Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-14 / 185. (2998.) szám

1952. augusztus 14, raSáraap. ___11^ Szak képzett régi gyakorlattal bíró, intelligens gabona-üzletvezetőt keresek. Fényképes ajánlatokat referenciák megjelölésével „Agilis1* jeligére kérek e lap kiadójába. MILYEN IDŐ Szlovenszkón derült és meleg időjárás uralkodik. A hőmérséklet maximuma 28 fok. — Időprognózis: Jobbára derült, meleg, délkeleti széllel.-— Makránc község magyar elérni iskolát leér. Pozsonyból jelentik: A szepsi járásban ILóvö Makránc községnek nincs magyar ele­mi iskolába, bár a lakosságnak több mint ötven százaléka magyar nemzetiségű. 1928- ban már kérték a makránci magyarok ma­gyar elemi iskola létesítését, kérelmük azon­ban süket fülekre talált. Most újból kérik jo­gos kívánságuk teljesítését. A kérvényt, amelyet 80 magyar iskolaköteles szülője irt alá a napokban nyújtotta be Jabloniczky Já­nos dr. országos keresztény szociálist a párti nemzetgyűlési képviselő a pozsonyi iskola­ügyi reíerátuson. Egyúttal azt is kérte, hogy az első magyar osztályt már a most meg­kezdődő tanévben megnyissák. Kiváncsiak vagyunk, hogy Dórer miniszter, aki váltig hangoztatja a pártatlanságát, teljesiti-e a makrád magyarok törvényen alapuló kéré­sét és ugyanolyan kisebbségnek tekinti-e váj­jon a magyart, mint a magyar vagy német nyelvterületen élő esek szlovákot, amely ré­szére minden nehézség nélkül engedélyezi a legmodernebbül berendezett úgynevezett „kisebbségi" iskolákat. — Betörtek a lévai plébánin-temiplomba. Lévai tudósítónk jelenti: A péntekre virradó éjszakán betörők jártaik a plébánia-templomban. A sekres­tyés reggel egynegyed hat órakor vette észre a betörés nyomait, jelentést tett a csendőrségnek, amely megállapítottat, hogy az éjszaka folyamán ál- kulcsos betörők jutottak he a templomba, feltörték és kiürítették a perselyeket, magúikkal vittek egy bronzkelyihet és Szűz Mária szobráról az aranylán­cokat. összesen mintegy három és félezer korona értékű zsákmányt cipeltek el. A csendőrség meg­indította a nyomozást a betörőbanda után. *— Ügyvédi iradanyitás. Ibronszky Emil, nyug. táblai tanácselnök ügyvédi irodát nyi­tott Uzborodon, Rasin-u. 2. sz. alatt. — Az osztrák határőrök harcai bor- és gyümölcs- csempészekkel. Becsből jelentik: Burgenlandiam, az osztrák-magyar határon az utóbbi napokban több összetűzés történt a határőrök és a csempészban­dák között. A csempészek bort és gyümölcsöt szál­lítanak át magyar területről Ausztriába, rendsze­rint csoportokban viszik a csempészárut és több esetben fegyverrel szálltak szembe az osztrák ha­tárőrséggel. Legutóbb egy harminctagu csempész- banda ütközött meg a határőrökkel, puskaharcot vívtak, majd mikor egyikük súlyosan megsebesült, társaik magukkal vitték és visszavonultak. Gyáros, kereskedő, iparos, gazdálkodó és autós figyelmébe: A , .TOTíü** készülék pillanatok alatt eloltja a keletkező tüzet. Eldobott gyufaszál nagy tűzvészt okozhat és ezt megaka­dályozza a tűzoltó készülék. Kérjen J ajánlatot: Krieser O. rádió szaküzlettől, Sanská Bysfr ca — Tegnap éjszaka újabb kasszafurás történt Nagyszombatban. Nagyszombati tudósítónk je­lenti: Tegnap éjjel Nagyszombatban újabb nagy­szabású betörés történt. A munkás és betege e- gélyző pénztár alkalmazottai reggel megdöb­benve vették észre, hogy az éjszaka folyamán betörők jártak a pénztárhelyiségben, megfúr­ták a hatalmas Wertheim-szekrény.t, amelyben 15.000 korona készpénz volt. A betörők azon­ban hasztalan keresték a pénzszekrény trezor­jában elhelyezett pénzt, nem tudták megtalálni és zsákmány nélkül távoztak. A nagyszombati csendőrség még korareggel megjelent a hely­színen és hozzálátott a nyomozáshoz. — Kassán letartóztattak egy elnöksértő cigányzenészt. Kassai szerkesztőségünk tele­onáilja: A kassai rendőrség tegnap este le­tartóztatta Bordás Károly 45 éves cigányze­nészt, aki a Szepsiskörúton több járókelő füle- hallatára sérteget te a köztársasági elnököt. Kihallgaása után átadták az ügyészségnek. Hölgyek legnagyobb gondja: arcuk szak­szerű ápolása. Ezen gondok megszűnnek, ha „JUNO" krémet használnak, melytől ar­cuk bársonysíma és üde lesz. Megrendel­hető Dr. Flittner J. gyógyszertárában Banská Bystrica. 1 tégely „JUNO" krém 10 K, 1 drb „JUNO" szappan 6 K. Szörnyű családi tragédia egy morva városban Olmiitz, augusztus 13. A máhri9dh-sdh.ön- bergi halastóból az elmúlt napokban kifog­ták L. 0. máhrieoh-9dhömbergi kereskedő holttestét, akinek fején lőtt seb tátongott. A nyomozás sonán kiderült, hogy a keres­kedő a halála előtti utolsó napokban sok pénzt vert el a korcsmákban s az egyik bankban nagyabb09szegü pénzt vett föL A hatóságok mindebből arra követ­keztettek, hogy a kereskedő rablógyilkosság­nak esett áldozatul- De a további nyomozás egészen más mederbe terelte a rejtélyes ügyet, amely mögött borzalmas családi tra­gédia húzódott meg. Néhány nappal a kereskedő halála után ugyanis Prágáiból az a hír érkezett Mahmiedh­Azt hiszem, elég szenzációs cim ahhoz, hogy felkeltse az alábbi cikk iránt az előzetes érdek­lődést. Én azért Írtam ide, — mert nem tudom, mi ez. Ha valaki Zsámbokréty, azt nagybetű­vel kell irni, mert személynév, de mi köze a „békapetéshez"? Ha meg köznévben ixom össze a -t-ét meg az -y-t, akkor az -ty-, (vagy mond­juk f, -félreértések elkerülése végett). Ahá! — biztosan helyesírási hiba, valaki „elirta ma­gát", i helyett y futott ki a tollából, ami nem csoda a mai világban úgy — második-harmadik elemistánál. Az I. gimnáziumban már leszállít­ják. érte a kalkulust. Jó! De csak pont a zsám- bokréti békapetés a Zabokrecky? Mert a ..zsám­bokréty" és a „békapetés" közt nincs se vesz- szö, se más Írásban használatos elválasztó jel, tehát a két szó szorosan összetartozik. A zsám­bokréty a békapetéenek jelzője lehet. Úgy látszik, hogy csak a zsámbokréti pocsolyák békapetések. De ha így is van, miért Írják a Zabokrecky melléknevet nagy betűvel? No, ezt a kérdésemet már bővebben meg kell magyaráznom. Található kérem ez a nem mindennapos szókapcsolat a „Masaryk Akadémia jóváhagyá­sával", a pozsonyi Wigand-cég kiadásában. Orbán Gábor dr. és Mendreszóra Miklóg szer­kesztésében megjelenendő „első tökéletes szlo­vák-magyar és magyar-szlovák szótárában". Szótári szokás, hogy helykiemelés végett a cím­szó ég származékai egy kikezdésben vannak. A címszóban előforduló jel mutatja, meddig tart a változatlan szótő, ami pedig a jeltől jobbra van, az rag, képző, vagy összetételben az utótag. A kérdéses oimszó: Éabokreky­Zsámbokrét. Ennek egyik származéka: cky 3 zsámbokréty békapetés, tehát Zabokrecky, Söbőn bergbe, hogy a kereskedő tizenhété yos leánya Prágá­ban, miután egészséges gy Minőknek adott életet, közvetlenül a szülés után öngyilkos lett és meghalt. Kevéssel az öngyilkosság előtt a leány meg­vallotta rokonainak, hogy apjával szerelmi viszonyt folytatott s ennek a gyümölcse az újszülött. A nyomozás ezután hamarosan megálla­pította, hogy a kereskedőt ez a bűnös viszony és ször­nyű következménye kergette a halálba, csak úgy, mint leányát. Ezért költekezett s végül is a halastóhoz menti, amelynek partján fejbelőtte magát s azután a tóba zuhant. melléknév, nagy betűvel. Különös megtisztel­tetés Zsámhokrétnak, hogy még a belőle kép­zett melléknevet is nagy betűvel Írják az ele­jén és -y-nal a végin. De félre a tréfával. Kezembe került egy vö­rös-fekete nyomású, körül-körül keretezett, plakátnagyságu hirdetés, az Orbán-Mendreszóra féle „Uj Magyar-Szlovák Szótár" rajza is rajta van. De mért „uj“? — A hirdetés közölhetné ezt, mert ma csakugyan uj, de az, hogy a könyvre is rá akarják nyomtatni, hogy uj és igy uj marad tiz, húsz, háromszáz év múlva is, — kissé furcsa. A jó öreg Páriz-Pápai is uj volt valamikor. A plakáton van két mintaoldal is. Értsük meg jól. Két minta oldal. És az egyiken a zsámbok­réty békapetés. önkéntelen a kérdés, milyen lehet a többi 998 nem mintaoldal. És ha még csak ez a „sajtóhiba" lenne az egyetlen csoda­bogár, vagy csodabéka a két mintaoldalon, — eltekintve már attól is, hogy a szótár az egyet­len könyv, melyben nem volna szabad sajtóhi­bának lennie, mert a 6zótár jobbára annak kell, aki nem tud egy nyelvet s igy maga ki sem javíthatja a hibákat, de vagy elhiszi, hogy úgy van jól, ahogy a szótáriró mondja, és akkor hiába „létérdeke minden szlovenszkói magyar­nak szlovákul megtanulni", nem fog megtanul­ni az „első tökéletes szótárból" tökéletesen szlovákul, vagy nyelvtudás nélkül is rájön ar-1 ra, hogy a szótáriró szamárságokat irt, — (ez esetben ez nem is nehéz) — 6 akkor káromko­dik egyet a 64 koronája után s a szótárt a föld­höz vágja. Lehet, hogy létérdeke minden szlovenszkói magyarnak szlovákul megtanulni, de nem lét­érdeke az, hogy magyarul elfelejtsen. Magyar nyelvi és helyesírási szempontból a két minta­Silovensxkói gyáripari és kereskedelmi vállalat keres elsőrendű referenciákkal rendelkező, teljesen perfekt, mérlegképes könyvelöl é» levelezőt, •ki s német nyelvet tökéletesen bírja. Fényképpel ellátott részletes ajánlatokat kér fizetési igény megjelölésével „Ko­moly erő" Jeligére a lap kiadójába. oldalon a következő hibákat találtam: „fel­fújja magát", rövid u-val. (Lehet, hogy az új­ság kenyérbetiii közt nincsen hosszú ú, de a szó­tár nyelvészeti munka, melynek a nyelvhe­lyességet aprólékos pontossággal be kell tar­tania ... béka kuruttyol.) A magyar nyelvér­zék siratja ebben a kifejezésben az ,.a"‘ névelőt. Zsákét Elfogadott helyesírása zsakett, két té­vel. A börtönigazgató és a börtönőr, vagy por­koláb nem egy, nem hiszem, hogy a szlovákban nem lenne meg a distinkció a kettő közt Az ítélet szóra, (rövid i-vel) kb. ugyanaz vonatko­zik, mint a rövid és hosszú u-ra. Van végül egy cimszó és ennek összetétele: Isten-koporsója. Hát ez mi? Mikor temették el az Istent ko­porsóban? „Krisztus koporsóját" ismerem, mert azt „nem őrizték ingyen", de még soha nem hal­lottam, hogy a magyar ember koporsóba kép­zelte volna az Istent. Kénytelen voltain egy szlovák szakember barátomhoz fordulni magya­rázatért, hogy mi is az a „bozi hrob", amit igy fordítottak a szótárirók. Megmondta, hogy a „Szentsir". Hogy aztán megmutattam a tökéle­tes szótár két mintalapját a szlovák barátom­nak, ő a maga részéről csak úgy futtában a kö­vetkező hibákat találta benne: az -ista (zalmis- ta) képzőt hosszú í-vel írja. A zúctovanie-t eúctovanie-nek. Vyihlááenie helyett vyslovenie-t ir. Az „Isten a tanúm" kifejezést igy fordítja: Boh mi je svedok, helyesen svedkom. Az Is­tenember kifejezést két külön szóval, még csak kötőjel nélkül is Boh clovek-nek fordítja. Bohorovny-t ir bohurovny helyett s az Isten rendelését nariadenie-nek mondja riadenie he­lyett, mintha az Isten rendeleteket adna ki, mint egy rendőrigazgató. Lényegében és egyénileg igazán kevés közöm van a szótárhoz, amire eddig szükségem volt, bőven szállította a jö öreg Loos-Pechány. Ev­vel csak azt akarom mondani, hogy a szótár- polémiában, mely okvetlen föllángol a szlovák tudományos körökben, ha ez a szótár is igy fog megjelenni, — teljesen érdektelen vagyok. De nem lehetek érdektelen, mikor a magyar nyelv tisztaságát is veszélyezteti ez a tökéletes szó­tár, nem lehet közömbös, hogy igy visszaélnek egy évszázados nyomdacég jóhiszeműségével és visszaélnek a Masaryk Akadémia, — helye­sebben a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság bizalmával is. Mert az, hogy Orbán dr. a szótár szerkesztője egyúttal a M. A. elnöke is, még nem jelenti azt, hogy a M. A. a szótárt jóváhagyta. A M. A. tudtommal még nem fejt ki rendszeres tudomá­nyos és irodalmi működést. Tudtommal nincsen olyan nyelvészeti, vagy pláne szótárbizottsága, mely véleményezésre, pláne jóváhagyásra jogo­sult volna. De ha lenne Í6, a M. A. alapítása óta fizikailag lehetetlen, hogy ez a bizottság elvégezhette volna a szótár anyagának pontos revideálását. Ha pedig igaza van a plakátnak 6 M. A. valamilyen ad hoc bizottsága mégis jóváhagyta volna a szótár anyagát, akkor az csak ab invisis történhetett meg, mert hogy magyar ember, nem ig nyelvész, csak jó nyelv­érzékkel hiró laikus nem egyezett volna bele az SzinHÁzKön^v-KaLTüRA A „zsámbokréty A LÉGY Irta: Wiczmándy Jenő Sándor jogvégzett ember volt és talán ez volt a i baja. Most, a forró nyári délután, hányát fekve, ; hevert az ősi kúriát védő diófa árnyékában és te­kintete szeretettel simogatta az öreg fa dús lomb­ját. Ha messze járt, édes-bus érzés rezdült meg szi­vében, ha a mohos kúriára, az acélos diófára gon­dolt, mely jóbarátként nyújtotta feléje izmos karját. Mint gyermeknek, úgyszólván, játszótársa volt ez a szép, erős fa, lovagoltatta vastag derekán, hinfáz- tatta gallyán. Ott ült a fa alatt édesapja és a. szám­adó gazdával tanácskozott, mig édesanyja aggoda­lommal figyelte őt, amint a hatalmas fa koronájára kapaszkodott. — Vigyázz fiacskám, leesel! — hangzott a féltő intés. Ő kacagott és édesapja megelégedetten nézett föl rá. — Ebcsont beforr! Régen volt, talán igaz sem volt. Azóta fordult az idő fáradhatatlan óramutatója. Vészfellegek ziva­tara tépázta meg az ősi kúriát. Édesapja ott állt a gáton és elsodorta a tajtékzó ár, édesanyját megölte a bánat, az Ő6Í birtok prédává lett. ő tanult, sokat tanult és lasankint elolvadt az a kis pénz, amit édesanyja öszekuporgatott volt. A romlásból nem maradt más, mint a viharvert kúria és az öreg, ár­nyékos diófa. Elhomályosult szemmel nézett föl és tekintete megakadt a diófa lecsüngő lombján, melyre óriás pók fonta hálóját. A soklábu pók gyorsan és ügye­sen dolgozott, csakhamar vékony, fehérszálu háló feszült a lombok között és a pók öeszehuzódva gubbasztott a háló közepén: Prédára lesett. Szép, fényes légy szállt vígan zümmögve, gyanútlanul, egyenest a pók csapdája felé tartott. Sándor a fű­ben heverő zöld diót a magasba dobta, hogy elté­rítse a veszedelmes irányból a legyet, már késő volt. A fényes, nagy légy ott vergődött már a háló- : bán. Nagy légy volt. Sándor azt remélte, ezéftépi a j hálót. Ámde ott termett már a ragadozó pók és J gyorsan körülfonta áldozatát. Most lecsapni ké- í szült rá. Sándor hirtelen felugrott, elfricskázta a pókot és kiszabadította a gúzsba kötött legyet. A légy bódultán hevert tenyerében, majd lassan mászott a tenyerén, megállt, mintha vizsgálná, azután dong­va 6záHlt a magasba, fényes kis szárnya tündökölt a napsugárban. Sándornak pénz híján é6 az adott viszonyok kö­zött kis értékű oklevéllel kezében, szűk lett a ha­tár. Várta a jószerencsét és a jószerencse sokáig nem jelentkezett, mig végtére, apjának egyik jó­barátjától, levelet hozott a posta. Ez a jó barát befolyásos férfiú volt. Egy angol vállalkozó bátor és megbízható egyént keresett, akit távoli farm­jára, angol gyarmatra szándékozott küldeni, mint felügyelőt. Az apai jóbarát Sándorra gondolt és Sándor elfogadta a meghívást. Bérbe adta öreg kúriáját, kikötötte azonban, hogy a vén diófának gondját viseljék, fejsze ne érje gyökerét, még ha, Isten óvja, kiszáradna is. Német földről hajó vitte Sándort ködös Angliába, onnét megint nagy angol hajó a messze gyarmatra. A derék angol vállalkozó igy búcsúzott Sándortól: — Mulasson jól fiatal barátom, a munka a leg­kellemesebb szórakozás. A gyairmaton, a távolba szakadt angolok, meleg barátsággal fogadták Sándort és csakhamar máso­dik otthont talált ott. A szigorú tekintetű, de jó­szívű ezredes házának ajtaja mindig nyitva állt előtte és ez nagy kitüntetés volt. A daliás katona híres és veszedelmes vadászkirándulásaira meghív­ta Sándort is. Sándor örömmel csatlakozott a va­dásztársasághoz, nemcsak a vadászat izgalma, a testetteiket edző űzte, hanem, má tagadás, főként az ezredes szép leánya vonzotta, aki gyakran maga is résztvett a kiránduláson. A tigris, a sunyi, vérengző vadállat, olykor betört a farmba Í6, megdézsmálta a házi állatot és ekkor indult üldözésére vadásztársaival az ezredes. A bennszülöttek értették módját, hogyan hajtsák pus­kacső elé a vadállatot. A vadászat nem volt vesze­delem nélkül, mégis nagyon elvétve történt, hogy a küzdelemben az ember maradt volna alul. Sándor Klárikával, az ezredes szép leányával sé­tált a pálmák alatt és a labdaütőt forgatta kezé­ben. j — Már megint a tigris, — mondotta — nem nyughatik a bestia, — Holnap vadászatra megyünk. — Maga is? — Természetesen. Nem egyszer voltam már a dzsungelben. Azt hiszi, félek? Angol leány vagyok. Sándor elgondolkozva hallgatott. Itt a messze gyarmaton nem is volt a vállalkozás olyan rendkí­vüli dolog. — Mégis... — szólt vontatottan. — Ugyan! És ha még az első vonaliba mennék! A vadászok mögött teljes biztonságban maradok. — Mégis féltem magát. Jobb. ha idehaza marad. Kacéran nézett föl a szép szőke leány. — Félt? — Féltem, — felelt Sándor és a leány szemébe nézett. Klárika mosolygott. — Ott lesz maga is. megvédhet a tigris, vagy legalább a moszkitók ellen — Nem tréfa dolog, — ellenkezett Sándor. — hiszen reám bizonyosan számíthat és nemcsak reám, a társaság minden tagjára, ámde ez az alattomos dög, váratlanul törhet rá és akkor... — Ha mindig a veszedelemre gondolunk, amely leselődik reánk, nem merünk tenni 6emmit. Én meg tudok a fegyverrel is bánni. Mutassa a pisz­tolyát! Sándor elő akarta venni remekművű browning­ját, mikor a közeli bozótból hallatszó tompa nesz­re lett figyelmes és tekintete zöld fényben sillogó, fenyegető, vad szempárban talált ellenfelére. — Vigyázzon! — kiáltott a leányra. — Mene­küljön a farmba! Itt van a bestia, majd elbánok vele! A leány a rémülettől dermedtem tágranyilt szem­mel állt ott és nem mozdult. — Meneküljön! — sürgette Sándor és elővette browningját. — Ezzel? — tördelte a leány és elszántan lépett a fiatalember mellé. A fenevad bőgve, morogva tört utat, már alig lehetett pár lépés távolban Most ugrásra készült. Ekkor fényes, nagy lény szállt dongva, zümmögve, kis szárnya csillogott a tűző napsugárban, egyenest a tigris villogó szemébe repült. A t:gris lekapta fejét, rázta, rázta, nagy mancsával verte a legyet, ám az nem tágított. Könnybe borult a vadálat sze­me. tehetetlenül vergődött és a remekművű brow­ning süvöltő golyója kettévágta agy vei éjét.

Next

/
Thumbnails
Contents