Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-23 / 191. (3004.) szám

ifiért gyönge az autonómista front?

Az ottawai gazdasági konferencia mérlege: a brit világbirodalmon beül leomlanak

a Vámfalak ^ igim an(fcÉ érzé&ayeit sajtjak Anglia eddigi szállítóit — Közös vámvédelem a nem-angol világgal szemben, kölcsönös nagy kedvezmények a világbirodalom egységbe fogott gazdasági területén

(d.) A szlovák nemzeti párt lapjában, a Národnie Novinyben két figyelemreméltó cikk jelent meg. Az egyikben Rázus képviselő azt fejtegeti, hogy a szlovák kérdés megoldásának fő kerékkötője nem is annyira Prága, hanem inkább a centralista szlovákok. Rázas hivatkozik Masaryk elnök nyilatkozatára, melyet az államfő 1924-ben mondott előtte Kistapolcsányban. „A szlovákok megkapják az autonómiát, amikor akarni fog- ják“ — mondotta akkor Masaryk — s Rázus most egyedül a szlovák nemzeti akaratot megosztó centralista szlovákokat hibáztatja azért, hogy a szlovákok többsége a Masaryk- féle formulának megfelelően nem követeli az autonómiát.

A másik cikk arra mutat rá, hogy a mor- vántuli gazdasági tényezőik nemzetiségi különbség nélkül mindig összetartanak és egységesen lépnek föl. „Ott is vannak cseh meg német organizációk — Írja Rázus lapja —> de a morvántuli tartományok gazdasági érdekeinek védelménél még a legnémetebb intézmények is cseh cégér alatt lépnek föl. Csak meg kell figyelni a szlovenszkói közmunkák kiadásánál a kulissza mögötti jelenségeket. A pályázatoknak legalább 90 százaléka moriván- tuli cég, csehek és németek vegyesen, de ezek a szlovenszkói cégekkel szemben mindig együttesen lépnek föl. A morvántuli lakosság eme közös föllépését látjuk a politikában is. A cseh pártok, kezdve Srámek katolikus pártján és végezve Benes hiperpokro- kárjai'val, közös utón haladnak, egyedül csak a szlovenszkói pártok engedik meg maguknak azt a fényűzést, hogy tarka töredékekre bomlanak." A cikkíró a továbbiakban még elárulja, hogy „valahányszor csak mi szlovákok szlovenszkói követeléssel álltunk elő, mindig azt a választ kaptuk: mit akartok, hiszen itt magyarokról és zsidókról van szó, örüljetek, hogy intézkedéseink tönkreteszik őket." A cikkíró beismeri, hogy ezek a kifogások hamisak és nem őszinték, de hibáztatja azt, hogy a szlovenszkói gyárosok, kereskedők és vállalkozók nem léptek föl eléggé szlovák cégek alatt. „Mi szlovákok — írja végül — kezdjük végre megérteni az intrikus jelszót: divide et impera —, de többi polgártársainknak is föl kell ezt fogai ok. Az önvédelemnek az egész Szlovenszkó harcát kell magában ölelnie azzal a tendenciával, hogy a vezetés minden ügyben szlovák kezekbe kell, hogy kerüljön.

Ennyit ir a szlovák lap. Fejtegetéseit nem mellőzhetjük el szó nélkül s azonnal le kell szögeznünk, hogy az egységes föllépés, az egységes szlovenszkói front megteremtése sohasem a magyar kisebbség szerveinek vagy hozzátartozóinak hibájából hiúsult meg, hanem Prága „divide et impera" taktikájának a szlovákok közti sikere miatt. Mig a szlovákok ma is jórészt csak a szlovák érdekpolitika szükebb mesgyéit járják, addig mi, magyarok már kezdettől fogva a szlovenszkói népek közös politikáját sürgettük, a szükebb szlovák plattform helyett az átfogóbb szlovenszkói plattformot. Hogy ez a közös föllépés, közös gazdasági taktika s közös szlovenszkói politikai program nem valósulhatott meg, annak csak az a sajnálatos körülmény volt az oka, hogy a szlovák pártok a rosszul értelmezett hazafiság fitogtatását csak úgy vélték dokumentálhatni, hogy egymással abban versengtek, egymásra azzal licitálgattak rá, hogy a szlovenszkói magyarság politikai és gazdasági tényezőit nemlétező mennyiségeknek nézték és a magyarságot minden politikai téren fumigáHák, ellenségnek tekintették és bojkottálták. Számunkra ilyen körülmények közt nem maradt más, mint a várakozás taktikája. Kivárása annak a lélektani pillanatnak, amikor ez a forradalmi pszichózis hatása alatt létrejött magyarellenes politikai bojkott megszűnik s a szlovákság a helyzet kény- szeritő hatása alatt magától belátja, hogy kenyerünk, érdekeink közösek s útjaink is köLondon, augusztus 22. Az ottawai konferencián Anglia és a domíniumok között megkötött títz szerződés közül hetet nyilvánosságra hoztak s igy most már áttekintést lehet nyerni a világgazdasági helyzet készülő változásairól!, amelyek az ottawai konferencia eredményeként fognak jelentkezni.

Az ottawai konferencia tárgyalásait szombaton befejezték s a létrejött megállapodásokat a vasárnapi ülésen Írták alá. Angol szempontból az ottawai tárgyalások félered- ményt hoztak, mert az az angol elgondolás, amelynek Rgföbb szószólója Lord Beaver- brook volt s amely a borit világbirodalom gazdasági egységét, vámunióját és esetleges közös valutáját tűzte ki céljául, az ottawai tárgyalásokon nem tudott sikerre jutni. Az angolok diploimáciai ügyességét dicséri, hogy azok a kérdések, amelyek az angol közvéleményt régóta intenziven foglaÜkozr tatták, — iránt például a domíniumokkal való vámunió és a britt világbirodalom szoros gazdasági szövetsége, — ilyen fogalmaA nem angol országok szempontjából viszont nem lehet túlságos lelkesedéssel üdvözölni a brit világbirodalom népszövetségének tárgyalási eredményeit, amelyek

legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy a ' gazdasági krízis nyomása alatt senyvedő világgazdaság helyzetén javítsanak.

Anglia a konferencia folyamán feladta azt az Ottawába vitt elvét, hogy a világkereskedelmet nem köti meg uj vámokkal. Delegátusai egy sorozat uj vámot és a külföldi árukra kiszabott vámemelést hoztak magukkal vissza Londonba. KüTnösen jelentőség- teljes a búza, a réz, az élelmiszerek, a vaj, a tojás, a sajt és a hús neműek vámjának emelése, amláltal Anglia nagy kedvezményekben részesíti Ausztráliát, Ui-Zélandot és többi domíniumát.

Az ottawai megállapodások a legsúlyosabban Argentínát (búza és husexport), az északi államokat, a tejtermékeket exzösek kell hogy legyenek. A közös útra mindig készen álltunk, ebben a vezetés kérdése sem volt akadály, mert a közös fronton nem pályáztunk nagyobb szerepre, mint amennyi számunk, valamint anyagi és politikai erőnk arányában megillet. De ehhez ragaszkodnunk kell, különben méltatlanok volnánk önmagunkhoz és nem méltók fegyvertársainkhoz.

Tizenhárom éve tartjuk készen kezünket a baráti kézfogásra, a politikai összefogásra. Mi voltunk; az elsők, akik fölismertük és kizásban egyáltalában nem is kerültek megvitatásra. Anglia delegátusai gondosan kikerülték az extrémitásokait s vigyáztak arra, hogy a domíniumokkal valló megegyezés Anglia külkereskedelmét ne kösse béklyóba írás országokkal való relációjában. Az Ottawában történt megállapodások csupa öt ven százalékos konip.ro mis szumokat hoztak, Anglia nagy engedményeket tett do- miniumaániak, amivel! szemben az angol iparcikkek számára az eddiginél nagyobb és biztositottabb piacot nyitott. Kanadában, Délairikában, AuBzráiiábtwi stb.

Baldwin a brit világbirodalom népszövetségének nevezte az Ottawában tanácskozó ko>nferenciát és ez az elnevezés nagyjában találók is, ha figyelembe vesszük, hogy a szerződések révén a világbirodalom gazdasági területe egységesebb kontúrokkal határolódott körül) s a szerződésekben több kontinens államai kötöttek tartós gazdasági szövetségét.

portáló Dániát s a vajat és tojást szállító Hollandiát érintik.

Nem lehet azonban tagadni, hogy Anglia a domíniumoknak nyújtott kedvezményes élbánás fejében számottevő előnyöket szerzett iparának. Az ottawai szerződések végeredménye: hogy

a brit államszövetségen belül szakítottak a gazdasági nacionalizmus elvével

és ugyancsak belső használatra alapelvként fogadták el azt a nézetet, hogy pusztán a verseny kedvéért életképtelen ipart nem szabad létrehozni és fejleszteni. Ebből a nézetből kiindulva lefaragták a vámkorlátokat Anglia és a domíniumok között. Ez nem ment minden nehézség nélkül, mert a domi- niumok azt követelték Angliától, hogy az idegen államokkal szemben a maximális vámokat léptesse életbe, 'tehát bizonyos áruk szállítását monopóliumba adja a domíniumoknak. Ebben a formában a dominiumondtuk, hogy Szlovenszkó dezindusztriálása nemcsak magyarellenes, de általában Szlo- venszkó-ellenes gazdasági koncepciója Prágának, mi voltunk az elsők, akik hirdettük, hogy a prágai kereskedelmi politika teljesen elhanyagolja Szlovenszkó piacérdekeit, a mi oldalunkon kapta meg első alapos és összefoglaló kritikáját Prága szlovenszkói gazdaság- politikája, a mi Tarjánunk számította ki, hogy évente egy milliárdot fizet rá Szlovenszkó népe a centralista pártok gazdálkodására. A

mok követelése nem ment keresztül, sőt Anglia azt is kikötötte, hogy a domíniumok, amelyek vámmentesen exportálhatnak az anyaországba búzát és rezet, kötelesek alkalmazkodni a világpiac árnivójához.

Átmenetileg bármilyen érzékeny veszteséget is jelentsen Anglia többi szállítója számára a domíniumokkal való megegyezés, el- vitathatlan, hogy

Ottawa utat mutat a gazdasági válságból való kibontakozás felé, igaz, hogy egyelőre csak a brit világbirodalom határai kötött.

Ha a nem angol világ megérti és átérzi a jelentőségét az ottawai eredményeknek, akkor könnyen meglehet, hogy ez a konferencia Lausanne és a készülő világgazdasági konferencia között útjelző fontossághoz jut.

Az írek alul maradtak?

London, augusztus 22. Az ottawai konferencia eredményét a Times mai számában hosszan méltatja,, megállapítva, hogy a delegátusok beváltották e tanácskozásokhoz fűzött várakozást és „nagy cselekedetet" vittek véghez. Minthogy az uj tarifatáblázatokat még nem publikálták, e pillanatban még nem lehet megítélni, hogy az angol iparra milyen előnyök származnak, de az már az eddigi hivatalos jele ütésekből, is nyilvánvaló, hogy

a brit világbirodalom gazdasági életét és kereskedelmét nagy mértékben fellendítik a vámkérdéeekben kötött szerződések.

A Times dublini levelezője azt írja, hogy az ir szabad állam Ottawában hibát követett el, elmulasztotta a kedvező alkalmat. Igaz, ugyan, hogy az ir delegáció a legtöbb domíniummal egyezséget kötött, csak hogy a részletmegállapodásokat összefoglaló általár nos szerződés nem jött létre.

Az ír kereskedelem piaca 96 százalékban a brit világbirodalom, az ir delegátusok még sem tudtak hazahozni jelentősebb vívmányokat,

sőt ellenkezőleg: a domíniumok nem egy esetben éppen az ir szabadállam rovására egyeztek meg az anyaál la m mák

hátrányos szlovenszkói tarifa s az állami szállítások fonákságai ellen a mi gazdasági ve- zérférfiaink emeltek elsőknek szót. Tizenhárom óv távlatából szomorú elégtétel gyanánt könyvelhetjük el, hogy a centralista gazdaságpolitika elleni elveink, a szlovenszkói önvédelmet sürgető jelszavaink — melyeket kezdetben a szlovák centralisták és autonómisták egyaránt bizalmatlanul, sőt mint magyar siralmat, legalább is közönyösen fogadták — azóta közki nocsó váltak és követelőA megegyezések jelentősége a világgazdaság szempontjából

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prágáik, Panská uiice 12.

évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ^4 Szlovenszkói és JllSZÍnSzkÓÍ ellenzéki pártok II. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. ». .* . .. . ' Prága II, Panská uiice 12. 111. emelet,

R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOLltlKCll nCLpilCLpjCL Telefon: 34184.

E^yes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké. SÜRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl

TiTliniWIgíiflililPWnWPIIIITiTWllffBnriF^ I Wi Hl IIáiTI———

% XI. évf. 191. (3004) szám ■ Kedd ■ 1932 augusztus 23