában és tét senki sem vakarja le; a zászló leng; á plakátok szabályosan unatkoznak a falakon, csak a forrongást nem látom sehol Egyetlen lövés dördült el a sziklák között. A motoroshajó matróza lőtt ki egy pisztolyt, a visszhangzó sziklák bemutatására. Én nem tudom, md történt Münchenben, mi történik néhány más kis fővárosban, ahol a forradalmakat csinálják: én csak arra emlékszem, hogy az „ellenforradalmi" Németország nagy háborgásában soha békésebb képet nem láttam, mint ezeket a bajor falvakat, szép sorjában egymásután. Szavamra, éppen egyik sem „forrongd,4. Plakátok és horogkenpért nem jelentette a dolgot a rendőrségnek? — kérdi az ügyész. Antonov rövid ideig gondolkodik, azután igy szól. — A húgom 11 éves volt, amikor a szállodába kerültem. Ha otthagytam volna az állásomat, kockáztattam volna, hogy megint az uocára kerülök és ismét nem lesz betevő falatom és húgom is éhezni fog. Miatta maradtam a szállodában. — És nem féltette húgát a szállóban lefolyó dolgoktól? — folytatja a kérdezést az ügyész. — De igen! Két évvel később, amikor már kicsit jobban ment sorom és húgom már nem volt gyerek, elhetyeztem a kisleányt egy pari skö rn yék i nevelő i ntézetben. — Szóval olyan jól ment már a sora, hogy nevelőintézetbe adhatta húgát? — kérdi az elnök. Antonov hosszasan gondolkodik. — Nem ment rosszul a sorom. Volt olyan hónap, begy 8000—10.000 frankot is kerestem Espoir vakon bízott bennem. Most rátérnek magára a gyilkosságra. — Meg kellett ölnöm Espoirt, — mondja Antonov — mert családom becsülete forgott kockán. Ez a meglehetősein érthetetlen kijelentés nagy meglepetést kelt a tárgyalóteremben. Az elnök fel is szólítja Antonovot, hogy magyarázza meg világosabban, mit ént ezalatt. Amíonov húgának tragédiája — A dolog úgy történt, hogy egy évvel ezelőtt húgom, tilalmam ellenére, meglátogatott a Hotel des Capucines-ben. Nem voltam otthon és igy Espoir fogadta hugoinjat, majd rábeszélte, vágyén részt a szállodai szinieioadásokon és szerezzen nekem megleptést azzal, hogy nem is szól a dologról Espoir azt is mondta a húgomnak, hogy ha a szállodában sikeresen szerepel, akkor beprotezsálja valamelyik revüiszinházba és primadonnát csinál belőle. Szerencsétlen húgom rá is állt a dologra és egy szerda este, amikor beléptem a 8-as számú terembe, húgomat a pódiumon leírhatatlan pózban találtam. Azonnal leparancsoltam és Espoir tiltakozása ellenére felvittem szobámba, alhol lelkére beszéltem és elmondtam, hova került. Aztán egyedül hagytam húgomat és ugyanaznap este átlőtt fejjel találták miéig Espoir szí bájában. — Úgy gondolja, hogy a szállodás ölte meg a bugát? — kérdi az elnök. — Nem. Meggyőződésem szerint húgom öngyilkos lett. — Miért nem mondta ezt el a rendőri vizsgálatnál? — Nem bántam volna, ha Espoir-ral valami nagy szerencsétlenség történik. — Szóval előre készült meggyilkolására! — mondja az ügyész. Pár pillanatig néma csend, Antonov farkasszemet néz az ügyésszel^ aztán nyugodtan mondja: — Igen. A megdöbbenés moraja zug végig a termem Mindenki úgy véli, hogy Antonov sorsa beteljesedett. Már csak néhány tanú kihallgatása van hátra, akik a gyilkosság körülményeit tisztázzák. Elsőnek Ricska Gatenova tizennyolcéves orosz leányt hallgatják ki. reszt: ez jelzi itt az egész politikát, a falakom, Legfeljebb a Bierstubékban forrt a vita. Mondom is az egyik kövér sőmémetnek a fa alatt; — No, mi van a forradalommal? — Umsturz? Jo, jo! Etwas soll immer geschehen! — mondja és megvakarja csupasz térdét. Nem érdekelte a dolog. Mint a jassz mondja Pesten, jó magyarsággal: „Elege van belőle." Részemről ennyit láttam az egyik történelmi napon. A forradalom valahol másutt tör- ténhetetett. A vámpír — Espoirt a Dome-kávéházban ismertem meg. Felszólított, hogy lépjek fel müintéze- tében. Szorult helyzetben voltam, nem is tudtam pontosan, miről van szó, ráálltam. A Hotel des Capucinesben ismerkedtem meg Antonovval, aki rábeszélt, hogy hagyjam ott azonnal a szállodát. Miközben beszélgettünk, odajött Espoir és durván rászólt Antonovra, hogy menjen a dolgára. Szó szót követett, de Antonov mégis távozott. Este felléptem és ekkor Antonov azt mondotta nekem, hogy végezni fog Espoirral, akiben a párisi orosz leányok vámpírját látja. Hazafias és orosz férfiúi kötelessége, hogy Espoirt kiirtsa. Próbáltam lebeszélni és megmondtam neki, hogy holnap úgyis otthagyom a szállodát. Többet nem tudok a dologról, csak amikor a rendőrség ellepte az épületet, akkor tudtam meg, hogy Antonov beváltotta fenyegetését. Több tanút hallgattak még ki; a Hotel des Capucines „művésznőit", a szálloda pincéreit és a tragédia éjszakáján meglepett vendégeket, akik egyértelműen úgy vallottak, hogy Espoir mutatványai fclülmuTJtaik minden képzeletet. Espoir ügyvédijének kihallgatása közben kiderült, hogy a párisi orosz leányok vámpírja többszörös milliomos és nagy házai vannak Párisban. A tanúkihallgatások után ítéletre került sor és az ítélet óriási meglepetést keltett. Az esküdtek kilenc szóval hat ellen Antonov ártatlansága mellett szavaztak. így tehát Antonovot felmentették. Az ügy legérdekesebb része azonban az, hogy a tárgyalás után Espoir ügyvédje közölte Antonovval, hogy a szállodás rokonok hátrahagyása nélkül halt meg és nyolcmillió frankot meghaladó vagyonát csaknem, teljes egészéó ben — mint a végrendelet mondja — leghűségesebb emberére, Antonovra hagyta. Az osztrák kormány engedélyhez köti a magyarországi étehniszerbehozatalt Bécs, augusztus 4. A hivatalos lap mai száma közli azt a kormányrendeletet, amely intézkedik a legfontosabb életszükség le ti cikkeknek Magyarországról való behozatala tárgyában. Eszerint Magyarországból csak különleges engedély alapján vihetők be a következő áruk: búzaliszt, búzadara, friss gyümölcs, friss főzelék, vágómarha, sertés, szárnyasok, szalámi stb. Az osztrákok az enge- délyadlást attól tehetik függővé, hogy az osztrák eredetű árunak magyarországi bevitelét hasonló mértékben biztosítsák. A rendelet augusztus 5-től augusztus 19-ig lesz érvényben. Budapest, augusztus 4. (Budapesti szerkesztős égünk telefonjelentése.) Az osztrák határon a magyar—osztrák szerződésnélküli állapot óta nagyon elszaporodtak a csempészek. Az elmúlt éjszaka ismét erősen íelfegyvérzett osztrák csempészbanda ment át a határon és amikor az osztrák határőrség rájuk szólt, a csempészek rátámadtak, a határőrt elfogták, egy fához kötötték és elmenekültek. Az esküdthiróság hallatlanul izgalmas tárgyalás után leimentette a „párisi orosz leányok vámpírjának** gyilkosát Bárok szerelmi alvilágának megdöbbentő titkai derültek ki a lőiárgyaláson A gyilkos örökölte áldozata milliós vagyonát
