Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-24 / 192. (3005.) szám
4 ^mcaiMa<Aarhirmb 1082 augusztus 24, zzerda. Pénzsegélyt, adéleirást és ingyen vetőmagot kérnek a rozsdakatasztrófa miatt tönkrement keletszloven- szkői gazdák, különben ősszel nem tudnak vetni I fftltimlivesugyi minisztérium optimista, amikor közepesnek mondja Szlovenszkö idea búzaterméséi - H böscs adáfösvafainok esete a jászói házbéradóval A Prágai Magyar Hírlap kiküldőn munkatársától Kolctszlovenszkó, augusztus 23. Ha valaki a szomorúság szobrát akarná most rnogmintázni, csak idő kolleno jönnie a koletszlovonszkói búzatermelő vidékeikre, ahol a falvakon alig találni mosolygó embert. A magyar paraszt sajátossága, hogy nehezen folyik belőle a szó, mintha ma megkétszereződött volna és ez a falvakra ülepedett szótlanság mindennél jobbam mutatja a döbbenetét, melyből már hetek óta nem bírnak felocsúdni. Minden kabátos, uriformáju emberben ellenséget látnak és jóidőibe kerül, amiig sikerül őket meggyőzni arról, hogy jóbaráttal állanak szemközt, aki előtt elmondhatják fájdalmaikat. Mert ma csak fájdalmunk van a falusiaknak, örömük végképp semmi, örömüket, melyet tavasszal a hullámzó búzatáblák gyönyörű Ígéretén tápláltak, elrabolta a nyár, mely ezidén, ugylátszik, még a mindennapi kenyeret is megirigyelte tőlük. Az áldott, szent kenyeret, melyet máskor két kézzel szórt eíé- bük robotos munkájuk nyomán. A falvak most hangtalanul sírnak s ebbe a néma sírásba néha belecsuklik a jövő napok fekete gondja. * A kassai és szepsi járásban a falvak nagyrészének kenyér télén s égét, mint azt előző cikkemben kifejtettem,, az okozza, hogy a búzatermést a rozsdakatasztrófa kilencven százalékban elpusztította s ami keveset csépeltek, az minőségileg olyan rossz, hogy ősziig sem elegendő kenyérre. A két járásban főként búzát termelnek s egyes községekben miég a szokottnál is több búzát vetettek ezidén, egyrészt, mert kárpótolni akarták magukat a tavalyi rossz termés miatt, másrészt, mert tavaly ősszel nem volt elegendő rozsvetőmaguk s még azokat a területeket is búzával vetették be, melyekbe különben rozsot adtak volna. A kevés rozs szépen megtermett ugyan és aránylag a tavasziak is jól fizettek, de mi ez azokhoz a milliós károkhoz képest, amit a búza pusztulása jelent? Még az a gazda járt a legjobban, aki tavaly a saját búzáját vetette el, mert abban kevesebb kárt tett a rozsda. Ezzel szemben az állam által adott búzák teljesen elpusztultak. Egy komaróczi gazda beszélte, hogy két tábla búzája volt egymás mellett: egyikbe az állami vetőmagot, a másikba saját magját vetette. Amig a saját magja szépen kikelt és nagyon jó termést Ígért, addig az állami vetőmag olyan rosszul és ritkán kelt, hoigy kapálni lehetett volna s a végén teljesen megette a rozsda. Szemben a saját vetőmagjából származó búzával, melyből mégis csak csépelt valamit. Ez volt a gyakorlati eredménye a tavalyi vetőmagakciónak csak azért, mert a földművelésügyi kormányzat a kevés belföldi vetőmagon kiviül jórészt erre a vidékre egyáltalán nem való jugoszláv búzát osztott ki a gazdák között drága ároin. Most vissza kellene téríteni vagy megfizetni a kölcsönvetőmagot. De miből? Mert egyelőre kenyérnek való búzájuk sincsen. Hogy Komarócz községnél maradjunk : a község határa 849 hektárt tesz ki s ennek háromnegyed része búzával vált bevetve ezidén. — nagyrészt állami vetőmagból. Ennek ellenére, — ami talán emberemlékezet óta nem történt meg ezen a vidéken — a községnek komoly kenyérgondjai vannak, mert a rozsda százszázalékos kárt tett a búzában. Hasonlóan tragikus a jászói gazdák sorsa, akiknek nagyrésze tudvalévőén iparos- csizmadia, cipész. Amellett mindegyiküknek van három-négy hold földje is, melyet régebben jólmenő mesterségük mellett, mondhatni, mellékesen müveitek. De jöttek a cipőgyárak, a cipészipar máról-holnapra meghalt s kihullott a kenyér a jászói iparosok szájából is. Most már a három-négyholdas törpebirtokok léptek elő kereseti föforrásul s lettek a jászói iparosgazdák eltartóivá — az idei rozsda katasztrófáig. Most vége ennek a csöppnyi darab száraz kenyérnek is, mert mégette helyettük a rozsda s a szerencsétlen jászóiak napról-,napra növekvő kétségbeeséssel néznek a tél elébe, melyet segítség nélkül semmiesetre sem fognak kibírni. Segítség helyett azonban legújabban házfbéradót vetettek ki a jászéi gazdáikra — saját házaik után, mert valamelyik bölcs adóhivataIrtok kfafl- tötte, hogy a jászói házak a házbéradókőteles magasabb osztályba tartoznak. És hasonló a helyzet a keletezlovenszkói falvak nagy részében. Ezért kell túlságosan optimisztikusnak tekintenünk a földművelésügyi minisztérium legutóbbi termésjelentését, amely közepesnek mondja Szlovenszkó idei búzatermését. Még ha számításba vesszük azt is, hogy a nyugatszlovenszkéi rozsdakárok jelentékenyen kisebbek voltak, sőt: nyugaton sok helyen egészen jó búzát arattak, égési Silovensakóra vonatkoztatva mégsem lehet a közepes búzatermés mérlegéi felállítani, mert keleten viszont alig termett valami s ami termett, az is abszolút rossz. Adócsökkentés vagy adömoratórium? Az egyre fokozódó kétségbeesést mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a falvak népe már semmiféle segítségben nem bízik. Erre meg is van minden oka, mert a kassai és szepsii járásokban alig néhány korona kártérítést kaptak a tavalyi elemi csapások okozta károkért az állaimtól. A Kassával szomszédos Semse község szlovák és magyar gazdái például holdanként kilenc! koronát kaptak segély cimién és azt is csak nagymehezen, alig pár hónapja kapták meg. Tornaujfalu 5000, Zsar- nó 1500 koronát kapott összesen, úgy hogy egy-egy gazdára egészen minimális összeg jutott. És így van ezzel a két járás legtöbb községe, amely tavaly segélyeket vagy adóelengedést kért. Komaróc község határát tavaly az elemi csapások, főképpen a jégverés és a téli fagyok annyira tönkretették, hogy jóformán az egész termés elpusztult. A község gazdái ezért adóelengedés iránti kérvényeket adtak be még tavaly a vezérpénzügyigazgatóság- hoz, de a kérvényeiket máig sean intézték el. Igaz ugyan, hogy az egyenes adók behajtásával október 1-ig várnak a pénzügyi hatóságok, de az illeték- és vagyondézsmahátralékok behajtása (még ilyenek is bőven vannak ezen a vidéken) ezekbon a kritikus napokban sem szünetel. Ma arra volna szükség, hogy a súlyos helyiét megkönnyítése céljából legalább adóm oratóriumot adjanak a roms- dak&tas®tréfa által létalap mkbn megtámadott gazdáiknak « töröljék főleg a még fennálló ragv oudéidraahátraléikokát, miket még a jóval olcsóbb póni idejében, a mai vis*>- nyoknak már egyáltalán meg n*m feleló magas összegekben vetettek ki Legjobban jellemzi a helyzetet azok a szavak, amiket ezzel kapcsolatban az egyik tor- naujfalusi gazda mondott: — Nem adómoratórium kell nekünk, bar nem adóleirás! — Az adómoratórium már megvan, mert tavaly óta úgysem bírunk fizetni. Pedig ez a község, az adóhivatal szerint is, tavalyig a VISSZA A TULSÓ PARTRÓL Í4NIASZIIH1IS REGÉNY lila: PALASTDY PIARCÉI.L (48) Azután orvos lett és végül az alfa post ome- gam-sugár — ujraföltalálója ... Minden úgy történt ez uj életben, amelyet ez a titokzatos sugár indított el ismeretlen, második útjára, mint az elsőben, az igaziban. Minden úgy történt egészen a föltárnádó szerelmi tavasz, a megkésett tavasz kivirágzásáig. Uj életében, ez ismét az ősz felé hajlóban, — még nem jelent meg az ígéret, a Vágyak Asz- szonya... Eljön-e az is? S ki lesz ő, akivel tartozik neki a régi, az erőszakosan megszakított első élete? — Könnyesen szép az első élet e variánsa! — sóhajtott a professzor. — Istenem, — szédült ez emberi leiken sóba még át nem viharzott szenzációtól. — Csak a forma változott; a lélek és a lényeg ugyanaz volt életem a két-egy nőjében. Derűs okosság, nemes önfeláldozás, tisztult világszemlélet, boldogan teljesített kötelességtudás és ugyanaz a megváltó emberi könyőrület, amelynek virága csak a legtisztább szivekben virul a földön. Fölsóhajtott, — És éppen ma nincs mellette ö, a kedves. Ebben a percben, amelyben föltárulnak előtte a titkok titkai, megnyílik a szív és a vergődő lelke csaknem leroskad a kétszer végigélt élet elviselhetetlenül súlyos terhe alatt... Mig csüggedten és lelkében halálos fáradtságot érezve tétovázott a folyosó világosságában, gondolatai tovább rohantak és. kitépni igyekezve leikét a csodálatos révületből s közben ismét zűrzavaros fantazmagóriák kavarogtak föl lelke mélyéből meggyötört s újra lázassá vált agyába ... Igaz mindez? Igaz? Vagy az őrület lidércnyomása ül rajta? Honnan tudja például az eltűnése után történteket? ... A detektívet honnan ismeri? ... A 6üket Antal rém regényéből lopakodott át tudatába, mint az álom ködében imbolygó árnyék ... Dorner Frank csakúgy, mint a — ho- munkulusz?... De olyan részleteket is tudni vél, amelyeknek tanúja nem lehetett s aminőket kieszelni sohasem volt passziója. Honnan erednek ezek’ Álmodta ezeket? Lehetséges! És lám: Edinburgh! Ezzel is baj van, amint gondolkozni kezd felőle... Különös, hogy egyetlen ottani tanártársának sem neve, sem alakja nem jut eszébe s az egész város képe is ködben úszik előtte ... Előidézhet hiszen ilyen „m em óri ak iesést“ egy agysérülés és ő súlyos beteg volt a katasztrófa következtében, de hogy van az, hogy a száz kilencéves Bont Mihályt — s ez a matuzsálemi kor is különös) — az első pillanatban fölismerte a hangjáról, amelyet pedig sohasem hallhatott ebben az uj életében ... És tisztán állt előtte — amint idézte — a kedves, finom és bölcs Told Arisztidnek gyöngéd és törékeny alakja is. Pedig őt is csak akkor ismerhette, amikor még Alden Tamásként élt a földön... Jó, jó! Memóriakiesés. Ezt érti. Ezt ismeri az orvostudomány. De mivel magyarázza azt az egészen más. régi életből föllobogó memórialángot? Előidézhette ezt is az idegrendszerére ható trauma? ... S igaz-e egyáltalán az a rémjelenet, amelyet a japán idézett föl? ... Betegségének egész ideje alatt senki sem mondott egyetlen szót sem erről s ha ő maga hozta szóba, igyekeztek elterelni figyelmét & robbanás egész drámájáról. Bizonnyal az izgalomtól féltették ... S mennyi más kérdés nyugtalanította! Egész erdő sötétlett szeméibe, kérdőjelekből álló erdő, mig fizikai lénye valósággal összeroppant e szörnyű teher alatt. Volt-e egyáltalán ilyen robbanás? Kellett, hogy legyen! De mikor? Negyvenöt év előtt, Alden Tarnál első Hetének utolsó napján? Amikor annyit vívódott? Vagy most, pár ihét előtt, az egyetem nagy laboratóriumában? Úgy van. Ezt kell megtudni végre. De egyet mindenekelőtt. Ez a leglényegesebb! Megvan-e az a könyv a könyvtárban? Ott van-e a hetedik polcon, balra a sarokban? Az a könyv, amellyel Dorner Franknak az a különös találkozása volt a (halálba rohanó vonaton? Ott van-e az a könyv, amelybe norvég nyelven, de asszír ékirás jelmezébe rejtve föíjegyezte az alfa post ómegám titkát, az értelmét, föl- jegy ezte kísérletének minden fázisát és végül egész tudományos végrendeletét Ha megvan ... A tudós megkönnyebbülten kiáltott föl: — Akkor én csakugyan jártam itten! Meg vagyok mentve és zűrösen, egymásba fonódva és elakadozva nem a téboly filmje pörög le lelkem megbomlott gépezetén ... KILENCEDIK FEJEZET, melyben eltalál a regény főhőse a titkokat oldó hetedik polchoz és amelyben, közel az éjszaka rémeihez, az alkonyat órájában — főikéi a nap, beragyogva mindent. És boldog szivek hozsannája üdvözli a csodálatos legpontosabb adófizető volt. Ha más adósságát nem is, de az adóját mindenki igyekezett pontosan fizetni. Tavaly óta azonban a fülünk sem látszik ki a sok adósságból. Bankadósságok, adóhátralék, vált ók ölesönök és efél ék, amik két óv óta istentelenül főlszaporodtak. Törölni kiéne minden adósságot, akkor talán kilábalnánk a bajokból. Segély nélkül seimimiesetre sevm bírjuk ki, ami tán adóelengedés kell, meg ingyen vetőmag, különben itt ősszel aKg fog vetni valaki. Valóban megdöbbentő ezen a vidéken a bankadósságok statisztikája. Vannak olyan falvak, ahol a barikád óságok a mai földérték hetvenöt százalékát teszik ki. Ez onnan van, hogy a kölcsönöket még évekkel ezelőtt, a jóval magasabb földárak idején kapták. A kölcsönök megmaradtak, viszont a földárak a régiek fel éré-harmadára zuhantak s ez okozta a gazdák hibáján kívül az eladósodási százalék katasztrofális felszökkenését. Hogy ebből miként lábalunk ki, különösen a földárak további zuhanása esetén, ami valószínűnek látszik, ez olyan súlyos és veszedelmes probléma, ami egyelőre megoldhatatlan. Magyar falu magyar iskola nélkül Ilyen község is akad a szepsi járásban, Makranenak hívják. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint 843 lakos közül 446 vallotta magát magyarnak, tehát a község többsége hivatalosan is magyar. Még sincs magyar iskolája az államfordulat óta. Szimnagyar gyermekek szlovák iskolába kénytelenek járni annak ellenére, hogy a község tizenkét esztendeje elkeseredett küzdelmet folytát egy magyar iskola engedélyezéséért. A demokratikus iskolaügyi kormányzat szin- magyar vidékeken néhány oda telepi tett szlovák család vagy állami hivatalnok kedvéért horribilis költségekkel építtet szlovák iskolákat s ezeket mint „kisebbségi" iskolákat szerepelteti a statisztikában, de egy határmenti, túlnyomórészt magyar községet az államifor- dulat óta könnyű lelki ismerettel üt el attól a törvényileg biztosított jogától, hogy gyermekeit magyar iskolába járassa. Legújabban ismét az országos keresztény- szocialista párt vett kezébe az ügyet s minden rendelkezésére álló törvényes eszközt fel fog használni, hogy a miakranciak végre magyar iskoláihoz jussanak. KELEMBERI SÁNDOR. — Utolsó kísérlet a* angol ssovósitrájk elhárítására. Londonból jetensták: Megírtuk, hogy a lanoaefháreá szövőiparban általános sztrájkra késéül a munkásság ée a sztrájk megkezdésének kitűzött időpontjától máT csak öt nép választ el. Manchester polgármestere utoiteó kdeérletként megbeszélésre hívta össze a munkások és munkaadók képviselőit, rémiéivé, hogy az utolsó órákban sikerül a sztrájkot megakadályoznia. hajnalhasadást, mely útnak indítja őket az uj élet felé. — Van-e valami tudományos végrendelete Alden Tamásnak? Mise Ellinor Grantot sajátságos módon ez a gondolat foglalkoztatta napok óta és amikor a fiatal fővárosi orvos leváltotta az ápolás mun- I kájában, kora reggeltől fogva kutatott a dolgozószoba asztalának fiókjaiban és a könyvespolc foliánsait is végigpörgette. Mintha egy nyomot, egy bizonyos láb nyomát keresné a sivatag homoktengexében; vagy egyetlen, meghatározott varázstörő füvet az őserdő szövevényeiben; egy tüt valamely világváros kőrengetegében. A nagy könyvtárterem falai mentén a polcokon a könyvek egész városa tornyoeodott. Hogy lehet ebben megtalálni a titok zárjához szóló kulcsot? És mégis meg kellett találnia. Csak gyorsan, gyorsan, gyorsan!... S nyomozása köziben a véletlenség Akarata odavezette a kutató hölgy kezét, a hetedik polc ,K«1 ctrlríiflvi Megtalálta a különös könyvet... Az első pillanatban gyanús volt neki ez az ékírásos könyv. Gyanús volt e régi betűjelekkel telirótt és modemkötésü könyv, amelyet mostanában írtak, sok-sok évszázaddal a furcsa ókjeleket •egykor föltaláló népfaj halála után. Az utolsó oldal írásán pedig még eleven volt. a tintának az előbbi oldalak elfeketült soraitól elütő, halványabb szinü frissesége. A szerető szív csodálatos ösztönével megérezte, hogy ez az a köny, amelynek szerepe van a professzor tragédiájában. Mohón és mégis türelmesen fogott a rúnák megfejtéséhez. Áh kell törnie e titokzatos szövegen, amely talán jövendőjének kincseit zárja el előle. A betűjeleket sorakoztatta, forgatta, faggatta, türelmét és fantáziáját az erőfeszítés kimerítő próbájának vetve alá. (Vége köv.)
