Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-28 / 170. (2983.) szám

2 1982 július 88, cgfttSrffifo. <pk«luMagYarhirlab Lelkes ünnepléssel fogadta Budapest az olasz balillákat és avant-gárdistákat „Testvérek hőzé jöttetek“ — mondotta a magyar kormány képviselője „Szeressétek ezt az országot és népéi" — mondotta az olasz követ Békés polgárokat kövekkel dobáltak meg Újpesten a tüntető kommunisták Budapest, julius 27. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése). A Ge rh ard -uccáb an tegnap délután vagy hatvan főnyi kommunistá­ból álló csoport verődött össze, amely hangosan tüntetett és az internacionáíét énekelte. Amikor azután a rendőrautók megjelentek, a kommunis­ták széjjel szaladtak. Újpesten is volt tegnap estefelé zajosabb kommunista tüntetés. Itt a szovjetet és a prole­tárdiktatúrát éltették a tüntetők s az ucca sétáló közönségét kövekkel dobálták meg. Négy kirakatablakot is betörtek. A rendőrség itt is hamar a helyszínen termett, de a tüntetők közben elmenekültek és csak egyet sikerült közülük elfogni. Az elfogott fiatalkorú tüntetőt beszállították az őrszo­bára. Ma reggel olyan hirek terjedtek el a magyar fővárosban, hogy a kommunisták meg akarják támadni a rabszállitó autót, amelyen a letar­tóztatott kommunistákat a rendőrségről az ügyészségre fogják szállítani. A rendőrség meg­tett minden intézkedést az esetleges támadás megakadályozására. TalélkczeU-e Friedritb Benessel! Budapest, juliius 27. (Budapesti szerkesz­tőségünk tele'onj'&lonLése.) Friedrioh István képviselő, volt magyar miniszterelnök egy­ket] prágai tartózkodás után tegnap vissza­érkezett Budapestre. A képviselő prágai útjáról a pesti sajtó egy része utján a kö­vetkezőképp nyilatkozott: — Prágában alkalmam volt Benes cseh­szlovák külügyminiszterrel és Masaryik köz- társasági elnök kabinetirodájának főnöké­vel. Samallal tárgyalnom mindazokról a kérdésekről, amelyek gazdasági és politikai szempontból érintik KÖzépeurópa sorsát. A tárgyalások során mind erősebb az a meg­győződésem, hogy Középeurópa ügyeinek megoldására vonatkozó elgondolásaim egy­re közelebb jutnak a megvalósulás lehető­ségéhez. — Benessel való megbeszélésem során a csehszlovák külügyminiszter kijelentette, hogy a lausannei konferencia után kétség­telen Anglia és Franciaország megegyezése az európai politika tekintetében. Ez a két hatalom a jövőben közösen irányítja Euró­pa politikáját, anni azt jelenti, hogy minden Páriában felvetett tervet szívesen támogat London. Benes meggyőződése szerint jövő tavasszal, amikor a világ hatalmasságai új­ra összeülnek, kibontakozik az uj európai politika bukninációja és nemcsak gazdasági, de politikai szempontból is változott helyzet elé kerül Európa. Prága, július 27. A fenti budapesti jelen­Budapest, július 27. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Tegnap délután ér­keztek meg a Balaton mellékéről Budaipest­re az olasz balfllák és avantgardisták. A fő­város zászlódiszben fogadta a közel nyolcszáz főnyi avantgardistákból és balillákból álló csoportot, akiket a magyar kormány nevében Barsy Aladár miniszteri osztálytanácsos ola­szul üdvözölt a pályaudvaron. — Amióta határunkat átléptétek, — mon­dotta többek között a magyar kormány kép­viselője, — ereznetek kellett azt, hogy nemcsak barátok, de testvérek között vagy­tok, aíkák épp oly csodáiéi a faszcisía Olasz­ország nagyszerű fia, Bénító Mussolini sze­mélyében kifejezésre jutó és bennetek megtestesült acélos fju erejének, mint a klasszikus művészeteik és tudományok nagyszerű Itáliájának. Az üdvözlő szavak után az olasz zenekar a magyar himnuszt játszotta el, majd a hon­védség nevében vitéz Nánássy-Megay tábor­nok, a főváros nevében pedig Némethy Ká­roly tanácsnok mondott „Hozott Istent“ az olaszoknak. Ezután Mario Arlotta budapesti olasz követ beszélt hozzájuk. — E földnek, am^ly vértől és könnyektől áztatva ezer évig állotta az idők viharát, joga van, hogy tovább éljen, — mondotta az olasz követ. — Ez a város Európa leg­szebb városa. Szeressétek ezt az országot, ezt a várost ti is úgy, amiilyen igazán sze­ret az titeket. Éljen Magyarország, élj®a a kormányzó és az egész magyar nép! E szavakra a lelkes fiatal olaszok harsogó téssel ellentétben Prágában mindenki úgy tudja, hogy Friedricih István ez alkalommal nem találkozott Benes külügyminiszterrel- így a Prager Tagblatt a következőt jelenti: Friedridh István volt magyar miniszter- elnök két napig Prágában tartózkodott Utazása magánjellegű volt. Friedritb ér­deklődött a külügyminisztériumnál, vájjon fölkereshetné-e Benes külügyminisztert. Miután Benes miniszter tegnap egész nap erősen igénybe volt véve, Fniedrichnek vi­szont mára már Budapesten kellett lennie, a találkozás nem jöhetett létre. „eja, eja, allala“ fascista kiáltással válaszol­tak. Az üunepi fogadtatás után az olasz vendé­gék felsorakoztak és katonás rendben, zene­szóval vonultak a Ludovica-akadémiába, ahol a szállásuk van. Az útvonalon mindenütt óriási közönség ünnepelte őket. A balillák ma délelőtt a budapesti olasz Prága, julius 27. A kormány politikai kollégiumának tegnapi üléséin Benes kül­ügyiminiszter expozét mondott a külpoliti­kai helyzetről s a délután folyamán vita in­dult meg az expozé fölött. A politikai kollégium, azaz a pártminisz­terek a külpolitikai helyzettel kapcsolat­ban egyöntetűen megállapodtak abban, hogy teljesen fölöslegesek volnának az uj választások, mert azok a mai viszonyok mellett a belföldi állapotokat még jobban megnehezítenék. A baloldali sajtó megelégedéssel kommen­tálja a pártminiszterek álláspontját és meg­állapítja, hogy ezok után nyugodtabb lesz a belpolitikai helyzet, mert ősszel nem lesznek válasz­tások. Ezzel szemben az agrárius Venkov a követ­kezőket inja: „A baloldali sajtó azzal vádol meg bennünket, hogy mi ki akarjuk provo­kálni az uj választásokat Még a legmérsékeltebb konzervatívok, az óvatos politikusok sem titkolják el azon meggyőződésüket, hogy a politikai és gazdasági viszonyok változása következté­ben a mostani parlamenti szesszió éppen aaamamaBmmsa követség Esterházy-uccai palotája előtt tisz­telegtek, majd a névtelen katona sírját ko- szoruzták meg. Délben pedig a miniszterel­nökség előtt tisztelegtek. A fiatal olasz vendégek augusztus 2-áig maradnak a magyar fővárosban, amelynek minden nevezetességét megtekintik s köz­ben a vidékre is tesznek kirándulásokat. agy idő előtt fog befejeződni, amint befe­jeződött 1925-ben és 1929-ben. Még ezek a politikusok is úgy Ítélik meg a i helyzetet, hogy a mai parlament aligha fogja az 1988. évet túlélni. A hatéves választási időszak nálunk a párt­viszonyok befolyása következtében négy éves lett. Fokozottabb mértékben elősegíti ezt a mai gazdasági és politikai válság. Ezen elővigyázatos politikusok véleménye szerint a választások, ha nem ezidén, úgy 1933- ban lesznek. Olvassák el az 1927-d és 1929,-i szocialista lapokat, miként „provokálták" akkor az uj parlamenti választásokat és igyekeztek bi- zonyitgiatn*, hogy az akkori parlament már nem képviselte a nép akaratát. Akkor azt mondották a szocialisták, hogy a demokrá­cia nevében beszélnek. Mi ma nem hátrá­lunk meg — fejezi be a Venkov — a szo­cialista lárma elől- Kötelességünk szerint informálni fogjuk a közvéleményt arról, hogy a mai parlament nem fejezi ki a tény­leges párterőviszonyokat. VWWWWVWVWVWWWWVWWWWVWWWWVW^VWWWVWWWVWWWVWVW A kormány is ellenzi az időelötti választásokat A szocialista sajtó megelégedéssel fogadja a kormány állásfoglalását — A Venkov szerint a mai parlament már nem felel meg a nép akaratának VISSZA A IMS# PARTRÓL fARITASZTIKUS »£6£NY Ilit: PMASIISY MARCELL — Hogy a vonat? (22) — Az, az! Hogy mikor indul? — Kern igen hiszem, hogy elérjük. — Szerencsétlen ember és maga itt mesél, ahelyett, hogy hajtana! Rajta, lóhaíálában!... Föltétien oda kell érnünk indulás előtt. — Hát mért nem mondja a nagyságos ur, hogy odaigyekezik? Hogy találhassa ki a sze­gény ember az urak gusztusát? De ha már megtetszett adni a direkciót, masírozunk mi, instál-om. Gyű Flóra, gyű Harkály! Úgy közéje csapott a lovaknak, hogy a de­tektív szinte kivágódott a szánkó kasának'hát­só karimáján. A porhanyóra fagyott friss hóból egész fel­hők kerekedtek a repülő szánkó nyomán. A külvárosiban az aprójószág riadtan mene­kült a száguldó istenítélet elől s a városka fő­terén posztoló rendőr, látva a vek- szemben, ro­hanó megtestesült rendőri kihágást, roppant föliháborodék, de egyszersmind örült is neki. hogy végre egyszer ..intézkedhetik", amire e csöndes "és tisztességtudó városkában vajmi ritkán nyílik alkalom, Lábait tekintélye eme­lésének okáért széjjelvetette hát s nagy fehér kéz tyűk parancsában végződő karját fölemel­te, mint ahogyan a Stramm rendőr cimii zseb­naptárban a londoni közlekedésügyi rendőrt ábrázoló képen látta. A detektív fuvarosa azonban —- úgy látszik — nem tudta, mit jelent londoniul ez a tiltó mozdulat. (A civilek azonban. — elég baj ez, kérem, — nem nagyon olvassák a Stramm rendőrt és egyéb ilyen rendes és célirányos irodalmi mü­veket, általában.) Az is lehet, hogy teljesen át volt Ihatva sze­repének fontosságától, mert hiszen talán a. drága, jó A ld-em méltóság OS ur megtalálása •függ attól, hogy az igazságkeresés doktora el­érje a délutáni gyorsvonatot. Annyi bizonyos: eszeágáiban sem volt a rendőri intézkedést res­pektálva lassítani, sőt olyat durrantótt ostorá­val a Flóra és Harkály fülébe, hogy azok fe­jüket felkapva, majd szügyükbe vágva, még széditőbb iramban vágtattak előre. A rend őre feláldozva tekintélyének roncsait, az utolsó pillanatban félreugrott a szánkó elől. Egyenesen Martin mester déligyümölcs- és de- ILkatesz-üzletének, mely évtizedek óta hábori- tat-ianul élvezte a főtér platánifasora alatt a szab a d k e,r eske delem jogait. E jól megalapozott régi cég egész üzletihe­lyiséget felborította a rendőr nekilódult terebé­lyes teste. Az asztal és a kályha beledült a hóba, amely­ben szétszóródott az illatos gesztenye, a lassn parazson piruló krumpli és az Ínycsiklandozó szagokat árasztó sült-tök, szóval mindaz a dél­szaki gyümölcs, ami az alkonyatkor hazafelé tartó munkáisnép étvágyát ébresztgetve kellet­te magát Martin mester közkedvelt „árucsar­nokában". A drámai kép látványosságát fokozta az üz­let .konyhájából" szétfreccsenő paráz6 zápora és az. hogy az üzlete romjai és a rendőrnek nem épen pehelysúlyú teste alá temetett Martin mester torkaezakadtábóí sivaikodott segít­ségért. Nincs hát mit csodálni azon, hogy mihamar összefutot a nép és az Istentől elrugaszkodott fuvaros merényletét órákon át vitatták nteg. A városka valósággal lázban volt, de az esti sörök mellett a vendégmarasztaló kis korcs­mákban, a fuvaros mégis'megkapta az autóm- j tiát. mert nyilvánosságra jutott, hogy nem hol-1 mi forradalmi tüztől fütve követte el az égbe­kiáltó kihágást, hanem Alden professzor ur megtalálása érdekében. E cél sikerére számos korsó ürült ez est-e a városka kiskorcsmájában és mikor a mámor, ez az ördöngős piktor, már elkészült a régi csa­ták, régi szerelmek és régi álmok nagyszerű képeivel s a még nagyszerűbb jövendőt kezdte színezni a lelkekben, egyszerre eleven való­sággá izmosodott a csodapiktor mindenható ecsetje alatt a városka minden rendes polgá­rának szivében élő Óhajtás: — Alden professzor él! S nem is tűnt el, csak hirtelen el kellett utaznia a fővárosba. Hogy miért, azt minek kötötte volna bárkinek is az orrára. így igazán senki sem tudta, mi van vele s ebből kerekedett a rejtelmes eltű­nés, amely gyászba borította a városkát... De ez a detektív tudja a módját. Kiszimatolta ezt és már utazik is, hogy vissza hozza a pro­fesszort. Holnap' már itt is lesz. — No erre koccintsunk még egyet! És koccintottak számolatlanul. ... így önt olajat a hétköznapi szóbeszéd bölűses-ége a szenzációk háborgó tengerére... TIZENEGYEDIK FEJEZET, amelyben Dorner Frank, a nagy detektív útra kél és a vonaton hátborzongató és mégis bölcs társalgást folytat egy egészen rejtélyes utitárs- sal. Ez az utazás egyébként arról nevezetes, hogy soha sem ér véget. Miig a kis városkában igy megült a nyuga­lom, eközben a vonat, virrasztástól vörös két szemével fürkészve a hófénytől kísértetiesen derengő éjszakában az utat, zihálva, kattogva., csatarászva rohant a főváros felé. Vagy végzete felé? — ki tudhatná ezt? Dorner Frank ott ült az egyik elsőosztályu' fülkében és kinézett a sötét éjszakába. A ro­hanó vonat ablakaiból kiáradó fénynyaláibok, mintha egy evezősgálya lapátjai lettek volna, úgy csaptak bele a homály tengerébe és ma­guk mögé sodorták az éjszakába a táviró póz­nák. a fák, a sötét alapra tussal rajzolt, pa­rázsló ablaka házak suhanó szilhuettjeit. Dorner Frank azonban- nem látta a fény és árnyak e nagyszerű pantomimjét. Gondolatai I a nagy titok körül keringtek s utjának végső eredményei izgatták fantáziáját. Az eredmények, amelyeket biztosra vett. Hogy meg lesz lepve holnapután a kis egye­temi város, ahová dolga végeztén nyomban visszatér! S a rendőrfőnöknek álla a csodálko­zástól hogy fog leesni, ha majd eléje teríti a nagy probléma végérvényes megoldását. Ott, a városka egyetemén is megkaphatná a szükséges felvilágositásokat, de azt akarta, hogy minden helybeli segítség nélkül jusson el 'céljához, amelyre oly sóvárgón várt a szomjas érdeklődésű közvélemény. És kölcsön is kell kérnie a főváros legtalen- tumosább rendőr-kutyáját, Cartert, amelynek mindent, felülmúló szimatjára és egyéb kutya- erényeire szüksége lesz, hogy megtalálja Al­den Tamás tetemét a hegyek közt. Mert, hogy ott kell azt keresnie, ez bizonyosnak látszott előtte. Ebből nem engedett. Hatására akarta kihegyezni a nagy dráma végső scénáját, kipróbált trükköket készített elő, mint a színpad ügyes mesteremberei, hogy zárójelenet középpontjában ő álljon s ő arassa le á tapsot, amellyel detektiv-zsenijét ünnep­ük. Míg nagy sikerére gondolt, amit biztosra is vett. már, közben rendőri munkára beidegzett. lelkében nagy átalakulás ment végbe. Már nem érdekelte az áldozat nagyszerű egyénisége, amely az eset kielemzése közben annyira lekötötte. Már nem törődött a pro­fesszor kiválóságával, magányos életének halk tragédiája, viaskodáea, életének eredményei, sorsának kátyúba jutása, — mindez úgy su­hant ki érdeklődésének síkjából, mint a vonat mögött elmaradó tájak. Csak a probléma, érdekelte és lehetett volna • felőle Alden Tamás professzor a földkerekség legnagyobb gonosztevője, csak hálát tudott vele szemben érezni a — sikerért, mely az ő hiúságát tömjénezte s az ő érdekeit szolgálta. Az a.z érzés lett úrrá benne, amely az átla­gos nyomozó rendőrben primitívségéhez .lefo­koz ottan él és arra ösztönzi öt. hogy szivarral és kedvenc ételeivel kínálja meg a legvéresebb kezii és legel vetemedett óbb gyilkost, is, ha már = yallottC

Next

/
Thumbnails
Contents