Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-31 / 173. (2986.) szám

14

1932 julins SÍ, vasárnap.

Sm>H ÁzKöiy^KabTURA

Xirr11 fhiitii>iinirnnimi—■ wi—miumhwiihm—hí

Beszélgetés Eggerth Mártával a bécsi Burgban — filmezés közben

Egy ragyogó magyar müvészkarrier útja a pesti színpadtól a berlini fiimsztárságig

Becs, julius végén(A Prágai Magyar Hírlap munkatársától) A Gemeiudehaus-okka 1, monumentális Marx-udvarral és sandieitem tömeglakásoik- kal kiépített demokrata Béos közepén úgy áll a néma, öreg Burg, mint egy csillogó, de kiálmodott álom ittifelejtett kulisszája. A ti zen négyéves elhagyatott sága ideje alatt alaposan megszürkült. Kupolás előcsamókának allegorikus szoborcsoportjairól darabokban pereg le a vakolat. A régen kettős őrséggel őrzött hatalmas hármas kapuk tárva állnak. Autóbuszok, taxik rohannak át közöttük, a feudális termek ünnepélyes csöndjében pedig idegenvezetők mono tón hadarása hallatszik.

A belső, oszlopos körgaLéria orgonalbok- ros Burg-udvarra vezető széles főlépcsője előtt — rendes körülmények között — áldozatokra váró alkalmi fényképész ásilozik. Ma a máskor kedélyes öreg bácsi a török- verő Savojai Jenő lovasszobra árnyékában bosszankodik Egész „műtermével" és deszkára erősített remek „kirakati" felvételeivel együtt elűzte a régi terepéről az erősebb konkurencia. Berlini filmesek sürgő- forgó csoportja foglalta el megszokott helyét, imponáló felvevőgépeivel és vak i tó tükör reflek toraival.

Hála a bécsiek közismert flegmatikus alaptermészetének, az öreg felháborodása is lassan lecsitul. Sőt, — amint a csoportban álló autókból előjönnek a felvételekhez öltözött és maszk! rozobt színészek, zsörtölődő arcára csöndes megilletődós kifejezése ük Tálán látta még ott, — mielőtt az oszlopos gallérra elnéptelenedett, — császári névnap .vagy állami ünnep alkalmával a fényes udvartartás ragyogó uniformisait?

A színes kép, amely ennek az egyszerű embernek emlékezetében elmosódottan megmaradt, az élesszavu rendező „Los!" vezényszava nyomán pár negyedórára újra életre kél, fényes figuráival együtt. íme, a volt uralkodói lakosztály ajtaját lakáj tárja ki, — mellette feszesen tisztelgő egyenruhás nagyságok állanak. Nem a megszokott idegenvezető lép ki rajta, de újra az öreg császár alakja tűnik fel. Előtte egy karcsú kis nő bókol előírás szerint mélyen meghajolva- Hercegnőnek kell lennie, hiszen a magukra maradt fényességek most neki tisztelegnek. Rendjeles kamarás kíséri tiszteletteljesen ötlépésnyi távolságban... A megelevenedett múltak sokfodros ruhás hercegnője a lépcsők felé kanyarodik. Jobbjával a fodrait emeli meg előkelőén, arca kicsit ijedt és kicsit meghatott, — nem is csoda...! Csak mikor már nem lát senkit a fényesek közül maga mellett, szomorúvá lesz az arca és könnyes a szeime- Szegény, aranyhaju kis fenség talán nem járt kellő szerencsével a császári audiencián? A film meséje szerint csakugyan nem. Sőt, — szigorú rendreutasítást kapott odafent. Hogyne, mikor a polgári Wurstelpraterbe szökött szórakozni és mindezek mellé még szerelmes lett egy névtelen kapitányba. Sokáig si rdogált, mig megkapta a legfelsőbb lieleegyezést a boldogé nászindulós happy- endnhez. •.

Az aranyhaju, meghatóan könnyező kis fenséget — aki úgy ideillik a széles, feudális lépcsőkre finom, porcelánszerü szépségével — egy magyar leány alakítja: Eggerth Márta- A közkedvelt, európai hirü filmsztár egyike aima tehetségeknek, akik budapesti színpadról indultak a hírnév és karier felé.

Mig a szárnysegédnek és kamarásoknak maszkírozott társai tovább játszák fiLm- szerepeiiket, a kis időre szünethez jutott Eggerth Márta a tikkasztó júliusi nap elől az árnyékba húzódik. Hűsítőket fogyasztva beszélgetünk, miközben a maga élettörténetét is elmondja.

— Mint gyermekszinésznő ismerkedtem meg a színpaddal, játszattam a Magyar Színház és a Fővárosi Operette színpadán is. Jó iskola volt, anélkül biztosan nem lennék ma itt. Mindenki született tehetségnek tartott, magam is továbbra színésznő akartam maradni. Amint kinőttem a gyenmetószínpadról, ötéves pauza következett, tovább képeziettem magam, énekelni tanultam és nyelveket. Szerencsémre! A kellőleg iskolázott hangom és főleg a német s angoll nyelv tudósom segítették elő hangosfilm-ka rieremet. Nagyon szerettem volna Budapesten játszani tovább is. Több színház vezetőségével tárgyaltam, mikor telje sen véletlenül előnyös ajánlattal lepett meg Müller, a bécsi Johann Sí ráüss Tbeater igazgatója. Elfogadtam, gondolván, csak átmeneti lesz. így kerültem el először ide Bécsibe, négy évvel ezelőtt. Aránylag hamar megkedveltek — folytatja szerényen mosolyogva — mindig nagyobb és jobb szerepeket kaptam. Végül Lehár „Veiltíhein von Montimartre" operettjének hálás sziüb- rett-szerepét Ezzel arattam az első nagy sikeremet. Ezzel az alakításommal léptem fel Hamburgban, majd egy félév múlva Berliniben.

— A hangosfilmre nem is gondoltam.

Úgyszólván színpadon nőttem fel, nem is tudtam mást elképzelni. Richard Eichen- berg rendező hívott át először a filmhez. Nehezen szántam rá magamat, hogy a felajánlott filmoperett-főszerepeit elvállaljam, őszintén szólva — féltem! Azzal tisztában voltam, hogy csinos vagyok, de nem az átlagon felül álló- A felvevő gép lencséje pedig a legkönyörtelemebb bíró. Mégis, rossz előőrseteim nem váltak valóra. Sőt! Éppen az ragadta magával a közönséget, hogy nem eszményi alakokat személyesítettem meg játékommal, de a mindennapi életből vett élő típusokat.

— Jól sikerült első próbálkozásomat rövid másfél év alatt már nyolc más követte — sorolja a fiatal művésznő.

Első volt a Braeutigamswitwe, utána Trara mm dió Liebe. Majd Hans Alberttól a Grande Hotel és Leó Slezákkal a Frauen diplomát. Bolváry Géza rendezésével készült a nagysikerű „Eín Kuss,

ein Lied, ein Maedohen", amely most a tavaszi szezonban került bemutatóra Márciusban Skóciában filmeztem pár hétig. Ott vették fel a Perien von Sohottland külső képeit, én egy skót táncgirlt alaki- tok benne.

— Most készült el Lehár mester „Es war einmial ein Walzer" operettjének filmváltozata uj átdolgozásban- Innen Bécsiből pár nap múlva egyenesen Londoniba utazom. Ott angolul fogom ugyanezt a főszerepet alakítani.

Első angolnyelvü szerepem, kis lámpalázam van előre. Angol nyelvtannal alszom és ébredek, de remiélem, csak menni fog!

biztatja önmagát nevetve.

— Amit itt veszünk fel, az egy kosztümös Ferenc József“-filim. Partnereim Hermánn Tibimig. Verebes Ernő és Hans Junker- mann. A külső képek készülnek itt Bécs- ben — a Burgban, kint Schönbrunnban és a Wurstelpraterban — a többi része már készen van Berlinben- Nagyon fárasztó a tikkasztó napon dolgozni. Már reggel 8 előtt kezdjük és rövid ebédszünettel addig folytatjuk, mig csak világosság van. így megy négy év óta, egyifoly tóiban két hót szabad időm sem volt. De igy van helyén — állapítja meg büszkélkedve — ameddig fiatal vagyok és mód óimban van, kell hogy dolgozzam.

Nagy terveim vannak, egyelőre mind titok, csak annyit árulhatok el, hogy visszarándulok a színpadra!

És egy nagy körutat is tervezek Magyarországra, onnan talán Szlovenszkóra is ellátogatok. Ezek azonban még mind csak tervek és kabalám: „semmiről sem — előre".

A társaság köziben csomagol,. a művésznő is készülődik. Búcsúzóul még kedvesen megállapít ja:

Azt hiszem, hogy sohasem értem volna el azt, ami mostanáig aránylag könnyen sikerült, ha nem volnék magyar. Elég, ha valaki magyar színész, hegy az idegenben biztosítva legyen a közönség szimpátiája.

Az igazgatók és a rendezők szemlében pedig a magyar származás egyenesen kabala, nem is csoda! Annyi nagy magyar művész arat külföldi színpadokon sikereket...

Ezek közé a hírességek közé számit már ma is a karcsú, szép Eggerth Márta. Kívánjuk, szerezzen még gok dicsőséget a magyar névnefe. Radványi Magda.

„'Sztárnak születni kell, épp ugy mint — ”

A legnagyobb angol szinházember érdekes megállapításai a sztárkérdésről — A színház egész világtörténelme bizonyítja, hogy a legtehetségesebb színigazgatók sem tudtak soha — sztárt vcsinálnia

Mz igazi sztár hat parancsolata

— A P. M. H. londoni munkatársától —

London, julius.

Örök és egy témája a színháznak, színpadnak, filmnek az egész világon; hogyan születik a színpadi és filmsztár. Millió a száma azoknak a nőknek, akik szivük mélyén hordják egyetlen vágyukat, álmukat, sóhajukat: ha egyszer a világot jelentő deszkákra vagy „vászonra" léphetnének — úgy érzik — biztosan az elsők lennének még az elsők között is . . .

C. B. Cocliran, az angol szinpad „koronázatlan királya", a legnagyobb brit színházi producer, sőt ma kétségkívül: a világ egyik legnagyobb szinháztekintélye, aki különösen a nagy „női sztárok" felfedezése terén egymaga többet telt, többet produkált, mint a világ összes többi színigazgatója együttvéve, rendkívül érdekes módon számolt be nemrégen arról, hogy — hogyan lesz, hogyan születik, hegy válik sztárrá — az „igazi sztáranyag".

— Miért van az — vetette fel a kérdést önmagáihoz a nagy Codhran — hogy egy-egy fiatal színésznő hirtelen, minden átmenet nélkül híressé válik s az egész világ figyelme feléje fordul, mialatt társnői, sőt közvetlen kolléganői, egész életükben nem jutnak tovább — a kórusnál?! Helyesebb fogalmazásban:

mii teszi, mi alkotja, mi képesíti a nőt aura,

hogy hamisítatlan, mindenkit túlragyogó —

színpadi vagy filmcsillag váljék belőle?

— Véleményem szerint — adta meg a feleletet önmagának Cochran — a színpadi és filmsztárok, éppenugy, mint a költők — születnek. Nem lehet hirtelen „produkálni" őket, amikor a színpad, a színpadi szükséglet ezt igy kívánja. Az igazi sztáranyag azonban olyan ritka, hogy minden nőnek egyenesen kötelessége saját képességeit — felfedezni és a világ számára köztudomásúvá tenni.

— Gyakran halljuk a kifogást, hogy a legkiválóbb szinigazgatók félredobnak brilliáns darabokat csupán azért, mert nem tudják megtalálni hozzá a megfelelő, igazi, vezetői női szereplőt. És méggyakrabban halljuk, hogy ez csak — puszta kifogás, ami semmi valót nem takar. Nos, én a gyakorlat bizonyítékai alapján merem állítani, hogy ez a kifogás a legtöbb esetben — a legsúlyosabb, legszomorubb valóság. Sokszor száz és száz, egyébként jó színésznő közül válogathat a producer és mégis . . . nem találja meg az át- ütőerejü, igazi szereplői, az — igazi sztárt.

— Igaz, előfordul az is, hogy megbetegszik a vezető színésznő és egy addig ismeretlen kis színésznő ugrik be helyette és — sokkal nagyobb sikert arat, mint a híresség. Ilyenkor azonban, minden egyes esetben kiderül, hogy a beugró — valódi érték, igazi „sztárképesség" és egyáltalán nem a vak véletlen dobta hirtelen az előtérbe, de — a pre- desztiDáltsága. Ha végigtekintünk a színház történetén, minden ilyen esetben tapasztalni fogjuk, hogy a „beugróból", aki komoly sikert aratott, később — nagy sztár lett. Sőt:

a legtöbb nagy színésznő életében benne van ez a ki® epizód, ami csak újabb bizonyítéka annak, hogy a sztár átütő ereje, minden esetben valóban — át is üt és világot is hódit. - •

— Én magam, hat feltételihez kötőm azt, hogy valaki — igazi sztár lelhessen A feltételek a következők:

Az első feltétel, az, amit úgy hívnak mindenütt, hogy „isteni szikira".

Az elcsépelt, banális meghatározás — a legnagyobb igazság. Az, ami az átütőerőt adja, semmiféle tréninggel elő nem állítható, meg nem szerezhető. Az igazi sztár képessége — spontán megnyilvánulása, rögtön és minden akadályt legyürően ható.

— És mégis, az igazi sztár sokszor évekig

— a tömegben maradhat. Táncol vagy énekel a kórusban és — senkisem veszi észre. Soha vagy csak a legritkább esetben kap alkalmat arra, hogy — megmutathassa igazi képességeit, amelyekről sokszor ő saját maga sincs száz százalékig meggyőződve. Ám ezek a képességek, minden tömegben és minden „önismeretlenségen" keresztül is előtörnek és egyszerre csak napfény, helyesebben: rivaldafény elé jutnak.

— Sokszor egészen kis dolgok akadályozzák a sztár — kitörését; cseppnyi rossz mozdulat, egy-egy szájcsücsörités, egy rosszul kiejtett hang vagy ilyesmi ... Ám a hibák, amelyek azért élnek, mert az igazi képességek még szunnyadnak, azonnal és menthetetlenül és vakító ragyogással betölt mindent maga körül.

A második feltétel — aj álbatatosság.

Az igazi sztárképességü nő néha nem veszi észre óriási képességeit, bizonyos azonban, hogy soha sem hagyja abba a küzdelmet érvényesüléséért. Ezt a küzdelmet egyébként a „belső motor", a kitömi készülő és mindenen keresztül érvényesülni akaró képességek önmaguk teszik és végzik eL Lényegében tehát: önmaguk irányítják a sztárkópes- ségü nő minden lépését.

A harmadik — a „perszanalitás" feltétellé. Minden igazi sztárnak — egyéniségnek, különálló, egyedül létező, önmagáért lévő és mindenkitől különböző személyiségnek, per- szonalitásnak kell lennie. Az a definíciója, hogy tulajdonképpen — senkisem tudja definiálni képességeit. Állítom, hogy ezer brilliáns képessége lehet egy színésznőnek, kiváló „szinészanyagot" jelenthet, remek külsővel rendelkezhet, de ha hiányzik belőle — az igazi egyéniségnek és perszooalitásnak félreismerhetetlen ismérve, sohasem juthat a legelső vonalba és sohasem lehet belőle — igazi sztár. A nagy képességek, perszonalitás nélkül — kellemesek és szórakoztatók lehetnek, de — nem felvillanyozó hatásúak, nem gyújtó és égető erejűek. Ezt mindenek felett* és.* mindenekelőtt — csak a perszonalitás adhafc.

■r:-í-írja meg.

A negyedik feltétel — amelyet általában szeretnek a legelső feltételképpen megszabni — a jó külső.

Tagadhatatlan, hogy szükség van a jó külsőre, elsősorban a zenés játékoknál és kevésbé a drámai előadásoknál. Ám az igazán jó külső meghatározása, színpadi értelemben ez a szó — atraktivitás. Úgy kell szépnek lennie a külsőnek, hogy maga körül azonnal ragyogást idézzen elő és fegyujtsa az érdeklődést

— a színésznő egyéb tulajdonságai iránt is. Magának a megjelenésnek tehát tulajdonképpen — egymagában is átrakóiét kell jelentenie.

Az ötödik feltétel: — a sztár sohasem legyen teljesen megelégedett önmagával.

A teljes megelégedés — megállást, egy előadóművészre nézve: halált jelent. Az igazi nehézség a sztár kérdésben nem is az, hogy valaki sztárrá váljék, de az, hogy — sztár is tudjon maradni az elképzelhető leghosszabb ideig.. Az erre való képesség talán még nagyobb, mint — a „kitörő és eget érő képesség".

A hatodik — a „színpadi érzék" feltétele.

Ez is olyasvalami, amit nem lehel megtanulni és amivel, mint a költői vénával, születni kell. Az igazi „színpadi érzék" elsősorban és legjobban az úgynevezett „együttes munkában" derül ki. A nagy sztár nemcsak egymagában átülő erejű, de akkor is — és főképpen akkor — amikor a többiekkel együtt van. Tehát, ha primadonna, akkor is, amikor a kórus előtt énekel s táncol; ha drámai színésznő, akkor is, amikor a többi hőssel együtt szaval; ha a filmen játszik, akkor is, amikor a legnagyobb tömegben a legegyszerűbb dől goikat cselek szí.

— A modern színház — „együttest" jelent. Ahogyan az angol mondja: a modern színpadi munka mindenekelőtt „team work". A teambe pedig még a legnagyobb sztárnak is úgy kell beleileszkeduie, hogy az egységet ne bontsa meg, mégis, teljes erejével, mindent magával ragadó hatalmával érvényesüljön — igazi peszonalitása és átütőereje.

— A fenti hat feltételt én elegendőnek tartom arra, hogy valakiből igazi sztár váljék; de ha a feltételek akármelyiké nincsen meg, vagy csak elenyésző mértékben

——----------