Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-23 / 191. (3004.) szám
1932 augusztus 23, kedd. 3 Egy nem sportoló megfigyelései az olimpiászról Irta: Almásy Mihály Schöpf ti n Aladár tollából hetek óta egy ^aipoiitikuis" író megfigyelései jelennek meg a Prágai Magyar Hírlapban. Jogcímül szolgál ez nekem arra, hogy mint olyan egyén, aki azonkívül, hogy néhányszor lenníszrakettét forgattam a kezemben és a salovenszkói hegyek lejtőin a rédli hátán lesik!ottam, a sport semmiféle ágát nem űzöm, én viszont a Los angelesi olimpiászról írjak néhány sort. Ilyenkor ugyanis, egy-egy olímpiász idején, tehát minden négy évben egyszer a legnagyobb szenvedéllyel kisérem figyelemmel a sportélet legmagasabb teljesitményeíről beszámoló jelentéseket és természetesen elsősorban a magyar olimpikonok szreplését. Mindnyájan magyarok büszkék vagyunk azokra az eredményekre, amelyeket a magyar színek képviselői Kaliforniában elértek. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar kard- vivók és Pillér György megvédelmezték a magyar vívó sportnak immár évtizedek óta dicsőségesen birtokolt felsőbbségét, örültünk, amikor a kábel jelentések hírül hozták, hogy Énekes István érdeméből a magyarok megtartották az amszterdami olimpiászon a lég- sul yu ökölvívásban szerzett bajnokságukat, nagy volt az elégtételünk, amikor megtud :uk, hogy a magyar vizlpoló csapat visz- szaadta a némteknek a négy érvvel ezelőtti kölcsönt és óriási fölénnyel verte minden ellenfelét és hálásak voltunk azért a nagyszerű meglepetésért, amelyet Pelle István kél tornabajnokságával szerzett a magyaroknak. De büszkék voltunk mindazokra a magyar sportolókra is, akik teljesít mén yiik révén helyezést értek el Los Angelesben és bármennyire is fájt minden magyarnak, hogy a kitűnő Bárány István ragyogó pályáját nem koronázta meg az olimpiai babérkoszorú, mégis megvigasztalt az a tudat, hogy helyezetleniü! is szép formát úszott és oly ellenfelektől szenvedett vereséget, akik a X. olimpiászon mindent fölülmúltak, aimil az úszás terén eddig teljesítettek. A magyar nemzet a sportnemzetek társadalmában a hatodik helyet vívta ki. Előtte az egyetlen Svédország kivételével, amely világha'.alom a sport birodalmában, csak nagyhatalmak vannak, amelyek összehason- litbaíatlanui nagyobb emberanyag fölött rendelkeznek és igy könnyen tudják hi- termeiu i a sport bajnokait. Sőt egyes nagyhatalmak, mint Németország és Anglia csak Magya rország után következnek a rangsorban. Ha valami, úgy ez mutatja meg igazán. hogy micsoda óriási teljesítmény volt, amit a magyar olimpikonok a Csendes Óceán másik partján elértek. János vitéz jut az eszünkbe, aki túl az operenciákon is dicsőséget szerzett a magyar névnek. Miként e sorok Írója, úgy bizonyosan sok- ezer más magyar ember, akinek a sporthoz semmi köze sincsen, e napokban szintén türelmetlenül várla és leste az újságok és a rádió jelentéseit. Ez a türelmetlen várakozás ezekben a i.apókban delejes áramként ■kapcsolta össze a magyar emberek szivét, éljenek bár Budapesten, Kolozsvárt, Prágában vagy a messze Amerikában. Mindnyájan egyek voltunk abban a meggyőződésben, hogy Magyarország társadalmának áldozatkészsége nem volt hiábavaló, amidőn a mai viszonyokhoz képest aránylag tekintélyes csapatot küldött ki a világ másik végére és egyek voltunk az örömbeu, amikor arról értesültünk, hogy a magyar zászló megint fel Kúszott az olimpiai győzelmeket jelentő árboc ormára. így érzünk nemcsak akkor, anrkor sportembereink aratnak diadalt, hanem kivétel nélkül mindig, ha a magyar ember valahol sikert ér el a világ arénáján. Ezt senki nem veheti rossz néven tőlünk, meri ebben nincsen politika, hanem csak az azonos szellemiség közös átérzése. És mégis be kell vallanunk azt, hogy volt néhány pillanat, amikor az a visszhang, amelyet az olimpiai jelentések a magyar közönség lelkében kiváltottak, sértette a fülünket és bántotta a lelkünket. Az első napokra gondolunk, amikor a kábel még nem a sorozatos győzelmek, hanem csak néhány balsiker hírét hozta ide Európába. Akkor irta egy budapesti élclap, hogy a magyar sikereket voltaképpen héber betűkkel kellene feljegyezni, mert — visszafelé olvasva igen jól hatnának. Akkor jelentették a budapesti lapok, hogy a magyar olimpikonok között a fegyelmezetlenség jelei mutatkoznak, a vezetők egyenetlenkednek egymással és még I/os Angelesben is felütötte fejét a magyar átok. Azok után a túlzottan bizakodó jelentések után, melyeket a pesti bulvárlapok az olimpiász megnyitását követő első órákban leadtak, ezek a hírek bizony hideg zuhanyként értek minden magyart. És amikor Pel- le István első nagy győzelmét aratta, a kávéházi marathoni futók között igen sokan ki- osinylően mondották, hogy csak azért ért el oly nagy eredményt, mert mindössze öt nemzet fiaival kellett megmérkőznie. Mintha bizony a világ legelső tornászának sikerét legkevésbé is lerontaná az, hogy számos nemzet világviszonylatban is elsőrangú tornászok hiányában egyáltalán nem vett részt a versenyeken! Ne vegye roesznéven az olvasó, ha e sorok írója, aki rajongásig szereti nemzetét, ennek ellenére, sőt talán éppen ezért rá mer mutatni nemzeti jellemünk néhány árnyoldalára, amely ezzel az olimpiás-szal kapcsolatban is megnyilvánult Ezek között az árnyoldalak között a legismertebb az, amelyet turáni átoknak szoktunk nevezni. Olyan kevesen vagyunk, hogy — Széchenyi István szavai szerint — még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani és ennek ellenére mégis olyanok vagyunk, mint — megint csak a legnagyobb magyar szavait idézzük — az „önmagában acsarkodó méhraj". Nem tudunk megférni egymással, akár Magyarországról, akár az utódállam óikról, vagy akár csak eny kupaktan ácsról is legyen szó, sőt egyenetlenségünket még akkor sem tudjuk mérsékelni és lefékezni, ha a külföldön kell képviselnünk a fajtánkat és más nemzetek, vagy talán az egész világ szeme Tájiunk függ. Ezért szenvedtük el Mohit, Mohácsot és Világost, ezért értek ■bennünket oly nagy csalódások és katasztrófák. Lekicsinyeljük nagyja inkát és a legtisztább szándékot is meggyanúsítjuk. Közéletünk legnagyobb alakijainak emlékét tömjénfüsttel vesszük körül, amikor már a sírban nyugosznak, de minden pillanatukat elkeserítjük, amig életben vannak és ezzel megbénítjuk munkájukat. Tisza István ma ■úgy él emlékünkben, mint egyike a legnagyobb magyaroknak, de bezzeg életében alig volt nálánál gyűlöltebb és népszerűtlenebb ember. Más nemzetek kis értékeiknek jelentőségét is kidomborítják a világ előtt, mert ez a nemzetnek is hasznára válik, a magyaroknál elleniben az uralkodó törekvés az, hogy mindenki mentői kisebbnek tűnjék föL Egy további hibánk, hogy nem tudjuk elviselni a csalódásokat 'és a kudarc teljesen letör bennünket. Emlékezzünk csak vissza a világháború végére! A háború négy esztendeje alatt a magyar nemzet keményen, hősiesen megállotta a helyét, de amikor eljött az a nap, amikor tudomásul adták, hogy a magyarok elvesztették a háborút, a leg- szörnyübib kétségbeesés fogta el a nemzetét. Néhány hétig miég abban az illúzióban ringatta magát a magyarság, hogy Wilson igéi meg fogják váltani, de amikor ebben is csalódott, vágtatva rohant a Károlyi-forradalom és a komimün őrületén keresztül a teljes megsemmifülés felé, ahelyett, hogy néhány pillanatra önmagába szállt és azután az adott helyzetnek megfelelő lépésekre határozta el volna magát. Ha a vereség dlöbbenefe nem ülte volna meg ennyire a magyar lelkeket, a dolgok minden bizonynyál másként alakultak volna. Az olimpiász eseményeit megható szorongással figyelő magyar közönség lelkében is ugyanezeket az árnyoldalakat láthattuk meg. Kezdetben csupa rózsás optimizmus töltötte el a lelkeket, amely azonban az első csalódások hatása alatt kétkedő pesszimizmussá változott át. Künn egyenetlenség, a magyar társadalmion belül pedig az olimpikonok teljesítményeinek lekicsinylése kísérte ezt a hangulatváltozást. Ebben igen nagy része volt a budapesti sajtónak is, amely eleinte szinte a végsőkig felcsigázta a reményeket, később azonban a fásai!t ernyedtség szellemét terjesztette. Csak az utolsó hét diadalai állították ismét helyre a lelki egyensúlyt és biztosították az olimpiai események nyugodt, tárgyilagos megítélését. Az olimpiászon elért magyar sikerek minden várakozást felülmúltak és a vészmadarak károgását a legteljesebb mértékben meghazudtolták. íme, semmi ok sem volt arra, hogy a magyarság elcsüggedjen és bais rezignációba essen. A végső eredmény mellett a balsiker epizódjai tekintetbe sem jönnek. Ha ezt a tanulságot nemzeti életünk egészére alkalmazzuk, ugv arra az elhatározásra kell jutnaink, hogy a jövőben soha neon fogjuk magunkat befolyá- soltatni egyes részletkudarcoktól, hanem mindig bizalommal fogunk a végcél felé nézni. Amilyen nagy hiba volna, ha a fel- legeidben járó, de a valóságos élet talajában gyökeret nem vert illúzióikban ringatnék magunkat, éppen olyan baj volna az is, ha néhány kellemetlen adottság miatt kétségbeesnénk céljaink megvalósíthatósága fölött. Egységesnek kell maradnunk a közös akarásban és bíznunk azokban, akik ezt az akaratot megtestesítik. Ez a kulcsa minden nagy nemzeti teljesítménynek. Hitler minden törvényes eszköz felhasználásával tör a kormányhatalomra Brüning Róma helyett a bajor hegyekbe utazott és megkezdte koalíciós tárgyalásait Hitlerrel - A birodalmi gazdasági miniszter nyiiatkozata a német magánadósságok kérdéséről — Augusztus 30-án ül össze a porosz országgyűlés Boriin, augusztus 22. A német belpolitika előterében ezekben a napokban az augusztus 30-ra összehívott porosz országgyűlés áll és azotk a tárgyalások, amelyek a centrumpárt és a nemzeti szocialisták között napok óta folynak a porosz kormánykoalíció megalakítása körül. E megbeszélésekkel hozták összefüggésbe Brüning dr. volt kancellárnak Schlei- cher tábornok hadügyminiszterrel való találkozását, amely után a lapjelentések szerint Brüning dr. Rómába utazott, hogy ott Kaa« dr.-ral, a centrumpárt másik prominensével találkozzék. A Brüning római utazásáról lan- szirozott hírek azonban csak taktikai fogásnak bizonyultak és már vasárnap kitudódott, hogy a centrumpárt vezére Róma helyett a bajor hegyekbe ment, ahol állítólag Hitlerrel találkozott. Ez a híradás megerősíti ama feltevéseket, hogy a centrum és a nemzeti szocialista párt között a porosz kormány megalakítása és egy esetleges nemzeti szocialista- centrum koalíció kérdésében komoly tárgyalások folynak. A beavatottak szerint Brünin- gék hajlandóak a koalícióra, feltételük azonban az, hogy a nemzeti szocialista párt Poroszországban ne törjön pártdiktaturára, hanem az alkotmányos formák betartásával vegyen részt a kormányzásban. Legális eszközökkel a Síitáién negsierzésÉre Berlin, augusztus 22. Kerrl, a porosz országgyűlés nemzeti szocialista elnöke a Völkische Beobadhter hasábjain referált a nemzeti szocialista vezérkar tanácskozásáról, amely Hitler elnöklete alatt folyt le az elmúlt napokban. Előre bocsátja, hogy ez nem rendkívüli megbeszélés volt, hanem a szokásos pártvezetőségi ülés, amelyen minden kérdésben teljesen egyöntetű volt a pártvezetés ég tagjainak álláspontja. Megegyeztek abban, hogy a pártnak a választási siker után minden jogoime megvan a kormányhatalom átvételére s hogy az őt megillető hatalmat legális eszközökkel fogja megszerezni. Hitler a választási eredményre hivatkozva hangsúlyozta, hogy egyetlen törvényes eszközt sem hagy ki- próbálatlanul és mindent elkövet, hogy kompromisszumoktól mentesen vegye át pártja a német birodalom kormányzását. Tudja, hogy a nép a háta mögé sorakozik fel. Az utóbbi napokban felszínre került különböző kombinációk minden alapot nélkülöznek és Hitler az alkalmas időpontban közölni fogja a nyilvánossággal döntését. A magánadósságok kérdése Berlin, augusztus 22. warmbold dr., a német birodalom gazdasági minisztere az Associated Press munkatársa előtt hosszabban nyilatkozott a magánadósságok kérdéséről. Nyilatkozatának lényege abban áll, hogy a német kormány sohasem gondolt és ma sem pondol arra, hogy a külföldi német adósságok tőkéjét vagy kamatait csökkentse. Éppen ellenkezőleg, ma is nagy súlyt helyez arra, hogy a német magánadósok a külfölddel szemben eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Úgy véli egyébként, hogy a német magánadósságok kérdése a pénz és az áru-érték közötti differencia következtében nem speciálisan német, hanem nemzetközi kérdés. Munkában a rendkívüli bíróságok Brieg, augusztus 22. A briegi rendkívüli bíróság a közönség nagy érdeklődése mellett hirdette ki ítéletét az ohlaui vérengzés bűn perében. A vádlottak nagyobbrészt a Reichs- banner tagjai közül kerültek ki, úgy hogy a bíróság itlete ez alkalommal baloldali organizációk tagjait sújtja. Kari Blech, a helyi Reichsbanner vezetője, négyévi fegyházat, Ottó Durnlow három évi fegyházat, Vauin kétévi fegyházat, a többi vádlott négy hónaptól másfélévig terjedő fogházbüntetést kapott, mig 12 vádlottat felmentettek. Az ítélet indokolásában a bíróság elnöke megállapította, hogy SERIT VAS PASZTILLA a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja. ha az augusztus 10-én é Jetbe léptet e tt elnöki rendelet alapján ítélkeznek, úgy a bünte- tetések sokkal súlyosabbak lettek volna. Breslau, augusztus 22. Az itteni rendkívüli bíróság ma délelőtt egy nagyobbszabásu politikai zavargás bünperének tárgyalását kezdte meg, amelyben az államügyész a nemzeti szocialista párt kilenc tagját ültette a vádlottak padjára. Az ügyészség politikai motívumokból elkövetett emberölés, illetve arra való felbujtás miatt halálbüntetést kért öt vádlott fejére, a többit pedig két-öt évi fegyházbüntetéssel kívánja sujtatni.
