Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-03 / 151. (2964.) szám
1952 jutíus 3, vasárnap. ^RXGAlMA'CAARHlRIiAS? bizonyos vonatkozásban őszinte is volt. semmi- esetre sem volt helytálló és igaz. Mert Buda1- pest székesfővárosa már a háború oiőtt is tartott fönn üzemeket és ezek mellett az üzemek mellett igen jól és gondtalanul megélt a kisember is. Ha Éber ur igazságos akart volna lenni, aminthogy nem volt az. és ba tárgyilagos akart volna lenni, mint ahogy annak kellett volna lennie, akkor meg ke1 lett volna látnia és meg kellett volna mondania, hogy a kisember életének megnehezülése és általában az éleinek minden vonalon való lemorzsolódása és hanyatlása nem a közüzemek fönntartásában rejlik, hanem hogy ez a megromlás nem speciális magyar jelenség, mert mindenütt a világon ugyanez a soro nehezedik a kisemberek millióira. Nem it, szólva arról, hogy hiszen a közüzemek fönntartása egymagában véve is sokezer kisember egzisztenciáját és megélhetését jelenti. És amint nem tetszenek Éber urnák a közüzemek és kultúrintézmények, éppen úgy nem tetszik neki a kormány gazdasági politikája, amelyet szintén fölényesen lekritizál anélkül, hogy egyetlen elgondolással, jótanáccsal, ötlettel járulna hozzá az általa hangoztatott séreimok orvoslásához. A magyar költségvetés vitája azonban még igy is becsületére válnék a világ bármely parlamentjének. Mert lehetnek ellentétek magyar és mugya.r között, aminthogy, sajnos, vannak is és gyűlölködhetnek egymás között, mint ahogy — hiúiba, ez a magyar átok! — gyűlölködnek is, de az egyetemes nemzeti kérdések tekintetében minden magyarnak egyet kell értenie. Ebből a rettenetes világégésből, ebből a soha nem látott, dermesztő és gyilkos válságból meg kell menteni mindent, amit emberi ész, akarás, munka, szeretet és a röghöz való görcsös ragaszkodás megmenthet. „Hanay-ügy" Németországban Berlin, juJius 2. A birodalmi főváros rendőrsége ma két feltűnő letartóztatást eszköaölt, amely csaknem minden részletében hasonlít a Franciaországot évek óta érdeklődésben tartó Hanau asszony ügyéhez. A letartóztatottak Ehrlich dr. újságkiadó ős Spie. kér dr. szerkesztő, akik az úgynevezett „Industrie. kurier“ eixnü közgazdasági lapot adják ki. Ebben a lapban Ehrlich a német ipari konszern vezető. embereiről helyezett el olyan zsánerű közié- ményehet, amelyekért azután rendszerint pénzt kapott. Több esetben megzsarolt Ehrlich olyan egyéneket, akikről valami szabálytalanságot megtudott Ilyen módon Ehrlichnek és társának több ezer márka jövedelme volt. Az ügy fejleménye elé Né- metországban nagy érdeklődéssel tekintenek. ÖREGANYÓ Irta: Zerdahelyi József — Mi van kosárba benne? — szólt a cééh- mag.yar szóval egy nyurga finánc az ipölyeági váruház előtt. —-Hát mi véna, kenyér, meg szalonna, meg zsir. — Szép fonott fehér hátik ősár volt. Két gurtni kötötte a feketékendős parasztasszony görnyedő hátára. Az asszony öreg volt, mozgott a hegyesre vénült álla még a beszédhez is — a lányom adta, itt lakik, érte törtem a testem, hát. csak vihetek egy kis kenyeret- ... egy csepp zsirt... falat szalonnát. — Nem szabad — mondta a cseh finánc, de különben nemigen nézett rá. Dolga volt, más, a jövő-menő emberekkel. Egy autó is állt meg a vadonatúj ház előtt. Csehszlovák autó, délre irányzott az eleje. A vámház szép ház volt, emeletes ház, nagy széles ablakok vágtak nyílást rajta. Piros tégla meztelenkedett ki az oldalán. egyebütt fehér volt. a fala. kékre festett ajtó-ablak. Nem olyan vörös-sárga szinü ház, mint a többi uj állami hivatal, lakás. Az öregasszony nézte á házat is, fináncot is, meg a forgalmat és leült a lépcső sarkára. Á legalsó lépcsőn ült, a másodikon a háta mögött a kosár pihent. Kenyeret vett ki a szoknya ráncaiból, azt eszegette és ezólogatott a kendője alól. — Mehetek mán? De hogy senki sem felelt, csak elhallgatott. Megint autó jött, de most délről. Forogtak körülötte a fináncok. Az ur bement a passzussal a házba, egy kisasszony a kocsiban maradt az üveg mögött. Három szál rózsa volt a kezében. Az öregasszony rálátott a lépcsőről. —- De szép is a fiatalság, ón is voltam valaha, patyolatbőrü akár a kisasszony, csak az ajkam nem volt ilyen piros. Persze ez kisasz- t-zony. én meg lány voltam. — Csak úgy maga elé mondotta, de a kisasszony ráfigyelt s kinyitotta az ablakot. — Mit beszél nénike? — Hát bizony semmit, csak hogy milyen szép a kisasszony, a képe, a piros ajka. — Festem, azért olyanMm miniszter a középiskolai tanárok kiképzésinek átszervezését Jelenti be Az ískolaügyi miniszter védi uj rendeletéit a parlament bizottságában — A hitoktatás terén nem várható változás Prága, július 2. Dérer iekolaügyi miniszter a képviselcrház kulturális bizottságának tegnapi ülésén válaszolt a középiskolai re- fonm fölötti vita folyamán elhangzott beszédekre. A miniszter beszédét a parlamenti bajiéiroda csak ma adta ki. Az iskolaügyi miniszter beszéde elején rámutat arra, hogy 1930-ban rendeleti utón állapította meg a középiskolák első két osztályának tanrendjét és 1931-ben további rendelettel a harmadik és negyedik osztály számára irta elő az uj tanrendet. A középiskolai reformra vonatkozó elaborátumot a minisztérium szétküldte a két ház kulturális bizottsága valamennyi tagjának s a kormány a további tan,rendről a legközelebb fog dönteni. A minisztérium kénytelen volt a harmadik és negyedik osztály számára a tanrendet előírni, tekintet nélkül a középiskolai teljes tanrend rendezésére, mert azok a növendékek, akik az első és második osztályban már nem tanultak latinul, most a harmadik és negyedik osztályba kerülnének minden előkészület nélkül, A miniszter részletesem megindokolja eljárását és hangsúlyozza, hogy a tanrend megállapításához nem szükséges külön törvény, mert ez az iskolaügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Sehol sem Írják elő törvénnyel a tanórákat, sem pedig azt. hogy matematikát csak a negyedik osztályban vagy már az elsőben kell-e tanítani. A parlament tehát nem foglalkozhat ezzel a kérdés&el és legfeljebb bizalmatlanságot szavazhat a miniszternek és lehetetlenné teheti számára, hogy életbe léptessen olyan reformokat, amelyek kétségem kívül az ö hatáskörébe tartoznak. Dérer miniszter igazságtalannak tartja azt a támadást, hogy utólag jön ezekkel az ügyiekkel a parlament elé, mert ö az első iskolaügyi miniszter, aki a parlament, kulturális bizottságánál vita tárgyává tette a tanrendet. Valamennyi középiskola első két osztályában már teljesen egységesek a tanrendek- A harmadik és negyedik osztályban bizonyos eltérés észlelhető, mert mig a gimnáziumiban a latin nyelv a kötelező, addig a reáliskolákban a francia nyelv. Nagyobb differencia áll be már az ötödik osztályban. Fölmerült az a kérdés, vájjon milyen nyelvet tanítsanak a két alsó osztályban. A miniszter szerint Csehszlovák iában már csak azért is Ive lehet szüntetni az alsó két osztályban a latin nyelv tanítását, mert létezik itt egy idegen nyelv: a német, amely élő nyelv, egy magas kultúrájú nemzet nyelve és annak hozzátartozói kéElőfizetőink figyelmébe! Felkérjük azokat az igen tisztelt Elölizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő- fizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. A P. M. H. Kiadóhivatala. — No, ne mondja mán, még olyat, hogy festi. Ilyen gyereklány, oszt mán festi. —- Van már nekem unokám is. Nem vagyok én olyan gyerek. — No még ilyet, no. hogy onokája van, no ne tessen mán mondani. * Akkor lépett ki a finánc a házból. — Prosíro... — és kiszállította a kisasszonyt meg a három szál virágot, és betessékelte őket a házba. Egy másik bebújt a kocsiba és ott kutatott az ülés alatt, ülés mögött, soká. Mikor készen lett, az uraságók is kiléptek. — Azt a három szál rózsát se vihetem el a lányomnak, mégis ostobaság — méltatlankodott a kisasszony — elvették. Begyult az autó, berregett és elment. A finánc meg szaladt a kertbe, majd keresztülbu- kott a szalonnád kenyeres kosáron. Nagy kert volt- szabályos léckerítés szegte. Benne kukorica, krumpli, borsó, meg más egyéb zöldség bujálkodott a sok jó esőtől. Vagy tíz rózsatő nyújtózott a kérités mentén, csak egynek volt. virága. Egy szál piros rózsa. Szőke finánofe- leség szagolgatta az egykét és a kezével számolta a körülötte fakadó bimbót, mikor az autóskisasszony virága integetett feléje a tányérsapkáé ember kezéből. Nevetett neki, elvette és odatartotta az orrához. Az öregasz- szony hozzájuk csoszogott. — Mi lesz máu vélem? — Van cédula? — suhant oda a finánc szava. — Van. — Mehet. — mondta a zöldkatona, de hogy egyéb dolga volt. rá se nézett. ♦ Az országút szélén állott a csehszlovák határpózna. Mindjárt utána kis híd vezetett az ut mellett, domborodó földekre a magyar vámkunyhóhoz. — Jaj de fáj a lábom. csoszogott fölfelé az öregasszony a teherrel a hátán. A vámőrök kunyhója olyan volt, mint egy •svcekend ház fele. Az ut.ra nézett, pirosfehérzöld szalagot festettek ajtaja fölé, két vörösre mázolt kis faláda lógott az ereszről, muskátli bujt meg a tetején. Egy füzfafiók boglyas haját borzolta a szél a ház sartkán, meg egy méteres akácfa karónak fakadt meg a teteje. Az egészet hegyesbessaladó drótakadályforma. kerítés védte a búzaföldek felöl. — Jaj de fáj a lábom. — Hová megy anyó? — Szurdokba, haza. ■— Ott lakik? — Ott hát— Mit visz? —- Hát kenyeret, meg szalonnát, meg zsirt — hangoskodott az anyó. — Nem szabad. — Nekem azt mondták szabad. — Nőm szabad — de csak éppen, hogy ■mondta a baka, semmi egyéb a hangjából nem hallatszott, még tán mosolygott is hozzá— Azt mondta — bizonykodott az öreg. —- Én mondtam? — Nem maga, más mondta — sietett igazítani a szaván anyó. Akkor lépett ki az ajtón a főivámőr. Az is csak olyan magyarképp gyerek volt. Daru- tollas. — Mit visz, anyó! — elvette tőle a cédulát. — Hát. mit vinnék; kenyerei meg szalonnát, ... meg zsirt. — Nem szabad — mondta a főember, de mindjárt, rákérdezte a bajra a folytatást — mennyit? A másik baka válaszolt: — Hát csak egy egész tele hátival. Akkora púpot vetett a kosár, hogy igazat beszélt a fiú. Anyó a kezével mutogatta: — Ekkora karéj a kenyér benne ... — Nem szabad — mondta megint színtelenül a katona. —Azért törtem ilyen nyomorultra a testem, hogy még egy falat kenyeret se vihessek a lányomtól! — kesergett anyó. — Hol a lánya? — Ságon. — Mit csinál ott? — Férnél van. — Kinél? — Mesterember az ura. oszt olvau széip a lányom, akár a vakart hal, mióta cseh. — Hát cseh? — Cseh. pezik a csehszlovákokkal együtt az állar mot. (A miniszter Szlovenszkó szülöttje, a magyar nyelv kötelező tanítását — úgylátszik — neon tartja szükségesnek. A szerk.) Ezért vezették be a latin nyelv tanítását csak a magasabb osztályokban- Megcáfolja azt az állítást is, hogy a latin nyelv eltörlésével tulsokan jelentkeznek a középiskolák alsó osztályaiba. Igaz ugyan, hogy a múlt évben nagy volt a tolongás, de ennek más okai vannak. Az 1920-ban született gyermekek iratkoztak be és 1920-ban hatvanezer gyermekkel több született, mint 1919-ben. Ezért volt a középiskolákban a növendékek - száma 31 százalékkal, a polgári iskolákban pedig 38 százalékkal magasabb. 1921-ben 30.000 gyermekkel több született., mint 1920-ban s ezzel magyarázható, hogy ez éviben a középiskolákba még többen jelentkeztek, mint a múlt évben. Nemi érdektelen, hogy a legnagyobb nö- vendéki szaporulat a középiskolák első osztályaiban Szlovén szkon és Ruszinszkó- bán észlelhetőA miniszter ezután a hitoktatás kérdésére áttérve azt mondta, hogy az újonnan kiadott rendelefek tulajdonképpen semmi újat nem tartalmaznak.' A rendeletek az 1919 óta fennálló állapo. tót meghagyják. Amikor Hodza miniszter 1927-ben rendezte a középiskolai ügyeket, a hitoktatás óráit, nem változtatták meg. .jóllehet akkor a felekezeti alapon álló pártok erősebben voltak a kormányban képviselve, mint ma. Végül bejelentette még Dérer miniszter, hogy a középiskolai tanárok kiképzése is nagy reformokra szorul. Ezek kiképzésénél eddig teljesen mellőzték a pedagógiai szempontot, habár a tanárnak elsősorban pedagógusnak kell lennie. A középiskolai tanárok kiképzése úgy történt, hogy a fiatal diák tamil monyainak befejezése után minden gyakorlati előkészület nélkül lépett a tanári pályára. De még az elméleti kiképzéio© sem volt teljes. A főiskolai hallgató tanulmányának egész ideje alatt magára volt hagyatva s csupán a nyolcadik szemeszter végén vizsgáztatták. Ezen. a téren már történt is egy . kis változás, amennyiben a jelölt már a negyedik szemeszter befejeztével is köteles bizonyos vizsgákat fenni s igy szorosabb kapcsolatba jut fakultásával. A miniszter véleménye szerint ma már úgy a tanárok, mint a középiskolák szelleme általában megjavult, ami a jövőre nézve biztosi tékot is nyújt. — Nem lehet az? Maga magyar! — Hát — ő meg cseh. — Cseh ? — Cseh! — Aztán miért? — Mer Ságon lakik. — Ha itt vó-na Szurdokba, akkor is cseh ■véna? — vizsgáztatták a fiuk. — Bolondok maguk — neszeit fel anyó —, mán hogy véna. — No menjen haza, osztán früstökre abból a csehszalonnából hozhatna egy csipetnyit. — Hozok, fiam, hogyne hoznék. Elindult, de alighogy lépett, kínlódott a szövetbe!étes, magasszáru bakancsában. — Jaj de fáj a lábam — panaszolta a poros országúinak. Csak egy pár lépés Szurdok. Magyar faluházak derűje csillog benne a déli napfényben. Anyó még kínlódik egy darabig, aztán megtágül a vállán a gurtni és leszalad a kosár a padkára a ház mellé. Hozzáül a batyunak, maga is és ráhajlik a cipőjére. Kitűzi, leveti, fekete félharisnya bújik ki belőle, az öt ujja meztelen. Oda.nyul, tapogatja, nyöszörög hozzá, aztán a harisnyát is leveti. Kél gyerek somfordál körülötte. Földig inges pöttömnyi az egyik, suhancba induló a másik. Ez meg is szólal. — Mit csinál, öreganyó? — mondja fíu- ordiiással, mintha süketnek beszélne. — Hazagyüttem. — Azt látóim. — Nyomja a lábam ez a buta cipő. — Hát akkor minek jár benne? — Mer Ságon vótam a lányomnál — mondja öreganyó, de nem nagy hajlandósággal válaszó Igát. — A cseheknél? — Ott. — Ott cipőben jár, idehaza meg mezíéláb? — Mi közöd bele — mondta öreganyó, és hirtelen felkapta a batyut, meg a cifra cipőt és fürj módjára szedte meztelen lábát, ahogy elporzott a házak falánál. A pöttömnyi gyerek kezében megállt a játékostor és utána- nyöszörgött: — Öreganyó, hova szalad? AKKOR LESZ LEGÉNY A TALPA IS 1 íjc cipőit n „PRAGA“ LUXUS-SHOE . készíti PRÁGA II, JindriSská 7. (Passage) Magyar kiszolgálás. 5
