Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-03 / 151. (2964.) szám
3 1932 július 3, vasárnap. I. Röntgen csodálatos felfedezése óta a laikus-fantázia sokat foglalkozott különböző Mtlhatatlain sugarak létezésének a lehetőségével, melyeket hol éltető, hol romiboió tulajdonságokkal nulháiztak fel. Mi a „sugárzás44? Egész általánosságban vélve nem más, mint egy, a téribe kihajított energia, mely sebesen és egyenes vonaliban terjed tova! Ilyen értelemben azt az energiát is ide1 lehetne sorolni, amelyet valamilyen száguldó tömeg sebessége képvisel, hiszen ez az energia is gyorsan változtatja helyét a térben, ezért is beszélünk via-sugárról. De az igazi „sugárzásinál, mint amilyen a fény vagy a hanghullámok, semmilyen anyagszállítást nem venni észre és éppen ez az arnyagtalamság az, ami oly sajátságosam, szellemárnys-zeirüe® hat. Igaz, hogy ez az anyagtalanság csak látszólagos lehetne és a röpülő lövedékek talán oly picinyek, hogy még a legjobb mikroszkópban sem ismerhetnék őket fel. Hiszen az atomok is ilyen láthatatlanul-kies íny lövedékek, és például a radioaktív anyagok alfa-sugarai valóban neim egyebek rendkívül sebesen röpülő hélium-atomoknál. Vannak azonban sugárzások, melyeknek lényegét tényleg nem anyagszállítás teszi ki, sem látható, sem láthatatlan anyag nincs ott jelen. Hogy ilyenkor mi játszódik le, azt szemléletesen érthetjük meg, ha egy az egyik végén megerősített kötélre gondolunk, melyet a másik végén hevesen és gyors ritmusban ráncigálunk fel és le: a kötél mentén hullámok szaladnak végig- Tovasietni látsz ódnak, habár maga a kötél helyben marad, csak a ráncigálő kéz mozgásának anxódja az, ami a kötélrészecské k fel és alá hintázása gyanánt bullámképződés közben vándorol tova. A hangnak a tovaterjedése is egészen más valami, miint a levegő- tömeg-imozgás (szél). Az, ami egy zene&zer- s záraiból a levegőin át mindenfelé száll, nem levegő, hanem csak annak ritmikus sűrűsödései és ritkulásai, — vagy az, ara; a víznek a felületén a bedobott kő helyétől minden irányiban tovagyűrűzik, nem víz, hanem csak annak hullámhegyei és -völgyei. Tehát nem maga az anyag, hanem annak feszült- eégii állapota, , mely rendszerint minden mozgó anyagnál sebesebben terjed tova. Egy harang fém tömegeinek az ütésnél keletkező megremégésé a környező levegővel közlődik és ebben'hang gyanánt szalad az ismert 300 méteres másodpercsebességgel minden irányban tovább. A fény azonban minden másodpercbe ti 300.000 kilométerrel száguld előreVájjon mi a fény? Talán szintén igen finom, nagy sebességgel elhajított anyagból ál.l-e, vagy pedig a fénysugár sem egyéb valamilyen hullám- mozgás vagy váltófeszültség tova szál adási irányánál? Ezt a kérdést számtalan kísérlet eredménye és főképpen az a tény döntötte el, hogy ha két azonos hullámhosszúságú (szir-ü), majdnem párhuzamosan és közel egymás mellett haladé fénynyaláb találkozik, világító erejük távolról sem összegező- dik mindig egyszerűen, hanem bizonyos körülmények között egymást gyengíthetik, sőt el is olthatják. E ponton a hajított „tényanyagáról való kéip természetszerűleg csődöt mond, mert sehogy sem lehet elképzelni, hogy kiét egynemű, egy irányban, egyforma sebességgel szaladó anyagi részecske milyen módon semlegesítse egymást; — de a sötétséginek fényből való keletkezése rögtön érthetővé lesz, ha ilyenkor az egyik sugárban szaladó hullámhegyek a másik sugár hullámvölgyeivel esnek egybe. (Az utolsó évek fizikai kutatásainak eredményeképpen azonban a „kvantummechanika44 és az „anyaghullámok44 fogalmainak kidolgozása nyomán a sugárzó energiának ez a két ellentétes elmélete egy magasabb egységben olvadt fel, amelyre azért volt már igen nagy szükség, mert a sugárzás birodalmában felfedezett újabb jelenségek nem voltak a hullámelmélettel összeegyeztethetők.) De vájjon micsoda az. ami a láthatatlanul f:nom hullám táncot járja? Semmilyen ismert anyag. Meri hiszen a f^nv a légszivattyú üvegburájának teljesén üres terében épp úgy terjed tova, mint levegőben vagy üvegben és az égitestek fényüzenete i« az üres világtiér óriás mélységein keresztül érkezik ide hozzánk. A megfoghatatlan, hipotetikus világéter, mely a teret és minden anyagot áthat és a fényhullámok hordozója legyen, a fizikusoknak már igen sok fejtörést okozott. De annál jobban ismerjük már manapság azokat a részecskéket, az elektronokat, melyednek örvénylése az éterhullámokat, a sokféle látható és láthatatlan sugárzásífaktákat előidézi. A miliméter tízezred r észe a legjobb mikroszkópban éppen hogy még látható, — ennek a századrészét a fizikában mili- mikron-nak nevezik, — a legnagyobb atomok átmérője körülbelül egy ilyen míld1- mikron. De az elektronok, melyekből ma-, guk az atomok is felépülnek, még egyszer .milliószorosan kisebbek. Nem részletezzük, hogy miképp jutott a kutatás ezekhez az eredményekhez és hogy az utolsó félévszázad legkülönbözőbb fizikai és kémiai kísérleti eredményeiből leszűrt elméleti következtetések alapján nyert számadatok az atomok és elektronok nagyságát, egy liter levegőben vagy egy kilogram vasban való számát és egyéb tulajdonságait illetően mily feltűnő és bámulatosan meggyőző egyezést mutatnak egymással fel. A látható testek eme láthatatlan alkotóelemei folytonos és az ágyúgolyóénál is sebesebb vibráló oiik- kázásban vannak egyensúlyi helyzeteik körül. Az elektronok örvénylő mozgása az, amit fény és hő gyanánt veszünk észre és az elektromos és mágneses tünemények sem egyebek, mint azoknak az elektronoknak a tülekedése, melyek kiszakadtak az atom kötelékéiből. Az égbolton fénylő, életet osztó Napban fantasztikus ereijü és kimeríthetetlen bőségíi elektrouörvények tombolnak és a .megbolygatott világóter hullámzásai meleg- és fénysugár, elektromos és delejes mezők gyanánt érkeznek hozzánk- Az elektro-, Nem lehet az Istentől bort lopni! Irta: Sziklay Ferenc Gyuri bácsi tempósan kapálta a tőkék alját. Omlott a kemény hant a fényes kapa nyomán, acélja muzsikált, ha egy-egy eltévedt kavicson — ahogy ö mondta: „gilisztacsonton44 — vetett szikrát. —- Olyan ez a főd, mint a vetett vályog — állapította meg minden vers végén —, ortó kellene ennek, nem kapa. Nem is tudóm, nem lenne-e jobb megvárni az esőt. Mert whogy arra a melegszélen egy felhőgomolyag ütötte föl a fejét, az meg esőt jelent. — Meg-is-megpiihent, inge ujjával megtörülgette verejtékes homlokát, de azután csak nekilátott újra, ha már itt van. — Ha jön, akkor Í6 jobb, ha megakad a göröngyön s beivódik a szomjas fődbe, mintha lefut- simán a lankán s másnapra csak olyan szikkadt a szőlő alja, mintha sose látott vön esőt. — Így fiizögett-e a gondolatait, ezzel hesseget-te magától elfele az ördög szándékát, aki lustaságra akarta rávenni. Ha a vállalt szőlőt, a városi űrét 'bekapálta rendben, az ö saját kis tagjára se mondhassa senki, hogy e4 meg paraszt- szőlő, meglátszik rajta. Azért nem sietett nagyon, biztosra számolt az esővel, legalább a holnapra maradt felemunkája menjen majd vi- gabban. Közbe-közbe figyelte a felhőt, csakhogy nem hívta, hadd csurgasson egy kicsi áldást ide, titokban azért is, hogy legyen ürügye abbahagyni a kegyetlen nehéz munkát mindén szent elhatározása mellett. No, jött az eső, hívatlan is. A végén Gyuri 'bácsi maga is kezdte megbánni, hogy úgy rááhi- tózott, mert bizony a felleg hova-tovább nem jót ígért, ahogy belenőtt az cg kékjébe. Haragos volt,, fekete, csak a szélit szegte valami vakító fehér ragyogás. — Csak nem jeget hoz az Isten-verte?! — aggaekodott Gyuri bácsi s a tavalyelőtt való nagy jégverés zökkent az eszébe, amikor május derekán úgy pocsékká verte a zegernye a határt. hogy még tavaly is megérezte a szőlő a nagy táncot. Ezidén tudná megpótolni mind al nőik elképz>elh-etetl-enül kicsiny és elképzelhetetlenül gyors vibrálása úgy rezgetheti meg a világéiért, mint mi a kezünkkel azt a bizonyos kötelet. Tudjuk, hogy a kötélen végigszaladó „hullámok44 annál kisebbek, menüéi gyorsabban rázzuk a kötélvéget és árunál hosszabbak, mennél lassabban jár a kezünk A látható fény hullámainak a hosz- sza csak néhány tizezredmili méter, miig a rádióhullámoké néhány méter és néhány kilométer között váltakozik. A nemlátható napsugarak egy részét jótékony meleg gyanánt érezni, „vörösön Lnneniek44, egy más részűik a növényzet vérkeringését élteti és a strandon ezek bar n Ujjaik bőrünket, ezek az ultraibolya hullámok. A tér tele van láthatatlan sugarakkal. A sötét szobában hamuval födött parázs sugárzása sem látható és mégis érezhető és miután nem létezik teljesen hideg tárgy, ezért, ha nem is annyira, mint a nap, sőt még annyira sem, mint egy fűtött kályha, de némileg minden sugárzik. Egy francia fizikus olyan érzékeny réteggel vont be egy ernyőt, mely már az ilyen gyenge hősugarak hatására is foszíoresakál kissé és egy elég nagy gyűjtőlencsével sokszorosított hatású ily készülék ernyőjén az elsötétített szobában az egészen közeli tárgyak körvonalai derengenek fék Ez tehát macskaszem. Ennek tökéletesítésén egyideig a hadsereg körében fáradoztak. Képzeljük csak el: a koromsötét éj leple alatt magát biztonságban hivő kálón a,sereg vonul a völgyben az utop, miközben egy távolabbi dombról az ellenséges tükrös sugár szórók ütege ilyen láthatatlan és nem érezhető, mesterségesen előállított sugarakkal „világítja44 meg őket és a távoli csapat mozdulat ok képe szépen feltűnik a távcsőbe szereit mágikus ernyőn, mely a sugársaórólk mellett áll. Az ilyen vörösön innem sugárzásnak nagy mennyiségben és erővel való legalkalmasabb előállítási módja az, hogy egy közönséges erős fényszóró sugarait, mielőtt a távolba indulnak, egy néhány centiméter vastag, nagyon sürü jódgőzrétegen vezetik keresztül, a sötétibolya jód a látható fényt elnyeli, de a láthatatlan hő sugarakat átengedd. A praktikus siker elmar adása azon múlott, hogy e sugarak számára még nem találtak annyira érzékeny anyagokat, mint amilyenekkel a látható fény birodalmában az élő szemünk rendelkezik. Neubauer Frigyes mérnök. két esztendő mulasztását. Meg 'bizony! Olyan mindegyik vessző, mint maga az élet s úgy lóg rajta a temérdek fürt, mint az úri karácsonyfán az encsém-bencsem. —■ Na, már itt is a szele! — konstatálta az öreg ijedten. — Hogy az a méndörgős ménkű üssön belé! —• Ha csak az kell, — mintha ezt felelné az ég, mert vakító villám hasit át a fekete borúlátón s rá olyan égzengés csattan, hogy még Gyuri bácsi is 'belereszket, pedig ő sok vihart látott életiben. Jön már a zápor is előlegbe. Gyuri bácsi ijedten teríti hatalmas subáját bőrös oldalával kifele négy tőkére s a sátor alá menekül. Nagy okosan arra hagyja nyílását, amerre elhúz a zápor, de befelé nem ver. — Kifogok én rajtad! — mosolyog kajánul s a biztos menedékben pipára gyújt, ha másért nem. azért, hadd lássa a zápor, hogy még a masináját se tudta eláztatni. Ha látná valaki mesz- szirül, nem tudná hirtelen megmondani, a zápor porzik-e el a jó subán, vagy meggyulladt az alja s ez a füst szívódik ki rajta, — de nincs egy teremtett lélek sem az egész hegyen, mind elódalgott 'a nagy idő elől, 'ki borházba, ki pincegádorba. Egy ideig még élvezi is a játékot s nagy fennen bizakodik: — Rajtad is kifogok, uram Isten! — De hogy a keményre ázott subán egyszerre csak meg- koppan valami s aztán elkezdt dobolni, mint egy rnasingever, hamarosan megbánja az Isten-ki- sértést. Már veti is magára a keresztet bűnbánóan, imádkoznék is, kérné azt a- jó mennyként, ne vegye zokon a szavát, hisz csak tréfált, ha már haragszik, vigye a mérgit más határra, mért látogatja meg a balkezével mindég csak Olasz!t, de szó nem jut az eszébe ijedtiben. A sátor előtt fehéren gyűl meg a jég. Belemarkol, úgy szemeli az ujja közt, mint a gabonás zsidó a búzát. — E‘mmég csak hagyján, nem nagyobb, mint egy borsszem, a levelet, ha kilyuggatja szitává! — vigasztalja magát, de nemsokára egy ga- Iambtojásnagyságut fog ki s akkor már komolyra veszi: — Tyüh, az áldóját, e‘mmár nem tréfa! Mi a4, még e4sse elég? — sóhajt föl, mikor egy öklöm- nvi jégdarab majd hogy be nem szakítja a subát s az orra elé penderíti. Csak csóválja a fejét: — Ha az annvukom búbos tyúkja ekkorát tudna tojni! — Azért nem töri kétségbeesetten a kezét, asszonyszokás lenne' az, valami fanatiMtéri késik a sztovenszhói magyar szmihoncessziók a ti a 9 kmdasa 1 Kassa, juliius 2. (Kassai szerkesztőségünktől.) Közel másfél hónapja annak, hogy a pozsonyi országos hivatal a Magyar Szinpár- to'ló Egyesület, a két magyar színigazgató és más illetékes személyek bevonásával ankétot hivott egybe Pozsonyba, melyen informatív jellegű tanácskozások folytak a lejárt magyar szinikonoessziék megújításáról, illetve kiadásáról. Az ankéten ígéret történt az illetékes körök részéről, hogy a koncessziók kiadásának ügyében rövidesen, egy-két héten belül meghozzák a döntést és a koncessziókat kiadják. Azóta imásíél hónap telt el és a hivatalos körök ígérete ellenére mégsem döntöttek a magyar szinikoncessziók ügyében, sőt mélységes csönd uralkodik az egész ügy körül. Nem akarjuk ezt a mélységes hallgatási félremagyarázni, csak figyelmeztetni szeretnék az illetékes köröket, elsősorban az iskolaügyi minisztériumot, ahová most a koncessziók ügye tartozik, hogy elérkezett a legfőbb ideje a koncessziók kiadásának, mivel julies 3-i’kát Írunk .már és a színigazgatók .hozzá szeretnének kezdeni a jövő évi szervezkedéshez és az uj szezon előkészítéséhez. Akár a mai színigazgatók maradnak, akár u,j emberek kapják a koncessziót, mindenképpen égetően fontos és sürgős már a koncessziók kiadása, mivel az uj szezon sikere, különösen a mai súlyos időkben, javarészt attól függ, hogy a színigazgatók idejében és alaposan lássanak hozzá a szervezési és előkészítő munkálatokhoz. Erre pedig a koncessziók kiadása nélkül magától értetődően képtelenek. Annál inkább sem értjük az illetékes körök halogató politikáját ebben a kérdésben, .mivel az ungvári országos hivatal már hetekkel ezelőtt döntött a ruszinszkói magyar szinikoncesszió ügyében és ki is adta azt. Azt. hisszük tehát, hogy Szlovenszkón sem lehet komoly akadálya a döntés mielőbbi, sürgős meghozatalának. — A szilovenszkói magyar tanítóik országos kongresszusa. Lévai tudósítónk jelenti: A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület — amint a P. M. H. már megírta — július 4-én Léván tartja harmadik egyetemes nagy gyűlését, amelyen a különböző működési jelentéseken kivül a legújabb keletű pedagógiai reformtörekvésekkel, a tanítóképzés ügyével ,az óvónők szolgálati és anyagi viszonyaival fognak foglalkozni.. A kongresszust megelőző napon az egyesület taggyűlési __ tart. \r;T xx A szlovenszkói és ruszinszkói magyar nők [apja: a „Nagyasszony". kus megadással nézi a pusztító veszedelmet, egyszerű szive szinte keserűség nélkül állapítja meg: — Megint várhatunk két esztendőt egy kis jó borra. Hisz4 csak ne árulna a. Bazsarózsa zsidó olyan rabva.llató csigert! A fene, aki tudja, honnan a hetedik pokolból teremti elő azt a bicskánybogától, ide, ahol ippeg csak, hogy nem méz folyik a prés orrán! A legvészesebb vihar se tart örökké, az meg, aki a legnagyobb kárt teszi, hamar odébbáll, akar az ,,ótó“. aki libát gázolt, az utón. Alig végez Gyuri bácsi nehéz gondolataival, a. szél, a zápor, a felleg mindenestül a harmadik határt csapolja már e a sátor előtt- megbotlik az újra kiviritott napsugár a sárbaolvadó fényes gyöngyszemeken. Igen. olyan az a sok-sok jégszem, mintha az angyalok minden kalárisa szer- tebomlott volna s hullt volna alá a földre. Mikorra Gyuri bácsi kiál! a sátra elé, már csak az árkokban zuborog a sárga lé s ahol meggyűlik, habot ver. De nem a viz, nem az árok most az Öreg legnagyobb gondja, komoran szedegeti össze a letört, vesszőket s illesztgeti az özve- / gyen maradt tövekhez, mintha azt várná, hogy odaforr. —• Nincs itt mit tenni! — sóhajt egy nagyot sokára, félszemmel pislant az ég felé, mint a kacsa, ha szemet les az eperfárul, s dacosan mondja: — No, Uram Isten, sok munkától megkémél- tél. Bekapáltál, meg is permeteztél, le is szüreteltél egy füst alatt — magadnak! — Lekanya- ritja az ázott, subát a négy karóról, nyakába rántja haragosan, hogy hazamenjen vele, de egyszeriben fölragyog az arca. Él a négy töke! A suba- megvédte. A nagy pusztulás közepette még szebbnek látszik, mint azelőtt. — De én mégis lopok tőled bort. Uram Isten! — .kárörvendezik szinte Gyuri bácsi az előbbi gondolatát továbbfűzve. * Sehogy se tudták megérteni a. népek, mit pusmog Gyuri bácsi nap-mint-nap a szőlejében. Hiszen más is megnletszette a tőkéket vesszőre, más is megkapálta a letarolt tagját idejében, merthogy a jövőre is gondolni kell. volt, aki a gálicot- se sajnálta a kínjában ti ira,hajt ott levéltől, de hogy hétszámra ott üljön valaki a csupasz tőkék közt? — Ahelyett-, hogy má&utfc keresne valami borravalót? Az öreg csak mosolygót ttitokzatosan a hát*. I- ■ ' 1 —w wMii rrmiiwr*111—Fi iiíi Vö rösön innen — ibolyán túl Léteznek-e „halálsugarak"? — Képek a láthatatlan sugárzások birodalmából Ü1ETVÁS P A-fl-I I 11 A a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja.
