Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-10 / 155. (2968.) szám
2 19&2 julius 10, vasárnap. ^RXGAI-A\\CÓÍ ARHIRIíAT> g ^ í|y ■ (1 9s ^ ^ A szlovák néppárt oroirasiijáífea a plii$sk»i ©fvezmánsr helyébe a clevelandi egyesményl v@szi fii! — „Silevák gyermeket csak szlovák tanár neve;iB©r Prága, július 9. A szlovák néppárt az utóbbi időben ismét nagyobb aktivitásba lépett és ezen újabb ellenzéki akció élén nem a párt vezére, Hl inka András áll, hanem a párt ügyvezető elnöke, Tiso József dr. volt miniszter ás Buday József dr. szenátor. A párt e napokban Bánócon kerületi pártnapot tartott, amelyen Buday József dr., a Slovák jelentésé szerint, politikai beszámolójában többek között ezeket mondotta: „Mindaddig nem javul a helyzet, amig a cseh pártok Sziovenszkóból ki nem vonulnak! á a cseh pártok Szlovenszkóról mindaddig nem ; fognak kivonulni, amig találnak eltévelyedett j szlovákokat, akik reájuk szavaznak. Tehát | szlovákok, ne szavazzatok a cseh pártokra!" Tiso bejelentette, hogy erős harcot kell indítani a szlovák nyelv jogáért ég tisztaságáért a közéletben, az iskolákban, a hivatalokban, továbbá azért, hogy Szlovenszkó pénzét ne vigyék át a morvántulra ég végül minden egyes hivatalért, minden egyes helyért, Szlovenszkó minden taip- alattnyi földjéért. Buday újabb felszólalásában hangsúlyozta, hogy amennyiben a centralista kormány nem siet az autonómia kérdésének gyors megoldásával, nem tudni, vájjon a szlovák néppárt nem lesz-e kénytelen programját revízió alá venni és a piítsburgi egyezmény helyett programjába a clevelandi egyezményt fölvenni. A népgyülééen határozati javaslatot fogadtak el, amelyben felszólítják a szlovákokat, hogy egységes frontba tömörüljenek, mert mindenki láthatja, hogy ..Szlovén-szkon a privilegizált cseh kaszton kívül már mindenki koldusbotra jutott és egyre jobban látni azt is, hogy a cseh centralistáknak már nincsen szükségük a csehszlovák nemzet fikciójában megvakult szlovákokra sem, adómorált. Adót általában nem szívesen fizetitek az emberek. De ha az a meggyőződés alakul ki az adófizetőkben, hogy a fiskális széria- pontokat szükségből esetleg az igazság rovására is érvényesítik, agy ennek a köz szempontjából is beláthatatlan következményei lehetnek. A pozsonyi tiltakozó gyűlésen olyan adatok kerültek nyilvánosságra, amelyeket a kormánynak és a pénzügyi hatóságoknak tanácsos lesz megszívlelni. * A mezőgazdasági behozatali szindikátust még a kormányrendéleti utat is elkérülve alakítják meg. Nemcsak kereskedői körökben, hanem a gazdák között is általános bizalmatlanság fogadja ezt az uj intézményt, íme'; bőséges tápot nyújt gyanúsításokra. Az ellené: kbetétien kereseti lehetőségek és az ilyen intézményeknél már megszokott bizalmas körre terjedő, a nyilvános ellenőrzés alól kivont vezetés nem keltheti a válságos időikben annyira szükséges bizalmat és megnyugvást. A jó termés következtében és az állami pénzügyek súlya alatt háttérbe szorultak és valószínűi eg őszre maradnak a mezőgazdaság megsegítése, az iparos- és néphitei érdekében tervbe- vétt törvényjavaslatok. A közvéleményt egyre fokozottabban foglalkoztatják azok a szűnni nem akaró híresztelések. amelyek egyes bankok és nagy iparvállalatok megsegítéséről prágai körökből kiszivárogtak. A közönség minden ilyen akcióval szemben bizalmatlan. * A Prager Tagblatt hasábjain néhány szlo- vénszkói közgazdasági vezéregyéniség nyilatkozik az ország közgazdasági helyzetéről. A nyilatkozatok a kormányhoz közelálló emberek, vagy legalább is olyanok részéről hangzottak el, "akiket egyéni érdekeik akadályoznak abban, hógy meggyőződésüknek őszintén hangot adjanak a nyilvnáoseág előtt. Már pedig minden állásfoglalás célja tévesztett és csak a szíoven- szkói"és ruszinszkói érdekek ellen dolgozó befolyásokat. erősiti, hogy ha illetékes helyen félelmet és megalkuvásra váló hajlandóságot tudnak belőlük kiolvasni. A köziponti gyáriparos szövetség szloven- szkói elnöke őszinte politikát követel és Oly messzire megy, hogy még Scotus Viátort is idézni meri, aki már 1924-ben elismerte, hogy Szlo- venszkónak és Ruszinszkónak a centralista utalómmal szemben jogos kívánságai vannak. A gyáriparos szövetség elnöke óvatos ember és nem ad számot arról, hogy 1924 óta azért nem történt Szlovenszkó és Ruszinszkó érdekében úgyszólván semmi, mert a légföntoéább őrhelyeken működő közéleti emberéiük néni bátrak, hanem kényelemből és érdekből iúkább óvatosak voltak. A föntemlitett szövetség vezéfti tikára 110— 120 ezerre becsüli a szlovenszkói munkanélküliek számát ég tizennégyévi működés után bevallja, hogy máig sem sikerült megállapítania azt, hogy a gazdasági politikát a szükebb hazában ki irányítja. Ezen nem csodálkozunk, mert a felelősség alól való kibúvás érdekében egyszerűbbnek látszott a közismert eredményekkel járó szellemnek az általáiiositása. Azért senki sem felelős. A múlt év óta 25 százalékkal csőikként a munkaórák száma, a szlovák kezekben lévő bőripar teljesen megszűnt és hov-a-tovább Szlovenszkó exportja az émberkivitelre fog szorítkozni. A kormánytámogató független ember zavarodottságát Zatko mérnöknek a regionalizmusróJ Szóló fejtegetései jellemzik a leghívebben. Zatko olyanfélét mond. hogy az államfordulat alkalmával nem vették figyelembe azt, hogy az egymáshoz kapcsolt különböző organizmusok nem illettek egymáshoz. Miután iparunk tönkrement, elismeri, hogy Prága helytelenül Ítélte meg a helyzetet, s hogy a dolgok mai állásával nemcsak az autonomisták elégedetlenek. A cikkiró a. regionaliznius mellett tör lándzsát, nyilvánvalóén azért, mert a föderalizmust még veszélyesebbnek tartja. Szeretné tehát a regionaliz- muet országunkban kitenyészteni, amire szerinte még volna a lehetőség. Gyakran ellent6 i , ________ ._______ mondá sokba keveredő fejtegetései során teljesen belegabalyodik erőltetett fejtegetéseinek zagyvaságába. Leszögezi, hogy Szlovenszkó önálló életet akar élni. Ehhez véleménye szerint nemcsak a szlovákoknak eddigi törekvései, hanem a demokrácia alapelvei is megadják a jogot. A centralizmus a bürokrácia uralma, ahol azonban a bürokrácia uralkodik, ott nem lehet demokráciáról beszélni. Az egyetlen világos és határozott, — megengedjük, hogy öntudatlan — kijelentés Zatko cikkében. Beismerése annak, hegy miután van centralizmus, tehát nem lehet demokrácia. Ennél csupán az a nagyobb baj, hogy emberek sincsenek a tuloldaloü, akik meggyőződésükért hajlandók helyt állni. * Az elmúlt héten Tyrs születésének századik évfordulója alkalmából rendezett szokolünnep- ségek töltötték be Prágát. Az egymást követő ünnepélyek sora. a résztvevők nagy száma, de főként a cseh körök érdeklődése példaként szolgálhatna nekünk is, hogy céltudatos és kitartó munkával milyen eredményeket lehet a nemzetnevelés terén elérni. Nem a másutt alkalmazott módszerek utánzásával, hanem a nép jellemének legjobban megfélelő célkitűzések és eszközök megválasztása által. A tizennégy esztendő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy FANTASZTIKUS «E6tNY lila: PALÁSTHY MARCELL (8) Elgondolkozott s azután, mintha benső lényének újabb kérdéseire felelne, igy folytatta: — Szabad-e ehhez hozzányúlni? Szabad-e mesterkélt olajakkal uj lobogásra szítani a lángot, amely bágyadtan roskadozva már az el- hamvadás békességére vágyik?... És érdé- mes-e meghosszabbítani a nyűgös életet? ... Alig hiszem. Arcát beragyogta a lámpafény ... A fiatal nő valami hirtelen támadt szómjuság- tól tüzelő tekintettel nézte ezt a szóínoru és föimagasztosult arcot. Sohasem vette eddig észre, mily szép s menynyire sajátságosán érdekli ez az arc. Csak félig hallotta a professzor szavait és közben egyre arra gondolt: — Mily szép piros a szája! Mily jó volna a karjaiba vetni magát és csókolni, iharaprii ezt a tüzelő, piros szájat, amig csak él-álél. Pogány meztelenségében tört rá ez a vágy, amely bizonnyal élt benne eddig i6, de kénye- kegyre csak e percben vette birtokába őt. Belereszketett a bujtogató mámorba és érezte, mert szüzességének örtálló szemérme parancsolta, hogy e fölébe kerekedő, pőre vágyat közömbös szavak fátyoléval kell eltakarnia. Bizonytalanul, remegő hangon szólalt meg hát: — A japánra gondol, professzor ur? —- ő rá — felelte Alden professzor — és a többi konok ábrándozóra.... Nem az a lényeg ugyanis, hogy meddig élünk, hanem az, hógy hogyan élünk é6 meddig jutottunk el az Ember utján, e szént ösvényen, amely jobb világba vezet. Szent, mert önzetlen stafétaverseny az emberiségnek becsületes értelemben vett élete, — kislányom ... Generációk sórának kell megfe- sziteniök minden értékes képességüket, hogy egyszer majd, a századok távolságában a kiválasztott nemzedék diadalmasan érhesse el a célt. . . Akit, nem érdekel e nagyszerű száguldás í jövőért, aki kiáll a sorból, —• nem érdemű még az ember-nevet... Hát még aki gáncsot vet a nagy cél felé önzetlenül törtetőknek?... éne, kislányom, ez az élet igazi értéke, mit egy- r_ryü foglalatosságában oly nagyszerűen szim- . őiizál a diófát ültető földműves... És még egy íiásik szép emberi föladatét is tudók... Azon kell munkálkodni, hogy ne szenvedjen többet az emberiség, mint amennyit föltétlenül kell szenvedni mindennek, ami él... A szenvedés az életnek ára, mint ahogy az élétnek szépsége is ... Ma még ... Lehet, hogy másként is lesz ez majd egykor ... Én úgy hiszém, hogy lesz ... Úgy hangzott mindez, mint valami szellemi végrendelet s mig a szomorít szavak lepörögtek a tudós szájáról, a fiatal leány minden izében az a gondolat lüktetett, hogy milyen szép piros az a száj. Mint egy friss seb és épp olyan fájdalmas is. így érezte. Talán ezért is nem vetette magát a férfi karjai közé és nem koldult, hogy csókolja őt é& tépje össze. A villa földszintjén sorakozó kórtermek folyosóján eközben a fiatal orvosnő szobája elé érték ők kettén. Alden Tamás elfógódőttan és tétován nyúlt a leány keze után és hosszan tartotta azt két tenyerének pántjai között. — És még ébben az arasznyi létben is van korán és van — későn ... Süttogva mondta ezt. Talán nem is tudta, hogy e pár szomorú szóban kiröppent. leikéből féltve őrzött vallomásának egy töredéke. Összekapcsolja-e ez egymás felé sóvárgó két becsületes lényt a véletlen, mely e jelenetben az ős-ösztön jelmezét viselte és az alkalomszerű pillanatot? Vagy más szerep vár rájuk? ... Az élet véletlene egészen jelentéktelennek tesző, de reális, tehát hatásos eszközöket használ a dolgok menetének irányítására. A folyosó végében egy berregésre tómpitétt hangú csengetyü szólalt meg most: A kötelesség riadójele. Valami rémekkel viaskodó beteg hívta a segítséget, mer a vihar fölriasztotta és most félelem tölti meg és riogatja életéhez ragaszkodó leikét. Az élethez, mely céupán szenvedést jelent már neki. Az élet ekként parancsol nekik. így állított tilalomfát közéjük, hogy egymásra ne találhas- .sanak ebben a percben, mely oly közel hozta hozzájuk a 'boldogságot. A csengő berregése túli árán ázta a suttogva kiszaladt vallomást? Hallotta-e a fiatal leány? És ha igen, megérti-e a lényegét? S nem azt kellett-e hinnie, aki az utóbbi hetekben fáradtnak és tépelődőnek látta a még nem is nagyon rég erőtől és bizalomtól duzzadó férfit, hogy átmeneti gyöhgélkedés az, ami valami kis rezignációval töltötte meg s ez mondatta vele e komor szavakat. — Biztosan a négyes szoba, — tért vissza a csengőben-égés tői fölkeltett képzetekhez a professzor. — Parancsolja, hogy megnézzem? — Majd én. Úgyis arra visz majd utam. — Különös ember az a négyes... ezeket te félretolják, hogy Szlovenszkót teljesen maguknak kisajátíthassák. Szlovenszkó autonómiája ma a legreálisabb és a legsürgősebb szlovák program." A M atkában történt események után a szlovák nemzeti öntudat, úgy látszik, egyre nagyobb tért hódit. Ezt bizonyltja legalább is az, hogy a Szlovák tanárok egyesülete Privigyén közgyűlést tartott, amelyen a felszólalók rámutatták arra, hogy a nemzeti nevelés teljesen visszaesik. Nagy az ellentét a házi és iskolai nevelés között. A középiskolákban ritkán látni képet a szlovák nemzet történelméből és még a néniét tankönyvek te csak csehszlovákokról és nem cse- hekről és szlovákokról szólnak. A tanárok egyesülete határozati javaslatában azt követeli, hogy a szlovák középiskolákban és a tanitóképez- dékben a tanári állásokat elsősorban szlovákokkal töltsék be, a szlovák tanárok kellően képviselve legyenek az iskolaügyi minisztériumban és a pozsonyi iskolai referátusban, a kerületi tanfelügyelők csakis szlovákok legyenek. Követeli a szlovenszkói országos iskolatanács fölállítását, a szlovák ifjúságnak szlovák nemzeti szellemben való nevelését. A szlovák tanárok egyesületének és a szlovák néppártnak fenti határozatai legjobb bizonyítékai annak, hogy a szlovák nemzetben te erősödik a nemzeti öntudat, s egyré nagyobb visszhangra talál. —- Úgy van. Megcsontosodotfc katona.,. Szolgálati jegyére gondol? — Arra! Szörnyű Írás ... — Én inkább nagyszerű emberi dokumentumnak tartom. Nézze... Élete csupa vigyázz!- állásban, csupa szabály, csupa engedelmesség között telt el. Parancsok gondolkozás nélkül való teljesítésével, jelentkezésekkel. Misem természetesebb tehát, mint ez a szolgálati jegy, amelyet reszketeg betűkkel irt meg, bejelentve benne halálát a városparancsnokságnak és egyszerű temetést kér, dátumul ezt írva a szolgálati jegyre: Kelt elhalálozásom napján. A fiatal nő testén hideg borzongás futott végig. —• Szörnyű egy irás ez!... — Az ő szemszögéből a legtermészetesebb dolog az. A kötelességérzet öntudatlan megnyilatkozása. Mert jelenteni, ugy-e, minden eseményt kell? Annak a napnak pedig az lesz az egyetlen szolgálati eseménye. Ez világos. Irigylem őt. hogy ennyire le tudja, egyszerűsíteni a dolgokat. A drill szürke talajából termett szürke hősök egyike ő ... Nem érzi, miss Elliriór, mily egyszerű számára a legnagyobb probléma? Áthelyezik a túlvilág helyőrségébe s ő alázatosan jelenti bevonulását... Az iskolában kellene tanítani ezt... A professzor újra elhallgatott, aztán megfogta a leány állát, ahogyan atyáskodó szeretettel szokta és fölemelve iménti belső lobogá- sa után a halál árnyékában csüggedten elöre- biiienő fejét, gyöngéd erőszakkal kényszeritét- te, hogy a szemébe nézzen. — Tanulni kell az öreg katonától, kislány... Semmi miatt nem szabad elcsüggedni... Csak mindig bátran föl a fejjél és előre!... A mi egyéni életünk semmi ahhóz mérten, a mily nagy utat kell megtenni az Emberiségnek, mig elérkezik az emberi jövendőbe. Mindent érdemes ezért. Mindent, ahogy a tehetségünk és becsületes* akaratunk ösztönöz. Jó éjszakát, kislány. Aludjon jól... Én megyek ... — Én mégyek ... Ünnepélyesen csengett e szó. Több volt ben- rte, mint a búcsúzáé sablonja ... Bírón volt mégis... Milyen búcsú?... NEGYEDIK FEJEZET, mely ama bizonyos pillanat után kezdődik, amely örökre elsuhant. —r E fejezetben föllép a Sors Embere és nagy problémákat egyszerűsít le benne egy — ponyvaregény töredéke. — A történet e részében nagy gondjai kerekednek a süket Antalnalú mért éok Olyan dolog van, amit nem ért meg. Főként ilyen a — homunktilw*. az itt élő magyarság teljesen megtalálja magát, felismerje és még is valósítsa azokat az intézményeket, melyeknek gyökerei vihar esetén te megvédhetnék a nemzeti élet magasratörő fáját a veszedelmektől. Okulnunk kell Tyrs tanításaiból. Az égési magyar kisebbséget átfogó, az iskola és az idő elnémzetleni'tő hatásának ellensúlyozására alkalmas szervezeteket kell kiépítenünk, elsősorban a magyar falu kultúrájának tetápolására. A kisebbségi társadalom regeneráló erejének keli helyettesítenie azokat az eszközöket, melyek ezidőszerint csak a hatalomnak állnak rendelkezésére. Számolnunk kell azzal, hogy kizárólag saját erőnkre támaszkodhatunk. A cseh példa mutatja, hogy a nemzeti eszme ma sem divatját múlt portéka. S ha van értéké azoknál a szerencsés népeknél, melyek önálló állami életét élhetnek, mennyivel szükségesebb az ápolása és fejlesztése a mi kisebbségi sorsunkban, amelyben egyebünk sincs, mint átmentett értékeinkhez, nyelvünkhöz, nemzeti kultúránkhoz való ragaszkodásunknak az ereje. Becsüljük meg. mert ha végcél lehet is az emberi szolidaritás kiépítése, egyelőre még a némzéti eszme számunkra a jövő egyetlen és kiapadhatatlan erőforrása.----fi |/qn| idősebb egyéneknek, kik anyagcsereI IQ)Z.I IU) LUUI 11, nehézségekkel küzdenek, hogy Scfómi^teauer természetes keserű vizének időnkénti használatával életüket évekkel meghosszabbíthatják. Utasítás mindem palackhoz mellékelve! - Kapható mindenütt!