Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-12 / 183. (2996.) szám
1982. augusztus 12 péntek. változtatnunk az alkotmány 22. paragrafusát. Népünk széles rétegei keservesen gyögik a pár!bürokrácia uralmát. A német nép nem számokat akar választani, hanem személyiségeket, ilyen értelemben kell tehát megreformálni a választói jogot, amelyet „választól kötelességgé" kell alakítanunk. Hiányát érezzük azonkívül egy felsőbb fórumnak, amely párt- befolyásokon felüláliva, a kártékony parlamenti határozatok ballasztját elhajítva tud majd döntedi a német nép legfonotosabb kérdéseiben. Be kell! vezetnünk a kormány és a miniszterek fokozott személyes felelősségét és lehetővé tennünk a kormány politikai stabilitását. Nemsokáig halasztgathatjuk az alkotmány ily- értelmü megreformálását sem. Végül áttér a belügyminiszter a birodalom és Poroszország viszonyának kérdésére és megállapít ja, hogy 1919 augusztus 1. óta elegendőképpen megmutatta a tapasztalás, hogy a mostani állapotok tarthatatlanok, a lehetetlenséggel határos az, hogy a bi- rodr ’ómban és Poroszországban külön kormány uralkodjon, melyek ellentétes viliág- szeiöilélet alapján egymással honi'lök egyenest ellenkező kormányzást gyakoroljanak. A birodalom és Poroszország között tehát meg kell változtatni ezt a viszonyt a nép ösz- sessége, az egységes kormányzati szellem bevezetése érdekében. Nem jelenti ez a német államok önállóságának megszüntetését, minthogy a német birodalom kormányzásának túlságos centralizálása és sematizáHása olyan ellenállással találkozna, amely a birodalmat kifelé és befelé gyöngíthetné. Az alkotmány rendelkezését tehát óvatosan és mértékkel kell megváltoztatni. A záróbeszédet Papén birodalmi kancellár mondotta. Kifejtette, lrogy az 1919. évi Németország sok mindenben különbözik az 1982. éri Németországtól. Azok az erős nemzeti energiák, amelyek most feltörtek, akkor még egy borzalmai összeomlás romjai alatt sznnnyadoztaik. Elismeri a kancellár, hogy a weimari alkotmány alapot és lehetőséget nyújtott a munkálkodásra, most azonban egy uj Németország megszületésének a küszöbén állunk, meg kel® újítanunk tehát az alapokat is. A berlini rendőrség alkotmányflnnepe A berlini rendőrség ma délelőtt félti® órakor tartotta alkotmányünnepét, amelynek ünHindenburg kancellárságával Berlin, augusztus 11. Mig tegnap Papén kancellár és Schleidher tábornok tárgyalása után majdnem bizonyosnak látszott Hitler kancellári kinevezése, mára nagyot fordult a he]yzet9 ami elsősorban a birodalmi elmük maga tartásának tulajdonítható. Hindenibiiirg elnök a kormánnyal, főiképpen pedig Papén kancellárral folytatott megbeszélései folyamán szilárdan megmaradt ama elhatározása mellett, hogy nemi hajlamdó kalandokba bocsátkozni, továbbra is prezidiáMs kormányt akar állítani aa állam ügyek élére, hallani sem akar pártkormányról, még kevésbé pedig arról, hogy Hitler Adolfot, mint a nemzeti szocialista párt vezérét egy nagyobbrészt nemzeti szocialista kormány élén lássa a birodalom kancellárja gyanánt. Himdemburg elnök állítólag odáig ment elhatározásának következetességében, hogy lemondással fenyegette Papén kancellárt. Ezek után iilt össze a birodalmi kormány és annak tanácskozásán is győzedelmeskedett Hindenburg elnök álláspontja. Maga Papén kancellár is úgy vélte, hogy a mostani viszonyok között túlságosan kockázatos vállalkozás lenne Hitler kancellársága és a nemzei szocialista párt egyoldalú uralma. Más kérdés azonban, hogy milyen formában érvényesüljön a választásokon kifejezésre jutott népakarat, milyen feltételek mellett lépjen be a nemzeti szocialista párt a kormányba és vegyen részt a kormányzás felelősségében. A birodalmi kormány többségének az a nézete, hogy a német választók tekintélyes részének akaratával számolnia kell, ennek gyakorlati következés© pedig csak az lehet, hogy Papén kancellár, aki a birodalmi elnök akaratából és bizalmából került a kormány élére, lépjen érintkezésbe Hitlerrel és birja rá, hegy a nemzeti szociálisa párt vegyen részt egy prezidiális kormány megalakításában. Minthogy úgy a birodalmi elnök, mint a kormány is Bulyt helyez arra, hogy az átszervezett biredali vállalta a Hitler iárí kópéiétól mi kormánynak többsége legyen a birodalmi gyűlésiben vagy legalább is a többség tolerálására számíthasson Papén kancellár előreláthatólag azt a tanácsot adja majd Hitlernek, hogy keressen érintkezést a eentrumipárttal és vitassa meg a parlamenti együttműködés kérdéseit. Hindenburg erélyes áSiéspsatia London, augusztus 11. A Daily Express, amelynek kitűnő kapcsolatai vannak Hitler vezérkarához, ma reggeli számában berlini levelezőijének jelentése alapján ismerteti a birodalmi elnök és Papén kancellár közt lefolyt találkozást. Amikor Papén kancellár az uj kormány névsorával, amelynek élén Hitler állott kancellárként, megjelent a birodalmi elnök előtt, Hindenburg azzal vágott a szavába, hogy ő semmiféle kancellárjelöltről nem tárgyal, mert ő Pap ént nevezte ki kancellárnak és emellett ki is tart. Emlékeztette a kancellárt arra, hogy a választás előtt ő maga is számolt a nemzeti, szocialista párt előretörésével és már akkor beleegyezett abba, hogy maijd a választás után rekonstruálják a kormányt és a nemzeti szocialistákat bevonják a kormányzásba. A nemzeti szocialisták akkor biztosították az elnököt, hogy a választás utáni kormányt nem fogják megbuktatni. Ö tehát most azt követeli, hogy Papén kancellár maradjon a helyén. Nagyon erélyes hangén fűzte hozzá az elnök, hogy ő Hitlert nem tartja alkalmasnak sem a kancellári, sem a kancellárhelyettesi tisztségre és sem minthogy ehhez hozzájárulását adja, inkább lemond az elnökségről. Páris, augusztus 11. .A párisi sajtó tárgyilagos mérséklettől foglalkozik a német birodalmi kormány megalakulásának és ősz- sze tételének lehetőségeivel. Megállapítják a lapok, hogy a helyzet kulcsa nem Hitler, hanem a birodalmi elnök kezében van, aki mögött Schleioher tábornok és Rrüning ár. volt kancellár a legfontosabb tényező. A francia sajtó szerint Hindeniburg elnök el van szánva arra, hogy kabinett-kérdést csinál Hitler kancellári kinevezéséből és amenyliben nem tudja keresztülvinni szándékát, úgy lemond az elnökségről. Hindenburg nem hajlandó olyan kalandba bocsátkozni, amelyet nem tudna összeegyeztetni hivatalának méltóságával és az alkotmányra tett esküjével. Berlin, augusztus 11. Illetékes helyen a legnyomatékosabban hangsúlyozzák, hogy Hindenburg elnök egy tapottat sem hajlandó eltérni attól az irányzattól, amely a birodalmi kormány újjászervezésénél kezdettől fogva vezette. Továbbá is ragaszkodik egy, a pártoiktól és a parlamenttől független kormányhoz- Papén kancellár tegnap folytatta tárgyalásait a pártvezérekkel. Hugemberg dr.-t, a német nemzeti párt vezérét tegnap délután fogadta, ma délután pedig a centrum vezéreit kérette magához. Hitler a pillanatban nem tartózkodik Berlinben, holnapra azonban viisz- szatér és a kancellár valószínűleg még holnap délután megkezdi tárgyalásait a nemzeti szocialista párt vezérével. 1 brünm Erarogl^eszfes-pür Briinn, augusztus 11. A brünui horogke- resztes-ipör tegnap délutáni s ma délelőtti tárgyalásán folytatták az iratok felolvasását. A tárgyalás már sokkal nyugodtabb mederben folyik, mint az első két napon. Letartóztatták a renaesi merénylet három tettesét Páris, augusztus 11. A rennesi szeparatista merénylet vizsgálatát eredményesen fejezték be. A vizsgálóbíró megállapításai alapján a rendőrség tegnap letartóztatta a merénylőt három tettesét. Az egyikük, egy Jeu- set nevű festő részletes beismerő vallomást tett. Egyik bűntársa Leroux volt, akinek Angliában van állandó lakhelye, mig másik bűntársának személyazonosságai még nem tudták teljes pontossággal megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a hárem letartóztatott követte el a pokolgépes miervay- letet. jeuset, a merénylet értelmi szerzője és tettese, Németországba akart szökni és már meg is volt az útlevele. Élrdekes, hogy a három tettes közül a legidősebb niindösz- sze 22 éves, a másik kettő még innen van * 21 éves korhatáron. A rendőrség még több letartóztatásra is készül. (34) Ez a törékeny, törpe figura a tokiói egyetem biológusa volt: Saka Yato professzor. Valaki menekülés közben utat keresve, tapogatózó kezével szerencsére fölcsavarta a villanylámipák gombját. A rettegésnek a termet betöltő örvénylése megszűnt s az iménti förtelmes jelenetet szégyenlő tudósok mohó igyekezettel siettek annak nyomait eltüntetni. — Barbárság! — motyogta az egyik, aki a hal ál kalitka élő testekből összeállt falán hox- bajnok módjára tört át az imént. — Unerhiört! — Imfa-mie! — Wha‘ the matter! — Skandál! — Porco dl Baoco! ...S a föld minden nyelvén tajtékzott a föl- háborodás, holott valamennyien résztvettek a szégyenletes gyávaság az emberhúst szaggató torz kánkánjában. ...A dobogón ájultan elterülve, fölhasitott homlokkal e összeégett kezeit szétvetve hevert Akién Renatus professzor. A lámpák kigyulladásának pillanatában Ellinor mama ott térdelt a súlyosan sebesült tudós mellett és melle fölé hajolva, szívdobogását leste: — Dobog! — suttogta boldog lihegéesel. A most már szintén odasereglett orvostanárok szolgálatkész medikusok módjára jártak kezére. — Vizet!... — Kötőszert!... — Hordágyat!... * És ők valamennyien engedelmeskedtek neki. Ösztönük súgta, hogy ennek a fehérhaju nőnek — aki nyílván kollégájuk volt-— a legtöbb joga és esélye van, hogy a megmentő csodát kikényszeritse a Végzettől. Köziben Saka Yato professzor is odatérdelt a katasztrófát okozó honfitársának hörgve vergődő véres teste mellé... Páran segítségére siettek e szamaritánus munkája közben, de ő szinte nyersen hárította el azt: — Go to your own mán! ... így: Menjenek a maguk emberéhez. Valami atavisztihus gőgnek az iszonya volt e mondatban, amely az ellenséges, idegenszagu fajtának szólt. Ez az ellentmondást nem tűrő, kategorikus utasítás parancs módjára hatott. Magára hagyták őt sebesültjével. Nagy fehér zsebkendőjével kötözte efll a japán törtcsontu és téipetthusu karját, amelynek megnyílt eréből fröcskendezve tört elő a vér... Egy lécet, szerzett most, a gép roncsai kö-zt kutatva ki azt és zsebéből kötszeréé csomag keíült elő. Pár pillanat alatt sínekbe volt rakva az imént még tört csáp módjára heverő kar. Aztán vézna, kis figuráját meghazudtoló erővel kapta ölébe e véres és szennyes rongy- bábut. Odavitte a laboratórium márványmosdójához és arcát, ezt a tépett és kormos arcot, szivaccsal mosta, üdítette ... S ott oldalt, távol az európaiaknak „a maguk embere" körül sürgő gyűrűjétől, most a sebesült kíntól torzult arcán kényszeredett mosoly vonaglott. végig, amikor újra megnyíló két riadt szeme elsőnek a rokonarcot fotogra- fálta le. — Tudtam, hogy itt lesz egy testvérem. — Mi mindenütt jelen vagyunk, fiam. — Én is a magam helyén voltam ... Becsülettel álltam őrhelyemen, testvérem. A sebesültet ájulás környékezte. De még mo6t is megtalálta és meg szorította, bár zsibbadt erőtlenséggel a törött 'kéz az őt ápoló öreg rokon kezét. Senki sem hallotta az idegenül lüktető gyorsan váltott szavakat, miket cseréltek, mig kémkedve lestek az idegenek felé: — Én tettem ezt. « Miért? —• Tudom a titkot... Ments meg, óh atyám, Japán nagyságáért. Az irataim Páriában vannak. Safeban ... A jegyzeteimet vegye magához. Japáné minden ... őrizze meg ... Kórházba visznek 6 ellopják tőlem, ha nem vigyáz rájuk ... Szörnyű volna, ha visszalopnák a titkot! —Minden rendben lesz. Ne izgasd magad! Árt! ... Alden professzort már vitték ki a tereimből. A hordágy mögött, amelyen eszméletlenül hevert, a megáll etődött-en ballagó, feketeruihás sereg olybá tűnt föl, mint egy temetési menet. A harmadik japán, a szerelő, Alden Renatus oldalán segítőtársa a sebesült japán mérnöknek, eddig a professzor körül igyekezett hasznossá tenni magát. Talán azért, hogy lássa, él-e még? Most odasurrant ő is honfitársaihoz. — Yád'do — kérdezte a föléjehajlótól nagyon halkan a sebesült, mert erői percről-perc- re fogytak —, nem sebesültél meg, gyermekem? — Semmi bajom! Egy percre elkábultam. Ez az egész... — És... az? ... Az él? Yaddo fölhúzta a vállát: — Nem tudom ... — Nem szabad élnie ... — lihegte a sebesült és arcára iszonyú gyűlölet ült ki. — Poggyászomból a könyvet.... Ismered? ... A könyvet vedd magadhoz... Banzá.j,, Yaddo!... Előre Japánért... Ezer évig éljen!... Mr. Katino, Alden Renatus „nagyszerű, hü, hallgatag ‘s semmi részlet után nem érdeklődő" segítőtársa a lázasan lüktető jelenet után ájultan hanyatlott az orvos karjai közé-. ÖTÖDIK FEJEZET, melyben a sors parancsol és megmutatja, mennyire játékszerei vagyunk. Egy gyászlakoma színterévé válik a Phönix-viHa s e gyászlakomához a halál, a téboly, a gond és a vergődés hivatalosak. Alden Tamás hálószobájában eszméletlenül hevert a. súlyos sebesült. A katasztrófa után ideszállRótták. Sajátságos szerepet játszott ebben is a végzet. A katasztrófa után az egyetem klinikáján akarták a város szerencsétlenül járt nagy ezüI lőttjét elhelyezni, de csak a közös kórtermekben volt hely. A klinika- különszobái mind el voltak foglalva. A Bbönix-villa jutott ekkor eszébe az egyik professzornak. Alden Tamás villáját a. nagy tudós végrendeletének értelmében az egyetem orvosi kara vette birtokába és annak szanatóriumi része a klinikának szolgáit fiókintézetéül. Itt egyetlen üres szoba állt rendelkezésre. Mikor a sebesültszállító automobilon ideszál- litották az edinburghi egyetem kiváló tudósát, az ajtó föltárásakor egy orvul támadt szélro- iham föltépte e kicsiny betegszoba ablakait, úgyhogy a hatalmas dördüléesel 6zétvágódó abíakszárnyak keretéből jégeső módjára pörgött alá az üvegszilánkok zápora. Mit kezdjenek már most a város nagybeteg vendégével? — Alden Tamás hálószobájában kell elhelyezni, — javasolta a klinika fiókintézetének vezető orvosnője. — Nem lesz ez kegyeletsértés? — aggodalmaskodott valaki. — Oh, — hiszen ő az eltűnt tudós szellemi gyermeke! Miss dr. Ellinor Grant mondotté ezt é6 mindenki igazat adott neki. A sors öntudatos, célratörő akarata parancsolta igy, hogy a Radius alfa post ómegám bemutatásának zseniális áldozata súlyos betegen abba a puritán szobába kerüljön, ahol az eltűnt tudós töltötte szerzetesi életének gondolkozásban telő annyi éjszakáját s ahonnan az ő saját titokzatos eredetű élete is elindult egykor... Mit akart ezzel a sors? Kevéssel ideszállitása után mintha egy pillanatra eszmélethez tért volna a sebesült. Miss Ellinor Grantot kereste talán tétován villanó tekintetével? Biztosan, mert ennek a lénynek szeretet ótői szinte csordultig tele volt a szive... Zavarosan zsibadozott benne az egy pillanatra föllobogó öntudat és csak elmosódott alakokat látott maga. körül, akik megnyíló szájáról az első szót lesték. A szó azonban nem röppent eh Szemgolyói fájták, a. nézés az elfüggönyzött éjjeli mécstől alig megvilágított szobában is szörnyű kínokat okozott neki. (Folytatjuk.) annak, hogy a pártok fedett egy náluk hatalmasabb eszme áll, amely az egész németséget egységbe kovácsolja: az állam és a haza eszméje. Ebben a meggyőződésben ünnepel ma a berlini rendőrség. népi szónoka MéLdher dr., a rendőrség elnöke volt. Utalt azokra a nehéz hónapokra, amelyek az utóbbi időben olyan súlyos próbára tették a rendőrség teljesítőképességét. Leszögezte, hogy a rendőrség a jövőben sem fog pártpolitikába keveredni, mert tudatában van 2 TISSZA A TÜLSÓ PARIRÓL FANTASZTIKUS S£@ÍN¥ lila: PALÁSUK MARCELL
