Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-03 / 151. (2964.) szám
1032 július 3, vasárnap. — Mibola Gyuszi legújabb (V.) nóíásfüzete megjelent. (Miért van az, hogy őszidőben? Szomszédasszony. Csárdás. V2n nekem szeretőm. Gyorscsárdás.) Megrendelhető kiadóhivatalunknál. A szerző előző nótásfüzetei is kaphatók. I. füzet: Nem igaz, hogy könny az élet stb. II. füzet: Szolgabiró. Csárdás stb. Ül- füzet: Akáclombos ucca síb. IV. füzet: Elkopott a ráncos csizmám stb. A füzetek egyenkint 12 koronáért kaphatók (+ 1.50 kor. portó). Az öt füzet ára portóval együtt 50 korona. pausáíkupa Stwtersy.sfíiFdéB* Síubnvaiürdőn utazási osztályunk rendkívül r•...nkírvhetes pausálkurát tud nyújtani. A négyhetes kúra ára 1450 K. Ar árban benne , -OK*. Bésynwi etkezes. furdohaMiisl.it, • * ' k^zolgáIá>. borravalók, adok, A pausálk urára ‘bővebb felvilágosítást utazási osztályunktól kérhet. VÉGE A DALNAK Irta: Molnár Kata A kapu 'alatt gyönyörű szőlőt árult a té- ien-nyáron kendövéi felkötött fülű Sala,mm; és a kőt űeány az irodából lej övöt meglátta a kis kofakoesit, amelyen edipuliult szilva és faizü uyárialma helyett ma szőlők nehéz fürtjeinek hamvas-üveges zöldije halmozódott. Éppen ebédelni indultak egy kizárólag hivatalnokokat kosztol taté kis vendéglőbe, (itt az egész környéken egyéb se volt, csak hi- degszagu banképületek, még nagykereskedők üvegezett fülkéktől odvas irodái) —és a vendéglőiben, szerda lévén, a menüben valós zi- nüleg birkapörkölt vár rájuk a szokott főzelék-feltét helyett, 'birkapörkölt akkora s olyan kemény galuskával, hogy a rágó fogak alól elugrik, síkosain, miint kézből a hal. — Nini, szőlő — mondta Hedvig és nagy szemeinek fényén bor zengő vágyódás futott át, — ötvennyolc — .felelt erre kategorikusan Lottó, a kicsike, szőke, nagyon fiatal és Hedvigre nézett— Kilencvenhat — folytatta azonnal a felelést Hedvig, olyanformán, mint a kártyában a bemondók. — Az annyi, mint egy pengő és ötvennégy, — blokkolta le Lottó a kettejük vagyonának ilyetén megáilapitását. — Kevés? — Nem kevés, — mondta Hedvig és egyszerre megelevenedett. — Nem kevés, mert ma szőlőt fogunk ebédelni. Még két osászár- zsemiyét' .veszünk hozzá és délutánra kél kiflit. És akkor még mindig marad magának estére villaimospénz. Stimmt? — Stimmt, — kotorta elő Lotti a pénztárcáját. — Olyan átszellemült ebédünk lesz, mint két angyalkának. És hol esszük meg? — Az Erzsébet-téren, — mondta Hedvig olyan csillogó hangon, mint amikor egy éppen megpendült zongorahurra rásüt a napsugár. Ott ültek tehát a koraőszi hangulattal álmodó csendben az Erzsébet-téren, a kioszk előtt. A porondos utakon elegáns gyermekek jöttek-mentek kékfátyolos nörszök mellett, a pázsit olyan volt, mint a smaragdszin bársony, nagy fehértörzsü platánok vetettek árnyékot a padokra és a kioszk fehér kőkerítése köré sötétül a melegségfol toka t öntöttek a virágágyak őszirózsái. Nagyon előkelő volt ez mind így együtt, olyan tisztaságosan előkelő, mint egy márványkád illatos langyossága, vagy egy ábrándos meghatódás valami szép vers fölött. Hedvig a lehajtott fejével — szép söbétha- ju, komoly fej volt ez — az ölébe nézett, az újságpapírból tákolt zacskóra, amely feli volt,' egy nagy fürtnek a feje ki is buggyant a zacskó száján. — Nézze, Lotti kislány. Megnézte már maga jói a szőlőket, amikor úgy fékusznek egymáson, mint egy üvegzöld gyöngyszemekből épített tündérpiraimis és zöld levelek vannak alattuk, szárnyasak, tárt tenyerüek és mintha csak a tőkén csüngnének még mindig, a leveleken ott kéklik a permetezőnek a csepp- je, mint. a .katicabogár hátán a vidámság és az álmodozás pettyecskéi... Nem, Lotti még sohasem nézte meg így a szőlőket, de már ismerte - annyira a Hedvig mondatait, hogy tudja, ez a mondat még nincs befejezve egészen. De Hedvig sohasem fejezte he ezt a mondatot. Mert ebiben a pillanatban .már szivár- ványos karikákban forogva úszott előtte a világ, szép sápadt arca olyan nehéz-vörös lett, mint akinek a fejére zuhant valami és ebben a szegény fejben valószínűleg kalimpált az agyvelő. Az újságpapír-zacskót nézte, éppen ott, ahol a szőlőfürt kibuggyant belőle és neki tágult szemei előtt megkergülve táncoltak az újságpapír betűi, furcsa és szörnyű kán- kánt jártak, de az értelmük gonoszul és hibátlanul állta ezt a veszettséget. Horvát Zoltán ... Horvát Zoltán, Horvát Zoltán ... — Na — mondta elíehéredett szájjal Hedvig, hátravetette fejét és sóhajtott egy mélyet. — Hát ez szép mulatság volt, Lottó. Most nézzen ide maga is. Hangtalan, kurta nevetéssel 5 maga is visz- szahajolt a papír fölé. Valami napihírnek az elején állhatott ez a név, a hozzátartozó sorokra azonban idegen papirost illesztett a zacskóvá-ragasztó enyves-ecset és Salamon is ezen a helyen fűzte a spárgára, amelyről aztán leszakította, de ezzel az értelem megmaradt darabját is kiszakította belőle. Horvát Zoltán az ala... bankhoz csak sikk... egész vizsgálati f... fellebbezett, a négy... az ügyésznek errev... Lotti elképedve bámult Hedvig arcába. Hedvig nyersen, hangosan felnevetett és Lottó csak most eszméit annyira, hogy két Ifezét szája elé kapja, mint ijedtükben a gyerekek. — Jézus Mária! — tört ki belőle az elször- nyedés, de a következő percben már kirántotta Hedvig kezéből a csomagot: — Mutassa, az istenért! Föl kell vágni a ragasztást, majd ón — de hát mit nevel egyre, az Isten áldja meg, mit neveit, Hedvig, mit nevet! —. Dehogy nevetek — mondta keservesen és rekedten Hedvig., de torka nem tudott szabadulni a nevetés görcsétől. — Csak tetszik ez nekem, hogy maga szakasztott úgy felült ennek a névnek, akárcsak én. Szakasztott az a bolond lett tőle egyszerre, aki én. Mondja, de komolyan, az én arcom is úgy nézett ki az első pillanatban, mint most a magáé? — Mennyit beszél, Istenem! Ne beszéljen már annyit, — könyörgött ijedten a másik — ón nem is tudok most magára nézni! Mi van magával, mondja! Ha nem veszi komolyon az egészet, miért néz igy rám? — Majd mindjárt megmondom azt is — mondta Hedvig elszintelenedett hangon és most egyszerre, hirtelen zökkenéssel, leszakadt az arcáról minden nyers vonás. — Nagy baj van itt, Lotti — mondta egészen elhalkult szóval, tekintete mintha eltávolodott volna mindentől, ami körülvette, nagyon messziről igy beszélt tovább, valami tulnan- távoliból idáig vergődő szenvedély különös- módon halk hangján: — Maga nem látja, hogy mi történt itt? Nem az, ami ezen a zacskón van — mit gondol, valami egyetlenegy név ezen a világon ez a Horvát Zoltán? Hány ember viseli ezt, mit tudja maga? És ez a zacskó, hogy éppen ez került éppen mihoz- zánk, ez olyan szörnyűségesen rendkívüli? Kis buta véletlen, nem csodálatosabb semmivel sem a megszokott közönséges dolgoknál, nem osodálalos-e ugyanennyire egy bogár, vagy egy eső-csepp, vagy egy vak ember, aki megy az uocán? Ezen az egészen túl van a baj, Lofti, a véletlenen és mindenen túl vau a baj, — — hogy talán sikkasztott? Éneikül még a véletlen se csinálhatta volna meg nekünk ezt az újsághírt, — nem ez a szörnyű. Az a borzasztó, Lotti, — borzasztó, hogy csak a nevét láttam meg, igy, egy papírzacskón, nem is az ő nevét talán,, csak ezt a nevet és... azt hittem, hogy meghalok, hogy leszakad rám a világ, — hát ezt nem tudtam! Ezt nem tudtam, hogy csak a nevét kell meglátnom és még mindig... Ez döbbentett meg engem, Úristen, olyat vert a szivem, hogy azt hittem, itt terülök el... hát ez a baj, Lotti. Hogy most már tudom. Szörnyű ez... sohasem hittem volna ... Lotti egészen kicsike volt a pádon, egy tagja se mozdult, csak tartotta a szőlőt és egy kis idő múlva nagyon csöndesen csak ennyit mondott: — Vegyen belőle, Hedvig, éhesen maradunk. Hedvig furcsán elmosolyodott, Lóit inaik az a boszorkányos érzése támadt hirtelen, hogy egy üvegpoharat lát mosolyogni, amely most rögtön összetörik. Egy hang nem esetit töb'b köztük. Az üvegpohár-ajkak egyenként, lassan szemezték a szőlőt, aztán Hedvig merőn ránézett a másik lányra és kemény, éles. üvegbamgon, mint egy megütött pohár, megszólalt: — Lotti és ha ez igaz, akkor ebből az emberből most fegyenc lesz. Halottas el.mere vüléssel nézték egymást, aztán hirtelen nem mertek egymásra nézni. Amikor Hedvig — kissé keserűen titkolt hat egyetemi félévével — abba az ügyvédi irodába került, ahol Lotti már két éve zörgette a.z Írógépet, belüliéi már lezajlott a tragédiája. Eigy hódiló szépségű, ragyogó szellemű és ragyogó hiuságu férfi állt a tragédia mögött, aki mellett Hedvig borzongvá és csalhatatlanul .mindig sejtette, hogy fölmér* hetetlen tök óleless égü boldogságuk nem fog MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Renée*$e meg a P. M. ff. kiadóhivatalában Avas egész évre 36 K, számonként 3*5® K megmaradni, mert nagyobb, mint minden, ami embernek -szánt. De hogy a csapást maga a férfi fogja rámérni, — át kellett ezt élnie, hogy eihigyje. A földi kereszthordozók kínjait vergiődte .keresztül, mig el tudta hinni, hogy egyedül maradt. De ekkor már messze tartott: valami sötét, lehetetlen és közömbös gyűlölködésnél. Lottit égy nagyon magányos órában fedezte fel, egy hatalmas nyári zivatart ígérő ebédidő alatt, amikor Lotti — aki különben a Gyáli-ut legvégéről villamosozolt az irodába naponta kétszer be és kétszer vissza — nem mert hazamenni s a gazdátlan irodában a két lány megosztozott -a délelőttről maradt sóspaosnim és Lotti még leszaladt sav anyucukor ért és két Mirjamért Hedvignek. És nem* sokára, emlékezésekbe árnyasodéit ebédidők mesélQ^mesélö múlásán, Lotti már pontosan ismerte a sohasem látott férfit, a külsejét, az öltö'zködésmódját, a járását, a villamosban gyanakodva fürkészte a férfiakat és egy reggel megtörtént, hogy jóreggelt helyett ezzel esett feündultan Hedvignek, amikor benyitott az irodába: — Eisküszöm magának, esküszöm, hogy Őt láttam! Az András sy-ut felől fordult he, magasabb magáinál,. szürke ruhában, valami nagyon bordó nyakkendőivel, .mint valami gyönyörű színész, a bank felé ment, nagyon szürke szemei voltak és olyan szép volt, Hedvig, olyan tüneményesen szép, magárnak igaza volt, nincs ennél az embernél csodálatosabb férfi, látja, ráismertem ... A ragyogó férfi! A diadalmasan büszke, ragyogó férfi... fegyencek között — — egy fáradt homloku, tagadástól kimerült, hazugságba fáradt, halálosan fáradt, piindörökre elintézett sorsú, irtózatosan lezuhant ember, rettentő semmibehullásávat a reményteleneknek, — — Úristen, Úristen, aki megteremtetted ezt a legnagyszerűbb emberpőldá- nyodat, mit tettél most vele, hogy visszaadjad' őt nekem? Úristen, nagy Úristen, lehetsz Te annyira nagy, hogy összezúztad ezt az embert csak azért, hogy az egész világból egyedül ón -nyújtsam ki a kezemet feléje, — nagyságosán nagy Úristen, hát még azt is megtehetted Te, hogy újra szüksége legyen én rám, hogy végre egyedül én rám jegyen szüksége, hogy egyedül én lehessek az, akinek most ott kell lennem mellette? A tragikus, őrült orkán ott vihairzoft néma gondolatokban az üvegpohár mögött, amelyik még mindig neim tudott összetörni. A munka úgy ment ezen a délutánon, mint máskor, a hallgatás embertelen erőlködése mögött berregett a telefon, zörgött az Írógép és fogytak az akták. De hat órakor az óraütés olyat konduit fölöttük, mint egy végzetes harang jel. A szemük összekapaszkodott egy pillanatra, mint két egymásba harapó fáklya. Az uccákon már a korai .alkonyat homálya ereszkedett; és ők fcetten, a félelem és a láz ostorától üzöfték, rohantak előre, a banikne- gyed felé. Ott is most jönnek ki a hivatalokból. Mi kergette őket a bank kapuja felé? Ha Hedvig hitt az újsághírnek, úgysem találhatta itt a férfit; és úgy is lehetett, hogy a férfi, ha nem is történt vele semmi, ezen az estén éppen szabad volt, vagy már el is ment, vagy mellékkapun ment ki, vagy akármi más, csekélység, véletlen — és bizonytalanságba zuhan megint minden; — aztán ott álltak egy szemközti ki- rakathol-tozat alatt, zihálva a futástól, egymás karját markolva, a bank kapuján kettes-hármas csoportokban a hivatalnokok már jöttek kifelé. És. Hedvig tíz ujja görcsösen belekapott Lotti vállába és az arca sötétvörös lett, mint a fulladozóké. A férfi, akit nem látott egy esztendő óta, kilépett a- kapun. Hedvig lélekzete furcsán megzökikent, Lottónak gyökeret vert a lába. kinyújtott nyaka megmerevedett. Aztán elsóhajtotta magát a kislány, nyitott szája ernyedten nyelt- egyet a .levegőből és csak ennyit tudott nyögni el- halón: — Hát. most már láttam ... A férfi, akit néztek, két másik fiatalember között jött. Nagyon elevenen, hangosan magyaráztak valamit egymásnak s a férfi egyszerre halkan el-nevette magát. Könnyű, hirtelen mozdulattal levette kalapját, dús fiatal haja megragyogott a'lámpafóny alatt, boltozatos szép homlokát följebb emelt? kissé«nz esti levegő elébe és ezzel a gondtalanul fölemelt fejjel maga volt a lebirhatatlan élefélvezés. Nem történt ezzel semmi. Hedvig el őr ehajolva állt. keze jegesen hideg volt, mint a halottaké. Mozdulatlan szénül a férfit nézték, de ezekben a szemekben nyoma sem volt az élet. fényének; az arcán valami irtózatos elbámulás keserű fájdalma ült. Valamitől megundorodott ebben a percben. Behunyta szemeit és lassan megfordult, háttal az uccunak: homlokát- nekitánvu ztotíu <> kirakatüvegnek. Amikor fejét, újra fölemelie. valami színeset látott a sittét kirakatüveg nVgötó. ami hirtelen lekötötte figyelőiét Váratlan, ösztönös és görcsös érdeklődéssel jobban oiané- ze-tt: széles aranykeretben reprodukció volt. egy színes párnákkal teliszórt korévet, amelyre arccal ráborulva e<rv térdein ülő leány zokog. A margón a óim: Vége a dalnak. Hedvig kinyújtotta jéghideg ke: ét Lottó felé. Mamához szőri tett a a szőke 1.'- fejet hosszú, siró zokogó-sah h.mguau. éle. n. keserű szájjal felnevetett. i rPI^<M-7^CÓllARHlRItAB iMi Isi |||Po\fö\ia. lg iatv\asxUkus és wj llllililii ^everé\s.e ^ lltífe Le® W* a2° f 1Ü jl 25 képmettekieV. ^ggp ' Ke tt-M® e?“iabb u *53erde HTTária. k°nyvei földindulás 1/H. köt fisban SfTTiklós; ' U"De 44-20 kötőé 7150 Ti foríélyos * • • • „ 2fi iXuncz “Aladár: ’ 36.40 fekete kolostor I/II. köt. 5* STTakkay Sándor ’ ” ö4-50 Sgyedüi ... URolter Károly: ” 9Kefania r.-f. . . ,, STtyiró 3ózsef: ' ‘ ” °6'40 „ 55.90 Osten igájában MI.köt.,, 32.5,, Szántó Qyörgy ” ° SHata-ÍHari „ ... * • ” ‘Ö.20 33ö0 fabéry <?éza ” Dértorony I/II ............. -n • ■> 40.50 31 gn <(5amási Tlron Szüzmáriás I/Il. köt. . „ 46.60 „ 80.60 Tamási Tlron IHajnali madár............ 27.30 h 44,20 Síp os domonkos: Daiudó idők................. 26._ ^ 41>60 Ka phatók a Prágai Magyár Hirlap kiadóhivatalában Portó 1.— , utánvétnél 5.— Ke.
