Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-28 / 196. (3009.) szám
1S33 augusztus SS; yasámmip. RLAJ>' A parlamentarizmus újjászületése vagy temetése lesz a birodalmi gyűlés keddi nyitánya? Ezer képviselő vonul fel a Reichstag és a porosz Landtag első ülésére — Németország a nagy dilemma előtt: diktatúra vagy Hitler-Brüning-koalició? Amióta parlamentarizmus van a viliágon, azóta alig ült még össze országgyűlés baljós.! a- tubb körülmények között, mint a mostani Reichstag, amely augusztus 30-án délután tartja alakuló ülését. Két napra rá összeül a porosz Landtag is és a két parlament tagjainak személyében több, mint ezer képviselő érkezik Berlinbe. Mindenesetre nagyfontoeságu és változatos politikai események kezdődnek tehát a jövő héten, csupán az a kérdés, 'hogy ezek az izgalmak, tárgyalások, azaz a parlamentáris játékok meddig fognak tartani. E pillanatban még nem lehet tudni, hogy az ezer képviselő egy uj parlamentáris kormányzati rendszer keresztelőjére, vagy pedig a német parlamentarizmus temetésére érkezik-e meg, csak annyi bizonyos, hogy pár nap múlva nemcsak 'hangos és botrányos jelenetek, hanem döntő változások is fognak lejátszódni a német politikában. Ha egyéb baj nem volna, mint csupán az, hogy kedden délután az uj Reichstag előtt egy olyan kormány fog megjelenni, melynek a padsorokiban egyetlen híve sincs, amelyet csak távolról és körülbelül támogat 40—50 képviselő, — már ez a körülmény is elegendő volna ahhoz, hogy ebben a parlamentben a bot-' rányok sorozatától lehessen tartani. Azonban a pártviszonyoknak és a parlamentáris helyzet- nek ez a megoldhatatlansága még egymagában nem jelent mindent. A legutóbbi hírek szerint az uj Reichstagot mégis Kiara Zetkin kommunistanő korelnöknő fogja megnyitni és az öt halálraítélt nemzeti szocialista sorsa mint villámokkal terhes viharfelhő üli meg az uj Reichstag hangulatát. E pillanatban minden jel arra mutat, hogy példátlan botrányok sorozatát egyáltalában nem lehet megakadályozni, az ember szinte nem is érti, hogy a kormány az egyik oldalon miért ragaszkodik ilyen kinosan az alkotmányosság Írott bet-üihez, mikor egészen bizonyos, hogy a másik oldalon a parlamentarizmus legminimálisabb szabályait sem fogják 'betartani. Lehetsé ges, hogy a Papen-kormány saját érdekében akarja kierőszakolni a botrányokat, hogy a né met nép és az egész kormány előtt bebizonyítsa az uj Reichstag életképtelenségét és igy jogcímet nyerjen a parlament rögtöni föloszlatásá- ra és a további diktatórikus kormányzásra. A kérdés azonban semmi-esetre sem olyan egyszerű, mint ahogy azt általában külföldön gondolják. A Reichstagot fö'l lehet és föl is kell oszlatni, ha ki fog derülni róla, hogy életképtelen, azonban az még korántsem biztos, hogy a gyökér télén tábornoki diktatúra fenyegető veszedelme nem fogja-e meggondolásra bírni a kormányzásból és az egész alkotmányból kiszorított pártokat, hogy összefogjanak e diktatúra ellen. Ha egy ilyen koalíciós megoldás létrejön, ha a nemzeti szocialisták és a centrum megegyezéssel jelentkeznek az államfő előtt, akkor a parlamentet mégsem lehet föloszlatni, viszont a Papen-diktaturát nem lehet többé fönntartani. E pillanatban senki seim sejti, hogy a két eshetőség köziül melyik következik be, tehát senki sem tudja, hogy .az ezer képviselő keresztelőre jön-e, vagy temetésre. Néhány nap múlva ez mindenesetre elválik és e kérdésben el fog dőlni Németország közeljövőjének sorsa is. G Papen-kormány ki akarja sajátítani a Hitler- programot A nagy kérdés most az, hogy mit csinál, mit tervez és mit akar az a három faktor, amelytől a jövő kialakítása függ, mik a tervei a Papen-kormánynak és a másik oldalon a nemzeti szocialistáknak és a centrumnak. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy Hindenburg és Schleicher semmiesetre sem igy képzelte el a jövőt akkor, amikor Briining kancellárt lemondásra kényszeri tette. A birodalmi elnök és a hadügyminiszter terve az volt, hogy egyelőre jobboldali pár- tonkivüli kormányt fognak létrehozni, mely feloszlatja a Reichstagot, végrehajtja a nagy átmenetet, azután pedig a nemzeti szocialistákat be fogják vonni a kormányzásiba és igy vagy parlamentáris utón, vagy egy nasry népmozgalcxmra támaszkodó diktatúrával fogják az alkotmányreformot, az uj gaz. dasági rendszabályokat, nagyjában és egészében a német ellenforradalmat végrehajtaniMtkoa* Schleicher tábornok e terveket Hindenburg elé terjesztette, akkor kijelentette az államfő előtt, hogy e tervek sikeréért ö személyesen vállalja a felelősséget és az elnök elé tárta azt a megegyezést, amely közte és Hitler között jött létre arra vonatkozóan, hogy Hitler eme átmeneti időszak tartamára támogatni fogja az uj kormányt. Eleinte valóban minden jól menit e tervek szempontjából, a Reichetnglválasztás meghozta azt az eredményt-, amelyet tőle a jobboldal reálisan várhatott, azonban most, a választások után a helyzet egyszerre felborult. Ma már bizonyos, hogy Hitler Hm- denburg elnöktől; kihallgatása alkalmával nem a teljes államhatalmat követelte ée nem egy ,-Marsoh auif Berlin" végrehajtására kért tőle fölhatalmazást, hanem csupán azt követelte, hogy az uj kormányzat irányelveit a nemzeti szocialisták szabják meg. Ezen a ponton azután kiderült az, amit egyébként már évek óta mindenki tud és lát, hogy a német jobboldal két tábora között kt- egyenldthetetlen ellentétek vannak. A német nemzetlek és Schleicherék a nemzeti követelések terén nagyjában egyek Hitlerekkel, de a nemzeti szocialisták súlyos gazdasági és szociális követelései halált-jelentenének a junkerre és a jobboldali nagyipar egy részére is. Kétségtelen, hogy a nemzeti szocialista mozgalom karrierjét mostanáig elsősorban a nemzeti program röpítette előre, a szociális és gazdasági program másodrendű volt, most azonban, hogy a birodalomnak ismét jobboldali kormánya van, a Hitler-mozgalom mélységeiből ellenállhatatlanul törnek előre azok az ígéretek és próféciák, amelyeket Hitlerek mint uj szociális megváltást Ígértek a német népnek. Fegyverkezés és autarkia A kormánynak tehát nem sikerült megkötnie a megegyezést Hitlerrel és igy teljesen gyö- kértelenül áll a mai politikai helyzetben, csupán a nemzeti érzések — amorf tömkelegére támaszkodik. Mindenki előtt feltűnhetett az elmúlt hetekben, hogy Papén kancellár és Scbleicher hadügyminiszter milyen gyakran és szivesen nyilatkozik a külpolitika és a lefegyverzés kérdéseiről. Schleicher hadügyminiszter rádióba (mondta ama fenyegetését, hogy Németország nem vesz részt addig a genfi tárgyalásokon, amíg a nagyhatalmak komolyan nem fognak hozzá a lefegyverzés megoldásához. Egyik legutóbbi nyilatkozatában kijelentette, hogy Németország önhatalmúan is végre fogja hajtani a fegyverkezés egyenjogúságára vonatkozó terveit. Papén kancellár pedig nemrégiben már a gyarmatokat kezdte követelni. A Papen-Sehleicher-kormány érzi, hogy egyetlenlétjogosultsága az, ha a rend fönntartásán kivül eme nagy horderejű kérdéseket meg tudja oldani ég azért hangoztatja egyre sűrűbben ezeket a csábitó szólamokat, hogy megszerezze magának a nacionalista közvélemény szimpátiáját. Mint egykor Brüning az Anschlussal, úgy operál most Papén és Schleicher a „Gleich- berechtigung" jelszavával, noha talán ők managyon kerül minden alkalmat, hogy a helyzet ezen a téren kiélesedjék. Meglehetősen nagy feltűnést keltett például, hogy a a kormány nagyon enyhe hangú nyilatkozatot adott ki arra a nemzeti szocíai'ásta hadüzenetre, amelyet Hitler a beutheni öt fogoly életéért indított harcában prokla- mjált. A baloldal azf várta, hogy a Papen-kormány teljes erejével le fog sújtani Hitlerékre, akiknek cselekedete büntető jogilag kimeríti a ,, bűntett és büntevő" feldicsé rését. Ehelyett az történt, hogy a Papen-kormánv magyarázkodni kezdett és az fog történni, Remarque: Iliin i lelne! láliiinllan olcsó kiadása Ke 23 — Portóköltség 3.— utánvételezésnél 5*— Ke Nyaralás közben semmi se rontsa el jókedvét. Bizonyára nem nyújt nagy élvezetet a sötét lépcsőkön való feljárás. Egy PERTRIX - ELEMMEL ellátott zseblámpa fényes világosságával sok mérge- lödést takarít meg Önnek s megóvja balesettől is. A szalmiák és savmentes PERTRIX-ELEM egy utiböröndböl sem hiányozhat! A NAGYIGÉNYÜEK ELEME! guk is tudják, hogy annak kivívása ma teljesen lehetetlen. A reménytelen belpolitikai helyzet valósággal blöffölésre kényszeríti a német diktatúra kormányát, amely minden áron ki akarja sajátítani a Hit- ler-program legfontosabb követeléseit. Ugyancsak nagy feltűnést keltett napokkal ezelőtt, hogy Papén tárgyalásra hívta össze a német világipar vezéreit ég közölte velük a kormány uj gazdasági programját, amely most már nyílegyenesen halad az autarbia felé. Ez azt jelenti, hogy a kormány gazdasági téren ig kisajátította a Hitler-programot, szakemberekkel dolgoztatta meg és vizsgáltatta felül a nemzeti szocialisták követeléseit és e megfésült programot akarja most a német közgazdaságra rákényszeríteni. Könnyű belátni, hogy ez a játék a legveszedelmesebb politikai sakkhuzás, amit valaha ország életében elkövettek. A program végrehajtása vagy sikerül a Papen- kormánynak anélkül, hogy ezzel népszerűsége megnövekednék, vagy pedig az a fantasztikus változat fog bekövetkezni, hogy Papén fog elvérzeni a Hitler-programon, ő lesz a faltörő kos, mig a nemzeti szocialista mozgalom az ellenzék sorából fogja szemlélni ezeket a fejleményeket. hogy az öt hal álra i tói tnek minden valószi- nüség szerint megkegyelmeznek. Papenék egyszerűen nem mernek megütközni a nemzeti szocialistákkal, mert attól tartanak, hogy ébben a harcban ők maradnak afljul. Ez más szóval azt is jelenti, hogy Paipenmak és Scfhleichernek nincsenek meg az eszközei a diktatúra fönntartására. A Hstíer-Cenmim koalíció jövője A jövő tekintetében tehát nagyjában csak két lehetőség van, aminek ha nem is hetek alatt, de valószínűleg még ez év folyamán be kell következnie- A Papen-Stíhleicher- kormány hamarosan be fogja látni, hogy Németország összes szélsőségeivel szemben a rendet nem tudja fönntartaná. A másik, valószínűbb megoldást e pillanatban azonban a Hitler-centrnm koalíció lehetősége mutatja. Pár nappal ezelőtt Brüning valóban tárgyalt Stuttgartban a nemzeti szocialista vezérekkel és a centrum minden erejével tiltakozik a parlament nélküli kormányzás ellen. A baloldali sajtó annyira hangoztatja, hogy a Hitler-cent rum koalíció lehetősége ki van zárva, hogy már ebből a körülményiből is látszik, hogy a baloldali Németországot a koalíció megkötése fenyegeti. Ne felejtsük el, hogy a Papenék mögött álló német nemzetiek miég jobban gyűlölik a centrumot, mint Hitlerék és a centrum nemcsak Németország egyetlen komoly polgári pártja, hanem keresztény szocialista munkáspárt is, amely sokkal közelebb áll a nemzeti szocialistákhoz, mint a jobboldal másik császárbü és nagykapita- lieta táborához. A Hitler-centrnm koalíció megkötése Poroszországban állítólag már küszöbön áll és ebben az esetben a koalíció hamar létrejönne a birodalomban is. A legvalószínűbb megoldást a két munkásvezér: Hitler és Stegerwald kiegyezése hozhatja Németországban. A keddi Reichstág-megnyitás várható fejleményei ezen a válaszúton találják a német politikát, igy tehát most nagyjában a háború vagy béke kérdése fog eldőlni. Az idő mindenesetre egyre sürgetőbben követeli a megoldást és a körülmények lehetetlenné teszik a fegyverszünetet. Ez persze nem jelenti azt, hogy akármelyik megoldás következik is be. az ne jelentsen további nagy harcokat. Ellenkezőleg, az események mind azt bizonyítják, hogy Németország egyre nagyobb belső háborúk előtt áll Makkai János dr. Papén és Schleicher a „szalon-nácizmus*4 tipikus képviselői, akiknek a kezében valószínűleg el fog sikkadni a szociális gondolat, hogy Németország fölött ismét a liberális nagy kapitalizmusnak egy uj fajtája legyen úrrá. Hogy ez az ut milyen veszedelmes. azt könnyű megérezni, ha elképzeljük, hogy Hitlernek és híveinek ez a program- beváltás 60'hasem lesz eléggé radikális, azzal ők sohasem fognak megelégedni, agitációjuk a nemzeti jelszavak helyett most egyre inkább a szociális jelszavak irányában fog elmozdulni és a „bárók diktatúrája" elleni harcukban a körülmények egyre inkább a kommunizmus felé fogják hajtani őket. Németországban egy hónappal ezelőtt 27 millió ember szavazott a mai kapitalista világrend és a korlátlan magántulajdon ellen, de ebből tizennégymillió volt a nemzeti szocialista szavazat, amely korlátokkal ugyan, de elismeri a magántulajdont. Mi lesz azonban most, ha ez a tizennégymillió ember szociális és gazdasági téren méginkább radikalizálód- ni fog? A német nép politikai józanságába vetett hittel nehéz elképzelni ezek szerint, hogy a mostani, csupán fegyveres erőkre támaszkodó diktatúra sokáig helyén tudjon maradni. E diktatúra stabilizálását úgyszólván semmi körülmény sem teszi lehetővé. A weimari alkotmányt még Hitlerék erejével is nehéz volna megváltoztatni, de Papenék egymagákban aligha lesznek képesek uj választójogi törvényt hozni, mikor ennek az egész ellenzék Hitlertábor és a marxista front is ellent fog állaái. Hogy akar Papén uj felsőházat csinálni a német birodalom számára, amikor a parlamentben nincsenek hívei? Az alkotmány 48-ik szakasza alapján mégis csak nehéz lesz uj választójogot oktrojálni a német népre, amikor Hitlerék száz százalékig ragaszkodnak a húszéves választó- jogi korhatárhoz, abból az érthető okból, hogy a fiatalság mellettük van. Ha a német választójogot megnyirbálnák, azzal a szociáldemokrácia erősödnék meg, ez pedig Papén éknek nem céljuk. De lehel-e diktatórikus rendszabályokkal közgazdasági politikát csinálni és pedig olyan diktátorával, amely nem nép mozgalomra, hanem csak fegyverekre van alapítva? A tény egyszerűen az, hogy audkor a birodalmi elnök lemondatta Brüning et, akkor az uj garnitúra még nem gondolta végig, hogy mi van annak az útnak a végén, amelyen eiinduilt. Papén és Schleicher most öncélú politikába foglak és igy kormányzásuk zsákuccába jutott. Ha valami nagy változás nem kvöetkezik be, éppolyan tragikus helyzetben kerülnek, mint Brüning, aki szintén csak napról-napra tudott lavírozni a német helyzet örvényei fölött. Mindezek mellett meg kell állapítani, hogy a Papen-kormány még nem adta föl a reményt a. Hitlerekkel való megegyezésre és 3 Tarthatia-e masát a tábornoki diktatúra?
