Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-22 / 165. (2978.) szám

iaai juiius ü2, pénteuá. Szíovenszkói vándor a budapesti Szaharában Irta: Nyiresi-Tichy Kálmán Motto: „Arcodnak verítékével keressed & te kenyeredet 1“ L Kinnlevőségeim voltak odaát 6 a levelezés már mitsem használván, személyéé megjelené­sem terrorjával akartam behajtani. Nekivágtam tehát a pesti Szaharának. Már reggel és már Rozsnyón is meleg volt. A pelsőci átszállás vár rakozási ideje alatt egészen kellemes volt is­merősökkel SzMácsról beszélgetni, mert Szliáos nevében bennfoglaltatik a hűvös szénszavas me­dencék csábos délibábja. Fülekig is ment még a dolog. De ott aztán beszállni deleléskor, reggel óta a forró napfényen „előmelegített14 vagónok- ba, — hát ez már ízelítő a folytatásból. Úgy érezheti magát a szépen megkelt kenyértészta, mikor jól kifutott kemencébe bedugják, ahogyan e jólfütött vagonok utasai éreztük magunkat. Az ég könyörtelenül tiszta, felhőtlen, arany­sárga búzatáblák mellett rohanunk eh az ország­utakon hosszú porszalagok a futó autók nyo­mán, az állomásokon minden ihatót felvásárol az utasnép, hogy aztán annál jobban szenved­jen. A P. M. H. utolsó vasárnapi számának olvasgatása közben megadással tűröm, amint szorgos apró patakocskák elindulását és csörge- dezését érzem egész testemen. Ó, ha ezt is fel­számíthatnám adósaimnak! Tikkadt, félig ájult, tehetetlen kiszolgáltatott­sággal kell fogadni az ufimeleg hallatlan cres- cendoját. Mindenki levetett már minden levet­hetők Mind nem használ. A Kpu is egyetlen zugó, zakatoló, forró katlan. Csak a kijáratnál csap meg egy kis levegő s az a pár pillanat üdít, mig a taxi célhoz robog. A bejelentőlap kitöltése alatt „orcám verítéke" rácsöppen az írásra, nagyon ajánlanak egy ötödik emeleti szo­bát, mely kivételesen hűvös, mivel északi fek­vésű. Stop, lássuk. A lift is meleg, mint egy ezrük teáskanna, a folyosó is, pedig minden beár­nyékolva, lefüggönyözve. A szoba? Tényleg hűvös! Nézem a hőmérőt: 27 Celsius. Sosem hittem, hogy huszonhét Celsius ilyen bűvös fend lenni. Nöki a mosdónak! Félórán alól nem váltam meg tőle. Persze, utána még jobban perzsel a könyörtelen kemence. Lent valami hideget iszom, aztán dolgaim után látok. Autóbuszok, villanyomos: szörnyű kinzókamrák, lihegő, for­ró levegővel, az oldaluk süt, ha hozzáér a bol­dogtalan utas, bent: kitűnő hőlégkamrák, izzasz- t ókurának javalhatják a doktorok is. Ha a meg­álló, vagy átszálló történetesen napos helyen van, úgy a várakozás percei megismertetik az emberfiával az infernot. Jól lesz mégis rendesen viselkedni idefen, mert odalent csúnya meleg lehet, ha már itt is ennyit tud Hefaisztosz. Enni? Nem tud a szaharai vándor. Nincs leve­gője, nincs étvágya, egyetlen kínlódó, hőverte roncs. Csak az iható dolgok érdeklik. De ezek­ben is raffináltan kell válogatni, hogy utána még keservesebb ne legyen a kínja. Egy három- decis limonádé, egész citrommal, nem jegesen: a gyönyör netovábbja. Különösen szalmaszálon át. Az utas csak azt sajnálja, hogy a pohár nem olyan magas, mint a Ferenc-József hid pillérje a turulig. Sör? Jegesen? Rossz tipp. Utána még rosszabb. Hűtött Yogburt? Nem rossz. De csak reggel, vagy délután. Estére felfedezem a gróf Károlyi uccában újonnan nyitott közkertet. De sajnos, mások is felfedezték. Tele minden lóca. A kertész perme­tező tömlővel öntöz, s az üdülők egyenesen jó­néven veszik, ha kissé rájukhibáz. Itt van leve­gő, pár szippantásnyi, idehallatszik az Egyetemi templom óraütése, harangszava, jó ismerősünk a rádióból. Ezt első kézből kapjuk, a pontos idő- jezést utána már valamelyik lakás nyitott abla­kán egy hangszóró sípolja ki a parkba. Hazatérvén, szobám már 28 Celsiussal üdvö­zöl Az ágy tűrhetetlen rendességgel van meg­vetve. Felhajtott sarkú paplan, pokróc, párnák. Sipirc, le mindent, le magamról is, megint, eszme­csere a mosdóval aztán szemlélődés az ablakon át, kifelé. Ötödik emeletről érdekes a világ. „City lighte"... A nagyvárosi éjszaka kék bár­sonyára tüzes betűket írnak az óriási fényrek­lámok: hetük, szavak harsognak nyilaié színek­kel, Neon-csövek kígyóznak ablakom alatt is le a földszintig, autók hörögnek az uccák mély árkaiban, a mentők szirénája üvölt valahol, máshonnan egy jazz-zenekar rumbája csapódik erre. Az egyetemi óratorony komoly bongással üti a késői órát. Próbáljunk aludni? Két órai hasztalan fetrengés után sikerült! Elaludtam s álmomban a Sajóban lubickoltam. Ott valami vizikigyó csípett meg. erre felébred­tem ... fjjgr Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerősei &3P közt! Két fronton a ruszinszkői zsidó hitközségek Az ungvári országos hivatal utasította a kárpátaljai orth. izr. hitközségeket önálló Központi Iroda létesítésére - Ungvár a Központi Iroda melletti hitközségek élén, Beregszász és Huszt az oppozidó vezetői Beregszász, július 2o, (Saját tudóé itóruk- tól) A mszimszkói zsidó hi tközségek béiké- jlét a munkácsi Spira és a Galíciából beván­dorolt belzi rabbi harca dúlta föl- A bőgő­mön iára törekvő két nagyhatalmú rabbi ri­valizálása frontba állította valamennyi hit­községet. Az áldatlan vetélkedés nemcsak a hitközségek egymásközti viszonyát mérge­sítet te el, hanem azok belső életét is fel­kavarta. Nem lehetett olyan jelentéktelen kérdés, amelyben nem tiint volna ki ez a meg- gyöketresedett ellentét A vitás ügyek légiója keletkezett ebben a túlfűtött atmoszférában, amelyben döntési — magasabb egyházi hatóság, fórum hiá­nyában — az ungvári országos hivataltól vártak a felek. Most is 84 ilyen ügy várja elintézését. Megnehezíti a politikai hatóság munkáját az ügyek elbírálásánál az a körül­mény, hogy legtöbbjük rituális és dogmati­kus kérdésekkel van komplikálva. Súlyosbít ja a helyzetet Ruszinszkó úgyne­vezett különállósága, amelynél fogva a po­zsonyi Központi Irodának nincs ingerenciá- ja ezen a területen s így nem fogja össze magasabb szerv a divergens hitközségeket, önálló központi iroda létesítése a Spira és Belzi pártiak féltékeny kedése miatt nem volt megvalósítható­A kuszáit viszonyok konszolidálása és a felszaporodott vitás ügyek likvidálása vé­gett az ungvári országos hivatal még a báró Eötvös József által 1868-ban kiadott kultos zminis zt éri utasításra hivatkozva felhívta a kárpátalji zsidó hitközségeket, hogy alakítsák meg az önálló Központi irodát. A felhívás augusztus 1-ig záros határidőt tűzött ki az Iroda szervezésére, ellenkező esetben a hitközségek ortodox jellegének megszüntetését helyezi kilátásba. A fel­hívás nyomán ismét fellángolt a parázsló ellentét emésztő tüze­A hitközségek többsége, élükön az ung­várival, amely a Központi Iroda mellett foglalt állást, az akció irányítására hivata­los megbízást kapott, mig a kisebbség Be­regszász és Huszt vezetésével az önállóság ellen opponált 6 takarékossági szempontból csupán a pozsonyi Irodának egy expoziifcurá- ját kivánja ide Ruszinszkóba. A kérdésiben e hó 4-én döntöttek az ér­dekelt hitközségeik Ungváron, amikor is a 27 anyahitközségből 19 m önálló Köz­ponti Iroda mellett szavazott. Beregszász, Huszt, Técső, Aknaszlatina, Ökörmező, Rilke, Nagyberezna és M ezőké - szony pedig ellene. A kisebbségben maradt hitközségek azonban nem nyngosznak meg a vereség­ben, hanem orvoslást keresve azzal érvel­nek, hogy a többségi szavazók egynémelyi- kének nem volt szabályszerű meghatalmazá­sa s hegy két hitközséget az országos hiva­tal tett „anyává". Az országos hivatal amikor likvidálni akarta a vitás ügyeket, egy újabb, még pe­dig a jelek szerint Ítélve sok viszályra okot adó kívánsággal állt elő és ezzel a kedélye­ket nem hogy lecsillapította volna, hanem forrongásba hozta, amely minden bizonnyal csak nehezen fog lecsillapodni és még so­káig fogja Ruszinszkó zsidó közvéleményét foglalkoztatni. — hk. — Regi történetek a világ legvidámabb egyetemi városából A liáromszázéves dorpati egyetem bogaras professzorai A kalandos sorsú Livoni-a világhírű egyetemi városában, Dorpatban, most ünnepelték a régi egyetem háromé zázesztendős jubileumát. Gusz­táv Adolf alapi tóttá az egyetemet és a városka háromszáz viharos esztendőn keresztül hol svéd, hol német, hol orosz fennhatóság alatt sugározta a tudás fényességét. Akárhogy ig változtak a kormányok, akárhogy változtak a címerek a pa­rányi városka kapuján, a németek mindig ma­gukénak tekintették Dorpatot, egyetemével, ki­tűnő orvosi intézményeivel és nagyszerű csillag­dájával Németország nyomatékosan ünnepli meg ezt az évfordulót és a dorpati ünnepségek­ről bizonyára nem fognak hiányozni a német szellemi élet, reprezentánsai. Ezen az ünnepségen sok minden nagyszerű dolog fog elhangzani. A régi, bizony már kissé megrokkant egyetemi épületek ismét visszanye­rik majd egy kissé fényüket az uj építkezések árnyékában. Ezzel a jubileummal kapcsolatban azonban illendő megemlékezni a visszaíró ihatat­lannak látszó múltról, arról a furcsa, bastard szellemről, amely a régi város legédesebb sajá­tossága volt. Ha hinni lehet a krónikáknak, Dorpat volt valaha a világ legvidámabb egye­temi városa, bár alighanem a többi egyetemi városban sem uralkodott holmi temetői hangu­lat. Tanárok és diákok testvéri, baráti közös­sége volt az egyetem. Itt fennt, északon, nyer­sebbek és durvábbak voltak a külsőségek, de régi tanúbizonyságok hirdetik az egész életen át kitartó, áldozatkész dorpati barátságot. Az egyetem tanári karának régi névsorában sok fényes névvel találkozik az érdeklődő, és a város lakói nemzedékről nemzedékre híven to­vábbadják az egykori anekdotákat, professzo­rok és tanítványaik életéből. Császári rendelettel szabályozóit butaság A legtöbb dorpáti anedkótának hőse a híres orvosprofesszor: Ciohorius és utódja: Wachter tanár, aki a modern terápiát az elsők között művelte Európában. Wachter mint Ciohorius asszisztense került az egyetemre. A professzort pokróegoromba modorú embernek ismerték, aki naponta tízszer is elmondta, asszisztensének: — Wachter nr. ön butább, mint azt az orosz csá zári törvények megengedik. Wachter dr. a kedveskedésre jéghideg nyu­galommal válaszolt: — Tanácsos ur, én nem ismerem az ön csá­szári rendeletét. Ciohorius tanár korának egyik legtehetsége­sebb embere volt, akinek a legfényesebb egye­temi állásokat kinálga/tták fel a híres német­országi tudományos központok. A professzor azonban kitartott Dorpat mellett és ezt kortár­sai azzal magyarázták, hogy a szabad Dorpat­ban Cicihorius tanár ur nyugodtan hódolhatott szenvedélyének, az alkoholnak, ezért a város­ban őt senki sem szólta meg. Néha napokra eltűnt. Ilyenkor bezárkózott lakásának egyik tágas szobájába, ahol minden bútorzatot üres borosüvegék képviselték. Bacchusnak áldozott ilyenkor a tudós professzor, aki azonban, bár­mennyire is szerette az alkoholt, részegen soha nem mutatkozott a városban. Kávé helyett hígított spiritusz Wachter dr. örökölte tőle a tanszéket és egy furcsa házat építtetett magának, amelynek még ma is csodájára járnak a Darpátot látogató ide­genek. A háznak egyetlen ablaka sem nyílik az uccára. a szobákat keskeny, hosszú folyo­sók kötik össze egymással. Az udvar üvegtáb­lákkal van kirakva. Wachter tanár ur is boga­ras ember volt. Reggelire, kávé helyett egy üveg hígított spirituszt ivott meg, azután foga közé szorított, szivarral és kezében egy gyufaskatu­lyával, futólépésben igyekezett az egyetemre. Mindennap a szó szoros értelmében percnyi pon­tossággal futott be az intézetbe. Wachter dr. különben arról is nevezetes volt, hogy nem valami kimé!et,esen viselkedett betegeivel szem­ben. Ha mélyen elgondolkozott, hangosan be­szélt magában. Egyszer a város polgármestere feküdt az egyetem klinikáján. A tanár meglá­togatta betegét, leült az ágya mellé és gondol­kodni kezdett, természetesen fenhangon:-r- Ha nem adok orvosságot a gazembernek, — motyogta, — akkor felifordul. Ha meggyó­gyítom, akikor tovább is polgármester marad. Éh, vigye az ördög, meggyógyítom, — fejezte be elmélkedését az ágyat, körülálló rokonság m eg d Öbb enés é re. Mikor a miniszter csillagot fedez fel Sokat szerepel a dorpati anekdóták hősei kö­zött Struve, a hírneves asztronómus is. Struve képviselte a dorpáti egyetem tanári karában a hajlékony modort és a diplomáciai ügyességet, amelynek segítségével társadalmi téren is jelen­tős pozíciót, sikerült elérnie. Egy alkalommal meglátogatta az egyetemet aiz akkori orosz kul­tuszminiszter: Uvarov. Struve lekötelező elő­zékenységgel mutatta meg a csillagászati inté­zet hatalmas uj refraktorát a miniszternek. A refraktor látóterében felcsillantak a csillagos ég csodái, majd a professzor a világűr egyik pontjára irányozva a hatalmas távcsövet, így szólt a miniszterhez: — Excellenciás uram, e ponton nincsen csil­lag. Csupán az üres, végtelen tér. Uvarov érdeklődve tekintett bele a távcsőbe és meglepődve kiáltott fel: — Azt hiszem, téved, professzor ur, én látok egy csillagot. A tanár csodálkozva pillantott bele a táv­csőbe: — Gratulálok, kegyelmes uram, — mondta elragadtatással — ön egy uj állócsillagot fede­zett fel és, ha megengedi, ezt azonnal el fogom nevezni excellenciád nevéről. így került Uvarov miniszter neve a csillagá­szati regiszterre. A miniszter nem tudta, hogy a csillagot három nappal azelőtt Struve fedezte fed, de jól esett hiúságának a professzor elisme­rése és bőven kárpótolta a tanárt ezért, hogy elhalászta előle a dicsőséget. Struve nemcsak nagytudományu csillagász, hanem életvidám világfi is volt. Hajtóvadásza­tot vezetett, pompásan táncolt és szonetteket irt. Tőle származik az a bon mot, amelyet tár­sas lovaglókirándulásokon még ma is előszere­tettel használnak ezelleirmekedni akaró urak: — Hölgyeim és uraim, ne egymáselőtt lova.- góljának, hanem egymásután. A bismarchi cikória-anekdota eredete Az Oettingen-család négy fivére szintén je­lentős szerepet játszott a dorpati egyetem tör­ténetében. Mind a négyen az egyetem tanárai voltak és tréfáik emléke még ma is élénken él a dorpáti öregek lelkében. Az egyik Oettingen- fivétről ered tulajdonképpen a Bismarcknak tu­lajdonított közismert ciikória-anekdóta is. Oettingen tanár ur gyakran járt Berlinben, ahol mindig a Hotel Rome-ban szállott meg. Nagy Ínyenc volt s szerette a finom kávét. Egy alkalommal, ebéd után, magához hivatta a hotel igazgatóját és igy szólt, hozzá: — Direktor ur! Egy tudományos kísérlet céljából sürgősen szükség van nagymennyiségű cikóriára. Legyen szives, küldesse fel szobámba azonnal az egész cikóriakészletét. Az igazgató kissé csodálkozva bár, de azon­nal teljesítette a kérést, pár perc mu’va jelen­tette a professzornak, hogy a cikóriát felvitték a szobájába. Oettingen dr. helyeslőkig bólintott. — Köszönöm, — mondotta, — ée most legyen szives, főzessen nekem egy csésze kávét. Az ünnepségek alatt felelevenedtek ezek a kedves epizódok is, az ősi város megbámult falai közé besuhaotak a porrá vált tanárok ár­nyékai, hogy együtt ünnepeljenek a késői utó­dokkal — Dicsé utazás a Magas Tátrába. A Kárpát- egyesülőt 60-ik évi közgyűlése alkalmával 49. társasutazását rendezi a Magas Tátrába és pedig két részben: augusztus 3—7-én ős augusztus 8—11-én, úgy hogy mindkét rész­ben részt lehet venni külön és együttesen. A résztvevőket ötátrafüreden szállásolják el és onnan három csoportban keresik fel a Magas Tátra látnivalóit. A sétálók csoportja meglá­togatja a Tarpataki vízeséseket, valamennyi tátrai fürdőt a Csorba-tótól Barlangligetig, a bélai cseppkobarlangot, a dobsinai jégbarlan­got és a poprádi tavat. A vándorlók csoportja végigjárja a felső turistautat a poprádi tótól a Tarajkán ál a Zöld tóig, megmássza a Ko- pa Hágót és az Osztervát és meglátogatja a dobsinai jégbarlangot. A hegymászók csoport, ja megmássza a szólóki csúcsot, a fehértavi csúcsot, a Tengerszem csúcsot és a Tátracsu- csoi és megteszi a Bélai M észhava sok pompás gerincvándorlását. Mindhárom csoport mte- lá tógát ja aztán a dobsinai jégbarlangot és résztvesz a Kárpátegyesület 60-ik közgyűlé­sén és az ótátraifüredi kerti ünnepélyen. Az ötödfél napos nt Poprádtól Popraélg, vala­mennyi közlekedési eszközzel, lakással és tel­jes ellátással, kiszolgálással és vezetéssel együtt 300, illetve 400 koronába kerül. Az utazás második része hosszú au tó utakból áll, személyautón felkeresi a szepesi városo­kat: Késmárk, Csütörtökhely, Daróc, Lőcse, Szepesi Káptalan, Váralja, Ölaszi. Márkusíal- va és Igló műemlékeit, a szepesi és lublói várakat, a Tátra északi részét a Halas tóval, a Tengerszemmel, Zakopanéval és Javoriná- val, valamint a Dunajec áttörését a tutajozás­sal és a Vörös Klasírommal. Ennek a négy­napos utazásnak az ára Poprádtól Poprádig a fontom Illett költségeket beleértve 620 koro­na. Részletes tervet válaszbélyeg ellenében szívesen küld a Karpathenvéréin központi el­nöksége. Késmárk, 28. sz. postafiók. — Mesterséges hó. Amíly egyszerű a mesterséges jég előállítása, olyan nehézségekbe ütközik a kő­tömböknek. amelyek finom kristályokból állanak, előállítása. Csak a legújabb időkben sikerült Adams fizikus kísérlete. A hőik Hatályok két légáramlat, egy nedves meleg és egy száraz hideg légáramlat találkozásánál keletkeznek. Mikroszkópikus hatói­déin prizmák, hét, ilyen prizma olyan erős. mint egy emberi hajszál A kristályok növekednek é* egyesülnek. A növekedés kezdetén fellépő forma hosszúra nyújtott, prizma, sokszor T alakú. Ebben a formában képződnek a hőkristályok a magasabb légről egek‘ben is. áyw’Srtf? V\tw bán tartós gyógyulást ^ eredményeznek a 670 C I kénes iszapfürdők ősi /• gyógyeljárás segélyével ö 3? köszvény-íschiasuá) j SS Felvilágosítást! i \ Fürdölgazgatóaág, v5n POSTYEN 4 ___

Next

/
Thumbnails
Contents