Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-18 / 187. (3000.) szám
4 1932 aiUigusgtttg 18, csütörtök. Bretagneban olyan elszakadási törekvések jelentkeznek, amelyek a külföld támogatását is élvezik és ennek következtében nemzetközi jelentőséggel is bírnak. Magától értetődik, hogy a rennesi merénylőkkel, mint általában a politikai terroristák minden fajtájával szemben a legcsekélyebb rokon- szén vet sem érezzük, azok cselekedetét a legélesebben elítéljük és őszintén kívánjuk, hogy Franciaország, Európának ez a történelmi küldetésü nagy országa megfelelő kormányzati eszközökkel simán elintézze a breton kérdést. A rennesi emlékmű felrobbantása után a francia kormány szócsöve, a Le Temps büszke öntudattal irta le ezt a mondatot: „Bizonyos államok nagy lármával töltik el a világegyetemet — gyakran sajnos a fegyverek lármájával — de azért kevésbé egységesek, mint mi vagyunk, kevésbé „nemzetek", mint a francia nemzőt, talán agyag- lábú kolosszusok." Ez a mondat, amely nyilvánvalóan Németországra célzott, helyesen állapítja meg azt, hogy a francia nemzeti egység, az elzászi németek és a bretonok bizonyos vérmes köreinek mozgolódása ellenére is, még mindig szilárdabb, mint a német egység, amelynek falán olyan repedések mutatkoznak, mint amilyen a porosz- bajor ellentét. Ugyanakkor azonban a Le Temps ezeket is mondotta: „A valóságban a tartományok, amelyek megteremtették a „láthatatlan egységet", fizikailag és erkölcsileg megőrizték különleges jellegüket, amelyet a faj ól. a történelemtől és az éghajlattól nyertek" Franciaországban is vannak — és ezt a francia közvélemény is jól tudja — vidékek, embercsoportok és népek, amelyek természetes és erkölcsi, históriai, faji és földrajzi különállásukat az egységes és oszthatatlan köztársaság kötelékein belül is megtartották és egészen másképp éreznek, beszélnek és gondolkodnak, mint Paris és környéke. A francia állam léte és jövendője függ attól, hogy az állami és politikai közösség gondolata mindenkor oly fölényben marad ezek fölött a tartományi különbözőségek fölött, mint a XIX. században és ma, vagy pedig ezekben a csoportokban külön közösségi, kollektív érzések ébrednek-e föl. Ungvár magyarsága nagyszabású akciói kezdeti a magyar gimnáziumért Ungvár, augusztus 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Impozáns keretek között nyilatkozott meg Ungvár magyarsága vasárnap délelőtt a Társaskör (Kaszinó) nagytermében tartott szülői értekezleten, melyen az ungvári magyar gimnázium vissza állításáért vette fel a küzdelmet Az értekezleten az összes ungvári magyar kulturegyesületek, illetve egyházközségek vezetői megjelentek, de szép száiinhan képviseltette magát a vidék is, mely a legjobban szenvedi a magyar gimnázium hiányának hátrányait. » Az értekezletet Székely József volt fő- erdőt anácsos, a Kaszinó ügyvezető elnöke nyitotta meg. Ismertette a mozgalom célját és annak a reményének adott kifejezést, hogy elérkezett a legalkalmasabb pillanat alihoz, hogy a magyarság visszaszerezze elvesztett magyar középiskoláját- Ezután felkérte Ráoz Pál lapszerkesztőt az elkészült memorandum ismertetésére, ami után Wellmann Mihály, a Közművelődési Szövetség magyar ügyvezetője ismertette a magyar gimnázium visszaszerzéséért indított mozgalom előzményeit és eddigi fejleményeit, majd azt javasolta az értekezletnek, hogy az ügyek további vitelére egy szükeibb bizottságot kérjen fel, melynek tagjai, Székely József elnöklete mellett, Fi- biger Sándor dr. apostoli korimányzósági vikárius. Hackel Sándor dr. főorvos, dr. Gá- borné Rózsa Elza egyesületi elnöknő, Mar- gócsy Aladár ev. főesperes, valamint Tamás István, Wellmann Nihály, Köszörűs Károly és Ráez Pál legyenek. Az értekezlet a javaslatot éljenzéssel fogadta el s ezzel az értekezlet befejeződött. Ugyanitt kezdődött meg aztán a gimnáziumba jelentkezők összeírása, valamint a memorandum aláírása, melyet rövidesen a kormány elé juttat a bizottság. Úgy a hivatalos személyek nyilatkozataiból, mint általában a pedagógusok szak- véleményéből az következtethető, hogy a kormány teljesíteni fogja az ungvári magyarság enne egy évtized óta ismételten hangoztatott kérését. 11 A Tátra idei nyarán a gazdasági válság erősen érezhető Veszedelem fenyegeti a Tátra hires téti szezonjait s ezzel a Szepesség gazdasági helyzetét — Tevékeny s megértő állami intervencióra van szükség Ujtátrafüred, augusztus 17. A nap ragyogó bőségben árasztja 6Ugárkévéit a hegyóriás csúcsára s fenyvesek bontotta lejtőire, mintha betek mulasztását akarná egyetlen délelőtt pótolni. Magálbaszivta a ködöket s felhőket, makulátlan ké.k az égboltozat és itt lenn a pazar keggyel árasztott sugarak kicsalják az életet. Kacagó jókedv, gondtalan öröm, sürgés-forgás, nyüzsgés, a Tátra nagy szezonjainak megszokott külső képe, mintha nem is a sokat citált világválság csontokig ható ekéje szántana a hátunkon, hanem a prosperity legragyogóbb napjait élnénk. Milyen kiáltó ellentét mutatkozik az első pillanatra az újságok híradása által festett világ 6 a valóság tényei között. Mintha szük&égrende- letek, devizakorlátozások, statáriumok, vám- háboruk egy rossz álom deliriumos képei volnának s a bőven ránk özönlő napsugár visszaverte volna odúikba a sötét rémeket. Vagy a pusztuló Rómának élvezetei elevenednének meg még egyszer, utoljára? Félne a sötét képekkel! A Tátra legszebb pompáját öltötte föl ma. És ezen a terraszon most milyen csönd és nyugalom. Fülembe zakatol a lefelé törtető száz és száz csermely csobogó csacsogása, talán nem tudják sokan, de egy hidrografus megállapította, hogy az Alpesekhen s a Kárpátokban több csermely és forrás van együttvéve, mint a világ minden tcbbi hegységében. Kételkedem ugyan benne, de Gravelins komoly szaktekintélye váltig erősitgeti. S mig itt a hegyvilág minden csodája tárulkozik elém, mögöttem egy igazi mondáin élet bontja ki minden pompáját. Hadd tudjuk meg tehát, hogy mi az összefüggés a krízis ás a tátrai élet grafikonja között? A Tátra egyik legkiválóbb szakembere, aki a tudós szociográfiái alaposságával figyeli és jegyzi a tátrai élet jelenségeit, az alábbi megállapításokban összegzi véleményét a Tátra nyári szezonjának s a krízisnek ösz- szefüggésérőL — Igen, ez a külső kép nyüzsgő életet mutat, a valóság azonban az, hogy a Tátra idei nyarán o gazdasági válság erősen érethető. A devizakorlátozások elvették a külföldet s az a reménység, hogy az itteni valutazárlatok majd a •belföldieket, fogják a Tátra felé terelni, nem teljesedett, mert Ausztriával és Jugoszláviával olyan megegyezést kötöttek, hogy e két ország üdülőhelyeire akadálytalanul tódulhatott. a nyaralók áradata. Németországgal ugyan sikerült egyezményt- kötni, de az kissé későn, júliusban következett -be, másrészt a ki- élesedett német belpolitikai helyzet s az ezzel járó bizonytalanság a. német közönséget otthon tartja. Románia, Jugoszlávia, Törökország közönsége az idén teljesen elmaradt. — A Tátra életében mindig a legjelentősebb tényező volt a magyaországi. spéciéi a budapesti közönség. Magyarországból az idén főleg azok jöttek el, akiknek megfelelő rokoni, üzleti, vagy baráti nexusaik vannak Szlovenszkón s itt egyszerűen, könnyű szerrel pénzhez tudnak jutni. — Természetesen nemcsak a valutazárlat, hanem a valutám differencia is gátló akadálya volt az idegenforgalomnak. Miután a Magyar Nemzeti Bank schillinggel bőven el volt látva, a magaslati klima iránt érdeklődőket főleg Ausztria felé irányították. Julius első hetében Magyarországból nagyon sokan utaztak Ausztriába, olyanok is, akik különben normális viszonyok között a Tátra törzsvendégei. Érdekes változás következett be, amikor Magyarország és Ausztria között kiütött a vámháboru. Ekkor újból a tátrai magaslatok iránt kezdett érdeklődni a magyarországi közönség. — A pénzügyi kérdések elintézése mintegy félévig tartó szakadatlan tárgyalások eredménye. Egy olyan kompromisszumos egyezményről folyt a tárgyalás, amelynek értelmében Csehszlovákia 750.000 korona értékű gyümölcsöt vesz át Magyarországtól s ezt a Magyar Nemzeti Bank a csehszlovákiai fürdőhelyek között arányosan megosztva bocsátja a közönség rendelkezésére. A tárgyalás menetén a központi fürdőszövetség arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a 750.000 koronányi összeg Szfovensz'kó részére fog szolgálni, miután a történelmi országok fürdői nem akarták vállalni ennek az üzletnek a kockázatát s differenciáját. Az a helyzet állott elő, hogy a tátrai fürdők pengőtfizetéeeket fogadta el 8 erre hirtelen megtelt a Tátra. Csak aztán derült ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank szuverén jogának tartotta fönn a pénz elosztását és teljesen ennek az álláspontnak megfelelően állítja ki csekkéit. Ennek a következménye azután az lett, hogy a befizetett pengőket nem lehetett áthozni, ami sok gondot • még több kellemetlenséget okoz. A központi fürdő- szövetség most már Winter Lajos fáradhatatlan munkája utján arra törekszik, hogy még több ilyen rekompenzációs üzletet létesítsen, hogy valamilyen uton-módon a Magyarországon rekedt pengőt megkaphassa s az őszi szezont is biztosithassa. Hogy ez sikerülni fog-e, az még nagy kérdés. Egy újabb problémája a fürdőknek az úgynevezett áresés, amely külön tanulmányt érdemel. A közönség köréből olyan követelményeket állítanak föl, hogy tekintettel az általános áresésre, a fürdők árait is mérsékelni kell. A kérdés elintézése azonban korántsem ilyen egyszerű probléma, hanem sok komponense van. A vendégsereg fizetőképességének csökkenése természetszerűleg olyan mélyen lenyomta a szoba s a penzió árát, hogy ma 30 százalékkal olcsóbb minden, mint például három évvel ezelőtt volt. A további olcsóbbiíás, árleszállítás kérdése azonban a rezsi apasztanának a függvénye. Tekintetbe kell venni, hogy a fürdőket terhelő tételek, a szociális biztosítás, az adók, a kamatterhek, a törlesztéséé kölcsönök részletei, a koksz és a szén ára etb., etb. változatlanul megmaradtak. Hogy például csupán ez az utóbbi tétel mit jelent a Tátra szempontjából, egy pillanat alatt világos lesz, ha tekintetbe vesz- sziik, hogy normális időjárási viszonyok mellett nyolc hónapon át kell fűteni, de volt olyan •esztendő, amikor tíz hónapon át intenzív fűtésre volt szükség, szén és koksz árával függ öez- sze a világítás ára is. Ma már igen nagy probléma, hogy mi lesz a Tátra téli szezonjával, ha pedig ez a szezon nem sikerül, vagy lehetetlenné válik, az katasztrófát jelentene nemcsak a tátrai fürdőkre, hanem az egész Szepesség gazdasági életére is, amely teljesen a Tátra forgalmára rendezkedett be. — Itt tehát nagy gazdasági érdekek forognak kockán s ezért szükséges, hogy az állam hatékony módon siessen Szloven- szkó legfontosabb gazdasági ágának, a fürdőiparnak megsegítésére. Szükséges a kompenzációs üzletek kiterjesztése, hogy a külföldi közönség jönni tudjon. Szükséges annak az ellenőrzése, hogy az ilyen módon kiutalt pénz tényleg a fürdőhelyeken költessék el. Szükséges a koksz és szén árának 20—30 százalékos leszorítása s ugyanilyen arányban a villanyáram árának lenyomása. Szükségesek adóengedmények és nagyobb részletfizetési, továbbá kamatkedvezmények. Csak így valósítható meg a fürdőélet igazi célja, hogy egyrészt maguk a fürdők virágzó, életképes üzemek legyenek, amelyek friss vérkeringést árasztanak a környékbe is, másrészt minél szélesebb társadalmi rétegeknek tegyék lehetővé a testet, lelket üdítő pihenést. — Fontos probléma még a közlekedés is, amelynek kielégítő megoldásáért már évek óta harcolunk, sajnos, eredménytelenül. Nincs közvetlen vonat Pestre, nincs éjjeli hálókocsi, a.z éjjeli utazás egyáltalán nem lehetséges. Visszafelé meg a. pestieknek Zsolna felé kell utazniok s ott át kel] szállaniok, vagy pedig Kassán kell órák hosszat vára.kozniok. Nagy hiányát érezzük a vámhivatalnak, amelynek Poprádcn való fölállítása a közönség kényei-, mét szolgálná nagy mértékben. —• A valutáris viszonyok teremtette nehézségek nemcsak a fürdőéletben, hanem az autóforgalomban is mutatkoznak. Az autóforgalom a. Tátrában megcsappant, a külföldi autók igen ritkák. — Tehát a mérleg? — vetjük föl a rezümé megállapítására irányuló kérdésünket. — A Tátra nyara jó évben 10—12 hetes volt. Most julius 20-án kezdődött 6 augusztus 15-ig tart a grand season. Három hét, mint ahogy Elynor Glyn egy regényének cime mondja. Július 15-e előtt félig volt megtelve a Tátra, most pedig már megkezdődött a lefelé irányuló tendencia. t . — A probléma az, hogyan biztosítsuk a Táü ra őszét és telét. V. Z. Beregszász, .augusztus 17. (Saját tudósi- tóiiik'iól.) A beregszászi magyar elemi iskolákban balkáni állapotok uralkodnak. Megtörtént, hogy a gyermekek heteiken át a földön ülve tanultak, mert nem volt elegendő pád. Az iskolaorvosnak kellett meg szüntetni ezt a cigánytábor ozást. A beregszászi magyar iskoláit; fenntartásáról a kormány nem gondoskodik. Az iskola- ügyi hatóságok következetesen elzárkóznak minden dologi természetű kiadás terhének viselésétől azzal a furcsa érveléssel, hogy Beregszászon a magyarság többséget képe/ éis az állaimnak csak a „kisebbségi’‘ iskolákat kell ellátnia. A magyar iskola a magyar Beregszászban ebek barmincadijára jutott, mióta a „kisebbségi iskolák" kategóriájába a csehszlovák és ruszin jellegű intézeteket is belesorolják. A beregszászi -magyar iskolák az elszegényedett, visszaféijlesztett, leépített város súlyos 'telkeket viselő közönségének egyre apadó filléreiből nyerhetnek csak támogatásit. Ajz adósságokban vergődő város, bármennyire is szivén viseli a magyar gyermekek neveltetésének fontos ügyiét, meg lóvén győződve „a kisebbségi iskolák" kérdésében kialakult hivatalos álláspont tarthatatlan-ságá- röL, eKliáritani igyekezett magáról ezt a terhet. A törvényes lehetőségek határain belül 'teljes erejével opponált a jogtalan megterhelés ellen, vigyázott azonban arra, hogy ezen ellenállásával ne veszélyeztesse a magyar iskolák létét, fennállását. A magyar iskolák fenntartásának biztosítása végett a legmesszebbmenő áldozatra is készen, még az elvek harcában is figyelt arana, hogy ezt a vitális érdeket szem előtt ne tévessze. Amikor a magyar gyermekek, magyar nyelven való taniithatáisa, egészsége, lehető kényelme forgott kockán, a jogi viták elcsendesedtek, helyt adva a nemzetfenntartó áldozatkészség üdyös munkájának, Ez történt a legutóbbi tanácsülésen is, ahol egy már két éve tartó huzavonának vetettek véget azzal a minden dicséretre méltó eliha- I tározással, hogy a szüléké leit iskola épületéből kiszorult osztályok elhelyezésére átalakítóit és a pénzüigyigiazgiatóság épületében üresen álló tantermeket bebutoroztátják és felszerelik. Ez a beruházás mintegy 12 ezer koronát tett ki, amelynek összegéire a város igényt támaszt -az állammal szemben, azon elviének fenn tartásából kifolyólag, hogy az állami iskolák dologi kiadásának fedezését nem tekinti saiját feladatának. —h. k.— Az akaratkoncentráció és a vivásmiivétezet Moleűh .dr., a neves kutató írja „Als Naturforsdher in Indien" cimü könyvéiben, hogy az indusok bámulatosan ügyes vivők és ebben igen nagy része von akaratkoncentráló képességüknek. Egy indus művivé a -lehető legnagyobb könnyedséggel egyetlen kardvágással kettészel bárki fejére helyezett banánt, anélkül, hogy az illetőnek a hajszála is m-eggörbiilne. Ez a mutatvány Indiában elég gyakori, szintúgy a másik, amikor valakinek a basái a beretvaéles kaid egyetlen ruliinlásával mentsze- »ek kétfelé egy papírlapot. A vivómüvész artistatársát a földre fekteti, a hasára tesz egy darab papirost, majd eszeveszett táncba kezd a fekvő ember körül. A t) nocal szelet csap akként, hogy <a papírlap himbálózik a fekvő ember hasán. Egyszerre csak nagy ordítás és a kard lecsap. A vivómüvész a papírlapot a fekvő ember hasán kettészelte anélkül, hogy az embert még csak érintetty volna is a kard bármelyik része. Molscih dr., aki orvos és természettudós is, ezt a csodálatos készséget az izmokon v-aló uralomnak tulajdonítja. A vívó minden egyes izma ugyanis a nagy akarat- koncentráció révén tökéletes uralom alatt van. Ezek a* emberek karjuk legkisebb izmát leülöm külön, egymástól függetlenül is, hullámzó mozgásba tudják hozni, ami, ha orvosi szempontból ne-U is érthetetlen, de min elén eset re egészen különleges adomány. xx A szlovenszkól és ruszinszkói magyar uök lapja; a „Nagyasszony“e Hűi fentartása melleit Beregszász wilialfia i pénzügy igazgatóság épületében létesített 3 tanterem felszerelését Is bebuterozását A beregszászi dicséretes áldozatkészsége
