Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-20 / 163. (2976.) szám

A világ legszebb „barbárjai" a csodaszép, lélektelen ausztráliai nők

Hűtlenek, de a legjobb családanyák — Mindig mosolyognak és hamar megvénülnek — London távlatából,,.

4

Az élet és a sport

Irta: Stampay János

Tagadhatatlan, hogy ma a sportolások korát étjük. Nemcsak a levegőben, az újságokban esik róla tengernyi szó, hanem a valóságban is kevés kivétellel mindenki a maga módja szerint sportol. Az egyik, a legtöbbje (5—35 éves korig, sőt I) a legújabban annyira felkapott futballsportnak hódol, majd a társadalom kisebb-nagyobb rétege lenniszez, vizipólóz, vív, birkózik, diszkoszt, gerelyt, súlyt dob, sótál, gyalogol, kerékpároz, ugrik, fürdik, úszik, csónakázik, nap- és légkuráz, kneippkuráz, svéd tornáz, (mely két utóbbit évtizedek óta magam is űzöm), begyeket mászik, ródliz, siel, korcsolyázik s a jó ég tudná elsorolni, ki, hogyan, merre mász; s ha már valakinek az idegei vagy az izmai felmondták a szolgálatot, még az sem hagyja el magát, az (a zanderben) géptornáz, nos, mert a sport (szárazon és a vizben) az egyedüli, ami a testnek frisseséget, rugékonysá- got, szép tartást, a vérnek egyenletes körforgást, a szerveknek rendes működést, az azzal járó rendes emésztést, jó alvást, munkabírást és munkakedvet, uj alkotásokra szellemi frisseséget, életkedvet, élniakarást, a társasélet utáni vonzalmat, kölcsönös tiszteletet és megbecsülést biztosit. Szóval, színessé, széppé teszi az életet.

Tagadhatatlan tehát az az öröíkéletü axióma tana: „ép testben ép lélek54, amelyet bizonyítani sem kell, mert mi az élet, ha nem az egészség'? S mi a világ nekünk, ha nincs egészségünk? Egészségünk biztosításának azonban jórészben magunk vagyunk a kovácsa. S legjobb, ha sok tekintetben (mint arra Nőrishofenben tanítottak) magunknak vagyunk orvosa is.

De hála a Gondviselésnek, a természet mintegy maga gondoskodik arról, hogy ösztönösen kiki korához képest valamelyes sportot űzzön. S szerencsés az, aki társadalmi elhelyezkedéséhez képest meg tudja állapítani, hogy a sportnak száz neme köziül, melyik az, amely neki legjobban megfelel, hogy általa testi épségét, rugékonyságát, munkabírását, életkedvét foglalkozásának fizikai vagy szellemi terheivel kiegyensúlyozza. Mert például amily elhibázott dolog volna, hogyha eev gépgyári munkás, aki egész napon át súlyos fizikai munkát végez, beállna távfutónak, vagy reggelenként svéd tornával akarná magát tovább edzeni, ahelyett, hogy testet-lelket üdítő hideg viztkurát használna, az erdő, mező üde levegőjét keresné; épp oly hiba volna, ha a szellemi munkával foglalkozó csak egy napon is elmulasztana mosdása előtt svédtornázní, szabad óráiban sétálni, egy kis fát vágni, vagy fűrészelni, kerti munkával foglalkozni, mindenek felett hidegvizkurázni, mely utóbbiba legalább egy kicsike rész legyen beleosztva a Kneipp-kurából, például a hajnali egy percnyi lemosás törlés nélkül való visszafej véssél, (ez a legkönnyebben, időveszteség nélkül teljesíthető s igen hatásos, csak ne izzadt testtel tegyük), vagy este viz tapos ás, előtte, utána szandálban félórái sétával; a háromhetes szabadságidőiben naponként délelőtt 10, vagy délután 3 órakor 2—2 öntöző- kannányi állott vízzel térd vagy comiböntést venni, előtte, utána fentebb irt sétával. É>s a nervózus, a hideglábu, kezű, aludni nem tudó, a munkakedvét veszített, életunt újjászületik. Hátha még ezt fokozni tudná s egy évben legalább egy-egy hónapig folytatni?

A gyermeknél különösen látjuk azt, hogy természetükben fekszik a játék, a mozgás iránti szeretet. De kell is, hogy minél többet mozogjon, ugráljon s igy egyben szellemileg is szórakozzék a gyermek, amik legfőképpen (6 éves koron alul) játékban talál meg, mert a fizikuma és szellemi képességei játék közben épülnek, fejlődnek s válnak alkalmasakká a későbbi életre.

Tehát már a bölcsőbeli kisgyerekkel is ki a levegőre, ki a zöld gyepre, az erdőbe, a nagyobbacska is ott mászkáljon, gurgulázzon, lepkét kergessen! Ott birkózzanak, labdázzanak, futballozzanak, ostort játszanak, mindent, amit a gyerek szeret s jó kedvvel tesz, hadd erősödjenek. Akinek messze van az erdő, a mező, a liget, legalább az udvarra engedje gyermekét, nyáron vetkőztesse le az úszónadrágjáig, fiút, leánykát (megfelelően) egyaránt. Hozassunk nekik egy-két kocsi homokot, hadd turkáljanak benne s hadd süsse őket a nap, érje, meztelen testüket a levegő óraszám, állíttassunk nekik közép magasságú nyújtót, mászó, függő rudat, hintát, függő karikákat, hadd tornázzanak. Télen is ki a levegőre velük! Ne féltsük őket a széltől, hidegtől. de a hideg víztől sem- Sőt, szerettessük meg velük a hajnali állott vizes egy percnyi lemosást, hogy ne legyenek nyavalyákra hajlamosak.

És mégis, sajnos, bár ezt. mindenki tudja, hányán, de hányán akadnak szülők, akik gyermeküket oktalan félelemből nem engedik ki a levegőre, féltik a hidegtől, még jobban a hideg víztől, csak meleg vizben mosdatják. nem engedik játszani, birkózni. Kétségbe vannak esve. ha a szomszéd gyereke földhöz vág ja kincsüket, vagy ráadásul kap néhány ütlegel, ha árkokat ugrál, kéri Lésekre mászkál, ha a szabadban fürdik, szánkáz,

Az embert a klíma befolyásolja. Példa erre az Ausztráliába kivándorolt angol lakosság. Különösen az angol nőkön látszik meg az éghajlat hatása.

Az angol! nő Ausztráliáiban micggomhö lyö- dík és kacagókedvü lesz, örül tarka s«alagokniaik — és jóindulatú.

Az angol tavaszok Msseiségét felváltja arcán a napégette piros zománc. Selyempuha haja a négerekéhez hasonlóan göndörödni kezd. A* Auszráliát járt világutazók azt állítják, hogy ott élnek a világ legszebb női, — akik azonban csak addig szépek, amíg fiatalok. Korán vénülnek.

Az éghajlat kiszárítja és ráncossá teszi arcbőrüket. Épp oly korán hervadnak el, mint maga az egész nedvben szegény, tűző naptól kiszárított földrész. Ám fiatalsága idején úgy virágzik az ausztráliai nő, mint a délszaki nöivények, amelyek estéről reggelre kinyilnak, illatoznak, ragyognak és élik mámoros, egyinapig tartó életüket. Az ittas, aki Ausztráliába érkezik, elragadtatással állapítja meg a nők szépségért és rendesen első látásra beléjük szeret. Karcsú és mégis telt az alakjuk.

Párisi naMnáltságlgial és mégtűs angol természetességgel és üdeséggel mozognak az utolsó divat legsikkesebb kreációiban. Mindig vasárnapi hangulatban vannak: a forró égöv napja ragyog a szemükből.

Kétségtelen, hogy az általános gazdasági válság ott is érezhető. De mégis ott van az egész nagy, felhasználatlan kontinens, a jövőbe vetett hit és a boldogságra való akarat. Ennek a fiatal világrésznek tökéletesen egészségesek az ösztönei, ők az emberiség burokban szüléiéit gyermekei. Az ausztráliai föld kimeríthetetlen gazdagsága számára örvendetes csoda az, hogy gyümölcsöt hozhat Ez okozza, hogy a tulkulturált európai nő itt közelebb jut a tenyészethez.

A férfi is primitívebb lesz és nincsenek fizolitemi igényei a nővel szerűben.

A fehér faj asszonyai közül az ausztráliai nő boldogít és boldogul a legkönnyebben. A statisztika szerért a férfiak vaunak többségben és igy a legkevésbé csinos nő 4a kap férjet. A gyermekeit áldásnak tarfjáik.

Szettem és létek t

az azíán nincs

Az ausztráliai férfi nem ül be este a kávéházba kártyázni, vagy léhaságokról beszélgetni. Munkája után hétköznap is vasárnapi pecsenyét vásárol, telerakja kézitáskáját különböző élelmi szerel; kel, még virágcsokrot is vásárol lent a kikötőben és áthajőkázik az öiböl másik partjára, ahol családja kicsi kerttel körül vetít, pirosáét ejti házacskában várja. Száz évvel ezelőtt patkány rágta vitorlásaikon kötöttek ki nagyaiyáik, mint. angol íegyenoek, vagy éhező mnnkátlanok, Ausztrália partjain. Ivadékaik elsősorban gondtalan jólétre vágynak és feleségükben mindenekelőtt társat keresnek, egyszerű, minden bonyodalomtól mentes élet társat.

Az ausztráliai férfinak ném kell a* Éva almája, ő a paradicsomi békére vágyik. Hiszen ezért jött Ausztráliába, a napsütésbe.

A nő hajlékony portéka, — ennél többet egy oldalbordától kívánni sem lehet, — a férfi kicsuszkál, korcsolyáz, sportol. Az ilyenek ne csodálkozzanak azon, ha életrevaló gyerekek helyett csak penészvirágokat nevelnek.

Az egészség a legnagyobb földi kincs. S ez áll nemcsak az egyénre, hanem a társadalomra s az államra is.

Az egészségügyi kormányok minden vonalon belátva ennek fontosságát, szinte versenyeznek azon, hogy minél nagyobb gondot fordítsanak a tanuló ifjúság szellemi kiképzése mellett azok testi egészségének fejlesztésére is. Ezért nagyon bölcsen a tornára heti két órát oszlanak be a tan tervbe, bárha bárom se volna sok. Még bölcsebb intézkedés az, hogy az elemi iskolákban a tornaóra meg- ked vei tetőse céljából a játéktornát szorgalmazzák, amidőn a gyermek nemcsak mozog, hanem csalafintaságának közbejöttével szellemileg is fejlődik. Az sem volna utolsó dolog, ha a játéktorna könnyebb bevezetése céljából tanfelügyelői kerületenként egynapos játéktorüa-tanfolyamokal rendeznének a tanítók számára. Bárha ezeket jóakarattal egyes megjelent füzetekből is könnyen elánja ti Uralják a tani tők.

Hasonlóképp nagyon bölcs intézkedés az is, hogy a gyermekkel gyakran kell közeli- távolabbi kirándulásokat tenni, amely 5—10

vánsága szerint formálódik.

Nem éi lelki életet, mint az európai nő. Ott nincs kereslet lélekben. Nem ismer problémát, nincsenek komplexumai, fogalma sincs róla, mi a bánat, nem hull könnye a kenyerére. Fiatal, nem érzi a sors kezét, gondtalan, mint maga a föld, amelyen él.

Csak egy hibája van az enrópai férfi szempontjából, aki bájos lényébe első látásra beleszeret.

Ez a férfi a második találkozásnál megállapítja, hogy ideálja szellem és lélek nélkül való.

Két hét múlva már a könyökén jön ki. Mert

miről is beszéljen vele? Az ausztráliai nővel nem lehet másról csevegni, mint, hogy szereti-e a paradicsoméalátát, vagy hogy megpróbált-e mér úgy fésűik ödni, hogy a füle is kilátsszék a haja alól? És ez az ausztráliai nő hiányossága: épp úgy nélkülözi a belső tartalmat, mint az ausztráliai virág az llatoi A föld, amelyet nem áztatott vér, nem terem aromás gyümölcsöt; a nőnek, aki nem szenvedett, nem rezdüfl a lelke.

Nőkérdás nincs Ausztráliában. A nő teljesen szabad, de mindig is az volt A moralisták kezűket tördelik, a statisztika kétségbeesik.

Az ausztráliai nő minden lelkifurdalás nélkül nyúl a boldogság után.

És ha Jadk nem felel meg neki, akkor elveszi magának Jimet, és ha Jim nem felel meg, akkor elveszi Joet. Kacagva váltogatja szerelmeseit,

játék neki az egész, amelyhez a lelkiismeretnek semmi köze sincs.

Az ausztráliai nő, ha a hűség nem tartozik is erényei közé, más téren igazán kiváló. Például kitűnő háziasszony.

Ápolja gyermekét, közben húst süt és még

mindig van ideje arra, hogy a frissen mosott fehérneműt a napra teregesse, miközben a virágdiszes konyhaasztalon a frissen felöntött tea illatozik.

Az ausztrállal nő képes egyszerre tízféle dolgot elvégezni, miközben látszólag kedélyesen cseveg a teaasztalnál.

ismeretien a „nem szabad*

Ausztráliában nincsen háztartási alkalmazott. A jelszó: „Szolgáid ki önmagádat44. Ez náluk eportezámba megy. A férfiak is együtt dolgoznak a ház körül az asszonyokkal, a háztartási munka nekik ie csak sport A férfi feltűrt ingujjal tisztítja a zöldséget, megöntözi a kertet, sétára tol> gyerekkocsit ée kicsavarja a ruhából a vizeit, ha nagymoeds ram

A gzoc&á; törvények folytán a minimumra redukálódott Ausztráliában a fizetett férfi- munka, s a férjnek rendkívül sok ideje ée fölösleges energiája marad, amellyel az asszony segítségére van.

Az utóbbi viszont cseréibe mindig mosolygóé.

Ez a gondtalan jókedv, amellyel ott élik az életet, pompás fejlődést biztosit a gyermekeknek. Amint lábra állnak, engedik őket szaladni, amerre akarnák. A cdpŐtalp nem okoz gondot. Ha elszakítják a cipőjük talpát, nem ők az okai, hanem a cipő talpak. Kidobni a cipőt, járjon a gyerek mezítláb! És ha a reményteljes csemete mindenáron egyszerre akar elfogyasztani egy üveg befőttet, hát fogyassza el. A következményekből okul.

Az ausztráliai gyerek számára ismeretlen fogalom a „nem szabad44.

A saját kárán kell megtanulnia, hogy az észszerűt kívánja, Az ausztráliai anya a gyerek józan eszére appellál és a lovagiasságára; a kislányokat pedig arra tanítják, hogy: „Be a le- dy“, légy urihölgy.

Az ausztráliai gyerek az egész világ legboldogabb és legvidámabb teremtménye. Az ausztráliai anya, — talán a kengurutól tanulta, — akármerre jár, mindenüvé magával viszi a kisbabáját. így mindig vigyázhat rá. Kis osipke- gomíbolyaggal a kezében ugrik a villamosra és

—20 kilométeres gyaloglásban nyeri el kulin inációját.

A középiskolák tanulód azonban már inkább tornaszereken edzzék testüket, (ámbár a mi elemi iskolai udvarunkon sem hiányzik 20 méter ho'sszu alacsony nyújtó s a többi szerek sem), amire jól felszerelt tornatermeik elegendő alkalmat, nyújtanak. Úgy tudom, az ő tanáraik sem idegenkednek az ifjúságot fárasztóbb utazásokon vezetni. Az ifjak szívesen felcsapnak cserkészeknek, legkivált, ha azt szeretett tanáraik vezetés© melleit tehetik. Ily kirándulások ideg, izomedző hatásairól nem is beszélek.

De én koronáját látom az iskolai sportolásnak abban, ha a sportok különböző nemeiben versenyre visszük gyermekeinket más, idegen gyermekekkel és ifjak kai épp úgy, amint az világszerte általános szokásba jött, a futball, a vizipóló, a verseny úszás, a ten- nisz, a távfutás s egyéb olimpiai játékoknál. Hogy mily lelkesítő hatással van egy-egy ilyen mérkőzés a sportban való további önképzésre, a test ügyességének tökéletesítésére, azt legjobban bizonyítják azok a hasábos tu dósi lések, amelyek a lapokn ak s egyben a rádiónak elmaradhatatlan napi közleményei, melyek a győztes bajnokok ünnepléséről s az

1952 jattua 20, ggerfta.

valóságos z&onglőrmutatványoka/t müvei az üzletben, miközben a gyerek, ujját .azopva hempereg a kelmék között, amig a mama kiválasztotta, amire szüksége van.

Ausztráliában jön rá az ember tulajdonképpen, hogy egy fiatalasszonyhoz kisgyerek is tartozik, nemcsak ridikül, vagy japán pincs. És mindig frissen mosott és vasalt a ruhája, akármilyen olcsó anyagból készült is, olyan elegánsan hat, mint egy párisi modell. Az ausztráliai nőnek a ruhavarrás is sport. Húsz fillérbe kerül a horgolt sapka, (ezt is ő maga készíti,) és oly sikkesen teszi föl, hogy az egész világon nem találni párját.

A sok lady közi még sincs lady

Egyetlen nagy ambíciója, hogy „3ady“: uri- dáma legyen. Ausztráliában nincs ,paraszt trampli44, nincs kofa, nincs eühagyagolt külsejű nő. Első pillantásra valamennyien uridámák. ManiküTőzöttek, jól fésültek, stilizáltak ... Ha egy szállodában a szobalány behozza a reggeli teát, a.z idegen azt hihetné, hogy a szomszéd szobának valamelyik vendége az, aki ezt a kis szívességet megteszi. A szobalány, — arneny- nyibon a szállóvendég hölgy, — esetleg meg- •csodálja az éjjeliszekrényen heverő kézitáskát, és elmeséli, hogy ő milyen táskát vásárolt tegnap, azután néhány szót cseveg a futtatásról, vagy az uj kalapdivatról. És elmondja, hogy ma este táncolni megy a Hotel Ausztrália bárjába. Melegen ajánlja ezt a szórakozást az illető vendéghölgynek is, ne mulassza el, kár 'volna. Esetleg elmehetnének együtt?

A szállóvendég nyugodtan elfogadja ezt az ajánlatot. A szobalány nem fog rá szégyent hozni és fizeti a saját számláját —, nem „ugy“ érti a hívást.

'Este a munka végeztével tökéletes lady.

Ám az igazi lady seholsem található Ausztráliában. A pénzvilág hölgyei, akik a kormányzó fogadóestélyein megjelennek, allűrjeikkel nem tudják feledtetni azt, hogy nem úri dámák.

Pedig az ausztráliai nő társaságbeli ambícióinak ez a teteje: ez jelenti az udvar képességet: a kormányzóhoz való meghívást. A másik, szinte elérhetetlen vágya a demokratikus Ausztrália hölgyeinek, hogy fejükön három stmentollal megjelenhessenek Londonban, a.z igazi király előtt, hajbókolni.

Ehhez legalább is arra van szüikség, hogy a férj egy kisebbfajta csatahajót dedikáljon az angol kormánynak.

De valószínű, hogy ez a férj félesége helyett épugy elvühetné a halászkorcsma pincérnőjét: az angol király észre sem venné a különbséget. Mert tudják, hogy az ausztráliai nő, akármilyen elegáns külsejű is, amint kinyitja a száját, elszállnak az illúziók. Az angolok egyszerűen 'barbároknak tartják őket.

— A* erkölcstelen életű Telt anglikán papnak nagy sikere v*n a londoni nők körében. Londonból jelentik.: Már néhány hónap ói* az egész világsajtó botránykrónikáján szerepel egy Davidson nevű anglikán pap, akiről furcsa dolgok derültek ki és akinek bün- pöre most van tárgyalás alatt. Ez a pop kettős életet élt, vidéki otthonában családja, különös életmódjáról mit sem sejtő felesége és felnőtt gyermekei voltak, vasárnap leikéspi (funkcióit végezte, az egyszerű hétköznapokon azonban London salakjában merült el és uc- cai nőkkel folytatott viszonyt. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy az erény útjára akarta téríteni a bűnbe esett nőket, a tárgyalás folyamán azonban megdőlt ez a hipokrita védekezés s ámbár a pörben még nem hangzott el az Ítélet, a bírósági tárgyalás a lelkész bűnösségét megállapította. A szerencsétlen, hivatásának méltóságáról és tekintélyéről megfeledkező ember most az egyik elővárosi mozgószinház varieté részében lép fel mindennap kétizben. Davidson volt lelkész fellépése iránt olyan óriási érdeklődés mutatkozik, hogy az emberek órákhosszat állanak sorban, hogy jegyhez jussanak és a rendőrségnek kell fenntartania a rendet. A nézőközönség csaknem kizárólag asszonyokból áll. Davidson kijelentette, hogy a színpadi fellépéséből szerzett jövedelmet perének ujrafelvértelére fordítja.

elért rekordok mértékeiről szólanak.

S koronáját látnám a tanuló ifjúság mérkőző sportolásának főként abban, ha azok 8—10 községből valamely rendezettebb sporttérrel bíró közeli város pályáján találkoznának, ahol mérkőző gyakorlatokon kívül ritmikus &gyüttes tornagyakorlatokat rendeznének. Zene. ének mellett elragadó látványt nyújtana 400—500—1000 gyermeknek együttes harmonikus tornája, mely amellett, hogy a testet éppé, széppé teszi, fegyelmezettségre is nevel.

A ritmikai tornát ki lehet bővíteni különböző diszrfelvonulásokk katonai rendgyakorlatokkal, táncokkal. elvek főleg egy kicsit egyenruhába öltözötten több gyönyört nyújtanának a legelsőre' dü futball játék rendezésénél.

Egy ilyen mérkőzés nemcsak nagyobb tettekre sarkalja az ifjúságot, hanem neveli öntudatukat, önbizalmukat, bátorságukat is.

Igen, a torna, a sport, a testedzés szeretető vei induljon az ifjúság az életbe s annyit szeretető s gyakorlása kis teje egész életükön át, hogy egészség dolga Imn minél kevesebb okuk legyen panaszra s kön.yen. vidáman teljesíthessék az élettel járó nehéz feladataikat.