Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-01 / 149. (2962.) szám
KOMMENTÁROK SZkhTlVÁNÉJ! ÁLOM Junius hu szoniia imád 1 ká n este a szeutiváni Thermál-siáliló hadijában éppen befejeztem a Balassa Bálint sírjához való zarándoklásrői beszámoló cikkemet, amikor bejött valaki és lel ke ndez ve mo n d ja: — Tüzek gyudtak a hegyek tetején. Jöjjenek ki, ilyet még nem láttak. Ki rohantunk. A iá banknál a széles liptói fensik, elöl hegyek, oldalt hegyek, hátul hegyek s a hegyeken lángoló, égő, kisebbedö- nagyobbodó vörös fényosóvák, mindenfelé, köraskörüd, mintha randevút adtak volna egymásnak a komor hegy szituét lek oldalain. Mondanom sem kell, egészen kísérteties benyomást keltett a sok tűz szem a fenséges sötét horizonton. Hozzá a csipős, hideg tátraalji levegő, vegyítve a lenge szélben könnyedén ide-odaszálló koranyári növényi balzsamokkal, ez a csend, ez az elhagyatottság, suttogó fák « a legközelebbi tűztél a fejünk fölött hallatszó rikácsoló női hangok, elnyúlt sikoltozások s a hosszú asszony! árnyak tánca a lángok előtt, — csak Puok hiányzott s a többi 'shakesipeari kellék, hogy levonjuk a helyzetnek lélekmegborzongató konzekvenciáit. — Szent Iván éje van. Boszorkányok táncolnak a hegyek tetején, az erdők mélyén a tüzek körül. Szenti vánéj Szentiváuon. Stilsaerüsbb helyzetet. nehéz elképzelni. Nem tartozom a szenvedélyes hegymászók közé, de most kedvel kaptam fölmászni a legközelebbi hegyre a legközelebbi tűzhöz. Öten nekiindultunk a vak sötétben át a rengetegen, fölmásztunk a bizonytalanságban az orom felé, ahol a tűz égett —• jaj nekünk, ha ez a tűz most lidérc- fénynek bizonyul és csal és ugrál és változtatja helyét, akkor soha ki nem botorkálunk a Gyömbér rengetegeiből. De szerencsénkre a láng csak egyszerű, helyhez kötött emberi iüz volt, nem csalt meg s bizakodva törtethettünk a guruló kövek, a szembecsapó ágak között fölfelé, viaskodva a kidülledő gyökerekkel és indákkal, vakon a ravasz szerpentineken és meredekeken fölfelé, fölfelé a tűzhöz. Másztak már hegyet éjszaka, ha nincs más irányuk, csak az évszázados fenyőóriások közül néha-néha előbukó kísérteties tűz a hegytető vidékén? Ha igen, megértik Szent- iván éjének legendáját. Megértik a nyár és a tűz tiszteletét. Egészen különösen megmelegszik és kitágul a hegyek világa, amikor az első nyári napok átfüszerezik e magasságok éjszakáit, amikor fa, növény, állat, levegő, kő, ember nem gubödzkodik be az éjszaka hideg zártságába, hanem a langyos atmoszférában tovább él, tovább piheg, tovább vonaglik alkonyat után is, kinyílik, mint az ing a férfi testen a forró napokon, először nyílik ki a sötétben és érezni a lecsöndesült tájban a meztelen természet .szívdobogását, ami csak a nyári sötétségben lehetséges, érezni a bércek változatosságának rejtelmeit, a hegyvidéki differenciáltságot és komplikáltságot; s a langyos csendben felfakadnak a titkok, meg- pendülnek a szférák, valaki meleg leheletével rálelieli a csodát a tárgyakra és az állatokra. a kolloidok fölébrednek {éli ál inukból, a vér bizsereg, a fantázia szárnyal, a szív zakatol — és megjelenik a hegy tetején a tűz. Ma nem értjük már a tüzel. A liptói óriásvilágban sem régi a jelentősége. Ezer és ezer villanykörte ég a városokban, szemaforok világítanak, autóreflektorok kóvályognak az utakon, de mi volt évszázadokkal ezelőtt, amikor az ember a sötétben nem ismert még tág fényt, mert a szobában pislákoló gyertya nem szűrődhetett át az ablakon a távolságokig'? Mi volt akkor, ha Szentiván éjszakáján a hegyeken száz és száz óriási fény gyulladt ki a völgyben, mindenki egyszerre láthatta a fényeket, nem ugv, mint a lapályon, ahol a síkság a harmadikat már a horizont alá nyomja? Élmény, a hatalom jele, fantasztikus benyomás volt s még ma is az: láttuk, ahogy a hegy oldalán kúsztunk a fény felé. Egyik barátom legurult, a másik felvérezte a lábát, de mentünk. Engem kis villauylámpám védett, a hü kísérő, a drága emlék, mely most sem hagyhatott el s barátomat nagy kamipós botja, mely ugyanolyan biztos talizmán volt számára, mint számomra a hü kis kézilámpái. Elérkeztünk a sikongó lángok közé. Nem boszorkányok voltak, hanem izgatott falusi lányok, összefonódva, remegő akarattal álltak a hegy peremén a láng előtt, hogy a falusi fiuk lentről láthassák megnőtt és imbolygó árnyaikat, aráig Szent Iván éjének dalát énekelték. A vágyakat és az igazságokat kiáltották a sötétbe s minden kiénekelt strófa után hoSzázan, boszorkányosán elsikoltoztak. — Kinek adunk asszonyt? A Janó Uránnak. Kit adunk neki? Az Anosa Színienovát. Hosszú, elnyúlt sikitás, lejtő, vágyás test- mozdulatok, majd uj név jön, uj párosítás. Valamennyi lágyat és kívánságot, ami rettegve rejlett eddig az élet és a ház legtitkosabb zugaiban s a legelhugyatottabb órában, Ina csak gondolni mertek rá, most felszabadulva belevijjogják az éjszakába, mint ahogy a nyár élete is most fakad föl. a fázós erdőben az első erjesztő meleg éjszakán, bele- vijjogják s a tüzisten a hátuk mögött védi őket, hatalmat ad nekik. Azután léhanyatlik a tűz s a lányok sorra átugrálják a zsarátnokot. Sikoltoznak, remegnek s extázisuk kétszeresen hat az erdő és a magasság nagy-nagy cséndességébén. Mi már ez, ha néni boszorkányság? Mi más a fluidum a női szivek alján, ha nem boszorkányság? Nincsenek boszorkányók? ©i nOn e verő, ben trovató. A lányok remegve várják, mi lesz holnap igazmondásuk következménye. A tűz, ez a legélőbb, legváltozóbb természeti csoda lassan apad, vénül, meghal. Igazságot mondani? Mi lenne, ha a világ nem vetette volna el a tűz hatalmának régi pogány szokását s mi volna, ha nemcsak a falusi lányok, hanem a kompetens nép, a világvárosok, a vezetők, a meglátok, az utépitők, a. rangok és a rendek, mindenki, mindenki kimernie Szent Iván éjszakáján a hegyre és egy évi lebirt és meghunyászkodott élet után a töméntelen konvenciód és egyéb hazugság igézetétől felszabadulva, bőszen, valami irracionálisán nagy tüzistenség védelme alatt ki- üvöltené a mélybe az elnyomott igazságokat, hogy hallják a többiek, kiüvöltenék ellenállhatatlanul a vágyók a vágyakat és megkönnyebbülnének, leosillapulnának, megerő'södnénék? Mi lenne, ha az eldugott vidékek ősi és fenséges szokása megmaradt volna? Mert igazság van, de az igazság néma. Igazságot hirdetni álom, ritka álom. szentiván éji. felszabadító álom. SzvAtkó Pál Törhetetlen üvegek és láthatatlan sugarak védelme alatt állították ki Londonban a világ legszebb gyémántjait A Scotland Yard detektivfőnőke — Tizenkét híres detektív — A modern technika „láthatatlan rádiósugarai** — Törhetetlen üvegek és elpusztíthatatlan acéllapok védik és őrzik a kincseket a betörők és rablók ellen London, junius 28. Páratlanul érdekes kiállítást nyílott meg Londonban. A kiállítás, cime: ..Mennyit ér egymillió font“ s célja: megmutatni. képet adni, érzékelni, hogy mi, mennyi és mekkora érték ez a mérhetetlenül hatalmas szám: egymillió font! Természetesen nem arról van szó. hogy pénzt, bankjegyeket halmoznak egymás hátára, mert ez nem ad képet; de értékeket, igazi, óriási értékekét, amelyek megezemléléée: az érzékekre hat, a képzeletét mozgatja meg és a vágyakhoz apellál. Nos, a londoni „Mennyit ér egymillió font!11 cimü kiállítás: a világ eddigi legtökéletesebb, legpompásabb, legkáprázatosabb gyémánt-kiállitása. Olyan, amilyent soha, sehol, semilyén időben és semmiféle körülmények között nem tártak még a közönség elé! Hogyan őrzik a kincsekéi? A bámulatos kiállítás, amely kerek egymillió font értékű (pontosan ennyire biztosították, a megnyitás napján!), igen kis területen elfér, mindössze 18X4 láb nagyságú, különleges anyagból és még különlegesebb módon' előállított „crittal-acélból“ és törhetetlen üvegből készített kalitkában. Persze: ekkora értéket őrizni kell; az őrzésre a legmodernebb eszközt: a „láthatatlan sugarat^ választották. A kalitka törhetetlen üveglapja és a kiállított kövek közötti kétméteres távolság: a láthatatlan sugár hatászónája. Ha valaki valami eddig ismeretlen módón mégis behatolna az üveg nméé; abban a pillanatban megszólalnának a helyiség összes vészcsengöi és automatikusan bezárulnának az összes ajtók ... Ezenkívül mindössze a Scotland Yard détektiv- fönöké: Mr. Gough és tizenkét detektivsegéde őrködik a kiállítás értéke fölött, anélkül, hogy valaki is sejtené a bámész nézők sorában, hogy detektívek is nézik, figyelik a köveket, sőt — a közönséget is. Azok a detektívek. akik „szemről11 ismerik Anglia minden híres betörőjét és szaktolvaját!... A kalitka közepén lévő emelvényen, szikrázó óriáskövek tengerében: egy sereg igazi csoda! Csupa történelmi értékű, megfizethetetlen drágaság. csupa olyan unikum, amelyhez a legkülönlegesebb. legérdekesebb, néha a legvéresebb históriai emlék fűződik. És a legtetején az asztalnak: a modern ékszermüvészét és ötvösművészet legfenségesebb remekei! S ami a legérdekesebb: egy magyar ember tulajdona. Mr. Norman Weiszé, a világhírű ékszerészé, aki annakidején II. Miklós cár egész ékszerhagyatékát megvásárolta és — ami talán még nagyobb dolog — el is adta! A világ legszebb briliánsa Itt van például a világ legszebben metszett, úgynevezett „emerald csiszolású11 gyémántunikuma. A hatalmas kő megmunkálása — utá- nozhatatlanul gyönyörű! Értéke igazán csekélység: 60.000 angol font! Tulajdonosa: e.gy szindikátus, négy híres londoni ékszerész, akiknek ez a kő egész vagyonuk! Tekintettel arra, hogy feldarabolni nem tudják, hát együttesen állították ki é« mind a négyen ott állanak a kalitka oldalán i>- figyelik a vagyonukat! ................ Itt van azután a világ legszebb citromszinti gyémántja, á minden szint képviselő kollekció egyik oldalában! Égésien picike darab, az értéke eém nagy: 2ÜÖ0 font! Közvetlenül mellétté egy szinarany-gyémánt fekszik, az eddig ismert legszebb „gold-diamortd-1. Potom ezér font a becslési ára! Ám a sók ezinés kő közül is kiválik a világ eddigi legszebb, legfinomabb rózsaszínű gyémántja, amely talán egy gondolattal nagyobb az aranyszínű unikumnál, az ára azónban már jóval fölé emelkedik annak: 22.(XX) font! Rendkívül érdekés egy hexagonális alakú, csodálatos ragyogásu kő, amelyet az egykori perzsa sáli koronaékszerei közült vásárolt még egy szindikátus — mindössze 12.000 fontért. Ezután következnek a gyémánttörténélem s egyben a világtörténelem legkáprázatosabb darabjai. Itt van például a híres „Nassak gyémánt“, amelyét Nassak utolsó egyeduralkodója, a Ba- jérow lopatott el Skiva templomából 1818-ban. Ezernyolcszázharmjncegybén került először eladásra egy hires árverésen, végül a mai west- mintsteri liercég vásárolta még aránylag igen olcsón — 35.000 fontért! Eredetileg 89 és V\ karátos volt, de később triartgulár alakúra csiszolták s csak 78 és ötnyolcad karát maradt meg belőle! Itt van azután a „Porter-Rhodes“ ritkaság, amelyet 1880-ban találtak a kiniber- leyi gyémántbányában. Csiszolás előtt 150 barátot nyomott, megmunkálása után kerek — 100 barátot vesztett súlyából, de a megmaradt 50 karát utólérhetetlenül gyönyörű! A leghíresebb „Romyn“ gyémánt, amelyet mindössze tiz esztendővel ezelőtt fedeztek fel, 63 és Vk barátot nyom s tökéletesen „kékes-fehér11! Ez a kő égy darabja volt a világ eddig ismert legnagyobb gyémántjának, a .,Cullinan“-nak. amelyet az éppen itt őrködő Gough „Chief-Inspector11 szállított annakidején Délafrikából, VII. Edward királyhoz, a tolvajok egész légióját játszva ki az utón! A gyémántóra A fekete gyémántok és a fehér csodák tüzén Ls átüt, áttündöklik — s a modern, a mai embernek kétségkívül a legtöbbet mond — a modern ékszerötvöemüvészet felülmulhatatlanul remek hadserege: a magyar származású Mr. Norman Weisz csodálatos kincsgyiijtéménye! De Mr. Weisz kincsei közül is kiüt, kitűnik — a kiállítás legkisebb darabja — egy női gyémánt karóra. Ez az óra: a világ eddig készített legkisebb, egyben legtökéletesebb gyémántórája! Olyan kicsi, hogy a mutatóját csak nagyítóval lehet látni és messziről maga az óralap is — csillogó gyé- máutszemnek látszik. Hogy lehetett ezt a modern miatürmüremeket megalkotni, azt az, aki életében csak egyszerű, úgynevezett, átlagosan szép ékszereket látott, el sem tudja képzelni! Itt van azonban Mr. Weisz ma már világhírű nyakékremeke is, amely tulajdonképpen — az olasz trónörökös ifjú hitvesének készült ajándékba, de amelyet készítője: egy hires amerikai ur, a newyorki tőzsdekrach következtében már nem tudott átvenni.- Mai értéke: 26.000 font! Láttára az embernek csak egy kérdés jut eszébe: vájjon hogyan lehetne valóban hordani ezt, a sok színben játszó és minden színben tökéletes gyémántdarabokat képviselő igen nehéz ékszerremeket, Air. Gough, akit megkérdeztem ez irányban, megnyugtat, hogy ézt csak ünnepélyes alkalmakkor veszi fel majd tulajdonosa és akkor is — egészen rövid időre vagy pedig csak -— másolatban! Túl „risky11 az ilyen nagy kincs állandó viselése ... A kalitka közepén egy tökéletesvonalu török mecset képe tünjk eiő, természetesen, szingyé- mántból. Tulajdonosa ugyancsak: M. Weisz. A tornya: szikrázó „blué-whi'te“ gyémántból készült, az ajtaja: tökéletes fekete briliáns, az ablakai: égő rózsaszín gyémántok s az alsó szegélye: színtiszta kék gyémántdarabokból áll! Az a párisi ékszermüvész, aki készítette, kerek egy hónapi munkaideje alatt háromszoros fizetést kapott, pedig már egyszeri fizetése is meghaladja mindén iparos jövedelmét... De mindezek fölött és mindezekén tűi, kétségkívül az egész kiállítás legszebb darabja: Mer. Weisz briliáns női karperecé, amely olymódon készült, hogy a platinafoglalatból egy fikarcnyi sem látszik ki! Színtiszta, ragyogó gyémántkő az egész, minden, szemmel látható, foglalat nélkül. Hogy hogyan lehetett ezt jgy elkésziténi, azt. csak az tudhat* ja, aki ezt a „tündérkölteményt11 idevarázeóltí a földre! A történelmi gyémántnyallék A kalitka legvégén van a legnagyobb ritkaság, a hires „Marié Antoinetté11 nyakék, vagy — ismertebb névén — a világhírű „Du Barry- ékszer!11 Ez az ékszer, amelyet XV. Lajos készíttetett, egy könyvre szóló histórikumot tartalmaz! Tizenötödik Lajos tulajdonképpen Du Barry asszonynak készíttette, de a hires asz- szonv néhány nappal az ékszer elkészülése előtt meghalt. Tizenötödik Lajosnak, mai értékbeu, kerek 80.000 fontjába került az ékszer. A kész ékszert, az elkészítést követő órában — elrabolták s az elrablásával kapcsolatos história érdekesebb és különösebb minden modern ékszerrablási történetnél! Az ékszer később Marié Antoinette birtokába került s csak azután kapta az ékszertörténelembeu a „Marié Antoinette11 nyaklánc elnevezést. A nyakék ötszáz eredeti, válogatott briliánsból áll s anélkül, hogy ránézne az ember a felirátára, ‘megsejti és megérzi, hogy királyi kincsről van szó! Amikor kiléptem a kiállítási helyiség kis ajtaján, a detektivfönök. segédei cs az ajtónálló, jól utánamnéztek — mint mindenki után. aki feltűnően sokat érdeklődött odabent a helyiségben — eszembe jutott, hogy talán a szikrázó gyémánt, a kápráztató briliáns az egyetlen formája a vagyönszilárditásnak. az egyetlen lehetősége még ma is az értékhalmozásnak, azok közül a formák közül, amelyekkel a modern töke, a kapitalizmus, ma minden mértéken felül sokat próbálkozik! Ám ha nem is „egyetlen formája11, bizonyos, hogy a legvonzóbb, legragyogóbb, leglündé- ribb formája és megnyilatkozása — az egész mai kapitalista rendszernek! L. M. — Minden gyermek magyar iskoláim járjon és magyar iíjságot olvasson. Szülők, ne engedjétek, hogy a gyermek elfelejtse anyanyelvűt! Rendeljétek meg számára az „Én Lapom“-at, mely Szlovenszkó legnépszerűbb, legkedveltebb gyermeklapja. Kitűnő pedagógiai hozzáértéssel van szerkesztve. Tanít, szórakoztat, mulattat, igazi hézagpótló kulturnum- kát végez: megalapozza az uj magyar generáció kuliurájál. Előfizetési ár havonta (i Ke. Szerkesztőség: Kosice-Kassa, Kuuum-u. iő. 4 I Cientiván-Pévviz || az Alacsony Tátrában |H megnyitás május 15-én ■jg Teljes napi pensio lakással H június 28-ig és l/p OQ _ M rag szeptemberben §11 iulius j(Aü Ja m augusztusban ÍVU ffi m Meleg strand uszéria és gyógy* || m fördéM. pl Tengerszin felett 676 m. m em Úszás, tennis, GOLF mfc Posta, távirda, telefon • Liptovsky Svaty Jan. ■ Ksocl fövonal-autobusz Liptovsky jlf |p Svaty Mikuláson (Liploszentmiklos)
