Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-24 / 167. (2980.) szám
8 ^^<mMao^arhiklar 1932 jn tins M, vasárnap. ’j mentalitású, 2000 éve egymástól elsao- :tt, egymást nem ismerő — testvérekként. ; :á ruta lan párt, felfogás, de még inkább ut- jlönbség és harc köztünk. De azért Erec Is- ; :;el épül s már megdönthetetlen! — Vezetni, nevelni, tanítani, művelni a népet, — ez az én életem s lelkem! — Sokszor vagyok fáradt, kimerült. Uó- igot csinálni, elbeszélést, regényt, drámát mi a dicső múltat feleveníteni, öntudatot nteni, gerincet állítani az emeberekbe tollal:zóval: ez a munkám. f—-• És amikor pihenni vágyom, mikor már megáll a toll a kezemben, mikor már nagyon keresnem kell a kifejezéseket — hiszen ily sokat kell nyelvben is alkotni (bár van miiből, meg van adva: hogyan), — akkor, igen, akkor — jól mondod — meg simítva fe- 3m a sokezér éves múltból visszajövök a komi múltba: egy magyar iró remekét, müvét ■ eszem elő, fordítok magyarból . * , pihenek. * Sok baj, sok hiba, — sok hiány van még ott, de van munkánk bőven. — Nagy az örömöm akkor, mikor magyar könyvet kapok. — Mikor az „Elsodort falu" hozzám jött, olvasva olvastam. És elmondottam Bialiknak, költő-prófétánknak, hogy azt a könyvet élvezem, melyet olyan erősen antiszemitának neveznek. Bialik megkért, hogy pontosan mondjam el a tartalmát s különösen mutassam meg, hogy hol s mi benne az antiszemitizmus. Felkészültem s részletesen, alaposan ismertettem előtte Szabó Dezső nagy alkotását. Bialik figyelemmel hallgatott s mikor végére értem, megcsókolt: —*— Hát ezt mondják antiszemitizmusnak? Hogy szabad az igazság meglátását s m|eg- irását anfcis ze-miti zmusuaik mondani ? Hát mikor fogunk már ott tartani, hogy ne csak olyan fiai legyenek népünknek, akik vagy azt mondják, ha szembe köpik őket, hogy az eső esik, vagy azt kiabálják, hogy szembe köpték őket, noha csak az eső esett?! L * p— Csodálatos az, hogy a magyarságnak mennyi nagy Írója van. Szinte hiheteUen, hogy ez a maroknyi néip mily sok írás-, iroda lommnvészt produkál, — mondja akkor, mikor ismertetem vele a legújabb s főként a nagyértékü erdélyi uj magyar irodalmat. — Sajnos, — mondja tovább, — hogy a legújabb dolgokhoz nem jutok hozzá. Jeru- zsálemi egyetemi könyvtárunkba sok nemzet, sok állam megküldi Íróinak uj müveit, magyar azonban igen kevés jön. Pedig nekem arra nagy szükségem volna. Volt sok magyar könyvem, de bizony szétszedték tőlem s elfelejtették hozzám visszahozni azok, akik Tel-Avioba.n is szeretnek olvasni magyarul könyveket. Ez az oka annak is, hogy csak egy fél Petőfim van. Aztán drámai müvekről beszélünk. Most készült el egy nagy, görög mintára alkotott nemzeti drámája. — Ismered-e Herczeg Ferenc Bizáncát? — kérdem — s tudod-e, hogy az — a nemzeti Bánk bán-unkról nem szólva — a legnagyobb magyar tragédia-alkotás? Felcsillan a szeme: —Hogyne ismerném, hiszen — hallgasd csak: könyivnélkül is tudok egy-egy részt belőle. — Egy régi gondolatom váltottad ki most: add ide Biznácot, megkezdem azonnal fordítását, — mire hazamegyek, elkészül. Tudod-e (kérdi tovább), hogy a shakospeairi müvek után szerintem mind járt a Caesar és Kleopátra, micg a Bizánc jön .. .? Örülök, hogy egy munkácsi beszélgetés folyományaként készül el Bizáncnak héber fordítása. Ismerve Avigdor Hameirit és olvasottságát, könnyen valószínűnek tartom, hogy Angliában s Amerikában Bizánc héber nyelvű fordításának hirtelen visszhangja lesz. * A politikára kerül sző. — A politikához nem érlek. Hogy is érthetnék, hiszen lírikus vagyok! Az én politikám semmi más, mint a 2000 éves gotus z- ból való újjáéledni és hazát építeni akarás. — Politika! — Mikor Odesszában tanítottam, hallgatóim megkérdezték, mi a jövő? — Csak évezredekre mertem jósolni ott (évszázadokra nem), mert hiszen elképzelheted, hogy mi történt volna velem, ha azt mondom, hogy a kommunizmus és rendszere nem végmegoldás, nem világmegváltás. (Minden rendszer, még ha jó és emberi is a korban, megváltozik s azért születik meg, hogy megsemmisüljön.) Azt mondtam tehát a kérdésre: a három-vágy négyezer év múlva jövendő asztronomikus jövő a mongol és szláv faj világuralma lesz tömegeik folytán és akkorára minden mai állami és társadalmi rend idejét múlta már a világon. Másnap megkaptam' a parancsot, hogy nem taníthatok tovább, mert a kommunizmus jövője ellen szóltam . . . — Ahogy én látom ma kivülröl-tá volnál: Európában két, de egymást megértő, együttdolgozó népszövetségnek (de nem „Népszövetség “-nek) kell kialakulnia: Nyugaton és nagyhatalomként a francia- német, Középeurópában p,edig Középeurópa egységeként a mtagyar-cseh népszövetségnek. E két szövetség leiret csak az európai jövő alapja. — A cionizmus nem politika, mert ideál, — vagy ha mégis politika, akikor semmiesot- re sem lokál-, vagy regionális, hanem világ- politika. — Veszélyesnek látom a jövőt. A ma fiatalsága miatt. Nincs ideáljuk és nem foglalkoznak velük az öregebbek. Hagyják, hogy egyedüli ideálként a kommunizmus álljon elébük s előttük, hagyják, hogy a kommunizmus lássa el őket könyvekkel, vezetéssel és a szerintük való ideállal... — Csak két ideál van a földön: a nemezti és a nemzetközi. De a másodikhoz az elsőn át vezet az ut. Az elsőt nem lehet kikapcsolni, vagy átugrani- Az élet szentélyében a nemzetköziség van, ezt szolgálja és reprezentálja Letörtek szegények- A milliomosok. Az ember csak akkor veszi észre, ha igy egy csomóiban látja őket Ebiben a remek szanatóriumiban, amely pazar áraival áthatolhatatlan bástyát von ura is kiöréjiük, olyan elhagyatottak szegények, mint az eltévedt gyermekek az erdőiben. Aliig félórányira vagyunk a német határtól. Az emberek lent a városiban úgy köszönnek egymásnak: „Juten Morjeu“. Ahogy elhagyjuk a várost, gyárak és proletárviskók között zörög a villamos, minél feljebb érünk, annál mosdatlanabb képe a nyomornak. De elmaradnak a házak, elmarad a nyomor, gyér szántóföldek és gazdag fás legelők következnek, melyek egyformán virítanak a gazdasági konjunktúrában és a gazdasági válságban. Rövid ut után megint házak következnek — ezek már egészen másféle házak — aztán befordulunk a parkírozott udvarba, a gőgös vár udvarába, amely valójában olyan, mint régi udvarház. Kastélyt már nem mer az ember- mondani. Ami belül van, az egészen más- A megfontolt és nem frissen mázolt gazdagság, amit kifelé nem sejttel semmi, lépésről- lépésre fogja meg az embert. De mindenekelőtt sétálni megyünk és kiderül, hogy a szanatóriumnak saját hatalmas erdei parkja van, a parkban saját erdei tisztása, a tisztáson saját őzei legelnek, az esetre, ha a sétáló milliomos legeltetni óhajtja tekintetét. Beirt az épületben nem éppen szerzetesi, de nyugodt nagypolgári berendezés: bútorokban, szőnyegekben, ablakfüggönyökben, asztal- és szék téri tőkben, állványokban, nip- pekiben, kaktuszokban és pálmákban évtizedek gondos takarékossága hat biztatóan. Nincsenek hatalmas termek, nincsenek boltozatok, nincs bordó és nincs arany. Ilyennek képzelem a Buddenibrook-ház berendezését. A derék milliomos, aki pihenni jón ide, valóban nyugtot talál, saját álmaitól isEgyebet is talál- Ápolást és orvosokat. Gyógyszereket és gyógy tényezőket. Gyógy- masszázs, gyógytorna, gyógy villany, gyógyfürdő. Sosem hittem, hogy ilyen találékony az emberi elme, ha fizetőképes betegek nüanszirozott gyógyításáról van szó. Láttáim már moziban démonok raffinált felszerelésű tornatermét, de ami itt van, az legalább tízszerese a legötletesebb rendező elképzelésének. Itt nemcsak szárazon lehet evezni és úszni, egy helyben biciklizni és lovagolni, boxolni, vivni,' svéd tornázni, szertornázni, hanem ravasz gépek, ötletes konstrukciók vannak csipőcsontfejlesztésre, bo- kaarányositásra, térdkalácsp Laszti kára és hűvel yk izomedzésre. M i n dez v i 11a nyerő re- Természetesen a masszázs minden válfaja is. A masszázs külön osztály, tucatokra menő okos találmányokkal- Aztán a fürdőter- mek puritán faberéndezéeükkel. Félfürdők, egészfürdők, h á rom negyedfürdők, vegyes- fürdők, váltófürdők. fenyőifürdők, kónesfür- dők. szénsuivasifürdők, gőzkalodák (alul gőz. felül jeges borogatás), villamosfürdők és de- lejesfürdőik. És egy valódi Zeileis-felszerelés , magasfeszültségű sugarakkal. páratlan nagyszerűségéivel a katolicizmus is mint vallás és organizációja, de a szentélybe csak a pitvaron át lehet bejutni: a nemzeti érzésen át... S ennek a gondolatnak, eszemének legszebb s legtökéletesebb jellemzője Madách, miikor a phalanster-iielenetben, a mindenek feletti nagy jelentben azt mondatja: , beteljesült hát lelkem ideálja Ez mind derék, ezt igy kívántam én is. Egyet bánok csak: a haza fogalmát. Az emherkebel Korlátot kíván, fél a végtelentől. Belterjében veszt, hogyha szétterül; Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz; Félék, nem lelkesül a nagy világért, mint a szülők sírjáért lelkesült, Ki családjáért vérét ontaná, Barátjáért legfeljebb könnye van.. ★ Sokáig és sokat, beszélgetünk. Vagy inkább csak ő beszól, én hallgatok. Hallgatom. Iszom szavait, érzem lelkét Egyre erősebb bennem az összehasonlítás érzése: — igen, Avigdor Hameiri egész egyért isége a Szabó Dezső egyénisége. Béklyót, elhallgatást, pártkerelet nem tűrhet, kicsinyességeket nem bír. Mert nagy az ideálja és nagy az ereje. Mindenekfeletti népe-fajtája szeretete.. R. Vozáry Aladár. A nehéz gondokban megfőtt milliomosokból itt fürdetik, masszírozzák és tornáztatják ki az utolsó tízezreket — lelkűk megnyugtatására. — A letört milliomosok — mondja informátorom — lelkileg jobban szenvednek, mint a munkanélküli, akti bárom nap óta nem evett- A napokban utazott el egy pa5 ciensünk, Európa egyik legnagyobb vállalatának a vezérigazgatója. Súlyos veszteségek érték az utóbbi időiben, de vagyona ma is megrenditbetélién. Nagyon rossz állapotban került ide, súlyos féléim! érzések, teljes álmatlanság, neurotikus fájdalmak — röviden pleitopathia, ahogy mi nevezzük az újfajta betegséget- Az öreg ur nem akart enni és nem akart bemenni a lakosztályába az első napon. Ilyeneket mondott: „Nekem csak száraz kenyeret és hulladékot szabad ennem, szegény tönkrement koldus vagyok, ezt a ruhát is el kell adnom, ami rajtam van, rongyokat adjanak nekem. Szegény családom, nem tudom honnan veszik a pénzt az itteni költségekre/4 Pár hét alatt magához tért, most már megint munkaképes, de nemsokára visszatér hozzánk. Séta közben a község egyik félreeső uccujában találkozunk a szanatórium egyik lakójával- Magas, egészséges külsejű, ötven kiörüli ur. egy mozgó 'uocai árussal, olcsó- jánossal tárgyal. Nadrágtartót vásárol, arra alkuszik. Kísérőm figyelmeztet, hogy az ur az egyik legnagyobb lipcsei sző ríme expo rt- cég tulajdonosa. Odamegyünk hozzá, megismerkedünk. — Tíz korona a nadrágtartó — mondja, miközben készpénzzel perfektuálja az üzletet. — Üzletben legalább a duplájába kerül, íme, egy ember, aki minden rezsi nélkül dolgozik. Ez az, amit én sohasem tudtam el- -érniGyorsan fogkefét, zsebkést, fésűt vásárol e meggyőző gazdasági előnyök hatása alatt, aztán együtt indulunk tovább sétálni. A nagykereskedőt láthatóan fellelkesitet- te a jól sikerült bevásárlás. — A rezsin múlik minden- Ha nem volna rezsi, nem volna krízis, viszont a rezsi leépítése fokozza a krízist. Kicsiny rezsi, igénytelenség és szorgalom: volt a régi szolid üzlet alapija, ezt az alapot hagyta el a kapitalizmus és soha többé nem tud rá visz- szaitérni, mert a visszatérés még biztosabb halált jelentene. Nem tudjuk az Aufmachun- got kitölteni — mondja rapszodikusan. — Küllőmben pedig ünnepnap van,, bemehet- nénk a Waldperle cimü lokalitásba, ahol ilyenkor a nép üde hajtásai táncolnak a tüzelt őzeinek a r hangversenyére. Imádom az egyszerű embereket, az igénytelen emberek tömege az egyetlen, ami megnyugtat. A szaxofonnal bővített rézhangszerek harsognak, a virágszálak táncolnak, a művirág- girlandok reszketnek a mennyezeten. Mi sört iszunk és vitatkozunk. — Neon az anyagi tömkjieaneinés a legottlyosabb — mondja a lipcsei, — hanem a lelki- A remény pusztult el, az am/biciá, a 'becsvágy. Az embereknek nincsenek céljaik többé. i — Az embernek csak az lehet a dalija, hogy szőrmével árassza el a világod?, »—« kérdezem szerényen. — Ki beszél most szőrméiről? Minden embernek töneíkedniie kell valamire. Arra, hogy rendbehozza az életét— Erre sohasem törekedtem. , A szőrmés dühösen nézett rámc — Wo wolllen Sie denn hin? Minden etnp bérinek kell hogy célja legyen, — Ez a kapitalista gondolkodás csöfce- vénye— Ki beszél itt kapitalizmusról'? Én emberi célokról beszélek. — Amit ön csak vagyonszerzéssel kapcsolatban tud elképzelni. — Mindig csak vagyon, mindig csak kapitalizmus 1 Folyton csak ezen lovagolnak! Én, a volt kapitalista, nem beszélek ezekről a dolgokról. Kapitalizmus nincs, a kapitalizmus meghalt Ami még mutatkozik, az csak a hulla refleximozdiuiata. A tőke nem teljesíti életfunkcióit, tehát halott A régi világban árut termeltek, az árut eladták, a befolyó pénzből újra termeltek. A pénz arra való, hogy fluktuáljon- De az áru ma a raktárakban fekszik és a pénz nem fluktuál. Vége az egésznek, — Ön bizonyára nagyon sokat veszített, ba igy beszél. — Das stimimt — volt az egyszerű válasz. Este, kapuzárás után, a szanatórium néhány mulat ni vágyó vendégével kivonultunk az éjszakáiba- A helyi ismerettel bírók rövid tanácskozása után egy meghatározhatatlan jellegű lokálba tértünk be. Kiszolgáló lányok voltak, elfüggönyözhető bokszok, háromtagú szalonzenekar és a fenéken egy hangulatos villamos szökőkút üvegből. A szökőkút színeket játszott és, mint a lipcsei kinyomozta, ötszáz koronáért vették kéz alatt, de most már nem ér annyit- Mindez szabályszerű volt, csak szörnyű olcsó kiadásban és förtelmesen használt állapotban. A zene borzalmas, a régi fenyőfausztalok ragadnak a piszoktól, a bor szörnyű kotyvasztok, a levegő moslékszagu, a nők — de hagyjuk. A legsötétebb epelunke volt, áruit valaha is láttam. Legszívesebben sarkon fordultam volna, de tekintettel kellett lennem az eLjö^ kelő társaságra, amely letelepedett a támla nélküli faszékekre és jól érezte magát. Volt köztünk egy kövér fiatalember, akit toló- széken hoztunk magunkkal, gyermekkori •bénulás követkéz Lében — ő volt a társaság lelke Néhány évvel ezelőtt, mint megtudtam, saját versenyistállója volt és egész fut- baiklubot tartott ki. A joviális fiatalember ivott, rendelte a nótákat, énekelt é? nagyokat kacagott, mikor a zene siklásait, egyáltalán nem tudta követni. Mindenki jól érezte magát, csak én nem, csendesen ültem és vigyáztam, hogy ne érjek hozzá semmihez. Alig hiszem, hogy jobbhoz volnék szokva, mint ők. Azt lehetségesnek tartom, hogy az ő igényeik szerényebbek. Nem beszélek arról, hogy én csak egynapos vendég voltam a finom szanatóriumban, ők pedig beteket és hónapokat kénytelenek eltölteni ebben a párnázott rabságban. Talán a gyerekszobájuk is ilyen volt, de mindenesetre megszokták hosszú éveken keresztül a hasonló környezetet. Valószínűleg nem égy éjszakát töltő bek el Berlin és más nagyváros finom éő kényelmes mulatóiban, ők jól érezték magukat a ap elun ke ben, én nem. Néhányad- magammal éjfélkor eltávoztam, de a társaság nagyobbik része, a béna fiatalemberrel. ott maradt. Hajnali négy óráig voltak ott és, mint mondták, remekül mulattakÉn azonban reggel már beültem a villamosba, amely a városba vitt és amely lassan megtelt munkásokkal, siető ügynökökkel, kopottruháju iskolásgyerekekkel és egészen nehéz szagokkal. Beszorultam egy sarokba, ahogy villamosban szokás. Arra gondoltam, hogy az éjszakai mulató társaság finnyásnak tarthatott engem és joggal. Igazuk van- ők alkalmazkodnak az időkhöz. Lám, az egyszerű ember nem tudja leszorítani az igényeit, mindig jobbra vágyik. Az egyszerű ember tiszta hegyre vágyik, ha mulatni akar- ők miilyen kitünően megvoltak a kis szennyes lokálban. Nagyszerűen érezték masrukat. Reggel felé haza-1 ■"ntek a szanatóriumiba és megfűrödtek. Sándor Imre. S3S£- Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nőisraerőseí BV. köz}' | KÜLÖNVÉLEMÉNY Eltéved} gyermekek-wp.
