Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-20 / 189. (3002.) szám

Középeurópa Németországgal — Románia és Jugoszlávia nélkül í Egy cseh lap attól aggódik, hogy Paris a Tardieu-terw helyett újabb Középeurópa-tervet tart készenlétben Prága, augusztus 19- A Národni Stbred „Is­mét Köáapeurétpa — de most már Németor­szággal" címen vezércikkben foglalkozik a párisi Le Temps cikksorozatával, mely a középeurópai kérdés megoldására újabb terveket vet föl. A cse(h laip elmondja, begy a múlt évben Tardiou Bemes küliigyminis zterr el való előzetes megállapodása után állt elé is­meretes tervével, mely egy gazdasági blokkba akarta tömörí­teni Csehszlovákiát, Ausztriát, Magyaror­szágot, Romániát és Jugoszláviát, esetleg Lengyelországot és Bulgáriát, de Németor­szág fölt étien kizárásával. A középeurópai kérdés ma uijból szőnyegre került s intenzi­vebben foglalkoznak vele, mint bármikor. A vezető politikusok s kiváló nemzetgazdá- szok találkákon [jönnek össze, de ezeket ma­gánjellegű találkozásoknak minősitik, van­nak „nemkötelező" jellegű megbeszélések, melyekről nem adnak ki közléseket, sőt el­lenkezőleg azt [hirdetik róluk, hogy semmi1 közük nincsen a középeurópai kérdéshez. Ugyanakkor azonban a Le Temps, a nagy francia lap, amely minden körülmények közt és minden rezsim idején szócsöve a francia külügyiminisztérinimuak, Prágából keltezett, de névvel nem jelzett cikksoro­zatban foglalkozik Közép euró pávai ás an­nak jövőjével., Taordieu eredeti tervét, elejtették. Ennek helyébe a regionális megegyezéssel egy- bef űzött Középeurópa gondolata merül föl Csehszlovákia, Ausztria és Magyaror­szág összefogásával, de egyúttal tekintet­tél Németországra is, mely utóbbinak a szerződő felek bizonyos gazdasági ked­vezményeket nyújtanának. E kedvezmé­nyek fejében Németország föladná eluta­sító magatartását, hogy Középeurópa az 6 közvetlen részvétele nélkül foghasson össze. Figyelemreméltó az, hogy ez a kombináció éppen akkor merül föl — Írja a cseh lap — amikor előkészítik a népszövetség őszi ülés­szakát, méllyel egyidejűleg a népszövetség gazdasági bizottságának égisze alatt a dúc ameniti államok képviselői is konferen­ciára fognak összeülni. Számunkra több mint érdekes volna megtudni — folytatja a cseh lap — milyen természetűek voltak a legutóbbi napokban megtörtént tárgyalások és mily mértékig tekinthető jól informált ember véleménye gyanánt a Quai d'Orsay Becs, augusztus 19. A Dolíuss-kormány azáltal, hogy a parlamentben egy szavazat- többséggel elfogadtatta a lausannoi köl­csönszerződést, még nem esett át a tiüzpróbún s a jelekből ítélve a kormány helyzete még korántsem tekinthető megszilárdultnak. Már maga az a körülmény, hogy Dolíussók csak a legnagyobb nehézségek árán tudták az egy szavazati többséget megszerezni, világosan mutatta, hogy az osztrák kormány borotva­élen balanszíroz s hogy egyetlen képviselő múló rosszuCléte ele­gendő ahhoz, hogy az akut koonmánj'vál- ságból kormánybukás legyen. Az osztrák belpolitika nagy csatájának dön­tő része tulajdonképpen most játszódik le. A második nagy összecsapás színhelye a szö­vetégi tanács ülésterme, ahol ma délelőtt kezdték meg a lausannei jegyzőkönyv feletti vitát. Tegnap a szövetségi tanács külügyi bizott­sága tartotta ülését s a lausannei jegyző­könyvvel. foglalkozott A szociáldemokraták javasolták, hogy a nemzeti tanácsnak a lausannei jegyző­könyvet jóváhagyó határozatát vétózzák meg. A szociáldemokraták javaslata a nagynéme­szóosöveként ismert lap prágai szerkesztő­jének hangja, aki a francia külügyminiszterrel egyetértés­ben ir Prágából az uj közópeurópai kom­binációról, amelynél bizonyos mértékig Németország is tekintetbe jönne. Ez a megoldás nagyon is nagy elfordulás volna a Tardieu-tervtől fi azért nagyon sür­gősen szükség van arra, hogy az érdekelt közvélemény, elsősorban a csehszlovák, már előre megfelelő tájékoztatást kapjon, hama­rább, semhogy aztán bevégzett tények elé állítsák, melyeken már utólag nem lehet semmit változtatni vagy legföljebb nagyon keveset. tek és a nemzeti szocialisták szavazataival keresztül is ment. Ilyen előzmények után érthető, hogy ma a déli órákban az osztrák páriámén’, folyosóin erős válsághangulat terjengett. A íJausan- nei jegyzőkönyv és a Dolfuss-kormány ügye e hangulatból Ítélve rosszul áld. A nemzeti gazdasági blokk tagja, Vinzl nagykereskedő, a kíméletlen és szenvedé­lyes támadások hatása alatt, amelyek keres­kedelmi hitelét is megrendítették, súlyosan megbetegedett. Az ő betegségének köszön­heti a Delfuss-konmány, hogy a laussanei jegyzéknek a nemzeti tanácsban egy szavazat­nyi többsége leit. A nemzeti tanács elnöke, Renner, ma levélben kapta meg Vinzl lemon­dását mandátumáról. Utódja Söhauer-íScho- berlechner dr. miniszteri tanácsos, aki es­küdt ellensége a lausannei jegyzőkönyvnek. A szövetségi tanács délelőtt tiz órakor kezdte meg a vitát a lausannei kölcsönszer­ződés felett. Már a vita megnyitása után bekövetkezett az első meglepetés. Tzöbl kereszténys zooiaíLi sfa képviselő kér­te, hogy & lausannei jegyzőkönyv ügyében oldják fel a párti egy elem alóli, mire a pártvezetéséig felszólította a képviselőt, hogy köszönjön le a nuamdátumáróll A lausannei jegyzőkönyvről egyébként Kör- ner szociáldemokrata képviselő referált s a kormányjavaslat elutasítását kívánta. Utána Sehattenfro nemzeti szocialista szövetségi tanácsos beszélt, aki követelte a nemzeti tanács azonnali feloszlatását, november 6-ra uj választások kiírását, a lausannei jegyzőkönyv fölötti határozat elhalasztását az uj parlament összeüléséig és végül Miklas osztrák elnöktől népszava­zás elrendelését követelte a lausannei köl­csönszerződésre vonatkozóag. Utána Hau- benberger nemzeti szocialista képviselő nyi­totta meg az obstrukiciós beszédek sorát, amelyekkel meg akarják akadályozni, hogy a javaslat hamarosan visszakerülhessen a nem­zeti tanácshoz. E pillanatban még nem lehet megmondani, hogyan .alakul a helyzet, any- nyi azonban már bizonyos, hogy a nemzeti tanács holnapra kitűzött ülése elmarad. Nem kétséges az sem, hogy a szövetségi tanács el­utasítja a javaslatot, mire a kormány nem tehet egyebet, minthogy a szövetségi tanács kifogásait a bizottságok hatáskörébe utalja s a nemzeti tanács összehívó sá! a jövő hé szer­dájára halassza. Az is lehetséges, ho.:y a lausannei jegyzőkönyv feletti saava'ásl csak a nemzeti tanács őrzi üKszakának programjába fogják fel venni, Becs, augustus 19. Kienbock. dr., a nem­zeti bank elnöke a pártok vezéreivel foly­tatott tanácskozása folyamán ígéretet tett, hogy a Creditanstalt törvényt még augusztusban elintézik s a Nemzeti Bank a hamatlábat 7 százalékról 6 százalékra fogja mérsékelni. isÉráPSili fcfprés! látja el Militiissai i fter.-szoc. párt eiiiki teendői! Prága, augusztus 19. Tegnap közvetlenül lapzárta előtt kaptuk Pozsonyból azt a tele­fon jelentést, hogy Szüllő Géza cLr. nemzetgyű­lési képviselő — kezellloiorvoisainak pihenést előíró tanácsára — l^rmondott az országos keresztényszocialista párt országos elnöksé­géről. — Az országos keresztéuyszociolista párt pozsonyi központjából szerzett műi ér­tesülésünk szerint az országos pártelnöki teendőket a* uj pártelnök xnogváJíafiztásálg Dobránazky János nemzetgyűlési képviselő, a párt országos al elnöke látja éli — Anglia delegátusai a népszövetség őszi ülésén. Londonból jelentik: A népszövetség őszi ülésszakában Angliát Sir John Simon külügyi államtitkár, Sir E. Hilton Youmg egészségügyi miniszter és Lord Róbert Cecil fogja képviselni. A latnain® jegyzőkönyv ratifikálása megrendítette *a Holt sass-kormány helyzetét A szövetségi ísisáes, amelyben az ellenzéknek többsége vasi, ma délelőtt megkezdte a kormányjavaslat tárgyalását Válsághangulat az osztrák parlamentben (40) A fiatal orvos válasz nélkül hagyta az utolsó mondatot. Tartott tőle, hogy © kényes pont érintés© izgalmi rohamra vezet. Derűs hangon egyezett bele a professzor ajánlatába, mint aki örül, hogy egy kis kime­nőhöz jutott. Az ajtóban azonban tétovázva állott meg. — Nem a ravaszság rejlik a beteg tudós un­szolása mögött, amely közö6 tulajdonosa az elmebajosoknak és a morfium, vagy kokain szomjasainak? Az a sokcsavaru és leleményes ravaszság, amely elképzeléseiben gazdag, ami­kor arról van szó, hogy tébolyuk, vagy szen­vedélyük rögeszméjét kiéljék. És hátha valami komor terv forrong e rom­jaiban is nagyszerű koponyában s azért igyek­szik eltávolítani őt, hogy azt végrehajthassa? A beteg professzornak jólesett tapasztalnia, hogy fiatal kollégájában hogyan küzd a köte­lesség e szabad félóra csábításával'. Jólesett, mert nem ismerte föl annak igazi rugóit. Flreztö ugyan, hogy a katasztrófa előtt oly erős logikájában valami kettőslátásu zavar tá­madt és a nézéstől megfosztottság napjaiban elmélyült elmélkedésének hosszú órái alatt alig tett egyebet, mint hogy azon töprengett s vias­kodott, hogy ezt az ismeretlen gyökerű kan­csalságot kiküszöbölje lelki szenzóriumából... De arról sejtelme sem volt, hogy orvostár- sainak könnyed modora és tréfálkozó hangja, amellyel bajáról beszéltek, egészen jelentékte­lennek tüntetve föl azt, — álarc csupán, amely mögé az a lemondás rejtőzik, amely őt máris, mint a múlt emberét nézi. A múlt emberét, akinek jövője értéktelen, törött cserép, ame­lyet siralom nézni, amelyet újjáépíteni lehetet­len ... I Ezt nem tudta ő ... | —- Menjen csak nyugodtan, kollégám, — szólt a tétovázó orvoshoz. — Ha valamire szükségem van, majd csöngetek... A Phönix- villa személyzete megbízható volt mindig. A fiatal pszichiátert megnyugtatta ez az utol­só mondat. —■ Lám, lám, — suttogta hangtalanul. — ügy látszik, hogy a téboly túlsó, ködös partjá­ról átevezőben van a realitás partjához. Tudja, hogy a Pihönix-villában van. De vájjon mi lesz Edinburghgal? ... (... Ez a kezdet mindeneset­re biztató ...) Ezzel a kecsegtető reménnyel kissé meg­nyugtatva lelkiismeretét, távozott végre a fiatal orvos, de elhatározta, hogy valamelyik ápolónőt a betegszoba ajtajában ülteti le, hogy a legkisebb gyanús zajnál a beteg mellett te­remhessen és hívhassa őt a kertből. A kertből, mely a nedvek gyantás tobzódá­sának ez évadján valóban szép, mert sokat- igórő, mint a fiatalság. Alden professzor, amint ott ült a lefüggö­nyözött ablaku szobában, a fekvőhelye mellett álló hatalmas karosszékben, ravaszkásan mo­solyogva igazította meg szemén a sárgásbarna szinti védő szemüveget, ravaszkásan és boldo­gan, mint akinek valami furfangosan kieszelt terve sikerült. Egy pillanatig élvezte e sikerét és talán egy kissé azt is, hogy ime abban a székben ül, amelyben annyi éjszakát virrasztóit át beteg­sége alatt az ő őrzőangyala. —Miss Ellinor Grant? ... Vagy EllinoT mama? Erőszakkal rázta le magáról a lelki kancsal­ság ismét jelentkező varázslatát. —* Alden Tamás vigyázz!... Tamás? —. kér­dezte aztán, ismét megzavarodva. íme az emlékezet kettős látása ismét jelent­kezik! — Tamás? ... Vagy Renatus? ... Irgalmas Isten, mi lesz velem? Hiszen ez maga a té­boly! ... Nem, nem, nem! Nem akar többé ezekre a zavaros dolgokra gondolni. A megismerés ut­ján kell elindulnál végre, hogy ez átkos labi­rintusból kitaláljon. Az imént kétszer is elszólta magát benne az a bizonyos második lény, aki öntudata alól hirtelen fölbukkant a katasztrófa óta s úgy tesz, mint aki osztozni jött szemléletének egy­séges világán s valahogyan darabokra töri© azt... Darabokra, amelyek természetében az' a tragikus abszurdum, hogy két világot lehet belőlük összerakni, egy egységes képet azon­ban nem. Olyan ez, mint amikor a kökénybo­korra szövődik a harangvirága futóka. A gallyak és a folyondár indái összeolvadnak. Egyiken lilakelybü virág, a másikon hamvas, fanyar-kék bogyó ... Fölváltva, mint egy szö­vet megismétlődő mintái. Egy bogyó, egy vi­rág, alatta ez, mellette az ... Tamás... Rena­tus ... Edinburgh ... Pihönix-villa ... A japán. Kettő is... Az egyik, aki öngyilkos lett s a másik: a merénylő... És ez a kettő egy... Aztán miss Ellinor és... Ellinor mama— Sző­ke hajkorona és ... atlaszfehér ... A százki- lencéves Bont Mihály ... Egy forgó kaleidosz­kóp motollája, kering az agyában ... Mindenek­előtt ezt kell megállítani, hogy szétbogozhassa a kökénybokor és folyondár indáit. Egy fixpont kellene! Rolumbuszból sem harsanhatott ki boldogab­ban a hálaadó öröm fanfárja, mikor meglátta az uj föld legelső hegyfokát, mint ahogy Alden professzor ujjongott föl, amikor gondolatainak valahogyan kiigazodó során fölfedezte most ezt a „fixpontot". A Pihönix-villát. — Úgy van! Ez a fixpont! — Az imént azt mondtam — indult el a fix­ponttól tájékozódva lelkének még formálódó s belső ellenséges erőktől háborgó talaján —, azt mondtam a fiatal kollégának, hogy „szép ilyen­kor is már ez a kert sok koratavaszi növényé­vel ...“ így volt... Aztán mig ezt mondtam: „A Phönix-villa személyzete megbízható volt mindig..Honnan tudhattam ezt, hiszen esz­méletlen voltam, amikor az egyetlen laborató­riumában történt katasztrófa után ideszálli- tottak? Jártam már itten? Álmomban? Egy másik életben? S mily különös, hogy a fiatal orvosnak nem tűntek föl ezek a helyismeretet eláruló szavaim. Természetesnek találta, vagy fölületessége miatt nem ötlött szemébe e szavak jelentősége? Elhatározássá érlelődött Alden professzor­ban, hogy utánanéz a dolgoknak, mert az egész eset napról-napra különösebb színben tűnt föl neki. Mivel beléje volt idegezve az orvos és a kísérletező legértékesebb erénye, a megfigye­lés — egyre jobban érezte, hogy a dolgok sa- játszerü ellentmondásaiban mégis egyetlen ten­gely körül forgó rendszer van. Behunyta szemét, hogy a homályt fürkésző, a tudatalattit kereső lelki szemeivel jobban láthasson. Alden Tamásról Ellinor mama közléseiből annyit tudott, hogy kiváltságosán u; , a tudós volt, aki mint orvos és mint hioió-raj ku­tató a legnagyobb tekintélynek számított.... Ez a tudós, akit Ellinor mama elő.sz \ ■ de] nz ő szellemi atyjának nevezett, valami titokzatos módon eltűnt. Innen, a Phönix-villából, innen, ahol ő született olyan szülőktől, akiket soha­sem ismert. — Én jártam itten! Én jártam itten... — ujjongott föl belőle a diadalmas öröm. — Nem a csecsemő alvó öntudatával, hanem eszmélve, megfigyelve, tudatosan. Én éltem itt, on szen­vedtem itt. Nekem emlékeim fűződnek ehhez a helyhez ... Élményeim, amelyek elkoptak, mint a fölirások a régi sírköveken... de meg lehet, s meg kell fejtenem azokat!... Ha pedig mind­ez nem igy van, akkor őrült vagyok. Elgyötrött agyában, amint ott ült az elsötétí­tett szobában, zűrzavarosán keringtek a gyötrő gondolatok. Tépte, piszkálta, erőszakolta agyvelejét, hogy kitermelje a vajúdó káoszból a megmentő eszmét. Egyszer csak, mint valami érthetetlen fény­jeleket adó világitórnkóta, úgy szállt föl a gon­dolatai mélyéről © kérdés: —• Megvan-e a könyv a hetedik polcon? L(Foly táljuk.) r * a-í—kiri.' a"xÁ.ic^k^e^kkís m$m i túlsó mm dúl rANIASZUKIIS aE®lM¥ Sritt: PMMfiY PIARCÉI!

Next

/
Thumbnails
Contents