Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-14 / 185. (2998.) szám

1988. amgusgtpg 14, TA^ámatp. TR^MVVWífcARHiraiAP 1 A TITOKZATOS KRONPRINZ Irta: MARKAI JÁNOS A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától Barim, augusztus 13. Mikor 1914 augusztus elsején Vilmos csá­szár elrendelte aa általános mozgósítást és a legfőbb hadarni parancs már ott feküdt alá­írva Íróasztalán, az egész császári család az uralkodó előszobájában gyülekezett. Benn a dolgozószobabau a császár és a hadsereg leg­főbb tábornokai voltak jelen és mikor a bi­zalmas megbeszélések véget értek, a császár legidősebb fiát hivatta. — Reád biztam az V. hadsereg főparancs­nokságát — mondotta a császár — s Sahmidt von Knobelssdorff altábornagy lesz a vezér­kari főnököd. Amit ő mond, Azt kell csele­kedned. A trón örökös kezetcsóko'l t a tyjána k és ek­kor az öreg Moltke nagy, csontos kezét a trónörökös vállára tette: — Önnek jó katonai érzéke van, — mon­dotta a generailisszimus — és egységes, józan esze. A dolgát ön is el íog|a úgy látni, mint a többiek. A tanácsot a vezérkari főnök adja ugyan, de ne felejtse el soha, hogy a felelős mindig a fővezér marad. Isten óvja önti ... Ezt a jelenetet Vilmos német trónörö­kös Írja le igy szószerint háborús naplójá­ban és az első érzés, amely a szavak elolva­sása után elfogja az embert, föltétlenül az, hogy a császár és a császár jelenlétében a hadvezérek bizony nem túlzott mértékben hizolegtek és udvariaskodták a német trón leendő urával, amikor vele hivatalos ügyek­ről társalogtak. A trónörökös maga is bizo­nyos szelíd rezignációval írja le, hogy az „öregek** valósággal megveregették a vál­lát, valami várakozásteli kíváncsisággal, amely mögött az húzódott meg: „ha trónörö­kösnek születtél, most hadd lássuk, hogy fo­god tudni teljesíteni kötelességedet..A trónörökös hamarosan fölszállt külön vonatá­ra és pár nap múlva már átvette hadseregé­neik fővezérletét, néhány hónap múlva kö­rülkerítette Verdunt, a svájci határtól Mont- Médyig ő ve He át a nyugati front főparancs­nokságát s 1917-ben már az egész nyugati német arcvoual fölött két trónörökös parancs­nokolt: északon Ruppareoht, a déli szakaszon pedig a deutecher Kronprinz. * E történelmi nevezetességű augusztusi nap óta tizennyolc esztendő múlt el, a csá­szári trón összeomlott, a Kronprinz már rég hazatért száműzetéséből és most hetek és m-hónapok óta az egész világsajtó szenzáció­ként kürtöli világgá a német politika uj és legújabb fejleményeit, amelyek igen sok vé­lemény szerint esetleg a Hohenzollernek re­staurációjához vezethetnek el. E hirek sze­rint hónapok óta a legtitokzatosabb tárgya­lások folynak a dorni kastélyban, a volt trónörökös kétszer is meglátogatta a volt császárt és egy nagy angol lap tudósi tója már egyenesen azzal a kérdéssel fordult ll. Vilmoshoz, hogy mi az ő véleménye a német trón betöltése felől. Valóban, külső látszatra a Hohen&ohern-k.-wröés legalább is az érdek­lődés középpontjába került. A német biroda­lom elnöke végre is épp úgy mouarchista, mint volt évtizedekkel ezelőtt, Papén kan­cellár pillanatig sem tagadja mooarchisía voltát, Sohleicber hadügyminiszter és a tá­bornokok pedig igazán önmagukat tagadnák meg, ha a német jövő útját nem a restaurá­cióban látnák. Pár nappal ezelőtt a válasz­tási harc során Berlin tele volt császári lo­bogókkal, a mouarchista propaganda teljes erővel tör előre és a jelenségeket az excsá- szári családban — ngylá Iszik — annyira ko­molyan veszik, hogy sem Vilnlos, sem fia egy pillanatig sem tagadják, hogy a restau­ráció aktualitásáról meg vannak győződve. ,A szenzációkat kereső világsajtó, a német tá­bornokok és Berlin monarchistái hetek óta .azon vitatkoznak, hogy kit illet meg a csá­szári trón. Most azután maga Vilmos is be­leszólt a vitába s a Daily Mail tudósítójának a következőket jelentette ki: — Ami azokat a híreszteléseket illeti, hogy fiamat, a trónörököst rövidesen a trón­ra fogják jelölni, én csak annyit mondhatok Önnek, ameddig én élek, addig én vagyok a né­met császár! Egyelőre még nem bizonyos, hogy a dorni udvarból ezt a kijelentést nem fogják-e meg­cáfolni, annyi azonban valószínű, hogy Vil­mos extrónörökös ezekre a nyilatkozatokra, .akár igazak, akár nem, sohasem fog vála­szolni. Ő hallgat akkor is, ha azt Írják, hogy összeveszett apjával, hallgat akkor is, ha azt írják, hogy köztársasági elnöknek jelölteti magát, s arra sem szól semmit, ha azt mond­ják, hogy sem ő. sem az apja nem lesz soha császár, legföljebb az ő nagyobbik fia. Az extrónörökös hallgat, mert a forradalom óta hozzá van szokva ahhoz, hogy abból csak baj törénheiik, ha megszólal. A háború vége óla valóban kevés emberről mondottak el any- .nyi rosszat, kevés emberről hazudtak any- uyit, mint a volt német trónörökösről, aki abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy egy egész ellenséges világsajtó minden ha­talmasságával találta szembe magát. Az an­gol, francia, amerikai lapok hivatalból csak „verduni tömeggyilkosnak** titulálták a né­met trónörököst, a baloldali Németország pedig pikáns híreszteléseivel, leleplező könyveivel, hatalmas sajtópropagandájával még csak segített darabokra tépni a Hohen- zollern-család presztízsét. Ez az ellenséges sajtó óvekkel ezelőtt már nagyjában úgy érezte, hogy Vilmos császárt sikerült vég­képp elintézeule, igy tehát hamarosan a Kronpriuzre került a sor, akinek földi léte most már sóikkal veszedelmesebbnek látszik az apjáénál, mert visszatérve hazájába, nap- ról-napra megjelenik a régi frontharcosok demonisLrációin, óriási vagyon fölött rendel­kezik és családi és világpolitikai összekötte­tései valóban olyanok, amelyekkel talán egy ember sem versenyezhetik vele a földön. (Ha az „igazságok** nem változnának olyan roppant gyorsan és a szituációk neim zava­rodtak volna a végsőkig össze, akkor ma már valóban alig volna ember, aki előtt a Hohenzollerneket végképp ne<m diszkvalifi­kálta volna a sajtó. Az igazságok azonban hamar változnak s a demokrácia szempont­jai Németországba a veszendőbe mentek, a tíz év előtti híresztelések bői ma már alig hisznek valamit az emberek és körültekintő demokrata ma már alig mer leleplező könyvet írni a Hók e n zol le r nekröL Tizennégy év alatt Németország legérdeke­sebb embere, legbámultabb, legnépszerűbb, leggyülöliehb és legtitokzatosabb alakja me­gint a Kronprinz, akinek utalt riporterek százai lesik, akiből amerikai hírügynöksé­gek jól megélnek és aki a maga hallgatag és titokzatos lényével, mint egy kiismerhe­tetlen felhő vándorol a német égboltozaton. Nem furcsa-e, hogy a volt császár most egy- * * atyja számára üzenni. Mint önéletrajzában leírja, úgy házasodott meg, hogy soha élő nőt nem engedtek a közelébe, addig min­den polgári fiúnak sokkal több szabadsága és sokkal vidámabb élete volt, tehát fiatal ^korában, mint a német trónörökösnek és a .német Kronprinz egész életében hiába hú­zódozott ez ellen a szigorúság ellen. A Ho- henzellerneknél biony történelmi tradíció az, hogy a fiuk lázadók és az apák elnyo­mók legyenek, a világon pedig alig volt még olyan szigor családfő, mint II. Vilmos, aki példát akart mutatni az egész német nép­nek arra, hogy milyennek kell lennie egy germán családinak és hogy hogyan kell egy .ország számára férfiakat nevelni. Valóban volt abban valami óriási és legyőzhetetlen nagyság, valami ijesztő szimbólum, amikor a csásaár hat fiával végigvonult az Un tér dér Linden-en, hat hatalmas termetű német ka­tonával, akiknek kemény léptei egy óriási egészség és egy félelmes imperializmus dü­börgését szimbolizálták. * Vilmos ex trónörök ősnek három nagyobb könyve jelent meg a háború ótia és aligha túl zunk, ha azt mondjuk, hogy mind a há­rom nemcsak érdekfeszi tő olvasmány, ha­nem nagy mélységek is húzódnak meg ben­nük. A volt trónörökös többek között magá­ra vállalta azt a nehéz szerepeit, hogy a fran­cia szenátus vádoló irataival szemben meg­védje Németországot a háborús bűnösség anatémájával szemben. Ha az imperializ­mus vádját sem neki, sem semmiféle német­nek nem is lehet tönkrezuznia. a Kronprinz ,.Ich suche dl© 'Wahrheit** című könyvében igazán mély igazságokat ás ki a multiból a \ncknet faj védelmére. Valóban szellemes a trónörökösnek az a megállapítása, hogy az egész katonai műnyelv, mint olyan, francia (eredetű, a németek soha sem vezettek olyan liimperialistia hadjáratokat, mint XIV. Lajos, Felkérjük azokat az igen tiszteli Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő­fizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a szám­lázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz fut­tatni, nehogy a lap küldését be kelfjen szüntetnünk. A P. M. H0 Kiadóhivatala. szerre degradálni akarja fiát az érdekesség­nek erről a polcáról és maga akar az elő­térbe nyomulni? * ... Vilmos trónörökös bizony egész életé­ben megszokhatta, hogy odahaza szigorúan .tartsák. Ennek az ötvenéves embernek az élete egész a forradalom kitöréséig alig állt mákból, mint a munkából és kötelességíelje- .sitésből, amelyre a tradíciók és egy nem éppen liberális gondolkozóéi! apa árgussze- ane vigyázott. Hét esztendős korában a csá­szár már katonai nevelésre fogta fiát éte Falkenbayn tábornok ugyancsak kemény nevelőnek bizonyult Amint a Kronprinz le­írja, kisgyermek korában már árkokat kel­lett ugratnia, naponta nyolc-tiz órát tanulni és gyakorlatozni, tizennégy éves korában a kadétiskolát látogatni és a katonai s tudo­mányos órák elvégzése után be kellett jár­nia egy tasesztergályos műhelybe, hogy ott perfekt iparosnak képezzék ki. A Hohen- zollern-családban régi tradíció, hogy min­den porosz királyi hercegnek ki kell tanul­nia valami kézművességei s a Kronprinz számára a vasesztergályosságot választották. Tizennyolc éves korában a trónörökös végre hadnagy lett, de míg más királyfiak rögtön huszárnak mennek, neki meg kellett elé­gednie a gyalogosi pályával, hogy a német hadsereg minden fegyvernemét végigszolgál­ja. Közben négy félév a bonni egyetemen, utána ismét vissza a gránátosokhoz, mig a tüzérség és huszórság örömei csak későn következhettek el. amikor már a Kronprinz háza sem bér volt. Köztudomású, hogy a csá­szár eveken Keresztül csak ugv érintkezett a fiával, hogy ordfináncokkal küldte ki szá­mára a parancsot és a trónörökösnek is csak a szárnysegédek utján volt szabad császári vagy I. Napóleon és a Kronprinz igen ügye- isen véti oda a francia vádolőknak XIV. La­jtos L‘état c‘cst moK-jával szemben az ő ősé­inek, Nagy Frigyesnek mondását: „Ioh bin (dér erste Diener des Staaitos." De egyéb­ként is mi volt a nTnet i'miperiaUamus, —- kérdezi a nőmét trónörökös —, ha .nem egy nagy és fejlődő népnek ugyanaz az életjoga, mellyel az angolszászok és a franciák is él­itek? Németország csak akkor lépett az Im­perializmus útjára, amikor gyár mát ősi tani kezdett s amikor világpolitikát kezdett csi­nálni. Az egész világ azt hiszi persze — .mondja a volt trónörökös —, hogy a német imperializmust a junkerek csinálták, pedig a junkernek sem eszköze, sem fantáziája nem veit éhhez. Németország ellentétben az an­golokkal és franciákkal, békés utón szerez­te összes gyarmatait, éppen ezek a gyarma­tok csináltak nagy konkurrenciát a földbir­tokos junkereknek, — a gyarmatosítást, a világpolitikát és az im­perializmust tehát nem a junker diktálta, hanem éppen a német liberalizmus, a keres­kedelem, a nagyipar, •— azok a rétegek, amelyek aztán szembefordultak a császári gondolattal A szociáldemokraták nemcsak, hogy nem elle­nezték, hanem tolerálták, sőt helyeselték Németország gyarmatositási politikáját, hiszen a német munkás életlehetőségei növe­kedtek ezzel. Mikor a trónörökös Indiában járt, akkor látta bazautaztában, hogy a messzi ke­leti vizeken már legalább is annyi német hajó jár, mint angol — és ott, az angol dreadnor fedélzetén ébredt föl benne a gondolat, hogy ezek a hajók fogják az uj világháborút kirob­bantani. Katonailag meg nem kellett-e Német­országnak fegyverkeznie — kérdezi —, ami­kor e korszak is a germánság évszázados pro­blémájával álolt szemben, amely a Nagy Fri­gyesé időktől egész Schlieffcnig és Luden­Kutya a házban-öröm a házban, Mindenfajta kutyát, gyönyörű példányokat szállít a Canisport P.aha-Klamovka Legjobb referenciák. Német leveleket kérünk. I dorffig a legnagyobb gondját okozza a német katonáknak: nyugaton a francia, keleten az orosz. Ez a „Zweifront-Krieg“ volt az örök veszélye a németség életének, a birodalomnak ez a központi fekvése, amely Sceckt. tábornok szerint békében a legnagyobb áldás, háborúban a legvégzetesebb tragédia. A Kronprinz 400 oldalas könyvében védi meg a német népnek ezt az életihez való jogát — és ez a könyv va­lóban olyan irás, amelyet nem minden német generális tudott volna megirni. * Ezzel a drákói szigoruságu neveléssel és ez­zel a Hobenzollern-Jelkiismercíted indult el az utján Vilmos trónörökös, hogy valamikor Né­metország császára legyen. Életének ez a kor­szaka nagyjában addig az időpontig tart, ami­kor ismét visszakerült hazájába. A német nép egy része ma is, mint a bálványon, úgy függ a •csííszári gondolaton, úgy ünnepli a volt trón­örököst és a Hohenzollern-család többi tagjait. *Ha az ember mégis azt kérdezné azoktól, akik hisznek a- restaurációban, hogy ki legyen a •császár, — nagyon megosztó feleleteket kapna. II. Vilmos visszatérésében már nem igen hisz senki és az ő ragaszkodását a trónhoz kizáró­lag azzal magyarázzák, hogy a császár tapod­tat sem hajlandó engedni a jogfolyton osság gondolatából, el akarja tehát foglalni a. trónt, hogy azután önakaratából lemondhasson róla. Na és akkor a Kronprinz? Nem. a legtöbb csá- ezárbü német szerint a trónörökös legidősebb fiának kellene akkor trónra kerülnie. ... A volt trónörökössel ugyanis furcsa dolog történt. A száműzetésből hazatérve, az egy­szeri katonából lassan-lassan előkelő Világpol­gárrá vált. Az atyai tekintély nem állt őrt éle­tének minden lépése fölött, az állami köteles­ségek nem nehezedtek reá, hogy minden percét lefoglalják, megmaradt előkelő és nagyon gaz­dag urnák, és a volt trónörökös — élni kez­dett. Szorgalmasan tenniszezik Berlin legelő­kelőbb klubjában, aztán a Riviérára ut-azik, demokratikus velleitások vettek rajta erőt. a császár legidősebb fia egyszerre úgy kezdett •élni, mint egy angol főur, mint egy amerikai milliomos, mint egy európai mágnás, azt merte 'csinálni, amit minden földi halandónak szabad, ha. módja van hozzá — és a német nép egy ré­sze ezt sohasem fogja neki megbocsátani. Igen, ■3 svéd király tennieze zik étik alattvalóival, de német császárnak olyan ember kell, aki reggel­től estig talpon van és privát szórakozásként ■fát vág, vagy vasat esztergályoz. Ha császár, akkor legyen Vilmos, aki még most is igy él, ■vagy legyen a legfiatalabb Vilmos, akit még nem „rontott el“ — a demokrácia ... Ezért olyan nagy kérdés a német monarchis- 'ták szemében is, hogy a finom arcélü, karcsú Kronprinziből lehet-e valaha is császár. (Móka JrráM, a „LíK&ergii- Baby gyilkosát** lefogták egy prágai reziila Prága, augusztus 13. A prágai rendőrség tegnap na.gy razziát tartott, amelyen többek között kézrekerült Kimlicska Jordán is, a zo- hori „Lindbergh-gyilkos**. Bekísérték a rendőr- igazgatóságra, ahonnan visszatoloncoliák ille­tőségi helyére. Kimlicska azért jött fel Prágá­ba, hogy kitanuljon cirkuszi bohócnak s addig Í6 bemutassa „szenzációs** müsorszáir.át: per­cekig tud lógni az akasztófán, anélkül, hogy komolyabb baja esne. A razzián azért fogták el, mert Prágában nem volt bejentett lakása. — Szlovenszkói magyarok máriazelli zarándok­lata. Csallóközből jelentik: Hétfőn reggel indult Pozsonyból a magyar zarándoklat Máriazellbe. me­lyen 162 zarándok vett részt a Csallóközből és a távolabbi magyar vidékekről. Az idei zarándoklat volt eddiig a legnagyobb számú, amelyet a pozsonyi kapucinus atyák rendeztek. Hétfőn délután érkez­tek Máriazellbe és ekk rovolt az ünnepélyes bevo­nulás a hatalmas bazilikába, mely alkalommal Ki­rály József csicsói plébános, a zarándoklat lelki ve­zetője tartott szentbeszédet Király József már a hetedik országos zarándoklatot vezette ezúttal. Két délelőtt, tartottak a lelkigyakorlatok, amelyeket szintén ez a hírneves egyházi szónok irányított, mig délutánjaikat a csodálatos szépségű alpesi tájak meglátogatására használták fel a zarándokok. Szer­dán este volt a bucsuvétel a kegyhelyíől amelyet a gyertyákkal tartott körmenet fejezett be. A ma­gyar zarándokok, kiknek sorában több hírneves kántortanitó is részívett. gyönyörű egyházi éne­keket- énekeltek úgy a körmenet, mint az isten­tiszteletek alatt. Csütörtök délután négy órakor ért visza a zarándoklat Pozsonyba és a kapucinu­sok templomában tartott hálaadó islentiezrelettel ért véget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents